Népújság, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-13 / 37. szám
1959. február 13, péntek NÉPÚJSÁG * Egy hír RÖVID HÍR JELENT MEG az újságban, hogy a Recski Ércbányánál 14 bányász kapja meg a Kiváló dolgozó oklevelet második félévi jó munkájának eredményeként. A kis jelentés mögött emberek becsületes munkája re.- ük, olyan embereké, ak:xnek köszönheti az ércbánya, hogy jó eredménnyel zárta a múlt év->t. A felsorolásból nézzünk meg egy nevet: Zagyva b József. A máscd'k félévben végig kiváló munkát végzett, megérdemli a kitüntetést és az egyheti fizetést, a 464 forintot. A munkatársai, vezető: mind fgv vé1 esednek: Józsi bácsi megérdemelte esd a jutalmat, mert szorgalmával és lelkiismeretességével sok fiatal munkásnak példaképe lehetne az ércbányánál. És hogyan fogadta Zagvva b. József ezt a kitüntetést? A máskor oly zajos műhelyben síri cs°nd fogad A ko- vácsüllőn pihen a pöröly ki- ha’tnak látszik a műhely. A hegesztők részlegében boron- gós félhomály uralkodik, hiányzik Józsi bácsi levegőbe raizolt fénysugara, a hegesztőpisztoly lángja. De az udvaron zaiük az élet A k'osit iobb idő ki- csalta az udvarra a szerelő munkásokat. mögött: az Fehér fény villanása jelzi, hogy -merre dolgoznak a hegesztők. A javítóállványra tolatott teherautó alatt Zagyva b. József görnyed. A szertepattanó tüzes gömbök játékos fénykort alkotnak körülötte és éleseket kappanva dermednek rideg anyaggá a védőpajzson. — Még ide egy rögzítővasat, — kéri a segítséget Józsi bácsi és közben időt szakít a köszönésre is. — Sietni kell. sürget a munka. A teherautónak kész kell lennie, még akkor is, ha kishalt?, x hullnak az égből. Félóra múlva gyöngyöző homlokkal mászik ki az autó alól. Elégedetten nézi munkáját jól megdolgozott vele. Megtörli homlokát és csak aztán kezd beszélni. — Hogyan fogadtam a kitüntetést? Örömmel Jó érzés volt azt tapasztalni, bogv megbecsülik a munkámat, szánv'tanax segítségemre. — Milyen fontos munkát végzett 1956 második felében? — Itt minden munka fontos. Az Ércbánva kis üzem és ha valahol hiba van. nrndiárt szaladnak, hogy már kellene is az új darab, az új állvány. A bányászoknak csibe keb. A rosszakból itt pofozgatunk KpfíirypIiiríV nv^ De ebben a munkában nem ember is lehet személyes munkaeredményről beszélni. Közösen csinálunk mindent a műhely- beliekkel. Az egyik kikalapálja ‘ az oldalát, a másik tengelyt esztergályoz és mi vágunk, szgbunx a hegesztőpisztollyal, mint a jó szabó, — igyekszik a munkatársaira hárítani az eredmény nagy részét Zagyva b. József. Régi munkása már az Ércbányának. 1936-tól koptatja a bánya útjait. Ismeri a gépeket, gyorsan tud segíteni, ha úgy kívánja a helyzet. December utolsó napjaiban nagyjavításra állt le az üzem. A javítók munkájától függött, mikor indul meg az ércelő m'kor indul meg a bánya. A JAVÍTÓ-BRIGÁDBAN benne voltak Zagyva b. Jó- zsefék is. Az anyaglefolyó csöveket és a malmok merítő kanalát igazították. Hegesztettek, vágtak, mikor mit láttak célszerűnek. Az ő munkájuk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az új évben pontosan Indultak a Recski Ércbánya törőmalma' és flotálócellái ZAGYVA B. JÓZSEF kitüntetésére büszkék a munkatársai is. Az 1954-ben nvert kitüntetés mellé odakerül a Kiváló dolgozó oklevél is. Jogosan mert leik’ ismeretes munkájával megérdemelte. Kovács János 14 nap nyeres ^rsiesedés vSrhaló az Eir Bit (nyárban — ez a körültekintő, gazdaságos munka eredménye — AZ EGRI BÚTORGYÁRBAN az elmúlt napokban termelési értekezletet tartottak a dolgozók, az üzemi tanács rendezésében. Az üzemi bizottság elnökének megnyitója után Csik igazgató ismertette, hogy a vállalat 1958-as évi termelési tervét 103 százalékra teljesítette. A tervezett anyagmennyiségeket felhasználták, import bútorlapból éves viszonylatban 12 köbmétert takarítottak még, ami 46 ezer forint megtakarítást eredményezett. A gondos és körültekintő munka, s a melléktermékek gazdaságos felhasználása hatnapi többletnyereség-visszatérítést hozott a gyárnak. Végleges értékelés 1958-ról még nincs, de előreláthatólag, mintegy 14 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés kifizetése várható. Az Egri Bútorgyár január elsejétől kétműszakos termelésre tért át és ezzel emelkedett a készáruk termelése: 35 százalékkal több készbútort gyártanák ez évben. AZ ÜZEMI TANÁCS úgy határozott, hogy az elmúlt évhez hasonlóan, nagyobb meny- nyiségű rádióasztal és kisasztal gyártását kezdik meg, ami újabb 25 százalékos termelésemelkedést jelent. Az üzemi tanács a vállalat műszaki fejlesztési tervével is foglalkozott az elhangzott javaslatok alapján, s a munkafolyamatok korszerűsítésére öt új faipari gép üzembeállítását határozták el. Ezeknek a gépeknek a beszerzését részben beruházásból, részben pedig saját erőből, bankhitelből akarják fedezni. Az év első negyedévében 90 ezer forintos költséggel motorikus meghajtásra szerelik át az eddigi kézifelvonót, A második félévtől a szállítás meggyorsítására tehergépkocsit szereznek. A nagy feladatok több munkás foglalkoztatását eredményezik, ezért gondoskodni kell a dolgozók egészségvédelméről is. Az öltöző és a mosdó bővítését, korszerűsítését tervezik a második félévben. AZ AKTÍV ÜZEMI tanácsülés utolsó napirendi pontja volt a műszak javaslata alapján meghatározni: ki érdemli meg munkája után a „Kiváló dolgozó” címet. Az üzemi tanács tagjai több hozzászólás után a javasolt 10 főből hat munkásnak ítélték oda 1958. II. félévi jó munkáiéért a Kiváló dolgozó címet és a velejáró egyheti fizetést. Az okleveleket és a pénzjutalmat a nyereségkiosztó ünnepélyen kapják meg a dolgozók Ax illetékesek figyelméle A napokban egyik füzesabonyi olvasónk másodszor telefonált szerkesztőségünkbe, hogy sokszor fél hat előtt eloltják a közvilágítási lámpákat és a munkába, a vonathoz igyekvő emberek sötétben botorkálnak Füzesabony-szer- te. Mikor először tette szóvá ezt az ügyet, jó néhányszor tovább égtek a lámpák, de az utóbbi időben ismét fél hatkor, sőt korábban sötétségbe borainak az utcáit. A füzesabonyiak kérését tolmácsolva mi is kérjük: válaszoljanak az illetékesek, van- e lehetőség ajrra, hogy a köz- világítást addig nem kapcsolják ki, míg a Nap át nem veszi a „stafétabotot“. A másik kérés már könnyebben teljesíthető, mindössze arról van szó, hogy a kiégett villanyégőket pótoltok a közvilágítási lámpákban. ÜL AZ EMBER a falusi kul- túrház nézőterén, nézi a színpadot, meglehetős fölényességgel, tekintetében egy kis akaratlan vállveregetéssel is és szája szélén, alig rejthetően, gúnyos, lekicsinylő iposoly bujkál. Ül az ember a falusi kultúrház nézőterén, s pillanatnyi unalmában körülnéz a fejkendős, tegnap dauerolt fri- zurás fejeken, végigkúszik tekintete a feszülten figyelő arcokon, s szó szerint megüti fülét a nézőtér néma, tiszteletteljes és izgatott csendje. Ül az ember a falusi kultúrház nézőterén és a második felvonás közepén letakarodik arcáról a gúny, a fölényes mosoly és helyét őszinte tisztelet és megértő tekintet foglalja el. Pedig az előadás a műkedvelő szinten maradt, pedig a súgót éppúgy hallja most is. mint az imént, de... De a szünetben beszélt néhány emberrel, itt Domoszlón, ahol a Vöröskereszt, a Nőtanács meg a KISZ összefogva, mutatja be immár másodszor Kodolányi Földindulás című drámáját (hogy a választás helyes volt-e, arról lehet és kell is vitatkozni!). Látott könnyes szemű parasztasszonyokat, látta az orvos feleségét, aki meggémberedve bújt ki a sú gólyukból az orvost, aki a színfalak mögött épp a pa- Osztház kerítését szögezi, a Domoszlón — este tanács titkárát, aki műhavat szór a szereplőkre, hogy hitelesebb, szemléletesebb legyen a színpadi kép. Ó, sokkal, (te sokkal , többet látott és hallott ebben az egyetlen szünetben, mint az iménti hosszú mondatban felsorolni is lehetett. SZEKRÉNYES INÉ másodszor nézi meg az előadást... — Olyan darab ez, kedveském, hogy csak az nézze meg, aki érti — magyarázza nagyon is reálisan. — Bizony, nagyon jó a darab — gyűrögeti kendője csücskét özv. Rab Lukácsné — úgy sírtak a népek, amikor a fiú meghalt, hogy nagyon... — Megéri még háromszor is, hogy megnézzük — szól közbe Pitlik Béláné és a nyomaték kedvéért szorosabbra húzza az első felvonás alatt megoldódott fejkendőjét. Ki rendezte? — A doktor űr — mondják a „népek”. A doktor úr: dr. Czáka, négy község orvosa, szabadkozik, hogy ő nem, ő nem rendezte... — ... csak hozzászóltam. Semmi mást nem csináltam. Azaz. ha volt valami civódás vita, mert annak, úgy látszik, lenni kell, közbeszóltam — mo- solyodik dL — Azt mondtam, hogy jó... jó, lehet hangoskodni, de aki hangoskodik, az is jön még az én utcámba... Márpedig az én utcámban kés is van, fogó is van, tű is van... ... Felmegy a függöny a második felvonásra, fel a har- harmadikra és nézem az arcokat. Boldog ég! Ez a második előadás, ismét zsúfolt ház, ismét háromszáz ember, összesen tehát hatszáz... Még egy lesz vasárnap, az kilenc- száz. S a falu nem sokkal több lakost számlál, mint 3000 lélek. S a Földindulás dráma, még pontosabban tragédia, egy darab a múlt világából, az Ormánság, az egyke, az egyse világából... Tragédia és nem esztrád, nem operett! Hát ugye, hogy nem igaz, hát ugye, hogy hazugság: a népnek csak az operett kell. ÖSSZEÁLL húsz-huszonöt ember, segít az orvos, akiről már e sorok írója, e lap hasábjain annak idején megírta, hogy Pestre jár színházba kis Moszkvicsán... S most hat hétig nem járt Pestre színházba s most hat hétig este nyolctól sokszor éifélig tanultak, próbáltak a falusi orvos „hozzászólása” segítségével, vitatkozva, tervezve saját erőből színP" Gyöngyösi MSZBT hírek — A városi kibővített elnökség megtárgyalta a magyar—szovjet baráti hónap munkatervét, s azt több hasznos javaslattal még kiegészítette. A vezetőség a megyei kiküldöttel egyetértésben másnap részletes programot dolgozott ki, s úgy határozott, hogy a város barátsági hónapjának megnyitóját február 21- én délután 5 órakor fogják megtartani. — A szovjet film ünnepét február 19-én nyitják meg, s ez alkalomból mindkét moziban díszelőadást tartanak, rövid műsorral egybekötve. Február 21-től 25-ig a Szabadság Filmszínházban az esti előadásokon a Kiskereskedelmi Vállalat divatbemutatót rendez. — A barátsági hónap keretében március 16-án, hétfőn, szovjet esztrád-együttes ad műsort a városi Művelődési Otthonban. A nagy érdeklődésre való tekintettel már most vesz fel jegy-előjegyzéseket a kultúrház. — Elkészült az áruházban a magyar—szovjet barátsági hónap ünnepi kirakata. Az ízléses és ötletes kirakat részt vesz a megyei ünnepi kirakatversenyben is. Furcsa rekord született a napokban az egri 15-ös számú cukrászdában. A képünkön látható Borzási Imre 25 krémest fogyasztott fogadásból, s hogy a krémes nehogy üres gyomorba kerüljön, a Vadászkürt vendéglőben előre megvacsorázott. S ha a rekord felóMítása után netalán1 án megéhezett volna, otthon bőséges disznótoros vacsora várta. Hiába, evés után jön meg az étvágy... (Foto: Pilisy) A győztes . . • Igaz operett — igaz siker — a Montmartre! ibolya Gyöngyösön — AZ EGYIK LEGNAGYOBB francia napilap, a France Soir legutóbbi számai megrázó riportsorozatban tárják fel a mai párizsi művésznyomort. A lap szerint Franciaország hetvenötezer képzőművésze közül csak mintegy másfélezer képes megélni művészi munkájából ... A gyöngyösi váltógyári színjátszók bemutatták Kálmán Imre örökszép operettjét, a Montmartrei ibolyát... A darab témája hálás: fiatal művészek életért, művészetért folytatott körömszakasztó küz- de’mét viszi színre. A színpadon, az elfelejthetetlen muzsikában, a kevésbé elfelejthetetlen, de azért jó szövegben, a játékban ott lebeg a Quartier Latin, a Montmartre rózsaszín-bús, keserű-vidám hangulata, az újra törekvő, polgár- fricskázó fiatal művészek üres zsebű, de csordultig-lelkű világa. Nem új a megállapítás, köztudomású tény, hogy igen nagy a hasonlóság Puccini Bohémélete és a Montmartrei ibolya tartalma között. Vagy nem egyforma, kopott palettáról dolgozik-e Raoul és Mar- cél, nem, egyformán kiüncsel a kiadóknál Handry és Ro- dolphe, vagy a színházaknál Florimond és Schaunard? S nem egyformán akartok-e meghódítani Párizst és a világot friss, izmos művészetükkel? Csak annyi a különbség, hogy az operett — törvényei szerint — kevesebb drámai- sággal ábrázol, happy enddel végződik, míg a Bohémélet nem. EZZEL LEHETNE magyarázni azt a szívélyes fogadtatást, amit a közönség és a hivatalos vélemény tanúsított az egyébként operett-sárgaságban szenvedő Gyöngyösön. Nem lehet elmarasztalni a váltógyáriak kezdeményezését, hiszen egy hónap alatt két darabot mutattak be, s abból az egyik, a prózai mellett sém tökkelütött nagyhercegek, eladósodott dzsentrik, és félvilági „erényes” nőcskék mondvacsinált problémáit ábrázolták az operettszínpadon. Az előadás egyszerűen és sallang nélkül: jó volt. Janko- vits Jenő rendező ismét jól vizsgázott. Ötletes rendező. Az előadáson látszott: minden „talpalatnyi” lehetőséget kihasznált, hogy egyéni ötleteivel, újszerű megoldásaival tarkítsa az egyébként sem szürke előadást. Igen jól sikerül alkalmaznia a szövegkönyv-meg- engedte, apróbb formabontásokat, a szereplők nem ritkán nézőtéren való szerepeltetését. Dicséretére legyen mondva az a műkedvelőknél igen ritka erény, hogy semmit nem visz túlzásba, tudja, meddig mehet el anélkül, hogy giccset csináljon az előadásból. Ezt egyébként a többi szereplőre is elmondhatjuk, ízléssel, túlzás nélkül játszottak, ami bizony operett-előadásokon ritkaság. A csoport primadonnája, Üveges Éva, kétségtelenül figyelemre méltó tehetség. Igen otthonosan mozog a színpadon, jól játszik, s ami a legfontosabb, — kitűnő hanganyaggal rendelkezik. Kár, hogy nem fordítanak kissé nagyobb gondot erre az értékes hangra, így néha (mint például az első felvonás koloratúrájá- nál) érezhető a nyers tehetség kellő iskolázottságának hiánya. Niederland Jenöné Ninonja ízigTvérig pajkos szubrett-ala- kítás volt. Énekéért is jópár vastapsot kapott. A három bohém — IJerczeg István, Berger József és Jan-, kő Jenő — szintén jó alakítást adott. Közülük legjobban Hcr- czeg István tűnt ki kellemes hangjával, viszont éppen az ő játéka volt kissé merev, elfo- gódott. Silye Sámuel, mint Spaghetti, jó buffo-komikus volt színpadon és nézőtéren egyaránt; a kisebb szerepek között azonban találhattunk néhány elnagyolt, gyenge alakítást is. Fekete Károlyné koreográfiája művészi. Bállá Sándor díszlettervező kitűnő munkát végzett. Nagyon régen láttunk ilyen hatásos, élethűen szép díszleteket gyöngyösi színpadon. Különösen az első felvonás művészi színpadképe ragadta meg a figyelmet. A hibátlan színpadképeket még jobban kiemelte a sokszor, és jól alkalmazott világítás. A KIS SZÁMÚ ZENEKAR — Juza Ferenc vezetésével — megfelelt az előadás színvonalának. ■— rózsa — padot, csinálva díszleteket, összeadva kellékeket... És ösz- szemegy a függöny az előadás végén és nincs bankett, nincs semmi, mert a pénz kell a Vöröskeresztnek, kell szociális célokra. Ott van a Vöröskereszt megyei titkára, meghívták az előadásra. Tetszik neki, csak azt kifogásolja négyszemközt, bizalmasan — s van is benne igaza (a darab furcsa társadalmi szembeállítása miatt) —., hogy talán mégse ezt kellett volna bemutatni. S Paulikné, ez a csöppnyi kis asszony, aki a Vöröskereszt helyi titkárának tisztiét tölti be most már férje büszkeségére, hallgat és el van keseredve... Nem az igazságot vitatja, csak azt a nagy., nagy lelkesedést, amivel csinálták, azt a sok fáradságot, veszkődést, ami kísérte a munkát, amíg odáig eljutott, hogy az előadás végén leereszkedett a függöny... Kell-e a falunak kultúra? Kell-e a falunak úgynevezett komoly műfai? Ostoba kérdés1 Hogyne kellene, nagyon kellene, sokk-al több. mint ameny- nyit eddig kaoott... Ueve igazam van. kedves Paulikné, s maga is igazat ad nekem, doktor úr, Pitlikné, Szekrényesiné, s mind... mind, akik Domoszlón, vagy másutt laknak, élnek, dolgoznak. S te okos, bölcs városi em-: bér, aki a nagy színházak levegőjét szagoltad, aki hivatásos és hivatott színészek tolmácsolásában találkoztál a világirodalom színpadi alkotásainak remekeivel, ne ülj be a falusi kultúrházak előadótermébe a „megértő” ember tekintetével, látva a műkedvelőket ott fenn a színpadon... Küldetésük van nekik is. Segíteni,'gazdagítani a „népeket”, akik sírnak és nevetnek, tanulnak és lelkesed nek a hallottakon... Nem igaz, hogy csak kalligrafált írás,} csak a művészi kézírás olvas-. tat tudományt, műveltséget. A* „műkedvelők” girbe-gurbai sorvezetése is kultúra, tudás,! nevelés, ha ezek a sorok igaz! tartalmat, szocialista mondani-* valót, örök emberi igazságot^ hirdetnek. ESTE VAN. A falu felett sö-' tét ködöt von a Mátra, lehele-i te. Csend van és némaság Dei ez az este, ez a némaság 'mai már nem a falu évszázados se-« tétsége, lelki üressége. Ma márt nincs író, vagv költő, aki szim-J bólumnak használhatná a falusi estét a tartatmatlanság, az üresség ábrázolására. S ebben ennek a kis kultúrgárdá- nak is érdeme van! Gyurkő Géza
