Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1959. március 21., szombati

WBPÜJSÄO

s

Nagyolt, Eífer> múltjából

Kolacskovszky Lajos

Nagysága nem mérhető le nagy alkotásokon. É'.e'ét nem jelzik rendkívüli események, nagy tettek — a szó nagyarányú értelmében. Ta’ar. azzal kezdeném jellemzését, hogy írói érdekességét, emberi nagyságát ajkkor kezdjék felfedezni barátai, ismerősei és munkatársai. am;kor 1954. januárjában 63 éves korában meghalt. A személye távozásával keletkezett h:ány ébresztette rá Eger lakosait és szere’me- se:t, hogy ő már nincs. És ez több, az elkönyvelhető nagyságnál, mert ebben már a szeredet, és a szeretet nemes önzése érződik.

Ko’acskovszky Lajos egyszerű néptanító fia. Jogi pályát akar befutni életében, de érzékeny szellemi érdeklődése ráta1ál Darwin tanaira, majd a Kommun!s*a Kiáltványra. Ettől áz időtől kezdve nem szabadul többé a haladó eszmék hatása alól. Nemcsak megismeri a ha’adó baloldali néze*eket, de tudományos alapon foglalkozik is azokkal.

A határozott egyén 'ség, határozott nézeteivel és szilárd világnézetével nem lehet kedves a század első évtizedeiben az akkori uralkodó os~tályok előtt. Betegsége is akadá’yozza őt a nagyarányú munkák elvégzésében. Pedig érdeklődése a tudományok csaknem minden jelentős területére kiterjed. Foglalkozik joggal, társa- da’omtudománnyal, csillagászattal, történelem-bölcselettel, de legfőképp két terület fogja rabul: a magyar történelem, abban az egyházi kérdések a középkorban, de még jelesebből az 1848-as szabadság- harc és szőkébb ha"á;ának, Egernek és Bükknek a histó- Tiáia, érdekességet

1918-ban belép a szoc-'ál- demokrata pártba, tevékenyen részt vesz az őszirózsás forradalomban. Már ebben az időiben harcosan éltette a Nagy ^Októberi ^Forradalmat, a szov- jetoroszorsrági eseményeket. Külön írt Lenin elvtársról, .mint a történelem nagy elő- relendítőjéről. Ez a magatartása akkoriban páratlan volt, mert a magyar szociáldemokraták nem szívesen emleget-- ték Lenint és forradalmát.

A ftommün kikiáltása után a megyei ötös direktórium tagja, majd alispán. A Tanács- köztársaság ideje alatt bátran és következetesen harcol a munkáshatalom minden céljáért.

A Tanácsköztársaság bukása után halálra ítélik. Betegsége megmenti őt ugyan a kivégzéstől, de a meghurcoltatásokat nem kerülheti el ő sem Végigjárja a koncentrációs táborok kálváriáját, de 1922-ben betegsége miatt szabadul ra**' ságából. A huszas—harmincas évek Magyarországában

rendőri felügye'etet, ál'ást a- lanságot, éhezést és nyomort kap az elveihez hű maradó Kolacskovszky Lajos. Egerből és a megye csaknem m'nden falujából kitiltják, így kénytelen az ország különböző városaiban vándormódra élni. folytonos rettegésben. Ezekben a nehéz esztendőkben sem marad tétlen: mint természet- barát, szervezi a kirándulásokat és a természetjárással egybekötve agitál, szervez.

1942-ben hazaiön Egerbe, özvegy édesanyjához. Élete itt is további rettegés, mert e~ek az esztendők a legveszélyesebbek az elvhű emberek számára.

A felszabadulás másnapján belép a Kommunista Pártba és ettől kezdve minden erejével a köz szolgálatába áll. Levéltáros a megyén és ilyen minőségben hangyaszorgalommal gyűjti-rendszerezi azokat az anyagokat, amelyek a Bükk történetére, Eger török hódoltság előtti, hódoltság alatti és utáni korára vonatkoznak.

Munkamódszerére jellemző, hogy a forrást mindig e’sődle- gesen megjegyzi és sok esetben kritika alá is veszi a forrás állításait.

Űjságszéleken kommentál különböző híradásokat és megőriz újságcikkeket: nemcsak személyes kapcsolat miatt, hanem hogy felhasználhassa esetleg itt-ott azokat.

A felszabadulás - utáni években munkássága tóét határ köre csoportosul: 1948-ban, a magyar s-abadságharc százesztendős évfordulóján a1 megyében lezajló nagyszabású ünnepségeket ő irányítja, előadás sokat, beszédeket tart. De leg- őszmtébben őrzik rajongását azok az elbeszélések, amelyeket ez idő tájt ad közre a magyar szabadságharc történetéből.

1952-ben, Eger vár diadalának négyszázéves évfordulóján is szervez, ír, irányít és munkája nyomán grand'ózus ünnepségek színhelye Eger. Hogy a négyszázesztendős évforduló országos ünneppé nőtt, abban Kolacskovszky Lajosnak nagy érdemei vannak.

Szerette Egert. Hosszú-hosz- szú éveken át méregeti a város utcáit, papíron számtalanszor újrarajzolja, hogyan áll- ha'ott annak idején a város egy-egy negyede, hogyan hívták ezt, vagy azt az utcát, hány ház állhatott a hatvani II-ős negyedben, vagy hány pincét és mikor nyitónak meg a Szalákban. Mindig források után kutat, hogy Eger múltját ős-mtén megírhassa egyszer

De az egriek is szerették őt Mesélő kedve és nagy tárgyis- mere'e megfogta azokat, akik Egerről bármit is tudni akartak. Sokszor a város hivatalos vezetői is kikérték véleményé1 Eger múltjára vonatkozóan. De ha az utcán, gyereksereg közepén látták őt, az arekdo- tázó Kolacskovszky Lajost, akkor nem a tudós, nem a forradalmár, hanem a jókedélyú. zamatos előadású öreget szerették. Történeteit úgy adta elő, hogy azokat a tudományos hűség és az eleven népi humor egyszerre tették élvezetessé és tanítóvá. Az egerkömyéki falvakban összegyűjtött szólásmondásokat, népi történeteke* éppolyan elevenséggel adta elő, mint az egri vitézségről szólókat, vagy azokat a históriákat, amelyek a török időkben megestek Eger környékén.

Az életében megjelenő írások az író Kolacskovszky megírt nagyobb terjedelmű alkotásai voltak. Hátrahagyó»* gazdag anyagát inkább összegyűjtött adalék-tengernek tekinthetjük, amelyből az ő rendszerezése és mesélő kedve teremthetett volna nagyszabású alkotást. Halála után a megyei újságban jelennek még meg kisebb lélegzetű, de ízes humorral megírt elbeszélései: A dervis botja, Tar Lőrinc pokoljárása, Tudósnők, Kaptárkövek, Kelták, Bekölce gyertyát gyújt az ördögnek, stb. Az írásokon érződik, hogy a nép szájáról lejegyzett anyaggal kerülünk szemközt és az íróval, aki nemcsak az írás tárgyát, hanem a népet is nagyon szereti.

Mozaikból igyekeztünk töredékesen — és megemlékezésül — összeállítani Kolacskovszky Lajos arcképét. Mint ahogyan az élete is apró feljegyzések, félig-kész adatgyűjtés formájában, mozaikszer űen, képpé nem érve maradt ránk. De egyéniségét két nagy gondolat egésszé fogja össze az emlékezésben: az elvei iránt tanúsított hűsége, meg az egri tájban, a magyar szabadságharc marasztalásában megnyilvánuló hazaszeretete.

C (f. a.)

Újra fegyvert fognék .. •

Az újhatvani városrész Szta- hanov utcájának végefelé egy sárgára meszelt kis házikóban él kettesben feleségével Horváth Pali bácsi. Ve'eran. Részt

vett az 1919-es forradalomban és az azt megelőző munkás- mozgalomban is. Már a hetvenedik évét tapossa, de ió- kedélye, frissesége meghazudtolja korát.

Prémes, katonasapkáját kicsit hátralöki, őszülő kunkor- bajuszát megpödri. mikor megtudja jövetelünk célját.

— Hogy merre harcoltam

19-ben? — kérdi, majd kicsit elgondolkodva hozzáteszi — hát ezt nem 'ehet röv!d°n elmondani. Talán kezdjük az elején. ■

— A munkásipozíalómhapt való részvételeit)',/;'?^! Kezdi' már 16 éves koröfnbgp ; kezdődött. Üipes*en‘^óljto-dann; eSy

n a gyobb m agán ■ nőrosp é1 ■ m irít asztalosirtás. Többért’ dolgózü tunk, ;S ' ebédszünetekben ki beszélgetfett muntó'atárásával. k i pedig könyvet, vagy újságot olvasott, mint ahogy ez most is szokás. Egyik nao én is hozzájutottam egy Népszavához és azt böngésztem. Ahogy olvasom, odajön hozzám egy ember, Sz'atinszki Józsefnek hívták. Később megtudtam, hogy ő a szakszervezet elnöke.

— Honnan van ez az újság7 — kérdi.

— Mi köze hozzá! — válaszoltam, de egy kicsit meg is ijedtem, mert tudtam, hogy a Népszava tiltott újság, ö elmosolyogta magát.

— No, azért nem kell mindjárt így válaszolni, — mondta.

— Ha te ezt olvasod, akkor azt is tudod, hogy kiknek az újságja ez.

Dehogy tudtam, csak tetszett az írás, ami benne volt.

— De ha nem tudod. akkor

megmagyarázhatom,—mondta és ezzel otthagyott Másnap sokat beszélgettünk és néhány nap múlva már én is a szak- szervezet tagia voltam.

— Szlatinsz- ki elvtársi ól kaptam könyveket is. Ekkor olvastam először a „Né és a szoc'aliz- mus” című könyvet.

— Néhány é\ múlva, mikor felszabadultam, már bizalminak választottak meg a

dolgozók. 1912-ben vettem részt először egy nagyobb sztrájkban, a budapesti vagon- gyári dolgozóknál. Bérkövetelésünk eredménnyel járt. Innen elkerültem Kra«sóba. majd azt követően Alsó-Fehér- megyébe, Nagyenyed községbe

— 1916-ban már az aszódi repülőgépgyárban dolgoztam. Ügy gondoltam: a szakszervezet minden üzemben kell és kezdtem itt is szervezni. Sikerült is megalakítani. Rövid időn belül 180 munkás főbizalmija voltam. Mozgalmi munkánk itt már jóval nehezebb Volt, mint az előző helyeken (Éfelalgyár had'üzem volt, ahol a.^ztrtájkolásért fpbelövés járt. .Mit téhettijnk? Az eeyik munkásunk javaslatára elkezdtünk „amer ikázni”. Ez azt leien ti. hogy a határidős munkadarabokat, anvket egy nap alatt kellett volna elkészíteni, mi három-négy napig készítettük.

— 1918. őszén az őszirózsás forradalom kitörésekor a mi üzemünkben is megmozdult a munkásság. Az orosz foglyok, akik ott dolgoztak, átálltak hozzánk, s ml fegyvert adtunk nekik. Megalakítottuk a gyár- őrséget, majd a nemzetőrséget. Természetesen, minket, akik a munkásmozgalmat szerveztük, elfc%tak, és kitiltottak az üzemből. Az egyik a'ka’ommai a csendőrség a gödöllői plébániára kísért

— Az ebédlőszobában a legfinomabb ételek feltálalva vártak. Ugyanis az volt a cél- 'uk, — Don*osabv'an a p’ébá-5 nos úrnak, — hogy a munkálok álltának a va”ás oldalára és az üzemet aduik v'ss7a a régi, az ő szavaival mondva ..hivatott” vezetőinknek.

— Jegyezze még p’ébános úr, — szóltam, — Budapesten nemcsak egy gyalupad van, S míg munka’ehetőség _ lesz az országban, addig az aszódi repülőgépgyár munkásai nem állnak az önök oldalára.

Kitiltották az üzemből és Pes*re utaztam.' Felmentem a szakszervezeti központba Óra- vecz elvtárshoz, az akkori szakszervezeti titkárhoz, hogy segítséget kértek. Itt 'alálkoz- tam Peyer Károllyal és akkori munkatársával. Kéthly Annával — Mit akar már megint? Maguk csak sztrájkolnak és pén’t kérnek á’1at'dóan Azt hiszik, bírjuk mi ezt űzetni, inkább doboznának. . — Ezzpl fogadott Peyer Károly

— Nekem sem kellett több. Úgy össievesz*em vele. hogy majdnem kidobtam saját irodájából.

— Ezután már üzemről- üzemre járva dolgozhattam. Valamennyi helyen csak néhány napig volt maradásom, mert nevem a fekete listán volt és az ilyen embereket nem nagyon szívlelték. Utoljára az északi főműhelybe ice-ültem.

A Tanácsköztársaság bukása után még rosszabb volt helyzetünk Mozgalmi munkánkat csak illegálisan, nagyon elővigyázatosan végezhettük. Egészen 1944-ia megfigyelés alatt voltam és minden héten ie’entkeznem kellett a esendörségnél. A felszabadulás itthon ért Hatvanban, szülővárosomban. Röviddel a fel- szabadulás után új.a nekiláttam a munkának és több harcostársammal mz'-tkezdtük a bárt tervezését. E,. r kerültem a hatvani vasútállomásra, s itt dolgoztam hét évig, mint az üzemi bizottság elnöke Azó*a már nyugdíjba mentem, de továbbra is részt veszek párt- munkáhan. Tag'a vagvok a revíziós bizottságnak, s 57-ben beléptem a munkásőrségbe s. 70 éves vagyok, de ha még egy ellenforradalom !erme. óira ott vo'nék. mert a 40 év előtti álmok megvalósulását nem engedném megsemm’síteni.

Kiss Béla

Nehéz már az emlékezés négy évtized távlatából, ha valaki a kilencedik tizedet tapossa. S különösen nehéz visz- szapergetni az eseményeket

o * • aki emlékezik ..«

akkor, ha könnyeket csalnak az ember szemébe az emlékezés percei.

De az újságíró kutatja a régmúlt napok emlékeit, szerényen és nagy-nagy csodálattal jegyzi a dicső napok történeteit, a harcostársak emlékezéseit

Így van ez most is az évforduló előtti napon Gyöngyösön a városszéli Víg utca egyik kis szobájában. Itt él a 81 éves Hablicsek Feri bácsi, ugyanannyi idős feleségével. Közel 60 esztendeje élnek együtt, jóban—rosszban, teljes egyetértésben.

Gyönyörű öregkor. Az egészséggel sincs baj. Ahogy Feri

... Nemecz József harcostársa

bácsi mondja — sose legyek rosszabbul.

S a 81 év mögött történelem húzódik meg: két forradalom, két világháború s két ellenforradalom története. Van hát miről mesélnie Feri bácsinak.

S most talán kissé ünnepélyesebb a hangja, a jó öreg pipa is megpihen reszkető kezében, szemei könnyekkel küszködnek. Nehezen tör utat szájából a szó. De azért lassan- lassan megered, mint a tavaszi eső, s beszél a hős forradalmárról, a kivál “> harcosról, a legjobb barátról, a mártírhalált halt Nemecz Józsefről;

No, de hadd beszéljen ő maga, ö, aki együtt kéz te < teni az új világot Nemecz zseffel, Gyöngyös város p; rancsnokával, ö, aki azor szomorú napon beadta az ui< só ebédet a halálraítélt forr. dalmárnak.

— 18-ban ismertem meg Jóskát. ö fiatal volt, én inár akkor is túl voltam a ne yver.en A pártban ismerkedtünk meg. A saocdem volt akkoi í vsat

o nt akire emlékeznek * » o

ző községekbe. Gyűléseket, előadásokat tartott. Nagyon jó szónok volt. Emlékszem, ő beszélt május 1-én is.

A Búza-piacon gyülekeztünk. Onnan vonultunk a főtérre. Ott egy nagy emelvényről nézték a felvonulást a város vezetői. Innen a Csató-kertbe vonult a hosszú menet. Ott volt az ünnepség. Ott beszélt Nemecz elvtárs is. Üdvözölte a szabad május elsejét és az ünneplő gyöngyösieket, no meg a Mátra-környék lakóit, mert azok is ott voltak sokan.

Megakad most a beszéd, s a szó helyett a könnyek törnek elő. Elbukott a forradalom, hiába volt hősiesség, áldozat, győzött a túlerő.- Higgye el, fiatal elvtársam, nem szívesen beszé'ek erről. Az egri börtönben láttam viszont Jóskát. Tudta, hogy számára nincs kegyelem. Nagyon bátran viselkedett Együtt voltunk Gyöngyösön is a tárgyaláson. A gimnázium tornatermében tartották. Jóska mindent magára vállalt, mentett bennünket. Nem kegyelmeztek neki...

A papot is visszaküldte, pedig régi tanára volt. Azt mondta: vigye vissza a keresztet, nem való az nekem. Jöjjön vissza anélkül, úgy szívesen beszélgetek.,,

Az utolsó napon én vittem oda neki az ebédet, az utolsó ebédet. Krumplis tészta volt. S amikor elérkezett az utolsó perc, amikor kísérték a bosszú

folyosón, az eeri börtönben azt kiáltotta felém, szervusztok, gyerekek! Világ proletárjai, egyesüljetek!

Még ma is meg tudnám mutatni a helyet, ahol a bitófa állt. Nagyon bátor gyerek volt. Azt kiáltotta a bírák felé: ma rám került a sor, de holnap majd tirátok.

Aztán nem szólt többé... De a sírját sokáig gondozta valaki.

A forradalom katonája volt, a világ proletárjaiért halt meg. Nagy ember volt.

Igen, nagy ember volt Nemecz József városparancsnok, aki Gyöngyösön a Tanácsköztársaság egyik vezetője volt Igazi forradalmár volt. Ö is és a többiek is, a nagy napok neves, vagy névtelen harcosai, akik szebbé s boldogabbá akarták formálni a világot.

Ilyen ember volt Feri bácsi is, s amennyire 81 esztendeje engedi, ilyen ma is. Most is dolgozik, jön-megy, intézkedik. A munkásotthon építésének ügye foglalkoztatja. S ha felépül az új otthon, boldogan s büszkén néz majd fel rá. Köny- nyező szemei megkeresik a szép homlokzatot, s megpihennek a ragyogó, vörös csillagon.

Negyven évvel ezelőtt ő is felrakta a csillagot. 133 napig ragyogott az a csillag, de ez á mostani, ez ragyog már rég, s ragyogni fog, mind fényesebben és fényesebben, mint égen a csillagok.

Márkusa László

Másnap... Hát' igen, másnap már ragyogott a Jóska arca, amikor kérdezte: tudod-e, mi történt? Kikiáltották a Tanácsköztársaságot.

ö városparancsnok lett, én pedig a lakáshivatal elnöke. Nagyszerű, lelkes napok következtek. öt nagyon szerették az emberek. A lebontott városházán volt az irodája. Sokan jártak hozzá. Mindenkit meghallgatott, intézkedett. Sokat járt Aba- sárra, Domosz- lóra, Patára és a többi körayebeszélgettünk, sokat vitatkoz- is, előtte való este, 1919 mártunk a vezetőségben. Hosszú, cius 20-án. Még éjjel is tartott nagyon hosszú vita volt akkor a vezetőségi ülés...