Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-18 / 141. szám
NÉPÚJSÁG 1953. június 18.. csütörtök KOVÄCS ENDRE: ni. A másik jel lemvonás, a- mely szintén “eltalálható az emberek többségénél, a jövőbe vetett erős hit és a békevágy. Nagyon bíznak a háború elkerülésében, s azt tartják, közös munkával kell megteremtemdök boldogulásuk anyagi alapját. S ez a közösségi érzés, — az együvétartozás, a békevagy kifejezésének igen sok szép bizonyítékát láthatjuk. Csak egyet belőle. Egy háborús rokkanttal, akinek amputáltak féllábát, úgy ismerkedtem meg hogy feltűnt. az ünnepi menetben hárman viszik az egyik békét követelő transzparens rúdját. Ketten közülük egy- féllábú férfit fogtak közre, akj mankója helyett a transzparens rúdját tartotta. Így vonultak az ünnepi menetben a Vörös tér felé — élő szimbólumként. Lehet., sőt nagyon valószínű, hogy ez így leírva giccsesnek hat, de aki látta Ivan Gyini- !>zov háborús rokkantat ott a menetben, annak soha nem lesz kétsége a szovjet ember őszinte. erős békevágyát illetően. Segítő szándék 5 külön meglepett a moszkvai emberek segitőkészsége. Igaz, nálunk is szívesen segítenek a külföldi vendégen, de ott talán nagyobb szívvel teszik ezt. Elromlott a fényképezőgép. A felvilágosító fülkében ülő fiatal lány érdeklődött: mi a baj? , — Szovjet gép? — kérdezi. — Nem? Akkor nehéz lesz... — mondja es körültelefonálja Moszkvát, míg a Kirov utcában egy eldugott kis műhelyben olyan mesterre akad, aki ért ehhez a márkához. — Nehéz dolog — mondja a mester is a gé-' pet forgatva — s összedugja fejét az elromlott gép fölött a szabadságos tiszt, a moszkvai diáit, a fénymérőket javító technikuslány és a műhely valamennyi embere. Egész délután és este dolgoztak rajta, s mikor siker koronázta a munkát... pirulnom kellett: nem fogadtak el semmi pénzt a javításért. Az már természetesnek tűnik, hogy a Metro-vázlatot tanulmányozó idegent minden kérés nélkül útbaigazítják, s ha az utcán, arcán az eltévedt ember aggodalmával, valaki kétségbeesve tekint körül — két-három segítőtársra is akad. A végén már azon sem csodálkoztam, mikor az egyik moszkvai ember, nem értve magyarázatunkat, néhány perc múlva magyar- orosz társalgóval jött vissza, s az útbaigazítás után arról érdeklődött, megvan-e még a Szabadság sétahajó a Dunán, mert azon remekül lehet szórakozni. Sem a nyelv, sem a távolság... Nehéz hű képet festeni a szovjet emberről. Ügy érzi az ember, hogy a tollal, mely- lyel ölni és magasba emelni egyaránt lehet, nehéz hű képet alkotni a moszkvaiakról, akik ugyan nem hibanélküli emberek, de sok kedvező jellemvonással rendelkeznek, barátkozó természetűek, közvetlenek és vendégszeretők. Nézzük a Kreml mérhetetlen értékű kincseit, s mert feltűnik idegen beszédünk, idős házaspár lép hozzánk unokájával. A tolmács segítségével hamar megismerkedünk. Scsen- partyina Jelizaveta és férje, meg az unoka az új ismerősünk. Nagyon megörültek, mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, mert az idős matróz 1917-ben együtt harcolt a magyar önkéntesekkel. Már csak egy Sándort nevezetűre emlékszik közülük... Majd életükről beszélnek, hogy 1200 rubel nyugdíjat kapnak, és ünnepre készül a család: Jelizaveta néni néhány hét múlva 60 éve lesz tagja a pártnak. Ügy közűik ezeket, mint régen látott kedves ismerősökkel, s ag-: gódva kérdezik, kihevertük-e már az ellenforradalom pusztítását, hogyan élünk?... s in-: vitáinak, míg Moszkvában leszünk, feltétlenül keressük fel őket. Unokája is meg akar lepni bennünket, nyújtva felénk az ízletes moszkvai „fagyit”... S úgy érezzük, sem a nyelv, sem a tá-: volság nem választ el bennünket ettől a három embertől. Moszkvában sincsenek angyalok < Mondhatják ezek után, túlságosan is egy-; oldalúan ábrázolom a moszkvai embereket, j hogy ezek szerint ott csupa barátságos, jó- kedélyü, rendszerető ember él. Dehogyis. De; ezek varrnak többségben. Egyébként, ahogy az idegen nyelvek fő- 5 iskoláján tanuló diák tréfásan mondotta: „a> legutóbbi népszámlálásnál egyetlen angyalt 5 sem találtak Moszkvában”, vagyis hát ott is< sokféle ember található... Vannak részegen tántorgók, akikre sajnál-^ hozással, bosszúsággal és ha idegen is látja, bizonyos restellkedéssel néznek a moszkvaiak, míg a botrányt okozó részeget a rendőr eí! nem juttatja a megfelelő helyre. És éppúgy látni szemetelőkel, akik fittyet < hányva Moszkva világszerte elismert tiszta- < ságára, eldobják a csikket, a fagylalt sztanial- ' papírját, éppúgy, mint máshol. Előfordul, hogy mikor egy-egy piros jelzésnél száznyi autó gyűlik össze, a csendrendeletre, a kúrtölési tilalomra fittyet hányva^ (az „úgy sem tudják meg, ki volt” — alapján); több tucatnyi gépkocsikürt szólal meg, monstre-zenekarként a közlekedési rendőrök és a járókelők áldásaitól kísérve. Ott is sok baj van a járókelőkkel, akik átszabdalják az utat, ott is ahol nem lehet és a közlekedési rendőr sípja a tanúm: a fegyelmezetlen ember Moszkvában sem ismeretlen. A gépkocsivezetők ott is éppenúgy kihajolnak az ablakon, ha egy-egy vigyázatlan járókelő a kocsi elé ugrik, bár mosolyognak, de a tolmács szerint nem éppen hízelgő szavakkal magyarázzák meg a megrettent gyalogosnak, mit írnak elő a közlekedési szabályok. De ez is hozzátartozik a moszkvai ember jellemrajzához, ugyanúgy, minta rendszerete- téről, nyugalmáról, udvariasságáról leírt vélemények. (Folytatjuk.) Ki foglalta el az ágyamat? — kérdezi meglepetten az egyik tréfád jelenetben a nyugovóra térő bácsi s meglepetése rémületté fokozódik, amikor meglátja, hogy egy fehér lovacska kívánkozott a paplanos ágyba. A közönség sokat derült a kedves, vidám jelenetek alatt, inkább a póruljárt bohóc, mint az ügyes lovacska rovására. Hát ez bizony csak így megy még. Ódák ;sikerült eljutni, hogy ez a csinosan felölt őzt e > tett majom megfújja a kürtöt és hangot csal ; jón ki belőle. Arról azonban még nem tudót ; leszokni, hogy a nagyobb erő, illetve levegő \ gyűjtés érdekében ne fogja be az orrát. Eí ; begyen a legnagyobb baj! E kis szépséghibává, még lehet első kürtös akármelyik kiváló ma- ; jom-zenekarban, s különösen az AEROS cir- ; kusz porondján, ahol estéről estére nagy sikert ■ arat. Derkovits Gyula, a forradalmár festő • ‘A munkások es parasztok keserűsége és reménye él .festményein, rajzain és metszetein. Állandó feszültség van bennük — mint a nép életében ' Még a csendéletei sem csendesek: az ellentétek küzdelme ad nekik rendkívüli erőt.... Más képein a munkások élete bontakozik ki, minden vonatkozásban és minden hangulatban. Munkás festette ezeket munkásoknak." Derkovits, a munkás, a kultúra és tudás mindén csiszolt és fi- nopi eszközét megszerezte’ hogy a nép szolgálatába állít- sa,.— e, szavakkal jellemezte Derkovits művészetét Bálint György, a Dózsa-sorozat első legális kiadásának előszavában: Halálának 25. évfordulóján (1934. júniusában halt meg) emlékezünk a nagy proletárfestőre, Derkovits Gyulára. fi Tanácsköztársaság idejéig rendszeres művészeti oktatásban nem részesülhetett, általános műveltségét sem iskolában szerezte: a szegény szombathelyi asztalos fiának csak három elemije volt. Testvéreivel együtt apja mesterségét tanulta. 1919. nyarán a Tanácsköztársaság adta meg számára a lehetőséget, hogy képzőművészeti hajlamát, képességeit rendszeresen kiművelje, kibontakoztassa. A tehetséges proletárfiatalok nyergesúj- íalusi szabadiskolájában tanult, mestere Knmstok Károly volt, Fiatalon csatlakozott a kommunista párthoz. A fehér- tefror idején Bécsbe kellett emigrálnia. Ott készítette a híres Dózsa-sorozatot a párt megbízásából. Hazatérte után stílusának újszerűsége feltűnést keltett, viszont képeinek forradalmi tartalmát eleinte agyonhallgatták a polgári kritikusok, később pedig harcoltak ellene. Élete a népellenes ellenforradalmi rendszerrel szemben szakadatlan művészi és emberi tiltakozás volt. Nem véletlen, hogy a Horthy-rend- szerben embertelen nyomor lett az osztály része. Egy 25 éve megjelent nekrológból idézzük a következő találó sorokat: „Derkovits • Gyula, a festő, csendben, szerényen és nyomorban halt meg — pontosan úgy> ahogyan élt. Ne szépítsük a dolgot: Derkovits Gyula éhenhalt.” (1894 1934) gondolatai, érzése, vagyai képeiben nyernek mű- j vészi kifejezést. A „Nemzedékek” című festményen a háttérben levő tükörből Marx Károly néz ránk. A tükör baloldalán gyermekét tápláló édesanya. Az előtérben fiatal munkás öntudatos fejtartással fürkészi a kezében levő könyv sorait. Látszólag nyugalmas ez a kép. Valójában mégis hatalmas a különbség' az idillikus polgári nyugalom festőihez képest. Derkovits képének nyugalma mély ellentéteken nyugszik. Ez a nyugalom — az öntudatos. forradalmi oszrtály felkészülésének és harckészségének nyugalma. Ezt a töretlen biztonságot, felkészülést a középütt levő Marx-kép mintha még jobban hangsúlyozná — a festő a forradalmi elméleten nevelődő, művelődő, olvasó, öntudatos munkás képét, hatásos, elmélyült formai elemekkel még szuggesztívebbé teszi. Különös mozgalmasságot biztosít a képnek az, hogy az arcok különböző tengelyállásban a kép közepe felé irányulnak. A nagy világgazdasági válság, a burzsoázia terrorjának fokozódása idején jött létre a „Terror” című alkotása. (1930.) Erős drámai tömörítéssel fejezi ki a mondanivalót. A kép kompozíciója átlós. Az egyik felén csali a tüntetés-okozta romok formátlan tömege látszik. A lúltermeléses kapitalista válságra utalnak a kenyér-hulladékok: amikor tízezrek éheznek’ az üzletek télé vannak áruval, amit a tüntetés vihara dob ki az utca kövezetére. A kép felső sarka iszonyatot kelt: fekvő, halotti merevségtől eltorzult munkásarc mered a levegőbe. Mellette, az embertelenségért felelős kapitalista rendszer jelképeként: Csizma és puskatus sötét tömege. Czintén 1930-ban készült „A töke árnyékában” című tusrajz. Hatalmas gyárépület előterében egy csendőr szuronnyal földre teríti a munkást. A kép legnagyobb részére rávetítődik a kajánul szivarozó tőkés árnyéka. A kompozíció szuggesztíven fejem ki a tőkések elnyomó, embertelen hatalmát. Derkovits legismertebb, nagyhatású forradalmi alkotása a Dózsa-sorozat. Ebben a parasztság jogos elkeseredését, erejét, forradalmi elszántságát mutatja be. Szinte az egész kép felületét alakokkal, határozott, elszánt mozgással népesíti be. A menetelő parasztokat a lehető legközelebb hozza a nézőhöz. Ezzel is szimbolikusan, a kép félreérthetetlen osztályharcos tartalmát fejezi ki: A formák ritmikus elrendezése, a vonalak merész lendülete, az arckifejezések robusztus ereje, valamint a fametszet fehér—fekete kontraszt-hatása valósággal megdöbbentik a nézőt. Az ellenforradalmi terror által meggyilkolt kommunista mártíroknak állít megrázó emléket -.Kivégzés" című képe. U add idézzük végül a 1 1 nagy kortárs, Dési Huber István képelemzését a „Vasút mentén” című képről („Szabad Művészet” 1949. évf. 7—8. száma közölte): „Két munkás, egy férfi és egy asszony baktat a sínek mellett. Felettük a képsík bal felső sarkában . egy elsuhanó vonat mozdonyának kerekei látszanak. Finom, barnás-szürkés tónusokból bontakozik ki a két fáradt ember, rtiély rokonbarnákkal öleli körül őket a föld színe és szinte taszít, oly rideg, hideg a mozdonykerekek ezüstje. Tiszta helyzetkép. Az élet lehetőségei suhannak így el ma (e sorok 1942-ben íródtak)’ o munkássorsban élő ember mellett. Nincs itt semmi deklámáció, csak emberi igazság, festői, él- ményes színekben kifejezett élét. Es mégis, mily messzire mutat!” Az MSZMP művelődéspolitikai alapelvei úgy emlékeznek meg Derkovits Gyula művészetéről, mint a szocialista kultúra messzire előremutató példaképéről, akinek „életműve a legfőbb hagyomány és alap a magyar szocialista kultúra megteremtésében”. I Aerkovits képei igaz, for- rádalmi tarfplnaat,. nagyszerű művészi formában jelenítenek meg. Ezért tanulhat belőle ma is egész, a szocialista realizmus útján fejlődő képzőművészetünk, egész dolgozó népünk. BCrenczné Saár Zsuzsa, a TIT művészeti szakosztályának tagja. m Képek az HEROS cirkusz előadásából 1959. június 18, csütörtök: 1953. Egyiptomban kikiáltották a | Köztársaságot. Egyiptom nemzeti < ünnepe. . 19S<5. Meghalt M. Gorkij szovjet * író. 1934. Meghalt Derkovits Gyula < festőművész. V Névnap O Ne feledjük, pénteken: GYÁRIAK — K.OMEVES-BRIGÁDOT < küld segíteni a Duna Cipő-; gyár a mezőtárkányi Petőfi < Tsz-be. Ez a segítség a pat-; ronálás keretében történik.- EGERBEN A Szabadsági térén keresztül vezető Járda; építését megkezdték, a Népkerten keresztül menő beton- Icerékpárutat rövidesen befe- \ jezik. Tovább folytatódnak 5 Egerben a járdajavítások, a> Cifrakapu tér és a Tetemvári utca járdájának építésére is| hamarosan sor kerül. — GÉPPEL KAP ALJAK; a sarudi Petőfi Tsz közösen; vetett silókukoricáját. Az új< szövetkezet tagjai szerződést; kötöttek erre a munkára a; gépállomással.- ÜVEG, porcelán, műanyag, diszmű bemutató és vásár kez-i dődött Hatvanban, a Kiskeres-j kedelmi Vállalat üvegböltjá- < ban. — A DOMOSZLÓI községi < tanács végrehajtó bizottsága < niai ülésén a tűzoltóság mun- < kaját, valamint a nyári fel-; készüléssel kapcsolatos feladatokat beszélik meg.- MEGYÉNKBE újabb cit-< romszállítmány érkezik a na-l pókban. Körülbelül egy vagon < qitrqpvot osztanak szét a kü-j lönÖö&ő üzleteknek a megye; területén. — TÍZEZER rózsatövet < ültettek el Gyöngyösön a vá- < ros sétányain és parkjaiban. j — AZ ISKOLA munkáját« és az oktatás helyzetét érté-; kelték tegnap a hatmajugrai J községi tanács vb-ülésén. Ami azt illeti, nem valami veszélytelen foglalkozás a vadállat-szelídítőé. Heinz Mat'.och, a cirkusz főidomárja azonban nyugodt biztonsággal dolgozik minden előadáson a ketrecben. A korbácsra szinte szüksége sem lenne, hiszen egy parancsszavára, minden vonakodás nélkül, gyönyörűen ugrik át a tűzkarikán a tigris. /