Népújság, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-24 / 20. szám
1959. január 24., szombat v NEPÜJSÄG a Egy 100 éves és egy 11 éves évforduló D omán szomszédaink ma ünnepük az egységes román állam megalakulásának 100-ik évfordulóját. Munkások, parasztok, és kisiparosok tízezreinek forradalmi megmozdulása 1859. január 24'-én kikényszerítette Havasalföld és Moldva egyesülése útján a független román állam megteremtését. A fejedelemségek egyesülése elengedhetetlen előfeltétele volt annak, hogy a haladó erők harca győzelemmel végződjék a feudalizmus és a török elnyomás ellen. De január 24-e évfordulót jelent a román és a magyar nép legújabb történelmében is. Ugyanis 11 évvel ezelőtt e napon kötötték meg a magyarromán barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Ezzel új korszak nyílj: a két szomszédos nép történelmében. Hogy ez nemcsak a diplomáciai nyelv semmitmondó _ udvariassága, arról több esetSen meggyőződtem romániai tartózkodásom alatt. Nagyváradon 1957. őszén az Ady-emlékmúzeum előtti téren nagy ünnepség közepette leleplezték a halhatatlan nagy költő mellszobrát. A Széchenyi tér fái alól Ady Endre különös varázsú szeme megelégedéssel tekint a véglegesen legyőzött ellenfél fellegvára, a volt vármegyeháza felé. Beteljesedett a lánglelkű költő jóslata: „Felszállót* a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására, Kényes büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap'’, |Vr agy várad Ady városa ma is. Emléktáblát helyeztek el a ház falán, amelyben a költő élt, és oly sok versét írta, utca viseli nevét és az emberek ereklyeként gyűjtögetnek minden emléket, amely vele kapcsolatos. Szülőfaluját, Érmindszentet, ma . iyfalvánaik hívják, róla nevezték el á zilahi ősi kollégiumot, ahol tanult és ki tudja még, az ország hány utcáját. De a legméltóbb kegyelet az, hogy nagy szeretettel és megértéssel olvassák ma verset románok és magyarok egyaránt. Nemrég nyitották meg Nagyszalontán a teljesen újjáépített Arany János-múzeumot. A múlt évben az Arany-évforduló alkalmából nagyszabású ünnepségek voltak az egész tartományban. A kolozsvári magyar opera plakátján Kodály „Háry Jánosát” és a „Marosi Táncok”-at, Ene'scu „A-dur” rapszódiáját, Erkel „Hunyadi Lászjó”-ját és Constantinescu „Egy viharos éjszaka” c. operájának műsorát olvastam. A füvészkertben csinos, székely kislány üldögélt meghitt kettesben egy barna, román egyetemistával. Maros- vásárhelyen, Gyergyószentmik- lóson, vagy éppen Bukarestben az utca zsongásában, éttermekben vagy üzletekben román és magyar szavak keverednek. Amikor Nagyváradon jártam, akkor a Magyar Operaház művészei vendégszerepeltek ott, pár héttel ezelőtt meg a Marosvásárhelyi Állami Székelyszínház jelentett nagy élményt a pestiek számára. De a romániai mai magyarság szellemi kincsei közé sorolta a román kultúra és irodalom nagyjait: Caragiale, Eminescu és Vülcan műveit is. Azok számára, akik rég elkerültek erről a vidékről és az elmúlt években sem jártak Romániában, talán kicsit hitetlen mindez. De az egjíszerű nép között a barátság egyáltalán nem újkeletű, annak gyökerei mélyek, ma már a szocialista építés közös erőfeszítéseiből táplálkoznak és szépen virágzik a népek közötti barátság, sőt életet adó gyümölcsöt hoz magyarok és románok számára egyaránt. Népeink legjobbjai, az irodalom és a kulturális élet nagyjai mindig is hirdették, hogy saját népünk felemelkedését nem lehet elkülöníteni azoknak a népeknek sorsától, melyekkel együtt vagy egymás mellett élnek. ormányaink egyre gyakrabban kötnek kereskedelmi egyezményeket a két ország közötti árucsereforgalom . lebonyolítása .és bőyítéjse céljából. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa célkitá-’ zésének megfelelően a gazdasági együttműködés elmélyítését határozták el és ennek érdekében 1958. februárjában a párt- és kormányküldöttségek megbeszéléseket folytattak és elhatározták, hogy a jövőben kibővítik és továbbfejlesztik a Magyarország és Románia közötti műszaki kapcsolatot. Az a sok száz kilométer hosszú csővezeték, amelyben Romániától kiváló minőségű földgázt kapunk, nagy népgazdasági szerepén túl, jelképezi a két nép egymásrautaltságát és a közvetlen kapcsolat szimbóluma is. Románia az utóbbi években fontos cikkeket szerzett be tőlünk vizierőművei- hez, ércelökészítőihez, és ércdúsító berendezéseihez, telefonközpontokat, különböző gépeket és berendezéseket vásárolt és elektrotechnikai felszereléseket rendelt tőlünk. Mi szerszám- és épületfát, olajipari termékeket, fúróberendezéseket és cementgyári felszereléseket vásároltunk. Kétségtelen, hogy Románia iparilag elmaradt ország volt. Termelési kapacitása nem veszi fel a versenyt Csehszlovákiával, sok tekintetben hazánk mellett is elmarad, de ámul- va láttam azt az erőfeszítést, amellyel igyekeznek behozni az 1944. előtti mulasztásokat. Modern és igen nagy faipari üzemeket láttam Marosvásárhelyen, Moldvában. Onesti és Borzesti nemrég még ismeretlen kis helyek voltak, ma itt hatalmas műgumi- és vegyi- anyagkombinát, Savinestiben pedig műrostgyár (perion- és nylongyár) épül, a Trotus és a Bristrica völgy festői környezetében hatalmas munkásvárosok nőttek ki, Vajdahunyadon és Resicán nagy kohóipari építkezések folynak, Ploestiben pedig Európa egyik legmodernebb olajfinomítóját építik. TV yilvánvaló, hogy a ma1 ^ gyár munkás erőfeszítéseinek eredményeit lehetetlen szétválasztani a románokétól, hiszen gazdag létesítményeik a különböző nemzetiségű dolgozók munkájából születtek, minden eredményük a szocialista országépítés vívmánya, ezért természetes és .jogos, hogy apyagi és kulturális erőforrásaikból — nemzetiségre való tekintet nélkül — minden dolgozó , végzett munkájához képest részesedjék. A gazdasági élet fejlesztése, kulturális téren és a két nép békés egymás mellett élése érdekében az utóbbi tíz év alatt nagyobb előrehaladás történt, mint a megelőző 100 év alatt. FAZEKAS LÁSZLÓ Egy francia diák levele de Gaullehoz Válaszolnak az illetékesek Január 7-én, lapunk „Szél- jegyzet“-ében a távbeszélő névsor előállításával foglalkoztunk, amelyre a Miskolci Postaigazgatóság az alábbiakat válaszolja: A Heves megyei távbeszélőnévsor előállítása Budapesten történik, mivel annak előállítását sem az egri, sem más vidéki nyomda nem vállalta. Ahol a megye székhelyén levő nyomda vállalta a munkákat, ott még 1958. év őszén elkészültek a távbeszélő-névsorok és szétosztásra is kerültek. Tekintve, hogy a Heves megyei Nyomda többszöri tárgyalás ellenére sem vállalta a munkát, a távbeszélő-névsor nyomdai előállításáról a Posta Vezérigazgatóság központilag gondoskodott, s annak megjelenése a kivitelező nyomda kapacitásiának függvényévé vált. Előirányzott terv szerint minden névsornak meg kellett volna jelennie 1958. évben. Az előbb említett ok miatt, mivel a névsorok szétosztása nem csupán a postán múlik, konkrét határidőt nem áll módunkban közölni. Amint az igazgatóság az igényelt névsor-mennyiséget megkapja, haladéktalanul intézkedik annak szétosztására. A Politikai Tudományok Főiskolájának egyik növendéke „Válasz de Gaulle elnöknek” címmel, levelet intézett a köztársasági elnökhöz, a Francia Diákszövetségre vonatkozó intézkedésével kapcsolatban. A következőket írja: „Kedves Elnök Úr! Levelemben nem beszélek „nemtörődömségről”, minthogy ezt a kifejezést ön nem hajlandó elfogadni. És egyébként is — mint Ön oly helyesen megállapította — nem az én dolgom, hogy a lehetségest a kívánatossal összeegyeztessem. Ennek ellenére szeretnék megvitatni Önnel néhány olyan kérdést, amelyeket jól ismerek. Ön nemrégiben együtt ebédelt Algírban a kapitányokkal: remélhetőleg hajlandó lesz leülni a jövendő gyalogsággal is. Ezennel meghí mi Önt, ebédeljen velem a diákmenzán (a Pantheon mellett. Ön is tudja jól!) Amennyiben két órára vissza akar érni a Matignonba, jó lesz, ha pontosan délben érkezik. Míg sorba állunk a bejárat előtt, bőven nyílik alkalmunk a vitára és arra, hogy megismerkedjünk. Remélem, utána szívesen elkísér a Sorbonnera, ahol órám lesz. Legalább valami hasznom. le.sz abból, hogy velem jön. én a kis termetem miatt eddig soha sem jöttem tisztába vele, hogy mi is történik az órán. Ha valami tolongás, vagy verekedés lesz, ne nyugtalankodjék: ezek a megújhodás nehézségei. Végül is átmehetünk « szemben levő kávéházba ügyeink megvitatására, ott legalább van hely. Remélni merem, hogy azután elkísér VI. emeleti lakásomig. Arra már nem merném megkérni, hogy belépjen. — Nem mintha szé- gyelném — havi 12 000 frankot fizetek érte, mint minden más rendes ember — de sajnos, nem férünk be mind a ketten. Kedvező válaszát várom. Kérem, fogadja homályos odaadásom kifejezését. JEAN VILLEBOIS”. Ä világhírnév felé Irány: Lipcse, Barcelona és Zágráb l<eladó: Gépjavító Kisipari Szövetkezet, Gyöngyös IZGATOTT EMBEREK hajolnak a zúgó gép fölé a gyöngyösi Gépjavító Kisipari Szövetkezet műhelyében. A barátságos, zöld színűre festett gépre tálcákat, Petőfi domborművet helyeznek és a légmentesen záródó részbe Vékony műanyag-lemezt feszítenek. Halk dohogással indul a gép. A vákuum jelzőóra a hatvanasnál megáll. Ifjú Dehnisz Richard keze a fénylő kapcsolótáblán van, a fűtőtestet a műanyag felé fordítja és kezdődik a gyártás. — Sikerülni kell, hacsak nem lyukas a lemez — suttognak a munkások, akiknek keze munkája fekszik ebben az értékes gépben. Éberen figyelik az automata-kapcsoló már ismert zörgését és ha véletlenül szokatlan hang üti meg a fülüket, azonnal kutatják, keresik az okát. A műanyag lassan fénye- sedni, lágyulni kezd a hő hatására. — Lehet szívatni — adja ki a vezényszót az öreg Dehnisz bácsi, és a fia kezében elfordul a vákuumoc felszabadító kar. AMIKOR VÉGE a gyártásnak, tisztogatják, fényesítik a munkások a műanyagformázógépet. Olyan szeretettel ápol- gatják, mint édesanya az első csemetéjét. Van is okuk rá a gyöngyösi Gépjavító Ktsz munkásainak. Ezt az új gépet tegnap már ládába zárták és irány: a lipcsei vásár. De nem ez az első gépük, amelyiket a külföldi vásárok látögátói csodálattal vizsgálgatnak. A brüsszeli világkiállításra is eljutott a nagyon kezdetleges körülmények között dolgozó gyöngyösi ktsz gépe. Maguk se gondolták volna, hogy valaha Európa legkülönbözőbb országaiban használják majd a gyöngyösi Gépjavító Ktsz munkásainak keze alól kikerülő automata-gépeket. — Egy beszélgetés után született meg az első műanyag- formázó-gép — emlékszik visz- sza Dehnisz Richard. — Beszélgettünk a mérnökkel, hogyan képzeljük el, milyen formát - adunk az újszülöttnek. Tervek nélkül kezdtünk hozzá és az első három gép kitűnően sikerült. A Szegedi Pap* rikagyárnak, a budapesti Mi-‘ relitnek és a Műanyagipar Kutató Intézetnek adtuk el. A negyedik gépünknél ér kezett meg a tervrajz. Ezt a új konstrukciót már Brüsz szelbe küldtük. — Mennyi időt vesz igénybe a gép összeállítása? — Nem akarok sokat * mon dani, de egy hónap a maxi műm. Az eredeti gépen állan dóan módosítunk. A fiámnál sikerült a kész műanyagfor mák lehűtését levegő befúvás sál megoldania. — Csak ezt a géptípust gyárt ják? A szovjet népgazdaságfejlesztési hétéves terv határtalan lehetőségeket nyújt arra, hogy a szocialista államok még magasabb színvonalra emelj é.K gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésüket. Nyilvánvaló, hogy mindez elősegíti a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek még erőteljesebb kifejlődését, valamennyi szocialista állam gazdasági haladását. A testvéri együttműködés alapjai A szocializmus világrend- szere, amely mintegy egym.il- liárd embert foglal magában, szuverén és egyenrangú államok együttműködésén alapul. Felvetődik a kérdés: milyen gazdasági alapra támaszkodik a fenti együttműködés? Ezt az alapot a termelőeszközök társadalmi tulajdona, vagyis a szocialista termelési viszonyok uralkodó jellege képezi; A szocialista rendszer monolit egységének politikai alapját pedig a marxizmus—le- ninizmus elveiben, s a céloK közösségében — a szocialista, illetőleg a kommunista társadalom felépítésében —• kell Keresnünk, A kölcsönös segítségnyújtás A szocialista államok kölcsönös kapcsolatának legfontosabb része: a testvéri segítségnyújtás. Azt is mondhatnánk, hogy a kölcsönös segély- nyújtásban tükröződik talán legjobban a szocialista internacionalizmus eszméje. A testvéri segítségnyújtás eredményeit ékesen bizonyítják a következő adatok: az előzetes számít, ok szerint a szociálisA hétéves terv és a szocialista államok gazdasági együttműködése ta államok ipart termelése 1958-ban 4,9-szer szárnyalta túl azokat az eredményeket, amelyeket jelenlegi területükön 1937-ben, az akkori gazdasági rendszer elért. A fenti időszak alatt a kapitalista országok ipari termelésénél alig kétszeres emelkedést figyelhetünk meg. A szovjet hétéves népgazdaságfejlesztési terv célul tűzi ki a Szovjetunió és a szocialista világrendszer többi államai között gazdasági együttműködés fejlesztését. Ez megnyilvánul majd az iparfejlesztési tervek összehangolásában, a külkereskedelem kibővítésében, a hitelnyújtásban, Nemzetközi szocialista munkamegosztás Az iparfejlesztési tervek összeállításában valamennyi szocialista állam nagy figyelmet fordít a nemzetközi szocialista munkamegosztásra. Ez a munkamegosztás lehetővé teszi, hogy elkerüljék az ipari és a mezőgazdasági termelés felesleges, párhuzamos fejlesztését, s biztosítja az adott ország nyersanyagkészleteinek és szakember-gárdájának megfelelő árucikkek előnyös gyártását. A szocialista munka- megosztás példájaként említhetjük a Szovjetuniót, amelynek népei a történelem során először az egyenjogúság és az önzetlen segítségnyújtás lenini elveire támaszkodva kialakították az igazi, szocialista politikai, gazdasági kölcsönös kapcsolatokat. A szakosítás és a kooperáció eredményei a kölcsönös áruszállításokban is megmutatkoznak. így pl. Lengyelország szenet, színesfémet, vegyipari cikkeket, gépeket és tengerjáró hajókat, a Német Demokratikus Köztársaság gépeket és vegyipari cikkeket, Csehszlovákia gépipart termékeket és vegyipart termékeket, Románia olajat és olajtermékeket, gépeket és mező- gazdasági nyersanyagot szállít a testvéri országoknak. Évről-évre fejlődik az együttműködésnek az a formája is, amelynek keretében közösen építenek gyárakat, vasútvonalakat, közösen tárják fel a nyersanyaglelőhelyeket, stb. így pl. Brailában (Romániában), a román, a csehszlovák, a lengyel és a kelet-német kormány közös erőfeszítései nyomán cellulóz- feldolgozó kombinát épül. A Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság és a Mongol Nép- köztársaság pedig együttesen felépítik a „Barátság útját”, amely összeköti majd e három szocialista országot. A szovjet hétéves terv újabb .fellendülést hoz a szocialista államok gazdasági együttműködésének egyik legfontosabb részében: a külkereskedelemben. A terv célul tűzi ki, hogy a Szovjetuniónak a szocialista államokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalma 1965-ben, az 1958-as évhez viszonyítva több, mint 1,5-szeresére emelkedjék. A következő időszakban a Szovjetunió vas- és mangánércet, olajtermékeket, apatit kon- centrümot, kokszot, hengerelt vas* és fémárat, valamint sok más iparcikket szállít az európai népi demokráciákba, valamint Koreába és Mongóliába. A szóvjet exportban fontos helyet foglalnak el a különféle nyersanyagok is. A Szovjetunió ugyanakkor nagy mennyiségben vásárol az európai és ázsiai népi demokráciák piacain. Ezek az im- T>ortszállítmányok jelentősen hozzájárulnak majd a szovjet terv teljesítéséhez. Láthatjuk tehát, hogy a nemzetközi szocialista munka- megosztásban döntő szerep jut a szovjet népgazdaságnak, amely tartós alapot szolgáltat a szocialista államok gazdasági együttműködéséhez. A Szovjetunió segítségével az európai és az ázsiai népi de- mokráciáüban mintegy 500 iparvállalatot építettek fel, vagy építenek jelenleg. Ezek között megemlíthetjük az olyan gyáróriásokat, mint az ansani kohászati kombinát Kínában, Nowa-Huta Lengyelországban és Sztálinváros Magyarországon. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szerepe A szocialista államok gazdasági együttműködése idén, a szovjet hétéves terv megindu- 1 ásóval, új szakaszba lépett. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szerveiben, s különösen az állandó bizottságokban, jelenleg a szovjet hétéves terv és a népi demokráciák gazdaságfejlesztési terveinek előirányzatait hangolják össze. 1958. decemberében a KGST X. ülésszakán a részvevők nagy körültekintéssel foglalkoztak a vegyipar, tje különösen a műanyagok, a szintetikus kaucsuk, a műrost és a műtrágya termelésének koordinálásával. Alaposan megvizsgálták a kooperáció új formáját, amely energiarendszerek egyesítését, s az elektromos áram külföldre vezetését veszi tervbe. Megállapították, hogy a Duna vízienergia-tartalókainak komplex felhasználására komoly lehetőségek vannak, ezért tervbe vették több erőmű, öntözőberendezés, s más dunai létesítmény építését. Nem feledkezhetünk meg a tervbevett olajvezeték lefektetésének óriási népgazdasági jelentőségéről sem. Ez a vezeték, amely a Szovjetunió, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia közös erőfeszítései nyomán jön létre, lehetővé teszi, hogy a szovjet olajat a lehető legrövidebb úton a többi szocialista országba szállíthassák. A szovjet hétéves terv A fenti, mindössze néhány példából két végső következtetést vonhatunk le: az első, hogy a szovjet hétéves népgazdaságfejlesztési terv nemcsak a Szovjetunió, hanem valamennyi szocialista ország további felvirágoztatását szolgálja. A másik pedig: a szocialista gazdasági együttműködés a szocializmus világrendszerének legdöntőbb erőforrását alkotja. S hogy ez az erőforrás milyen gazdagon adja nedűjét a szocialista országoknak, nagyban függ a Szovjetunió hétéves tervétől. , — Nem. Két darab mű ; anyag-hegesztőgépet is csinál ;tunk a Szegedi Paprikagyár- ;nak és a budapesti Könyvkötő ; Ktsz-nek. Azokat látták volna, ; azok voltak ám gyönyörű gé- ; pék. Teleragyogták csillogásukkal ezt a szűkös, sötét udvart. ÜJ GÉPEK, tJJABB piacok ; A tizenhárom gyöngyösi műn ;kás becsületesen dolgozott ; kezdetleges munkahelyeken ; szűk, esőmosta műhelyekbe ; végzik munkájukat. A küls. ; szemlélő valamilyen maszek ; fuseráló-műhelynek nézné azo ; kát a termeket, ahol az Euró- ; pa-szerte híressé vált műanyagformázó automata-gépe- : két készítik. Nem filléres ; munkáról van szó. A régi ár ! szerint 70 000 forint minden :gép és valutát jelent az or- : szágnak. Mráz bajosék és Pencsó Di- \mitrovék több támogatást várinak a város vezetőitől. A jövő -héten egy lengyel rendelésnek •kell eleget tenniök: két gépet ; várnak a gyöngyösi munká- ; soktól egy varsói műanyaggyár dolgozói. Februárban a ; Magyar Vadásztölténygyárnak > szállítanak, áprilisban Barcelonába és június hónapban ; Zágrábba küldenek egy gépet. Megoldást kellene találni •arra, hogy megjavuljon a ktsz > tag j ainak munkakörülménye. ;A külföldi rendelők el sem ; hinnék, milyen „lyukban” ké- ; szülnek a műanyagformázó- ; gépek, amelyeket ők megren- : delnek. VAJON ELEGET tudnak-e I tenni a külföldiek követelmé- ;nyeinek a gyöngyösi Gépjavító Ktsz-ben? Ha ilyen körül- ; menyek között végzik továbbira is a munkájukat — aligha! : Segítsék őket! KOVÁCS JÁNOS
