Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

4 NßPCJSAG 1959. március 13., pent«#. PAGONI LAJOS; Napközben Van úgy, hogy határozott léptekkel, kitűzött cél érdeké­ben vágtatunk az utcán, nem nézve sem jobbra, sem bal­ra, elintézendő munkánk sür­get, vagy tán egy mozijegy. Máskor csak úgy vaktában kószálunk, élveztük a korata­vaszt, kirakatoknál ácsorgunk és tűnődünk mindenfélén. Bármilyen furcsán hangzik is, az ember ilyenkor „él” igazán. Ráér élni. Befogad mindenféle benyomást, amit máskor fel sem venne, az apró tűszúrások ilyenkor jobban fájnak, s a rposolyok édesebben melenget­nek. Napközben... Egy ilyen termékenyítő pi­henőnap délelőttjén a Széche­nyi utcán csatangoltam. Mint­ha az aszfalton teremnének: hóvirágcsokrok nőttek a nők kabáthajtókáján, úton-útfé’én árulták ezt a szerény korata­vaszi virágot. A férfiak fi­gyelmetlenek, magam is az vagyok. Eleinte csak közö­nyösen állapítottam meg: sok a hóvirág. Később halvány ötletféle rajzolódott ki ben­nem: venni kellene belőle. De kitől? Százlépésenként ácsor­góit egy-egy alkalmi árus. Ja­varészük öregasszony. Vénsé- gektől nem veszek szívesen vi­rágot. Nincs benne semmi ro­mantika. Tavasz van, kék az ég, harmincötéves keblemet ifjonti tüzek feszítik. De ime, ott áll egy szemrevaló lányka, nem lehet több tizenhatnál, szeme kékje vetekszik az égé­vel. Tőle veszek. Mosolyogva tartok feléje, de a lányka szemfüles és még mi­előtt kinyitnám a számat, fe­lém tengeti a hóvirágot: — Tessék bácsi! Ve­gyen egy szép csokrot. Micsoda? Bácsi az öregapád! Ezt a sértést! Aznap nem is vettem hóvirágot... A totózó előtt megállók és — ezen a héten már ki tudja hányadszor — szomorkásán merengek a kihúzott lottószá­mok fölött. Mindössze kilenc­ven számjegy van, s mégis, milyen nehéz belőlük ötöt el­találni. Nekem legtöbbször egyet sem sikerül. Eaekután telefonálni akar­tam s betértem a postára. A sivánös fülke nem műkő- valaki húszfilléresekkel gyömöszölte tele az automata hasát. Sebaj, a MÁVAUT ál­lomásnál is akad nyilvános telefonfülke. Sétáljunk el odá­ig. Alig tízperces séta után boldogan kapartam elő a két húszfillérest, s a fülke mélyén a kagylót fülemhez szorítva vártam a búgó hangot. Mit részletezzem? Nem jött. Ez a fülke is rossz, Egerben tehát az utcai telefonálás intézménye — hála a postai karbantartás­nak — csak elméleti jelentő­ségű... Az egyik játéküzletben a pulton — csoportosulás köze­pette — felhúzható zöldbéka ugrál. Mindössze 16 forint, s annyira hozzátartozik a ta­vaszhoz, hogy meg kell ven­nem. „Ide nézzen!” — mutat a boltvezető egy sereg új já­tékra — ezeket most kaptuk. Német és cseh játékok, s ja­varészük milyen olcsó!” Egy pillanatra elkomorodom. Gye­rekkorom jut eszembe, a drá­ga, elérhetetlen játészerek ál­ma, Abban az időben volt egy pesti játékkereskedő, Liebner bácsinak hívták. Ez a „Liebner bácsi” minden évben kará­csony táján, vastag, nyomta­tott prospektust küldött az ak­kori játékújdonságokról a szü­lőknek. A fényképektől zsú­folt árjegyzék volt 10 éves gyerekidőm legkedvesebb ol­vasmánya. Fellapoztam a kör­vasút, a Merklin, a trükkös mechanikai játékok képét és megpróbáltam magam elé képzelni őket. De hogy milye­nek igazában, sohsem tudtam meg. Egy furcsa, kétszámje­gyű „varázsige” állt közénk, s nem engedte eljutni őket hozzám. Az árjegyzék képei alatt ilyen „varázsigék” áll­tak: „20 pengő”, „21 P 80 f”, stb... Húsz pengő... El is hatá­roztam, hogy — ha törik, ha szakad, veszek egy villanyvas- utat a fiamnak Vagy talán a film?” — érdeklődöm isme­rősömtől, aki vasesztergályos a Finomechanikánál, s már tegnap megnézte. — Elmegy. Bár nekem a „Mi kis családunk” jobban tet­szett. Tartalmasabb volt. Csak az a túlzott happy-end a vé­gén ... Két húsz év körüli fiatalem­ber csatlakozik hozzánk, isme­rősöm barátai. Az egyik ipari tanuló, a másik rajzoló az Autóforgácsolónál. Tegnap a Bródyban voltak. — Láttuk az ,,Idegenben”-t. Jó film, de nem újszerű. A jugoszlávok mindig csak há­borús filmeket gyártanak. Már a könyökünkön jön ki. Kevés az olyan jó film, mint a „Szállnak a darvak", vagy az „Egy idegen telefonál”. Azt hiszik egyesek, hogy azért, mert mi fiatalok vagyunk, csak a csin-bumnf érdekel minket, vagy a rock-and-roll? így polemizálgatnak, hatá­rozott ízléssel, és vélemény­nyel, mely ha nem is mindig helytálló, de feltétlenül figye­lemreméltó. Csendesen hallga^ tóm őket. Ezek a húszévesek jól tudják, mi az é'et, s azt is, mi kell nekik. Pár évvel ezelőtt sok cikkíró elkesere­dett hangon írt fiatalságunk elvtelenségéről, a spártai ke­ménység s tisztaság hiányáról keseregve. Én nem látom ilyen sötéten őket. A minap egy tizenhétéves tartott nekem elő­adást a polytechnikáról, most húszévesek a filmről. És — bocsássanak meg érte — ismét a magunk fiatalsága ötlik fel bennem, 17 évesek voltunk, amikor kitört a szovjet—német háború. Éppen évzáró ünne­pély volt a diáktemplomban, az orgona körül álltunk, ami­kor egy osztálytársunk lélek­szakadva rohant fel: — Fiúk, kitört a nemet— orosz háború. Ha kitört, hát kitört. Értet­lenül bámult rá az egész di­áksereg. Mise után futballoz­ni mentünk, majd ki-ki haza­ballagott, s hetekig szó sem esett a háborúról. Mérjék fel olvasóim. Nőttek-e, s meny­nyit a mai tizenhétévesek. S nőttünk-e mi magunk? wmTÄ 19SS, március 13, péntek; 1909-ben halt meg Csávohszky LaJöG politikus és hírlapíró. 1719-ben halt meg J. F. Böttger német alkimista, a meisseni por­celán feltalálója. O Névnap O Ne feledjük, szombatom" MATILD ♦tust- ANDORN AKT ALYA községi tanácsa holnap tart­ja márciusi tanácsülését. Az ülésen a v. b. elnök jelentése után a pénzügyi tervet vitat­ják meg.- AZ EGRI JÁRÁS terüle­tén működő legeltetési bizott­ságok elmúlt évi összes bevé­tele csaknem két és negyed millió forint volt. Ez a bevétel kevés híján százezer forinttal volt több, mint az azt meg­előző esztendőben.- ELŐADÁSSOROZATOT tartottak Noszvajon a Tanács- köztársaság negyvenedik év­fordulójával kapcsolatosan. Többek között a Tanácsköz­társaság vívmányai, bukásá­nak okai címmel tartottak elő­adást.- NEONVILÁGÍTÁSSAL szereük fel május 1-re a hat­vani földművesszövetkezeti cukrászdát.- SZOMBATON este Bél­apátfalván, vasárnap délután félr4-kor pedig az egri városi Művelődési Házban tart elő­adást az egri kamara tánc­. együttes­- 104 SZÁZALÉKRA telje­sítette a cukorrépa termelési szerződéskötést a hatvani já­rás. A járásban több helyen már meg is kezdték a répa alá a talaj előkészítését.- A SZESZFŐZDÉK fenn­tartására az elmúlt évben 203 ezer forintot költöttek az egri járás községeiben. FARKAS ANDRÁS: Hazám Nemcsak tett, nemcsak lelkesült hasonlat. Ami szívemmel téged összefonhat, Nem is csak az, hogy itt én megszülettem, S anyám nevelt szeretve-csüggedetlen. Vem is a századok küzdelmes árja ■Idéz engem magasztaló csodára, Hogy arcodat rajzoljam tiszta versben, Hogy lelkeden az arcomat keressem. Édes bilincs, mi összeköt, a nyelvünk Amit szabad és kell is énekelnünk, Ami öröm az első jajgatáson, És fájdalom, hogy búcsúzást kiáltson. A percnyi élet pusztulása ellen A zengő szó küzd, édes anyanyelveni. És életem hiába pillanatnyi, Nyelvünkben mindig új tudok maradni. Sok messzi tajon-úton vándoroltam, A sors szűkölt sarkamban megbomoltan, A föld, az emlék, mind-mind messze voltak: Az a haza, ha az ember dalolhat! Ha a lélek dúdolhat munka közben, A szó, a dal múltat, jelent, jövőt zeng. S nénem, hazáin tetett ez végtelenség. Időtlen szállás s kell, hogy ezt szeressék! Eger, 1959. március. Apu A'G MINÓénTÍÍAii}, Szállnak a darvak című szov­jet film óriási sikerrel szerepel a nyugatnémet mozik műsorán. A Der Spiegel című folyóirat szerint egyetlen nyugatberlini moziban eddig 75 000-en néz­ték meg. * Sonja Hennie svéd műkor­csolya bajnoknő IQ. évi szünet után ismét filmfelvevő-gép elé áll. A filmet Londonban for­gatják, ahol partnerei Michael Wilding és Dennis Price lesz­nek. * Munkássága elismeréseként a Szovjetunió Népművésze ci- met kapta Grigorij Rosalj szovjet filmrendező. Érdemes művész címmel tüntették ki Mihail Kalatozovot és Pjotr Globovot. Rosalj befejezte a Borús reggel című filmjét* mely a Golgota filmtrilógia harmadik része. Kalatozov a geológusokról készít filmet El nem küldött levél címmel. Pjotr Globov most Űj barázdát szánt az eke című filmjére készül. EGRI VÖRÖS CSILLAG Tisztességtudó utcalán> EGRI BRÓDY És Varsó messze van GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A mi kis családunk GYÖNGYÖSI PUSKIN Sport és szerelem HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tegnap HATVANI KOSSUTH Hétköznapi tragédiák FÜZESABONY Nincs előadás HEVES * Nincs előadás PÉTERVASARA Visszaélés műsora, Egerben este fél 8 órauor. ILYEN NAGY SZERELEM (Gárdonyi-bérlet) Bemutató előadás. 5 SZÁNTÓ IMRE: Eger a Rákóczi szabadságharc korában tűk, hogy az egyetlen Rákóczi oldalán álló püspök, Telekesy István is, mint hadifogoly ke­rült a kurucok közé. És ami­kor a szabadságharc bukása után Telekesyt egyházi bíróság elé állították „kuruckodásáért”, a bíróság felmentette, mert bebizonyosodott, hogy sem a pápának, sem a császárnak nem okozott semmi kárt; az ónodi trónfosztás után pedig egyenesen távoltartotta magát mind Rákóczitól, mind a sza­badságharc más híveitől. Rákóczi fejedelem 1708. má­jus 15-én érkezett újból Eger­be, s táborával együtt itt ma­radt egészen június 14-ig Má­jus második felében zajlott le az egri gyűlés, melyen intéz­kedtek az ónodi, illetve kassai adókivetés hátralékának be­hajtásáról, s libertások után egy esztendőre elrendelték a poltura devalvációját is. A fejedelem Egerből kiin­dulva vonult nyugat felé, de Trencsén alatt 1708. augusztus 3-án a kuruc hadsereg a sza­badságharc legnagvobb kato­nai vereségét szenvedte el. A csatavesztés következményei igen szomorúak voltak. El­pusztult Rákóczi mintaszerűen felszerelt serege, egész ezre- dek szétfutottak, s többé nem is verődtek össze. Megszaporo­dott a veszedelmes árulások száma. Csüggedés, kétség és fásultság lett úrrá mindenfelé. A vagyonát és előjogait min­dennél többre tartó egyház! és világi földesurak úgy lát­ták, itt az ideje, hogy mene­küljenek a szabadságharc süllyedő hajójáról. A nemes­ség osztáivönzése már létében fenyegette a szabadságharc alapját, a széleskörű nemzeti összefogást. A parasztság kö­vetelésének kielégítetlensége folytán elkedvetlenedett. ,t lekésve — egy kicsit magam nak is... n Moziba mennék, de hán; órakor? Ha hinni lehetne ' Vörös Csillag plakátjainak, a • előadások Egerben 6-kor é 1 8-kor kezdődjek. De m „törzsegriek”, mint minder s hájjal megkent rókák tudjuk ;■ hogy a plakát időpontjai nen ’’ valódiak. Az első előadást mé, L csak megkezdik 6 körül, d ® a nyolcast most már notóriu 1 san fél kilenc tájban, de mi * nimum negyed kilenc után a Miért? Ki tudja? S ha a ké esti előadás közt nincs éléi kifutási idő, miért nem te szik az elsőt fél hatra? — ilye neken tépelődnék, de eszem be jut, hogy feleségem szá mára jódaquát rendelt az or . vos, az egri víz ugyanis köz ishierten jódszegény, s piám j a nem rég itt lakók közöt akad nem egy, aki pajzsmirifi panaszokkal sínyli ezt. Sebaj 7 a világhírű sóshartyáni jódos ' víz a közelben fakad, olcsó é ’ biztos szer az orvos kezében , Betérek egy patikába s kérek Elnéző mosoly, majd ok- 5 tató hang: — Kérem, mi ilyesmi . nem tartunk, vegye meg ta- . Ián a Csemegében. A többi patikában ,is ha- - sonló a válasz. Végül — £ : színház mellettiben' — kapok De próbaképp benézek a Cse- , megébe is. ’ — Ugyan kérem — viccel a: 1 eladó — nem vagyunk mi gyógyszertár. — De — mint ta­pasztaltam — a többi fűszer- ! bolt sem... Viszont elámulok azon s ' bőségen, ami a Csemegében fogad. Nem akarok ismótlé- ■ sekbe bocsátkozni a gyerekko­romról, de tény, hogy lengyel I gombát még nem ettem. Kavi­árt csak 1941-ben, a Nemzet­közi Vásár szovjet pavilonjá­ban. Egy epizód ötlik fel ben­nem, két hónapja történt a Park Szálló hidegkonya-bemu- tatóján. Két, egyszerűen öltözött, 17 év körüli munkáslány aszpik- ba fagyott fogasszeleteket fala­tozik. Idős, bírósági nyugdíjas áll mellettem, közismert egri figura. Nézi a lányokat, nézi, nézi, aztán megszólal: — Te, mégiscsak történt valami ebben az életben. Elfordultam, mert öregek előtt ne kajánkodjunk... A mozijegyem megvan, fél­négy körül jár az idő. ugor­junk el a gőzfürdőbe. Délutáni csúcsforgalom van, a tükörfür­dőt ajánlják. Igazis, jó lesz a nagyméretű medencében for­golódni. Tűnődve gázolok a kristálytiszta vizű, deszkapad- lós medencébe, majd — zsupsz! — fejem búbjáig elme­rülök, s ijedtemben jócskán nyelek is. Mi történt? Az, hogy a medencefenék néhány deszkája leszakadt, a fürdő­igazgatóság nem javíttatta ki, s még arról sem gon­doskodott, hogy a deszkák nyo­mában maradt rozsdás sze­geket elkalapálják. Ha egy termetes egyéniség lábá a fel­szakadt deszkák helyére szo­rul, az áldozat könnyen a két­méteres vízbe veszhet. Hát ez bizony üröm volt a javából... Elaludtam a pihenőben, mindjárt hat óra, taxival ro­hanok a mozihoz. Mostanában sok az új taxi Egerben, szép kocsik, Moszkvicsok, Pobjedák, Warsawák, örül az ember sze­me, lelke, ha rájuk néz. Az engem váró kocsi vezetője jó ismerősöm. — Hogy kerestek, hogy „sza­lad” a bolt? (így szószerint szabatos.) — Most jól. Eddig ugyanis a január, február és március egy része a taxisoknál uborka­szezonnak számított. Hajdan, amikor kilométer után kap-; tűk a fizetést, ilyen időszak­ban felkopott az állunk. A standokon való várakozásért; ugyanis egy vasat sem kap­tunk. Most áttértünk az óra-; bérre. Ez azt jelenti, hogy a; téli pangás idején is egyen-; letesen keresünk. Megérkez-: tünk. ; A mozi előtt nagy tömeg áll, még nem kezdtek. „Milyen Ennek következtében a confe- derált rendek rendeletéből 1707. március 11-én összeírták a rend vagyonát és száműzeté­süket kihirdették. Csaknem egész Magyaror­szág felszabadítása után, de súlyos gazdasági politikai vál­ság küszöbén nyílt meg 1707. május 31-én az ónodi ország- gyűlés. A rendek elhatározták, hogy a távollevő királypárti esztergomi érsek helyett az egri püspököt kérik meg az üdvözlő beszéd tartására. A püspök erre csak a harmadik üzenet után vállalkozott, de rögtönözve is igen szép beszé­det tartott, amikor a fejede­lem a szenátoroktól körülvéve megjelent az ország sátorá­ban. Az egyetlen Rákóczi ol­dalán álló (egri) püspök elsők között írta alá azt a végzést is. amely az osztrák házat a ma­gyar tróntól megfosztottalak nyilvánította. De Telekesynek az ónodi gyűlésen tanúsított magatartására talán a legjel­lemzőbb magának a püspök­nek az ország nádorához, Esz­ter házy Pálhoz intézett későb­bi folyamodványa, amelyben többek között ezeket írja: „...Ónodban nagy parancsolat alatt gyűlés hivatván compa- reálnom (megjelennem) kellett nagy kéntelenségbül; meg nem gondolván, hogy arra az átko­zott detronizat’ora fakadja­nak... én soha őfelsége kegyel­mes urunk királyunk ellen nem tusakodtam, ellene fegy­vert nem fogtam, s most is oly híve vagyok, mint annak előt­te, hogy erre a tündéres föld­re csak nem erővel hoztak...” Az előzőkben valóban lát­egy tízezer főnyi seregének közeledtére augusztus végén nagy riadalom támadt a vá­rosban. Bercsényi főgeneráhs sietve Egerben termett, s a városban élő rác és német polgároktól beszedette a fegy­vereket. A várat pedig meg­rakta Esze Tamás ezredével és parancsba adta, hogy Ra- butin érkezéséig a polgárság, amely a várban a védelemre nem szükséges, 24 órán be­lül Vonuljon ki a városból a szerzetesekkel és papsággal együtt. Bercsényi, intézkedéseinek megtétele után távozott Eger­ből, amelyet jó kezekre bízott: Esze Tamásra. De az Egert fe­nyegető veszély szerencsésen távozott: Rabutin makiári tá­borából Kassa felé vette út­ját. „Vérszemet kapott itten az a hajdú Egerben — írja Ber­csényi a fejedelemnek — azt tudja: tőle való féltében hadta itt”. Valóban, Egerre is vonat­koztathatjuk a kuruc vitézek ismert énekét: „Kegyelmes Urunk beküldé szegény szolgáját: Esze Tamást, Mert nem más Tartá meg... (Eger városát.) Rabutin hordáinak távozása után, 1706. október havában érkezett Egerbe Usz Ferenc, a szövetkezett rendek biztosa, hogy az egri jezsuita szerzet­tel közölje a confederáció megállapodását és felhívja a confederációhoz való csatlako­zásra: különben száműzi őket A szerzet tagjai hosszas ta­nácskozás után kijelentették III. Pál pápa bullája tiltja, hogy bármely szövetséghez csatlakozzanak, és így a felhí­vásnak nem tehetnek eleget. : IV­; 1706. elején az Egerben í maradottak száma annyira I megcsappant a szabadság­iharcban való részvétel miatt, ihogy Telekesy püspök azt ja­vasolta, ne bírót válasszanak, I hanem „város hadnagy’*-át. 'A január 4-én tartott városi • gyűlés .szótöbbséggel Ziska •Mátyást választotta meg erre a tisztre. A környező falvas annyira elpusztultak, elégtek, hogy Eger városa a hetipiac elmaradása miatt élelemben is hiányt szenvedett. A feje­delem 1706. február 20. körül újból ellátogatott Egerbe és itt maradt április 21-ig. Be­vonulása sokkal szerényebb keretek között zajlott le, mint az előző évben: Erdély el­vesztése ülte meg a szíveket. Erdély Forgács Simon és Károlyi Sándor hibájából el­veszett. Hogy az erdélyi csá­szári sereg Stahrenberg Guidó dunántúli parancsnok seregé­vel egyesülhessen, a kegyet­len Rabutin Erdélyből jövet a Tiszántúlon át Szolnoknál átvitte seregét a Duna-Tisza közére, majd innen váratla­nul Eger felé fordult. Rend­kívüli veszélyt rejtett magá­iban a most kialakuló hadi­helyzet; éppen Esztergom el­vesztésének napjaiban egy e- rős ellenséges sereg garázdál­kodott az ország szivében. Rákóczi Eger és Kassa elvesz­tésétől tartott. Ezért mindent elxövetett annak érdekeben, hógy Rabutin seregé+ől meg­oltalmazza az egri várat. A császáriak felégették és meg­szállták a kurucoktól elha­gyott Szolnokot. Egerben Vass Sándor várparancsnok bete­gen feküdt. Rabutinnak mint-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom