Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-15 / 216. szám

2 nbpüjsag 1959. szeptember 15., kedd Gyöngyös dolgosó népe hálával és kegyelettel őrsi Nemecz Jóssef elvtárs emlékét — A gyöngyösi szüreti napok keretében leleplezték az 1919-es mártír szobrát — A gyöngyösi szüreti napok rendezvényeinek keretében vasárnap délelőtt került sor a város 1919-es mártírjának, Nemecz József elvtárs szobrának leleplezésére, a róla elneve­zett, nemrég létesített új téren. Az ünnepségen megjelent dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Hónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese, Szakosíts Árpád, a Béke Világtanács Irodájának tagja, Szurdi István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Putnoki László elvtárs, az MSZMP He­ves megyei bizottságának titkára, Lendvai Vilmos elvtárs, a Heves megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke, valamint a megye és a város több vezetője, közöttük Molnár Gusztáv elvtárs, Gyöngyös város pártbizottságának titkára, s Varga Ferenc elvtárs, a vá­rosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Megjelentek az ünnepségen az 1919-es veteránok, s eljött Romániából Nemecz József elvtárs családja, bátyja, Nemecz Alajos és nővére. Az ünnepséget Molná'r Gusztáv elvtárs nyitotta meg, majd Putnoki László elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Megjelentek az ünnepségen a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársa­ság nagykövetségének képviselői, valamint a szocialista országok katonai képviselői. Putnoki László elvtárs beszéde Tisztelt hallgatóim, kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Csaknem negyven esztendő­vel ezelőtt egy rab, akit a ki­végző helyre kísértek, azzal búcsúzik: „Elvtársak, bátran harcoljatok tovább, én is bát­ran halok meg az eszméért.” Ez a rab Heves megye mun­kásmozgalmának kiemelkedő alakja: Nemecz Jpzsef elvtárs volt. Az az ember, aki min­den erejével, eszével és szí­vével a proletariátus ügyéért, hazájának, népének szabadsa­gáért harcolt. Kommunista volt. Azok kö­zül is a bátrak egyike, aki az eszméért, a nép ügyéért életét adta. Ügy lett kommunista, mint sok tíz- és százezer azok közül, akiket az életben a bur­zsoázia kegyetlensége, népé­nek mérhetetlen nyomora tett azzá. Nemecz József egyszerű falusi kőműves gyermeke. Ti­zenegyen voltak testvérek. Ap­ja alkalmi munkával tengette családja életét. Arra kénysze­rült, hogy a fiatal, még is­kolás Jóska fiát maga mellé vegye dolgozni, ezzel is eny­hítse családja nyomorúságos helyzetét. Ifjúkorában a munkásmozgalom harcosa Nemecz József gyermekko­rában sok megpróbáltatáson ment keresztül. Még gyermek volt, de már arra kényszerült, hogy a nálánál előnyösebb osz­tályhelyzetű gyermekek, taná­rok kiszolgáltatottja legyen. A sziíágysomlyói gimnázium fel­szolgáló inasa lett. Mint te­hetséges fiatal fiú, munkája mellett elvégzett 4 gimnáziu­mot. Édesapjának sorsa az lett, mint a proletárok százainak, akik nélkülöznek, s emberte­len körülmények között élnek. Az akkor népbetegségnek szá­mító tüdőbaj kikezdte egész­ségét. Munkaképtelenné vált, és feleségének, az édesanyának kellett gondoskodni családja eltartásáról. A sok gyermek mellett Budapestre kénytelen elszegődni cselédnek. Az anya és gyermekei megízlelik a cse­lédsors keserves kenyerét. A cselédmunka kenyeret sem biz­tosító bérét egy pap hamis tanúzása folytán a bíróság el­veszi a családtól. Teljesen ki­látástalan tél következik a Ne­mecz családra, amelynek sem kenyere, sem tüzelője nincs. Az egész család apraja és nagyja a grófi birtokon favá­gásból tengeti életét. A fiatal Nemecz József ébredező öntu­data felfogja ezt a mérhetetlen társadalmi igazságtalanságot, amely a Nemecz-család élete és a grófi birtokok urainak élete között tátong. Gyűlölete egyre növekszik a kizsákmá­nyolás, az igazságtalansággal szemben. A pap hamis tanúzá­sa is mély nyomot hagy benne. Gimnáziumban megta­gadja a hitoktatásra való já­rást, amiért természetesen a gimnáziumból kizárják. Mint építőmunkás dolgozik ezután, szorgalma és vasakarata lehe­tővé teszi, hogy magántanuló­ként elvégezze a gimnáziumot. Rajzkészsége, magában érzett tudása, tanult emberré formál­ja. Elvégzi az építészeti főisko­lát. Már ifjúkorában bekapcsoló­dik a munkásmozgalomba, Megszervezi diáktársait. Tudása, emberszeretete, nyílt őszintesége és bátor­sága tekintélyt szerez di­áktársai előtt és azok ve­zetőjévé válik. Amikor hozzájut, mohón szív­ja magába Marx és Engels ta­nait. Ez egyre nagyobb öntu­datra ébreszti a fiatal Nemecz Józsefet. Diáktársai között ter­jesztőjévé válik Marx, Engels tanainak. 1918- ban kerül Gyöngyösre, a leégett város újjáépítésének munkásaként. Ettől a perctől élete egybeolvad Heves megye dolgozóinak életével, keserűsé­gével és minden bajával. Meg­érkezésének első pillanatában kapcsolatot teremt a szakszer­vezettel, aktív szervezője a for­radalmi erőknek Gyöngyösön és a legrettegettebb ellenfele az Orczy kastély urainak. Ta­nult, és mint tervező dolgo­zott. De soha, egy percre sem lett hűtlen ahhoz az osztály­hoz, amely megtanította öntu­datra ébredni, megtanította tisztán látni és ítélni. Nemecz József elvtárs élete egy volt a Magyarországon élő 11 gyer­mekes családok életével. Ez az élet keservesebb és embertele­nebb volt. mint az Orczy kas­télyok ölebeinek élete. Mint a munkások és cselédek százez­rei és milliói, úgy Nemecz elv- társ is .érezte és tudta, hogy a kastélyok árnyékában a tíz- és százezer holdak mellett épült cselédházak, viskók csak nyomort és tüdőbajt tenyészte­nek. E birtokok és kastélyok fényűző élete felfalja a két­kezi munkás és családja egész­ségét. Érezték, tudták, hogy embe­ribb élet csak a földbirtokok nélkül, a kastélyok magas kő­falát lerombolva lehetséges. Ezért minden erejüket e szent ügynek, a nép hatalmának szentelték. Mint a világ egész emberiségébe, Nemecz József­be és társait« is a zsarnokság alól való felszabadulás soha nem látott reményét mutatta meg az orosz proletariátus di­cső forradalmának győzelme. E példát látva, az 1917. október szelétől öntudatra ébredt ma­gyar nép hozzáfogott, hogy va­lóra váltsa mindazt, amit ér­zett és tanult. A győzelem katonája 1919- ben, a magyar történe­lem legdicsőbb korszakának, a Tanácsköztársaságnak ide­jén szintén elveihez hűen, ott van Nemhez elvtárs hű társaival, a ' direktóriumi tagokkal, vöröskatonákkal és hozzálátnak megvalósí­tani mindazt, amiről ál­modtak és amit tanítottak. 1919 133 napja a magyar törté­nelem legfényesebb korszaka volt. Ekkor érezte országunk dolgozó népe. mit jelent szaba­don élni, felemelt fővel járni és bizakodva tekinteni a jövő elé. Nemecz elvtárs és a Tanács- köztársaság többi ismert és is­meretlen politikusa, vörös ka­tonája volt. az, aki elsőízben a történelem során olyan mara­dandót alkotott, amelyet né­pünk előtt többé megsemmisí­teni, elhomályosítani nem lehe­tett. A történelem aorán először teremtettek olyan társadalmi rendet, amelyben a föld, a gyár és az egész ország a dol­gozó nép tulajdona lett. Elő­ször valósult meg. hogy ember- I számba vették az embert, aki megtermelője mindazon föld; javaknak. amelyek nélkül megáll az élet. Nemecz elvtárs 1919-ben tartott beszédei mozgásba hozták Gyöngyös egész la­kosságát. Munkások, parasztok, értel­miségiek vonultak az utcára és követelték jogaikat, követelték az embernek járó emberibb életeit. Intézkedését, javaslatait mélységesen áthatotta népe, ha­zája iránti forró szeretet. A tűzkárosultak nehéz helyzetén Nemecz elvtárs és társai a gaz­dagok rovására enyhítettek. Birtokba vették az Orczy-kas- télyt és benépesítették azokkal, akiket a tűz hajléktalanná tett. Kertje, amely annyi cselédéle­tet nyűtt el. amelynek minden fájában a cselédemberek jaj­kiáltása, verítéke és szenvedé­se hajtott lombot, a népnek szolgált hűvös árnyékként, azoknak, akik ízt öntözték és ápolták. Ledőlt a kastélyt kö­rülvevő kőfal, amelyen át nem látszott és nem hallatszott az elesettek jajkiáltása. Ezt a ker­tet 1919-ben betöltötte a mun­kások forradalmi dala és gyer­mekeiknek jobb életet remélő kacagása. Az egész Mátra, amely a burzsoázia legkedvel­tebb szórakozó helyéül szolgált. 133 napig azoké volt, akik igazi barátja!, ápolói voltak a Mátra erdeiéinek. Az üdülőkben azok álmodták a szebb életet, akik ezeket az üdülőket megépítet­ték. Mindaz, amit a Tanácsköztár­saság. a párt és annak olyan hűséges katonái, mint Nemecz elvtárs, a népnek adott, sem­milyen társadalom és senki biztosítani addig nem tudta. Nemecz elvtárs és sokan, 1919. katonái, Marx, Lenin legjobb tanítványai közé tartoznak, mert valóra váltották mind­azt. amit a munkásmozgalom nagy tanítómesterei tanítottak és tanítanak. Bebizonyították, hogy a munkáshatalom nem utó­pisztikus álom, hanem reá­lis valóság, nem orosz spe­cialitás, hanem a világ munkásosztályának forrón óhajtott vágya, amely min­den országban megvalósít­ható és megvalósul. 1919-ben a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, és annak olyan katonái, mint Nemecz elvtárs volt, 40 esztendővel ez­előtt a Szovjet Köztársaság mellett magasra emelték az emberiség vörös zászlaját és fényesebben ragyogtatták az emberiség ötágú vörös csilla­gát, s ezzel olyan hőstettet haj­tottak végre, mely maradandó lesz, míg ember él a földön. Amit 1919-ben kivívtak, so­káig tartani nem tudták. A nemzetközi imperializmus szer­vezett ereje, a hazai ellenséges erők árulásával szövetségben leverte a Tanácsköztársaságot. Mint mindig. 