Népújság, 1960. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

4 NÉPÚJSÁG 1560. november 1., pSiíjS Kényextetés — Kérek reggelire kakaót! — nyafog a csemete. — Kávé van csak — hüti le anyuka. — Nem kell! Csak kakaó kell! — fújja nótáját a leányzó. — Igen? Bezzeg amikor én kislány voltam, szívesen meg­ittam volna a kávét, meg a te­jet is. de csak rántott levest tudott főzni édesanyám! Wzt ettük! Túlságosan el vagytok ti, mai gyerekek kényeztetve! — Na, miért nem válaszolsz? — Mert nem kérdeztél, és én gondolkodom! — Ha szabad érdeklődnöm — min? — Azon, hogy hogyan ké- nyeztetődik el a gyerek, ha a mai szülök nem kényeztetik el? Sajnos, a gyereknek igaza van. Kakaót kapott, (á) — A FÜZESABONYI Ve­gyes Ktsz 1960-ban öt, a káli pedig egy kislakást épített magánszemély részére. A já­rásban elegendő iparos van ugyan, de a községenként! megoszlás nem megfelelő. Füzesabonyban. Besenyőid-^ ken szükség lenne férfi-női fordászra, Mezőtárkányban szabóra, Szihalmon pedig vil­lanyszerelőre. — A KARÁCSONDI kultúr- otthonban sokat foglalkoznak a fiatalokkal. Klubestéken vitat­nak meg olyan kérdéseket, amelyek a mindennapi élethez, a kulturált magatartáshoz tar­toznak. Így november 5-én Dán Gyula pedagógus, a kultúrott­hon igazgatója tart előadást a fiataloknak: „Hogyan viselked­jünk nyilvános helyen?” cím­mel. majd az előadást vita kö­veti. — HATVANBAN, a vasúti hídon túl vízvezetékárkot ás­nak. Bár eredetileg az ötéves tervben nem szerepelt, a ta­nács elhatározta, hogy a vá­rosfejlesztési alapból, a kor­mány támogatásával és társa­dalmi munka igénybevételé­vel még ebben az évben megkezdik Űjhatvan vízveze­tékhálózatának kiépítését. — NOVEMBER 5-ÉN este fél nyolckor, a pedagógiai szakosz­tály családi találkozóját rende­zik meg a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat egri klubhelyiségében. — AZ EGRI olajkutak munkásai szétszórtan és ne­héz körülmények között dol­goznak, de a balesetvédelmi­szakmai előadást igyekszenek pontosan és rendben megtar­tani. A hét elején a telepve­zető tartott oktatást, a cso­portvezetők aztán továbbad­ják a hallottakat a hozzájuk beosztott munkásoknak. — A PÉT ÉRV ÁS ÁRI járás­ban a Hazafias Népfront közsé­gi bizottságai tevékenyen részt vesznek abban az előkészítő munkában, amelyet az iskolák és községi tanácsok végeznek az iskolareform-tervezetnek a szülők körében történő megvi­tatására. — A HATVANI Konzerv­gyár paradicsomüzemének termelési terve 210 vagon volt. Üjabb gépi berendezések nélkül, sőt létszámmegtaka­rítással 252 vagonra teljesí­tették a tervfeladatot. — A PETÖFIBÁNYA1 Álta­lános Iskola úttörőcsapata el­határozta, hogy december el­sejéig beszerzik az egyenruhát, így a kivonuláson, iskolai és társadalmi ünnepségeken már az egységes ruha is kifejezi együvétartozásukat. EGRI VÖRÖS CSILLAG Légy jó mindhalálig EGRI BRÖDY Légy boldog, Irina GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Tűz a Dunán GYÖNGYÖSI PUSKIN Annuska HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megbilincseltek HATVANI KOSSUTH ösvény a hegyekben HEVES Horgász a pácban FÜZESABONY Nincs előadás PETERVASARA Nine» előadás Nénv hangszer gazdát keres NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT j jelentős sikereket ért el a recs- í ki fúvószenekar. Dolgoztak, ta­nultak. játszottak, mindezt el­sősorban azért, mert olyan em­berek kerültek össze, akik él- tek-haltak a zenéért, s nem te- j kintették megerőltető túlmun­kának a naponta próbára szánt időt. Az ércbánya vezetősége munkát biztosított akkor Pas- kó Istvánnak azért, hogy ve­gye kezébe a zenekar ügyét, tanítsa őket. és egyálta'án le­gyen karnagya, gazdája a ze­nekarnak. Paskó István hetedmagával el is jött. 1953-ban Salgótarján­ból és több mint egy esztendeig szép sikerek felé vezette a ze­nekart. Akkor egy kis személyi incidens megzavarta az életét. Évekig nem működött a fúvós­együttes. Évekig hallgattak a hangszerek, s csak egyes, jeles a'kalomkor került sor mégis arra, hogy a régi műsorból va­lamit összehoztak. Ez év tavaszán aztán Paskó István újra kezébe vette a ze­nekar ügyét. Szívesen, öröm- i mel jár fiával együtt a próbák- ! ra, a zenekar tagjai is lelkesen ! kezdtek újra munkához. A bá­nyásznapon megmutatták, mit tudnak, ha rendszeresen gyako- | rolhatnak. — MOST MILYEN PROB­LÉMÁI VANNAK a zenekar­nak? — Első probléma az, hogy rossz két hangszerünk, és ép­pen két fiatal játszik rajta, akinek szüksége van jó, kifo­gástalan hangszerre. — A hangszerek megjavításá­ra van pénzünk itt, a kultúr- otthonban — mondotta Gál Mi­hály, a kultúrotthon vezetője. — Nagyobb hiba talán még az — és ebben Paskó István és Gál Mihály elvtársak egyetér­tenek —, hogy nincs utánpótlás. | Nem akarnak jönni a fiatalok, megijednek a tanulástól. Már most is ott állunk, hogy négy hangszer áll, nincs rá ember. — Alig vagyunk vagy négyen fiatalok — veszi át a szót Paskó István, a karmester fia, aki maga mint kisdobos már tíz­éves kora óta zenél az apja keze alatt. — Mondom, alig va­gyunk fiatalok, mert a többiek nem jönnek. Igaz, hogy ezért nem jár se fizetség, se túlóra, társadalmi munkában végez­zük, amit végzünk. — Ezt se sokáig, mert hama­rosan befejeződik ez a gazda­sági év — mondja Gál elvtárs —. és akkor az új költségvetés­ben már tudunk tiszteletdíjat biztosítani a karmesternek és próbapénzt a tagoknak. Meg az ércbánya iS megígérte, ^ hogy egyenruhát csináltat még ez évben a zenekarnak. Mintegy végszóra, beszélge­tésünk kellős közepéin, meg­szólal a telefon. Az igazgató keresi a kultúrotthon vezetőjét. Ha már itt az alkalom, én is csak megkérdeztem tőle, mi igaz ebből a ruhaesináltatás- ból? — Igaz ez — felelt a vonal túlsó végéről az igazgató elv­társ —, csak a bányászzeneka­rok egyenruhája tervezés alatt áll, egységes lesz országszerte. Mihelyt döntenek, mi is meg­vesszük a fúvószenekar tagjai­nak. EZ TEHÁT EL LENNE IN­TÉZVE. Anyagiakon nem mú­lik a további jó munka. — Csak a fiatalok, a fiatalok! — tér vissza az elejtett témá­hoz Gál Mihály. — Csak ez megoldódna már. mert az is probléma, hogy nincs a község­ben tánczenekar, és a fiatalok szívesen táncolnak minden fel" lelhető alkalomkor. így a fú­vósokból egy kis tánczenekart is lehetne szervezni, akiknek tanítását is .szívesen vállalná Paskó elvtárs. így jobban len­ne biztosítva a zenekar anyagi ellátottsága is. De a fiatalok nem akarnak tanulni. Talán ha majd fizetünk...? — hagyja nyitva a kérdést. Komoly dolog ez és elgon­dolkodtató. Valamikor nehéz pénzbe került a zenei tudás megszerzése, valamikor ez is az uralkodó osztály monopóli­umai közé tartozott. Ma itt a hangszer, itt a tanár, itt a le­hetőség, és a recski fiatalok nem veszik igénybe. Pedig pél­dát vehetnének az idősebbek­ről, például Papp Józsefről, aki szíwel-lélekkel játszik, aki Párádról gyalogszerrel is átjön próbára még munka után is. Így, ilyen emberekkel lehet valamit végezni. De hogy ezek a példák nem hatnak a fiata­lokra?! Ez érthetetlen. — Terveik, elgondolásaik a következő időkre? — Például szívesen elmennénk néhány hónap múlva a kör­nyező falvakba — mondja Pas­kó elvtárs. — Ott is lehetne térzenét, vagy hangversenyt adni. ezzel nemcsak anyagilag segítenénk magunkon, hanem oda is vinnénk egy kis zenei ismeretterjesztést, ahol meg­állunk a műsorunkkal. — Kapcsolatot szeretnénk te­remteni az egri helyőrségi fú­vós zenekarral, hogy egy kis szakmai segítséget, támogatást kapjunk tőlük a további mun­kákhoz — fűzi tovább Gál Mi­hály. SZÓVAL, A NEHÉZSÉGEK sorra megoldódnak, ■ a terveket valóra váltják, csak éppen az utánpótlás nincs biztosítva. Ez nem vigasztaló, mert ha nem is öregek még a zenekar tagjai, de a zenét, azt nem lehet két nap alatt megtanulni! Ahhoz idő. szorgalmas tanulás, az idősebbek módszereinek megfi­gyelése és sok-sok próba szük­séges. Ezt pedig a mai fiatalok közül vállalni kellene néhány­nak, akit hajlama, kedve, zenei érzéke, rátermettsége erre a szép munkára alkalmasnak ítél. Talán az elkövetkező időkben már jobban meggon­dolják a recski fiatalok, s ha az érdeklődő betekint a pró­bákra, ott találja a szorgalmas újoncokat, a ma még gazdátlan négy hangszer új örököseit. (Ádám Éva) | I960. NOVEMBER 1., PENTEK: KAROLY Ma 80 éves POR BERTALAN, kétszeres Kossuth-dljas festőmű­vész. 1909-től kezdve a NYOLCAK elnevezésű művészcsoport tagja­ként művelt a realista ábrázolás jellemzi (CSALAD). A Tanácsköz­társaság leverése után külföldre menekült: Párizs, Berlin, leningrá- di tartózkodása alatt az impresszio­nizmus hatása látszik művészetén. A felszabadulás után hazatért és a szocialista-realista stílus egyik leg­hatásosabb épitője (HORVÁTH FE­RENC SZAVAL). 385 évvel ezelőtt, 1575. november 4~én született GUIDO RENI olasz festő. Művészi pályafutásának első szakaszát a sötét és világos színek ellentétéből kitűnő plaszti­kus alakok, majd az arany tónus és legkésőbb a szürke színek jellemzik. Gyakran szentimentális művei közül kiemelkedik: AURORA A FELHŐKÖN SZÁGULDÓ APOLLO NÉGYESFOGAT A- VAL. Reni 1642-ben halt meg. 180 évvel ezelőtt. 1780. november 4-én született SOPHIE SÉGUR francia írónő, a francia ifjúsági irodalom újjáteremtője; humoros, párbeszéd fői-májában írt ifjúsági regényei világszerte elterjedtek. A csintalan gyermekekről ő írt először a rokonszenv hangján (ROSSZ ZSÓFI). Ségur 1873-ban halt meg. 110 evvel ezelőtt. 1850-ben e napon halt meg GUSTAV SCHWAB, a késői német romantika költője. Kiemelkedő alkotásai balladái. 70 évvel ezelőtt. 1890-ben e napon született ALFRED KIA- BUND német író. Regényeket, drámákat, esszéket írt és jelentő­sek kínai, japán vers-átköltései (KRÉTAKÖR, LI TAI-PE.) Kla- bund 1928-ban halt meg. 40 évvel ezelőtt, 1920-ban ezen a napon alakult meg a Szovjet­unióban az UDMURT AUTONÓM TERÜLET és a MARI AUTO­NÓM TERÜLET. 1936-tól kezdve mindkettő autonóm szövetségi köz­társaság lett. Gondolatok A BŰNRŐL - TÉVEDÉSRŐL Téved az ember, míg törekszik. (Goethe) Kemény Zsigmond: Bűneink nagy része túlhajtott erény; erényeink nagy ré­sze magát ki nem nőtt bűn. Balzac: Senki sem akar közönséges ember lenni. Sokrates: Senki sem hibázik szándékosan. A bűn tudatlanság, té* védés. Bemard Shaw: Bűn és büntetés. — A börtönbüntetés épp olyan jóvá­tehetetlen, mint a halálbüntetés. A vérpadon való gyil­kolás a legrosszabb fajtája a gyilkolásnak, mert a társa-, dalom jóváhagyásával történik. ^ j lWW>AW^A^^^AA^^^^VWSA^W^WWWWWS/^A^^^^^^WúVWWWVV^^^^VvAAAAőAV^WA^^^ MIHAIL LEVITYIN: /J)űkum'enidióós eíőestéfés / a) Egy színházi ruhatáros beadványa a városi tanács művelődésügyi osztályveze­tőjéhez. Tisztelt Osztályvezető Elv­társ! Jelentem, hogy e hó 13-án, 19 óra 15 perckor, miközben szolgálatom teljesítettem, na­gyon meghökkentett egy Pro- lazov névre hallgató elvtárs magatartása. Fent nevezett elvtárs maga­tartását az tette szokatlanná, hogy több ízben is megpróbált nekem borravalót adni, össze­sen 2,60 rubelnyi összegben, amivel megalázott emberi méltóságomban. Az ügy részletei a követke­zők: Tizenöt perccel a harmadik csöngetés előtt odalépett hoz­zám Prolazov, majd kabátját, kalapját átadva így szólt: — Akassza fel, öregem, de ruhafogasra! Nem maradok adós. Meghálálom! Elvettem a holmiját, majd így válaszoltam neki: — Nekem ön semmiféle há­lával nem tartozik, mi min­denkit egyformán szolgálunk ki, a kabátot pedig feltétlenül ruhafogasra akasztjuk, hogy ne gyúródj ék. Prolazov elvtárs azonban, nem is figyelve a szavaimra, megkapván a számát, letett a pultra 60 kopeket. Amikor ezt j észrevettem, figyelmeztettem, hogy tegye el a pénzét, majd | még hasznát veheti annak máshol. De ezen világos szavaimat Prolazov elvtárs a maga mód­iján értelmezte. Kissé fölénye­sen mosolygott, letett a pultra még egy rubelt és így szólt: — Tessék még egy rubel, j Látom, kevesli a 60 kopeket. Ravasz kópé vagyok én is, megértem magát. Azonban látva, hogy elsápa­dok, az ajkam pedig remeg, Prolazov elvtárs a fejét lobéi­vá, előkapart zsebéből még egy rubelt és gyöngéd mosollyal, de szemrehányóan ezeket mondta: — Furcsa ember maga, öre­gem. Mór adtam két rubel hat­van kopeket, csak nem akarja, hogy a vacsoráját is én fizes­sem?! Alig tudtam magamon ural­kodni, mégis nyugodtan meg­magyaráztam neki, hogy a munkámért én fizetést kapok a színháztól és nincs szüksé­gem senki könyöradományára. Amíg mindezt kifejtettem, Prolazov elvtárs, kihasználva a harmadik csöngetést, a pul­ton hagyta a pénzt és berohant a nézőtérre. Az előadás után, amikor ér­te jött a ruhájáért, sikerült az ügyeletes rendező segítségével visszaadnom a pénzt és tisztáz­ni személyazonosságát. Azzal a kéréssel fordulok önhöz, Osztályvezető Elvtárs, hogy panaszomnak helyt adva, tegye meg a szükséges intéz­kedéseket Prolazov felelősség- revonására. a) Egy pincérnő felszóla­lása a Vendéglátóipari Vál­lalat nagygyűlésén. (Gyorsírási feljegyzések alapján lerövidített szöveg.) — Mi, fiatal vendéglátóipari dolgozók, a borravaló-rend­szert csak a regényekből ás nagyszüleink elbeszélései alap­ján ismerjük. Hiszen mindany- nyiunk előtt ismeretes, hogy azért, amiért mi a vendégeket kiszolgáljuk, rendszeres fize­tést kapunk. Borravalót adni a pincérnek, ugyanolyan ostoba­ság, mintha borravalót adnánk a villamoskalauznak azért, mert a pénzünkért jegyet adott nekünk. Es mindazonáltal, elvtársak, tegnap a mi vendéglőnk a „Zöld Macska” egyik vendége, miután megivott egy kis po­hár konyakot és megvacsorá­zott, a fizetésnél 2 rubel borra­valót próbált nekem adni. Amikor nagy nehezen, a fő­pincér segítségével sikerült ne­ki visszaadnom a két rubelét, kitudódott, hogy a neve: G. Prolazov. ... A „Zöld Macska” minden dolgozójának nevében arra ké­rem az igen tisztelt nagygyű­lést. hogy tegye meg a szüksé­ges lépéseket G. Prolazov el­len. c) Levél Grigorij Prolazov- hoz. Tisztelt Prolazov Elvtársi A 135/498, sz. ruhaműhely szabója, A. Kalitatyjev írja ezeket a sorokat, aki az ön őszi felöltőjét csinálta. Vajon nem igyekeztem kifo­gástalanul teljesíteni a meg­rendelését? Azt hiszem, min­den tudásomat latba vetettem, hogy elrejtsem testi fogyaté­kosságait (görnyedt hátát, ki­domborodó po­cakját, stb.). És ahelyett, hogy hálájának az „Észrevéte­lek és kívánsá­gok” című könyvünkben adott volna ki­fejezést, súlyo­san, szinte hi­hetetlenül meg­sértett. Amikor átadtam Önnek a kész felöltőt, kezet szorított velem és a mar­komba nyomott két 10 rubeles bankót! Azóta már el­múlt néhány nap és azt kérdezem öntől: mi­ről is van szó? Hogyan történ­hetett az meg, hogy ön min­den ok vagy alap nélkül meg­alázott emberi méltóságában egy ártatlan szabómunkást? Az ön magatartásáról már ér­tesítettem az illetékeseket, most pedig a levelemhez csa­tolok 20 rubelt, ugyanolyan címletben (két 10 rubeles.). Nagyon szeretném, kedves Prolazov elvtárs, ha megérte­né, hogy emberhez nem méltó magatartást tanúsított velem szemben. Talán ön azt hitte, hogy a szabóműhelyben még most is dívik a régi, szégyenletes és már rég elavult borravaló­rendszer? Tévedett, Prolazov elvtárs! Manapság nálunk már senki, sehol sem fogad el borravalót, még a borbélyüzletben sem és ha azt akarja, hogy a műhe- helyünk jó öltönyt vagy felöl­tőt készítsen önnek, ezért sen­kinek sem kell önnek hálás­nak lennie, vagy borravalót adnia. Csak ennyit akartam önnek írni e levélben. Ami pedig az ön magatartását illeti, remé­lem, hogy ezért még külön fe­lelősségre vonják. Őszinte tisztelet nélkül A. Kalitatyjev szabómester, c) Bírósági ítélet. Tegnap a városi tanács kis­termében ülést tartott a Tár­sadalmi Bíróság G. Prolazov vádlott ügyében. A bíróságban helyet foglaltak a legkülönbö­zőbb foglalkozási ágak képvi­selői. Ott voltak láthatók a legöregebb pincérek, a legte­kintélyesebb ruhatárosok és az egész városban közismert sza­bómunkások. ? A bíróság megvizsgálva a szóban forgó ügy anyagát, meghallgatva a tanúk és a vádlott vallomását, megállapí­totta, hogy G. Prolazov orosz állampolgár (lakik: Zlatavár, Nyolcvezér utca 42. szám alatt) bűnös, mivel három ízben is mélyen megsértett különböző személyeket (Nyefedov ruhatá­rost, a „Kék Macska” egyik pincérnőjét és A. Kalifatyjev szabómestert) azzal, hogy őket emberi méltóságukban meg­alázva, borravalót igyekezett átnyújtani nekik. G. Prolazov azonban nem valósíthatta meg aljas szándékát a fent nevezett személyek határozott ellenállá­sa következtében. A bírósági tárgyalás alkal­mával G. Prolazov vádlott ki­fejtette, hogy magatartásában nem lát semmi sérelmeset, mert tapasztalata szerint a bor­ravaló, mint a fizetéskiegészí­tés más válfaja is, a legjobb eszköz ahhoz, hogy az ember a legjobb és leggyorsabb kiszol­gálásban részesüljön. Később azonban az „utolsó szó” jogán, a bíróság nevelő tevékenysége következtében G. Prolazov megbánta bűnös viselkedését. Tekintette] arra, hogy G. Prolazov eljárása, bár ma mór elég ritka, mindazonáltal fé­nyes tanúbizonysága a műit csökevényeinek, a bíróság el­határozta. hogy a vádlottal szemben a társadalmi ráhatás '■’gszigorúbb mértékét fogja "lkalmazni. G. Prolazov vádlottat a bí­róság szóbeli megrovásban ré­szesíti és elrendeli, hogy fény, képét közöljék az összes vicc­es gúnylapok. (Oroszból fordította: Dr. Bihari Jozt-chí

Next

/
Oldalképek
Tartalom