Népújság, 1960. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

4 nepüjsag 1960. június 4„ szombat Az egri könyvnap legkiemelke­dőbb eseménye volt Dobozy Imre és Szabó Pál, Kossuth- díjas írók látogatása a Szabad­ság-téri könyvsátornál. Ké­pünk azt a pillanatot ábrázol­ja, amikor Dobozy Imre Kos- suth-díjas a könyvnapra meg­jelent novellás kötetét dedikál­ja egy egri olvasónak. — NÖVEKVŐ SERTÉSÁL­LOMÁNY. A kisnánai Hunya­di Termelőszövetkezet leg­utóbb 40 darab tenyészkocát és 164 darab süldőt vásárolt. A szövetkezet módosította hiz- lalási tervét és ennek kereté­ben még ötven süldőt akarnak vásárolni a jövőben. — MÁTRADERECSKE községben ebben az eszten­dőben orvosi lakás és ren­delő építésére fordítják a községfejlesztési alapot. Az épületet október 1-én adják át Építési és berendezési költség 665 ezer forint. — A TANÁCSI Építőipari Vállalat munkásai vasárnap délelőtt tíz órakor a járási kultúrházban ünnepük az épí­tők napját, ahol a Gárdonyi Géza Színház művészei adnak műsort. — MEGKAPTÁK a nyug­díjat a kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet idős ter­melőszövetkezeti tagjai. A termelőszövetkezet 79 idős tagja élvezi a nyugdíjat. — A GYÖNGYÖSI városi és járási tűzrendészeti alosztály­parancsnokság járási tűzoltó­versenyt rendez vasárnap dél­előtt Domoszlón. A versenyen a járás legjobb önkéntes tűz­oltói vesznek részt és mutat­ják be a kötelező és a szaba­don választott gyakorlatokat. — A KISNÁNAI községi KISZ-szervezet egy televízió- készüléket vásárolt nem­rég. A KISZ-fiatalok megta­karított pénzükből vették a televíziót. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban elkészült a Pan- ni-robogó prototípusa, amely kivitelben és színezésben fe­lülmúlja az eddigi gyártmá­nyokat. — A KISKÖREI Dózsa Termelőszövetkezet két har­mincméteres dohánypajta építését kezdte meg a közel­múltban, ezenkívül építenek egy gépszínt is, mert az utóbbi időben ismét növeke­dett a gépparkjuk. EGRI VÖRÖS CSILLAG Két emelet boldogság (széles) EGRI BRÖDY Az út vége GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Amit nem lehet elfelejteni GYÖNGYÖSI PUSKIN A rabmadár EGRI KERTMOZI A Sas tengeralattjáró (széles) HATVANI KOSSUTH Nyomorultak (H. rész) FÜZESABONY Kezedben az élet HEVES 105 százalékos alibi PÉTERVASARA Virrad (széles) GYÖNGYÖSI KERTMOZI Hosszú az út hazáig (széles) Egerben este V2 8 órakor: Elveszem a feleségem (Madách-bérlet) Domoszlón este 8 órakor: Auyósgeuerális Látogatás az egri strandon AZ IDŐJÁRÁS a maga sze­szélyességével ugyan még ma nem nagyon kedvez a strando­lásnak, de azért az egyes nap­fényes, melegebb napokon már sokan élvezik az egri strandot. A múlt hét egy melegebb nap­ján meglátogattuk hát a stran­dot, hogy kíváncsi szemmel körülnézzünk ott. Ragyogó tisztaság fogad min­denütt. A kabinok újrafestve, belsejük tisztára súrolva vár­ják a vendégeiket. Az utakon frissen szétterített homoksző­nyeg, üdezöld pázsit és bim­bózó rózsabokrok fogadják a látogatót. összetalálkozunk Szabó József elvtárssal, az Eg­ri Vízmű- és Gyógyfürdő Vál­lalat igazgatójával, aki öröm­mel újságolja, hogy a strand­fürdő területe az idén tavasz- szal, mintegy 5000 négyzetmé­ternyi területtel bővült, — ui. a fürdőtől délre fekvő terület, amely eddig konyhakertészeti célokra szolgált, a strand bir­tokába került. A területnek egyelőre .csak kisebb részét vették kezelésbe strandfürdő céljaira. Az ötezer négyzetmé­ternyi területen máris szépen kialakították az utakat és nagy homokos területet építettek ki játék és labdázás céljaira. De egyéb gondoskodás is történik a labdajátékot kedvelőkről: új kézilabdapályát létesítettek a strand déli részében. Megtud­juk. hogy 50 ezer forinttal se­gítették a strand idei fejlesz­tését az illetékesek, az új terü­let megszerzésével kapcsolat­ban. A TAVALY készített napo­zók mellé, az üdülőhelyi fel­adatok városi költségvetési ke­retéből, az idén mintegy 35 modem napozó nyugágyat ké­szíttet a városi tanács, sőt re­mény van arra is. hogy továb­biak készítésére is sor kerül. A fürdőzők igényeinek ki­szolgálásáról az idén fokozot­tabban történik gondoskodás. A tejpavilont átvette a föld­művesszövetkezet és korszerű, nagy befogadó képességű jég­szekrényt állítva fel benne, biz­tosítja a tej és tejtermékek üdítő hőfokon tartását és a romlástól való megóvását. Örömmel vettük a hírt. hogy a tejpavilon mellett a gyű mölcsárusítást is megszervezik egy újonnan létesítendő pavi­lonban. Ezzel valóban nagy és régi hiányosságot pótol a ke­reskedelem! Sajnos, a vendég­látóipar még mindig nem ki­elégítő keretek között dolgozik, mert tavaly serh a strandven­déglő, sem a felállított, gomba nem elégítette ki korszerűen a megmutatkozott igényeket. A nagyforgalmú vasárnapokon az ebéd kérdése még mindig akadozik a túlzsúfoltság miatt. Véleményünk szerint minden módot és lehetőséget meg kell ragadniok az illetékeseknek, hogy a már rég hiányzó, kor­szerű strandvendéglő kérdése végre megoldást találjon — ezt parancsolólag írja elő a város gyógyüdülőhelyi jellege és óriásivá dagadt 'idegenforgal­ma! A városi tanács műszaki osztályán megtudjuk, hogy az idén. a nyár folyamán, elké­szül a fürdőnek és környéké­nek részletes rendezési terve, s ezzel kancsolatban végre va- lahára eldől az egyes fürdővel kapcsolatos létesítmények el­helyezésének is nem könnyű kérdése. A korszerű, vízöblíté- ses WC-k építését még a folyó év során megkezdik és be is fejezik — ezzel is régi problé­ma nyer végre megoldást. Megemlíthetjük, hogy a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának határozata értelmében — a jövő strandszezontól fogva — bevezetik a fürdőzők bal­eset-, halál- és felsőruházati tárgyainak lopása esetére szóló biztosítást. Ügy érezzük, hogy a fürdő gazdája, a városi tanács, ezzel is bizonyítja, hogy igyekszik min­den tőle telhetőt megtenni a fürdőzők érdekében. A most megszerzett strand melletti területen camping- sátortábort szándékozik felál­lítani a városi tanács, hogy ez­zel is támogassa a város ide­genforgalmát, amely elszállá­solási problémákkal küzd. Egyébként Szabó igazgató még elmondja, hogy a tél be­álltával ezen a területen egy nagy korcsolyapályát kíván lé­tesíteni, hogy ezzel segítse ezt a kedves téli sportot, amely már hosszú évek óta küzd a pálya felállításának gondjával. A NAPSUGÁR, a víz és a le­vegő szerelmeseinek még csak kicsiny tábora látogatja az egri strandot, de reméljük, hogy az időjárás jobbrafordulása után, ha az idő felmelegszik, az idén is megindul a fürdőzők ezres tömege, hogy felfrissülést, pi­henést találjon a strandon. A látogatás során az a benyomás érlelődött meg bennünk, hogy az illetékesek valóban min­dent megtesznek, hogy tovább öregbítsék az egri strand amúgy is országosan kialakult jó hírnevét. Sugár István JAKOV SZVERDLOV Képzőművészeti kiállítás a Pedagógiai Főiskolán A IX. pedagógusnap alkal­mából a pedagógus szakszerve­zet rajtanári tagozatának kép­zőművészeti stúdiója által rendezett képzőművészeti ki­állítás nyílik ma délelőtt 11 órakor Egerben. A kiállításra a megye mű­vészei a legkitűnőbb alkotása­ikat hozták el, amelyek min­I den bizonnyal megnyerik majd a nagyközönség tetszé­sét. A kiállítást Vass Gyula elvtárs, a megyei tanács osz­tályvezető-helyettese nyitja meg. A kiállított képeket a Pedagógiai Főiskola díszter­mében tekinthetik meg az ér­deklődők. I960. JÜN1US 4., SZOMBAT: FERENC 75 évvel ezelőtt, 1885. június 4-én született JAKOV SZVERD­LOV, a szovjet állam első elnö­ke. 1905-ben az uralj forradalmi megmozdulások szervezője, 1912- ben a bolsevik párt egyik veze­tője, akit a cári rendszer szám­űzött. A Nagy Októberi Forra­dalom után részt vett a szovjet alkotmány kidolgozásában. A párt kiváló szervezője volt, nagy érdemei vannak az inter­venciós háború alatt a véderő megszervezése terén. Szverdlov 1919-ben halt meg. 85 évvel ezelőtt, 1875. június 4-én halt meg EDUARD MÖRI- KE, német költő, a romantikus idillek, s a szavak muzsikájá­nak mestere. Legnagyobb volt mint lírikus, de írt balladákat, egy művészregényt (Nolten, a meséket, novellákat (Mozart) és festő). Mörike 1804-ben született. 25 évvel ezelőtt, 1935-ben e napon halt meg CAMILLE FLAM- MARION francia csillagász, a közérthető csillagászati ismeretter­jesztő irodalom megalapítója (Népszerű csillagászat1. Csillagos es­ték, A világ vége). A kettős csillagokról összeállított katalógusa tudományos értékkel bír. Flammarion 1842-ben született. 15 évvel ezelőtt, 1945-ben e napon halt meg emigrációban GEORG KAISER német drámaíró, az expresszionizmus kimagasló képviselője. Dadarbjai nálunk is ismertek (Calais-i polgárok, Pyg­malion). Kaiser 1878-ban született. A* egri közgazdasági leülni »kuniban két osztály érettségi vizsgálatai már befejeződtek Az egri Alpári Gyula Köz- gazdasági Technikumban két mezőgazdasági tagozatú osz­tály képesítő vizsgálatai zaj­lottak le ezen a héten. Negy­ven fiatal lány és .fiú adott számot tudásáról és amint a bizonyítványok mutatják, igen jó eredménnyel. Az egyik osztályban a vizs­gáztató bizottság elnöki tisztét Bakó Jenő, a Művelődésügyi Minisztérium szakfelügyelője, a másikban Bársony Jenő, a budapesti gyakorló közgazda- sági technikum igazgatója töl­tötte be. Az eredményhirdetés­kor megállapították, hogy a negyven fiatal érettségizett közül hatan kitűnően, négyen jeles és tízen jó eredménnyel végezték el középiskolai tanul­mányaikat. Az eredményekben jelentős részük van a pedagó­gusoknak, akik lelkiismerete­sen végzik munkájukat s ezek között is az intézet igaz­gatójának, dr. Csernik József­nek és a két osztályfőnöknek, Nagy Jánosnak, és Czenthe Lászlónak. A végzett diákok az egri strand vendéglőjében jólsike­rült bankettet rendeztek csü­törtökön este. A bankett ér­dekessége és újszerűsége ab­ban állott, hogy a végzős lá­nyok és fiúk kitűnő színját­szói rövid, politikai ízű, szel­lemes kabarét rendeztek a vendégek, tanárok és önma­guk szórakoztatására. (2) Moszkvában „korán” van este. Amikor nálunk nyolc óra, akkor ott már tízen áll a mu­tató, ám ha az ember kimarad egy kicsit és éjfélre jár, akkor ezzel vigasztalhatja magát: — Sebaj! Nálunk Egerben még csak tíz óra. — így aztán valahogy ki lehet jönni az idő­vel, mert szombaton különö'- sen szép, kedves a moszkvai este. Az utcák, a terek fény­ben úsznak és millió villany- körte, neoncső ontja sugarait. A „Bolsoj Teátr”, a Nagy Színház előtti téren orosz, ma­gyar szóval egyaránt találkoz­hat az ember. A parkban min­den szék foglalt és sokan áll­va, egymásba karolva figyelik a szökőkutat, amelyből, mint millió gyöngyszem — buzog a víz. A moszkvaiak nyugodt emberek és szívesen üldögél­nek a terek padjain akár fél­órákig is, ha engedi idejük. Fiatal párok jönnek, mennek át a téren. Csinosak, bájosak, szerelmesek. Kéz a kézben sé­tálnak, megbámulják a vizet, aztán megint továbbmennek. De nem álmosak a gyerekek se, hiszen sokan eljöttek édes­anyjukkal és ott örvendeznek a szökőkút körül, miközben nagyot kacagva kapnak el egy-egy kezükre fröccsenő vízcseppet. Egyszer csak váratlanul harmonika szólal meg a tér egyik sarkából és pattogó ritmus csendül fel a frissen mozgó ujjak alól. Ki­váncsi vagyok, közelebb me­gyek, hiszen nálunk az ilyen nemigen szokás. Néhány pil­lanat alatt már kis csoport áll harmonikás bácsi körül, majd jókedvükben többen táncra is kerekednek. Egy szöszke tíz év körüli lányka — mint később megtudtam, a harmonikás bácsi unokája — áll a kör közepén és gyönyö­rű hangon énekelni kezd. A dal végén tapsot kap és egy nagyon szép jelvényt egy ma­gyar bácsitól... Nincs túl messze — moszk­vai méretek szerint — a Nagy Színháztól a Budapest Étte­rem, ahová enyhén szólva „il­lik elmenni” a magyar vendé­geknek. Többen vagyunk ki­váncsi magyarok, akik ezúttal elsősorban aziránt érdeklő­dünk, hogy mit produkál így Szombat esti séta szombat este a Budapest Étte­rem. Telt ház van, no, de azért ugye mi magyarok egy kicsit „hazamegyünk itt” és a kedves szovjet pincér jóvoltá­ból helyet is kapunk egy asz­talnál. Előző este is jártunk már itt néhányan, akkor bő­ven volt hely, most egy keve­set várni kell a sörre, a feke­tére is ... Mondom, a feketé­re, mert ugye jó ital a „csája”, a híres orosz tea, de azért a fekete, az mégiscsak jobban ízlik a mieinknek. Valaki te­pertős túróscsuszát rendel, miközben szól a zene, ropják a táncot fiatalok, idősebbek egyaránt. Milyenek a ruhák? Kisestélyi, nagyestélyi, épp­úgy, mint nálunk, a nők csi­nosak, bájosak és járják a csacsacsát a legfrissebb divat szerint. Közben röpke tíz percre megkeresem a konyhát, ahol most Reiner Györgynek, a Duna Szálló magyar szakácsá­nak irányítása mellett dolgoz­nak a szovjet kollégák. Na­gyot néz, amikor magyarul szólítom és máris mint valami régi ismerősök parolázunk. — Nemrég vagyok itt Moszk­vában, a Budapestben. Sajnos, csak hat hónapig szól a szer­ződésem, de szívesen marad­nék akár még háromszor hatig is. Kedvesek a moszkvaiak és amint látta, sok a szép, csinos nő is. Egyébként meg kell mondanom, hogy a Budapest a moszkvaiak egyik legked­vesebb szórakozóhelye. — És az ételek? — Újházi tyúkleves, papri­kás csirke, töltött káposzta ... meg a többi, csak úgy, mint nálunk — mosolyog a kedves magyar konyhamester, aztán eltűnik egy pillanatra, hogy megkóstoljon egy ételt, mert azért ugye, a magyarok száj­ízéhez szokni a moszkvai sza­kácsnak mégsem egyszerű do­log. — Jelenleg nincs magyar ra ráismert azokra a térítők­re, szőttesekre, amelyeket az ő háziipari szövetkezetük ex­portra készít. — Kicsi a világ — nevetünk össze, aztán tovább folytatjuk a szombat esti sétát. A Vörös tér felé visz tovább utunk. Lámpák, reflektorok fénye aranyozza be a teret, amely körül méltóságteljesen húzódik a vörös téglából épült fal: a Kreml. A Lenin—Sztá­lin Mauzóleum fekete már­zenekarunk — közli még leg­frissebb magyar ismerősünk, de mint mondja, a szovjetek is úgy játszanak, hogy ég a lába alatt a föld az embernek. Amikor visszatérek baráta­imhoz, örömmel újságolják, hogy a hevesi nőtanács titká­ványlapjai előtt két katona áll mozdulatlanul, mint két élő szobor. Tegnap is jártunk már itt, ide vezetett első utunk, de most éjjel, éjjeli megvilá­gításban kimondhatatlan szép­nek, túlzás nélkül: csodálatos­nak tűnik a Vörös tér. — Innen indultak a szovjet harcosok megvédeni hazáju­kat, amikor ránktörtek a fa­siszták, aztán ide is tértek vissza a háború, a győzelem után — magyarázza egy moszkvai. Eltelt az idő. A Kreml toronyórája ütni kezdi a tizenkettőt. Igen. Hallottuk már ezt a hangot moziban, rá­dióban, de itt, a torony alatt számolni a méltóságteljes, me­sés órajátékot, mégiscsak va­lami örök, felejthetetlen él­mény. Tizenkettőkor, amikor a Kreml toronyórája ütni kezd, a távolból kemény ka­tonaléptek hangzanak. — őrségváltás — jegyzi meg valaki. És valóban, igen szép és impozáns látvány, amint a mauzóleum előtt álló őrség váltja egymást. Hazafelé a téren fiatal pár­ral találkoztunk. Kedvesek voltak, nem haragudtak, hogy megszólítottam őket. — Raja — mutatkozott be mosolyogva a kislány. — Szása vagyok — mondta nevét a fiú. — Márciusban ismertük meg egymást egy főiskolai bá­lon — mesélte a szőke Szása. —‘ Mindketten főiskolai hall­gatók vagyunk és az örökre emlékezetes bál óta együtt töltjük a szombat estét. Ilyen­kor, amikor tizenkettőt üt a Kreml órája, ilyenkor búcsú­zunk el. Rajacska itt lakik a szomszédban, nekem még egy jó félórát utaznom kell autó­buszon hazáig. — Pontosak vagyunk min­dig, mert mamácska szigorú és ... — nyújtotta búcsúra ke­zét a kékszemű Rajacska és kedvesen, bájosan jó éjszakát köszönt. — Mondja kérem — szólt utánam már elmenőben a fia­talember. — Maguknál Magyarorszá­gon is ilyen szép, ilyen ked­ves a május? — Igen, a május a legszebb, legkedvesebb hónapunk. A szívek hónapja, éppúgy, mint itt Moszkvában ... Távolról egy kedves dalt ho­zott fülembe a szellő, amelyet Rajacska és Szása dúdolt... mily szépek a moszkvai es­ték ... « (Folytatjuk.) Szalay István

Next

/
Oldalképek
Tartalom