1919-ben és utána is akadtak olyanok, akik magu­kat magyarnak vallották és el­vállalták a nép hóhérának sze­repét. Ez volt Magyarországon vitéz Nagybányai Horthy Mik­lós, aki vállalkozott arra, hogy a nemzetközi imperializmus szuronyainak árnyékában vér- befojtsa a proletariátus hatal­mát. Ez, a magát magyarnak nevező hóhér. Siófoktól Orgo- ványig. Sátoraljaújhelytől Bu­dapestig, a magyar nép vérében gázolva vonult végig különítmé­nyével az országon. Ütját akasztófák erdeje, a sortüzek megnem szűnő zaja jelezte. iVent kell az urak kegyelme . .. Ezek a hóhérok oltották ki Nemecz elvtársnak és társainak drága életét is. A Tanácsköz­társaság leverése után a csend­őr és rendőrkopók rávetették magukat mindazokra, akik a népért harcoltak. Igv került a csendőrség kezére Nemecz elv­társ is. Sorsa az lett, mint ami volt százaknak és ezreknek, azért, mert szerették népü­ket és hazájukat és ezt mindennél szentebbnek tartották. Az ellenforradalom tőkét akart kovácsolni magának Nemecz elvtárs bebörtönzéséből. Ne­mecz elvtársat láncraverve kí­sérték végig Gyöngyös város utcáján. Ütját azonban a dolgo­zók határtalan szimpátiája és szeretete kísérte, úgy, hogy kénytelenek voltak őt Gyögyös- ről elszállítani Egerbe. A fő­tárgyalása mégis itt, Gyöngyö­sön volt. Abban a gimnázium­ban, ahol utána hamis prófé­ták az emberi jogok, az ember­szeretet hamis tanaira oktatták a felnövő generációt, ott, abban a teremben ítélték halálra Ne­mecz elvtársat. A csendőrkopók kezei között Nemecz elvtárs úgy visel­kedett, mint kommunista. Mint az az ember, aki büntet­lenül lesz áldozata a munkás­vérben tobzódó burzsoáziának. Az utolsó szó jogán felszólí­tották, nem kér-e kegyelmet. Válasza az volt, maguktól nem kell a kegyelem. Látta, tudta, hogy hóhéroktól kegyelmet kérni csak megalázást jelent. Ellenben az utolsó szó jogán azt mondotta: „Mondjátok meg a gyön­gyösi elv társaknak: az én kivégzésem ne csüggessze Az emberek millióiban csak erősítette ezt a reményt, hogy ott látták világítani a Kreml ötágú csillagát, amelyet soha többé elhomályosítani semmi­lyen erő nem lesz képes. A szovjet csapatok és a várt sza­badság akkor érkezett el, ami­kor a nemzetközi burzsoázia és a magyar földek grófjai Hitler győzelmi torát ülték a kommu­nizmus felett. Az említettek közül mindenki megvolt győ­ződve, hogy végétért a szovjet hatalom. Újra hegyezték a csendőrszuronyokat, újabb vérengzésre készültek a külö­nítmények. De a szovjet nép — igaza, volt a mártíroknak —, mindennél erősebbnek bizo­nyult. A kastélyok urai számá­ra egyre kedvezőtlenebb hírek érkeztek a keleti frontról. Egyre félelmetesebbé váltak 1919 mártírjainak emlékei. A burzsoázia újra félni kezdett a holt Nemecz elvtárstól, mert tudták, hogy a párt utódokat nevelt, érezték, hogy mérhetet­len a dolgozók gyűlölete irán­tuk. A gőgös urak, ahogy o szovjet hadsereg katonáinak győzelmi dala erősödött, úgy némultak el és váltak a törté­nelem szánalmas figurájává. A győzelem friss, üde levegője megfiatalította Nemecz elvtárs harcostársait. Nyomukban vol­tak a párt újonnan nevelt ka­tonái, és a Kommunista Párt vezetésével, amellyel egybe­forrt Nemecz elvtárs élete, ugyanúgy, mint 19-ben, hozzá­láttak félbehagyott művük valóraváltásához. Mint 1919-ben, most is a Kommunista Párt szavá­ra benépesültek a kasté­lyok a munkások és a pa­rasztok gyermekeivel. A, földeken megjelentek a haj­dani cselédek, hogy birtokba vegyék évszázados jussukat. Akiknek életét a hóhérok ol­tották ki, visszaadni nem le­het, de amiért életüket adták, azt mi, az utódok valóra vál­tottuk most már mindörökké. el őket a további munká­ban. A harcban egyesek elesnek, ez vele jár. De megérkeznek a szovjet csa­patok, hozzák a felszaba­dulást, ezt még ti megéri­tek.” 1920, július 29-én reggel 7 óra­kor a kivégzést az egri börtön­ben végrehajtották. Gyöngyös az emlékekben gaz­dag város, népe soha sem fe­lejtheti el, hogy az a kastély, amelyet műemlékként keze­lünk és óvunk a szellemi és kétkezi munkások becsülendő alkotásaként, olyan urak eldo- rádója volt, akik kioltották Ne­mecz elvtársnak és sok ezer társának életét. E kastélyok urai keseregtek, ha egy ver­senylovuk, vagy kedvenc aga­ruk kimúlott, de kéjelegve néz­ték. miként oltja ki a hóhér ke­ze Nemecz elvtársnak és tár­sainak életét. Ezek az urak ma nyugatra szökve próbálnak bennünket kioktatni az emberi jogokról, a hazaszeretetről, az emberi hu­manizmusról. Azok az urak. akik térdig vérben gázolva on­tották az emberi életet, akik­nek hatalma nyomán csak de­res. csendőrpofon és nyomorú­ság jutott osztályrészül a két­kezi munkásnak. Bármit tettek és tesznek a jövőben e kasté­lyok volt urai. az az eszme, amelyért a Kommunista Párt mártír­jai életüket adták, örökké győzedelmeskedett hazánk­ban. 25 esztendőn keresztül bárhogy is irtották, a kommunista már­tírok emlékét népünk szívéből kiölni mégsem tudták. Milliók reménykedtek abban, amit a párt hirdetett, tanított és Ne­mecz elvtáns mondott, hogy megérkezik a szabadság, elhoz­zák a szovjet csapatok hoz­zánk is a felszabadulást. Ma már nincs erő, amely még egyszer ebből a hatalmából, jussából kiforgatná népünket. Ma már a munkásosztály ha­talma oly erőt jelent, amellyel szembeszállni kész esztelenség és biztos vereség. Ma már a nép hatalmát és erejét hirdeti a világűrben száguldó rakéta, a szocialista tábor ereje, amely megdönthetetlen biztosítéka annak, hogy mártírjaink örök­ké szabad földben nyugszanak. Nemecz elvtárs és társainak emléke pedig itt, Gyöngyösön, örökké hirdetni fogja, hogy a nép él és ereje legyőzhetetlen. 1919 nyomdokain 1919 nyomdokain népünk ma már sok mindent megvaló­sított, ami akkor még csak el­képzelés volt. Nemecz elvtárs idejének nagy részét az ifjúság nevelésére fordította. Utolsó szavaiban is arra hívta fel harcostársai fi­gyelmét, hogy sokat törőd­jenek az ifjúsággaL Életében azok között gyűlése­ket tartott. Amikor ezért kü­lön felelősségre akarták vonni, az egyik tanár tanúként azt vallotta, hogy Nemecz elvtárs csak az igazságot hirdette. Ezért természetesen állásából elbocsátották. Akkor bűn volt, ma kötelező ifjúságunkkal, s egész népünkkel megismertetni az igazságot. Ma a mi ifjúsá­gunk más körülmények között sajátítja el a tudomány min­den ágát. Népi demokratikus rendszerünk féltő őrzője ifjú­ságunknak. Ma már a tudo­mány várát egyre nagyobb számban ostromolják az 1919-es mártírok fiai és uno­kái és egyre többen lesznek közülük tanítók, mérnökök és orvosok. Ifjúságunknak soha sem sza­bad elfelejteni egy pillanatra sem, hogy mindaz, amit most ők kap­tak és kapni fognak, ezért a párt nagyon sok hű kato­nája hullatta vérét és adta életét. Ez az emlék figyelmeztessen bennünket arra, hogy életünk csak addig és akkor válik egy­re szebbé, míg a párt él és mártírjaink emlékét híven őrizzük. Mert ezek hirdetik népünk hatalmát és jövőjét Életet példakép Mártírjaink, közöttük Ne­mecz elvtárs élete, sok példá­val szolgál ifjúságunk és értel­miségi dolgozóink számára. Mert az egyszerű kőműves fia azzá küzdötte fel magát. Pél­dája tanulságul szolgál a ma élő értelmiségieknek is. Tanul­ságul azért, mert dolgozhatott bárhol, lehetett tervező, de egy pillanatra nem távolodott el népétől. És tudását, művelt­ségét arra használta, hogy ta­nítsa, oktassa, nevelje munka­társait. Élete Gyöngyös népé­nek életével forrott egybe. Tudta, hogy az értelmiség tu­dásának szabad kibontakozása csak ott válik lehetővé, ahol a nép van hatalmon. Világosan látta, hogy tudása gyümölcsei csak akkor érnek be, ha porba hullnak azok a válaszfalak, amelyeket a kapitalista társa­dalom állított a fizikai és szel­lemi munka közé. Amit Nemecz elvtárs tudott és amire tanította a párt, azt valóra váltottuk. Ma az értel­miség tudásának szabad lehe­tőségei nyíltak meg. Mindazok, akik szolgálni akarják a bé­két, a szabadságot és népün­ket, szabadon élnek és dolgoz­hatnak. Eltűntek azok a vá­laszfalak, amelyek mély sza­kadékot jelentettek a munká­sok és az értelmiségi dolgozók között. Ma üzemeinkben, fal­vaikban a munkások és aa értelmiségiek vállvetve dolgoz­nak hazánk és népünk felvirá­goztatásán. Gyöngyös, amelynek újjá­építési tervén Nemecz elv­társ dolgozott, ma a lakó­házak százaival bővül. Űj létesítmények hirdetik a munkásosztály győzelmes elő­renyomulását. Ma már ez a város új üzemekkel gazdago­dott, kiművelt, kulturált mun­kásosztály született. A hajdani vöröskatonák Nemecz elvtára élő harcostársai és azok fiai ma nem száműzöttek, nem az úttalan utak vándorlói, hanem társadalmunk megbecsült em­berei, akik utódaikkal, a fia­talabb generációval vállvetve dolgoznak jobb életünk meg­teremtésén. A volt cselédek kizárólagos urai földjeiknek. És e földe­ken, szerte a megyében a pa­raszti élet új, jobb formájá­nak kialakítása folyik. Azok, akik 1919-ben fegyverrel a kézben harcoltak a földért és az a párt, amely 1945-ben el­sőnek követelte a nagybirto­kok paraszti kézre adását, ott áll és minden erejével támo­gatja a falvak dolgozó pa­rasztságát új életének kiala­kításában. A falvak dolgozó pa­rasztsága nem csalódhat azok­ban, akik magukénak vallják Nemecz elvtársat, aki életét adta népéért, a nép ügyéért. Csak ezek és ezeknek a már­tíroknak utódai lehetnek iga­zán a parasztság egyedüli kép­viselői és jótevői. Csak ezek és csakis ezek akarhatják azt, ami parasztságunknak és egész népünknek jó és hasznos. Tud­ják, látják és érzik ezt a falvak dolgozói, akik közül so­kan harcostársai voltak Ne­mecz elvtársnak és akik kö­zül sokan fegyvert fogtak 1919- ben. Ezért választják egyre többen megyénkben is a közös gazdálkodás, a termelőszövet­kezetek útját. Vannak azonban ma is olya­nok, akik a jobb élet kerék­kötői, akik most úgy lépnek fel, mint a nép képviselői és ettől a rendszertől, a kommu­nistáktól, a párttól féltik a magyar népet és hazánkat. Egy részük nyugatról, a nyu­gati rádiókban uszít azért, (Folytatás a 3. riäriflt A szabadságot a szovjet katonák hozzák el

Next

/
Oldalképek
Tartalom