Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-15 / 216. szám
2 nbpüjsag 1959. szeptember 15., kedd Gyöngyös dolgosó népe hálával és kegyelettel őrsi Nemecz Jóssef elvtárs emlékét — A gyöngyösi szüreti napok keretében leleplezték az 1919-es mártír szobrát — A gyöngyösi szüreti napok rendezvényeinek keretében vasárnap délelőtt került sor a város 1919-es mártírjának, Nemecz József elvtárs szobrának leleplezésére, a róla elnevezett, nemrég létesített új téren. Az ünnepségen megjelent dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács elnöke, Hónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter helyettese, Szakosíts Árpád, a Béke Világtanács Irodájának tagja, Szurdi István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Putnoki László elvtárs, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, Lendvai Vilmos elvtárs, a Heves megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, valamint a megye és a város több vezetője, közöttük Molnár Gusztáv elvtárs, Gyöngyös város pártbizottságának titkára, s Varga Ferenc elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Megjelentek az ünnepségen az 1919-es veteránok, s eljött Romániából Nemecz József elvtárs családja, bátyja, Nemecz Alajos és nővére. Az ünnepséget Molná'r Gusztáv elvtárs nyitotta meg, majd Putnoki László elvtárs tartotta meg ünnepi beszédét. Megjelentek az ünnepségen a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségének képviselői, valamint a szocialista országok katonai képviselői. Putnoki László elvtárs beszéde Tisztelt hallgatóim, kedves elvtársnők, kedves elvtársak! Csaknem negyven esztendővel ezelőtt egy rab, akit a kivégző helyre kísértek, azzal búcsúzik: „Elvtársak, bátran harcoljatok tovább, én is bátran halok meg az eszméért.” Ez a rab Heves megye munkásmozgalmának kiemelkedő alakja: Nemecz Jpzsef elvtárs volt. Az az ember, aki minden erejével, eszével és szívével a proletariátus ügyéért, hazájának, népének szabadsagáért harcolt. Kommunista volt. Azok közül is a bátrak egyike, aki az eszméért, a nép ügyéért életét adta. Ügy lett kommunista, mint sok tíz- és százezer azok közül, akiket az életben a burzsoázia kegyetlensége, népének mérhetetlen nyomora tett azzá. Nemecz József egyszerű falusi kőműves gyermeke. Tizenegyen voltak testvérek. Apja alkalmi munkával tengette családja életét. Arra kényszerült, hogy a fiatal, még iskolás Jóska fiát maga mellé vegye dolgozni, ezzel is enyhítse családja nyomorúságos helyzetét. Ifjúkorában a munkásmozgalom harcosa Nemecz József gyermekkorában sok megpróbáltatáson ment keresztül. Még gyermek volt, de már arra kényszerült, hogy a nálánál előnyösebb osztályhelyzetű gyermekek, tanárok kiszolgáltatottja legyen. A sziíágysomlyói gimnázium felszolgáló inasa lett. Mint tehetséges fiatal fiú, munkája mellett elvégzett 4 gimnáziumot. Édesapjának sorsa az lett, mint a proletárok százainak, akik nélkülöznek, s embertelen körülmények között élnek. Az akkor népbetegségnek számító tüdőbaj kikezdte egészségét. Munkaképtelenné vált, és feleségének, az édesanyának kellett gondoskodni családja eltartásáról. A sok gyermek mellett Budapestre kénytelen elszegődni cselédnek. Az anya és gyermekei megízlelik a cselédsors keserves kenyerét. A cselédmunka kenyeret sem biztosító bérét egy pap hamis tanúzása folytán a bíróság elveszi a családtól. Teljesen kilátástalan tél következik a Nemecz családra, amelynek sem kenyere, sem tüzelője nincs. Az egész család apraja és nagyja a grófi birtokon favágásból tengeti életét. A fiatal Nemecz József ébredező öntudata felfogja ezt a mérhetetlen társadalmi igazságtalanságot, amely a Nemecz-család élete és a grófi birtokok urainak élete között tátong. Gyűlölete egyre növekszik a kizsákmányolás, az igazságtalansággal szemben. A pap hamis tanúzása is mély