Népújság, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-07 / 5. szám

1M0. január 7., csütörtök

NEPCJSAG

Egri népszámlálók nyomában

öt napja járják már a számlálóbiztosok körzeteiket, hogy 6zámba vegyék városaink, községeink lakosságát. E népszámlálás eredménye igen jelentős lesz az elkövetkező esztendők nagy jelentőségű terveinek elkészítésében és megvalósításában. A magyarországi népszámlálás egy világnépszámlálás keretében kerül lebonyolításra, ami azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol esetleg nem az idén, úgy az elkövetkező évek egyikében-másikában tartják meg, a népszámlálást.

Abbeli kíváncsiságunkat kielégítendő, hogy miként is végzik fontos munkájukat a számlálóbiztosok és miként fogadja őkét a lakosság —- nyomába szegődtünk két Számláló- biztosnak.

Kovács Andrásné tanítónővel a Szaicz Leó utca 14. számú ház kapujában találkoztunk. Elmondja, hogy mindenütt szívesen fogadták és készséggel adták meg a kért adatokat.

— Az a tapasztalatom — mondotta —, hogy a lakosság széles tömegei belátták, hogy a népszámlálás munkájának igen nagy a jelentősége, éppen jövő, szebb és boldogabb életünk kiépítésében.

A Szaicz Leó utca 14. számú házban három család lakik. Az első, akihez belépünk, özv. Keményt Andorné, aki felnőtt fiával lakik. Az idős, beteges néni minden adatot pontosan tud, csak a fia munkahelyének pontos megjelölése körül van némi zavar. Először csak úgy tudja, hogy a pékség irodájában bérelszámoló, meg SZTK-s — de biztatásunkra keresgélni kezd és elő is kerül a szakszervezeti tagsági könyv, amelyből minden hamarosan, pontosan kiderül. Amikor bemondja, hogy csak 6 elemit végzett, hozzáteszi fájdalmas letargiával: — „nem takargatom, mert tetszik tudni, abban az időben..."

A fiatal Németh Lászlónéval éppen munkábamenet találkoztunk lakása ajtajában. A szépen berendezett szobába vezet bennünket. Férjéről és két kis gyermekéről csak úgy pattognak a pontos adatok. Németh László azon kevesek közé tartozik Egerben aki jól beszél olaszul, mert Olaszországban élt' hosszabb ideig. Némethné- nek nem kell „segédeszközök” után kutatnia, mindent pillanatnyi gondolkodás nélkül tud.

— készült rá, hogy hozzá is ellátogatnak a számlálóbiztosok. Amikor eljöttünk, sietve veszi kabátját és sebes léptekkel indul munkahelyére, a Heves megyei Iparcikkkereskedeími Vállalat Széchenyi utcai cipő üzletébe, ahol pénztárosnő.

Az udvar végén levő kis házban laknak Szilágyi László- néék. A két fiatal Szilágyi lányt. Rózsikát és Marikát tankönyvek mellett találjuk. — Tetszik tudni, meglehetősen sokat adtak fel a téli szünidőre és bizony szorgalmasan tanulni is kell — mondja a 15 éves Rúzslka. Édesanyjuk szolgálatban vart, de a két kisleány egy pillanatra sem torpan meg, minden kérdésre azonnal megadja a korrekt feleletet. Rózsika ugyan büszkén mondja, amikor idegen nyelvtudása iránt. érdeklődünk, hogy beszél angolul és oroszul is, — de amikor felteszem a kérdést: ,.Dé you speak Englisch?” — elakad a szava. Kiderül, hogy angolul és oroszul is csak az iskolában tanul. Az bizony még nem nyelvtudás.

Amikor kijövünk a házból, Kovács Andrásné még elmondja, hogy naponta átlagban 10 házat jár be és mintegy 20 család adatait veszi fel. Munkájának máris mintegy a felét elvégezte.

Egy másik számlálóbiztost, Fotul Antalnét, a város másik részén, a Csákó városrész Sas út felőli felében, a Meder utcában kísértük él. Meder utca 5. szám az első, ahová benyitunk. Nagy Lajos MÁV raktáros lakik itt családjával. Általában Nagy néni viszi a hangot, ő tud minden adatot, de amikor Lajos fiára kerül a sor, ő is megtorpan. Ifjú Nagy Lajos, a technikum elvégzése utón az Agrártudományi Egyetemre került, ahol ún. agrármérnöki diplomát szerzett s ma a MÉSZÖV dolgozója. A probléma az, hogy mi is Lajos pontos foglalkozása. Nagyné ugyan emlegeti, hogy fia „a tsz-ek hitelügyeit intézi", de az nem elégséges. Végre megállapodunk abban, hogy a MÉSZÖV szakelőadója a helyes megjelölés. Nagy Lajos bácsi még mondogatja, hogy szeretné, ha a fia már minél előbb megnősülne, hiszen ez a szép csinos családi ház is az övé lesz.

Az utolsó csalód, ahová Fó- tul Antalné tanítónőt, számláHidegvér tanár úr

lóbiztosi minőségében elkísérjük: Meder utca 2. szám alatt Csanádi Miklósék. Csanádiné ágyban fekvő beteg, de érkezésünkre felül és szaporán felel- get a kérdésekre. Lajos és Gyula fia ott settenkedik körülöttünk, kivált mikor ők kerülnék „terítékre”. Közben megérkezik a családfő: Csanádi Miklós, aki a Heves megyei Építőipari Vállalat betanított segédmunkása. Ö egyébként a környék tanácstagja. A szoba szépen berendezve, a gyermekek csinosan felöltöztetve, egy leányát már férjhez adott, a másik pedig már menyasszony Az építőipari segédmunkásnak becsületes munkája után telik mindénte. okos beosztással. Elmondja, hogy akivel már beszélgetett, figyelmeztette, hogy a napokban népszámlálók érkeznek hozzájuk, készítsék elő az adatokat. Jó, példamutató munkál

Amikor a sötét estében ballagtunk hazafelé Fotul Antalné tanítónővel — elmeséli még, ho®v ahol járt, nem talált egyetlen munkanélkülit 'sem és mindenütt csinosan berendezett szobákban járt. Amikor legutóbb vasárnap „dolgozott”, érdekes megfigyelése volt, hogy legtöbb helyen szárnyas főtt a fazékban, vagy sült a lábasban. Rongyos ruházatú emberre á számlálás során még nem ákadt. — Válóban jó lenne, há népszámlóinkat elkísérnék olyan „jól értesült?’ emberek is, hogy benyitva minden családhoz, lássák népünk megelégedett, a régi rosszhoz viszonyítva. megváltozóit életét.

Azzal a megelégedett tudattal váltunk el a számlálóbiztosoktól, hogy az 1960-as népszámlálás nagy munkájának jelentőségét, szinte kivétel nélkül pozitívan értékeli a lakosság és a sok fáradsággal, gonddal és jó hozzáállással elvégzett munka, az elkövetkező esztendők eredményében is fog tükröződni.

Ismételten, a sajtó nagy nyilvánosságán keresztül kérjük a lakosságot, hogy fogadják továbbra is szívesen a lakásukon megjelenő számlálóbiztosokat és adják meg részükre a kért fontos felvilágosításokat.

SUGÁR ISTVÁN

Értekezlet a népi

tánccsoportok

vezetői részére

A megyében sikerrel működő népi tánccsoportok vezetői részére rövidesen értekezletet tartanak, hogy megbeszéljék az első negyedév feladatait, felkészüljenek a különböző kulturális versenyeikre.

A tánccsoportok vezetőinek értekezletére fővárosi szakembert is meghívtak.

SkikMitci üutue&k^

Kiss Sándorné," Kápolna: A temetkezési segéllyel kapcsolatosan közöljük, hogy abban az esetben követelhet segélyt, ha biztosítást kötött az Állami Biztosítónál. Kérhet temetkezési segélyt a munkahelyről, a szakszervezettől, de nem kötelesek adni.

Orávecz János, Apc: Az útiköltség megtérítésével, kapcsolatosan kérjük, hogy az SZTK-hoz küldje be az önhöz küldött levél értelmében a munkaképességcsökkenést véleményező orvosi bizottság vezető főorvosának Igazolását. Ennek kézhezvétele után az SZTK megtéríti útiköltségét.

Vőfény István, Gyöngyös: Panaszát közöljük az illetékesekkel, s az eredményről értesítjük majd: addig kérjük, várjon türelemmel.

Tőzsér József, Ecsed: A szilveszteri bálrpl irt levelét megkaptuk Sajnos, azt olyan terjedelemben használni nem tudtuk, mert az ese- ményt előzőleg hír formájában leközöltük. Kérjük, máskor rögtön az esemény után írja meg tudósítását.

Belga vadászokat várnak a Bttkkbe

Szamos külföld' vendég fordult meg ebben a vadász-szezonban már az Eger környéki erdőben azzal, hogy vadász- szenvedélyüknek hódoljanak.

A Nyugatbük i Állami Erdőgazdaság most belga vadászok érkezését várja. A vendégek vaddisznóhajtásra jönnek, amit á felsőtárkányi erdőben rendeznek meg. A hajtóvadászat előreláthatólag három- négy napig tart.

Köszönet illeti őket

A Vöröskereszt megyei titkársága és a Heves megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás ezúton köszöni meg a Vöröskereszt és Nőtanács aktíváinak, a Sabin gyermek- bénulás elleni oltások első részletének sikeres végrehajtásához nyújtott önzetlen segítséget.

A Vöröskereszt és a Nóta. nács aktívái városokban és községekben — megértvén, hogy a gyermekbénulás elleni Védőoltások sikeres végrehajtása az egész társadalomnak érdeke —, mindazokon a helyeken, ahol segítségükre igényt tartottak, készséggel, tudásuk legjavát adva, siettek az egészségügyi szervek segítségére. Ezek a szervek önmagukban nem tudták volna jól megoldani a nagy szervezési munkát és sok körültekintést igénylő feladatot.

A társadalmi aktívákat ott láttuk a légtöbb helyén az oltóhelyeken. De ők voltak azok is — több helyen az iskolái Vöröskereszt szervezetek ifjú tagjaival együtt —, akik segítették a szülők értesítőinek megcímzésében, illetve az iskolai vöröskeresztesek az értesítők kikézbesítésében. Nem egy esetben a társadalmi aktívák — látván, hogy az anya nem hozza be a

gyermekét az oltásra, s ntW» is jelenti be az elmaradás okát —, fáradságot nem kímélve, kimentek a lakására és behozták az indokolatlanul elmaradottakat. Több helyen rendbehozták az oltóhelyiségeket, előkészítették az oltást. Az, hogy a szülők nagy több* ségé megértette az oltási akció jelentőségét, nagyrészt annak a sok felvilágosító előadásnak köszönhető, amelyet az orvosok megyeszerte tartottak, de nem utolsósorban annak a sok bátorításnál^ felvilágosító szónak is, amely társadalmi aktíváink részéről elhángzott.

Az oltás helyéről megnyugodva távozó, kis kezeikben kekszet szorongató gyermekeink mosolya, úgy érezzük^ hogy egészségügyi szerveink és társadalmi aktíváink leg- szébb jutalma.

Kérjük, hogy a Sabin-oltás második és harmadik részénél is segítsék munkánkat, mert ahhoz, hogy az oltásokat pökkenőmentesen lebonyolíthassuk, sok-sok segítő kézre, önzetlen szívre van szükség.

Magyar Vöröskereszt Heves megyei titkársága Heves megyei Közegészségügyi—Járványügyi Állomás

Barátok lettek

Tavasszal Nagy fügédén is megváltozott a helyzet. A kis utcákat beszélgető embercsoportok járták, köztük voltak a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár munkásai is, akik az újról, a közös gazdálkodásról tárgyaltak a fajú gazdáival.

Első esetben látogatták meg a községet, új. ismeretlen volt minden arc előttük, s így érthető, hogy a fogadtatás is tartózkodó volt.

Fehér János, a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár párttitkára igyekezett közrí jutni az emberekhez, hogy mint barát a barátnak, úgy tudjon segíteni, úgy mondják el neki a falusd emberek problémáikat. Az ismeretlenség teremtette rideg légkör egy hét után megváltozott. A kis- gyűlések megszervezésében szorgoskodó munkásokat több helyen szeretettel fogadták, hellyel kínálták, s ilyenkor bor is került az asztalra.

A két párttitkár, a községi és a gyári között igaz baráti kapcsolat kezdett kialakulni. S amikor a falu határát jelző

tábla alá kikerült az újabb, hogy: Nagy fügéd — termelőszövetkezeti község, ekkor kezdődött igazán a patronálók munkája. A megalakult tsz építkezésbe kezdett, vagy legalábbis istálló építését tervezte, de nem volt tégla.

Szilágyi János, a falu párttitkára elpanaszolta a gyári munkásoknak ezt és a segítségnyújtás nem maradt el. összeültek a szerszámgyári munkások és elhatározták, hogy a gyár tulajdonában levő mátrafüredi, régi lakatlan legényszállót társadalmi munkában lebontják és az építőanyagot, téglát, tetőszerkezetet felajánlják a nagyfügedi tsz- nek.

Az elhajtározást tett követte. Munkaidő után megjelentek a szerszámgyári lakatosok, esztergályosok és bontani kezdték a régi épületet. A marósrészleg dolgozói, Zemniczky László, Győri Miklós és Zám- bó György sokszor dolgoztak egész délutánokat a lebontásnál

A tsz-tagok közül is jártak

Mátrafüredre tégláért, mert a szövetkezet szállította él a munkások által megtisztított téglákat. S mikor már együtt volt minden, kezdhették az építkezést. A gyári motorszerelők üzembe helyezték a szivattyút, hogy az építkezéshez biztosítva legyen a víz.

Az istálló az év második felére felépülte A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár villany- és vízvezetékszerelői az utolsó napokban dolgoztak az átadás előtt, bevezették a villanyt és vízvezetéket. A gyárban 100 darab jászalkari- kát is elkészítettek a munkások.

Az épület átadását bensőséges összejövetellei ünnepelték Nagyfügeden. A vacsoráról nem hiányoztak azok a munkások, .akik segítettek az új, a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmében. Meghívták őket a falusiak, a tsz-tagok, hisz a. közös' munkában barátok lettek — és a jó barátot szívesen látják vendégül a terített asztaloknál is.

(— ács)

azonban egy-két dologban kiütközik rajta. Az anyja nagyon szeretett táncolni énekelni, — Zsuzsi meg talán még jobban. Táncosnő, vagy énekesnő lesz — így mondja mindig — s én nem is bánnám, ha van hozzá igazán tehetsége.

Ilyen a mama- Ha lányáról beszél, egészen lázbajön. csak neki él, neki szenteli gondolatait. Szeretném leírni a nevét, s a kislányét is. Azért, mert‘a mama megérdemelné, hogy tettéért, szeretetéért. amivel egy kis elhagyott gyereket eláraszt, csupa nagy betűvél nyomtassák ki a nevét, s azért, mert hátha értesül a gyáván megfutamodó anya atról, hógy az, akit ő elhagyott, egy nála sokkal becsületesebb emberpárnál igazi otthonra talált.

A mama azonban tiltakozik;

— Ne, ne tegye, ne írjon nevet, mert a kislány nagyon értelmes, minden érdekli;;. és... és nem is tudja, hogy mi nem az édes szülei vagyunk. Ráér arra még, hogy megtudja... meg aztán... olyan, mintha valóban a mi gyerekünk volna ...

OLYAN. S TALÄN ezért, a kívánsággal szemben, ezúttal az akarat parancsol a tolinak; Nem írok nevet, s kös2önetet sem. Az enyém kevés volna; De annál több Zsuzsikáé, aiki minden kis tettével önkéntele. nül is azt mond az idős asz- szonynak, s a sok ezer emberé, akik nagycn becsülik az ilyen mamát...

VVeidinger László

is. hogy az otthoni munkát rendesen elvégezhesse. Mikor hazaér, a kislány sokszor már alszik. Akkor óvatosan belopakodik szobájába, betakargatja jól, hogy meg ne fázzék, s ablakot nyit. Takarítani kezd. Máskor meg a kis ruhákat mossa, vasalja, mert az ő kislánya csak olyan tisztában járhat, mint a hab.

ILYEN VOLT mindig. Örökké dolgozó, sohasem pihenő ember. Ezért szerették oly nagyon a háború alatt a partizánok, akiknek áldott állapotban is vitte, fel a hegyekbe az élelmet, a harchoz szükséges utánpótlást, s ezért tisztelik most példaként emlegetve itt a nagy üzem lakótelepén, mert mindig segít, ahol csak lehet, ahol csak tud.

Pedig őt is eléggé megtépte az egykori élet. Elvesztette első férjét, küszködött gyermekeivel egyedül, míg aztán egy hozzá hasonló becsületes ember mellé állt segítségül. A sok törődés azonban nem látszik meg rajta. Most mindent feledtet a biztos révbe jutás tudata, amelynek egyik legfőbb öröme ez a kislány, a Zsuzsi.

— Szorgalmas, rendes kislány lesz belőle egészen biztos — móndja csendes ötömmel a mama; — Az anyja természete

maradt néhány órára édesanya nélkül. Válóban így van, mert aztán jött a mostani, aki talán még édesebb az igazinál. Mellette áll, neveli, taníttatja, mint a sajátját, sőt, minden kiejtett szóból érezni: ő a család sze- mefénye. A legkisebb is, meg itthon is van, .mert a többi már kirepült. számyait próbálgatni, a maga emberévé válni.

Zsuzsika most kilenc éves, s más gondja nincs, mint tanulni, szorgalmasan tanulni. Emberré válni, igazabbá, mint anyja volt, akiről még inast sem tudni, merre jár. Néha, ha tudja, hogy mamája fáradtan tér haza munkából, ami tulajdonképpen nem nyolc órát jelent, hanem egy sor társadalmi tevékenységet is — ne- kiáll s rendbeteszi a lakást, takarít, hogy ezzel is kevesebb legyen az esti tennivaló.

A mama ilyenkor örül is, meg haragszik is. örül annak.

. hogy a kis kilenc éves gyerek i ennyire szereti, ennyire köny- ; nyíteni akar rajta, de harag■ szik (persze csak olyan mániásán), mert:

. — Kislányom, máskor ne

i tégy ilyent. Megcsinálok én mindent. Te csupán a tanulás- i sál törődj, meg a hegedű- és . szolfézs-leckéiddel, i Ebben nincs is hiba. Zsuzsd■ ka szorgalmára senkinek sem lehet panasza. S ezt oly jótudr ni a mamának. Ezért az érzé- t sért szívesen áldozza éjszakáit

; — EGY REGGEL nagy sür\ gés-forgás volt a szálláson. A | lányok egymás után ugrottak 1 ki ágyukból, s szaladtak a = nyolchónapos csöppséghez, vili gasztalni, hogy ne sírjon már | olyan nagyon keservesen, má- i sok meg végigkutatták a töb- I bi szobát, sőt később az egész | telepet, az anya után.- — Nem találták. A lány — 5 mert az volt —, aki világra I hozta ezt a kis ártatlanságot, | éjszaka megszökött gyermeké1 tői. Felelőtlen volt? Ne kutas- § suk már azt, mikor követte el la nagyobbat. Azt hiszem akii kor, amikor utoljára ránézett = gyermekére, s nem hallgatott ; anyai kötelességére. hanem t szívfájdalom nélkül meg tu- | dott válni tőle. Ne mondja azt | nékem senki, hogy fájt a szí- § ve, biztos, mert mégis ő hozta ■ a világra. Hiszen ha érzett vol- |na valamit a kislánnyal szemében, nem bírta volna Id. Visz- | szajött volna, ha hamarabb- nem, hát hónapok múlva.

2 — De nem jött. A kislány ;§ meg sírt azon a reggelen, ami- l=kor az anyja elhagyta. Sírt ke- fservesen, hiszen éhes volt. Ott '2 a szálláson nem tudtak volna ■| mit csinálni veié — magamhoz [| vettem. A többi után ő is fel- I növekszik szépen.

,| Az asszony, a hatalmas | ü?em, s az egész lakótelep sé köztiszteletnek örvendő „minti denesé”. olyan természetesen i- beszél Zsuzsika esetéről mint- | ha azt. amit ő tátt, mindenki- így csinálta vólna annak ide- jén.

MERT A CSÖPP kislány ? több mint nyolc évvel ezelőtt

IJíiaziika

látszottunk, de a játék hevében még a legrejtekebb helyeket is felkutattuk. Asztal alá, szekrénybe, láda háta mögé, sőt, uram bocsá’, még a szek-2 rény tetejét is, ami egyébként§ egyúttal végtelen mulatságos isi volt, mert az ember halálraf pukkadt dzon, hogy a „hányó”! alatta járkál, mit sem sejtve,% maga pedig a helyzet magaslat tárói szemléli kényelmesen a- játékot. |

Néma húnyócskának azért* neveztük, mert csak suttogniJ volt szabad, hogy Ernő bácsi a\ másik szobában „nyugodtan”| olvashasson. |

Egy alkalommal éppen ilyen* némahúnyót játszottunk. Ernői bácsi, szokása szerint a másik! szobában olvasgatott, Zsófi né-2 ni pedig a konyhában tett-vett\ valamit. Ám néhány perc múl-| va valamin összevesztünk, amií gyorsan véget vetett a szilen-\ ciumnak. Egyikünk az asztali alól kiabált, a másik a szék rény tetejéről szórta szitkait,- de később már párnacsatát! vívtunk egymással. Éppen a] csata közben érkezett ErnőI bácsi, aki sóbálvánnyá változ-- va, megállt az ajtóban és me-! rév tekintettél bámult a hat] megszeppent csemetére.

— Most mi lesz? — Ez volt' mindannyiunk gondolata... és', ekkor Ernő bácsi odaszólt a] már ekkor mellette álló Zsófi; néninek halálos nyugalommal: •

— Mohád csak, mama! Nem.

’ lenne jó a gyerekeknek szólni?', t (sz...y) i

Diákkoromban egy öreg tanárnál laktam, akinek népes családjában ugyancsak jól éreztem magam, öt fia volt, de a jó öreg engem is fiává fogadott és sohasem éreztem semmiféle megkülönböztetést, vagy hátrányos bánásmódot.

Ernő bácsi — öreg házigazdám — birkatürelmű ember volt, sok mindent elnézett nekünk és ha a futballal kivertük az ablakot, akkor is csak ennyit mondott halkan:

— No, no! Máskor majd jobban ügyeljetek. Szerettük is az öreget és ha csak ő egyedül volt otthon, akkor atanyéle- tünk volt, szabadon jártunk- keltünk a szobában, de még a kamrában is, ahol Zsófi néni, a ház asszonya, mindenféle finomságokat tartogatott.

Am Zsófi néni éppen ellentéte volt Ernő bácsinak, mert katonás rétidét követelt és olyan szigort, hogy díszére vált volna bármelyik kollégiumnak.

És ha Ernő bácsi nagyon meg akart bennünket ijeszteni, akkor így fenyegetőzött:

— No, majd mindjárt jön anyácska, aztán majd ő eligazít benneteket! — Ám a diáknál furfangosabb teremtmény nincs a világon és mondani sem kell, hogy amire Zsófi néni megérkezett, minden a legnagyobb rendjén volt és nyomát sem lehetett látni az élöb- bi felfordulásnak.

Eyy alkalommal „mi hatan’ Kábánkban néma bújócskái