Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 8., kdd Váljanak a népművelés igazi segítőivé AZ UTÓBBI esz téridőkben már annyi mindennel próbál­koztunk kisebb nagyobb siker­rel. már annyi módszert dol­goztak ki illetékes szervek a népművelési munka hathatós segítésére városon és falun, hogy az ú:i hírnek, amely né­hány nappal ezelőtt röppent fel, sokan már nem is tulajdo­nítottak túlságosan nagy jelen­tőséget. Pedig, a rövid jelentés sokkal többet mond. mint amennyire szűkre szabott sza­vai alapién következtetni lehet. A tény ez: a Heves megyei Ta­nács v. b. Művelődési Osztálya mellett az elmúlt héten Me­gyei Népművelési Tanácsadó, egyszerűbben, magyarosabban: módszertani csoport alakult egy vezetővel és három taggal. Feladata, segíteni a városok­ban és falvakban a népműve­lési munkát, beleértve a szak- szervezetek és más szervek ál­tal irányított népművelést is. A módszertani csoport kísér­leti stádiumban van még e pil­lanatban. Nem is alakították meg csak a fővárosban és hót megyeszékhelyen. Ezek egyike­ként működik a jövőben Heves megyében is, s a megyei szak­emberek. de maguk az egyes művelődési otthon vezetők is nagy várakozással tekintenek tevékenysége elé. s A kis csoport munkálat a Népművelési Intézet működési elvei alapján végzi me'd. Ép­pen ezért esett a választás olyan szakemberekre, vezetője és tagjai kijelölésénél, akik válóban a legtöbbet tehetik . népművelésünk fellendítéséért. A módszertani csoport vezetője Szántó Imre, az Egri Pedagó­giai Főiskola tanszékvezető ta­nára. Tagjai, Horváth Árpád, az egfi Gárdonyi Géza Színház rendezője, aki a művészeti fel­adatokat látja majd el. Rá azért esett a választás, mert másutt végzett öntevékeny cso­portokat segítő munkája, s az ezzel kapcsolatos eredmények­ben gazdag múltja biztosíték arra, hogy hathatós segítséget tud nyújtani minden, a művé­szeti csoportokkal kapcsolatos probléma megoldásában. Az is- meretterjesztési feladatokat Molnár József, az Egri Peda­gógiai Főiskola pedagógiai tan­székének adjunktusa látja el,_s ez megint nyereségnek számít, mert sokan emlékeznek még arra, hogy Molnár József a TÍT megyei titkáraként is hosszú ideig végzett eredmé­nyes. jó munkát. Szüksége van a csoportnak egy, a művelődési otthonok, klubok általános munkáját támogató szakember­re is. aki egy-egy ünnepi est megrendezésétől kezdve a leg­kisebb gazdasági kérdésig min­denben tanácsot tud^ adni. E tekintetben SchilUngér Attilát, az egri Városi Művelődési Ház igazgatóját tudják megyeszerte a leghozzáértőbbnek, s így őt is választották meg a csoport harmadik tagjául. A NÉPMŰVELÉSI tanács­adó szerv tagjainak egyszerű felsorolása már meglehetős biztosítéknak látszik arra, hogy munkájuk nyomán megyénk­ben is következetesebben tud­juk a jövőben megvalósítani a párt művelődéspolitikai Irány­elveit, lobban tudjuk segíteni a munkásosztály helyzetéről szó­ló és a szocialista mezőgazda­ság megteremtéséről szóló ha­tározatok valóraváltását. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt. hogy a következetesebb, a megalapozottabb népművelési munka közelebb tudja hozni az embereket nagy terveinkhez, könnyebben, gyorsabban halad a tudományos világnézetre va­ló nevelés, a város és falu mű­veltségi színvonalának emelé­se. Négy ember azonban, —bár­mily kiválóak is legyenek szak­területül, "n — természetesen Tiem l. <a meg ezekkel a feladatoké. Első teendőjük az less, hot- nem nagy', de min­den tekintő-: > n lelkes aktíva- ek ki maguk köré. kis munkaközösségeket, amelyek minden téma kidolgo­zásánál hathatós segítséget nyújthatnak. Miről szólnak majd a *a- nácsadó első témái? Elsősor­ban vehetjük a felszabadulás 15. évfordulójára való készü­lődést, amely megyénkben tu­lajdonképpen két szakaszban zajlik le. Akkor, amikor a megye egy-egy helysége fel­szabadulásának évfordulóját ünnepli — tehát ez év őszén — s 1960. április 4, előtt, eze­ket az ünnepségeket minden eddiginél tartalmasabban, a régitől, a megszokottól, a szin­te sablonnak hatótól egészen eltérően akarják megrendezni mindenütt. Az ebben a mun­kában való módszertani ta­nácsadás lesz tehát a követ­kező idők legnagyobb munká­ja. Ezenkívül természetesen van még egy sor sürgető ten­nivaló. Megvizsgálni a bejáró és a munkásszállásokon élő munkások kulturális helyze­tét. a termelőszövetkezetekben különböző előadások kereté­ben megértetni a tagsággá.1, hogy nem elegendő, ha a pa­rasztember csak a földjét és munkaeszközeit viszi a közös gazdaságba, hanem oda kell adnia szívét, lelkét is ahhoz, hogy munkájuk sikerrel jár­jon, a, művelődési otthonok­ban pedig fokozatosan és egy­re nagyobb mértékben azt kell elérni, hogy kialakuljon végre a már oly régen kívá­natos társasági élet, a klub­munka, s ezáltal a kocsmák és más, a mi felnövekvő ifjú­ságunknak nem való helyek helyett inkább itt töltsék sza­bad idejüket a munkás- és parasztfiatalok. AZ ELSŐ PERCEKBEN a működését most kezdő csoport nem kaphat túlságosan sok segítséget, csak annyit, ameny- nyire futja. Saját erejéből azonban sok mindenre képes lehet. Már az jelentős támaszt adhat további munkájához, ha — mint az a tervben szere­pel — az Egri Városi Műve­lődési Házat járási minta mű­velődési házzá fejlesztik. Ezek természetesen a jöven­dő, részletes terveknek még csak a halvány körvonalai. A pontos program, a legsürgő­sebb feladatok határozott ösz- szeállítása azonban már meg­kezdődött. S a segítőeszközök között szerepel eszerint majd a módszertani csoport rendel­kezésére bocsátott megyei kes­keny filmtór, a rövidesen fel­állításra kerülő diafilmtár, majd a későbbiekben a me­gyei jelmezkölesönző, díszlet­kölcsönző, a színműd és hang- lemeztár is, s azok az össze­állítások, amelyek — a szak­emberek tapasztalatait alapú :­véve .— útmutVtást adnak a jövőre vontkozóan például ab­ban: hogyan lehet a legjobban kihasználni a művelődési ott­honok televíziós, rádió és mag­netofon készülékeit, valamint azt a művelődési autót, amit nemrégen kapott a megye. SOKRÉTŰ TEHÄT b fel­adat, de ha a „segédeszközök1’ lassanként mind rendelkezés­re állnak majd, mind ‘ megva­lósításra kerülhetnek a távo­labbi tervek is. A keskeny- és diafilmtár anyagának felhasz­nálásával színesíthetik az is­meretterjesztő előadásokat, amelyek közül a jövőben a legfontosabb a világnézeti ne­velés leszv- természettudomá­nyos alapon, bibliográfiákat állítanak össze az ifjúság ne­veléséhez szükséges anyagok­ról. kézikönyvet adhatnak ki példák sokaságával, azoknak az előadóknak. , akik Heves megye felszabadulás óta elért fejlődéséről beszélnek alkal­manként. Mindezekelőtt azonban va- lóraváltják a régi álmot, nem­csak évenként egyszer része­sítik oktatásban a művelődés- ügy egy-egy • •»ának vezetőit, hanem rendszeres továbbkép­ző napokon bővítik tudásukat, a megye három irodalmi szín­padának vezetői számára pe­dig rövidesen tapasztalatcsere megbeszélést szerveznek, amelynek fű témája a követ­kező évad tennivalója lesz. Aztán: pedig megpróbálkoznak azzal, ami eddig szinte telje­sen lehetetlennek tűnt: a me­gye néhány , művészeti .cso­portjának állandósításával bizonyításául annak, hogy nem az a fontos, hány cso­port működik ősszel és télen a megyében, hanem az, -hogy azok, amelyek megalakultak, s egyszer közös munkát vé­geztele, ne is hagyják abba, ha a nagy tavaszi-nyári me­zőgazdasági munkák.ideje jön. NAGY MUNKÁT, hatalmas, idáig megoldatlan, feladattö­meget vállalt magára a múlt héten megalakult népművelé­si tanácsadó, a módszertani csoport. De azzal a szándék­kal kezdtek munkához, . hogy a népművelés igazi segítőivé akarnak válni, s ehhez a ne­mes elszánáshoz csakr annyit teszünk hozzá; úgy is legyen. Weidinger László FILM: 1934. Madridban megkezdődött a fasisztaellenes általános sztrájk. lS94-ben halt meg H. L. P Helm­holtz nemet fizikus. a szemtükör feltalálója. 1474-ben született L. Ariosto olasz költű. 1804-ben született Eduard Mörike német költő. Névnap V Ne feledjük, szerdán: ADÁM inucli — AZ EGRI járás községei­ben befejezték a földrendezést. A termelőszövetkezeteknek már birtokba is adták az új földterületeket, így a vetésfor­gót .már ez alapján alakíthat­ták ki. — AZ EGRI Gárdonyi Gé­za Színház szakszervezeti bi­zottsága szeptember 12-én, szombaton este, a Park Szálló összes termeiben is­merkedési estet rendez, — LEVÁGTÁK az új vetésű vörösherét a tamamérai Ezüst­kalász Termelőszövetkezet tag­jai. A közös gazdálkodást az ősszel kezdik, de a vörösherét már közösen vetették, kaszál­ták. A közös munkában mint­egy 60-an vettek részt. — BEFEJEZTÉK az andor- naktályai hivatalsegédi lakás építését. — 108 SZÁZALÉKRA teljesí­tette egész éves áruértékesítési tervét a nagyrédei Kossuth Termelőszövetkezet. Ez a ma­gas mutatószám a tsz helyes gazdálkodásáról ad számot, ezért az állam számos kedvez­ménybei részesíti. — BEFEJEZŐDTEK a föld­munkák a párád—mátraházi útszakasz parádsasvári nagy- kanyaráuál. A munkálatok során jelentős mennyiségű földet mozgattak meg, s ezzel biztonságosabbá tették a köz­lekedést a télen igen vesze­delmes útszakaszon. Sabella nagymama Olasz filmvígjáték, amely egy harcias ilagymama egy fiatal és egy öreg szerelmespár összeütközéseiről szól. Fősze­replő Tina Pica, Remato Salvátori és Sylva Cosciná. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház játssza szeptember 10—16-ig. Megnyitja kapuit as MSZMP Heves megyei Bizottságának Marxismus-Leninismus Esti Egyeteme Az 1959 60. tanévben három évfolyammal indul a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­tem. A III. évfolyam tegnap, a II. évfolyam ma, az I. éviké EGRI VÖRÖS CSILLAG Rendkívüli történet (II. rész) EGRI BRODY Vágyak szárnyán EGRI KERTMOZI Szent Péter esernyője GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felhívás táncra GYÖNGYÖSI PUSKIN Mi ketten egyedül GYÖNGYÖSI MÁTRA KERTMOZI Rose Bernd HATVANI VÖRÖS CSILLAG Csigalépcső HATVANI KOSSUTH. < Szállnak a darvak HEVES Játék az ördöggel petervására Calabuig FÜZESABONY Ház a sziklák alatt lyam pedig holnap, szerdái! délután 4 órakor tartja ünne­pélyes megnyitóját. Az évnyitó ünnepségen Bíró József elvtárs, az MSZMP He­ves megyei Pártbizottságának másodtitkára mond beszédet. SmkuM imdtgzf Tínnyel Sándor, Hatvan: Kérjük, írja meg, melyik szerv kiérte el fényképét, mert Így nem tudjuk, leinél járjunk közbe annak vissza­küldésére. Fehérváry Jánosné, Eger: Az ön­kiszolgáló boltról irt észrevételeit; megkaptuk, s a boltvezető felvilá­gosítása értelmében a pénztárnál iiem a szalagon feltüntetett Számot fizettetik, hanem a gép által ÖSZ- szeadott és kimutatott összeget kell fizetni. A gép pontos, tehát nem valószínű, hogy önnek többet kellett volna fizetnie. Az ellenőrző szelvények megvannak az üzlet­ben. utólag Is meggyőződhet he­lyességéről. Fodor Endre, Hatvan: Kérjük; kísérje figyelemmel lapunkat, ». közeljövőben nagy cikkben foglal­kozunk majd a gépkocsivezetői tanfolyamokkal. > VSAA/VVSAAA/WVVVVVVVVVVVWWWVWV 55. A házban tökéletes csend ;volt, mindenki lábujj hegyen járt, a főnök pihent. A járó­kelők is óvatosabbra fogták lépteiket, ha a J. J. Perez Calle 10. alatti villa előtt haladtak el. Tudták, hogy ott lakik Ko- vács-Krausz tábornok, a rette­netes nagy úr, a „Haza Atyjá­nak” bizalmasa és legfőbb ka­tonai tanácsadója. Amit ő ;mond, az szentírás, az embe­rek feletti hatalma korlátlan. Kovácsról, az eredeti, kitűnő léghűtő berendezéssel (Made in USA) temperált lakásban dőlt a víz, az Azua-i internáló, tábor lakói viszont egyenesen úgy érezték magukat, mintha a pokolban lennének. A tábor •ósdi épületének hullámpala- Üemezből készült falai annyira átforrósodtak a tűző napon, hogy a rájuk öntött víz pilla­natok alatt gőzzé változott. De hol van itt víz, te jóságos isten? A tábor lakóinak legtöbbje la Dunára és a Tiszára gondolt. Hajók járnak rajtuk, hidak ívelnek felettük, s alattuk ott folyik a víz. Ha nem szakad­tak volna el a hazai tájtól, ha Ima is ott lennének a Duna ;vagy a Tisza partján, merít­hetnének a vízből s annyit lihatnának, amennyi beléjük Ifér, amennyit a hőségtől eltik­kadt szervezetük megkíván. Itt még folyók sincsenek. Otthon kinek jutott volna eszébe a fo- llyóból inni? Itt csak az utcán Ivan vízcsap, viszont abban nincs egy csöpp víz se, legfel­jebb esőzés után, amikor he­gyi patak vize gyűlik össze a vezetékben. Abban is iszap ka- Ivarog, amely a régi hazában nem ismert betegségeket ter­jeszt. A táborlakók legtöbbje tizenöt—húsz kilót lefogyott a rossz táplálkozás és a rossz viz miatt. De mégsem engednek. In­kább szenvednek a hőségtől, az internálótábor poklában, minthogy engedjenek Kovács tábornok agitátorai érveinek. Hiszen, ha ebből az intemáló- táborból ki is szabadulnak, egy másik pokol vár rájuk: a. kolóniák. Nem, a pokolból nem érdemes úgy menekülni, hogy a pokol másik szintjére ké- redzkedik áz ember. Csak egy menekvés van — el innen, el Dominikából, vissza Európába. S egyszer talán haza... Az internáltak mocskos priccsen feküdtek, s a hőségtől forró agyukban kínzó gondo­latok kavarogtak. Vajon mi lesz a sorsuk? Meddig kell még szenvedniük? Vajon milyen büntetést kell még eltűmiök azért, mert hallgattak Kovács- Krausz tábornok szavára? Mint egy szörnyű grandguig- nol, úgy peregtek le előttük nap mint nap az elmúlt hóna­pok rettenetes eseményei. Disszidálás, az otthonok hűt­len elhagyása. Ausztria, a „szabad világ” első országa. Fény, csillogó ki­rakatok, autók, ragyogó, nerz- bundás nők, neonfénytől csillo­gó mulatóhelyek, amelyeket ők természetesen csak kívülről láthattak. Zsúfolt lágerek, idegtépő bi­zonytalanság, rossz koszt, ve­szekedések. És ami ezzel együtt jár: kétségek és álmok, a ki­vándorlás álma. És egy napon megjelent Ko- Vács-Krausz tábornok fényes, csillogó autóján, összehívatta a lágerek magyarjait, beszélni kezdett nekik: — Magyarok! Testvéreim! Magyar véreim! Azért jöttem, hogy segítséget hozzak számo­tokra ... Ott hagytátok Ma­gyarországot, mert nem akar­tatok rabságban élni. Igazatok van. Én, mint a szabad és füg­getlen Dominikai Köztársaság állampolgára, igazán tudom értékelni a szabadságot! Néhányan közbekiáltottak: — Éljen! Éljen! Kovács elegánsan meghaj­totta magát, mosolygott a ta­vaszi napsütésben, csillogó szemmel nézte az embereket. Olyan volt, mint egy amerikai film hőse. Ebben a lírai póz­ban folytatta: — Szívemen viselem a sor­sotokat, hiszen én is Magyar- országról sza­kadtam el, csak­nem három év­tizede! Ha én mondom nek­tek, hazátok fia, hogy Dominika a korlátlan le­hetőségek or­szága, akkor el­hiheti tek! Kér­dezzétek csak meg azokat, akik ismernek: Kovács Sándor tábornok hazu­dott-e már va­lakinek életé­ben? Diadalmasan nézett körül. A disszidensek is szétnéztek: ke­resték azt, aki­től érdeklőd­hetnének Ko­vács tábornok­ról, meg Domi­nikáról. De nem volt ott más, csak a szónok és közvetlen kí­sérete. Kovács tábornokból folyt a szó. Elmondta, hogy Dominika tejjel és mézzel folyó Kánaán. Az úthálózata kitűnő, ipara — amit „nem győz eléggé hang­súlyozni” — nagyon fejlett, na*- gyón sok nyugat-európai állam is megirigyelhetné. Iparánál csak mezőgazdasága korsze­rűbb. A Dominikai Köztársa­ságban olyan magas színvona­lú a mezőgazdaság, mint talán az Egyesült Államokon kívül sehol a világon. A talaj kitű­nő, helyenként két méter mély a humüszréteg. A jó termést minden vidéken kiterjedt ön­tözőhálózat segíti, az öntöző­berendezéseknél elektromos motorok emelik a vizet. Azon a területen, ahová majd a ma­gyarok kerülnek, minden eu­rópai növény megterem. De nagyszerű lehetőségei vannak az állattenyésztésnek is. Ezért a magyarokból külön állatte­nyésztő csoportot alakítanak, amelyikbe a nőtlen embereket osztják be. Minden család 20 holdnak megfelelő területet kap művelésre, amelyen sza­badon termelhet. Semmiféle adót nem kell fizetniük, a ter­ményt szabadon értékesíthe­tik. A szántóföld telekkönyvi­kig is az ő tulajdonuk lesz. A magyar kolóniákon a legmesz- szebbmehőkig gondoskodjak arról, hagy senki semmiben ne szenvedjen hiányt. A ma­gyar kolónián magyar orvos lesz, magyar iskolát állítanak fel, ahol magyar tanerők taní­tanak majd. A telepen külön kórházban kezelik a betege­ket, de Dominikában különben is mozgó kórházak vannak, s ezekben röntgen és a fogorvosi rendelés teljesen ingyenes. — Gyertek hát, barátaim ós testvéreim, hallgassatok a hí­vó szóra! Dominika vár ben­neteket, ott leltek majd új hazát, jobbat, szebbet, bőke­zűbbet, mint amilyet elhagy­tatok! Kovács egyre járta a láge­reket, de a Bécs-kömyékieket nem kereste fel. Olyan tábo­rokban járt, ahonnan messze volt a főváros, s ahol a dis*- szidenseknek kevés módjuk nyílt arra, hogy érdeklődje­nek, értesüléseket szerezzenek Dominikáról. Végül is hatsaáz magyar je­lentkezett a dominikai kiván­dorlásra, s indult útnak Ge- ’’ nova kikötőjébe, Mr. Ferron vezetésével. Akkor még nem tudták, hogy ki tulajdonkép­pen Mr. Ferron. Vonaton ér­keztek Genovába, ott a kikö­tőben felszálltak a „Franca C” nevű olasz hajóra. A hajó há­rom napig ott vesztegelt, de Mr. Ferrón egyetlen kiván­dorlónak sem engedte meg, hogy kimehessen a várost megtekinteni. Ez gyanús volt egyesek előtt, de hát Mr. Fer- ron mindent megmagyarázott: — Tudják, ez csak azért van, mert nem tudtam, hogy a hajó motorja még nincs kész, tehát várnunk kell, de nem kértem olyan vízumot az önök számá­ra, amellyel a városban közle­kedhetnének ... (Folytatjuk.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom