Népújság, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-31 / 77. szám

1960. március 31., csütörtök népüjsAg a sikert ígér Darvas József kossuth-díjas drámája az egri színpadou Még nem osztották ki az idei Kossuth-díjakat, amikor az egri Gárdonyi Géza Szín­ház megkezdte Darvas József Kormos ég című drámájának a próbáit. Időközben a Kos- suth-díjat is megkapta a mű írója, sőt Darvas József Eger­be látogatott, hogy a bemuta­tóra készülés közben elbeszél­gessen a színház művészeivel: megvitassák, értelmezzék az •író hőseit, a mondanivalót, a dráma egészét, amely annál inkább izgalmasabb, mert a vérrel és tragikummal kevert 1956-os őszi hetekről, azok em­bereiről, válságokról, személyi és társadalmi villanásokról, izgalmakról, embertelenségről és árulásról egyformán beszél cselekményében és mondatai­ban. Néhol lélegzetelállító őszinteséggel mondja ki azt az igazat, amit az író tudato­san és átélve fogalmaz meg közönsége, az egész magyar­ság számára. A színház parádés szerep- osztásban hozza színre Darvas József drámáját, a Kormos eget. A hetek óta folyó pró­bák egységessé kovácsolták a dráma együttesét és amikor az elmúlt vasárnap felment .a függöny a hatvani színpadon, a hatvani közönség „reflexét” izgatottan várta a dráma min­den szereplője. Nagy örömmel állapította meg minden sze­replő művész, hogy a darab igazságait őszinte örömmel köszöntötte a hatvani közön­ség és az elhangzott monda­tok, a feszült drámai jelene­tek hatására vastaps söpört végig a nézőtéren. A Gárdonyi Géza Színház művészei most az egri bemu­tatóra készülnek. Idegeikben még ott zsong a hatvani va­sárnap sikere, de azért bizo­nyos várakozással néznek az egri bemutató elé, Hiszen az egri közönség nem mindig Az Egri Városgondozási Vállalat szakemberei, kerté­szek, tervezők elkészítették Eger idei városszépítési terveit és ennek nyomán a munkát már el is kezdték. Az elképze­lések szerint szebbek lesznek a város terei és utcái, mint eddig bármikor. A fénycsővilágitás bevezeté­sekor az útszegélyeket fel kel­lett ásni, s a Kossuth és Lenin utcákon tönkrementek a rnár „egyenesben veszi” a mai tár­gyú darabokat. A darab rendezőjét kérdez­tük meg, mi á véleménye a darabról, annak hatásáról a színészekre és a közönségre? Sprok György a következő­ket mondotta: — A Kormos ég a Nemzeti­ben már tavaly nagy sikert aratott. Azt azonban csak munka közben állapítottuk meg a színészekkel együtt, hogy ez a darab nem olyan könnyen játszható és á jelle­mek olyan bonyolultak, any- nyira maiak és annyira isme­rőseink, hogy akarva-akarat- lan a teljes hitelességre kel­lett törnünk. Külön öröm, hogy ezt a hitelességet az ed­digi előadások bizonyítják. — Ami művészileg és em­berileg számomra sokat mon­dó: az író merész mondani­valóját, igazságkeresését és igazságtevését igyekeztem a jellemekben megformálni. — A darab központi alakja Joó Sándor író, aki az ellen- forradalom, a viharos napok- hetek történései között érik- vergődik s a vihar sodrásában látja meg igazán az igazságot. Ruttkai Máriát is megkér­deztük véleménye felől. így válaszolt: — Joó Sándor író és Joó András párttitkár édes­anyját játszom a drámában. Igazán örülök annak, hogy ilyen két fiú között kell anya­szerepet játszanom. A figurák, a jellemek szívem szerint va­lók, nemcsak emberileg, ha­nem művészileg is szeretem ezeket a fiúkat és nemcsak értem, hanem hiszem is iga­zukat. Kovács Mária Joó Sándor író feleségét állítja a színpad­ra. Elsősorban ő is a hatvani sikernek örül és annak a láz­nak, amely mindannyiukat el­fogta a hatvani bemutatón, színpadon és színfalak mögött tészet szakemberei. A romok környékén a helyhez illő nö­vényeket ültetnek, ahol lehe­tőség kínálkozik erre, virág­ágyakat is létesítenek. Rend­behozzák a hires török-kertet: ezt is virőeosítják, évelő növé­nyeket ültetnek. Az idén még mintegy 1200 csemetét ültetnek el a város fásítási terve szerint Eger kül­városának utcáin. (szó) egyaránt. így nyilatkozott: — Klári személyében nega­tív és passzív jellemet kell alakítanom, de annyira hiszem és érzem a körülöttem dübör­gő események és a fülem kö­rül pattogó mondatok igazsá­gát és izgalmát, hogy valóság­gal nehezemre esik a negatív jellemet megszólaltatnom. Az író szellemes mondatai és a cselekmény, a jellemek bo­nyolultsága, a jellemek küz­delme magukkal sodornak en­gem is. Nagy élvezettel ját­szom ezt a darabot, mert az együttes teljesen eggyéforrott a próbák alatt. Kárpáthy Zoltán alakítja » darab tengelyében álló írót. Joó Sándort. Azt mondotta: — Az író lelkiismerete és a drámai sodrású események hullámverése kitünően meg­formált drámai egységgé ala­kulnak Darvas József darab­jában. Nem véletlen a siker, amit elsősorban a darab és írójának őszintesége kapnak. Paláncz Ferenc a párt­titkárt, Joó Sándor testvérét mintázza meg. Ö ezt válaszol­ta kérdéseinkre: — A darab bátor mondani­valóját, az 1956-os események őszinte bírálatát és a lénye­ges kérdések feltárását Dar­vas József a párttitkár sze­mélyében fogalmazza meg. A széthullás napjaiban, minden­kitől, még a családjától is el­hagyott és meg nem értett, magyarázatot nem kapó Joó András a cselekvés, a döntés pillanatában tudja, mit tegyen. A hibákról be kell számolnia mindenkinek, neki is, a párt­titkárnak, de a beszámolás csak a nép, szorosabban a munkásosztály előtt folyhatik. Pusztai Péter Béres Imrét mintázza meg, ezt a nem int- rikus, hanem megsértett, fél­retolt embert, aki a maga ér­telmiségi pózában nem talál megoldást kérdéseire. Jelentékeny alakja a darab­nak Pálffy György, Kürtös István, F. Nagy Imre, Kana­las László, Dánffy Sándor, Horváth Ottó és Kleszó Imre, akit szívesen figyelünk meg fejlődése során prózai szere­pekben is. Az elmondottakat hamarjá­ban mérlegre téve: őszinte nagy siker képe bontakozik k: előttünk. Várjuk, az egri kö­zönséggel együtt a Kormos ég egri bemutatóját vasárnap, a felszabadulási ünnep előest­jén. Farkas András A szovjet követség munkatársai látogatnak ma Egerbe A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Természettudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat közös programja alap­ján ma a szovjet vendégek, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének munkatársai, lá­togatnak Egerbe. Délután há­rom órakor a Bródy moziban az ifjúság számára, délután öt órakor pedig a város fel­nőtt lakossága számára tarta­nak előadást a jelenlegi aktuá­lis kérdésekről, amelyet film­vetítés követ. ■ 1 !■ M'l Sxerkc8xtönégi közlemény Március 22-i lapszámunkban rövid cikk jelent meg „Fűkop- tatásí díj nélkül” címmel, amely bírálatot tartalmazott a parádi községi tanácsnak az úttörők táborozásával kapcso­latos anyagi eljárásával kap­csolatban. Cikkünkre a községi tanács elnökétől levelet kap­tunk, amelyben a cikkben fog­lalt bírálatot visszautasítja, igaztalannak tartja és megkér­dezi: ki szerkesztette a hivat­kozott cikket: Mata Pál tanács­elnök elvtárs felháborodása — ha levele hangnemével nem is lehet egyetérteni —, jogos le­het, de azt ne csak lapunkra, hanem a Hétfői Hírek március 21-i számában megjelent na­gyobb cikk írójára is hárítsa, aki a községet ért vádat elő­ször felvetette, s ahonnan mi Csak átvettük a megállapításo­kat. Ez úton kérjük Mata Pál elvtársat, hogy levele egy má­solatát — és az Elnöki Tanács 1959. évi 17. sz. trv. rendeleté­re való hivatkozását — a Hét­fői Hírek szerkesztőségébe is eljuttatni szíveskedjék. Boldog községben a Béke Termelőszövetkezet mintegy 600 tagja hetek óta szorgosko­dik a paprikapalánták nevelé­sén, ahol idén mintegy hat­millió palántát állítanak elő. A tavaszi napsugár korán ki­csalta a földből a palántákat, és a közel egymillió paprika­palánta már leveleket bontott. A palánták kiültetését május elején kezdik meg és számítá­suk szerint június végén már 4 díjoní Amikor hétfőn délután a francia állam hatalmas Cara­velle repülőgépe a szovjet ál­lam képviselőivel leszállótt a dijoni repülőtérre — a vendé­gek legnagyobb meglepetésé­re, a fogadóbizottság soraiból hiányzott a város polgármes­teré: Felix Kir. De nem vé­letlen volt a város első pol­gára távollétének óka. Kir polgármestert, aki egy­úttal a katolikus egyház ka­nonoka a német fasiszta megszállás után, a nép bizal­ma állította a város élére. A derék férfiú már rég számí­tott a. megtisztelő látogatás­ra, hisz Hruscsovot az e'sők közölt hívta meg franciaor­szági körútja során városába látogatásra. Kir egyházi fe­lettesei azonban nem nézték jószemmel terveit és a látó- gatás előtt közölték vele, hogy nem vehet részt a fogadtatá­son. Egy közeli kolostorba szállították, hogy így akadá­lyozzák meg Hruscsövnak és Kir po’gármester-kanonok- nak a találkozását. Ki is hát tulajdonképpen Díjon város polgármestere, ez a 84 éves katolikus kanonok? Fanatikus antifasiszta létéré, amikor Hitler hordái lerohan­ták Franciaországot, és egész hadseregeket ejtettek fogság­ba — egy hadifogolytáborból mintegy ötezer francia férfit menekített át a németek ál­tal még el nem foglalt terü­letre. 1940 őszén letartóztat­ták és bilincset vertek kezé­re. 1944-ben pedig, amikor már egyre jobban szorult o. hurok a fasiszták körül, a likvidálásra ítéltek listájára került. Egy sorozat géppisz­tolygolyót eresztettek testébe, de 11 lövedékkel a testében, életét mégis sikerült meg­mentenie. A németek kive­rése után került Dijon vá­ros polgármesteri székébe, s jelentkezik az első termés. A boldogi Béke Termelőszö­vetkezet a paprikatermés for­galmazására már megkötötte a szerződéseket. A budapesti KÖZÉRT nagyvásártelepi el­osztójának mintegy 200 vagon primőrpaprikát szállít a nyá­ron. A Duna Konzervgyárral pedig 110 vagon húsospapriká­ra kötöttek szerződést. (kovács) Százhúszezer virág Eger utcáin 200 vagon primőrpaprikát szállít Budapestnek a boldogi Béke Tsz meglevő virágágyak. A városi tanács most nagy összegeket fordít az útszegélyeik helyre- állítására. virágágyak létesíté­sére. A Kossuth, Lenin, Egészségház, Knézich, Vasút, és Klapka utcák zöld szegélye­in, a Petőfi, Vorosilov és Sza­badság tereken négy mázsa fű­magot vetnek el. Mintegy 20 ezer négyzetméteres területet füvesítenek. Rendbehozzák a Népkertet Is, ősszel már elül­tettek 200 darab nyírfát, hogy újabb árnyas foltokat létesít­senek. Budapesthez hasonlóan az egri utcákon és tereken is szí­nes virágokat ültetnek, ezer színben pompáznak majd a vi­rágágyak. Százhúszezernél több begóniát, törpeszalviát, agerátumot. celózlát és petú­niát vetnek: Eger utcáin és te­rein az uralkodó szín a sárga, piros és kék és ezeknek árnya­latai lesznek. A virágdísz pompáját különböző díszfü­vekkel emelik majd ki. Az idei városszépítési terv­nek egyik érdekessége, hogy a város jellegének megfelelően létesítik a virágágyakat, így például a barokk-stílű utcá­kon negyed köríves alakokat építenek, míg azokon az utcá­kon. melyeket korszerű épüle­tek szegélyeznek, modern for­mákat. Az utcákon visszanye­sik a fákat, hogy a nagy lom­bok n° ‘akarják a műeni’ék- je'lfgű. szép épü' 'eket. A várban is nagyszabású munkát vés znek a városi ker­A TEHERVONAT, amely mindent szállított csak éppen terhet nem, ott vesztegelt a soroksári állomáson. A nyi­tott vagonokban, a zárt kocsik­ban emberek préselődtek ösz- sze, rongyokba, avitt ruhákba, kendőkbe, sálakba burkolódz- va, lábukon bakanccsal, csiz­mával, lakk-félcipővel, vagy szandállal, amelyen a rákötött zsák jelezte, hogy téli lábvédő holmiról van itt szó. Ott ku­porogtam jómagam is, zsákból formált hátizsákkal, egy cso­mó ember között — volt aki utazott vissza, ahonnan elme­nekült, volt, aki egyszerűen élelemért ment a vidékre, ahol volt, onnan, ahol már régen volt. S akadt olyan is — ak­kor még ki tudta —, aki ment. mert ő már tudta, hogy egy oldal szalonna két nap múlva, vagy egy hét múlva briliáns- nyakéket ér, s egyhamar nem lesz olyan világ, amikor a briliánsnyakék ne érhetne egy oldal szalonnát. Ültem az asszonyok között, miríí, legénykorba forduló gye­rek, hallgattam rettenetes pa­naszaikat, a holtak és eltűn­tek nevét, a rémesebbnél ré­mesebb történeteket, híreket és terveket és arra gondoltam, hogy egy távoli faluban, a tíz hanglemezért, apám télikabát­jáért és két jó pár cipőért, valamint anyám jegygyűrűjé­ért, mennyi minden kincset, étket, tojást, kolbászt, és ke­nyeret, jó sok kenyeret kapok. :Meg egy kis babot, mert az l kiadós. Kétéves húgom, cson­tig fogyott anyám, s egyszem ; férfilétem olyanná tett, mint | valami elszánt felfedezőt, aki semmiféle nehézségtől nem ri­ad vissza, hogy hírt és nem utolsósorban kincseket szerez­zen övéinek. Es volt-e akkor. : lehetett-e akkor nagyobb GYURKÖ GÉZA: Vagonok kincs egy karéj jó zsíros ke­nyérnél? Hogy szeretnék meghalni, ha ezt megúszom? — mondta fáradt szellemességgel egy hét­tel előbb, mikor még az ágyú­ké volt a szó és nem az evős álmoké, a borostás állú Zsig- rai bácsi, a szomszédunk — hát megmondom őszintén: ha­lálra zabálni magam... De szép halál lenne — ábrándo­zott el és senki sem nevette ki, sőt, még egy kicsit irigyel­tük is, hogy ez neki jutott elő­ször eszébe. Ezen töprengtem most, már nem a haláltól, de az élettől félve, amelynek le­hetősége másfél évtizedes lé­tem utolsó hónapjaiban eszembe sem jutott, de most annál inkább. ENNIVALÓ KELL... Enni­való kell... Ennivaló kell! Ezt kattogták a kerekek azon a száz méteren is, amelyet a vonat megtett az állomásról, hogy utána titokzatos módon megálljon. Ennivaló kell, mert olyan gyönge voltam jómagam is, hogy alig bírtam felkapasz­kodni a marhavagon lépcső­jén. Kifárasztott a gyaloglás! Hideg volt, kicsit fásultan, de valahogy mégis reménykedve vártuk a pillanatot, hogy dö­cögve, majd egyre gyorsabban meginduljon a vonat, megin­duljon a Kánaán felé, ahol kolbász a kerítés, mézeskalács az ajtó és sonkákon áll a sza­lonnadeszkás ágy ... ahol enni lehet legalább egy zsíros pap­rikás krumplit. Három orosz katona jelent meg váratlanul a szerelvény tövében mellett. Lassan végiglépkedtek a vagonok előtt, bekukucskál­tak a zárt kocsikba, felléptek és belestek a nyitott kocsik tetején és egymás után hatá­rozott mozdulatokkal hívták le a férfiakat. Az asszonyszót re­megő suttogás váltotta fel, a férfiak sápadtan kászálódtak le a vonatról, volt aki vitat­kozni akart, ezekkel cifra orosz szóval tudatta a kiseb­bik, látszólag magasabb sar- zsis orosz katona: nincs helye a vitának ... Néhány perc és én is ott álltam a mintegy öt­ven főnyi csoport között, re­megő térdekkel, fülemben az egyik asszony megjegyzése: — Na, ez se látja többé a világot... Viszik Szibériába. Nem tudtam sírni az ijedt­ségtől és nem tudtam lelke­sedni Szibériáért, én, aki ál­maimban még az emberevők közé is elmentem, hősen és győztesen, én, aki most enni­valóért indultam anyámnak és húgomnak. Vezényszó, s a fél­száz ember, az utasok közül öregje, fiatalja, de jobbára az erősebbje, megindult befelé a faluba. Lehorgasztott fejjel, vissza-visszapislogva a vonat­ra, amely az életet jelentette, hisz kétségkívül, legalábbis fogság vár ránk, akik most itt lépdelünk a három fegyveres őr között... Láttunk annyi orosz katonát holtan a fel­szaggatott testű városban, hogy józan ésszel mást alig vár­hattunk volna. EGY RAKTAK előtt álltunk meg. Az egyik férfi tudott kö­zöttünk valamit oroszul, ő for­dított: — Két vagon liszt van itt, azt kell felraknunk teher­autóra ... Aki szökni próbál, nézze meg magát — mondta és én strébernek éreztem, mert már fogta is az egyik zsák fü­lét, három másik társat keres­ve és végül is találva magá­nak. Egy nyolcvan kilós lisz­teszsákot talán egyetlen em­ber se tudott volna másodma­gával sem felemelni akkor Budapesten. Fogtam én is a zsákokat — ötödiknek, nyög­tem, izzadtam és kerestem a lehetőséget, hogyan szökhes­sek meg innen a leggyorsabban és a legbiztosabban. Agyonlő­nek? Kit zavart ez a lehetőség akkor, amikor percenként hal­hattunk volna meg hónapo­kon keresztül. Éltem, tehát szó sem lehet arról, hogy meg­haljak ... Rám figyeltek legkevésbé, mint a legkisebbre. Egy óvat­lan pillanatban átbújtam a te­herautó alatt és lélekszakadva futottam az állomás félé: ta­lán még nem indult meg a vonat. Alighogy felugrottam a vagonba, a szerencsés meg­menekülésemen örvendező asszonyok bokrába, már indult is a kocsisor, hogy vigyen gaz­dagabb tájak felé és majd hozzon, élelemmel, ennivaló­val együtt hozzon vissza a nagy és győztes útról. Büszke voltam, hogy sike­rült kijátszanom őrzőimet. Ha visszagondolok rá: szégyenke­zem. A liszt, az a néhány te­herautó rakomány Budapestre indult, az éhezőknek, a nyo­morultaknak, az „ellenségek­ek” küldte gyorssegélyként a szovjet hadsereg ... DE NEKEM SIKERÜLT meglógnom. És hoznom egy kenyeret és öt kiló babot. Meg egy üveg lekvárt! botrány ma is ott találjuk Félix Kir- két. A béke szolgálatába állt a magas és megtisztelő hiva­talban is. ötlete nyomán, testvéri kapcsolat létesült « nagy burgundlai város, Dijon és más országok városai, kö­zött. Egymás után fogadta testvén közösségbe a hős Sztálingrádot. a lehgyCl Krakkót, a guincai Kankant és áz Amerikái Egyesült Al- lamok-bell Dallast. 1959-ben látogatást kívánt tenni a test­vérváros Sztálingrádban, de egyházi felettesei és az álla­mi hatóságok nem adták meg részére a kiutazás lehetősé­gét. Hruscsov dijoni látogató' d- vál is a békés egymás mellett élést, a világ egyszerű, béke- szerető embereinek nagy vá­gyát: a békét kívánta szolgál­ni. Fájdalmas nosztalgiával jelentette ki kényszerű kolos­tori elzártságából való vissza­térte után hogy sajnálatosan egyházi főhatósága utasítása akadályozta meg a szovjet vendég látogatásán való rész­vételben. A dijoni „Depéches'’ című lap így ad hangot a közvéle­mény felháborodásának: „Az utca emberének megáll az esze. Az ördögbe is, a katoli­kus egyház többet törődik a. politikával, ráadásul a jobb­oldali politikával, mint hívei lelki üdvével?” így fest tehát a lelkiisme­reti szabadság egyes orszá­gokban. de a dijoni botrány után sok. nagyon sok ember szeméről hull le az eddigi szabad látását gátló hályog. Így sült hát el visszájára a dijoni botrány és találta teli­be azokat, akik kiagyalták Félix Kir polgármester-ka­nonok kényszerű kolostori fogságát. Sugár István Lelki klinika Mindenkor nagy-nagy érdek­lődéssel olvasom egyes újsá­gok szerkesztői üzeneteit, amelyekben olyan lelki maSz- százst kaphat az olvasó, hogy könnyeitől csak csukolva tud, szabadulni. Szív és hozzáértés, spanyolvíaszk és netene nem szabad, abszolút mindentudás és semmitmondás van jó né­hány üzenetben. Tisztelet ama kevésnek, amely ’ valóban ke­vés. Nem maradhatok el én sem ebben a nagy üzenet-tanács­adásban, a lelki klinika or­I vosi kara engem is vár, kül­döm hát tanácsaim mindazok­nak, akik azt hiszik, hogy én okosabb vagyok, mint ők. Már ezért egymagában megérdem­lik az üzeneteket, íme: Fiatal lány jeligére: Azt kérdi, szabad-e nyílt utcán, déli tizenkettőkor csókolódzni egy fiúval? Ahogy vesszük... Ha behunyják a szemüket, ak­kor sötét van és sötétben úgy­se’ lát senki. Aggódó: Azt írja levelében, hogy százezer forintot sikkasz­tott, s fél, hogy felfedezik. Mi lesz akkor feleségével és két kiskorú gyermekével? ...Hát ez bizony fogas kérdés. Őszin­tén együtt érzek magával, egy tanácsom van: a bíróság a két. ellátatlan gyereket, az ott­hon maradi szerencsétlen asz- szonyt enyhítő körülménynek fogja fel. Bár azért mégse il­lett volna ennyit sikkasztani. Látja, látja, így jár az, aki telhetetlen. Bánatos mama: A fia ellop­ta a Saturnus gyűrűjét, azt kérdi, mit csináljon gyereké­vel? Tanácsom: engedje ellop­ni a srácnak a Napot. Jól meg­égeti a kezét és majd leszokik, ; hogy más gyűrűjéhez nyúljon. : Noéné. Ararát: Férje felta­lálta a szőlőt és belőle bori sajtolt. Nagyon rossz előérzete van, nem lesz-e ebből baj? Azt ■ kérdi, nem kellene elpusztítani ; a tőkéket? Nem! Nem! A vilá­gért sem. Bővebbet négyszem- ; közt... Szerelném, ha szeretnének: : Fiatal, szép, karcsú, igézetes nö vagyok. Egy intelligens férti ; barátságát és önzetlen szerel­mét keresem — írja levelében. Mondja, mit ért önzetlenség alatt? A címét különben pos­tafordultával küldje meg. Kedves Olvasóim, egyelőre \ennyit üzenek. További tanú- csókát vár és szívesen ad (egri)

Next

/
Oldalképek
Tartalom