Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-20 / 67. szám

28 WB¥>03SACí 1959. március 20., pintek ÍSZOKODI JÓZSEF: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez (Gyöngyös a két forradalom Idején ) ív. 1918. november 3-án a pol­gármester (Kemény János) a hadügyminisztertől távirati pa­rancsot kapott a nemzetőrség felállítására. Ennek kapcsán szóba került, hogy a Kápolnán veszteglő katonai alakulat Gyöngyösre vonul. Erre az ala­kulat parancsnoka a hadügy­minisztériumtól utasítást isika­pott. Bozsik vezetésével a he­lyi reakció ezellen a leghatá­rozottabban tiltakozott, s a Gyöngyösre készülő alakulat parancsnokát, távbeszélőn azzal fenyegették meg, hogy ameny- nyiben nem áll el szándékától, a városi polgárőrség kénytelen lesz gépfegyvertűzze’ kénysze­ríteni arra, hogy mond1'on le a városba való bevonulásról.26 Bozsikék — ismerve a katona­ság forradalmi hangulatát — attól tartottak, hogy a hatalom esetleg kicsúszna a kezükből, ha helyet adnak az alakulat­nak Gyöngyösön. Egy esetleges fegyveres ellenállás megszer­vezésének a lehetősége abból adódott, hogy a polgárőrséget már eleve olyan egyénekből szervezték meg, akik a kemsz- ténvszocia'isták táboriba tar­toztak, s Bozsik utasításait el­fogadták. A karhatalom „le’ke és sznieálatvezetőie” a helyi KSZNP elnöke, Király János volt. Miután azonban a nem­zetőrség felállítása elkerülhe­tetlenné vált, elhatározták, ho«v mindenféle külső segítség nélkül, salát maguk szervezik azt meg. fgv minden kétséget kizáróan a hatalom a keresz­tényszocialisták kezében volt, de ezt az egyeduralmat nem sokáig élvezhették. A Nemzeti Tanács mellett novemberben egy új politikai erő jelentkezett a vá­rosban. Megalakult (november 5.) a Munkástanács. 27 Befolvá- sa fokozatosan terjedt, amely­nek nyomán a Nemzeti Tanács­ban levő baloldali érzelmű egyének is egyre bátrabban merték véleményüket nyilvá­nítani. (A Nemzeti Tanácsok átmenetileg kisaiátították a közigazgatási szervek funk­cióit, ami bizonyos anarchiát eredményezett. Az arra irá­nyuló törekvés (központilag), hogy e szervek kapják vissza hatáskörüket, nem egyszerűen az anarchia puszta megszünte­tését célozta.) Bár Gyöngyösön a fegyveres hatalom a reakció keze ben volt, a Munkástanács befolyását és a baloldali elemek térhódítását megakadályozni nem lehetett, akik egyre határozottabban a régi közigazgatás teljes fel­számolására törekedtek, s a Nemzeti Tanácsban is ilyen kö­veteléssel léptek fel. Ezért nem véletlen, hogy november máso­dik hetében Hakker Béla azzal a javaslattal állt elő a Nemzeti Tanács ülésén, hogy „a nép minden rétegét képviselő ta­nács a jövőben csak a képvi­selőtestület határozatainak fe­lülvizsgálására szorítkozzék”.28 A baloldali erők befolyásá­nak növekedése a keresztény- szocialisták bázisát fokozato­san gyengítette. A keresztény­szocialisták befolyása alatt álló munkások, látva azt, hogy Bo­zsikék egyáltalán nem törőd­nek a kisemberek, a vagyonta­lanok érdekeivel, s hogy min­den erejükkel a királyságot akarják megmenteni, mindin­kább a szociáldemokraták felé fordultak. üzt az „átállási” folyama- tot gyorsította a KSZNP nyílt kiállása a monarchia mel­lett, amely egyben a párt első politikai vereségét eredmé­nyezte Gyöngyösön október 31. után. Ez a politikai vereség az államforma kérdéséről lefolyt vita során következett be: mi­lyen legyen az ország állam­formája, királyság, vagy köz­társaság?. A Nemzeti Tanács ülésén a keresztényszocialista vezetők — elsősorban Bozsik — minden erejükkel azon voltak, hogy a tanács a királyság mel­lett döntsön. A szociáldemok­raták és a radikálisok a köz­társaságot éltették és a király személye eilenj kirohanások­kal és jogos vádakkal is érvel­tek a köztársaság mellett. A tanács a vita hevében köztár­sasági többségéé alakult át, il­letve az addig passzív tagok is kifejezték a királysággal szem. beni gyűlöletüket. Erre a ke- resztéovszociah'sta vezetők — köztük Bozsik is. aki a vita he­vében azt kiabálta, hogy „a ki­rály személyét csak a saját testén át engedi támadni” — félve befolyásuk teljes elveszí­tésétől, visszavonulót fújtak és „a k^+ársaság mellé álltak”. T gy született meg novem­1 bér 13-án a következő határozat: „A gyöngyösi Nem­zeti Tanács, amely Györgvös város lakosságának minden társadalmi osztályából, szám- aránvuk szigorú figyelembe­vételével, 200 tagból áll, no­vember 13-án tartott teljes ülé­sén kimondotta, hogy figye­lembe véve a pragmatica sanc- tio megszűnését és az európai eseményeket, Magyarország lé­tének és társadalmi békéjének megvédésére, szükségesnek tartja a képviseleti rendszerű demokratikus köztársasági ál­lamforma felállítását.” 28 Bár a határozat egyhangú szavazattal született meg, de a keresz+ény- szo^aüsták veresége nyilván­való volt. 5. 1918. november 16-án kikiál­tották a köztársaságot. A gyön­gyösi dolgozó tömegek lelkese­déssel fogadták, számítva arra, hogy most már előtérbe kerül­nek az ő gazdasági érdekeik is. A helyi reakció már nem képviselt korántsem olyan erőt, mint az első napokban. A po­litikai hatalomnak nem kizáró­lagos birtokosa már a KSZNP. Az előbbiekben érintett Mun­kástanács — bár az SZDP ke­retében alakult meg — Nemecz József és baloldali társainak tevékenysége alapján egyre ha­tározottabban fordul szembe az SZDP hivatalos vezetésének reformista politikai vonalával és a forradalomból valóban forradalmat, a népköztársaság­ból valóban népköztársaságot akar csinálni. ddig, amíg a reformista helyi SZDP-vezetők a „polgári egységfront” hamis illúzióját akarták a munkás­sággal „bevetetni”, s a keresz­tényszocialisták hazug, nacio­nalista honmentő propagandá­jának behódolva, tettek hitet a „békés nemzeti egység” mel­lett, a Munkástanács nyílt harcba lépett a reakció ellen. Waldner Fülöp és reformista, opportunista társai csak kon­cot kértek a hatalomból a ke­resztényszocialistáktól; a Mun­kástanács a hatalmat követelte tőlük. A keresztényszocialistákban csalódott egyszerű dolgozók nagy része két hét alatt — s 16-a után egyre többen — el­jutott az SZDP-hez. Pontosab­ban az SZDP balszárnyát kép­viselő és a Munkástanácsban is tevékenykedő forradalmi szo­cialistákhoz. Az SZDP vezeté­sében is megbomlott az egy­ség, miután Endrész József vasmunkás, a párt elnöke, egy- rp határozottabban állt ki a baloldali, forradalmi törekvé­sek mellett. 1 Ezt az „átállási” folyamatot Vargha Tivadar, a KSZNP tag­ja így összegezte: „Az egyre fokozódó izgalmas időkben a Szociáldemokrata Párt mindig nagyobb erőre kapott, különö­sen, hogy a földmunkások zö­me is hozzájuk csatlakozott, egyre merészebben és kihívób- ban léptek fel. Immár hatal­mat képviseltek és keresztül vitték a Nemzeti Tanácsban, hogy a tagok a pártok' szám­aránya szerint állapíttassanak meg. Dr. Horovitz Alfréd és Dr. Weidner Fülöp még tür­tőztették magukat, de Endrész József már, ki a pártnak elnö­ke volt, merészen adta elő meg­jegyzéseit és követeléseit a ta­nács ülésein. Hatalmasan fel is voltak vértezve és napról nap­ra a Kertész-házban tartott gyűléseiken, mint egy külön városi intézmény, rendelke­zett.” 38 p’zen túlmenően a keresz- tényszocialisták pozí­cióit a Radikális Párt hivata­los megalakulása és ezzel meg­indult térhódítása is gyengí­tette, amiről ugyariccak Var­gha a következőket írja: „A földműves és iparos osztály rendjét e párt zászlóbontása megzavarta és sokakat elvont a Keresztényszocialista Nép­párt híveiből, mert úgy lát­szott, a középpolgári osztály érdekeit csupán e párt kesében lehet megvalósítani.”31 Az SZDP tömegbázisa - meg­erősödött, amelynek alapján a baloldal egyre határozottabb politikai akciókat kezdemé­nyezhetett. A Kommunisták Magyarországi Pártjának meg­alakulása csak fokozta az ak­tivitást. Bár arról nincs tudo­másunk, hogy Gyöngyösön ala­kult volna KMP-szervezet, de a baloldal előretörésén lemér­hető november 20. hatása. A dolgozók széles tömegei „egyre nagyobb bizalommal vi­seltettek” az SZDP és a Mun­kástanács iránt. „A pa­naszok hatalmas erővel törtek elő a sokáig lenyűgözött keb­lekből.” 33 A nincstelenek földet köve­teltek, a hivatalnokok szerény keresetük kiegészítéseként ugyancsak földigénnyel álltak elő. A munkanélküliek a mun­ka jogát hangoztatva, sürget­ték helyzetük megváltoztatá­sát. A lakásnélküliek családi otthon után vágytak. Az egész város dolgozó társadalma zú­gott a rossz közellátási viszo­nyok miatt, s amiatt, hogy a Nemzeti Tanács nem tett sem­mit az egyszerű emberek ér­dekében. S a „hatalmas erővel” feltört panaszok és követelések immár semmibe sem vették az ellenforradalmat képviselő ke­resztényszocialistákat íyi inden, az új, a boldog élet után vágyó mun­kás-tekintet a szocialisták felé fordult. Az SZDP-baloldal ket­tős feladatot tűzött maga elé: I. a Nemzeti Tanácsból kiszo­rítani a reakciót; 2. megjavíta­ni a város közellátását. (Ez utóbbiról csak annyit jegyzünk meg, hogy a közellótás megja­vítása nem sikerült még hóna­pokkal később sem. Gyöngyö­sön a szőlőkultúra elfojtott minden más termelési ágat, s így az önellátásra vajmi kevés remény volt. Az élelem vidék­ről való beszerzése rendkívül kínosan ment — a rekvirálások stb. —, csak néhány napra ered­ményeztek javulást. Az SZDP- nek csak egy alkalommal si­került vidékről nagyobb meny- nyiségű lisztet szereznie, amit a szervezett munkások között osztottak szét. Gyöngyös köz­ellátásával a megyei szervek is foglalkoztak, de ez sem oldot­ta meg a problémát.) JEGYZETEK: 26. D. Bach* L.: I. m. 39. t, 27. Vargha Tivadar (Tagyob. 2/17.) a várisi Munkástanács alak iiő ülését november 24-re teszi. Az éltkor megalakult Munkástanács elnöke Endrész József, jegyzője Nemecz József lett, s a vezetőség­ben helyet kaptak az SZDP töbDi vezetői is. Itt csupán arról lehe> szó, hogy a már előbb is működő Munkástanács bizonyos értelmű befolyásolására törekedtek egyes pártvezetök (Waldner, ’VelnfeSd, stb.) s ezért határozták el a ta­nács átszervezését, 28. Uo. 41. t 29. Idézi D. Bachó L. lm. 42. 1. 30. Tagyob 2/17. 31. Tagyob. 2/17. Megjegyzés: Vargha Tivadar idézett megállapí­tásában tévesen a Károlyi-pártra utal, hogy ti. a Károlyi-párt csak december elején kezdte meg Gyön­gyösön működését. Ez ellentmond D. Bachó Lászlónak, aki viszont a Radikális Pártról írja, hogy de­cember elején alakult meg hiva­talosan, de már előtte is műkö­dött. D. Bachó állítása valószí­nűbb, annál is inkább, mert Vargha a „Gyöngyös” c. lapot is úgy emliti, mintha az a Károlyi- párt lapja lett volna, holott a ra­dikálisoké volt. így valószínűsít­hető az is, hogy nem a Károlyi­párt, hanem a Radikális Párt nö­velte november végén, december elején tömegbefolyását, mivel hi­vatalosan ez a párt alakult meg akkor. 32. Tagyob. 2/17. (Folytatjuk) Szuszlov beszéde az angol munkáspárti képviselők egy csoportja előtt LONDON (TASZSZ): A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Angliában tartózkodó küldött­sége március 18-án este M. A. Szuszlov vezetésével találko­zott a munkáspárt parlamenti frakciójának külpolitikai cso­portjával. Szuszlov, a Legfelső Tanács szövetségi tanácsa kül­ügyi bizottságának elnöke, be­szédet mondott. Elsőnek a békés együttélés elvének érvényesítésével fog­lalkozott. A békés együttélési politika elidegeníthetetlen ré­szének nevezte a különböző le­szerelési intézkedéseket. Utalt az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetésével fog'alkozó genfi értekezletre, amely a nyugati hatalmak álláspontja követ­keztében lényegében zsákutcá­ba jutott. Ennek illusztrálására Szusz- lov megemlítette az ellenőrző csoportok kérdését. A Szovjet­unió azt javasolta, hogy ezeket a csoportokat részint a Szov. ietunió, részint az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és más államok képviselőiből állítsák össze. Mivel az amerikai ja­vaslat szerint ezeket az ellen­őrző csoportokat szét kell szórni a Szovjetunió területén, végül is teljesen külföldi, va­gyis amerikai felügyelet alá kerülnének, hiszen amerikaiak állnak a NATO élén — mon­dotta Szuszlov —, a Szovjet­unió természetesen nem nyu­godhat bele, hogy területét a NATO önkényes felügyelete alá helyezzék. A nyugatiak elfogadhatatlan javaslataira példaként meg­említette, hogy egyszerű szó­többséget indítványoznak an­nak eldöntésére mikor és hol kell az ellenőrzést megejteni. Ez valójában azt jelentené, hooy a nyugati hatalmak bár­milyen ürüggyel felderítőket küldhetnének a Szovjetunió bármely pontjára. A Szovjet­unió ezzel szemben azt java­solja. hogy az ilyen döntéseket az atomfegxjverrel rendelkező összes hatalmak egyetértésével, az egyenlőség elve alapján hozzák. Szuszlov az európai bizton­ság problémájára áttérve, kü­lön kiemelte a német, és ezen belül a nyugat-berlini kérdés jelentőségét. Rámutatott, hogy a nyugati hatalmak vezető kö­rei elősegítik a német milita- rizmus feltámasztását, elgon­dolásuk az, hogy Nvusat-Né- metországot a NATO legerő­sebb rohamcsapatává teszik. Szuszlov hangsúlyozta, hogy az európai biztonság szempont­jából elsőrendű jelentőségű lenne a német békeszerződés megkötése és a berlini kérdés megoldása. De felvetődik a kérdés — mutatott rá —, kivel kössünk békét, amikor két né­met állam van? Véleményünk szerint q békeszerződést mind­két jelenlegi német állammal, vagyis a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal, az államszövetség létreiötte ese­tén pedig ezzel az államszövet­séggel kell megkötni. Ha a nyu­gati hatalmak elutasítják a né­met békeszerződés megkötését, a Szovjetunió és a többi béke­szerető állam számára nem marad más hátra, minthogy békeszerződést köt a Német Demokratikus Köztársasággal. Szusz’ov megjegyezte még, hegy a Szovjetunió a német békeszerződést és a nyugatber­lini kérdést hajlandó megvi­tatni kormányfői értekezleten, külügvm'niszteri értekezleten, vagy békeértekezleten. Az angol—szovjet viszonyról szólva, Szuszlov kiemelte egy angol—szovíet megnemtámadá­si egyezmény je'entőségét Utalt rá, hogy a kereskedelmi, a kulturális eg1 ült működés ki­bővítése, a tudományos és technikai kapcsolatok elmé’yí- tése szintén lényegesen javít­hatná és erősíthetné a két or­szág közötti megértést és bi­zalmat. (MTI) Hruscsov bestédének visszhangja t az arab közvéleményben MOSZKVA (TASZSZ). • Kondrasov. az Izvesztyija kairói tudósítója beszámol Hruscsov beszédének az arab közvé'eményben keltet vissz­hangjáról. Hruscsov megálla­pításai az Arab-Kelet he'vze- téről és az Egyesü t Arab Köz­társaság és Irak közötti vi­szonyról — írja a tudósító — nagy érdeklődést keltettek. A beszédet kivonatosan is­mertető kairói lapok azonban elhallgatták azt a részt, ame­lyen Hruscsov sajnálkozását fejezi ki az EAK és az Iraki Köztársaság közötti kapcsola­tok megrom'ása nfatt és bará­ti szavakkal megjegyzi, hogy ez csak az imperialisták érde­keit szó1 gál ja, s a nemzeti fel­szabadító harcot vívó arab né­pek egységének megbontásá­hoz, s erőfeszítéseik gyegíté- séhez vezet. Nasszer elnök nem vá1 aszóit Hruscsovnak e kijelentéseire. Ezek a megállapítások azon­ban — folytatja a tudósító — mé'ységesen igazak és idősze­rűek. Tükrözik az arab közvé- ’emény egyre növekvő aggo­dalmát. Kairóban sokan ag­gódva figyelik, hogy a két arab ország viszonya egyre jobban éleződik. Ebben nem utolsó szerepet tölt be az a felelőfen, Irak-ellenes propa­ganda, anv.hez az utóbbi na­pokban az Egvesült Arab Köz­társaságban fo’yamodtak. Ez­zel kapcsolatban elegendő megemlíteni, hogy nem csu­pán a sajtóban, hanem hiva­talos fórumokról is állandóan felhívások hangzanak el. az Iraki Köztársaság törvényes kormányának megdöntésére. Kairóban és Damaszkuszban — folytatja Kondrasov — ható­sági utasításra gyászfelvonu- 'ással egybekötött tüntetéseket rendeznek az összeesküvő Ssv- vaf ezredes és más nóruljárt felkelők emlékére. Ugvan ak­kor az arab kommunistákat a legkíméletlenebbül üldözik. Ez a kommunista-ellenes kampány szoviet-efenes kiro­hanásokra ösztönzi a provoká­torokat és imperialista ügynö­köket, más arab országokban. Ezt bizonyítja a beiruti szov­jet kiállítás eg'dk termében történt bombarobbanás is. Az Egvesü’t Arab Köztársa­ság és Irak kölcsönös viszo­nyának vá’sága rendkívül el­fajult. Az Egyesült Arab Köz­társaságban az Irak-elenes kampány káros befolvást gya­korol a lakosság politikailag nem eléggé fejlett réteg°ire Ennek ellenére a közvé'emény­ben — beleértve befo'yásos arab nacionalista köröket is — mindinkább gvökenet ver az a meggyőződés: itt az ideje kijó­zanodni abból a rö’nd’áto pro­pagandából. amely csak az imperialisták malmára hajtja a vizrt. és ideje á'lamférfiúi jó',an',áftgal f'»'a'kozni a prob­lémákkal. (MTI) Adenauer a? eurőrai L* Sz’n Mait szeredében te'szeleg írja a szoc.áldemokrata sajtószolgálat BERLIN (MTI): A Német S"oc'áldemokrata Párt sajtó- szolgálata éleshangú cikkben foglalt állást Adenauer kan­cellár legutóbbi nyilatkozatá­val kapcsolatban. Mint isme­retes, Adenauer e nyilatkoza­tában elutasította a korlátozott fegyverzetű európai övezet létrehozásának gondolatát, s ezt azzal indokolja, hogy min­den ilyen terv végrehajtása a nyugati védelmi erő csökkené­sével járna. A szociáldemokrata sajtó­szolgálat hangsúlyozza, hogy Adenauer e nyilatkozatával kockára tette mindazt, amit Macmillannel folytatott ta­nácskozása eredményének könyvelt el a világ. Vajon ez az ember tényleg azt tartia-e céljának, hogy az európai Li Szín Man szereidében tetsze­legjen? Teszi fel a kérdést a s7o<-iáV'i'mokrata sajtószol­gálat. (MTI) A Monds a OO-arsz^ok Srov’e’iniőnak klüdjndo válasz;egyzékéröl PÁRIZS (MTI): A NATO ál­landó tanácsa szokásos heti ülésén szerdán foglalkozott a német problémával. A NATO szóvivője szerint általánosság­ban megvitatták a szovjet kormány március 2-i jegyzé­kére adandó nyugati válaszok tervezetét. E válaszok egybe­h an go’ás ára csütörtökön űiabb rendkívüli ülést tart a NATO állandó tanácsa. A Monde úgy értesül, hogy a válaszjegyzékek tervezetei majdnem készen állnak, csu­pán London hozzáiáru’ása hiányzik még egyes részletkér­désekben. Márc’ns 30-161 npril’s 7-iw „algériai hetei4’ tartanak a Szovjetunióban Idő járás !e'enlés Várható időjárás péntek estig: változó felhőzet, néhány helyen, főként délen és nyugaton kisebb eső, mérsékelt, időnként élénk délkeleti szél, a nappali felmele­gedés kissé fokozódik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában 0. plusz 3 fok között, a keleti megyékben gyenge fagy. Legmagasabb nappali hőmérsék- ltet pénteken: 13—16 fok között. Távolabbi kilátások: a hőmér­séklet tovább emelkedik* (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): Az ázsiai és afrikai országokból való szolidaritás szovjet bizott­ságának elnöksége szerdai ülésén határozatot hozo’t. amelynek értelmében március 30-tól április 7-ig ..algériai he­tet” tartanak a Szovjetunió­ban. Április 15-e pedig a Szov­jetunióiban „Afrika szabadsá­gának napja” lesz. A bizottság határozata kifejti, milyen in­tézkedéseket kell tenni a köz­vélemény mozgósítására az imperialista tömbök ellen, az afrikai népek nemzeti szabad­ságának támogatására. A felszólalók egyhangúlag üdvözölték az iraki népet és nemzeti vezérét, Abdel Karim Kasszemet abból az alkalom­ból, hogy szétzúzta a sötét reakciós összeesküvők áruló klikkjét. Ugyanakkor az ülés részvevői állást foglaltak az iraki nép egységének aláásá- sára az Irak határain túl szí­tott kampány ellen. Az ülésen határozatot fo­gadtak el, amely elítéli Irán­nak az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú katonai egyezményét. (MTIJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom