Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. májúit 1#., vasam&p NÉPÚJSÁG 8 A magyar nép érdeke Érthető megikönnyebbülessel vette tudo­másul a világ közvéleménye, hogy ha még nem is a legfelső szinten, de újból megkez­dődnek a tanácskozások a nagyhatalmak kö­zött. A Genf ben összeülő külügyminiszterek . nemcsak egyszerűen megvitatják azokat a kérdéseket, amelyek most a világpolitika homlokterében állnak, de minden bizonnyal erőfeszítéseket tesznek, s reméljük, hogy eredményes erőfeszítéseket, a kormányfők ta­lálkozásának előkészítésére is. Van valami szimbolikus ereje annak a ténynek, hogy májusban, a béke hónapjában, néhány nap­pal a győzelem nagy évfordulója után ivérül sor erre a tanácskozásra. Szimbólum, nemcsak annyiban, hogy en­nek fényében talán világosabbá válnak a kül­politikai elgondolások, hanem sokkal inkább azért, mert ez a nap, ez az évforduló me­mento is, emlékeztető is a világ eddig min­dennél nagyobb háborújára. Ebben a hábo­rúban a szövetségesek együttes erővel verték le a fasizmust, zúzták: szét a náci hadigépe­zetet. A hitleri háború azonban elsősorban a szovjet nép számára jelentett hihetetlen véráldozatokat. Az Egyesült Államok hadse­rege 300 ezer embert vesztett, s amikor ke­gyelettel hajtjuk meg a 300 ezer hősi halott amerikai katona előtt az emlékezés zászla­ját, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy az USA-ban egy év alatt ennyi a halálos balesetek száma. Mindezt csak azért kellett megemlíteni, mert a hősi halottak tragikus számaránya is minden szónál ékesebben hirdeti, hogy a szovjet nép nem akar, nem akarhat hábo­rút, hogy a szovjet állam egész politikája, a kommunizmus építésének elve él gya­korlata a békére épült és nem a háborúra, nem agresszív külpolitikai vonalvezetésre. Egyes nyugati politikusok Genf előkészületei­nek időszakában is oly szívesen hangoz­tatták azt a megállapítást, hogy a Szovjet­unió, a népi demokráciák, agresszív tömböt képeznek, háborút akarnak, terjeszkedni akarnak, s ez ellen „természetszerűleg” a Nyugatnak meg kell szerveznie a védelmét. Eme alapvetően hazug és hamis állítá­sok árnyékában aztán hozzáláttak Nyugat- Németország felfegyverzéséhez, a német mi- litarizznus és a revansszellem felélesztéséhez, hogy ezzel olyan faltörő koshoz jussanak, amely idegen kézben ugyan, de alkalmasnak mutatkozik a szocialista országok megtáma­dására. Volt magasrangú náci tisztek,' s rang nélküli régi fasiszták szervezkedtek és szervezkednek ma is, sajnos, az Egyesült Ál­lamok nem is hallgatólagos beleegyezésével, gátat vetve eddig minden olyan megegye­zésnek, amely végre a német békeszerződés megkötéséhez, a kettéosztott Németország egyesítéséhez vezethetne. Mi, magyarok, egyáltalán nem érthetet­len módon és meglehetős aggodalommal fi­gyeltük a német militarizmus nainkamálá- sát. Eg}’ fél évszázad alatt kétszer vitték né­pünket pusztító, imperialista érdekeket szol­gáló háborúba éppen a német militarista szellem fő képviselői: ki legényként harcolt az első világháborúban és megélte azt, s idősödő fejjel vett részt a másodikban és nyugszik most jeltelen sírban, valahol a Don mentén. Nekünk, magyaroknak, a ma­gyar dolgozó népnek, amely most már las­san másfél évtizede élvezi a szabadságot és vigyáz a békére, nem közömbös a német kérdés. Ha kikéiülj ük a diplomácia nyelvét, akkor tán’ azt is kimondhatnánk: a német kérdés a magyar nép belügye, békéjének, sorsának ügye is. Sem minket, sem barátainkat, a szocia­lista országok testvéri népeit nem lehet vá­dolni ép ésszel, holmi háborús törekvéssel. Nem a szavak, a történelem tényei bizonyí­tanak: a Balkán, Európa egykori puskaporos hordója, közelebbről Európa e területe, itt, a Duna völgyén ma a béke vö’gye. A béke völgye, de csak mióta a népi demokratikus rend alakult ki a felszabadító szovjet nép segítsége nyomán! Népünknek olyan álmai vannak, amelye­ket most már végre megvalósíthat, mint ahogy voltak álmai azelőtt is, de a háború, az elnyomás még az ágyat is kihúzta az álmodozni akaró alól, nemhogy médot adott volna azok valóságba ültetésére. Bé­két akarunk, dolgozni akarunk, békében akarunk élni barátainkkal, a világ minden népével, békében, még a kapitalizmussal is, ami a fegyvereket és nem az elveket illeti, békés versenyben a gazdasági fellendülés terén. Mi többre tartunk nyolc új eszterga­gépet, mint egy atomágyút, többre tartunk egy kis győzelmet a stadionok salakján, vagy az ipar volumenjeinek összehasonlítá­sában, mint akármilyen nagy győzelmet a csatatéren. Az előbbi kis győzelemnek ez­rek és tízezrek örülnek, attól gazdagodnak, attól szépül életük, az utóbbitól... Minek mondani: két háború példája igazolja! S mi azt sem tudjuk elképzelni, mint ahogy bará­taink sem, a szovjet nép sem, hogy miért re munkálkodhatnának együtt azok a szövetsé­gesek, akiknek összefogása tette lehetővé a világ akkor legkorszerűbben felszerelt, leg- agresszívebb hadseregének, a fasiszta had­seregnek szétzúzását. Az ilyen összefogás a nagyhatalmak részéről beláthatatlan fejlő­dést biztosítana az egész emberiség számá­ra, míg egy háború beláthatatlan pusztu­lást, szenvedést jelentene világnézetre, fajra való tekintet nélkül mindenki számára, áld csak e Földön él. Meg lehet és meg is kell egyezni. Nem lehet olyan vitás kérdés, aminek ne le­hetne megnyugtatóan pontot tenni a vé­giére. Bízunk benne, hogy a genfi. külügymi­niszteri értekezlet a világ békéjének olyan mondatait fogia majd megszövegezni, amely után a legfelsőbb szintű értekezlet után nyu­godtan otja tehetik azt a bizonyos pontot azok, akik személyükben is felelősek a hol­nap, a világ sorsáért. Jó eredménnyel járt a politechnikai oktatás A jövő tanévben, tovább szélesedik a gyakorlati munka az iskolákban Anyák napja az egri Gárdonyi Géza gyakorló iskolában Meleg, bensőséges üníiepség keretében tartották meg az eg­ri Gárdonyi Géza gyakorló is­kola tanárai és kisdiákjai az anyák napját. Ünnepi beszédet Gál István tanár mondott, aki keresetlen szavakkal köszöntötte az édes­anyákat. Beszéde után került sor a kistanulók műsorára. Szem nem maradt szárazon, ■mikor az apróságok szavala­tokkal, jelenetekkel, láncokkal köszönték meg édesanyjuknak azt a sok jót, és szépet,'- amit az édesanyai'szív áldoz rájuk. Köszönet érte a tanári kar­nak, akik áldozatos, fáradsá­gos munkával járultak hozzá a műsor sikeréhez. Átfúrják Földünk külső kérgét Portoricotól északra egy több hajóból álló flottilla rövi­desen tudományos kutatások­ba kezd, melynek során át akarják fúrni a Föld kérgét, Az óceán fenekén végzett fú­rásokkal meg akarják állapí­tani, hogy tulajdonképpen milyen anyagokból áll a Föld magva. A napvilágra kerülő mélytengeri üledékből a Föld fejlődéstörténetére vonatko­zólag érdekes tudományos kö­vetkeztetéseket lehet majd le­vonni. Különösen a növény- és állatvilág eredetéről remél­nek a tudósok közelebbi ada­tokat. TEBEFEBE (Foto: Márkusz) Szmmúci Az ország általánosképzést nyújtott iskoláiban 1958. szep­temberétől bevezették, illetve továbbfejlesztették a műszaki­gyakorlati (politechnikai) ne­velést. E tanévben a gyakorlati foglalkozás tantárgyát 551 ál­talános i6k. ötödik osztályában oktatták. Az osztályok valami­vel több mint -felében ipari, a többiekben mezőgazdasági jel­legű az oktatás, a munka ösz- szesen 1783 osztály, mintegy hatvanezer diákjára terjed ki. Az ország 221 általános gim­náziuma közül eddig 68-ban, — köztük négy leányiskolá­ban — vezették be rendes tárgyként a gyakorlati foglal­kozást. Százötven osztályban több mint ötezer diák vesz részt e foglalkozásokon. A tanulók többsége hetente két órát dolgozik a helyi adott­ságok szerint az iskola műhe­lyében. vagy gyakorló kertjé­ben, technikumi műhelyben, tangazdaságban. termelőszö­vetkezetben. állami gazdaság­ban, ipari üzemben, iparitanu­ló műhelyben, illetve úttörő otthonban. Kormányunk ielentős erőfe­szítéseket tett a gyakorlati foglalkozások tárgyi feltételei­nek biztosítására. 8.9 millió zést kapjanak, rendkívüli tár­gyak oktatásával, a szakkörök­ben és a műhelymunkában egyaránt. A Művelődésügyi Minisztérium célja: jövőre több iskolában legyen mező- gazdasági gyakorlati oktatás. JT Ijárt dz idő, éjfél A-/ is lehet már. Nyitva az ablakom, olvasok az éjjeli lám­pánál. A függönyt félrehúztam és úgy ülök, szemben az ab­lakkal, hogy ha fel­tekintek néha a könyvből, kinézhetek a Rózsa Károly utcá­ra. Egy faágat látok csak, egy dúsan sö­tétlő faágat. Odafe­ledkezve nézem a gallyat, tulajdonkép­pen nem is látom, mégis érzem, hogy zöld. Nem tudom. Ér­zem. Nem messze tő­lem egy dalt énekel­nek. Arra figyelek. „Kék nefelejcs, kék nefelejcs Virágzik a, virágzik a tó partján.. Férfi, női hangok, kórusa és egy hege­dű kíséri. Kicsit el­húzzák a dalt, meg- megrezdül a hangjuk, ami tiszta azért és hí­ven követi a hege­dűt. Szerenád. Szép, májusi szerenád. Kik lehetnek? Kimegyek az utcá­ra, egész közel a kó­rushoz és egyszerre megértek mindent. Szántó Imre történe­lem professzor abla­ka alatt húzzák a harmadéves főisko­lások. Búcsúznak, azért rezdül meg a hangjuk és azért olyan szép ez a dal. Elmúlt valami, em­lék lesz a diákkor, — ezen búsongnak. Per­sze bármilyen bús is a dal, mégsem szo­morú, legfeljebb az idő múlásán sirán­kozik. Mert szívesen mennek a főiskolá­sokVégezni akartak és elérkezett. Öröm ez egyben, s talán ezért is olyan szép a dal és talán ezért is rezdül még a hang­juk. Biztos, hogy örülnek, mert á jö­vőjük nemcsak áb­ránd, ha szépnek képzelik el. És ha bent a tanár úrnak könnyes lesz a szeme, azért ő sérti bánatos. Megható­dik, mert kár, hogy elmennek, de örül, ha rágondol, hogy há­rom évvel ezelőtt ar­ra kérték ezek a lá­nyok . és fiúk, tanítsa meg nekik a törté­nelmet és ő megtaní­totta. Tudják a tör­ténelmet, vUzik ma­gukkal az élet tanító mesterét. f1 .rendben vonulok vissza, hogy ne zavarjam búsongó örömüket, a szerená­dot. A szobámban egu darabiú még hallha­tom őket. Már azt a dalt éneklik, amit egy pár esztendővel ezelőtt az érettségi előtt, a ballagáskor mi is énekeltünk. Bámulok kifelé az ágra, amelyről nem tudom, hanem ér­zem, hogy zöld A szemem könnyes lesz, talán most kívánom először vissza a diákéveket. Búson­gok, csúpán az idő múlása felett. Kiss János / Majd azt mondja: Édesanyám! •••• ax Budapesten szerepel eigri iparitanuló intézet énekkara Az április közepén Miskol­con megrendezett felső-ma­gyarországi kulturális sereg­szemlén sikerrel szerepelt az egriek iparitanuló énekkara és első Helyezést ért el. Az országos versenyt május végén rendezik meg a buda­pesti Néphadsereg Színházban, amelyen részt vesz az egriek énekkara is. A döntőre már most megkezdték a felkészü­lést a csoport tagjai, akik az ötnapos budapesti verseny ide­je alatt városlátogatáson is részi vesznek. forintot "kaptak erre a célra az általános iskolák, 1.2 milliót a gimnáziumok. A Művelődésügyi Miniszté­rium biztosította a fontos új tantárgy oktatásának személyi feltételeit, ^.z általános isko­lákban csaknem nyolcszáz pe­dagógus, illetve szakember ta-: nítja a tárgyat, hasznos segít-: séget nyújtanak az üzemek, az: állami gazdaságok és termelő-: szövetkezetek szakemberei. Az elkövetkező, 1959—60-as tanévben szeptember elsejétől; az általános iskolák gyakorlati; foglalkozásait az ez évihez ha-; son ló mértékben folytatják a ; hatodik osztályokban, másrészt; bevezetik a tárgyat további öt-: száz iskola ötödik osztályában.! A jövő tanévben a műszaki; gyakorlati nevelést további; negyven gimnáziumban veze- tik be. Azokban az iskolákban, • ahol a műhelymunkát célsze-: rűbben kívánják megszervez- ■ ni. bevezetik az ötnapos tani-: tási hetet. A gyakorlati foglal-' kozások programjának kiala-: kításánál az a cél, hogy a fia-: talok társadalmilag hasznos j munkát végezzenek. Gondot: fordítanak aiTa. hogy a lányok; is megfelelő gyakorlati kép-: jét, s szívesen, beleegyező«! tűr mindent, mert ez így van jól. Fáradt, töri magát, aggodal­mak gyötrik a kis trónörökös legkisebb köhintésénél, s arra nem is gondol, vajon ez a kis ember, aki ránéz, már moso­lyog, s feléje kapaszkodik ap­ró pámás kezeivel, értelmet­len hangokat gügyögve, vajon meg tudja-e hálálni mindazt, amit az édesanyja érte tett, tesz. és tenni fog a jövőben. Nem. Soha; A legjobban sze­rető gyermek sem tudja egész életében meghálálni azt, amit az édesanyjától kapott: az életet p's mégis, milyen kevés is elég egy édesanyának. Egy apró mosoly — az első —- kis vidám rugdalózás, simoga- tás, a .kis arc rózsásra kere- ksdése, a szépen, határozottan ülés, az első felállás, á későbbi bizonytalan, de örömteli 'ép- tek, a rosszalkodó sikoltások:, a nagy, egészséges alvások — ez minden fizetség számára És, ha még nem is a követ­kező anyák napján, de nem sokkal utána már 'ön az igazi, amit ma még olyan nagyon eoedve vár. A szó — ta’án az első — amellyel az ő gverme» ke majd azt mondja: Édes­anyám! i . 3 ~ &3ti találkozás. Igen. Milyen lesz a találkozás? Ezt az érzést még senki nem tudta úgy leírni, ahogyan azt az anya valóban érzi. Költemények gyémánt- ragyogású sorai is elhalvá­nyulnak a való élmény mel­lett: milyen egy anya, amikor először veszi karjaiba gyerme­két, azért, hogy becézze, meg- . igazítsa kis pólyájában, őrizze álmát, védje minden reá lesel­kedő bajtól, vésztől, hogy táp­lálja, úgy és olyan szeretettel, ahogy azt csak egy anya tudja tenni, mindenről, mindenkiről megfeledkezve, csak neki, a jövevénynek élve. Rövidesen azután újra jön­nek az egyszerű hétköznapok A dolgosak, fáradságosak. És mégsem azok. Gyermekéért dolgozik, az ő kedvéért mos­sa vörösre kezeit, ő érte ál! naphosszat a forró tűzhely mellett, érte virraszt, ha -.eil éjszakákon át, egy zokszó, egy haragos, fáradt pillantás nél­kül. hiszen anyá. VI elváltozik az élet körű- lőtte. Elmarad a szóra­kozások, vidám kiruccanások egy része, a társasággal járá­sok, különböző programok — és nem baj. Nem is hiánvzik. Anya lett, és minden gondola­ta, szívének legapróbb rezdü­lése is csak az övé: a gyerme­ké. Felborította, megforgatta élete eddigi megszokott rend­hitt. Nem tudta sehogy sem biztosan érezni magát, de már megállt a kirakatok előtt, né­zegetni az apró rékliket, sap­kákat, mackókat, kezeslábaso­kat. Aztán maga sem tudja hogyan, otthon a szekrény egy részében már ezek sorakoztak és esténként ráérő szabad per­ceiben, előszedte valamennyit. Leült, újrahajtogatta, nézeget-, te, simogatta mindegyik dara­bot A z eltelt hónapok alatt ' megcsúfult? Elformát­lanodott? O, nem. Megszépült, kivirágzott. Üj, más virág gz, mint az eddigi. Az anyaság érzésének egyre erősödő, pi­rosló rózsája. Jár az emberek között, most az utolsó napokban és azok tiszteletteljesen engednek utat üzletben, utcán, mindenütt. Intézi dolgait. Amit még Kell, mielőtt elérkezne a nagy nap, hogj» minden meglegyen, ké­születlenül ne maradjon. Az emberke, aki még egyelőre egy test vele, ne Szenvedjen hiányt. Most, anyák napján, egy- egy percre megáll. Milyen is lesz? Nem az apróság. Az nem vitás, hiszen melyik anyának nem a saját “verme­ké a legszebb? A kín a fáj­dalom? Az sem rémítő, inkább boldogító, mert jelzi: már csak néhány perc, s megtörténik a > (gyönyörű ez a május. Tele Virággal, kedves, szép, > örömre vágyó emberekkel.. S »mindannyian ünnepelnek. Un- »neplik a tavaszt, az életet erő- >sítő, virágokat színesítő ta- ►vaszt, a napsugarakat — és ;ma az édesanyákat. Szebb na- ;pot nem is tudtál: volna vá­lasztani egykor, mint ezt a [májusit. Hiszen ők is életet »adtak, életet nevelnek, kicsi [palántákból embert. Apró rü- [ gyekből, akik ma megilletőd- ;ve, kis versikéjükkel piruló [szerettei adják át virágjaikkal [együtt, annak aki a szíve alatt [hordozta őket. [ Anyák napja. Anyaság. [Milyen szép, milyen gyönyörű [hivatás. Hogy készül rá min­iden kismama-jelölt. Mint ez a [kedves, szőke asszonyka, aki [itt sétál a verőfényes utcán, [valami' belülről jövő, boldog [mosollyal: még néhány nap, [még talán egy hét. s megérke- Izik a várvavárt jövevény. [ Készül már hónapok 9 óta. [Készül fogadására. Most, itt laz utcán kisfiúk, kislányok [jönnek vele szemben, ünnep­hőbe öltözve, virággal a ke- ízükben, s észre sem veszi őket. »Magával a nagy várakozással .van elfoglalva az köti le r 'n- [den idegszálát, minden gondo­latát. > Már a- kezdet milyen szép ívolt. Hitetlenkedett és mégis

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom