Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

«fffiPÜJISAG 1959. 21.. sswm'brf ± Minden lehetőségünk megvan arra, hogy győzelemre vigyük 1919. nagy ügyét .— Ünnepi est az egri Gárdonyi Géza Színházban — 19T9-re emlékestek tegnap este Egerben, a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 40 évfor­dulója a'ka’mából az MSZMP megvei bizottsága, az MSZMP városi bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront me­gyei elnöksége által rendezett ünnepi esten. Hét óra után néhány perccel — a gyönyörűen fe1 díszített szán pádon elfog’alta helyét az est elnöksége, Bíró József, Dór- kó József, Furuez János. Gu­bán Dezső. Lendrai Vilmos, Libertiny Sándor, Szabó Imre, a megyei párt-végreha jtó- bi­zottság tagjai, Kov cs G .bőmé, a városi pártbizottság osztály- vezetője, Papp János, a Népújság szerkesztője, Bo­ros Laios, Csuhaj József, Gu­lyás József, Kiss Lajos, Pénz Dezső, Rokfalusi Dezső vete­ránok, Kocsmár János, a vá­rosi tanács v b. elnöke, Cser- Mik József, a Hazafias Nép­front megyei elnöke, Horváth Nándorné, a megyei nőtanács elnöke. Szabó György őrnagy, a helyőrség parancsnoka és dr. Némedi Lajos, a Pedagógiai Főiskola igazgatóra. Fe’hangzott a Himnusz majd az elnök’ő Csuhái József meg­nyitotta az ünnepséget Utána Gubán Dezső, az MSZMP me- g-ei bizottságának tagja az egri járás pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszé­det. — Negyven évvel ezelőtt, 1919 március 21-én a magyar munkásosztá’y kezébe vett» a hatalmat, kikiáltották - Ma­gyar Tanácsköztársaságot — kezdte a beszédét az előadó, majd így fo’ytatta: — a ma­gyar munkásosztály elsőként követte az orosz munkások példáját a hata’om megraga­dásában, a proletárdiktatúra kivívásában, a mindenfajta kizsákmányolás -és e’nyomás megszüntetésében, a szocialis­ta társadalmi rend építésének útjára vezette a magyar dol­gozó népet. Jogos nemzeti büszkeséggel emlékezünk meg ma arról a korszakról, ami­kor hazánk a történelmi hala­dás élvona’ába áll. Gubán Dezső ezután a Ta­nácsköztársaság k'kiáltását megelőző esztendőkről szólt, ame'yek alatt napról napra romlott s egyre elviselhetet­lenebbé vá’t a nép élete. Sztrájkok és tüntetések je’ez- ték a munkásosztály elégedet­lenségét. Ilyen történelmi helyzetben jutott el Magvarország népé­hez a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győze’mének híre — folytatta ezután az ün­nepély szónoka — A forrada­lom győzelme és vívmányai arra lelkesítették a magyar né­pet, hogy harcba indu’jon egy szebb jövő megteremtéséért. Útmutatást az orosz nép kom­munista pártja mutatott s így 1918. végére a burzsoázia hely­zete Magyarországon is tartha­tatlanná vált. A központi ha- ta’mak elvesztették a háborút. A dolgozó nép pedig 1918. ok­tóberében elsöpörte a háborús kormányt és ezzel győzött az őszirózsás forradalom Ma­gyarország függőt'enné lett és 1918. november 16-án kikiál­tották a köztársaságot. — A forrada’om győzőmé­vel e’szakadt az ország Auszt­riától. megdőlt a Habsburgok 400 éves uralma megszűnt a gazdasági függőség Az új kor­mány rendet akart, de o’van rendet, amelyben a forradalmi akciókat a mindenbe beletörő­dő nyuga’om vá’tja fel, ezzel szemben ’ a munkások szocia­lista bemndezésű kö: .apasá­got. az agrárproletárok fö’d- osztást követeltek. A liberális burzsoá kormány tehetet'en- nek bizonyult, nem tudta de nem is akarta kielégíteni a dolgozó tömegek kö” te’éseit. — 191§. novemberében a bal­oldali erők összefogásával si­került létrehozni a Kommu­nisták Magyarországi Partját A’apítói az első perctől kezd­ve példaképüknek tartótat? az orosz kommunistákat, magu­kévá tették Lenin eszmé i s ar­ra törekedtek, hogy hasznosít­sák a Bolsevik Párt gyakorlati tapasztalatait A magyar mun­kásosztá’y legiobb erői. a párt vezetésével, harcba indu'tak hát, hogy a polgári demokra­tikus forradamat tovább fej­lesszék szocia’ista forrada’om- rr.á. Nem volt könnvű feladat, de a do’gozó r.ép e’kóseredébe 1918 márciusára már igen ma­gasra csapott A burzsoá kor­mány gyű'öltté vált a nép sze­mében, a kommunisták vi­szont egvre nagvobb befo’yás- ra tettek szert. Végül 's elér­kezett március 21. a szociál­demokrata és. kommunista párt egyesülése s még ezen a napon kikiá’tották a Tanácsköztársa­ságot. Ezzel a világon immár második országban győzött a szocialista forradalom. — A Tanácsköztársaság al­kotmánya a magyar nép tör­ténetében először volt a do’go­zó nép alkotmánya — mon­dotta a továbbiakban a szó­nok. — Biztosították a dolgo­zók alapvető jogait a szólás-, sajtó-, gyülekezési- és lelkrs- mereti szabadságot, kimondták a művelődéshez való iogot és azt, hogy a Tanácsköztársa­ságban csak annak van joga aki dolgozik. Az úi rend na­gyon sokat tett a nép életkö­rülményeinek megiavítására — A Tanácsköztársaság győ­zelmének híre r.agv kihatással volt a nyugaM hata’makra is Oroszország után a magyar- országi változások hallatára attó1 is féltek bogv = forrada­lom tüze tovább téried nvugat felé és veszélyeztetni fogja ha­talmukat. F/’ek után arra az elhatározásra jutottak, hoev intprvene’ót szerveznek a Ma­gyar Tanáccköz‘ársa«á>’ ei'en A’i<* pov hónappal az úl rend ifíVá’tésq ufán. már fegyver­rel kő’ett védenie hntaimát a mawar nénnek. A fiára! vö­röshadsereg sokszoros túlerő­vel szállt mindenütt harcba de fegyvert fogjak a kommu­nisták. s a ba'o’dai* «.-moi-vde­mokraták iava«latára az üze­mek leeiobbiai is. hogy mea- védiék államrendüket a r>ro- letár-hadsereg megállította a támadókat. Legd’csöséeesebb harcait északon viv+a, s ez a hadiárat megteremtette & fel­tételét. hogy a szlovák nro'e- taidátos is k'k'á’^sa 1919 jú­nius 16-án a tanácsköztársasá­got H!áha vohak azonban a le’kea koTV'’'v'Tin\R+ák, a rend odaadó védői, a be’-ő ámpőv segítségével a külső ellenség tú’p-eie végül is megtörte a vörösbadsereCTet. 133 nanos hős’ps lrfivde’em után a ”Ta- gyar Tanácsköztársaság elbu­kott. Azóta sok mindenen ment keresztül a magvar nép Horthv nribékiei ű’döz+ék a pro’etárdiktatúra híveit, evá rosok és fö'desurak senvves? tették kedvük szerint a mun­kásokat. parasztokat, a kom mur>;s*ák mo-ea’mát, a kom munista eszmék teríedésél azonban nem tudták eltölteni Ezért tudták sokan már a fel- szabad"iás narinihan is. hogy mit kell tenniök, hogy hol a helyük. — Népi demokráciánk, a Magyar Tanácsköztársaság örökségének folytatója, — mondotta Gubán elvtárs, be­széde végén. — Megoldja azo­kat a feladatokat, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság az ellenforradalom győzelme mi-- att nem tudott végrehajtani Mi most sokkal kedvezőbb kö­rülmények között folytathat­juk harcunkat, de tanuljunk 1919. (példájából. Minden lehe­tőségünk megvan arra. hogy győzelemre vigyük 1919. nagy ügyét, a szocializmus felépíté­sét. Az ünnepi beszéd után fel­hangzott az Internacionalé. majd az est második részében hivatásos művészek és öntevé­keny művészeti együttesek ad­tak színvonalas műsort. Külföldön élő Heves megyei veteránok távirata! és levelei a nagy évforduló alkalmából A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 40. évfordulója alkal­mából több levelet kapott az MSZMP Heves megyei bizott­sága a külföldön élő. de a Ta­nácsköztársaság ide'én Heves megyében harcoló és dolgozó veteránoktól, akik jókívánsá­gaikat küldik az ünnep a’kal- mából, s kegyelettel emlékez­nek meg a hősi harcokban el­esett társaikról. Riha Gyula Ostravából kül­dött táviratot, amelyben a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 40 éves évforduló­ja alkalmából, mint a tanács­köztársasági idők egri közigaz­gatási szakosztályának vezető­je. sok sikert kíván Heves me­gyei elvtársainak. Táviratát ez­zel fejezi be: „Családommal együtt örülünk eddig elért si­kereiteknek.” Levél érkezett Nemecz Ala­jostól (Nagybánya, Románia), a Tanácsköztársaság Heves rfie- gyei mártírjának, Nemecz Jó­zsefnek az öccsétől is. Nemecz elvtárs többek között a követ­kezőket írja: „Az 1919-es proletárdikta- ~jéra egyik gyöngyösi harcosa­ként forró elvtársi üdvözlete­met küldöm Eger városa és Heves megye ünneplő dolgo­zóinak. Még élénken emlékszem visz. sza azokra a nehéz, dicső har­cokra, amelyet a Heves megyei munkásság és dolgozó paraszt­ság soha nem látott lelkesedés­sel és önmegtagadással vívott a Tanácsköztársaság megerősí­téséért. Az .1919-es kommunisták megkezdték az új élet építését, de azt befejezni nem tudták, mert bármily lelkesen dolgoz­tak, harcoltak is, az ellenséges túlerő győzedelmeskedett.” Levelében ezután megemlé­kezik azokról a veteránokról, akikkel együn harcoltak: Gyöngyösön Endrész József, Czifferszki Károly vasasokról. Kovács Antal, Palcsó Antal ácsokról, S. Pataki János kő­művesről, Kiss Antal, Majzik Sándor, Czakó Sándor, Dono- vár János, Harján János szőlő­munkásokról, Waldner Fülep, Kardos Imre. Fenyvesi Gábor Gergely Danó értelmiségi dol­gozókról és a kommunista esz­mékért hősi halált halt Ne­mecz Józsefről, Donovár Já­nosról, Palcsó Antalról, Kiss Antal, Lax Katalin, Sima Dá vidné gyöngyösi, valamint Nagy József, Tóth Géza Zv le­kér Sándor és Reismann Béla Herman Heves megyei elvtár­sairól. „Amiben mi, kommunisták mindig hittünk — felszabadu­lásunk be is következeit S ma nagy elégtétellel látjuk, hogy 40 év előtti harcunk nem volt hiábavaló, mert utódaink a mi nyomdokainkon haladba telies sikerrel építik az új, boldogabb jövendőt. A mostani nagy jubileumi ünnep alkalmából kívánom Eger város és Heves megye dolgozóinak, hogy a várt veze­tésével. nagy sikerrel építsek az új, boldogabb világot, ame­lyért a 19-es kommunisták oly bőségesen ontották vérüket.” Nemecz Alajos elvtárs a kó- vetke-ő szavakkal fejezte be levelét „Ébenek ió egészség­ben a 19-es öreg kommunisták éljen a Magvar Szociális’’ Munkáspárt, s fe’szabadítónk. a dicső vöröshadsereg. SZOKODI JÓZSEF: Heves megyei adaloli a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez (Gyöngyös a két forradalom idején) A mi a politikai harcot és '* a baloldal erősödését illeti, arra a kereszténys^ocia- listák kétségbeesett ellenállása vet legiobban fénvt. A „Gyön­gyös és Vidéke” vad szocialis­ta-ellenes uszításba kezd. A szocializmustól való rettegett félelmét immár vallási, nacio­nalista és demokratikus kön­tösbe burkolva igyekszik a la­kosságra átvinni A december 1-i szám „Hátrább az agarak­kal” című cikke elárulja a bal­oldal erőgvaranodását: „Az is­tentelen, vallást megtrgadó, hazát nem szerető szociálde­mokrácia a tőle már jól is­mert erőszakos eszközökkel, a terror és hatalom bunkóiával felfegyverkezve, a nyakunkra akar ülni, hogy megfojtsa mindazt és mindazokat, akik az ő igájába nem akarják fejü­ket hajtani.” 83 A keresztényszocialisták, a Károlyi-pártiak és a radikáli­sok — bár megegyezni nem tudnak — közös érintkezési fe- ’ületet találnak a szocial;s+ák ellen. Ezt mutatja a „Gyön­gyös” c. rad’kális lap december 14-j számának egyik cikke, amelyben ez áll: „Szomorú szívvel tapasztaljuk ma. hogy a forradalmi országokban csak­nem egyedül állunk, hol a ki­vívott szabadság — és önálló­ságunkat ennek az országnak a fiai veszélveztetik, nem azért, mert jobbat kívánnának kivívni, hanem csak azért, hogv a sok százezrekkel—mil­liókkal ellentétes agitáriókat fejtsenek ki saját érdekükben, a hatalom elnyerésére.” „Aki pedig rendbontó, vagy a boldo­gulásnak ellene izgat, az haza- áruló.” 34 A baloldal mindezt részben kihívásnak vette, részben ter­mészetesnek tartotta: a talaj egyre jobban kicsúszott azok lába alól, akik a polgári de­mokráciát végcélnak tekintet­ték, s így akartak megállni az úton. A jobboldal támadására a baloldali ellentámadással vá­laszolt: nem vett tudomást a kormány azon törekvéséről, hogy a Nemzeti Tanács és a Munkástanács pusztán ellen­őrző funkciókat gyakoroljon. Arra gondolva, hogy a Nem­zeti Tanácsot sikerül megtisz­títani a reakciós elemektől, a baloldal először erre összpon­tosította erejét. T ) ecember 18-án a Nem- zeti Tanács ülésére az­zal a szándékkal mentek, hogy a reakciós vezetőket lemondat­ják. Alig kezdődött meg az ülés, a baloldal — egy közbe­szólásra, mint jeladásra — vi­harosan követelni kezdte a pol­gármester. aki egyben a Nem­zeti Tanács elnöke is volt, azon­nali lemondását. Kemény Já­nos lemondott, de helyébe dr. Somogyi István keresztény szo­cialista került így a terv csak felemásan valósult meg: a ve­zetésben lényeges változás nem történt (nem is történhetett, mert elnökjelöltet nem állítot­tak). Ugyanakkor azonban ke­resztülvitték, hogy az SZDP a továbbiakban nagyobb szám­mal vett részt a Nemzeti Ta­nács ülésén, mint a többi pár­tok. 95 A Nemzeti Tanács ezen ülése után azonban a baloldal takti­kát változtatott: azt a célt tűz­te ki, hogy a Nemzeti Tanácsot bojkottálja és a Munkástanács megerősítésére helyezi a fő­súlyt. Endrész József a Nemzeti Tanács december 21-i ülésén bejelentette hogy ő és elvtár­sai a Nemzeti Tanácsot csak addig támogatják, ameddig a párt elveivel azt össze tudják egyeztetni; ez a támogatás azonban azt is jelenti, hogy pártja és a Munkástanács „a teljes ellenőrzési és felülbírá- lati jogot” fenntartja magá­nak. Egyben a baloldal nevé­ben azonban követelte, hogy Bozsikot és Somogyit távolít­sák el a Nemzeti Tanács éléről Amikor egyes szónokok (pl. Mintzér helyettes kormány- biztos) a hazafias érzésre apel­lálva, beszéltek, — „Nekünk nincsen hazánk!” kiáltásoktól hangzott az ülésterem. Ugyanekkor ielentette be Endrész József hogy az SZDP kilén a Nemzeti Tanács tiszti­karából Ezután a Nemzeti Ta­nács ülései teljesen ellaposod­tak. januárban már ..a teljes részvéten ség” mutatkozott ..Ellenben a szociáldemokrata párt munkástanácsa annál erő­teljesebben dolgozott és készí­tette elő uralmát.” 38 Mindez azonban nem jelen­tette. hogv a gyönevösi reak­ció beszüntette ellenállasát. Egyrészt a „po'gárszövetség” gondolatát felújítva, most már kizárólag bolsevista, kommu- nista-eí’enes uszításba kezde­nek. Felszólítják a „józan” szociáldemokratákat is. hogy csatlakozzanak a „po’gómzö- vetséghez”.37 Másrészt pedig a képviselőtestület megmenté­sén fáradoznak. 1919. január 3-án megielent egy néptör­vény, amely a képviselőtestü­leteket felváltandó nép’aná- csok létrehozásáról intézkedik. A keresztényszocialisták hatal­muk elveszítésének egv újabb momentumát látták ebben. A képviselőtestület eddig ugyanis az ő kezük­ben volt. 160 tagból állt, amelyből 80 virilis (választás alá nem eső, legtöbb adót fi­zető egyén), 80 pedig válasz­tott, de a többség keresztény­szocialista. Gyöngyösön tehát olvan politikai szituáció állott elő, hogy a Károlyi-kormányt, maid január 13-a után a Be- rinkey-kormányt — a városban egyiknek sem volt reális több­sége — baloldalról burzsoá re­akciós jellege jobboldalról, a keresztényszocialisták részéről pedig „forradalmi” jellege mi­att támadták. Miután a Nemzeti Tanács „elhalt”, s látva azt,, hogy a re­akció a képviselőtestületet igyekszik menteni, a baloldali szocialisták ez ellen a szerv el­len mentek támadásba. Az SZDP január 26-án nagy nép­gyűlést tartott, amelyen a kép- viselőtesíület feloszlatását kö­vetelte. Utána tüntető felvonu­lást rendezett a képviselőtestü­letet védelmező keresztény szo­cialisták ellen. A keresztény szocialisták ugyanezen a napon ellengyű­lést szerveztek. Támadásuk közvetlenül a Berinkey-kor- mány azon rendelete ellen irá­nyult. amely a vallás- és a köz- oktatásügyi tárca szétválasztá­sát mondta ki. Ugyanakkor hazug és képtelen állításokkal támadták a szociáldemokratá­kat, de a támadás fő éle a kom­munisták ellen irányult. Őr­jöngő szónoklatokkal igyekez­tek a gyűlésen részt vevő val­lásos szülőket szembefordítani mindazzal, ami njint pozitív folyamat,' 1918. október 31. után lezajlott. Így lényegében a baloldali forrada’mi erőkkel akarták szembeállítani a gyű­lés részvevőit,38 Ezzel a két gvű'ésse! a forra­dalmi és reakciós erők újabb hol nyílt, hol burkolt harca indult el. Ugyanakkor az a sa­játos helyzet alakult ki — mi­után a kormány a városban reális hatalmat nem képviselt —, hogy lényegében a baloldali forradalmi erők vívták ki lé­pésről lépésre azokat a szűkre szabott politikai vívmányokat is, melyek megvalósultak Egy. egv kormányrendelet a balol­dali szociáldemokraták legke­ményebb harca útján érvénye­sülhetett. Tgy történt az 1919. febru­árjában a Néptanács megszervezésénél is. A keresz­tényszocialisták — bár e tör­vény a polgári demokrácia konzerválásának egyik jelen­tékeny eszközeként született meg — Bozsik plébánossal az élen, a leghatározottabban til­takoztak a Néplanács felállí­tása ellen, azt kiabálva a szo­ciáldemokraták felé, hogy ..Nem akarjuk, hogy a Him­nusz helyett a Marseillaise-t énekeljék, s nem akarjuk lát­ni, hogy a nemzetiszínű csokor helyett vörös kokárdát viselje­nek”. »Mi akarjuk sorsunk irá­nyítását a kezünkbe venni *■ írja a Gyöngyös és Vidéke —t mi, a keresztény nép. mi aka­runk itt dolgozni, alkotni és irányítani s ki fogjuk csavarni a hatalmat azok kezéből akik arra spekulá’nak. hogy álmo­sak, gyávák és buták vagyunk, s testünkön átlépve, magukhoz ragadják a hatalmat, holott nem a mi véreink.” 39 ("’satlakoztak a Fejér me- gyei képviselőtestület azon határozatához, amely a királyság visszaállitását köve­telte; Bozsik a rendszert des- potizmussal, az emberi iogok sárbaíiprásával vádolta Ezt a lázadást nem hagyhatta szó nélkül a polgári demokrácia egyetlen hivatalos vagy félhi­vatalos fóruma sem. A láza­dásról a Népszava a követke­zőket írta: „Itt (Gyöngyösön) a háborús uzsorából szörnyen meggazdagodott nagyparasz­tok, szemtelen csukásoknak vezérlete alatt szembeszállot- tak a népköztársasággal és tör­vényeivel. A magát keresz- tényszociálisoknak valló ban­da . . éltette a fehérvári hatá­rozatot és azt ordította, hogy a népkormányt le kell bunkóz­ni... le akarják bunkózni a népkormányt és a köztársasá­got és vissza akarják állítani az úri tólvajok, fejedelmi gaz­fickók és gonosz csuhások ural­mát ..40 Bár a lázadást hivatalos vizsgálat követle, még-s a leg­frappánsabb választ a gyön­gyösi munkásság adta meg a február 7-1 népgyűlésen, ahol a következő határozat szüle­tett: „Gyöngyös város munkás­sága kijelenti, hogy az ellen- forradalmi törekvésekkel szem­ben, amelyek segítségével a kimúlt képviselőtestület reak­ciós tagjai és az azokkal szö­vetkezett elemek néprontó uralmukat fenn akarják tarta­ni, fölveszi a legélesebb küz­delmet. Számontartja azok mű­ködését, akik eddig is mérhe­tetlen kárt okoztak a dolgozó népnek, akik ma is mindenre hajlandók, csakhogy a nép ön­tudatra ébredését és boldogu­lását megakadályozzák és min­den rendelkezésre álló eszköz­zel végrehajtja a forradalmi idők azon követelményét, hogy a korrupció fenntartóit, a nép­butítás bűnös uszályhordozóit a közélet színteréről örökre el­tüntesse.” 41 A Néptanács tagjait a me­gyei kormányb'ztos feb­ruár 15-én nevezte ki. A szó- ciáldemokraták azt követelték, hogy mint a város legnagyobb pártja, a legtöbb helyet kapja a többi pártokhoz viszonyítva, ellenkező esetben bojkottálják a Néptanácsot. így a 12 tagú Néptanácsba 5 szociáldemokra­ta, 3 radikális. 2 kisgazda, 1 Károlyi-párti és 1 keresztény- szocialista került. Ezután a Munkás- és Katonatanács, a Néptanács egy része által tá­mogatva, öntevékenyen meg­kezdte a nemzetőrség megtisz­títását a kereszt én yszoc! a’i=ta elemektől és közös értekezle­ten követelték annak hivatalos átszervezését is.42 A Néptanács - amelyben a szociáldemokraták szava dön­tött — február 16-i ülésén ki­mondta a képviselőtestület ré­gi szakosztályainak és bizottsá­gainak megszűnését és új bi­zottságokat választott.43 JEGYZETEK: 33. Gy V. 1918. december 1 se. 34 Gyöngyös, 1918. december 11. sz. 35. Tagyob. 2/17. és E. n 19», december 22. 36. Tagyob. 2/17. 37 Gyöngyös, 1919. január to. sz. 38. E. A. L. 2343. 39. Tagyob 2/17. és Gyöngyös és Vidéke 1919 február 9. sz. 40 Népszava. I9is Február 7 sz. 41. E. u 1919 február l? és Aa Üisá** 1*119. február 9 sz. 42. A Katonatanács megalakul'!® •iának időpontba néni ‘sineretes, de 'kkor már működött. 43. Idézi D. Bachó 1. im, % (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom