Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-03 / 128. szám

1939. június 3., szerda NÉPÚJSÁG s Keresetlen szavak, egy bányavidék ellátásáról Az igaz, hogy tíz esztendő­vel ezelőtt még a megelége­déstől sugárzik az arcunk, ha olyan ellátási viszonyokat ta­lálunk egy bányavidéken, mint most Petőfibányán. Mert van itt minden, amit akkor a minden fogalmában el tud­tunk képzelni. A kenyér? Ki­tűnő minőségű és korlátlan mennyiségben kapható. Liszt? Van amennyi kell. Cukor? Ügy szintén. Zsír és hús is van, meg ruhanemű is. Cipő akad szép számmal, no meg sört is - csapolnák, amennyi csak kell. Mai szemmel nézve a dolgokat, azért mégsincs va­lami rendben, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy bizony itt-ott eldobjuk néha a kalapácsnyelet, ami az igé­nyességet illeti. Manapság könnyen hajiunk arra, ter­mészetesnek találjuk az olyas­mit, ami nem is olyan termé­szetes, hogy többet kíván­junk az elégnél, mert úgy-e, el vagyunk kissé kényeztetve, Ám ha ezt leszámítjuk, Pefőtibánya ellátása még így is hibázik. A fűszerüzletekre nincs pa­nasz, azaz különösebb baj nincs. Nem az ő hibájuk, hogy nem mindig azt az árumeny- nyiséget kapják, amit meg­rendeltek, sőt arról sem te­hetnék, ha néha kifogy a sa­vanyúság és más ilyen apró dolog. Az meg, hogy korán bezárna^, nem egyedül az ö hibájuk, mert minden bolt így van ezzel. A bányatelepein négy óra után csak a cuk­rászda és az italbolt található nyitva. Pusztába (az egykori Pernye-pusztába) kiáltott sza­vak csupán, amelyek ebben az ügyben méltányosan el­hangzanak: Nagyon sokan nem tudnak vásárolni, mert korán bezár a bolt; A kereskedők többnyire nem helybeliek, minden este utaznak és úgy néz ki a helyzet, ahogy a bá­nyászok elmondják: talán azért csinálták a korai zár­órát, hogy az elárusítók elér­jék a vonatot. Valamit csi­nálni teli itt, mert úgy-e nem a bánya van a boltokért, ha­nem fordítva. A legnagyobb baj mégis az, hogy nem lehet zöldségfélét '^AA/WWSAAAAAA/VWWVWVWWWV kapni. Nincs burgonya, hagy­ma, petrezselyem, répa, ho­lott a környék nem a legsze­gényebb mezőgazdasági vidék, hiszen egy hajításra van ide az Alföld. A földmű vesszövet- kezet ugyan igyekszik, de ez a jelenlegi igyekezet úgy lát­szik kevés. Nem feltétlenül követelődaés a bányászok ré­széről, ha valamilyen megol­dást sürgetnek, ezzel mi is egyetértünk. A tavalyi esztendőben any- nyi alma termett az ország­ban, hogy akkor sem túlozzuk el a dolgot, ha azt mondjuk: tengernyi. A világpiac is meg­érezte bőséges álmatermésün­ket, csak éppen Petőfibánya nem.- Itt ugyanis a déligyü­mölcsökhöz hasonlóan ritka vendég volt az alma. A rossz szervezés, ugy-e? A hús boltban ritkán lehet kapni inyencfalatoknak való nyersanyagot, pedig a bányá­szok szeretik az ínyencfalato­kat. A kultúrcikikek áruházában majdnem semmiségért bosz- szankodnak, mert pár fillér mindössze a szóda vizes szifon patronja és nem lehet kapni. Nincs, Másutt — Budapesten például — kapható. Mosógép­ből is kellene, no meg a 4300 forintos zenegépet is ke­resik, éppúgy, mint a 250 köb­centis motorokat, a vasműsza­ki boltban. Nemrégen húsz elkelt egy óra alatt a moto­rokból. A jelenlegi szükséglet körülbelül 15 darab. Ez már magasabb igény igaz, de ha megvan rá a pénz, akkor mindjárt nem az; A bányá­szoknak pedig van pénzük. Azt mondtuk, hogy ruha­neművel jól ellátták a ruhá­zati boltot. Igaz is ez, csak nem mindegy az, hegy milyen ruhával. Mert az a bányász, aki 4300 forintért vesz a la­kásába zenegépet, meg autón, motoron szeret közlekedni, a/: már ,azt is megnézi, hogy rrút vesz magara. A i*iiliaucitiűbcn pedig nincs kellő választék, híanyoznaik a divatcikkek, né­ha 1200 ing is van a polca­VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/I kon, a telep lakói mégis a környékbeli városokba men­nek vásárolni. Nem szép a helyi bolt áruja; A kismama­ruhát például nem is igen is­merik az elárusítók, pedig van a telepen jó néhány le­endő kismama, aki keresi; De ha már itt tartunk, hogy mit hiányolnak a nők, az is ide tartozik, hogy Pető­fibánya összes lányainak és asszonyainak egyetlen fodrász igazítja frizuráját. Ez is kevés. A férfiak azért dühösköd­nek, mert nincs a telepen mű­szerész, aki az elromlott rá­diót és az egyéb mechanizmu­sokat megjavítaná. A fiatalok szeretnek táncolni, de nincs egyetlen zenés szórakozóhely sem. Rossz a telep ivóvize. No hi­szen itt történik éppen gon­doskodás, hogy baj ne legyen belőle, mert évente mindenki megkapja a maga tífusz-elleni oltását. De a bányászok a jó ivóvízhez ragaszkodnak. Több millió forintba kerül, az igaz, és ezt nem könnyű a szögről csak úgy leakasztani, de vala­milyen megoldást azért csak kell találni. Bár nem egészen az ellátás tartozéka az autóbuszközleke­dés, de ez is a bosszúságokat szaporítja. Nem a legjobban szervezett. Megtörtént, hogy dicséretes módon négy autó­buszt bocsátottak útnak az ál­lomás felé reggel, hogy ki­szállítsák azokat, akik Buda­pestre, az Ipari Vásárra men­tek. Am este már csak egy autóbusz ment ki a visszatérő csopor­tért. Érdemes elgondokodni ezen a néhány soron. Sokat kíván­nak a bányászok? Túlzottan igényesek talán mégis? Nem hinnénk. Hogy pár évvel ez­előtt még jó lett volna keve­sebb is, csak lett volna? No igen, de végül is, 1959-et írunk és másutt az országban negyedrésze sincs meg ezek­nek a problémáknak. Petőfi­bánya lakói csupán azt szeret­nék, hogy a pénzükből ők is úgy éljenek, mint mondjuk a salgótarjáni bányászok. Ez pe­dig csak szervezési kérdés. Kiss János Egymillió tégla (Folytatás az első oldalról.) Jó idő jár a téglagyártásra. I Ennek külön örülnek a sza­Aki 80—70 fokos hőségben végzi munkáját; Győ ri László berakó. badban dolgozó asszonyok, akik naponta 15 ezer téglát máglyáznak be és nagyon vi­gyáznak, hogy kevés selejt le­gyen. Jó szellősen rakják a nyerstéglát. Bozsik Sándomé brigádja úgy vélekedik, ez az egymillió tégla idejében meg­lesz, erre biztosíték a gyár má­jusi eredménye is, amikor szinte mindennap tudták telje­síteni felemelt tervüket Bármerre jártunk is a gyár­ban, mindenhol tapasztalható volt az akarat a vállalás telje­sítésére. Ez csendült ki Gyfrn László szavaiból, de méginkább tetteiből, aki épp nyerstéglákat rakott be a forró kemencébe. — Felőlünk lehetne több is mint egymillió, de a szén nem a legjobb. Tovább tart vele az égetés — magyarázza, de keze egy. percre sem áll meg. Na­ponta 25 ezer téglát raknak be a hőséget árasztó kemencébe. ... verejték-fa- kasztó munka ez. — Jó lenne egy ventillátor, ha egy kis sze­let csapna, frissebben men­ne a munka ... még ennél is frissebben... A gyár veze­tői biztos meg­hallgatják a ke­mencénél dol­gozók pana­szát és a mun­kakörülmények javításával is segítik a vál­lalás teljesíté­sét. A munka a jó idő segítsé­gével így is ki­elégítően ha­lad, s ebből egyaránt ki­veszi részét a kemencék for­ró szájában, az agyagbányában, vagy a gépek mellett mun­kálkodó em­berek soka­sága, akik biz­tatóan alakít­ják sorsát az egymillió, terven felüli tégla elkészítésének. Ez abból is lát­mmb. wt Zwsr'w A minőségi mu kát végző máglyázó-brigád Bozsik Sándorné vezetés ével. Kommunista Párt megalakulá-; sának köszönhető, hogy Eger­ben is létrejött a szociálde-; mokrata párton belül egy bal-: oldali ellenzék, amely a pro-: letárdiktatúra kikiáltása után: átvette a hatalmat. A szociáldemokrata párt­szervezkedésnek kiemelkedő: eseménye volt március 1-én az; egri tanárok és tanítók csat-: lakozása a szociáldemokrata: párthoz. Kalovits Alajos tani-: tó, tanfelügyelőségi „tollnok”: elnöklete alatt megalakították; — egyelőre 18-an, a „Tanítók: Országos Szakszervezete” egri: csoportját. Ezzel a „Nevelő-: munkások Országos Szövetsé­gének” egri kamarája rövid fennállása után feloszlott. Az egri pedagógus szakszervezeti csoportnak első dolga volt a munkásdalárda megszervezése és a közelgő választásokra munkás-agitátorok részére szó­noki szeminárium létesítése. Ez utóbbi a Tanácsköztársaság kikiáltása folytán, időközben szükségtelenné vált, ellenben a dalárda — Demeter József tanító vezetésével — azonnal serényen munkához látott. Már a március 16-i felvonulás alkalmával, a munkásság nagy örömére, a Marseillaise-t fér­fikarra, pompásan adta elő. A tanítók szakszervezete időközben egyre gyara­podott. Az Egri Űjság március 6-i számában Öváry János ta­nító cikket írt „A néptanítók és a szocializmus” címmel, amelyben többek között ezeket mondja: „... Űj korszakot al­kotó nagy eszmék megvaló­sulva állnak előttünk... Mi, a nép vezetői, nevelői sem rej­tőzhetünk üvegharang alá ... Hol is volna a mi helyünk, ha nem a dolgozó munkásnép ol­dalán, nekünk, a nemzet nap­számosainak? ...” A széleskö­rű agitációnak nem is maradt el az eredménye. A Tanács- köztársaság kikiáltásáig, már­cius 21-ig, a helybeli tanító­ságnak már mintegy 75 száza­léka szervezett volt. (Folytatjuk) ható, hogy már 160 ezer t,éx\M kész az egymillióból és májuk­ban is 70—80 ezer téglát gyár­tottak naponta. Ez a mennyiség azért is je­lentős, mert a tavalyinál ki-. sebb létszámmal majd 10 szá­zalékkal többet adnak, s ha a francia-blokk gyártása tovább­ra is kedvezően halad, még több ember szabadul fel és dolgozhat a téglagyártásnál. A tégla-kazlak örvendetesen szaporodnak, máglya máglyát ér a gyár udvarán, s ez biza­kodással tölti el az embereket. A különböző munkahelyeken dolgozó téglagyáriak biztosra veszik a vállalás teljesítését, de vaion a gépek nem húz­zák-e. át számításaikat jó né­hány üzemzavarral? A gépek „nevében” azok karbantartója nyilatkozott: — A gépek többre is képe­sek, mint egymillió tégla ter­ven felüli gyártása. Éppen ezért megvalósíthatónak tar­tom a vállalást — mondja Szabó József, aki a gyár veze­tői szerint egyik „kulcsembe­re” a vállalás teljesítésének.; Ö a gyár ezermestere, kar­bantartó lakatos, villanyszere­lő, s nem sajnálja esti óráit, ha a gépeket kell rendbehozni. hogy másnap zavartalanul menjen a mun­ka. A gépeken tehát nem mú­lik a vállalás teljesítése, ez a kar­bantartók meg győzödése;.. És az embere­ken? Azokon .még inkább nem. A máglyázó asz- szonyok, a csil­lés-fiúk, a gy ár műszaki veze­tői éppúgy, mint a kemencénél dolgozó emberek, egytől-egyig készek A gépek „orvosa” karbantartó, Szabó József adott szavuk, vállalásuk betar­tására. KOVÁCS ENDRE és S.p MÁRKUSZ LÁSZLÓ AZ EGRI KERESKEDELMI KÖZÉPISKOLA mindkét évfolya­mának 1944-ben végzett növen­dékei, 1959. július 4-én, 20 órakor tartják 15 éves találkozójukat Egerben a Mecset Étteremben. A megjelenést (részvevő családta­gok számát) június 21-lg, Kormos Pál, Eger, Knézich Károly u. S3, címre keű bejelenteni, (x) J körben aggodalmat kelt, s ép­pen a lefolyt világháború bor­zalmai bizonyítják azt, hogy hová nevelték az embereket, akiket isten nevében, imaszó­val az ajkukon, gyilkolni és rabolni küldték egymás ellen. Hangoztatta a szónok, hogy az iskolákban olyan embereket kell nevelni, akik a mai kor eszméit megvalósítják, ezért az erkölcsi nevelésre kell a fő­súlyt helyezni. Hosszú percekig tartó tomboló tetszésnyilvání­tással kísérte a gyűlés a be­szédet, valamint a határozati javaslatot, amely kifejezésre juttatta a jelenlevők többségé­nek álláspontját, hogy „min­denki vallása magánügynek nyilváníttassék, ennélfogva a valláserkölcsi alapokon való oktatási rendszer megszűnte, tése, a kor támasztott igényei­nek megfelelően, fölöttébb kí­vánatosnak látszik. A feleke- zetnélküli ingyenes állami ok­tatás elvének az országne­velés ügyében mielőbb érvény szerzendö.” Majd Giffka Fe­renc szólalt fel, s rámutatott arra, hogy a mai napon a re­akció súlyos kudarcot szenve­dett. „Le a királypártiakkal! Le az ellenforradalmárokkal!” 1 — zúgott a tömeg.. i őzben a szociáldemok- xv rata párt mind Egerben, i mind pedig a vármegyében hatalmas lendülettel végezte 1 szervezkedését. Az Eger körüli . községekben már 1919. január- . jában mindenütt megalakultak ; a pártszervezetek, de hatalmas i tábora volt a pártnak Hatvan- : ban, Gyöngyösön és más köz- i ségekben is. Bár Heves me. i gyében nem jött létre kommu- . nista pártszervezet, de egyre . több dolgozó tette magáévá a ■ Kommunista Párt eszméit és > harcolt megvalósításáért. A rek a városháza felé. A szo­ciáldemokraták délelőtt 9 órá­ra általános nagygyűlést hív­tak össze, azzal a céllal, hogy itt összegyűjtve a szociálde­mokrata érzelmű munkásságot és polgárságot, együttesen vo­nuljanak fel a városházi gyű­lésre. Ez meg is történt és csakhamar ember ember hátán szorongott a városháza nagy­termében. Akik nem fértek be, azok a folyosókon, a szom­szédos termekben, a lépcső­kön, egészen a városháza elő­csarnokáig szorongtak. Lega­lább négyezer ember gyűlt össze. A hangulat átforróso­dott: attól lehetett tartani, hogy súlyos összeütközésekre kerül sor. A gyűlés rendezői ekkor már látták, hogy a zsú­foltságban olyanok vannak többségben, akik elítélik e fe­lelőtlen akciót, s ezért húzták- hal osztották a gyűlés megnyi­tását. Sőt, már arról beszéltek, hogy meg sem tartják. A rop­pant tömeg egyre jobban nyugtalankodott és zajongott, s követelte a gyűlés megnyitá­sát. Amikor aztán az összehí­vók kijelentették, hogy nem akarják megtartani a gyűlést, óriási zúgás tört ki. Erre a szociáldemokraták vették át a kezdeményezést, s tomboló lel­kesedés közepette mondták ki a gyűlés megtartását. A gyűlést Veres Ferenc, a szociáldemokrata párt vezető­ségének tagja, mint elnök meg. nyitotta, majd átadta a szói Kolacskovszky Lajosnak, aki lelkes beszédben foglalt állási azellen, hogy az iskolákban a régi, sötét korszakok tanítási rendjét fenntartsák, s ezzel to­vább ápolják a reakció szelle­mét. Kifejtette, hogy a vallás­erkölcsi oktatás a legszélesebt SZÁNTÓ IMRE: I szóéin lista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 1918—1919 elöl jó példával, s február 15-én be is lépett. T^lsö agitációs kísérlete Lj azonban a pedagógusok felé — tartózkodó magatartá­suk miatt — nem járt ered­ménnyel. Ebben az időpontban ugyanis éppen az iskolai val­lásoktatás kérdése okozott el­keseredett küzdelmet a papi befolyás alatt álló tömegek­ben. A szociáldemokrata tanítók hivatalos lapja, az Üj Korszak, a haladó magyar tanítóság harcos politikai folyóirata, már 1918. decemberében nyíltan felvetette iskolai programját. Lényegesebb pontjai: az isko­lák államosítása, a felekezeti oktatás megszüntetése és a vallásoktatás kirekesztése az iskolából. A „népkormány” el­határozott szándéka volt, hogy az új idők szellemének meg­felelően a közoktatásügyet is megreformálja. De a reakció, amely elvesztette hatalmi po­zícióinak egy részét, ám meg­őrizte kádereit, az első ijedtség után Egerben is kezdett ma­gához térni. Hasonló puccsot akart rendezni, mint Gyön­gyösön és Székesfehérvárott. A vallási kérdést azért vette elő, hogy zavart keltsen. A la­pokban szerény meghívók tu­datták, hogy Egerben február 9-én, délelőtt 11 órakor a vá­rosháza nagytermében nagy­gyűlés lesz a kötelező vallás­erkölcsi oktatás érdekében, amelyre meghívják a város közönségét felekezeti és párt- különbség nélkül. A meghívó alá csupán „Intézőbizottság” volt írva, de a beavatottak tudták, hogy az akció mögött a keresztényszocialistáik veze­tői állanak. Már félórával a gyűlés kezdete előtt óriási tö­meget-ten özönlöttek az embe­ri. A nevelőmunkások egri-*• kamarájának megalakí­tására 1919. január 12-én ke­rült sor. A „magyar Athén” egész pedagógus társadalma — felekezetre és tanítási fokra való tekintet nélkül — egység­be tömörült, hogy küzdjön a magyar kultúráért. Súlyos hi­bája volt azonban a szervezke­désnek, hogy ezt a nemes célt „minden politikai alakulástól mentesen” kívánták elérni. Az egri kamara szigorúan körül­határolta elvi álláspontját: a vallásoktatásnak — a szociál­demokrata tanítók ismertté vált programjával ellentétben — továbbra is kötelező volta az iskolákban, az egyesülés „színtelen volta” —, vagyis a politikai állásfoglalásnak tel­jes kizárása, a nevelők anyagi helyzetének kizárólag „legális úton” való rendezése, — értvén ez alatt a szociáldemokrata ta­nítók által tervezett sztrájkok szigorú mellőzését, a népneve­lési tanfelügyelet reformja. Ez utóbbi érdekében a tankerület vezetésével ezentúl csak okle­veles, legalább 10 évi tanítói gyakorlattal és magasabb (egyetemi) végzettséggel ren­delkező tanítókat bízzanak meg. A Nevelómunkások Országos Szövetsége inkább a reakciót, semmint a haladást szolgálta. Emiatt többen távoltartották magukat a Szövetségtől, s a pedagógusok egy része rátért az osztálytudatos, , szocialista szervezkedés útjára. Ekkor már Heves megye dolgozó né­pe tömegesen özönlött a szo­ciáldemokrata párt felé. A szervezkedéssel párhuzamosan, ugyancsak a szociáldemokrá­cia vezetésével megindult a szakszervezeti mozgalom is. Kalovits Alajos tanító még február elején összehívta az egri pedagógusokat, hogy vala­mennyien lépjenek be a taní­tók országos szakszervezetébe, s a helyi szociáldemokrata pártba. Maga Kalovits járt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom