Népújság, 1960. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-05 / 105. szám

I960, május 5., csütörtök NEPÜJS ÁG Filmet forgat a Hunnia Petőfihányán Zuboly alakja. A filmek kö­zül pedig a Szakadék jelentett nagy élményt számomra. Szí­vesén játszottam abban a film­ben. Ez a film, amit most for­gatunk, éppén a 21. filmem — mondja még mosolyogva, — Én még nem tartok any- nyinál — veszi át a szót Zénthe Ferenc. — Nekém még csak a 15. A legkedvesebb filmszere­pém pedig az Álmatlan évek círiiű filmben volt. Egyébként — tészi hozzá a karját széttár­va — nagyón fossz riportalany vagyok. Nem tudok nyilat­kozni. NI?M ZAVARJUK TOVÁBB a művészeket, hiszen már csak néhány perc van hátra a fél­órás ebédszünetből, egy kis pi­henés még jólesik. További jó munkát kívánva búcsúzunk el. Még egy kérdésre kell rövi­den válaszolnunk, ami felme­rülhet olvasóinkban. Miért ép­pen Petőfibányán forgatják ezt a néhány jelenetet? A következő féléletet kap­tuk: . Egyfelől a bányaviszöiiyók olyanok, hogy biztonságossá teszik a munkát, másfelől vi­szont, ,',színesebb, mutatósabb” a bánya, és az ácsolás módja is tagoltabb, változatosabb. A filmről nem mondunk semmit. Nemcsak azért, mert még nincs kész, hanem azért is, mert nem tartjuk felada­tunknak, hogy ebből az alka­lomból tájékoztassuk olva­sóinkat a film cselekményéről, művészi célkitűzéseiről. TERMÉSZETESEN nagy ér­deklődéssel várjuk a filmet, hiszen ott voltunk a születésé­nél is, a petőfibányai bányá­szok közül is többen szerepel­nek benne, tehát a „mi” fil­münk is. Főként pedig azért, mert olyan témát dolgoz fel, ami még most is, lassan „múlt­tá” válva, elevenen él bennünk. G. Molnár Ferenc Néhány szó a megye legkisebb termelőszövetkezetéről \ szőlőjéről, boraitól oly ^ annyira hírés Egerről Csak néhezen hi£?i el az em­ber, hogy a határárt belül ösz- szesen két termelőszövetkezet működik és ezek is akkorák hogy együtt is nehezen tennék ki egy középesnek mondható termelőszövetkezet üzemegy­ségét. Hozzászokunk lassan hogy ahol a mezőgazdaság ki­váló eredményeket produkál ótt valamilyen nagyüzemé a vezető szefep, ezért is a hitet­lenkedés. No, persze, állami gazdaság van itt is, s a bor hí­re, a név most általuk őrzi ré­gi fényét, patináját... Statisz­tika alapján, arányok, mére­tek, adatok összehasonlítása során azt kellene mondanunk hógy a termelőszövetkezeti gazdálkodás Egerben jelenték­telen. De, így nem igaz. Furcsa persze meghallgatni, hogy a Nagy József Tsznél, írd és mondd: két darab kettes fo­gat és egy egyes fogat, azaz öt ló van rendszeresítve és ez elég. Gép sem kell, semmi.» Hetven hold szántóhoz minek több? És az egri szőlőkből csak 30 hold az övéké. Nó, igaz, csak.. Hiszen ézzel is birkóznak, mert kevesen vannak, harmincán dolgóznak mindössze. Csak harminc hold... No igen, met­szeni, kapálni, permetezni elég bizony. Mégis, összességében nézve a dolgot, kevés ez a sző­lő a határ egészéhez viszonyít­va. Hogy ez a termelőszövetke­zet mégsem jelentéktelen, ez azért van, mert a szövetkezet Korszerű utakat építenek megyénkben A FILM CÍME: Az arcnél­küli város. A forgatókönyvet Szász Péter írta. Operatőr For­gács Ottó, rendező Fejér Ta­más. Történik aZ ellenforrada­lom idején az egyik bányatele­pén. Ézek a film legfőbb adatai. Néhány jelenetét Petőfi bá­nyán forgatják, az altáróban. Már hétfőn délelőtt megérke­zett a stáb — a film forgató csoportjának — egy részlege. Bementek a bányába helyszíni szemlére és előkészítették aZ első jelenet forgatásához a technikai berendezéseket. Kedden reggel szállt le a bányába az első csoport. Bars i Béla, Sinkovits Imre és Zenthe Ferenc filmszínészek kerültek először a felvevőgép elé. Mind­hárman bányászok a film sze­rint. Az első két kép felvétele délig tartott. Nem a színészek­kel volt baj, a bánya is „ren­desen viselkedett” — csupán kissé szűknek bizonyult. A vi­lágítás megoldása volt a leg­nehezebb. Ügy kellett elhe­lyezni a lámpákat, hogy ne lógjanak bele a képbe, szűrt fényükkel a bányászlámpák világítását utánozzák, ugyan­akkor azonban elegendő meg­világítást is adjanak. A világosítókra nehéz fel­adat várt. Sokszor a gerendák­hoz lapulva, egészen szokat­lan testhelyzetekben kellett kézben tartani egy-egy reflek­tort. A . díszlettel nem kellett különösebben foglalkozni, mert az adva volt. Az. operatőr volt a legkevésbé elégedett: hol ide szereltetett fel még egy lám­pát, hol onnan vétetett le egyet. Közben folyt a felvétel próbája. A SZÍNÉSZEK TÖBBSZÖR egymás után elismételték a né­hány mondatot-, és többször egymás után megtették ugyan­azt a néhány métert, amit mo- zogniok kellett. És ez a néhány méter nem is volt olyan köny- nyű. Hadd áruljunk el egy „ku­lisszatitkot” a sok közül. Sinkovits Imrének és Barsi Bélának telepes bányászlámpát kellett használniok a forgató- könyv szerint. Ez a lámpa egy­úttal a megvilágítást is szol­gálta. Éppen ezért bekötötték egy transzformátorhoz, de hogy a kábel ne látszódjék. a zub­bony ujján és a nadrágszáron át vezették a csizmába, onnan a csizma szárán vágott nyíláson pedig a transzformátorba. El­képzelhetjük. milyen könnyű volt így mozogni. Az amúgy is szűk vágatban futva kellett néhány métert megtennie a szí­nésznek. Előfordult az is, hogy a kábel rendetlenkedett a fel­vétel alatt, és ezért kellett is­mételni. Örákig tartott a második kép elkészítése. A színészek zúgo­lódás nélkül.- hihetetlen nyu­godtsággal ismételtek, egészen addig, míg a rendező Fejér Ta­más ki nem jelentette: „Jó, Ez marad”. EGY ÓR,\ KÖRÜL ebédszü­netet tartottak. Megvártuk, míg a színészek befejezték ét­kezésüket. Utána kértük meg, hogy a Népújság Olvasóirtak nyilatkozzanak szerépükről. — A filmben teljesen ellen­tétes figurákat alakítunk — kö­zölte Zenthe Ferenc. — Sinko­vits Imre olyan bányászt ala­kít, aki becsülettel végzi a mun­káját, mégis berántják az el­lenforradalomba. Én a szere­pem szerint nem veszem ko­molyan a munkát, de az esemé­nyek során megváltozom, és az elsők között fogom meg a csá­kányt. mert kell a szén. — Most látom csak igazán, milyen nehéz a bányászok munkája — veszi át a szót Sin- kövits Imre. — Már játszottam bányászfilmben, évekkel ez­előtt, az Életjeí-bén. Ott még víz is volt. nem csupán ez a kábel. — Mosolyogva mutat ma­ga mellé, ahol az a bizonyos ká­bel most összetekerve pihen. A továbbiak során sem volt „hivatalos nyilatkozat” a be­szélgetésük. Elmondták, hogy a hét végéig eltart a felvétel, addig naponta jönnek le, mert esténként a színház várja őket, Sinkovits Imre a Kispolgárok­ban lép a közönség elé, míg Zenthe Ferenc a Fekete ventil lator című darabban. Mindket­ten megegyeztek abban, hogy a színház a legkedvesebb mun­katerületük1 „Az az igazi” — ahogy mondták. A film tech­nikailag egészen mást követel. Itt egyik percről a másikra Íveli beleélniük magukat a szerepbe, utána ismét szünet, a követ­kező felvételig. Ugyanakkor a forgatott jelenetek sorrendje sem egyezik meg a forgató- könyv jeleneteinek sorrendjé­vel, mégis az egész folyamat­ban „benne kell lenniük”. Na­ponta sokszor 18 órát töltenek el különböző szerepléssel: film, rádió, televízió és színház. — Legkedvesebb szerepem ? — kérdezi vissza Sinkovits Im­re. — A szentivánéji ájom-ból Az Útfenntartó Vállalat má­jusban megkezdi és június vé­géig befejezi a bükkszéki für­dőhöz Vezető út községi szaka­szának aszfaltburkolat építé­sét. Ugyancsak májusban épí­tik ki a galyatetői nagyszálló környéki utakat, régi kívánság ugyanis, hogy a nagyszálló környéki közutakat portalanít­sák. Jól halad a Füzesabony— Debrecen közötti műút építé­se. Jelenleg száz munkás és három henger dolgozik az asz­faltozó berendezéseken kívül az útépítésnél. csírája, az igazi nagyüzem magja, itt él már tíz esztendő óta. IVTém származhat innen- ’ gyakorlati tanács a szö­vetkezeti gazdálkodásra vonat­kozóan. Hogy is származhatna, amikor egy brigádra sem telik a létszámból, mindössze két munkacsapat a termelőszövet­kezet. Ám annyit mégis el le­het mondani, próbálkoznak itt és ez magában is sokkal több, mint megannyi egyéni gazda­ság összeredrnénye a környék­ben. Ez a termelőszövetkezet jól­lehet csak utalás arra, hogy sokkal többen, jóval nagyobb területen, mit lehetrte csinálni. Érdekes például, hogy 500 em­bernek ezer hold szőlő keve­sebb munkát jelént, mint itt harminc hold harminc ember­nek. Ez így igaz... Itt még nem érvényesülhet a nagy­üzemi jelleg. Ám 12 kocadisz­nóból az elmúlt esztendőben megkerestek 180 ezer forintot és ezt már csak közös gazda­ság képes megcsinálni. Mind­untalan az ilyen kettősségek jelentkeznek, mert kevés a tag­ság létszáma és kicsi a terület. Ma az egyéni termelők 160 forintot fizetnek egy napszá­mért a szőlőben. Vinczepap Ferenc, termelőszövetkezeti el­nök szerint a tagság is megke­resheti ugyanezt a pénzt a szö­vetkezeti földeken. Most, hat­van forintra tervezték a mun­kaegység értékét. Az elmúlt évben is felül volt ötvenen. Jól keresnek hát az emberek és a közös gazdaságuk gyarapodik, persze egy bizonyos maximális határnál meg kell álljanak, amíg a földjük nem növekszik és marad a régiben a tagok lét­száma. Arról van szó jelenleg, hogy ez a mag, ez a kis terme­lőszövetkezet erősödik, egyre életképesebb s egyre inkább alkalmasnak mutatkozik, arra, hogy majdan egy nagy terme­lőszövetkezet, igazi nagyüzem magját képezze. A z idén először hízómarhá- kát állítottak be: tizen­két darabot. Nem sok az igaz, ám ebből is származik vagy húszezer forint jövedelmük. És van kilenc fejőstehenük, ame­lyeket az elmúlt évben vásá­roltak. Az ólakban most is van 55 süldő és tizenkét anyakóca. A földeken elvégezték a szán­tás-vetés munkáját. Felesleges volna most felsorolni, hogy a hetven hold szántóföldbe mi­lyen magvak kerültek. Annyit mindenesetre el lehet monda­ni, hogy az idén nincs kerté­szet, mert nem futja az erőből. Cukorrépa, kukorica, egy kevés árpa, búza r— főként ebből áll a vetés, s ezenkívül persze, ott a szőlő. A szőlőben most már kapál­nak és rövidesen sor kerül a cukorrépa sarabolására, majd az egyéb növényápolási mun­kák. mellett a szálastakar- mány-növények kaszálására is és bizony félve néznek ezek elé a napok elé. Furcsa, hogy a melegágyi ablakkeretek alatt azért nevelnek primőr paradi­csomot, mert palántákra, ame­lyeket később kiültettek vólna. nem volt szükségük. Furcsa, hogy férőhelyeik a sertéseknél például több mint amennyi ai állomány. Szerte a megyében mindenütt férőhelyek építésén gondolkodnak és a melegágyi kereteket is jó néhányszor ha­súra takaróval pótolták. Kicsi, „miniatűr” termelőszövetkezet a Nagy József Tsz, azonban nagyon jól teszik tagjai, veze­tői, ha igyekeznek a gyarapí­tásán, a férőhelyek számának bővítésén, mert a jövő, a ké­sőbbi idők mindenképpen mást tartogatnak számukra. A Nagy József Termelő- ^ szövetkezetét tíz eszten­dővel ezelőtt nincstelen agrár­proletárok alakították. Ezek az emberek az évek során, ha szűkös körülmények között iSi és küzdelmek árán is, de meg­tanulták már, hogy mit jelent a termelőszövetkezeti gazdál­kodás. Megtanulták, mert az utóbbi évek zárszámadásai mindenképpen a szövetkezet, a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit tanúsították, ök már tudnak beszélni a termelőszö­vetkezet előnyeiről, és biztosan lesznek sokan, akik a szavaikat majd meghallgatják. Kiss János az élete­met... Hg meghallgatja... Szemmel láthatólag ideges, öngyújtóját kattogtatja, meg- megáll. nem is a szavakat, ha­nem sokkal inkább az érveket keresi Boldog István, a Mátra- vidékí Vendéglátóipari Válla­lat igazgatója. Fiatal ember még, megjárta mind ..a hét vi­lágot” és most úgy érzi, hogy a hétbő] legalábbis egy, a ma­ga világa szembekerült vele. öregek és gyerekek szoktak így az emlékeikhez menekülni, mint ahogy most Boldog István teszi, meghatóan, megkapóan, mégis valahogy kellemesen utóizzel. Mintha múltja pozití­vumaiban keresne menedéket és biztosítékot a jelen tetteire. Mondja az elmúlt évek tör­ténetét, amelynek egyszerű, szürke, de becsületes hőse volt és mégsem az ő szavait hallom, ki volt cseléd és bányász, kit méghurcoltak az ellenforrada­lom alatt, s aki elsők között fo­gott fegyvert az igazi, a prole- tárforradalom mellett. A többi­ekét hallom, a panaszokat, a dühkitöréseket, vadakat, ame­lyeknek céltáblája az igazgató, aki most védekezik — vagy til­takozik? — és az élétét méséli. Az imént váltottam szót Tu­ny ági Nándorral a vállalat egy­kori személyzeti felelősével. Nem látszott sem elfogult, sem elvakult embernek: — Jót akart és jót akar. de... — intett jelentőségteljesen. Egy ember, aki jót akar, égy ember, aki a szétzilált vállalat ügyeit akarja réndbehozni, hogy jó legyen a majd négy­száz dolgozónak, jó legyen az államnak, jó legyen a közön­ségnek. s közben szembekerül mindenkivel: kommunistákkal, páítonkívüliekkel, egyszerű' be* osztőttakkál. vezető munkát’ >' sakkal. Tragédia, ez a tragédia. Sajnálatos! Ezt kutatom, ennek ■« titkára, okára szerelnék rá­- ELMONDOM Nemcsak egy ember ügye ... szíteru. S itt került szembe a pártszervezettel, a harmincegy- néhány párttaggal, akik között kétségkívül akadt egy-kettő, akj sem a párttagságra, sem a bizalomra nem volt méltó. AHELYETT, ho?L aJ>arl'- szervezet se­gítségét kérte volna, ahelyett, hogy mint kommunista, a tag­gyűlésen lépett volna fel azok ellen, akik ilyen, vagy olyan formában vétettek a kommu­nista erkölcs ellen, mint gaz­dasági vezető próbált intézked­ni a pártszervezet helyett, fe­lett és ellene. Rövid idő alatt a tagság zömével szembekerült, s teljesen egyedül maradt egy olyan feladat megoldásában, amelyét egyedül, a becsületes dolgozók. a kommunisták segít­sége nélkül megoldani egysze­rűen lehetetlen. Boldog István ahelyett, hogy kéllő tanulságokat vont volna lé maga számára, még jobban nekivadult. Taggyűlést állított le, utasításokat adott, hogy ki írhatja le a vezetőség beszá­molóját, döntött a szakszerve­zeti elnök leváltásában, éppen a pártszervezet ellenében, s az új elnök személye már ma­gában is meglehetős vitát vál­tott ki. Közben innen-onnan jöttek jelentések, panaszok, amelye­ket a kialakult bizalmatlan körben maga Boldog. István sem akart elfogadni igaznak, s akik jelentették, azok sem bíz­tak benne, hogy történik vala­miféle intézkedés a kisebb és nagyobb panaszok ügyében. A helyzet odáig mérgesedett, hogy közel másfélszáz ember vált még a vállalattól, hogy egyes emberek már csak leve­lező viszonyban voltak a két szobával odébb dolgozó igazga­tóval. Boldog István teljesen ma­gára maradt. S aki egyedül van, annak sokkal, de sokkalta könnyeb hibát hibára halmoz­ni. Fiatalkorút alkalmazott italboltban, olyan utasításokat adott- ki, amely nem a kellő szakértelemről tanúskodott, önhatalmúlag intézkedett még az egyeztető bizottság megke­rülésével is, egyetlen helytelen intézkedése miatt 2000 forintot kellett fizetnie a vállalatnak egy ok nélkül visszaminősített dolgozó számára. S ez csak né­hány a sok közül! A helyzet mind tarthatatla­nabbá vált, s az igazgató érez­te, ha nem is mondta, hógy kezd a talaj kicsúszni a lába alól. Vádakra durvasággal vá­laszolt, nemegyszer minősíthe­tetlen hangot használt becsü­letes vállalati dolgozókkal szemben. Amikor beszélgettem az em­berekkel, már mindegyik túl­zott! Már annyira elromlott a viszony, hogy mindenki és mindenben személyes sérelmet érez és vél, a népgazdaság ér­dekeiről beszél és magára gon­dol, vagy magáról beszél de a népgazdaság érdekeire is hi­vatkozik. A KÖZELMÚLTBAN f a párttaggyűlésen végre, dé hoz­zá kell tenni, hógy nagyon ké­sőn, napirendre került az egész ügy. De hogyan? Forgács Zol­tán, aki sok igazságot mondott el ezen a taggyűlésen, ólyan minősíthetetlen haiigót hasz­nált, mert használhatott, amely semmiképpen sem méltó a kommunisták tanácskozásához, s nem ő volt az egyetlen fel­szólaló ... A taggyűlés nem tisztázott semmit, csak végle­gesen kettészakította a válla­latot, amelynek egyik oldalán az igazgató, a másik oldalán a dolgozók jó része áll. S a taggyűlés arról is árul­kodott, amelyről már az el­mondottak alapján is kialakul­hatott mindenkiben a kép, hogy a pártszervezet, a kom­munisták maguk sem igazi kommunista szóval, bátor és következetes bírálattal lépték fel már a kezdet kezdetén, amikor csak csíráztak a hibák. Boldog István igazgató maga­tartását illetően. Sőt! A párt­vezetőség egyik tagja még most is védelmébe vett két olyan párttagot, akit Boldog helye­sen, a törvény szellemében, átadott az ügyészségnek... Azt mondhatják, s most azt is mondják a kommunisták is, a pártonkívüliek is, hogy Bol- dóg Istvánt nem lehet bírálni, mért volt lehetősége rá, hógy emlékezetessé tegye a bírálat napját annak számára, ki szá­jat nyitott. Hisz még Oroszt Ist- vánnét is le akarta Váltatni, aki pedig nyolc éve titkára a vál­lalat pártszervezetének... Ki vitatkozna ezzel, miért is vitatkozna, amikór, sajnós van, illetőleg volt erre példa. Volt, mert lehetett! Mert harminc egynéhány kommunista nem állt ki egységesen és bátran az igazság mellett, mert közülük néhányan sértve érezték ma­gukat, előbbre helyezték sze­mélyes érzéseiket, a pártszer­vezet, az egész vállalat közös ügyénél. ezelőtt a Bel­kereskedelmi Minisztérium lapja, a Kirakat, nagy terjedel­mű cikkben foglalkozott a gyöngyösi Vendéglátóipari Vál­NÉHÁNY NAPPAL lalat belső ügyével. — Olvasta a cikket? — kér­deztem Boldog István igazga­tótól. — Olvastam... Nem értek vele egyet... Feljegyzéseimet elküldtem az illetékes felsőbb szerveknek ... Nem igaz, amit az újság írt — mondta inkább elszántan, mint meggyőződés­sel. Nem tudtam mit válaszol­ni rá, mert mit válaszolhattam volna? Legfeljebb ezt: a Kirakat cikke Inkább csak tényeket so­rolt fel, de a tények is beszél­nek. S ezekből a tényekből, ha Boldog István igazgató már nem képes kellő következteté­seket levonni — sajnos! — meg kell tenni ezt másnak, a fel­sőbb párt- és állami szervek­nek. Mért most már meg kell ten­ni De a tanulságot vonja le minden kommunista a válla­latnál, aki csak felelősséget tud és akar érezni egy embe­rért, helyesebben minden em­berért, aki kis vagy nagy be­osztásban dolgozik. S vonja le az illetékes pártbizóttság, a megyei tanács kereskedelmi osztálya is. Nagyon, nagyon sajnálom Boldog István igazgatót, de azokat még jobban, akiket ép­pen igazgatói ténykedése űíőtt el a vállalattól. Es ők vannak többen. Csak ő ne sajnálja saját ma­gát, inkább tanuljon a történ­tekből: bizalmat az emberek­ben, emberi módszereket, sze­rénységet, de továbbra is szik­laszilárd kitartást a párt és az állam törvényei mellett. Az utóbbival, — bárhogy mond­ják is egyesek — nem volt kü­lönösebb baj. Van hozzá ereje, van hozzá harcos, becsületes múltja, hogy az előbbiek mély­séges tulajdonságaivá Válja­nak. Gyurkó Gésa jönni, hogy egyáltalán tartha- tó-e még az „együttélés-’ igaz­gató és beosztottak között, hogy egyáltalán kinek van igaza, ki­nek nincs. I KUTATOM, I rint vallom az ügy kapcsán, amit elmondani kötelességem, s amit orvosolni a felsőbb párt- és állami szervek feladata. Mert — elöljáróban! — a tüneti keze­lés itt már nem segít, a jó szó elvesztette hitelét és hiteltadás elvesztette a légkörét. Szótváltottam ebben azügyben kj tudja, hány emberrel, párt­tagokkal és pártonkívüliekkel, olyanokkal is, akik a vállalat­nál. s olyanokkal is, akik niás munkahelyen dolgoznak. Amit elmondtak, Boldog István iß32' gat oval együtt, abból a követ­kező történet kerekedik Két esztendővel ezelőtt ke­rült Boldög István a Mátravi- déki Vendéglátóipari Vállalat élére, a párt és az állam bizal­mából. hogy teremtsen rendet anyagilag is, erkölcsileg, a munkamorál, a társadalmi tu­lajdon kezelését illetően is. Volt, aki már akkor és Egerből kicsit sajnálkozva nézett az új igazgatóra, nem mulasztva el a megjegyzést:- Ném irigyellek, elvtárs, nagy faba vágtad a fejszédét! És egy hét múlva már szem­ben találja magát egy üggyel, amelybe még vezető beosztott­jai is belekeveredtek. Űjabb néhány hét, cigarettapanama, újabb néhány nap. bejelentés, hogy az egyik szoros elszámo­lású italboltban egyszerűen szétosztják egymás között a pénzt. Nem sok bizalommal jött a vállalathoz, de ami ké­vé', bíZa'ma volt az emberek­ben, azt is kezdte végleg elve-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom