Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-11 / 215. szám
NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE " A MEGYEI IRODALMI KÖB KIADÁSÁBAN MÓL t FERENC: 4 FAZEKAS ISTVÁN versei: Szürke vágyak Lázára ► Kosárban körtéi hozol ► ► Hétköznap — színes, szerelmes hétköznap! ^ A mezőn dalt zsonganak libegő fények, L Karomat, amely a nyárban bronzra égett, f Nyújtom feléd, hogy lássad: Nagyon várla) ' Lassan közeledsz — arcodról nap árad —, r Kosárban körtét hozol, s mondod: megérett! ) Szemedből már röppennek az örömfények, ^ S integetnek a terhes, ingó ágak. [ Aztán a körtén jár táncot a késed, [ És az édes íze a gyümölcs felének, r Hű csókra hűsíti piros szánkat. Esti panoráma Ömlik az alkony, elromlik a parton És elsuhan a meleg nappali fény. Mint kevély borbély-füst és a tó ezüst fűzfa közt csobban, a szép jóestét zenélCsillan a hold vetettje, est köpenye Subának terül a mezők peremén. Kacér vibrálás, utolsó lángolás, S legurult a Nap horizont küszöbén. Elaludt a nappal, zajt már nem adja, S a szél is elül, az éjbe menekül, Csend csak figyel és a sötétség liheg, Egy szép csillag ragyog fénnyel legfelül. Eggyéolvadt minden, mi drága itt lenn. Ott fenn, az ég szele, esője, fénye Érző bókkal világok útját rója, Egy szó, -egy mondat: a gyönyörű Béke. ;í j HARGITAI ISTVÁN versei: iz&iutt Leszek: mi voltam — árny- és ködlovag. A sárga és bordó virágú estben A ritka réti fáknál állva lesben: Elmúlott évek így szólítanak; Te bátya! a cseresznyefák alatti Gyerekkor áll itt, és patakvizek, Amikben hancúroztál. — S ott a parti, Akikkel együtt jártál: pestiek. Emitt, a havas észak és nyírerdők, — Arcok: elfelejtettek és felejtők — Honnan valók, s mondd, merre tartanak? Találkoztál velük? — azóta élnek? Rajtad kívül, s mind hétköznapi lények, Akár magad, s mind: — árny- és ködlovag? REGÉLŐ E dombokon sátrat vert hajdan Árpád. Kémlelve a heves tüzű síkot: — Ahol Zalán hada húzódna hátrább Alpár felé, hogy tán feltámad ott... Most dinnye érik: vérbélű görög, S a bujaillatú édes, a sárga. — Rég elviharzott — tatár, s a török: Mináré-t hagyva Eger piacára... A hűvös Mátra: jó füvű s vizű, A sík felöl jövők ajkára csengő Kiáltást csal, mert szép, finomívű Tája a Honnak. — S mindenütt terem bő Hevesi bor. — Ámbár senki fia Ne higgye, hogy ez itt — „provincia”... BOKOR BALÁZS: Emlékek, a Kossuth-hídon A Folyam árja zúgta felém a dalt, mint rég az elsőt, mely szabad, égre szállt! álltam a Hídon s néztem az alkonyi fényben elringó Budát; Villák tornyait, miket becsillogott a gyöngy-fény, a tavasz ujjongó bíbora... álltam a Hídon s alattam zúgott, zsongott a szürkés-kék Duna! Ó, mennyi szépség... a csillogó házak beleálmodnak a lassan aranyié alkonyatba! az Erzsébet-híd ontja még a lármát, de köröttem már csend van... s lent zúg a Duna...! Bontják a Hidat! az első szabad-hidat, ahol megálltam egykor: — tizenöt éve már — ahol romok közt bár, de friss, szabad szellő simogatta arcom, s csillagröptű sugár. Ó, tizenöt éve már... a szétdúlt hidak között ez az egy Híd várt engem, hogy Pestre keljek át" gyász volt szívemben: temetésre mentem, s romok közt láttam gyászt, szépséget... s csodát ...Bontják a Hidat...! s én emlékezve állok, micsocja távol... köröttem csend, lassan hull az aranyló alkonyi fátyol... s egy új Város zsong most időt s emléket' ♦ MOLNÁR JENŐ versel: Pénelopé Sokat kóborlók mostanában, s ahányszor jövök, újnak látlak. Aranyvirágom, szép enyh helyem, új színe van így a varázsnak. Érlel a várás! — higgyél nekem, életem hű Pénelopéja.. Űjra új vonás. Már nem tudlak, csak csodálni, ámulni néha. Szövöd az álmod, jön a hétvégi s egymásra lelünk majd, Kedvesem. Órákra szűkül le a világunk, de az a miénk és végtelen. Sajnos, az es<£ jut csak nékünk, munkába fúlnak a nappalok, de ablakunkhoz el-eljámak sóvárogni á hűlt csillagok. Kilátón A por, a zaj, a gond most lent maradt, csend vigyáz ránk az izzó ég alatt; Törpül a világ, falvak, kósza út, mind-mind gyermeki játék, Liliput. Csiga-vonat a tájat átszeli, zakatolását már csak sejteni. Az ember eltűnt, por a por között, csak ketten vagyunk ég és föld között. Tisztul a szem, a szív, a lélek is, a gondolat is messze, messze visz. A tiszta fénytől az arcunk ragyog, Gazdagok lettünk, tiszták, szabadok. Újjászületett,, boldog emberek, amilyen Ádám s Éva lehetett. FORGÁCS KÄROLY versei: Jeges patakról álmodunk Bőrünk pirul, mint nyárson a szalonna, A vödörben felforr a híg csapágyzsír, S mit rákenünk a csavarra: csorog. A nyelvünk egy csöpp hideg víz után sír, Mint aszott levél a mogyorófa gallyán, Esőt áhít. A nyűtt, vén satupad Pallódeszkáiból az esztendők alatt Beivódott fekete zsír kiolvad. A satu-hajtókar — mintha kohó Parazsa égette volna — tüzet Szorít markomba, amíg befogom Vele a csavart. A völgykatlan süket, Felfordított harangként áll, s a két Hegy közt a levegő remeg és “get; Csobogó, jeges patakról álmodunk Nyitott, száraz szemmel. A messzeséget » Kutatjuk: hátha délen valahol Felhő fakad, s felénk hajtják a szellők, S lezúdul ránk villámos, dörgő zápor. — Ö, szelek, küldjétek fölénk ilyen felhőt! A kondói kötélpályán Hátunk a napfény perzseli. A nyár mint zsandár áll mögöttünk, s tüzes nyilával szúr és biztat, hogy áldjuk a telet, mely eltűnt, de kínozott, míg telefújta kesztyűnket dermesztő hideggel. Akkor a vasra ragadt rá ujjunk, most a tűz nem ereszt el; éles és mérges karmait bőrünkbe mártja. Csípős ostor hegye csattan rajtunk és így hajt árnyékba. Futunk az oszloptól, mely mint piramis áll négy talpán, fején a nap tányérja sárga szalmakalap. Az ég ezüstje tüzet permetez a világra. Szerszámok, kicsit várjatok! míg az erdő árnyékában testünk lehűl. Alkonyban frissen újra kezdünk; s majd bámulnak a csillagok! / f — Kezét csókolom. — A hangja szokatla- i nul cseng még saját magának is, mintha más Y köszönne, nem ő. Nem biztos abban sem, hogy ▼ ismeri ezt a barnaszemű fiatal asszonyt. $ A Z ASSZONY KEDVESEN bólint, visz- szaköszön es parázs-fények szikrája f röppen fel a szeméből. A tekintete is megái- § lapodik Kovács úr arcán, aki erre még egy £ lépést hátrál, és szabadon maradt kezével int, a hogy tessék, parancsoljon, fáradjon előre. Csak futólag merült fel benne az ötlet, Y hogy odaléphetne a fiatal asszony mellé, hi- ▼ szén most már oizonyos, hogy egy irányban f mennek tovább. De nem ismeri. Igaz, vissza- köszönti Tolakodónak tartaná biztosan. ^ Közben a fiatal asszony elindul Kovács úr a előtt, és Kovács úrnak össze kell szednie ma- I gát, hogy néhány lépésre utána ő is megindul- J jón. Szeme azonban mozdíthatatlanul fogja ▼ be sugarába a villanó karcsú lábak vonalát, a f- színes szoknya billenéseit, tovább siklik az ^ ívelő derékra, a lapockák által vetett hullám- * ra a fehér blúzon, a blúz kivágásában incsel- , kedő vállakra, a keskenyedő nyakra, és onnan J a hullámos, rövidre nyírt barna hajra, amely v puhán, könnyedén hajol rá a formás fejre. ^ És azon töpreng, hogy a fiatal asszony ér- $ zi-e a tekintetét. Tudja-e, hogy benne most £ gondolatok kavarognak, és ellenállhatatlanul I sodorják magával a tudtát, mint a tengeri J szökőár roppant ereje a vékony deszkavityil- ▼ lókat. Hogy szárazon nyeli szájából a semmit, y mert arra gondol, hogy ez a fiatal asszony ... ^ Az asszony kicsit visszafordítja fejét, mint- £ ha a ki nem mondott kérdésekre akarna felel- T ni Kovács úrnak. Es erre a mozdulatra Ko- f vács úr oldalában zsibbadtság terül szét, érzi, f hogy az ing páncélja tűrhetetlenül szorítja. ^ nem engedi át testének melegét, a bőre fül- £ doklik a levegőtlenségben, és bordái hiába I erőlködnek, nem jut oxigén a tüdejébe. IAE MÄR BELÉHASÍT másik gondolat,! ■*-' és töredelmesen mondja magában: Y „Asszonyom, ne haragudjon, hogy ilyen J tiszteletlenül merészkedtem magára gondolni, Y tudom, hogy aljasság, hogy szemtelenség. Y Maga hűséges feleség, akinek soha más férfi T eszébe sem jut. En azonban kígyómódra csú- » zom a maga közelébe és ... Nem, erre még I gondolni sem szabad. Ugye, nem haragszik? a ár nagyon megbántam. Nagyon.” ^ Most, mintha lassította volna a lépéseit a I .atal asszony. Vagy csak ő gondolja? Nem. A Y ■ ávolság megrövidült. Talán ő gyorsította meg ▼ a saját lépteit? ♦ Ki ez az asszony? Már biztosan látta va- ♦ lahol. Mondják, hogy az új könyvelő felesége ^ szeret kacérkodni a férfiakkal, de annak nem £ lehet ilyen fiatal felesége. a „Asszonyom, én úgy szeretném, ha még ^ jobban lelassítana, ha ... ha most egészen ^ lassan, nagyon lassan menne. Ha éppen csak... ^ Még ha nem is áll meg. De hogy kifejezze, ^ hogy vár, hogy rám vár, hogy miattam...” £ Lehetetlen. Csakugyan megállt? Mégis van A isten az égben! Végre! Az annyiszor álmodott T boldogság ott áll előtte. Neki csak néhány lé- ▼ pést kell tennie. Legfeljebb ötöt, vagy hatot, f Most már biztos, hogy őt várja. Igen. Vissza- $ fordult. Es ismét az előbbi kis zavart mosoly £ ül az ajkán, az enyhén lilásszínű, félig nyílt A rúzsos száj a boldogság virágkelyhe, a villanó I fehér fogak, mint a gyöngysor... „Köszönöm, asszonyom! Majd meglátja, » hogy én a világ minden boldogságát magának i adom. Majd meglátja, hogy ...” Már csak két lépés. — Ne haragudjon, kérem, legyen szíves ? megmondani: hol laknak Juhászék. És Kovács úr dadog, elképedten nézi a f barna szemeket, amelyeknek mélyéről parázs J fények szikrája röppen fel, alig fogja fel a | kérdést, szívéből minden vér a lábába zuhan, % úgy elnehezül, mintha valamelyik ház a nya- ^ kába szakadt volna. Es még jobban zavarja a az, hogy egyetlen értelmes mondatot sem tud Y kinyögni, pedig ha meg kell semmisülnie, 1 legalább férfiasán, büszke szálfa módjára i pusztúlna el. i A SAROKIG EGYÜTT MENNEK még. i Az asszonyka csacsog, néha félmoso- { lyokkal ajándékozza meg, de Kovács úr le- ^ kussadt fejjel, összetörtén ballag mellette, s A még bólogatni sincs ereje. Mert mit számit j már az, hogy a ragyogó tünemény, akinek ap- ’ ró lépései gyors ütemben koppannak mellette, i még nem ismeri a telepet, még alig néhány 4 napja költöztek ide, hogy Juhászék az egyet- i len ismerősük. Mindez már nem jelent sem- j mit. Még azt sem veszi észre, amikor a sarkon 1 a fiatal asszony feléje nyújtja jobb kezét, j amin a jegygyűrű karikája sötétsárgán egy | pillanatra megvillan. A kalapját sem emeli ^ meg a köszönéskor. ^ A fiatal asszony furcsán néz rá, mert; ^ még nem ismeri Kovács urat. i L ti kCS ÜR MAR MAJDNEM negy® i tél derének ezüstjét hordta a haján Szí) termete úgy hozzátartozott a leli."phez, a íúha innen nőtt volna ki. Ismerte triindenki edig csak bérelszámoló volt. Es mindenki .ovács úrnak szólította. Pedig csak ’•■érelsza: > volt. Az érettségi bizonyítvány utUii+a . e a magas beosztásba. Ki tudja: Kovács úr évek hosszú sora óta ;>r>ar ebben a beosztásban, bár környe- slenek 3 tagja magasan a feje fölé emel..vedelt ra . oan és megbecsülésben, a könnyeden tóval í.lő évek során, míg mások eltűntek a közműi . esők szürke tömegében, hogy 5326- os számú : zabó Jánosokká színtelenedjék. CVák K vács úr maradt. Megmaradt bér- elszemolór k és Kovács úrnak. Senki sem neheztelt -i. de nem is rajongtak érte. Tisztelték mm! nogy az ismeretlent tiszteli mindenki i el nem jut lényegéhez. u k: volt az, aki Kovács úr lényegét kutat volna? Az élüzemavató ünnepségen a út dombéi neki is csurrant 150 forint, a va- • sorun székét is biztosítottak számára, s ha -meikedett a hangulat, olykor még koccintot- k is vele Legfeljebb ilyenkor röppent fel a t\ se k .és: — Ho. van, Kovács úr? \ ELELETET AZONBAN nem mondy * ta el Kovács úr, mert a vidám kér- , hars'inasa már akkorra elfordult tőle, ogy jóizúl kacagjon a szomszédja kissé nyers •.'iáján, vagy megmerevedett tekintettel for- ilj i egy röppenő szoknya ringó harangjáéi hu izása után. Mert Kovács úr mindig egyedül volt. Szü- ' n. testvéreit senki sem tudta, maga semem- iítelle. *. bennfentesek tudni vélték, hogy cipész-tamil ia sarja, aki a dikicsek éles fényű bői, a csiriz savanyú szaga mellől önerejéből tornázta fel magát a negyvenes években az érettségiig. Soha nem beszélt er- r ti. 1 tudja: miért? Az évek során a magányosság úgy hozzá- szegődött, mint a hűséges házastárs. Az egyet- len tár-., amely megosztotta vele az albérlet kopár kit fenségét. Az egy ágy, egy szekrény, eg> aszúd, egy szék egyhangú unalmát. Amiéin iil él a telepen, annál az egy családnál lakd". Hogy mióta? Még aszaltszilva arcú hé assz jnya sem tudná megmondani. Sokszor talán azt sem veszi ész>" ■, ho-”" Kovács úr egyáltalán létezik. Pedig ha kérdeznek tőle valamit, szívesen, bár röviden vá- il. Felső testét kicsit előrehajlítja, arcán a görcsébe mereveded n -oly -suta Vénása rajzolódik ki. Nehéz beszélgetni vele. erőltetné ilyen modor a : zíves szót? Kovács úr pedig bevonul a szobájába, és miii n is élne moccanását sem nallani. Fedi t. ilegzik. álmodozik ■ ■ s tervezget. felié papírok súlyos kötegelt rej- mi tt kiemelné a sűrű soroktól terhes p»pírtömeget gondosan körülnéz, nehogy ki■ en > • a titkát. Mit mondanának az emberek, itudódna. hogy Kovács úr gondolatok, e mek viharát, könnyű röptű pillangóit. ma, llatú fu illatait kényszeríti bele a betűsorok katonás rendjébe? Mit is mondanának .. V O Acs ŰR TEHAT CSAK látszatra * * \ n egyedül, mert valójában fék nél- ki a c és akadályok nélkül, az egész r: nscc az övé. A kéklő óceánok áttetsző . a v ikító, hósapkás hegyek kristályos , , .ke, matrózkocsmák fülledt vágya, a t ostromló elme józansága, a forró- . > csókok mámora és a csend puha bóktí*. !.; . dűl van? Csak akkor, ha maga is úgy .Tért a látszat olyan búra, aminek a •ha nem tudjuk, mi rejtőzik. Mint ■ pp: n most is. Amikor Kovács úr a lépcsőkre oc ; fel lassú léptekkel, hogy a mun- 1 bérleti szobájába, a tikkasztó cso- ■ imába térjen. ‘ . n e a lépcsők szürke fokán, keze súly- ' . lug a dereka mellett és csak megy. A , iro utcát keresztez. Két oldalt nagy ■iettömbök állnak őrt, elfogva a kilátást. . cs úr nem törődne ezzel, mert olyan hogy járnak-e az utcán, hogy két orog-e a bejárat előtt, vagy öt. Mi- v fel, hiszen ... •uardon!... — fogja vissza a lépését *, i.s." :n isen a kalapja után nyúl, mert Kőidig kalapot hord és soha nem m ingben az utcára. n nekiment valakinek. Hirtelen kintete fiatal asszony kedves arcát u szemgolyójának íriszén át. Az asz- i is meglepődik a váratlan találko- , valószínűleg nem látta meg előbb 3 .ndukoló Kovács urat, és most zavart mo- . idik az ajka szögletében. úr a pillanat tört rés2e alatt dönt, megemelve megáll, hogy elengedje t az útkereszteződés baloldaláról fiatal asszonyt.
