Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-31 / 205. szám

1980. augusztus 31., szerda NEPOIS4G 5 Hz ígéret csak szé m,„H n„ moiHíb9 II paradicsom meg eladatlan mara^* me^ B ■ Jó híreket írni most a Me­zőgazdasági Termékeket Érté­kesítő Szövetkezeti Központ munkájáról, ugyancsak nehéz lenne. Nem azért, mert ilyen nincs, hanem mert az itt dol­gozók közül azok, akik ezekről beszélhetnének, csak gyorsan felsorolják: görögdinnyéből, körtéből, főzni való tökből és még néhány gyümölcsből, zöld­ségből nem tudunk annyit szállítani, hogy ne vennék át. Egy dekát sem hagynak az át­vevők soha raktárainkban. Ezzel vége is az információ­nak, s mindenki újra a leve­lek, kimutatások, számoszlo­pok halmazába bújik, — meg­oldást keresni. Mert baj van a paradicsom­mal. Nem megy az exportszállí­tás, s nem megy a belföldi piacra, de az ipar számára sem. Keserves dolog ezt be­vallani akkor, amikor a ter­melőszövetkezetek földjein vi­szont legalább még ötszáz vagonnyi paradicsom szedetlen. A káli, meg a gyöngyösi át­vevőhelyeken meg 60—65 va­gonnyi várja a megrendelést a felsőbb elosztó szervektől, s szállításuk mind sürgősebbé válik. Augusztus elején még nem volt semmi baj. Húsz-harminc vagonnyi tételek mentek ex­portra, a belföldi kereslet is nagy volt, a Budapesti Kon­zervgyár és a hatvani is egy szó nélkül átvette a számukra diszponált tíz vagonnál min­dig több paradicsomot. Au­gusztus 20 óta azonban mint­ha minden megváltozott volna. A Hungarofiuct mindössze tíz vagonnyi paradicsomra tar­tott igényt, s az átvevőhelye­ken a feldolgozó ipart képvi­selő szakemberrel folytatott mindennapi megbeszélések is így végződtek: augusztus 18-ig napi huszonhat vagon paradi­csom kellett a konzervgyárak­nak, az elmúlt hét csütörtökén már csak tizennégy, szombaton tíz, hétfőn pedig nyolc. De az is csak a teljesen friss, aznapi felvásárlásból. Másból nem. Mi itt a teendő? A MEK ve­zetői gyorsan a felsőbbséghez fordultak. A Hungarofructhoz ezzel: augusztus 22-én a külke­reskedelmi cég egyáltalán nem fogadott Heves megyéből ex­port-paradicsomot. De amit 22-e előtt rendeltek a MÉK-től, an­nak szállítása is nem egy eset­ben szinte teljesíthetetlen volt. íme egy példa: augusztus 19-én délben érkezett diszpo­zíció a külkereskedelmi válla­lattól négy vagon export-para­dicsom 20-i szállítására. A ké­rést lehetetlen volt teljesíteni. A termelőszövetkezetek tagjai mindenütt az alkotmány ün­nepi nagygyűlésre készülődtek már, de ha lett volna szedett paradicsom, s ember is, aki a vagonokat megrakja, akkor sem tudták volna időre szállí­tani, oly sok különvonat köz­lekedett ugyanis 20-án a me­gyében, hogy a tehervonatokat mindenütt késleltette. Miért van ez a szervezetlenség a Hungarof ructnál ? A kérdés nem volt nagyon eltérő a belföldi és ipari átvé­tellel kapcsolatban a SZOVERT-hez sem. S a válaszok? fl fővárosban „nem értik“ az átvételek megszűnésének okát. A MÉK megyei képvi­selői tehát ígéretet kaptak: a konzervgyárakkal kapcsolat­ban biztosítják a napi 12—12 vagonos átvételt, exportra pe­dig újra nyolc vagonos tétele­ket küldhetnek Hevesből. Ez volt az ígéret, s nyomá­ban semmi más. A Hatvani Konzervgyárban még nem kap­tak azóta sem utasítást erről, s az exportszállítások sem ha­ladják meg a napi 120—140 mázsát A MÉK megyei vezetői, amit lehetett, megtettek. A paradi­csomot felajánlották Borsod és Nógrád megyéken kívül még a Dunántúlnak is. Zala megye egy alkalommal kért nyolc va­gonnyit, Borsod és Nógrád vi­szont mind kevesebb mennyi­ségre tart igényt. A termelő­szövetkezetek tagjai meg csak csodálkoznak és érthető­en elszomorodnak. A káli va­sútállomáson például nem tudnak kenyérgabonát rakod­ni, mert a sok felhalmozott paradicsomtól egyszerűen nem fémek a vagonokhoz. Nem egy tsz-tagban merült már fel a kérdés: Hát ezért termeltünk annyi paprikát, paradicsomot ? Mert nem sokkal ezelőtt még a paprikával is baj volt. Szép, nagy terméssel dicseked­hettek mindenütt a közös gaz­daságok, de örömükbe üröm­ként csöppent az, hogy nem kellett az átvevőknek már a másodosztályú paprika sem. Azóta e téren már van válto­zás. A paprika bármilyen mennyiségben elfogy. De a paradicsommal is így lesz-e? Annak idején tavasszal a SZÖVÉRT termeltetési osz­tálya sürgette a MÉK-et: nem elég az a 1100 holdnyi terü­let. amelyen paradicsomterme­lésre szerződtek a termelőszö­vetkezetekkel. Még több kell. Még 100 holddal többre kötöttek tehát szerződést ennek alapján a megyében. így a felvásárlási terv is 1350 vagonnyi lett. Ezen belül az exportterv 1120 vagon volt. S jelenleg így alakult a teljesítés: exportra eddig mint­egy 500 vagonnyi paradicsom ment, az összes szállítás pedig nem több kilencszáz vagon- nyinál. A MÉK üzleti levelei között halmazával találunk olyant, mint a Budapesti Konzerv­gyáré: az Önök rendelkezésére bocsátunk öt vagon paradicso­mot. Tehát nincs szükségük a leszállított mennyiségre, s így visszaadják a „feladónak“. Paksi, szigetvári, nagykőrösi, kecskeméti és még más posta- bélyegzővel érkezett levelek­ben meg ezt írják a konzerv­gyárak: Paradicsomot nem fo­gadunk. Nyilván azért mert teljesítet­ték terveiket, s ez nagyon szép. Csakhogy a termelőszö­vetkezetek tagjainak, akik lelkiismeretes gonddal ápolták, nevelték a kiváló termésű pa­radicsomot, nem mondhatja a MÉK: elég. ne tovább, külföld­re nem kell, belföldi fogyasz­tásra ugyancsak ne küldjenek, mert a Budapesti Nagyvásárte- lepen, a közös raktárban jelen­leg is öt-hat vagonnyi hever eladatlanul, az ipar meg be­szüntette a paradicsomkonzerv gyártását. Sürgős megoldásra van szükség inkább, mert a már leszedett paradicsom elszállítása, s a még a földeken levők szedése nem várathat sokáig magára. A MÉK, a MÉSZÖV vezetői is tudják ezt, s gondjaikkal ismét a felsőbb kereskedelmi szer­vekhez fordultak. Remélhető­leg találnak megoldást a baj orvoslására, de egyben a Hún- garofruct. s a SZÖVÉRT le­vonhatja a tanulságot is: a leszerződött paradicsomot nem azért fermelik a tsz-ek tagjai, hogy piacbiztosítás hiá­nyában árkot rekesszenek ve­le, hanem, hogyha egyszer 1200 holdnyi területről kiváló mi­nőségű paradicsomot kértek tőlük — akkor azt értékesíteni is tudják. Weidinger László Építőipari munkások panaszai „A Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalat cukorgyári és a hatvani Béke Tsz építkezé­sein a normások é$ a bérosz­tály súlyos szabálytalanságokat követ el. Ennek tisztázása vé­gett, kérem, sürgősen jöjjenek ki...” így kezdődött a levél, ame­lyet szerkesztőségünkhöz cí­meztek és utóirat is volt: „Ügyünk sürgős intézkedést igényel.” Körülvettek a munkások és megindult a panaszok áradata. Cserháti Sándor segédmunkás júliusra mindössze 440 forintot kapott. Hetven munkaóra tel­jesítményét nem számolták el, mert elveszett a munkautal­vány, az irodán azóta sem ta­lálják. Barunyi István pótló­lag igazolta a teljesítményt, de augusztus 23-án még nem fi­zették ki a júliusra járó bért. Nagy Ilona a cukorgyári építkezésen júliusra még egy­általán nem kapott bért. Já­nosi Istvánnénak négy nap iga­zolatlan mulasztást írtak be, pedig a brigád minden tagja egybehangzóan állítja. hogy sohasem hiányzott, csak a cu­korgyárban rosszul siktázták. Üsztöke Lajos július 13—28- ig aratási szabadságon volt, de július 12, 13. és 29-re sem szám­fejtették bérét. A normásnak több mint két hete odaadta a szabályszerű igazolást. Zsiska György építésvezető megígérte, hogy a jogos reklamációkat haladéktalanul kifizetik, de sem a Tóth-brigád, sem Nagy Ilona. sem Jánosiné. sem Üsztöke egy fillért sem kapott. De akad még nagyobb sé­relem is. Ügy tudják az embe­rek, hogy májusban nagyon is jól kerestek itt egyesek. A két­ezer, meg a háromezer forint közötti bérekre nem panasz­kodtak az emberek, a műszaki vezetők és a normások csak utólag állapították meg, hogy valami nincs rendjén. Az ak­kori normás gyakorlatlan volt, hozzánemértés, és felületesség miatt gyakran tévedett. A munkások nehezen megérte­nék, hogy az egyszer már kifi­zetett bért „téves számfejtés” miatt Utólag levonják, de az már nagy felháborodást oko­zott. hogy Kancsár Antaltól és Üsztöke Lajostól is jelentékeny összegeket visszatartottak, pe­dig ők májusban még nem is dolgoztak ezen a munkahelyen. — Tudják ezt igazolni? — kér­dezem a méltatlankodó embe­reket. — Hát hogyne tudnánk! Itt a munkavezető, megmondhatja, hogy így történt. Meg írást is adott már róla. — A vállalat központjában eddig nem tettek panaszt? — Hiába megyünk mi oda, levonták a pénzünket és ncs tovább. Elibém teszik a Csíki­brigád K. 17. sorszámú munka­utalványát. 1072 forintot mu­tat a végösszeg, rajta az épí­tésvezető igazolása, mégis jú- niiv« óta hiába járnak az összeg után. Sok a számfejtési hiba. Ezt mutatja a vállalat központjá­nak levele is. Éder György igazgató aláírásával egy íúli- us 26-án keltezett levelet adtak át a munkások. Egyetlen levél­ben három tévedésre hivat­kozhatnak. Akad itt rossz szor­zás. téves mennyiség, tizedes­pont helytelen av-almazása. A kilenc sorból álló levél így végződik: „Az összes levonás 460 90 forint, a'ne’uet az 1960. július havi nyerskeresetükből levonásba helyezünk. Kérjük a fentiek tudomásul vételét.” Hát a munkások nem vették tudomásul. Mi sem. mert a le­vélből egyáltalán nem derül ki. hogv mennyi volt a va'ódi teljesítménv hogyan számítot­ták ki a közel 500 forintos le­vonás végösszegét. Kanc^’- Antal bizonygatja, hogv a Cukorgyárban 600 köb­méter sódert raktak dömperre, de csak 300 köbmétert számol­tak el. Keresték az igazukat és a pénzüket, de az irodában el­veszett a fuvarigazolás, rek'a- mációjukat meg elutasították­— Hogy történuet ennyi té­vedés? Valóban elvesznek az okmányok? — faggatom a mun­kavezetőt. A munkások közül egyszerre többen is felelnek: — Két hónap alatt három normás is volt itt. Milyen iro­da az, ahol minden elvész? Dühös felkiáltások és szitkok követték egymást, nagy az elé­gedetlenség. — Hat ács egyszerre elment erről az építkezésről, a Cukor­gyárban is sokan kikérték a munkakönyvét. Én is elme­gyek. még akkor is, ha önké­nyes kilépést írnak a könyvem­be — keseredik neki az egyik munkás. Jól tudjuk, hogy nincs épít­kezés. ahol egyszer-másszor tévedés ne csúszna be a bérel­számolásba. Az is tény, hogy akkor nem nagyon szól­nak az emberek, ha többet szá­molnak el nekik. De a cukor­gyári, a Béke Tsz-beni építkezé­seken nem véletlen tévedések­ről van szó, mert azt emberi gyarlóságnak vélné az ember és megbocsátanák a munkások is. Ete a sorozatos tévedések, a jogos követelések elintézésé­nek heteken át való halogatá­sa már több a tévedésnél, az nagyfokú kötelességmulasztás és felelőtlenség a munkásokkal szemben. Kérdezzük az ÉM Heves me­gyei Áll. Építőipari Vállalatot,- hogy az utóbbi két hónap alatt hányán fordultak bér­ügyi panasszal a központhoz és kinek intézték el ügyes-ba­jos dolgát? Az építésvezető ál­tal igazolt munkák bértételeit mikor akarják kifizetni? Hány ember kérte a munka­könyvét ezen a két építkezésen és hány munkás ment el júli­us-augusztus hónapban? Az önkényes kilépések, a dolgozók csökk«--* munkakedve és rend­kívül rossz hangulata. vala­mint a sorozatos bérelszámolá­si tévedések között vajon nem látnak közvetlen összefüggést? Vészül, a vállalat vezetősége mit szándékozik tenni a hibák kijavítására? Fazekas László Uj szovjet elektronikus gépek a gyógyítás szolgálatában A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Sebészeti Inté­zetében a közeljövőben új elektronikus gépet állítanak munkába. A gép telemetrikus műszerek segítségével műtét alatt figyelemmel kíséri az operált beteg legfontosabb szerveinek működését, érveré­sét, lélegzését, vérnyomását, hőmérsékletét, elemzi a beér­kezett adatokat és jelzéseket ad az orvosnak a szükséges intézkedésekre. Egy másik elektronikus gép segítségével az orvosok köny- nyebben határozhatják meg a páciens betegségének termé­szetét. A gép elektronikus agyában elraktározzák az egyes betegségek tüneteit, a vizsgá­lati eredmények elemzése alapján a gép automatikusan megadja a diagnózist. Szovjet turisták Petőfibányán Két csoport szovjet turista látogatta meg az elmúlt napok­ban Petőfibányát. Az egyik csoport Moszkva környékéről indult el, a másik Kárpát- Ukrajnából: Ungvár és Mun­kács környékéről. A szovjet turisták először üzemlátogatáson vettek részt. Különösen érdeklődéssel szem­lélték a különböző bányagépe­ket, amiket a gépüzemben volt alkalmuk látni. Végigsétáltak a lakótelepen, és bekopogtattak az egyik lakásba is. Bár a há­ziak nem számítottak a látoga­tásra, szívesen feleltek a láto­gatók kérdéseire. A szovjet vendégek pedig örömmel fo­gadták a válaszokat, amiből kiderült, hogy a magyar bá­nyászok nemcsak jól keresnek, hanem rendezett, modem kö­rülmények között laknak. A pártbizottság, a tröszt és az MSZBT helyi szervezete be­fejezésként megvendégelte a szovjet turistákat, akik megkö­szönték a szíves fogadtatást, és éltették a szovjet—magyar barátságot. Nagy Andor: II. Bratislava Praha Ax aranyareú Prágában A tizenhárommilliós Cseh­szlovákia gyönyörű fővárosa igen hasonlít a mi Budapes­tünkhöz. A Vltava folyó épp­úgy két részre osztja a várost, mint a Duna Budapestet. A „budai” rész itt is hegyes. Rajta magaslik a hatalmas te­levíziótorony, amely egyben kilátó is. A mesterségesen duzzasztott folyón hajók vi­szik rakományukat. A város két oldalát 12 híd köti össze, melyek közül a legszebb és ta­lán legrégibb az 1309—1507 kö­zött épült szobrokkal és híd- tomyokkal díszített, várba ve­zető Károly-híd. A városnak vannak igen modern kerületei (Podbaba vá­rosrész), épületei, a legtöbb idegent azonban az óváros és a volt királyi vár vonzza. Turis­ták százai és ezrei gyönyör­ködnek nap mint nap a Staré Mesto szűk utcáiban, középko­ri tornyos palotáiban, gótikus épületeiben. A Húsz János té­ren minden órában óriási tö­meg áll a torony oldalán elhe­lyezett óra alatt, amelynek já­téka világszerte ismert. Órán­ként a torony két kis ablaka megnyílik, és a 12 apostol sor­ba jelenik meg a nézők előtt. Meghajolnak, majd tovább mennek, végül fináléként az ablakok között a kakas kezd el kukorékolni. A torony, ame­lyen az óra áll, arról is neve­zetes, hogy ezen a helyen kez­dődött el tulajdonképpen a 30 éves háború. A járdakockákon kirakott keresztek jelzik azo­kat a helyeket, ahová az abla­kon keresztül kidobálták a vá­rosháza tisztviselőit. A város­ház előtti téren áll Húsz János szobra, de ugyanitt áll az az épület is, amelynek erkélyéről Klement Gottwald 1945-ben először szólt Prága népéhez. Szinte az egész városnegyed muzeális, de ezt lehet mondani a várra és környékére is. Az Aranycsinálók utcája és a bo­szorkányok börtöne a közép­kori vallató eszközökkel Ugyan­csak sok érdeklődőt csalogat. A templomok is szinte kivétel nélkül műemlékek. Legtöbbje a gótika remeke. Igen ügyesen, a templomokban is kalauzol­ják az idegeneket. Az állam nagyon nagy súlyt helyez az idegenforgalommal kapcsolatos intézményekre, műemlékekre. Az idegenek által is jól is­mert Vencel térnek mintegy éke, koronája a Nemzeti Mú­zeum. A tér egyébként alig szélesebb, mint a mi kőrútunk, de központi fekvése, valamint a Vencel-szobor és nem utolsó­sorban a múzeum épülete, igen impozánssá teszi. A múzeum belül is csodálatosan szép. A bejárati részen tiszta márvány, csupa szobor minden. A ter­mekre, a tárgyak elhelyezésére azonban — különösen az állat­gyűjteményt tekintve —, nagy zsúfoltság jellemző. A prágai múzeum óriási ér­téket őriz, de egy kissé egybe­folynak a különböző szekciók. Csodálatos egyébként az ás­ványgyűjteménye. Itt viszont egy igen érdekes technikai fo­gásra figyeltünk fel, amelyet szöveget. Nem hallottam ugyan cseh nyelvű szövegen kívül mást, de az a véleményem, hogy magnetofon segítségével lehetséges volna az idegen nyelvű tárlatvezetés is. Milyen hatásos lenne, ha saját anya­nyelvén hallaná az illető a ma­gyarázatot egy-egy nagyobb csoport látogatásakor! Prágában múzeummá vált az az épület is, ahol az 1912-es konferencián a bolsevik párt Lenin elvtárs irányításával ön­álló párttá alakult, muzeális A Húsz János tér Prágában mi is -*- akár Egerben is —, tudnánk hasznosítani. A tár­lók, vitrinek, szekrények fölött hangszórók vannak elhelyezve, és azokon keresztül magneto­fonról játsszák a magyarázó értékű azonban a városi ta­nácsterem is, amelyben a je­lenlegi városi tanács tartja üléseit. A hatszáz éves Károly Egyetem ugyancsak említésre méltó látványossága a város­nak, de hisz ki tudná vala­mennyit elsorolni? Prágai este Mint általában a nagyváro­sokban, úgy Prágában is akkor kezdődik a szórakozás, amikor az utcákon is, házakban is kí­gyóinak a fények. Az utcák íz­léses, korszerű megvilágítása szinte nappali fényt kölcsönöz, de a tengernyi neonreklám ra­gyogása, csillogása is éke az esti Prágának. Gyönyörűen vi­lágítják meg a Nemzeti Mú­zeumot, a várat, a Nemzeti Színházat. Gyönyörű Prága, este is. Ilyenkor megtelik a tenger­nyi mozi, a sok-sok színház és nem utolsósorban megtelnek a kávéházak. Kávéházból is akad bőven Prágában is. Jut azon­ban vendég a bárhelyiségekbe is, sőt, a szigetek, parkok, a fo­lyópart is megtelik. Estére a munkaruhát fel­váltja az „ünneplő”. Bár nap­pal is igen csinosan, igen ízlé­sesen öltözködnek a nők és férfiak egyaránt. Divatjuk, öl­tözködésük a mienkhez nagyon hasonlít. Talán náluk még népszerűbb az alsószoknyás, krinolinos ruha, valamint a nylon-féleségek, mint nálunk. A szórakozóhelyek igen szé­pek, modern berendezésűek, hangulatos világításúak. A ki­szolgálás gyorsabb és ponto­sabb, mint általában nálunk. A borravaló sem kötelező! Prága népe vidáman, boldo­gan él, dolgozik', szórakozik ... Következik: A KIÁLLÍTÁSON.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom