Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-15 / 216. szám

1959. szeptember 15 , kedd

NÉPÚJSÁG

n

ü gyöngyösi szüreti napok keretében leleplezték az 1919-es mártír szobrát

(Folytatás a 2. oldalról)

mert végrehajtottuk 1919. hagyatékát, mások az országon belül ágálnak azért, mert az embernek több becsülete lett, mint a grófok ölebeinek volt. Ezeknek az embereknek már nincs becsük a magyar nép előtt. Jól ismerjük őket, tudjuk, ők ontották ki sokszáz kommunista mártír életét. Ismerjük őket, mert még meg sem száradt a munkásvér csizmájukon, még ott csillog a csendőrszuronyokon a nagyobb darab kenyeret követelő proletár vére, máris újabb vérengzésre készültek októberben.

A szocializmus ügye — legyőzhetetlen

De a magyar népet többé nem lehet szuronyvégekre szedni. Nem lehet többé nálunk a nép ügyéért harcoló embereket hóhérok kezére adni.

A magyar nép megtanulta

ezt az országot vezetni. De megtanulta védeni is.

Mi becsüljük 1919. emlékét, óvjuk életünk árán is, amit népünk alkotott és a felszabadult népek nagy családjában elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt meg is védelmezzük. Népünknek nincs szüksége többé olyan tanácsadókra, akik születésüktől kezdve gyűlölték a népet és soha emberszámba nem vették a kétkezi munkást. Népünk bölcsebb bármi grófi sarjadéktól és bölcsebben vezeti országát és hazáját.

A párt és annak mártírjai, Nemecz elvtárs emléke megtanított bennünket gyűlölni mindazt, ami a nép ellen van. De megtanított bennünket arra is, hogy becsüljük és sze- , ressük népünket. Megtanított bennünket becsülni azt a pártot, amely pártnak minden tetté, minden intézkedése mélyen át van hatva a nép és a haza iránti forró szeretettől. Csak az a párt, amely megvalósítója la marxi-lenini tanoknak, nevelhet Olyan' embereket, ákik

életüket is készek adni a szabadságért, a népek boldogságáért.

Csak ilyen párt nevelhet olyan embereket, akik nem esedeznek kegyelemért a burzsoázia lábainál. Csak azok az emberek, akik szívük minden melegével szeretik népüket és hazájukat, azok tudnak olyan bátran viselkedni, mint Nemecz elvtárs és harcostársai. Az szeretheti igazán népét és hazáját, aki erre képes. .Ezért is őrizzük örökké el nem múló szeretettel és megbecsüléssel a Kommunista Párt minden mártírjának, közöttük Nemecz elvtársnak emlékét.

Ez az emlékmű olyan egyszerű, amilyen egyszerűen éltek és dolgoztak Nemecz elvtárs és harcostársai.

Az emlékek olyan szilárdak és olyan erősek, amilyen szilárd és amilyen erős az az eszme, amelyért életüket adták.

Egyszerű emberek voltak, s ezzel az egyszerűséggel, de határtalan szilárdsággal a jövőbe vetett hittel és bizalommal tolmácsolták a párt szavát.

Nemecz elvtárs és harcostársainak emlékük soha el nem múló jeléül állították ezt az emlékművet Gyöngyös város dolgozói. De nemcsak a gyöngyösiek, hanem az egész megye dolgozó népe hűen őrzi ezeknek a mártíroknak emlékét. Tudjuk és nagyra becsüljük azt a harcot, amelyben ők elestek, inert ennek nyomán születik napról napra népünk virágzó élete. Éljen az a párt, amely olyan mártírokat heveit, mint Nemecz elvtárs és harcostársai. Éljen soha el nem múló szeretettel és hálával népünk szívében a kommunista mártírok emléke. Gyöngyös város dolgozó népe a hála és a kegyelet soha el nem múló jelével őrizze és becsülje Nemecz elvtárs és harcostársainak emlékét.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében adtai át az emlékművet Györigyös város dolgozó népének.

Az ünnepi beszéd végén lehullt a lepel Nemecz József elvtárs mellszobráról, dördült a díszsortűz, majd egymás után helyezték el a kegyelet és hála koszorúit a szobor talapzatára.

Az 1919-es veteránok nevében Nemecz elvtárs egykori helyettese, Márton Miksa szólott az ünneplő közönséghez, köszönetét mondott a szobor felállításáért, megemlékezett az 1919-es dicső napokról.

Az ünnepség befejezéseképpen a katonai dísz-szakasz és a munkásőrség dísz-százada díszmenetben vonult el az ünnepség közönsége előtt.

Irány volt: a Hold, irány: a béke

győzte a végtelen térségek távolságait, megbirkózott ezernyi hihetetlen nehézséggel, a kozmikus térség sok-sok veszélyével. Hát csak a békéhez ne tudna eljutni itt a Földön? Ez lehetetlen! Van akarata és ehhez is van erő: a népek békevágya, a szputnyikok ereje, a józan megfontolás, a reális valóság helyes felmérése.

Irány volt a Hold: a szovjet tudomány segítségévéi elérte az ember.

Irány a tartós béke: a szovjet politika segítségével minden bizonnyal ezt is eléri az ember.

Hogy meghirdessük, hogy elmondhassuk: Földön s égen béke van!

Gyurkó Géza

A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei és Eger városi bizottsága mély megrendüléssel közli, hogy Szőllősi Sándor rendőralezredes elvtárs, a BM Heves megyei Főkapitányságának helyettes vezetője, az MSZMP Eger Városi Bizottságának tagja, a munkásmozgalom régi harcosa, hosszú szenvedés után 1959. szeptember 12-én, 51 éves korában elhúnyt. Az MSZMP megyei és városi bizottsága Szőllősi Sándor rendőralezredes elvtársat a saját halottjának tekinti és temetéséről gondoskodik.

AZ MSZMP HEVES MEGYEI ÉS EGER VÁROSI BIZOTTSÁGA

★

A BM Heves megyei Főkapitánysága, a Főkapitányság tisztjei, tisztesei, valamennyi dolgozója fájdalomtól megrendülve jelenti, hogy Szőllősi Sándor rendőralezredes elvtárs, a BM Heves megyei Főkapitányságának helyettes vezetője, az MSZMP Eger városi bizottságának tagja, a munkásmozgalom régi harcosa, hosszas szenvedés után, szeptember 12-én, 51 éves korában meghalt. A Főkapitányság Szőllősi Sándor elvtársat saját halottjának tekinti.

A BM HEVES MEC YEI FŐKAPITÁNYSÁGA

★

Szőllősi Sándor elvtárs temetése szeptember 15-én, du. 15 órakor lesz mátrafüredi lakásáról.

Brneneské Vsorhové Veletrhy

Két nap Brnoban — a nemzetközi kiállításon

el Földünket. Hatalmas volt az erő, amely az emberiség történetében először idegen égitestre, a Holdra juttatott egy emberi kéz formálta alkotást vasárnap este 22 óra 01 perckor. Az EMBER győzelme volt ez, a szovjet ember, a felszabadult tudomány győzelme, amelyet minden szónál szebben köszöntött a Hold becsapódástól porfelhőbe öltözött felszíne: az ember megvetette lábát a kozmikus térség első lépcsőjén.

Hatalmas erő szállította ezt a a rakétát, de , az igazi erő nem a rakéta hajtóműveiben volt. Az igazi erő a szovjet emberek, a szovjet tudomány győztes összefogása, békés alkotó munkája, amely a természet, a tudomány minden forrását az ember, az alkotás, és nem a pusztítás szolgálatába akarja és tudja állítani. Az igazi erő a szovjet emberek milliói, az üzemek, a tudomány száz- riyi ága. amelyek összefogva, a kommunista eszme diadalaként, s több mint egyszerű jelképként sarló-kalapácsos vörös zászlót küldött a Holdba: békét hirdetve ezzel a kozmikus térségben is.

A béke ereje volt a legnagyobb hajtóerő, amely céljához vitte a rakétát, amely útnak indította a Lenin atorri- jégtörőhajót, amely bebizonyította, hogy az atomerő nemcsak arra alkalmas, hogy a földdel egyenlővé tegye Hirosimát, de arra is, hogy a Földdel „egyenlővé" a Holdat, hogy energiát termeljen az ember boldog, gazdag élete számára, hogy segítségével hajót és rakétát, repülőgépet és vonatokat hajtsunk, hogy erejével is feljebb, mind feljebb jussunk a végtelen csillagvilág lépcső' fokain^

Véletlen? Annak tűnhet, de valójában egyáltalán nem véletlen, hogy égy időben azzal, amikor az Ember követeként a Holdra érkezett a szovjet űrrakéta, a béke követeként útnak indult Hruscsov az Egyesült Államokba. A szovjet tudomány a békét szolgálja! A szovjet politika is a békét szolgálja. Nem véletlen tehát, törvényszerű szinte, hogy ez a két esemény — ha mint szimbólum is — gyakorlatilag egy időben történjen, s törvényszerű a bizalom is: a hruscsovi út is sikert, a béke erőinek győzelmét hozza.

Az ember eljutott a Holdba. Legyőzte a nehézségi erőt, leA mondabeli Daedalos és Icaros viaszkból, toliból formált madárszámnyal törtetett a Nap felé. Az ember, mióta emberségére eszmélt, mindig a csillagok titkait próbálta kifürkészni és sokat meg is tudott a titkokból, de még több, majdnem a minden az, amit nem tudott, vagy csak sejtett. Az ember a Földhöz volt kötve, ehhez a kékesen világító bolygóhoz, amely a naprendszer tagjaként 365 nap alatt futja be szédítő sebességgel pályáját a néma világűrben, hordozva hátán gazdagságot és szegénységet, békét és háborút, vizet és erdőt: milliárd és milliárd életet. A legmagasabbra törő repülőgépek is csak a légóceán álján haladtak, közel a „fenékhez", s hol van még a porszemnél is kisebb Földhöz a világmindenség gondolatban is felfoghatatlan nagysága.

De a légóceán alján, ezen a kis porszemen élő emberek, mint a régi korok vikingjei az ismeretlen földeknek, bátran és merészen nekivágtak a világmindenségnek, hogy mind kevesebb legyen a titok, hogy mind több legyen az ismert, hogy az ember világa kiterjedjen a Földön túl is, hogy a legmerészebb fantaszták álmait, sőt még annál is többet, megvalósítson.

Egyszer: lehet a véletlen. Bár a tudomány számol vele, de mégsem épít rája, mert nem a véletlenekre épül. De másodszor, az már egyet jelent, hogy a vikingek kezdik megvetni lábukat egy ismeretlen világban, ahol az ember számára nem megszokott a természet, ahol még az idő is más, ahol még a súly is teljességgel szokatlan, bár előre kiszámított. A Nap tíz nagy és megszámlálhatatlan kis bolygója között 1959. január 2-a óta új bolygó kering örökös pályáján, félmilliárd kilométert téve meg eddig. S most, a szovjet tudomány újabb világsikereként egy másféltonnás űrrakéta száguldott a Hold felé, immár a második a naprendszeren belül — s nem mint örök útitárs —, hogy műszereivel még mélyebb bepillantást adjon a világmindenség titkaiba, hogy magával vigye — ha ma még nem is az embert, de — a szellemét, fürkésző, tudniakaró és tudni tudó agyát oda, ahová valóban csak álmok szárnyán vitt eddig az út.

Hatalmas erő szállította ezt a rakétát, amely a második kozmikus sebességgel hagyta

Szőllősi Sándor -elvtárs, rendőralezredes, az MSZMP Eger városi pártbizottságának tagja 1908-ban született a Szat- már megyei Dobra községben, egyszerű, munkásszülők gyermekeként. Szülei iskoláztatni próbálták, de az akkori viszonyok között egy munkás gyermeke számára nem termett sok babér az iskola padjaiban. A két polgári elvégzése után tanulmányait abbahagyva, korán munkához látott és saját szemével, saját életén keresztül is megismerkedett, mit jelent dolgozó embernek, munkásnak lenni Horthy Magyarországában.

Nem véletlen tehát, hogy már 1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s ettől a perctől kezdődően erejétől, lehetőségeitől függően, haláláig nem szűnt meg harcolni' a nép igazságáért, a pártért. Sok helyen megfordult az egykori Magyarországon, munkát keresve, dolgozva és mindenütt részt kérve és kapva a munkások szervezkedéséből. Dolgozott Egercsehiben, Gyöngyösön, Dorogon, Tatabányán, Pi- lisvörösváron és nemcsak mint bányász, de mint a munkásság szervezője is. 1924-ben aktívan részt vett a tatabányai sztrájk megszervezésében, Pi- lisvörösváron négyhetes sztrájkot szervezett, s miután 1932- ben, Sallai és Fürst elvtársak letartóztatása után Pilisvörös- váron nemcsak a Szociáldemokrata Pártot, de még a szakszervezeteket is feloszlatták, hozzákezdett több társával együtt a szakszervezet újjászervezéséhez.

1938-ban behívták katonának. Szőllősi Sándor elvtárs a Horthy-hadseregben is hű maradt eszméihez, bátran hirdette a hadseregen belül is a nép igazságát, a Horthy-rendszer népelnyomó, áruló voltát. Tatabányán érte a felszabadulás és ettől a perctől kezdve most már legálisan harcolt a szovjet nép hozta szabadság megőrzéséért. A demokratikus rendőrség keretein belül harcolt a bujkáló fasiszták. népárulók ellen, példájával is szervezte népi rendünk őrségét, a rendőrséget a nép ellenségeivel szembeni harcra.

Az ellenforradalom ideje alatt neki is menekülnie kellett, mint annyi sok, becsületes, párthoz, néphez hű kommunistának, de november 4-én í már fegyverrel a kézben vette

fel a harcot az ellenforradalmi banditákkal szemben, letartóztatott kommunistákat szabadított ki, huligán egységeket számolt fel, nagy része volt abban, hogy Egerben is sikerüli felszámolni az ellenforradalmárok garázdálkodásait, megindítani a békés, teremtő, alkotó munkát.

Szőllősi Sándor elvtárs éleit szakadatlan küzdelemben, harcban, sok-sok szenvedésben és küszködésben telt el. El őrölte fel egészségét, ez támadta meg szívét, de amíg bírta kitartó szorgalommal dolgozott annak az országnak felvirágoztatásán és védelmén, amelyért annak idején harcolt, s amelyről annyit álmodozott. A felszabadulás utáni eredményes munkáját példázza az a számos elismerés is, amely méltán illette meg. 1948- ban a Közbiztonsági Érem, 1949-ben a Centenáriumi Díszérem. 1953-ban a Kiváló Szolgálatért Érem, 1955-ben a Kiváló Szolgálatért Érdemérem, 1957-ben a Munkás Paraszt Hatalomért Érdemérem kitüntetés került a mellére, a szíve fölé, amely mindig a dolgozó népért, a szabadságért, a pártért dobogott, s amely végül is megszűnt dobogni.

Szőllősi Sándor elvtárs kezéből kihullott a fegyver. Egy harcossal kevesebbet számol most a kommunisták, a munkásság győztes serege. Meghalt, de emléke, példája itt marad velünk, új tettekre lelkesít, új harcosokat, újabb ezreket sorakoztat fel helyére, á párt zászlaja alá.

Szőllősi Sándor elvtárs nem jár már többet közöttünk, nem vesz részt vitáinkban, nem vesz részt munkánkban —, de mégis itt van, mégis dolgozik, velünk dolgozik tovább, emléke, példája, lángoló munka- és hazaszeretete, helytállása. az az életút, amely Dob- rától Egerig, Györgyösig tartott, erőt és bizodalmát ad számunkra. ő meghalt, de a kommunista eszme, amelyért élt és halt, továbbra is fennmarad, új, meg új győzelmeket arat. Ö meghalt, de akiket nevelt, tanított, akiknek példát adott, felveszik a kihullott fegyvert és új harcra, a nép, a szocializmus új győzelméért indulnak igaz küzdelemre.

Szőllősi Sándor elvtárs, nyúlod) békében, emléked nem mossa el a múló idői

mi — amíg a vevő táskájába kerül — nem tesz meg olyan hosszú utat, mint nálunk; Itt kiválasztom a — mondjuk

— nekem tetsző cipőt és az eladónak mindjárt ki is fizethetem az árát, s vihetem. Ez a módszer a kereskedelem kulturáltságának egy feltétlenül magasabb fokát jelenti.

Ha" a divatról tennék emlí-; tést, azt mondanám: az öltöz-; ködés szempontjából a bmoiak; nem rohannak úgy az újabb; és újabb kreációk után.,. A; bmoi asszonyok és lányok, de; ugyanígy a férfiak is, inkább; praktikusan Öltöznek, mint; hogy versenyre keljenek a; divattal. Az áruházak kira-; kataiban például szebbnél-; szebb tűsarkú és olasz fazonú; női cipőket láttunk — de a; nők lábán kevésbé. Miért?; „Mert a vastagabb, vagy az! úgynevezett trottőr sarok sok-! kai kényelmesebb” — vála-! szólta a kérdésre az egyik, ki-; séretünkhöz tartozó fiatal asz-! szony. Ez biztos, hogy így van,! de hát az is igaz, hogy a! divatért egy kicsit mindig meg! kell szenvedni..: !

A késő esti órákban értünk! vissza a Grand Hotelbe,! amelyben a kiállítás és vásár! időtartamára az újságíró köz-! pontot helyezték el. A va-< csora után itt is, ott is kisebb! nagyobb beszélgető csoportok! alakultak ki. Az igazság az,!

— s ezt többen megállapítot-< tűk — sokan azt hittük, meny-! nyi mindent tudunk mi Cseh-! Szlovákiáról. S ahogy beszel-> gettünk csehszlovák baxá-> tainkkal, kiderült, hogy isme-! retelnk a szomszédos testvér-? népről nem is olyan gazdagok, i

DÉR FERENC > (Folytatjuk) >

villany, s azon az emlékezetes bemutatón maga Edison is megjelent.

Este rövid sétát tettünk a város központjában. Az üzleti negyed igen élénken emlékeztet a budapesti belváros forgalmára. Neomvilágítás mindenütt, árukkal zsúfolásig megrakott kirakatok és üzletek kínálják magukat a járó-kelőknek: ízlésesek és nagyon megkapóak a reklámok; nagy villamos- és autóbuszforga- lom;.: A forgalomról: gyorsabb ütemű, mint nálunk akárhol és zavartalanságát két tényező biztosítja: egyrészt a járókelők nagyfokú fegyelmezettsége, másrészt a forgalmat irányító rendőrök mindenkor kedves, udvariassággal párosult határozottsága. Az egyik főútvonalon történt: az egyik gépkocsi hirtelen fékezett, s a mögötte haladó motorkerékpár — bár vezetője észrevette a helyzetet és stoppolt ő is — belefutott a kocsi lökhárítójába. Egy pillanat alatt játszódott le: a rendőr odalépett, megvizsgálta, történt-e valami kár, vagy baj — s miután látta, hogy nincs semmi, intett, hogy mehetnek tovább..: Arra gondoltam: Ez nálunk, akár itt Egerben is a gépkocsivezető és a motoros nem éppen lélekemelő szóváltásával, végül egy-egy betétlap bevonásával fejeződött volna be.;5

Igen érdekes tapasztalatot szerzetünk több nagy bmoi áruházban is. A vásárolt holtogatták egymást, s az erdő- . rengetegben itt-ott már fel- , tűntek az ősz pompázatos színei;

A tő végén, egy hatalmas í sziklán csodálatos szépségű i vár állt — mintegy méltó befejezéseként az addig látott szépségnek. A vár a XII. században épült — hajdani nagy uraké, földbirtokosoké volt. Az épület azóta megújhodott — csak a neve maradt a régi: Veverzsi, azaz: mókus vár, — falai között erdészeti főiskola működik.

Erősen esteledett, amikor autóbuszunkkal visszaértünk a kiállítás és vásár fényeiben töndöklő Bmoba. Itt feltétlenül kell néhány szót szólni a városról, noha olvasóink hamarosan, ezúttal fényképes útirajzot láthatnak majd Csehszlovákiáról, s ezen belül Bmoról is lapunkban.

Brno — a Csehszlovák Köztársaság második legnagyobb városa. Így Is mondhatjuk: világváros. Világvárossá nemcsak a mostani nemzetközi kiállítás és vásár avatta, hanem az a szerep, amelyet a múltban is, de különösen most betöltött és betölt az ország gazdasági, társadalmi és kulturális életében. A város igen jelentős ipari központ, lakosainak száma 360 ezer. Kulturális fejlettségét mutatja az a tény, hogy hét színháza — köztük operája — és 33 mozija van. Kísérőnk mesélte: a brünni opera volt az első Európában, ahol felgyulladt a

II;

BRNOI TARTÓZKODÁSUNK első napjának délutánján — ahogy már megjegyeztem — hajókirándulást tettünk a várostól nem messze levő Kninicei tavon. A tó egy festői szépségű völgy mélyén húzódik meg, mintegy 10 kilométeres hosszúságban. Amit tudni kell róla: helyén, a völgyben valamikor egyszáz házból álló falu volt. A tó létesítésének gondolata 1936- ban született meg. A völgybeli falu lakóit kiköltöztették — másutt építettek nekik házakat — s hozzákezdtek egy nagy elzáró gát megépítéséhez. A gátépítés és egyáltalán a mesterséges tó építése ínség- munkában ment, az akkori csehszlovák kormányzat ezzel akarta némiképp csökkenteni a nagy munkanélküliséget. A munkával 1936-ban végeztek.

A Kninicei tó — amelyet az elárasztott kis faluról neveztek el — a bmoiak és környékbeliek kedves kiránduló helye. Vizén nyolc, egyenként 350 személyt befogadó motoros sétahajó közlekedik:. Legmélyebb pontja 30 méter, s a tó 230 hektárnyi területen fekszik.

A rendelkezésünkre bocsátott sétahajóval végigmentünk a tavon. A vizet Köröskörül sűrű erdővel borított hegyek övezik. A táj gyönyörű, s ahogy kanyarodtunk a völgy mélyén újabb és újabb szépségek tárultak elénk. Tűlevelű, aztán lombos erdők vái-