Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-19 / 247. szám
IMA. október 19.. nerd» Pí KP tUS AG Bizalom és ellenőrzés Tűz és víz: iából vaskarika, logyan férhet meg egymás nellett ez a két fogalom, ami- tor az egyik a legteljesebb hi- eltadást, a másik legalább is a nzalmatlanságot jelenti? Ho- atan lehet egyszerre ugyan- .bban az emberben, vagy igyanazokban az emberekben lízni, .. ükét ugyanakkor ellenezünk is, illetőleg valamiféle izalmatlansággal „tüntetünk” :i? Antagonisztikus ellentét ez, mely eleve kizárja egymást, övetkezésképpen üres szó- séplés, szemfényvesztés bízóimról beszélni ott, ahol ellen- rzés van, vagy fordítva, ellen- rzésről beszélni, ahol a biza- jm járja. Valahogy így, ilyen formá- an merült fel már nem egy- zer a — ha nem is cinikus, de ígalább is óvatosan gyanakvó - kérdés, amikor arrói a biza- wnról esett szó, amely min- enkinek kijár, aki az élet bár- íely területén felelősséggel tar- >zik munkájáért. Nos, essék tó hát erről a látszólag fel- Idhatátlan kettősségről: valóan feloldhatatlan és egyál tain kettősséget jelent-e, vagy ;m? Az a légkör, amelyet pártunk legteremtett, s amelyet már :inte korhatározói jelzőként asználva a kölcsönös bizalom ■gkörének nevezünk, — egyik gjellemzőbbje napjaink poli- kai, gazdasági és kulturális etének. Bízni a felsőbb veze- sben, miközben a felsőbb ve- ;tés bízik az alsóbb szervek :zetőinek, dolgozóinak mun- ijában, bízni kölcsönösen ;ymásban, s eleve a jót felté- lezni másról. Bízni abban az nberben, akit egy vállalat, így csak egy csoport élére he- eztek, bizni és hinni képességben, s abban, hogy feladatát, unkáját a legteljesebb jó- ándékkal, a nép, az ország •dekeinek megfelelően végzi. Ez az alapja minden további rveinknek, enélkül nem lehet ’yetlen megalapozott lépést •m tennünk tovább. Bármerre runk, mindenütt örvendetes ódon találkozhatunk a biza- m ezernyi jelével. Ezeknek a eleknek” egyik összesítője az »állóság, amelyet a párt, a irmány is oly sokszor han- )ztat, s amelyre nevel: önálló- >, magabiztosan intézkedni a ég oly kényes és problemati- is kérdésekben is. Ezt az önlóságot és ezen belül a bizal- at jelzi többek között, hogy nyegesen lecsökkentek a kör- velek, utasítások, amelyek jó övei ezelőtt, szinte minden lépését megszabták egy-egy vezetőnek, aki ezzel az egyszerű végrehajtó szerepét töltötte be konstruktív módon, a helyi adottságokat, lehetőségeket kezdeményező módon felhasználó vezetés helyett. A vezetőket azonban lényegében a nép állította posztjára, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, értelmiségeink, a dolgozó kisemberek milliói: ők adtak megbízatást és ők adtak bizalmat minden szinten azok számára, akik a különböző törvények, rendeletek kilométerköveitől irányítva vezetik az országépítő munkát. Népünk* nek joga van tudni, hogyan sáfárkodnak a bizalommal, beosztásukkal, a rájuk bízott szocialista vagyonnál, a köz vagyonával azok, akik felelősséget kaptak erre. Az ellenőrzés alatt nem kell mindenkor holmi tételes, gazdasági-revízió- szerű ellenőrzést érteni, egyik formája ennek például, hogy a képviselők, tanácstagok beszámolnak választóiknak: mit tettek, milyen feladatokat oldottak meg ... Ezen ki ütközne meg, ezt természetesnek tartja mindenki, választott és választó egyaránt, mert a bizalom kölcsönös, nemcsak a beosztottnak, a választónak kell bíznia felettesében, de fordítva is. Bízni kell abban, hogv megértik, milyen feladatok állnak egész dolgozó népünk előtt, milyen nehézségeket kell megoldani, miért álltak elő ezek a nehézségek, s hogy ezeket közös erővel lehet és le is tudjuk győzni. Mint mondani szokás, ez azonban csak az érem egyik oldala, — már ami az ellenőrzést illeti. A régi megszokások, az emberi magatartásban, gondolkodásban meglevő egyáltalán nem szép emlékek ma is hatnak még, nem beszélve arról, hogy az önzés, a hanyagság nemcsak mint egy-egy emberben megjelenő hibaként vehető számításba, de szó szerint gyakran testet is ölt. Akadnak — s erről, sajnos, a bírósági tárgyalások is tanúskodhadnak — ma is olyanok, akik önző módon, felelőtlenül, bűnös kesékkel bánnak a- rájuk bízott népvagyónnal. Hogyan lehetne bízni, ha nem lenne ellenőrzés, hogyan lehetne hitelt adni embereknek, ha maga a dolgozó nép és megbízottai ugyanakkor nem ellenőriznék, hogy ezzel a bizalommal nem élnek-e vissza egyesek? Sehogy. Az a bizalom oktalan bizalom lenne: olyan autóba ülni, amelynek nincs féke, olyan csónakba szállni, amelynek ugyan nagyszerű evezői vannak, de senki még nem nézte, vajon léket kapott-e, vagy sem ... Számos bírósági ítélet igazolja, hogy ahol hiányzik az ellenőr is, ott visszaélnek a bizalommal, nemegyszer súlyosan megkárosítják a nép államát és vagyonát, de azt is igazolják ezek a tárgyalások, hogy a bűnös se került volna a Vádlottak padjára, ha időben feltárták volna az akkor még csak szabálvtalanságokat. Az ellenőrzés elsorvadt, a szabálytalanságok bűnökké terebélyesedtek. Ha nincs ellenőrzés, kiskirályok születnek, ha nincs ellenőrzés. kihajt a bürokrácia, a lélektelenség, a felelőtlenség és a bizalmatlanság penészvirága. Nem paradoxon, de igazság: a bizalom egyik alapja az ellenőrzés, s az ellenőrzés egyik indítéka éppen a bizalom. Az egyik nem kizárja, de éppen- hogy feltételezi a másikat, kölcsönösen kiegészítik egymást, alapjait jelentik egész életünknek. A mérnök, aki hidat tervez, bízik saját magában, számításaiban, de azért újból és megint ellenőrzi, mert tévedni emberi dolog. A kőműves, aki házat épít, függőónnal ellenőrzi, megfelelően húzta-e fel a falat, pedig bízik szakmai tudásában, de hát tévedni emberi dolog... Bizalom és ellenőrzés: fából vaskarika? Nem! Bizalom és ellenőrzés: vasból acél, amelyre nyugodtan építhetjük szocialista rendünket, egész népünk boldog holnapját. (Gy. G.) Van, 8 még sincs televíziója az egerszalóki Vörös Csillag Tsz-nek Közel egy éve, hogy egy „Munkácsy” televíziót vásárolt az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet, örültek is a televíziónak, azonban, sajnos, csak egy ideig, mert valamilyen oknál fogva elromlott a gép, s szinte a felismerhetetlenségig rossz volt o kép az ernyőn. Gyorsan beszállították a gépet Egerbe, a RAVEL- hez, ahol megjavították a készüléket, s nagy üggyel-baj- jal haza is szállították a jókora masinát. Örömük azonban ezúttal is csak néhány napig tartott, mert akkor d „hang romlott eV’, s bár a kép nagyszerű volt, de süket maradt a készülék. Üjra Egerbe szállították a gépet, újabb körforgás, cipe- kedés, de a gép még ma Sem jó, s, mint ahogyan ok mondják, „már megúnták folyton cipelni a nehéz alkotmányt’. íffV aztán van a tsz-nek televíziója, de még sincs, mert nincs RAVEL, amely megcsinálja széles e hazában?! (sz...y) — OKTÓBER 23-ÄN, a fiatalok nagy érdeklődéssel várják az egri művelődési házban, a közéjük érkező utolsó Pál utcai fiút, Nemecsek bácsit. Évente 100 méterrel hosszabbodik a Dana Európa legnagyobb „szállítmányozója”, a jó öreg Duna folyam. Nincs az a vasút, amely ilyen hatalmas mennyiségű terhet szállítana ilyen hosszú távon. A Duna évente 66 millió tonna legfinomabb löszt és agyagot hord kétezer kilométerre, egészen a torkolatáig. Ez az oka annak, hogy a Duna torkolatvidéke évről évre 100 méterrel beljebb tolódik a Fekete-tengerben. Vízügyi szakértők, idegen szóval limnológusok, mostanában 17 napig tartó nemzetközi kongresszust rendeztek, éspedig stílszerű módon, egy dunai hajó fedélzetén. A kongresszus alatt megtették az utat Bécstöl egészen Sulin áig. A lármát nem lehet megszokni Egy düsseldorfi professzor, a Max-Planck Intézet munkapszichológiával foglalkozó igazgatója, behatóan foglalkozott a lárma hatásaival és megállapította, hogy az nemcsak terhes, de egyenesen káros lehet az emberi szervezetre, mert gyomorfájdalmat, szívpanaszokat és vérnyomás- elváltozásokat, vérkeringési zavarokat is okozhat. ib&L Ezernyi színből tevődik ösz- sze az ifjúság jelleme. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy jó vagy rossz. Van benne mind a kettőből, s a környezeten, az iskolán, a szülőn, a társaságon múlik az, hogy melyik fejlődik ki na- nagyobb arányban. Mindez a napokban akkor jutott eszembe, amikor találkoztam egy csoporttal. Melegítőbe öltözött lányok mentek vödrökkel, szatyrokkal a kezükben az egri főutcán. Egyikük ljarmlnra festett ajka között cigarettát „szorongatott”. Fújta a füstöt, mint egy kisebbfajta gózmoz- dony, s hangosan bizonygatta, hof^y annyi szőlőt szed le, csak győzzenek a nyomába érni. Önzetlen, társadalmi munka — és a cigi, meg a feltűnő festék. Jó is és rossz is. Dicsérendő is, és elítélendő is egyszerre. Mintha természetének Jó és rossz oldalát akarná bemutatni. Vajón melyik lesz az erősebb? ★ Gyors, pontos és jó az önkiszolgálás. Kényelmes a vevőnek, és kényelmes az eladónak. Azaz, hogy eladója válogatja, mert már láttam olyat, aki kétszer annyi időt tölt a vevővel, míg megmagyarázza az önkiszolgálás fortélyait, és megmutatja, mi hol található. De akad olyan is, akinek kényelmes. Szemtanúja voltam az egri vasüzletben. Fiatal asszony állított be: csövet szeretnék venni. Ott, arra — bökött a sarok félé egyhangú nyugalommal a kiszolgáló, egy csomó különböző méretű csőre mutatva. — De, kérem, én nem értek hozzá, tessék már segíteni — hangzott fél a szelíd kérlelés. — Hja, kérem, ez önkiszolgáló bolti — így a zord válasz, s az asszonyka mit tehetett, mivel ez az egyetlen bolt Egerben, ahol ilyesmi kapható, sóhajtva fogott neki, úgy szemmértékre kiválasztani a legjobbnak látszót. Hát tudja isten, valahogy nem így képzeli el az ember az önkiszolgálást. ★ „— Ügy vgn most a mi falunkban, hogy az emberek azt sem tudják mit csináljanak, azért olyan elégedetlenek — mondta Boconádon az egyik öreg néni, amikor beszélgetés közben a szövetkezetre terelődött a szó, meg arra, hogyan élnek az emberek. — Nézze, lelkem, az én időmben, örült a lány, ha kapott egy ócska ágyat, meg egy ládát a ruháinak. A gyerekek felváltva jártak iskolába, mert nem volt csak egy pár cipő. Az öregnek meg panaszos volt a falat, még akkor is, ha földet hagyott a fiatalokra. Hát még ha semmije sem volt. — Most meg, még ki sem bújt a pólyából a gyerek, már ,májion” holmi rajta, házak épülnek, egész sor, és tudja hány magamfajta nyugdíjas öreg paraszt van? — Az a baja az embereknek, hogy nagyon is jól megy, nekik .. Elgondolkoztató szavak. Ha van is benne némi túlzás, akkor is érdemes megszívlelni; nem a lehetőségek rosszak nálunk, — az igények nőttek sokszorosan magasabbra, mint a lehetőségek. Bizony: sokszor csak ez a hiba. — békési — Hogyan keletkezett az elsíi aszúbor? A Rajna menti Johannisberg régi bencés kolostora előtt nemrégiben emlékművet lepleztek le. Az emlékművön elhelyezett tábla néhány szóval elmondja, miképpen Jöttek rá a bencés szerzetesek 1775-ben az aszúbor' készítési' módjára. A híres janai szőlőbirtok akkoriban a FUlda-r hercegérseké volt. Neki kellett kiadni a parancsot a szüret megkezdésére. 1775 őszén a klastrom futárja kosarában néhány fürt szőlővel elindult Fuldába, hogy megkapja az engedélyt a szüreteléshez. Útközben azonban megtámadták, bezárták egy kis erdei házba és heteken keresztül fogva tartották. Ezalatt a johannisbergi szerzetesek kétségbeesve várták a futárt, mert attól féltek, hogy a szőlőtermés tönkremegy a tőkén. Múltak a hetek és a szőlőszemek egyre zsugorodtak. Már október vége volt és szinte csak mazsola nagyságú szemek maradtak, amelyekben alig volt lé. Végre, november közepe felé a futár visszaérkezett. Kiderült, hogy az útonállók nem bántották. sőt, egy idő múlva önként szabadon bocsátották. Az apát kétségbeesett szemrehányásokkal illette: Vége a szőlőtermésnek! A szőlőhegyen mindenütt penész borítja a gerezdeket!” Ennek ^ellenére nekiláttak a munkának, de szomorúan állapították meg, hogy noha jó volt a termés, a szüret eredménye bizony siralmas. Néhány héttel ezután a pincemester megkóstolta a hordók tartalmát. Soha azelőtt ilyen csodás ízű bor nem termett ezen a vidéken. Ez volt a világon az első aszúbor, amelynek híre rövidesen bejárta az egész környéket. A barátok a rendes bor árának sokszorosát kapták az aszúért. Utóbb kiderült, hogy a futárt annak idején a klastrom volt pincemestere tartotta fogva bosszúból, hogy elrontsa a barátok szüretét. Szüretel a Kossuth-brigád \ Hevesi Állami Gazdaság ».ponti tanyájához vezető út illett nagy embercsoport áll. írjükön, vagy mellettük a dön: vödrök. Kicsit türel- ■tlenül topogva tekingetnek út felső vége felé, mintha mának valamire. — A kocsit lessük, hogy i-e már — mondják többen. Tele van minden edényünk, ■g szeretnénk tölteni a ko- n levő kádat, aztán folytat- a szüretet. tt, az út mentén, a tőkék ír igencsak üresek, leszedték uk a szép szőlőfürtöket, de jebb bőségesen van még inka. Rövidesen előkerül a gádvezető, D a n c z János, »d felvilágosítást. — Mindössze két napja sdtük a munkát — mondja s eddig jóformán mást se náltunk, mint az eső elől .ladtunk. Ideje tehát, hogy nolyabban nekilássunk, ,rt sohasem leszünk készen munkával. A mi brigádunk ) holdnyi területet kapott, lek termését kell leszüretel- nk, s ha nem is túlzottan gy az ez évi termés, azért ‘glscsak van itt munka, ép- í elegendő. latvannyolc tagú brigád Igozik ezen a területen. A isik oldalon ugyancsak ilyen gy létszámú csapat szorgos- dik. A versenytárs brigád Ebben az évben már úgy, gy ki szed le több szőlőt egy p alatt, de tavaly még, in- bb mint vitapartner. — Azon vitáztunk mindig, gy ki lépett át a másik terűére — emlékezik a brigád- zető, mert akkor még más lt a területbeosztás is. Eb- n az évben segítettünk ezen a bajon úgy, hogy más gondunk nincs, mint néha a szőlőt összegyűjtő kocsit várni. Ha késlekedik, meg kell állnunk, mint most is. — Nem baj, legalább addig a tréfamestereknek van idejük valami új huncutságot kigondolni — szólal meg valaki a várakozók csoportjából. Jólesik a tréfálkozás itt, szüret közben az embereknek. Legalább, amikor nagyot kell nevetni, felállhatnak egykét percre, s kinyújtóztathatják a tőkék melletti hajladozásban meggörnyedt derekukat. Most azonban vége a beszélgetésnek. — Jön a kocsi — mondja Dancz János, gyorsan megrakja a Kossuth-brigád a nagy gumikerekes alkotmány két fakádját szőlővel, aztán folytatódhat újra a munka. Itt az ezerjót termő* részen egykét nap múlva végeznek. Aztán az olasz rizlingre, majd a pozsonyi fehérre kerül sor. Csak fajtánként szüretelnek, gondosan vigyázva, nehogy keveredjék a szőlő, mert ezekből főként exportra készülő minőségi borok lesznek idővel. A brigád eltűnik a szőlőtőkék sorai között. Már csak néha-néha hallani hangjukat is, addig, amíg újra meg nem telik minden edényük. A teli kádakban szinte kocsonyásán rezgő szőlőfürtöket meg a kocsi beszállítja a présházhoz. Ez igen! Itt valóban nagyüzemi módszerekkel dolgoznak. Már maga a lerakodás is nagyon egyszerű, szinte nem is szükséges hozzá különösebb fizikai erő. „Gépesitették”. Egy csigával, amit a gyűjtőmedence fölött levő gerendára szereltek fel. A csigán átdobott drótkötelet beakasztják a kocsin levő kád oldalába, s két ember szinte könnyedén billenti oldalára a hatalmas, szőlővel teli edényt. A leszüretelt termés a medencébe zúdul. Aztán egy kanalas szállítószalag segítségével a darálóba, az elő- présekbe, majd a hidraulikus présekbe jut, szinte emberi közreműködés nélkül. Antal István pincemester mutatja meg a korszerű présház berendezéseit. A csigáról csak ennyit mond; — Semmiség az egész. Két éve szereltük fel, azóta használjuk, dehát ezt nem is lehet gépnek nevezni. Igaza van, ha a többi remek felszerelést, a hidraulikus prések sokaságát nézzük. Mégis, ez a kis csiga sok mindent jelent. A többi között art, hogy azelőtt több mint félóra volt szükséges egy-egy nagy kád kiürítéséhez, most ugyanezt 5-6 perc alatt végzik eL Meg azt Is, hogy most már mindössze két-két kocsi kell a brigádok kiszolgálásához, illetve ahhoz, hogy a szüretelőktől ide a présházhoz szállítsák a termést A pincemestert elhívják egy percre. Hosszú üvegedényben friss mustot tesznek elé, cukorfokát méri meg. — Ha a mehnyiség is olyan jó lenne, mint a minőség, az idén jó szürettel dicsekedhetnénk — mondja, miközben a mérőműszert nézegeti. — Átlagosan 19,4 cukorfokosak mustjaink, kiváló borok érhetnek tehát belőlük. A mennyiség — való igaz — Szép fürtökkel telik a puttony. Morvái Alajosné, Ariét József és Kókai Sándor, a Kossuth-brigád tagjai, munka közben. nem valami sok. De „majd másként lesz ez is jövőre" — mondták a Kossuth-brigád tagjai, s ők már tudják, hogy miért. Ebben évben is a lehetőségekhez mérten mindent megtettek a szőlők ápolása során a jó termésért, de jövőre még nagyobb gonddal ápolják majd a növekedő fürtöket. S egy év múlva, ilyenkor, szüret idején győzzék csak a présházbeliek a sok munkát... Weidínger László 99 éves ikrek i • A svédországi Blekingben "99. születésnapját ünnepelte két ikertestvér, Martin és ^Rudolf Anderson. A két fivér kitűnően érzi magát. Bizonyosak benne, hogy századik születésnapjukat is teljes egész- ■ségben, együtt fogják megünnepelni. Rudolf Anderson fa- ilun gazdálkodik, legifjabbik, ^67 éves fiával. Martin agglegény ée az aggok otthonában •lakik, de a születésnap közös .megünneplésére saját motorúján látogatta meg ikertest- jvérét.