nyomot hagy benne. Gimnáziumban megtagadja a hitoktatásra való járást, amiért természetesen a gimnáziumból kizárják. Mint építőmunkás dolgozik ezután, szorgalma és vasakarata lehetővé teszi, hogy magántanulóként elvégezze a gimnáziumot. Rajzkészsége, magában érzett tudása, tanult emberré formálja. Elvégzi az építészeti főiskolát. Már ifjúkorában bekapcsolódik a munkásmozgalomba, Megszervezi diáktársait. Tudása, emberszeretete, nyílt őszintesége és bátorsága tekintélyt szerez diáktársai előtt és azok vezetőjévé válik. Amikor hozzájut, mohón szívja magába Marx és Engels tanait. Ez egyre nagyobb öntudatra ébreszti a fiatal Nemecz Józsefet. Diáktársai között terjesztőjévé válik Marx, Engels tanainak. 1918- ban kerül Gyöngyösre, a leégett város újjáépítésének munkásaként. Ettől a perctől élete egybeolvad Heves megye dolgozóinak életével, keserűségével és minden bajával. Megérkezésének első pillanatában kapcsolatot teremt a szakszervezettel, aktív szervezője a forradalmi erőknek Gyöngyösön és a legrettegettebb ellenfele az Orczy kastély urainak. Tanult, és mint tervező dolgozott. De soha, egy percre sem lett hűtlen ahhoz az osztályhoz, amely megtanította öntudatra ébredni, megtanította tisztán látni és ítélni. Nemecz József elvtárs élete egy volt a Magyarországon élő 11 gyermekes családok életével. Ez az élet keservesebb és embertelenebb volt. mint az Orczy kastélyok ölebeinek élete. Mint a munkások és cselédek százezrei és milliói, úgy Nemecz elv- társ is .érezte és tudta, hogy a kastélyok árnyékában a tíz- és százezer holdak mellett épült cselédházak, viskók csak nyomort és tüdőbajt tenyésztenek. E birtokok és kastélyok fényűző élete felfalja a kétkezi munkás és családja egészségét. Érezték, tudták, hogy emberibb élet csak a földbirtokok nélkül, a kastélyok magas kőfalát lerombolva lehetséges. Ezért minden erejüket e szent ügynek, a nép hatalmának szentelték. Mint a világ egész emberiségébe, Nemecz Józsefbe és társait« is a zsarnokság alól való felszabadulás soha nem látott reményét mutatta meg az orosz proletariátus dicső forradalmának győzelme. E példát látva, az 1917. október szelétől öntudatra ébredt magyar nép hozzáfogott, hogy valóra váltsa mindazt, amit érzett és tanult. A győzelem katonája 1919- ben, a magyar történelem legdicsőbb korszakának, a Tanácsköztársaságnak idején szintén elveihez hűen, ott van Nemhez elvtárs hű társaival, a ' direktóriumi tagokkal, vöröskatonákkal és hozzálátnak megvalósítani mindazt, amiről álmodtak és amit tanítottak. 1919 133 napja a magyar történelem legfényesebb korszaka volt. Ekkor érezte országunk dolgozó népe. mit jelent szabadon élni, felemelt fővel járni és bizakodva tekinteni a jövő elé. Nemecz elvtárs és a Tanács- köztársaság többi ismert és ismeretlen politikusa, vörös katonája volt. az, aki elsőízben a történelem során olyan maradandót alkotott, amelyet népünk előtt többé megsemmisíteni, elhomályosítani nem lehetett. A történelem aorán először teremtettek olyan társadalmi rendet, amelyben a föld, a gyár és az egész ország a dolgozó nép tulajdona lett. Először valósult meg. hogy ember- I számba vették az embert, aki megtermelője mindazon föld; javaknak. amelyek nélkül megáll az élet. Nemecz elvtárs 1919-ben tartott beszédei mozgásba hozták Gyöngyös egész lakosságát. Munkások, parasztok, értelmiségiek vonultak az utcára és követelték jogaikat, követelték az embernek járó emberibb életeit. Intézkedését, javaslatait mélységesen áthatotta népe, hazája iránti forró szeretet. A tűzkárosultak nehéz helyzetén Nemecz elvtárs és társai a gazdagok rovására enyhítettek. Birtokba vették az Orczy-kas- télyt és benépesítették azokkal, akiket a tűz hajléktalanná tett. Kertje, amely annyi cselédéletet nyűtt el. amelynek minden fájában a cselédemberek jajkiáltása, verítéke és szenvedése hajtott lombot, a népnek szolgált hűvös árnyékként, azoknak, akik ízt öntözték és ápolták. Ledőlt a kastélyt körülvevő kőfal, amelyen át nem látszott és nem hallatszott az elesettek jajkiáltása. Ezt a kertet 1919-ben betöltötte a munkások forradalmi dala és gyermekeiknek jobb életet remélő kacagása. Az egész Mátra, amely a burzsoázia legkedveltebb szórakozó helyéül szolgált. 133 napig azoké volt, akik igazi barátja!, ápolói voltak a Mátra erdeiéinek. Az üdülőkben azok álmodták a szebb életet, akik ezeket az üdülőket megépítették. Mindaz, amit a Tanácsköztársaság. a párt és annak olyan hűséges katonái, mint Nemecz elvtárs, a népnek adott, semmilyen társadalom és senki biztosítani addig nem tudta. Nemecz elvtárs és sokan, 1919. katonái, Marx, Lenin legjobb tanítványai közé tartoznak, mert valóra váltották mindazt. amit a munkásmozgalom nagy tanítómesterei tanítottak és tanítanak. Bebizonyították, hogy a munkáshatalom nem utópisztikus álom, hanem reális valóság, nem orosz specialitás, hanem a világ munkásosztályának forrón óhajtott vágya, amely minden országban megvalósítható és megvalósul. 1919-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja, és annak olyan katonái, mint Nemecz elvtárs volt, 40 esztendővel ezelőtt a Szovjet Köztársaság mellett magasra emelték az emberiség vörös zászlaját és fényesebben ragyogtatták az emberiség ötágú vörös csillagát, s ezzel olyan hőstettet hajtottak végre, mely maradandó lesz, míg ember él a földön. Amit 1919-ben kivívtak, sokáig tartani nem tudták. A nemzetközi imperializmus szervezett ereje, a hazai ellenséges erők árulásával szövetségben leverte a Tanácsköztársaságot. Mint mindig. 1919-ben és utána is akadtak olyanok, akik magukat magyarnak vallották és elvállalták a nép hóhérának szerepét. Ez volt Magyarországon vitéz Nagybányai Horthy Miklós, aki vállalkozott arra, hogy a nemzetközi imperializmus szuronyainak árnyékában vér- befojtsa a proletariátus hatalmát. Ez, a magát magyarnak nevező hóhér. Siófoktól Orgo- ványig. Sátoraljaújhelytől Budapestig, a magyar nép vérében gázolva vonult végig különítményével az országon. Ütját akasztófák erdeje, a sortüzek megnem szűnő zaja jelezte. iVent kell az urak kegyelme . .. Ezek a hóhérok oltották ki Nemecz elvtársnak és társainak drága életét is. A Tanácsköztársaság leverése után a csendőr és rendőrkopók rávetették magukat mindazokra, akik a népért harcoltak. Igv került a csendőrség kezére Nemecz elvtárs is. Sorsa az lett, mint ami volt százaknak és ezreknek, azért, mert szerették népüket és hazájukat és ezt mindennél szentebbnek tartották. Az ellenforradalom tőkét akart kovácsolni magának Nemecz elvtárs bebörtönzéséből. Nemecz elvtársat láncraverve kísérték végig Gyöngyös város utcáján. Ütját azonban a dolgozók határtalan szimpátiája és szeretete kísérte, úgy, hogy kénytelenek voltak őt Gyögyös- ről elszállítani Egerbe. A főtárgyalása mégis itt, Gyöngyösön volt. Abban a gimnáziumban, ahol utána hamis próféták az emberi jogok, az emberszeretet hamis tanaira oktatták a felnövő generációt, ott, abban a teremben ítélték halálra Nemecz elvtársat. A csendőrkopók kezei között Nemecz elvtárs úgy viselkedett, mint kommunista. Mint az az ember, aki büntetlenül lesz áldozata a munkásvérben tobzódó burzsoáziának. Az utolsó szó jogán felszólították, nem kér-e kegyelmet. Válasza az volt, maguktól nem kell a kegyelem. Látta, tudta, hogy hóhéroktól kegyelmet kérni csak megalázást jelent. Ellenben az utolsó szó jogán azt mondotta: „Mondjátok meg a gyöngyösi elv társaknak: az én kivégzésem ne csüggessze Az emberek millióiban csak erősítette ezt a reményt, hogy ott látták világítani a Kreml ötágú csillagát, amelyet soha többé elhomályosítani semmilyen erő nem lesz képes. A szovjet csapatok és a várt szabadság akkor érkezett el, amikor a nemzetközi burzsoázia és a magyar földek grófjai Hitler győzelmi torát ülték a kommunizmus felett. Az említettek közül mindenki megvolt győződve, hogy végétért a szovjet hatalom. Újra hegyezték a csendőrszuronyokat, újabb vérengzésre készültek a különítmények. De a szovjet nép — igaza, volt a mártíroknak —, mindennél erősebbnek bizonyult. A kastélyok urai számára egyre kedvezőtlenebb hírek érkeztek a keleti frontról. Egyre félelmetesebbé váltak 1919 mártírjainak emlékei. A burzsoázia újra félni kezdett a holt Nemecz elvtárstól, mert tudták, hogy a párt utódokat nevelt, érezték, hogy mérhetetlen a dolgozók gyűlölete irántuk. A gőgös urak, ahogy o szovjet hadsereg katonáinak győzelmi dala erősödött, úgy némultak el és váltak a történelem szánalmas figurájává. A győzelem friss, üde levegője megfiatalította Nemecz elvtárs harcostársait. Nyomukban voltak a párt újonnan nevelt katonái, és a Kommunista Párt vezetésével, amellyel egybeforrt Nemecz elvtárs élete, ugyanúgy, mint 19-ben, hozzáláttak félbehagyott művük valóraváltásához. Mint 1919-ben, most is a Kommunista Párt szavára benépesültek a kastélyok a munkások és a parasztok gyermekeivel. A, földeken megjelentek a hajdani cselédek, hogy birtokba vegyék évszázados jussukat. Akiknek életét a hóhérok oltották ki, visszaadni nem lehet, de amiért életüket adták, azt mi, az utódok valóra váltottuk most már mindörökké. el őket a további munkában. A harcban egyesek elesnek, ez vele jár. De megérkeznek a szovjet csapatok, hozzák a felszabadulást, ezt még ti megéritek.” 1920, július 29-én reggel 7 órakor a kivégzést az egri börtönben végrehajtották. Gyöngyös az emlékekben gazdag város, népe soha sem felejtheti el, hogy az a kastély, amelyet műemlékként kezelünk és óvunk a szellemi és kétkezi munkások becsülendő alkotásaként, olyan urak eldo- rádója volt, akik kioltották Nemecz elvtársnak és sok ezer társának életét. E kastélyok urai keseregtek, ha egy versenylovuk, vagy kedvenc agaruk kimúlott, de kéjelegve nézték. miként oltja ki a hóhér keze Nemecz elvtársnak és társainak életét. Ezek az urak ma nyugatra szökve próbálnak bennünket kioktatni az emberi jogokról, a hazaszeretetről, az emberi humanizmusról. Azok az urak. akik térdig vérben gázolva ontották az emberi életet, akiknek hatalma nyomán csak deres. csendőrpofon és nyomorúság jutott osztályrészül a kétkezi munkásnak. Bármit tettek és tesznek a jövőben e kastélyok volt urai. az az eszme, amelyért a Kommunista Párt mártírjai életüket adták, örökké győzedelmeskedett hazánkban. 25 esztendőn keresztül bárhogy is irtották, a kommunista mártírok emlékét népünk szívéből kiölni mégsem tudták. Milliók reménykedtek abban, amit a párt hirdetett, tanított és Nemecz elvtáns mondott, hogy megérkezik a szabadság, elhozzák a szovjet csapatok hozzánk is a felszabadulást. Ma már nincs erő, amely még egyszer ebből a hatalmából, jussából kiforgatná népünket. Ma már a munkásosztály hatalma oly erőt jelent, amellyel szembeszállni kész esztelenség és biztos vereség. Ma már a nép hatalmát és erejét hirdeti a világűrben száguldó rakéta, a szocialista tábor ereje, amely megdönthetetlen biztosítéka annak, hogy mártírjaink örökké szabad földben nyugszanak. Nemecz elvtárs és társainak emléke pedig itt, Gyöngyösön, örökké hirdetni fogja, hogy a nép él és ereje legyőzhetetlen. 1919 nyomdokain 1919 nyomdokain népünk ma már sok mindent megvalósított, ami akkor még csak elképzelés volt. Nemecz elvtárs idejének nagy részét az ifjúság nevelésére fordította. Utolsó szavaiban is arra hívta fel harcostársai figyelmét, hogy sokat törődjenek az ifjúsággaL Életében azok között gyűléseket tartott. Amikor ezért külön felelősségre akarták vonni, az egyik tanár tanúként azt vallotta, hogy Nemecz elvtárs csak az igazságot hirdette. Ezért természetesen állásából elbocsátották. Akkor bűn volt, ma kötelező ifjúságunkkal, s egész népünkkel megismertetni az igazságot. Ma a mi ifjúságunk más körülmények között sajátítja el a tudomány minden ágát. Népi demokratikus rendszerünk féltő őrzője ifjúságunknak. Ma már a tudomány várát egyre nagyobb számban ostromolják az 1919-es mártírok fiai és unokái és egyre többen lesznek közülük tanítók, mérnökök és orvosok. Ifjúságunknak soha sem szabad elfelejteni egy pillanatra sem, hogy mindaz, amit most ők kaptak és kapni fognak, ezért a párt nagyon sok hű katonája hullatta vérét és adta életét. Ez az emlék figyelmeztessen bennünket arra, hogy életünk csak addig és akkor válik egyre szebbé, míg a párt él és mártírjaink emlékét híven őrizzük. Mert ezek hirdetik népünk hatalmát és jövőjét Életet példakép Mártírjaink, közöttük Nemecz elvtárs élete, sok példával szolgál ifjúságunk és értelmiségi dolgozóink számára. Mert az egyszerű kőműves fia azzá küzdötte fel magát. Példája tanulságul szolgál a ma élő értelmiségieknek is. Tanulságul azért, mert dolgozhatott bárhol, lehetett tervező, de egy pillanatra nem távolodott el népétől. És tudását, műveltségét arra használta, hogy tanítsa, oktassa, nevelje munkatársait. Élete Gyöngyös népének életével forrott egybe. Tudta, hogy az értelmiség tudásának szabad kibontakozása csak ott válik lehetővé, ahol a nép van hatalmon. Világosan látta, hogy tudása gyümölcsei csak akkor érnek be, ha porba hullnak azok a válaszfalak, amelyeket a kapitalista társadalom állított a fizikai és szellemi munka közé. Amit Nemecz elvtárs tudott és amire tanította a párt, azt valóra váltottuk. Ma az értelmiség tudásának szabad lehetőségei nyíltak meg. Mindazok, akik szolgálni akarják a békét, a szabadságot és népünket, szabadon élnek és dolgozhatnak. Eltűntek azok a válaszfalak, amelyek mély szakadékot jelentettek a munkások és az értelmiségi dolgozók között. Ma üzemeinkben, falvaikban a munkások és aa értelmiségiek vállvetve dolgoznak hazánk és népünk felvirágoztatásán. Gyöngyös, amelynek újjáépítési tervén Nemecz elvtárs dolgozott, ma a lakóházak százaival bővül. Űj létesítmények hirdetik a munkásosztály győzelmes előrenyomulását. Ma már ez a város új üzemekkel gazdagodott, kiművelt, kulturált munkásosztály született. A hajdani vöröskatonák Nemecz elvtára élő harcostársai és azok fiai ma nem száműzöttek, nem az úttalan utak vándorlói, hanem társadalmunk megbecsült emberei, akik utódaikkal, a fiatalabb generációval vállvetve dolgoznak jobb életünk megteremtésén. A volt cselédek kizárólagos urai földjeiknek. És e földeken, szerte a megyében a paraszti élet új, jobb formájának kialakítása folyik. Azok, akik 1919-ben fegyverrel a kézben harcoltak a földért és az a párt, amely 1945-ben elsőnek követelte a nagybirtokok paraszti kézre adását, ott áll és minden erejével támogatja a falvak dolgozó parasztságát új életének kialakításában. A falvak dolgozó parasztsága nem csalódhat azokban, akik magukénak vallják Nemecz elvtársat, aki életét adta népéért, a nép ügyéért. Csak ezek és ezeknek a mártíroknak utódai lehetnek igazán a parasztság egyedüli képviselői és jótevői. Csak ezek és csakis ezek akarhatják azt, ami parasztságunknak és egész népünknek jó és hasznos. Tudják, látják és érzik ezt a falvak dolgozói, akik közül sokan harcostársai voltak Nemecz elvtársnak és akik közül sokan fegyvert fogtak 1919- ben. Ezért választják egyre többen megyénkben is a közös gazdálkodás, a termelőszövetkezetek útját. Vannak azonban ma is olyanok, akik a jobb élet kerékkötői, akik most úgy lépnek fel, mint a nép képviselői és ettől a rendszertől, a kommunistáktól, a párttól féltik a magyar népet és hazánkat. Egy részük nyugatról, a nyugati rádiókban uszít azért, (Folytatás a 3. riäriflt A szabadságot a szovjet katonák hozzák el