Népújság, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-29 / 304. szám
4 népújság 1959. december 29., kedd 1959. december 29, kedd: 1944. A szovjethadsereg megadásra szólítja fel a Budapesten körülzárt német és magyar csapatokat. A felhívást vivő orosz parlamentereket a fasiszták orvul meggyilkolták. 1919. A bulgáriai általános politikai sztrájk. 1919. Korvin Ottó, László Jenő és 14 társuk kivégzése. & Névnap V Ne feledjük: szerdán DAVID liflDst As egri AKOV figyelmébe . . . A hír így szólhatna: bevezették az iilőkalauzi rendszert az egri vasútállomástól induló helyi autóbusz-járatokon... S folytathatnánk azzal, hogy ennek mi előnye van az utazóközönség szempontjából, — ha volna egyáltalán előnye és valamivel is kényelmesebbé tenné az utazást. De hát pontosan az ellenkezője az igaz. Minden egyes vonatérkezéskor óriási tumultus kerekedik az autóbusz feljárata előtt, mert csak az szállhat fel a kocsira, aki megváltja a jegyét. Me- netközbeni jegyváltás nincs. A jegyárusítás hihetetlenül lassú, s az utazni akarók ott topogak a locsogó téli sárban — nem éppen a legjobbakat kívánva az AKÖV-nek, és annak, aki kitalálta, hogy ilyen módon oldják meg a jegyváltást. Igazuk van a bírálóknak, mert nem az utas van a vállalatért és a kalauz kényelméért, hanem éppen fordítva. A vállalat figyelmébe ajánljuk a dolgozók bírálatát... —r — RÉGI kívánságuk teljesedik rövidesen Visonta lakóinak. Befejezéshez közeledik és nemsokára átadják rendeltetésének az új, korszerű buszmegállót a faluban. — AZ EGRI szövetkezeti színjátszó csoport már készül a február 1-i fellépésre. Az országos rendezői konferencián szeretnének sikert aratni az egri szövetkezeti színjátszók. — DECEMBER 29-ÉN egésznapos megbeszélésen vesznek részt a gyöngyösi járás és a város ifjúsági vezetői. Ezen eddigi munkájukat és jövőbeni tennivalóikat tárgyalják meg. — MEGJELENT a Szövetkezeti Híradó — a megye kisiparosainak tájékoztatója, amely a szövetkezetek kongresszusi munkaversenyének eredményeivel foglalkozik. Az összesített értékelés szerint a kisipari termelőszövetkezetek 223 000 forintos önköltségcsökkentést értek el a versenyben. — BEFEJEZTÉK kedden Gyöngyösön a népszámlálásban részt vevő összeírok és felügyelők szakszerű kiképzését.- A HATVANI JÁRÁS iskoláiban elkészültek a szülők oktatásának téli munkatervei. Az oktatás általában öt-hat előadásból áll, amelyek főleg a gyermekneveléssel foglalkoznak. ‘Az iskola után nagy az érdeklődés. — ÚJ ORVOSI lakás és gyógyszertár építését fejezték be Visontán. A néhány apróbb munka elvégzése után mindkét új létesítményt rövidesen átadják rendeltetésének.- MEGGYORSULT ütemben folyik a gyöngyösi Vörös Csillag Szálló külső tatarozása. A tervek szerint 1960-ban adják át rendeltetésének. műsora: Egerben este y2 8 órakor: Uawai rózsája Képek Gyöngyös város múltjából 1944, november 18—december 26 A MÚLÖ IDŐ nyomában járva tizenöt év távlatából emlékezünk és idézzük az élő történelem tanúiként a nagy időket . 1941 nyarán a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. A németek gyors sikereket reméltek, de már 1941 végén — a moszkvai csatában —. súlyos vereséget szenvedtek. A moszkvai vereség után a németek Sztálingrád irányába fordultak. A német hadsereget azonban győzelem helyett itt is vereség várta. A szovjet hadsereg diadala a sztálingrádi csatában az egész második világháború menetében döntő fordulatot jelentett. 1943 őszére a szovjet hadsereg visszafoglalta az ideiglenesen megszállt területek kétharmad részét. A magyar uralkodó osztályok többsége nyíltan a hitleri Németország mellé állott. Hadat üzentek a Szovjetuniónak, noha az, ismételten semlegességet javasolt a magyar kormánynak. A fronton a magyar csapatokat eleinte csak „megszállási szolgálatokra” használták, majd 1942-ben a Kállay-kormány harctérre küldte a 2. magyar hadsereget, amely a sztálingrádi csata utolsó szakaszában, Voronyezsnél megsemmisítő vereséget szenvedett. Az 1944-es év a Szovjetuniónak és szövetségeseinek a döntő győzelmét hozta meg. A hatalmas harc világméretekben folyt: a keleti fronton az Északi Jeges-tengertől a Feketetengerig. A szovjet hadsereg roppant erővel tört nyugat felé és sorra szabadította fel a németek által elfoglalt területeket. Magyarországot a németek — nem érezve teljes biztonságban magukat —, 1944. március 19-én megszállták. Így elvették annak a lehetőségnek a reményét is, hogy a magyar nép fegyveresen szállhasson szembe a hitleri- Németországgal és részt vehessen saját országának a felszabadításában, mint ahogy ezt a szomszédos román népnek sikerült megvalósítania az 1944. augusztus 23-i felkelés után. A HÁBORÚS évek sora egyre erősebben éreztette hatását Gyöngyös városában is. 1942-ben a boltokban már alig lehetett élelmiszert vásárolni, s a jegyre adott kenyérfejadag szánalmasan kevés volt arra, hogy a dolgozó emberek igényeit kielégíthesse. Az Orczy- kastélyban elhelyezett közellátási hivatalban már papírhegyek emelkedtek a különböző jegyekből, de az élelmiszer egyre kevesebb lett, s egy pár cipőtalp kiutalásához hetek kellettek. Esténként a város teljesen kihalt és sötét volt. Egyre gyakoribbá váltak a légiriadók, s a légvédelem miatt az ablakokat szigorúan el kellett sötétíteni. Az iskolákban a tanítás nehézkesen folyt. 1944 szeptemberében a gyöngyösi gimnázium épületét német hadikórháznak foglalták le. Magyarország felszabadítása 1944 októberében kezdődött meg az első, második és a harmadik ukrán hadsereg hadműveletei nyomán. A második ukrán hadsereg Malinovszkij marsall vezetésével október végére felsorakozott a Tisza vonalán. Gyöngyösön éjjelenként villanó fények világították meg a látóhatárt morajló dübörgés kíséretében. A szovjet hadsereg kemény harcokban Szolnoknál átkelt a Tiszán és a Duna—Tisza közén nyomult észak felé. Ezekben a napokban a város lakossága már egyre jobban érezte a front közeledtét. A második világháború nagy népcsoportokat mozgatott meg. A hitleri ideológia mákonyával elámított erdélyi szászok Beszterce körüli csoportjai hagyták el lakóhelyeiket, s gyékénnyel borított szekereikkel, állataikkal hosz- szú menetben vonultak keresztül Gyöngyösön. Még eljutott Gyöngyösre a Szálasi „kormány” néhány intézkedése is. Falragaszok jelentek meg általános katonai behívásokkal kapcsolatosan, szigorú megtorlást helyezve kilátásba az ellenszegülőknek és szökevényeknek. A városon hatalmas gulyákat hajtanak keresztül. Útjuk a Mátra alján nyugat felé vezet. Széles csapást vágtak a csordák az út két oldalán, s a szőlőkarók recsegő törése hallatszott, amerre elhaladtak. Éhes, horpadthasú állatok, egy- egy ki is dőlt közülük, s ottmaradt vergődve az úton, vagy a szőlők között. A zsidótemető környékén légelhárító ütegek állottak. Hosszú, égnek meredő csöveik magukra vonták az ar- rahaladók figyelmét. A VAROSBAN feszült a hangulat. Az ágyúdörgés mind közelebb és közelebb hallatszik. Az utcákon rengeteg a katona. Tábori csendőrök járkálnak házról házra, s ahol 18- 42 év közötti férfira akadtak, minden további nélkül teherautókra szállították fel és elvitték. Az iskolákban október végén beszüntették a tanítást. Éjszakánként fényszórók pásztázzák a sötét eget, s villanó fények világítják meg a látóhatárt, morajló dübörgés kíséretében. A járókelők arcát figyelve, látjuk rajtuk a fáradtság és kimerültség jeleit. A pincében töltött éjszakáik nyomai ezek. Ha felüvöltöttek a szirénák, mindenki igyekezett óvóhelyet keresni. Éjszakánként gyors kapkodással le a pincébe, ahol egy-egy önbizalmat ébresztő alkalmi szónok tárgyalta az esélyeket: „telitalálat esetén nincs mentség...” A front közeledik, a szovjet hadsereg megállíthatatlan lendülettel nyomul előre, nincs szünet a harcokban. A németek „Iván’-nak nevezik a szovjet katonát, s túlnyomó többségüknek magatartásán látszik, hogy harcukat reménytelennek tartják az Ivánokkal és az Ivánok világnézetével szemben. A németek jelentékeny erőket összpontosítottak Gyöngyösön, s bizonyára ennek következménye volt az október 31-i bombatámadás. Délelőtt történt. A járókelőket ágyúlövések dörrenése riasztotta meg, majd néhány pillanat múlva repülőgépek dübörgő zaja, s hatalmas robbanások reszket- tették meg a levegőt. Pánikszerű rémület vett erőt az embereken, pedig hát néhány perc alatt vége is volt a légitámadásnak. Az utcákon robbanóanyagok szaga érzett, mentőautók robognak és szedik össze a vérző, roncsolt emberi testeket. A várost elérte a világméretekben folyó harc. A lakosság elveszítette biztonságérzetét, hiszen a légitámadás alkalmával még a légiriadót jelző szirénák sem szóltak, s a városi légolitamd szolgálat csődött mondott. A KÖZVETLEN harc, a háború kérlelhetetlen törvényeivel. egyre közelebb került. A 2. ukrán hadsereg november elején megszakította Vámos- györknél a bud apes t—miskolci vasútvonalat. Ezekben a napokban már rendetlen tömegekben, rendszertelenül német és magyar csapatok vonultak vissza a városon keresztül: A magyar katonák fáradtak és csüggedtek voltak, elmaradoztak és megszöktek, különösen ha Mátra vidékiek voltak. A visszavonulók fő tömege Gyöngyöspata felé haladt. A szovjet repülőgépek a visszavonulási utakat bombázták november 13-án. A városban hadiállapotra jellemző kép alakult ki. A németek a város déli határán tüzérségi állomásokat, futóárkokat, géppuskafészkeket építettek ki. A nagyrészt kiürült boltok némelyikében még lehetett vásárolni. A Fő téren géppuskák voltak elhelyezve. Az utcák mozgalmas képet nyújtottak, különösen a Fő tér. Az emberek sürögtek-forogtak, mintha mindenkinek valami gyors elintéznivalója lett volna. A hatóságok nagy része ebben az időben már elhagyta a várost Még a városban található lovakat a rendőrség foglalta le. A város lakossága igyekezett menedéket találni a várható harcok elől. Több ezer ember a farkasmályi pincékben rendezKedett be, az otthonmaradottak pedig a városi pincékbe húzódtak. November 17-én a késő őszi nap bágyadt verőfénye kicsalogatta az embereket a pincékből. A hegyoldalról jól láthatóan a város felé tartó repülőgépek tűntek fel. Leszórták bombáikat, majd körözni kezdtek a város és környéke felett. A légelhárító ágyúk lövedékei apró füstgcmolyagokkal vették körül a repülőgépeket, de azok nem zavartatták magukat, mint héják csaptak le egy bizonyos szakaszra, majd villámgyorsan felemelkedve kerge- tőztek az őket üldöző vadászgépekkel. Az arcvonalat támadták. A harcok a város déli határál '.n folytak. A német katonaság a város férfilakosságát — az öregekett is — lövészárkok ásására rendelte ki. A szovjet csapatok délről törtek a város felé, s november 18-án elérték Gyöngyöst. AZ ELŐNYOMULÁS a Jókai és a vele párhuzamos utcákon és mellékutcákon történt. A németek — állandó tűzharc közepette — a Mátra felé és a gyögyöspatai úton húzódtak vissza. Erős harcok folytak a város központjában a nagytemplom körül. A szovjet csapatok támadása itt két ágra bomlott. A fő előnyomulás! irány a Kálvária-part volt. A tűzharc a szűk Vachott Sándor utcában és a Kálvária parton nagy hevességgel folyt. A visszavonuló németek a Toka patak hídját felrobbantották s a völgy balpartját elaknásították. A szovjet haderők másik ága a Petőfi utcán nyomult Gyöngy össolymos felé. A délután folyamán a németek itt sikertelen ellentámadást kíséreltek meg. Estére visszavetették őket. s a harcok éjszaka is folytak. A „Sztálin- orgonék” egybefolyó éles döreje, az aknavetők csattogása, a nehézágyúk dübörgő moraja, a harckocsik robogása egybeolvadva jelezte, hogy halálosan komoly, életre-halálra menő harc folyik és most semmi más nem létezik, semmi sem fontos, csak a Győzelem. November 18-án éjszaka a németek elhagyták a várost és a Toka patakkal párhuzamos Ringisi völgyben vetették meg ideiglenesen lábukat. A Toka patak balpartja a szovjet haderők kezébe került. A patakparton hatalmas szál ukrán legények állottak egy-egy fel nem szedett akna mellett, s jelekkel figyelmeztették az arra menőket, akik a szőlőkből húzódtak vissza a városba, hogy vigyázva haladjanak, mert életüket veszély fenyegeti. A városban a közvetlen harcok megszűntek. A németek azonban Mátraháza környékére befészkelték magukat, s tüzérségi belövésekkel nyugtalanították a lakosságot december 26-ig. EKKORRA már fokozatosan megindult az élet. A város élére szovjet katonai parancsnokot helyeztek, aki kapcsolatot keresett a polgári szervekkel. A felszabadulás után dr. Barna Sándor kapott megbízást a polgármesteri tisztség betöltésére. 1944. december 21-én ült össze Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlés, amelyről Gyöngyös már december utolsó napjaiban értesült. Megalakultak a pártok, a Nemzeti Bizottság, s elemi erővel szabadult fel a város tömegeinek politikai aktivitása. Felébredt a társadalom kérdései iránti érdeklődés és a felszabadulás hatalmas fordulata mutatkozott meg az egész magyar társad alomban. Dr. Honiért Rezső Mozik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG Szegény gazdagok (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Kopogd le a fán GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pár lépés a határ GYÖNGYÖSI PUSKIN Gyalog a mennyországba (szélesvásznúi HATVANI KOSSUTH Kilenc élet HEVES Nincs előadás pétervásAra A boldogság vasárnap jön FÜZESABONY Apák iskolája FILM; Kilenc élet NORVÉG FILM A film igaz történetet elevenít fel egy fiatal oslói fiú csodálatos megmeneküléséről. Az esemény a háború alatt, Norvégiában játszódik le. A filmet a hatvani Kossuth Filmszínház mutatja be december 29-től január 1-ig és a hevesi filmszínház január 2-án és 3-án. Tavasszal háromnapos kirándulásra mennek a fővárosba az egri Ságvári Endre Ifjúsági Szövetkezet tagjai Nemrégen tartotta évvégi zárszámadó közgyűlését az egri III-as számú Általános Iskola Ságvári Endre Ifjúsági Szövetkezete. Az egy év alatt végzett munka alapján jól fizetett most a kis közös gazdaság, amelynek tagjai éppen ezért jutalmul, részben keresetük egy részét félretéve, tavasszal háromnapos kirándulásra Budapestre utaznak. Ott-tartóz- kodásuk alatt megismerkednek a főváros nevezetességeivel és meglátogatnak egy pestkörnyéki nagyobb termelőszövetkezetet, hogy annak tapasztalatait hasznosíthassák később a maguk kis gazdaságában is. Öregek karácsonya MÉG JÓVAL a felszabadulás előtt nagy szenzációnak számított karácsony előtt, hogy egy bárónő volt olyan kegyes és a szegények között a szeretet ünnepe előtt ötven pár használt harisnyát osztott szét, olyanokat, amelyeket egyetlen gyermeke nyűtt el egy esztendő alatt és már nem volt hajlandó többet felhúzni. „Nagy’1 tett, „végtelen” kegyesség volt ez a „leereszkedés” a legnyomorultabbakhoz, a nincstelenekhez, akik egyik napról a másikra tengették életüket, nemcsak a bárónőtől, hanem a hozzá hasonlóktól is, akik ilyenkor jótékonykodtak, lelkiismeretük megnyugtatására — ha egyáltalán volt ilyesmi „tulajdonukban’1. A kegyes bárónők korszaka azonban lejárt, s vele együtt az az idő is, amikor a hozzátartozó nélkül, magányosan élő, munkára már képtelen emberekről csak így gondoskodtak. Most államunk minden hónapban sorra veszi az öregeket, helyzetükhöz mérten juttatásokban, anyagi segítségben részesíti őket, s karácsonykor nem könyöradományokat, hanem nagyszerű, az életükhöz szükséges ajándékodat ad számukra. Egerben, a minden esztendőben megismétlődő kedves, öregek számára rendezett karácsonyi ünnepség most is lezajlott a városi tanács kultúrtermében. Hatvanegy idős néni és bácsi — akik nem a szociális otthon lakói —, jött el erre az alkalomra, megköszönni a nagy csomagokat, amelyeket az ÉMÁSZ gépkocsijával Tóth Csepregi Ferenc tanácstag és néhány odaadó társadalmi munkás már eljuttatott mindegyikük lakására. AZ IDÉN gazdag karácsonya volt a megyeszékhely öregjeinek. Egy részük — akik nem szorultak annyira rá —* négykdlós csomagot kapott, szaloncukorral, s különböző, a háztartásban nélkülözhetetlen élelmiszerekkel, mások viszont az elmúlt évi tizenegy kilós ajándékkal szemben, húsz kilós csomagot bonthattak fel, amelyben a liszttől kezdve, a rizsig mindent megtalálhattak. A városi tanács ajándéka volt ez a csomag valameny- nyiök számára, amit a Vörös- kereszt vásárolt meg, osztott szét nasy gondossággal, szeretettel. Ugyancsak ők hívták meg a kedd délutáni kis ünnepségre a legidősebbeket, s vendégelték meg teával, süteménnyel. Eddig azt mondták, hogy a tanács kultúrterme elég hideg, barátságtalan helyiség, s íme, az ünnepségen mégis bemelegedett. A szeretet, a megbecsülés melegítette be, az öregek, a fiatalabb korukban sokszor igen nagyon nehéz körülmények között élő emberek megbecsülése töltötte be. — A családokban egyre nagyobbá válik az ajándékozás öröme — mondta rövid beszédében Mácsai Istvánná, a tanács szociális előadója, s mindenki érezte az ünnepeltek közül, hogy ez a boldogító öröm feléjük is sugárzik, az ajándékokhoz pénzt adókból, azok megvásárlóiból, a csomagok szállítóiból, a kiszistákból, akik a karácsonyi ünnepségre a termet díszítették. EZÉRT VOLT, légióként nagyon szép az öregek karácsonya. Ezért is bizonyítható oly könnyen, hogy nálunk a múltat feledtetve, odaadóan gondoskodnak azokról, akik hosszú életük folyamán eleget dolgoztak azért, hogy öreg napjaikat végre nyugodt, békés^ megelégedettségben, a szerető gondoskodás tudatában élhessék le.
