Népújság, 1958. november (13. évfolyam, 240-265. szám)
1958-11-09 / 247. szám
4 népújság 1958. november 9., vasárnap A felejthetetlen napok emlékei TÍZ—TIZENHÁROM ÉVES Úttörők kopogtatnak ezekben a napokban a gyöngyösi öreg kommunisták házainál. Régi fényképeket, iratokat, pénzeket, s bélyegeket kérnek, kutatják az 1919-es Magyar Ta: nácsköztársaság idejéből megmaradt emléktárgyakat. A gyöngyösi II. számú általános iskola irodalmi szakkörének egyik foglalkozásán született meg az elhatározás: hogy összegyűjtik és kiállítják az 1919-es emléktárgyakat. Az elhatározást tett követte. A szakkörvezető tanár, Misóczki Lajos irányításával, s az úttörőcsapat segítségével megkezdődött a munka. S a kispajtások járták a házakat. Először odahaza, majd nagyapáéknál kutattak, Ikésőbb megszerezték azoknak a névsorát, akik fegyverrel védték az első magyar proletárdiktatúrát. S a pajtások előtt egymásután nyíltak meg az ajtók, és 1919 hősei mesélni kezdtek. Elmondták régi életük történetét, s közben a szekrények mélyéről előkerültek a régen őrzött emlének. A kis őrsi napló pedig megtelt a gyöngybetűkkel írott sorokkal, hogy rögzítse a nagy napök történeteit. S most itt ülünk a tanári szobában, az asztalon az eddig összegyűjtött emlékek, körül az asztalnál pedig néhányan azok közül, akik ezt a szép és nagyszerű munkát végezték. Bár nincs itt az őrsi napló, de ezek a kis úttörők tudják már kívülről tartalmát, s csillogó szemeikkel mesélnek. — Én a nagypapa holmiját kutattam át, s tőle kaptam ezeket a bélyegeket és iratokat — mondja a kis Balázs Ágnes, aki a VII. osztály tanulója, s máris gyors mozdulattal válogatja a bélyegeket. Három és öt filléres és 10 koronás régi bélyegek ezek, még a monarchia nyomatta őket, de már rajtuk az új kort jelentő bélyegző: Magyar Tanácsköztársaság. i TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. Egy utazási engedély hever az asztalon. Egy Timár nevezetű forradalmár, a járási direktórium parancsnoka írta alá 1919 júliusában. S itt van egy kimaradási engedély is, melyet Trencskó Ferenc járási állatorvosnak állított ki május 14-én, Kovács karhatalmi biztosi Most egy kis szőkecopfos kislány, Czinder Katalin hajol a bélyegek fölé. — Tessék nézni, ezt én hoztam. Apuka VI. bélyegei között találtam. — Lila nyomású, egyszerű lő filléres bélyeg. A Magyar Királyi Posta adta ki. Ugyanolyan mint a többi sok ezer, vagy sok millió bélyeg. De ebből mégis történelem lett. S ezt tudja ma már ez a kis copfos kislány is. Ki tudja, talán egy ifjú lány, vagy egy fiú küldte kedvesének a levelet, s ragasztotta rá, ezt a kis 15 filléres bélyeget, vagy talán egyszerű üzleti levélen jött csupán. Mindegy. A postabélyegzőből még a feladóhely sem vehető ki, de annál ragyogóbban maga a bélyegzés dátuma: 1919 március 21, a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának napja. Micsoda nagyszerű napok követték ezt a március 21-ét. Egy új világ kezdett kialakulni. A királyok, a császárok lekerültek a trónról, de még a bélyegekről is. Helyettük az igazi nagyok képmásával készítették a Tanácsköztársaság bélyegét. Goda Péter apukája albumából szedte elő ezeket a szép bélyegeket. A 45 filléresről Petőfi, a 80 filléresről Engels, a 20 filléresről Marx, a 75 filléresről Dózsa György, s a 60 filléres bélyegről pedig Martinovics képe néz le ránk. S itt van összegyűjtve néhány régi pénz is. Fémből és papírból, filléresek és koronások. Szabó Gyuszi két nevezetes pénzt is hozott. Egy 50 koronásat, amelyet már a Tanácsköztársaság pecsételt le, és egy 5 koronásat, amely 1919 május 15-én készült. Vannak itt a bélyegeken, s pénzeken kívül feljegyzések, okmányok. S fényképek, a május 1-i felvonulásról, nagygyűlésekről, s itt van Nemecz elvtársnak egy eddig ismeretlen katonafényképe is. EGY RÉGI GRÄNÄT is hever az asztalon, ezt a páncélvonatból lőtték ki, s van itt egy régi gomb is. Ezt Szabó Júlia találta meg a szomszédjukban. Régi megfeketedett gomb ez, s mégis milyen sokat tudna mesélni arról az ismeretlen vöröskatonáról, akinek zubbonyán volt egykor. A kis szakkör és az úttörő csapat munkája nyomán így elevenedik meg a múlt. Gyűlnek az emléktárgyak és sokasodnak az elbeszélések. Meli- cher József és Nyerges Pál Kovács Dezső elvtársat látogatták meg a Szerszám- és Készülékgyárban. Az egykori vörös katona elmesélte élete történetét, s a kis úttörők pedig szorgalmasan jegyeztek. Antal Erzsébet őrsvezető Marton Józsi bácsihoz látogatott el — nagyon kedves volt a bácsi, — meséli. Elmondta, hogyan vonultak Pestre 1919- ben, majd Miskolcra, onnan Kassára, s a bányavidékekre. S elmesélte, hogyan harcoltad a nehéz napokban. Azt mondta a bácsi: „Jöjjünk el máskor is, még sokat fog mesélni ” S a kis úttörők elmennek máskor is, s sorra keresik fel a nagy napok hőseit, s azokat is, akik 41 esztendővel ezelőtt orosz honban vívták meg első forradalmukat, s ott harcoltak az első proletárállam megszületéséért.. Gyűlnek az emléktárgyak, megtelnek az őrsi naplók, készül a kiállítás. Felejthetetlen napok emlékeit gyűjtik az úttörők, hogy a ma fiataljaiban is örökké éljen a nagy napok emléke. MÄRKUSZ laszlö KISZ zászlóavatás Parádfiirdőn Az ünnep alkalmából tartották meg zászlóavatásukat a parádfürdői gyógyintézet KISZ-fiataljai november 6-án, a SZOT társalgójában. Délután négy órára az összegyűlt vendégek előtt, a pártszervezettől kapott zászlónál tették le fogadalmukat a kommunista fiatalok, hogy hűek lesznek a párt eszméjéhez, a zászlóhoz és kitartanak mellette minden időben. A parádfürdői MSZMP-szer- vezet titkára adta át a zászlót Mozsdényi Margitnak, a KISZszervezet titkárának és utána a községi tanács és a tömeg- szervezetek kötöttek emlékszalagot a zászlóra. Az ünnepélyen Dr. Csillag Endre igazgató-főorvos pénzjutalmat adott a kórház alkalmazottai közül azoknak, akik eddigi munkájuk után megérdemelték. Az esti órákban kezdődött disznótoros vacsora után, Mezei József zenekarának tüzes ritmusára táncoltak kivilágos- kívirradtig a parádfürdői gyógyintézet dolgozói és meghívott vendégei. 1958. november 9., vasárap: 1818-ban született I. Sz. Turgenyev orosz író. 1918. Németországban kitört a polgári forradalom, a császárság megdöntése. 1945. Kambodzsa függetlenségi ünnepe. 1908-ban halt meg V. Sardou francia író. 1958. november 10., hétfő: 1945-ben alakult meg a DÍVSZ (Világifjúsági Nap). 1888-ban született A. T. Tupoljev Lenin-díjas szovjet repülőgép-tervező. 1759-ben született Friedrich Schiller német költő. 1483-ban született Luther Márton. W Névnap <2 Ne feledjük: hétfőn: ANDRÁS kedden: MÁRTON — Az egri Szakszervezeti Kultúrotthonban szervezett filmklub előadásai az eddig hirdetett hétfői naptól eltérően szerdai napokon lesz, tehát az első előadás november 12-én, szerdán este 7 órai kezdettel, a másodki előadás november 26-án lesz megtartva. — A 3-AS SZÁMŰ kőbánya recski lakótelepén — ha elkészülnek a családi házak — megkezdik a telep villanyhálózatának építését. — ÖT AUTÓBUSZ hozza és viszi munkába a dolgozókat a környező községekből a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárba. — A GYÖNGYÖSI Motor- és Gépjavító Ktsz-hez az ország minden részéből — Tatabányáról, Pécsről és Miskolcról — hoznak munkát a rendelők. m ugorai Egerben, délután fél 4 órakor: SZÉLVIHAR (Arany János- bérlet). Este fél 8 órakor: SZÉLVIHAR (Katona József- bérlet). QÍjmi úXLQjjfmk ajigijűlők 11 - »«■ n -M. ü» Wm ■■ «fii %, 41Jbfer ■ ■ I # • aB &»Ä«Sir — Hát pofozz meg! — Ne adj nekem nevelési tanácsokat! A módszereket majd én szabom meg! Most pedig leírod százszor ... egy féllel sem kevesebbszer... leírod, hogy. . No, írd: tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön! — Apa... aki nem tiszteli, az meghal? — Meghal, trj, írj, mert agyonváglak! Mit bőgsz? — Apukám ...én úgy féltelek titeket... ★ A fenti cím igazolására idéztük ezt a fejlett pedagógiáról tanúskodó csevegést, mely apa és fia (Sümeghy Béla és Kain Andris) között folyt le a gyöngyösi kultúrház társalgójában. Mai tárgyú darab, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjátékának bemutatójára készül a Váltógyár színjátszó csoportja. A téma igen érdekes és időszerű: a dolgozó nő sokat emlegetett második műszakját ábrázolja, s azt a problémát fejtegeti, helyes-e a gyerek nevelése szempontjából, ha abban a nagymama is „közreműködik”. A darabot Jankovits Jenő rendezi, főbb szerepeit az említetteken kívül Dudás Éva, Tóth Istvánná, Debrei József* né és Tóth István alakítják. Az új vígjáték bemutatója előreláthatóan karácsonyra várható. (ROZSA) A régi kortesvilágból Pályásat képviselői állásra LEMLE REZSŐ: A KUNYHÖ asztalán te- A KUN inü _leírt papí. rak hevertek. A púpos írásai. Simon Mátyás föléjük hajolt és olvasott: „Az felséges fejedelem hív- séges harcosa: Simon Mátyás, megostoroztatott, mivelhogy az eszme, a hatalmas hit sokszor szétfolyik apró emberek önző, nagyravágyó viszályai miatt... De az felséges fejedelemnek, Esze Tamás mezítlábasainak hite mégis örökké élni fog .. Amikor a férfi lehajtott fejjel ismét a púpos előtt állt, ez megkérdezte: — Hová most Simon Mátyás? — Megyek a fejedelemhez! A púpos bólintott: — Menj, Simon Mátyás, mert hited élni fog! Aztán mintha már ott sem volna az idegen férfi tovább faragcsálta a kis deszkákat. Simon Mátyás megkérdezte: •— Mit dolgozol? — Furcsa, tétova mosollyal felelt a másik: — Koporsót csinálok!... Nem látod? Simon Mátyás egy ideig nézte, gondolkozott, nem értette: .— Mit temetsz? — A púpomat temetem. — A púpodat? — No? ... Nem látod? .;. Alig észrevehető már, úgye? ... Temetem... Nagy munka, fáradságos.;. S mintha csak magának beszélne: — A keserűség, a gyűlölet szivárgott belé ... Iszonyú teher ... nagy, nagy teher volt..: De mindig kisebb lesz.jj Igen... kisebb a púp, Az egri remeténél a koporsó, a sír.:. Nagyon fáradságos munka ... Mindig új koporsó, új sír.:. Egyszer ..: nagyon szerettem ... gyötrő, olthatatlan szomjjai..; de hiába, hiába, nagy volt és fertelmes a púpom... És majd- nem-majdnem megöltem, akit szerettem. Ezért meg kell halnia!... Igen... meg kell halnia! felMEGALLT. A fejét ______________ emelte, tágra nyílt szeme messzi fényben révedt. Lázas hangon suttogta: —< Eltemetem ... eltemetem ... És akkor enyém lesz a szépség, a dal, a májusi boldogság, ;:. enyém az erdő mosolygó királynője... Simon Mátyás szánakozva csóválta fejét. De az erdő mintha megértette volna kusza-gondolatú, árván maradt gyermekét; ölének mélyén halk lombsuttogás támadt, a méhek zümmögése és bogarak dongása lágy nászindulóba olvadt, a virágok szűzi illata, mint áldozati tömjén szállt az ég felé, a fák és bokrok meghajtották koronájukat, és a nap diadallal áttörve a sötét árnyakon, fénylő glóriával fonta be a púpos sápadt homlokát. Néhány másodperc múlva az író felállt a cimbalom mellől, én is feléje mentem. — Engedje meg, Géza bátyám, hogy megköszönjem szíves segítségét. «*■ Szerencsés pillanatok voltaik — felelte élénken — szinte megelevenedett a szoba. Mintha valaki elém varázsolta volna az erdőt és megnyugodott vándorát. Egészen különös dolog ez. Az író nem tud számot adni az egész mű sok részletének keletkezéséről, írás közben bukkannak fel. Mintha valaki segítene ebben nekünk. Mintha a személyek életre kelnének és körülöttünk mozognának. Bele-bele- néznek olykor írásunkba. Mintha ők diktálnának. Azt is szokták mondani: ez az írói ösztön. De nevezték múzsának is, Zrínyi Szűz Máltán au, nevezhetnénk szellemnek is, mert rendkívül bonyolult az írói munka. Bizonyos, hogy harmonikusan összejátszó erők működnek közre. ismét az íróasztalÉN KÖZBEN hoz ültem és nagy szeretettel jegyeztem le megnyilatkozásait. Ö is mellém ült, de e'ő- zőleg egy csésze fekete sávét állított az asztalra és maga is elfogyasztott egy csészével. Rövid szünet után ismét megszólalt: — ön talán nem is tudja, kedves öcsém, hogy milyen rendkívül érdekes és értékes témát dolgozott fel. A púpos török környezetben nőtt fel, apja Allah hitén van, a szultán rendíthetetlen híve, anyja keresztény. Testvérei apjukkal tartanak és erős. jótestű katonák. Elmúlik a török világ, nem tudhat maradéktalanul beleilleszkedni az új világba; szerelmes lesz, itt szembekerül nyomorék testével; próbálkozik a színjátékkal, itt szembekerül a jezsuitával, belezökken a gyűlölködésbe, társakat keres. Egyéni életkörülményei belesodorják az ellenségeskedésbe, mint annyi más embert, egyéni érvényesüléseiktől teszik függővé, hogy maradéktalanul Rákóczi híveivé legyenek-e vagy sem, bár egyáltalában nincs még tisztában Rákóczi szándékaival, csak egyes szavakon rágódnak a maguk elképzelései szerint. Kétségtelen, hogy abban az időben, amikor ez történik, nem egy gyökértelen ember élt Eger városában. Körülbelül 300-an maradtak itt a török világból. Idejük sem volt, hogy belenőjjenek a népnek vágyaiba, amelyeket most Rákóczi zászlója hordozott.:: És nem egy ember lelke távozott el Mohamed hitétől. Kegyetlenül nehéz harcok voltak ezek Rákóczi hívei számára. Aztán a harc a katolikus magyarok és a protestáns magyarok között. Végtelenül zavaros volt az emberek gondolkodása. Igaza van, kedves öcsém, csak a Simon Mátyások a maradéktalan hősök ... A púpos így tökéletlen, de keresi a magasabbratörés lépcsőjét, végeredményben; keresi az igazságot. A befejező fejezettel a púpos is hőssé vált, igen nehéz feladatot hajtott végre. Hogyha két ellentét ilyen megbékéléssel találkozhatna, sokkal kevesebb baj volna ezen a világon... Ezért örülök, öcsém, hogy kedvemre Egy erdélyi kerületben ösz- szegyűltek a főbb kortesek, s nagy bölcsen elhatározták, hogy ők bizony nem fognak egymással marakodni, hanem a képviselői állást nyílt pályázat útján töltik be. Legott meg is szerkesztették a felhívást, amely eképpen hangzott: PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az x-i választókerületben az országgyűlési képviselőségre rendkívüli pályázat hirdettetudtam befejezni. Az egész Kis regény felfrissítő hatással volt: rám. Milyen üde és élénk, milyen frissen ömlik tollából a szó. Harmatos. Az eleje isi milyen tavaszba induló festői' képek sora ... Nekem különösen az tetszik benne, hogy a nagyméretű harcok sorsát a; kis emberek zavaros harcában és Eger város keretében mutatja be. Megmutatja, hogy az; akkori Erdély polgárságának életében milyen zavaros vissz-; hangja volt azoknak az esz-; méknek, amelyeket Rákóczi; zászlója hordozott. MOST PEDIG zom, miért mondtam azt, hogy szerencsés ihletésű percek voltaik, amikor befejeztem a kis regényt, és miért küldi a púpos is Simon Mátyást Rákóczihoz. Az író minden munkájával kell, hogy minden korra, minden embertársának mondjon valamit. A kis regény alaptónusában rámutat arra, hogy az emberiség a történelem folyamán állandóan tökéletese-; dik, az emberiség haladása sohasem áll meg, ha zökkenők néha vissza is vetik esetleg évtizedekre. „A láthatatlan ember krónikása: Zéta, szintén megsejti, hogy új világ: van készülőben, és ez az új világ a középkorban bontakozott ki. A púposban elbukott a szabadság zászlaja, hogy annál merészebben bontakozzék ki egy évszázaddal ké-: sőbb, a reformkor éveiben. Ezért fejezte be a púpos mását a következőképpen: „De az felséges fejedelemnek, Esze Tamás mezítlábasainak hite mégis örökké élni fog." (Folytatjuk.) tik a következő feltételek meU lett: 1. Pályázó a kerület bizalmi emberei kezébe tartozik 15 000 forintot, azaz tizenötezer forin* tot lefizetni, mégpedig három részletben. Az első részlet a jelöléskor fizetendő, a máso- dik a szavazás előtti napon, a harmadik pedig a mandátum átadásakor. 3. A szavazás napjáig min* den választópolgár részére na* ponként 3 liter bor, 1 porció pecsenye és 5 darab jobbfajta szivar utalványozandó. 3. Ezenkívül minden szava- zónák egy pár új csizmát, az asszonyoknak pedig, hogy né* kik is részük legyen az öröm* ben, egy-egy félliter mézes* pálinkát és egyegy fejkendőt köteles a jelölt úr adni. 4. A választás napjáig ezer polgár számára legalább öt la- komát (bankettet) köteles a jelölt rendezni, természetesen a saját költségén. 5. Zászlókról, jelvényekről stb. a pályázó tartozik gondos* kodni. 6. A kerület minden egyes községe számára fiatal, erős tenyészbikát köteles venni. 7. Program nem szükséges, lehet akármilyen párti. Ezek fejében kap tőlünk: a) egy szép díszfelvonulást a kerület székhelyére, bandériummal és muzsikával. A ci* gányt azonban a pályázó tar* tozik fizetni. b) Rajongó lelkesedést. c) Harsogó éljeneket. d) Hű ragaszkodást. e) Szavazatainkat. Pályázhat nemzetiségi és valláskülönbség nélkül bárki, csak telt bugyellárisa és emberi formája legyen. A pályázat f. évi június 15-ig alulírotthoz küldendők. FOKOSY BÁLINT, pártelnök. KÉTES HALA Képviselő: No, Sánta Kiss János, szép volt kelmédtől, hogy kisegített egy kötéllel, mikor eltört a kocsim tengelye. Mivel tartozom érte? Gazdaember: Semmivel, nagyságos uram. Szívesen adtam azt a csekélységet: aztán meg a nagyságos képviselő úr többet is megérdemelt mái tőlünk egy kötélnél*
