Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-30 / 238. szám

1958. október 38., csütörtök NÉPÚJSÁG 5 volt az idei termés, de jövőre még jobb lesz a mezőtárkányi Bnxaka!á§z Tsz-bcn (Tudósítónktól) TALÁLÓ HASONLATTAL élve, szorgalmas méhcsalád­hoz lehetne most hasonlítani a mezőtárkányi Búzakalász Tsz tagságát. Az őszi munkák lassacskán befejeződnek, de még így is akad elég tennivaló. Nemrég végeztek az őszi búza vetésé­vel, 90 hold jól előkészített talajba tették el a jövő évi kenyémekvalót. Nyeste Fe­renc zetoros és Cs. Nagy Jó­zsef, a kormos traktorral egy­aránt jó munkát végeztek, a vetés több helyen már zöldell. Lesz elég idő arra, hogy még a fagyok beállta előtt jól megerősödjék. Az őszi mélyszántásból már csak húsz hold hiányzik, a 130 holdas tábla már alapo­san felforgatva, megmunkál­va várja a téli fagyokat, majd jövő évre a tavasziakat. A be­takarítást még idejekorán el­végezték. A két góré színültig tele kukoricával, több mint 300 mázsa tengeri vár a közös jószágállomány téli takarmá­nyozására. Igaz, van még hátra másod- vetésű kukorica, de erre még várni kell néhány napot. Ez a kilencven napos tenyészide­jű kukorica másodvetésiként került a földbe, és még így is tökéletesen beérik. Holdan­ként 25 mázsás átlagtermést várnak róla, és ezt szerződés­re adják át a Magtermeltető Vállalatnak. Rég elszállították már a cukorrépát, elkészítet­tek 100 köbméter silót, a töb­bit ezután készítik. A tél be­álltáig már csalt 25 holdnyi terület istállótrágyázása van hátra, azután jöhet a pihenés. AHOGY SZÁMOLGATJUK, a szorgalmas munkának, a sok igyekezetnek meg is van az eredménye. A könyvelő szaporán jegyezgetheti azt a sok bevételt, ami még zárszá­madásig a közös kasszába be­folyik. Nagyjából számítva is még 120 ezer forintnyi pénzösszegre számíthat a tag­ság, a dohányért még fizetnek körülbelül 30 ezret, a 25 szer­ződött sertés újabb 30— 35 ezer forintot jelent. A szer­ződött másodvetésű kukorica 15 ezer forint, de nem keve­sebb a heremag ára, az idő­közben elszállított tej ára, és a többi. A legmeglepőbb do­log pedig az, — s szinte jól­eső érzés hallani, — hogy a szövetkezetnek semmilyen tar­tozása nincs. Visszafizették az állami hiteleket, sőt már sa­ját erőből vásároltak tehene­ket 40 ezer forint értékben. A sok kisebb nagyobb beruházás is jelent mintegy 100 ezer fo­rintot. Gazdaságilag, anyagi­lag' saját lábára állt tehát a gazdaság, s mindemellett a munkaegység értéke is előre­láthatólag 70 forint körül mo­zog. November végén lesz még a zárszámadás, s a tagság a jól végzett munka tudatában bi­zalommal néz a tél elébe. Si­kereiket az is bizonyítja, hogy minden kényszer és erőszak alkalmazása nélkül a napok­ban' három új belépő adta be felvételi kérelmét. Az adatok és tények a ter­méseredmények szép növeke­dését is fényesen bizonyítják. Hogyan néz ez ki a két fő termékféleségnél ? 1957-ben egy katasztráiis holdon 8 mázsa búza termett, az idén 9,30 mázsa, 1957-ben az árpatermés holdanként 10 mázsa volt, az idén 14 má­zsára emelkedett. Az idei jól végzett munka után a jövőre is gondolnak a szövetkezet tagjai. Célunk, hogy fokozzuk a termésátlagot, mondja Boda Sándor, a tsz elnöke, — hisz az évről évre fokozható a meg­felelő szakszerű munkával. A továbbiakban az is kitűnik, hogy az elnök kijelentésének meg van a reális alapja, mert már idáig is sok mindent megtettek a jövő évi maga­sabb terméshozamokért. A SZÖVETKEZET 90 hol­das búzavetésének zöme "ö- roshere és pillangósok után került a talajbá. Ez a talaj nitrogéndús tartalmánál fogva jó táperőt biztosít. A vetés alá holdanként egy mázsa pé­tisót, és ugyanannyi szuper­foszfátot szórtak. A foszfor- tartalmú műtrágyától erős lesz a gabona szára, acélosabbak lesznek a szemek. A szántás után háromsoros gyűrűs hen­gerrel, tárcsával, és boronával jól elmunkálták a talajt, s ugyancsak boronát kapott a vetés után is. Jól előkészített porhanyós, morzsalékos mag­ágyba került a búza, s félig már biztos a jó termésered­mény. A vetésterület másik része tavaly jól trágyázott konyhakert volt. Ha az idő is kedvez, nem lenne csoda a 13—14 mázsás termésátlag sem. A tavasziak . alá való szán­tás a zöldtrágyázással együtt ment végbe. A tarlóhántáskor napraforgó magot szórtak a talajba, s akkorára megnőtt, hogy a traktor alig látszott ki belőle. Ezt most 30 centimé­ter mélyen a szántás alá for­gatták, holdanként egy mázsa pétisót adva hozzá. Igen jó talajt készítenek elő jövőre a cukorrépának is. A tervek szerint 15 hold cu­korrépájuk lesz, s ennek a ta­lajába zöldtrágya és holdan­ként 100 mázsa istállótrágya kerül. így jövőre minden bi­zonnyal könnyűszerrel elérik a 220 mázsás holdankénti ter­mésátlagot, az idea 170-el szemben. A szövetkezet gazdálkodásá­nak fő célja a belterjesség. Éppen ezért látnak hozzá egy öntözőberendezés létesítéséhez. A berendezés terveit már el­készítette a Miskolci Vízügyi Igazgatóság, megvalósítása 45 ezer forintba kerül. A vizet a Laskó patakból kapják majd, és a patak mentén hosszában 100 holdat tudnak majd ön­tözni. Az idén még szántóföl­di kertészetük volt, de jövőre már öntözéssel termelik a paprikát, a paradicsomot, és a dinnyét is. Az 500 méter hosszú vízvezető cső minden kapásnövény öntözését lehető­vé teszi. A tervek között szerepel, hogy ismét fellendítik a köz­ség takarmánytermesztésének hírnevét. Jövőre már az új vetésekkel együtt 100 holdon termelnek takarmányfélesége­ket, és lucernamagot. ÉSSZERŰEN TERVEZNEK, ésszel gazdálkodnak a Búza­kalász tagjai, s nem kétséges, hogy az állandóan emelkedő terméshozamok a jövő gazda­sági évben is dúsan fizetik majd vissza a tagság fárado­zásait. Sántha Imre (Tudósítónktól) Ha Detken a tanácselnök — Sántha Imre — személye felől érdeklődik valaki, válaszként munkájáról kezdenek beszélni a falusiak. Szeretik, mert mióta a köz­ség élére került, sok minden megváltozott a faluban. Nem restell este, munkaidő után körútra indulni a községben, s ilyenkor összegyűlik valame­lyik háznál a fél utca, késő éjszakáig vitáznak, beszélget­nek a tanácselnökkel. S e vi­ták után rendszerint valami munka kezdődik a faluban, közös erővel, egymást segítve, így épült több mint három kilométer járda, így érték el, hogy míg néhány esztendővel ezelőtt csak éppen a község főutcáján volt villany, most már több mint 95 százalékban villamosították. Ott él az emberek között, s mivel bátran fordulnak hozzá a lakosok minden problémá­jukkal, akkor is hallgatnak rá, amikor a falu érdekében mun­kába szólítja őket. ÁH Detk közepén egy nagy artézi kút, percenként 400 li­ter vizet ad. S a bőséges víz használatlanul folyik el. Elő­ször talán csak tréfából em­lítette valaki, hogy strandot kellene csinálni, tény az, hogy az emberek fejében motosz­kálni kezdett a gondolat, s Sántha Imre egy-kettőre ma­gáévé tette az ötletet. Mérle­gelni kezdték, mit lehetne csi­nálni. Most mór nagyjában meg is lenne a terv. Mikor a tanácstagokat jelölték,• a 39. sz. választókörzetben, beszéltek erről, s végül elhatározta a falu, hogy közös erőből meg is építik. Mert nem elképzel­hetetlen luxus ma már a falu­si strand sem, illetve nem a faluszéli libaúsztató a falusi gyerek egyetlen strandja. Dédelgetett terve a község­nek — élén a tanácselnökkel — egy kultúrház felépítése is. Járda, villany, strand, kul­túrház — ezekről a tervekről beszélnek a faluban, ha a ta­nácselnök felől kérdezősködik az ember, s ez nem véletlen, mert a falu szépítésének, jö­vőjének tervét vele közösen készítik, személye összefügg mindennek megvalósításával. Ezért is jelölték újra tanács­tagnak. ...amikor a gyilkos íj mikor a gyilkos kijött a börtönből, már várták és egy szép nagy kést nyomtak a kezébe és mondták: menj és ölj... Amikor a piromániás kijött a börtönből, odavezették egy házhoz és gyufái adtak a kezébe és mondták: gyújtogass! Hogy ez őrültség? Hogy ilyet ép ésszel senki sem csinálhat? A nyugatnémet Südflug nevű hatalmas repülőgép- ipari konszern szabadalom-használati engedély alapján amerikai lökhajtásos vadászgépek gyártását kezdte meg. A konszern többek között Messerschmitt és Heinkel repülőgépgyáraiból alakult. A halottak milliói, a rombadőlt Európa emlékszik Messerschmitt és Heinkel nevére. ... amikor a gyilkos kijött a börtönből, már vár­ták és im, egy szép nagy kést nyomtak a kezébe... Könyörtelen a kapitalizmus TI erb ért Petrowitsch grázi segédmunkást két esz- L J- tendővel ezelőtt üzemi baleset■ érte. Most meg­halt. Talán olyan súlyos volt a baleset, hogy többé nem tudott utána talpra állni az egykori segédmunkás? Vagy valami fertőző betegség vitte el, amellyel szemben te­hetetlenek az orvosok? Hát valamiféle ilyen betegség, amivel szemben valóban tehetetlen az orvostudomány. A betegség neve: 220 schilling. Ennyit Icapott havonta Herbert Petrowitsch rokkantjáradékként. S ennyiből bizony csak éhenhalni telik: éhen is heti. Mikor meg­találták holttestét, az orvosok megállapították, hogy mindössze 35 kilogrammot nyom és a halál oka: éh­halál. Könyörtelen a kapitalizmus! (látó) Múlt és jelen a kisiparosok életében... Megyénkben jelölőgyűlése­ken és összejöveteleken fog­lalkoztak az elmúlt tizenhá­rom év gazdasági fejlődésével és eredményével. A kisipari szövetkezetekbe tömörült szak­munkások helyzete is megvál­tozott. Jobban dolgoztak, töb­bet kerestek és ezzel természe­tesen a falu lakosságának is javult az ellátása. Érdemes azonban visszate­kinteni az 1930-as évekre, ami­kor a Cipész-szaklap arról írt. hogy az iparosság 25 százaléka teljesen munka nélkül van. 30 százaléka pedig csak szórvá­nyosán kap munkát, megren­delést. A kisiparosoknak csak 14 sázaléka tudott rendszere­sen dolgozni. Az Ipartestü­letek Országos Központja 1939-fcen a minisztériumnak küldött jelentésében arról ír, hogy a kisiparosok 60 százalé­ka el van adósodva, nem tud kötelezettségének eleget tenni, egymás után következtek a zá­logolások. Most. a szocializmust építő országunkban egészen más a helyzet. A tanácstagi jelölőlis­tán sok kisiparos neve szere­pel. Most már rendszeres mun­kájuk van a kisiparosoknak, öregségük után biztos pihenés vár rájuk. SZTK kezelés, táp­pénz segíti az iparosokat, nem teszi őket tönkre egy hosszabb ideig tartó betegség. A 10 éves fennállásukat ünneplő szövet­kezeteknél. az egri szabóknál ünnepélyesen búcsúztatták el Robotka bácsit, félévszázados munkája után a megérdemelt nyugdíjba. A megyénk kisiparosainak életében történt változásokat szemléltetően mutatja az is. hogy például a Parádi Ve­gyes. Ktsz. a Hevesi Építő Ktsz és az Egri Vegyes Ktez tagsá­ga közül 15—20 százaléka épí­tett házat, saját erőből. A kis­iparosok munkája után méltó elismerést kapnak az állam­tól. Egyre több becsületesen dolgozó kisiparosnak osztanak ki munkájuk elismeréseként különféle kitüntetéseket. Meg­becsülik munkájukat és szá­mítanak is rájuk. Polgár Miklós ►, VVWWW SUGÁR ISTVÁN: Az 1901-es választás i. A SZÁZADFORDULÓVAL Magyarország történetének egy új szakasza nyílt meg. Ekkor­ra már hazánkban is a tőkés fejlődés az imperializmusba kezdett átnőni. Ügy hisszük, hogy nem lesz érdektelen, ha utánanézünk annak, hogy mi­ként za jlott le a kibontakozó monopolkapitalizmusban a XX. század első képviselővá­lasztása Heves megyében. 1896-ban, a múlt század utolsó választása során Bánffy Dezső gróf közismerten hír­hedt terrorakciói nyomán, a kormányzó szabadelvű párt, jelentős erő: 290 képviselői mandátum birtokába jutott. Ezzel szemben az összes többi ún. ellenzéki képviselők száma csak 134 volt. Az ellenzéki erők igen széles skáláját kép­viselték a politikai állásfogla­lásnak. Az ellenzéki erők zö­mét a 48-as függetlenségi párt képezte. Üj színként bevonult a parlamentbe a katolikus klé­rus pártja: a Néppárt is, ösz- szesen 17 képviselővel. Az ország 1901-ben túlter­melési válsággal küzdött. A társadalmi osztályok harca egyre élesebbé vált. Az ipari munkásság' mellett most már a szegényparasztság is szervez­kedni kezdett. Ezzel egyidőben kiéleződtek az uralkodó osztá­lyok belső ellentétei, amelyek szorosan összefonódtak az osztrák és magyar uralkodó osztályok közötti ellentétek­kel. „Nálunk a kereset hiányzik a népnek. Nincs elég földje, amelyet műveljen, amelyből egy-egy darabot magának megszerezzen” — írja a Heves­vármegyei Hirlap. — „A búza ára mai napság is a legmé­lyebb gödör alján fetreng. Vagyis ott tart, hogy körülbe­lül annyiért kél, amennyibe magának a gazdának került... Hát még akinek adóssága van! Adóssága pedig manapság nya­kig van minden- gazdának. Hogy mennyire? Arról nem is jó beszélni. Az erről készült statisztikai kimutatások meg­döbbentő képet festenek az or­szág anyagi pusztulásáról, s a magyar föld eladósodásáról. Jóformán a magyar föld ma­napság már nem is a magyar gazdáké. Természetesen első­sorban a bécsi bankárok és a bécsi pénzemberek tartják markukban. A bécsiek csak nevetik a kevés magyart, aki­nek koldus mivoltát ők tudják, ők ismerik legjobban.” DE NE HIGGYÜK, hogy eb­ben a „régi jó világban” az értelmiségnek is valami rózsás volt a helyzete. Egy — a kér­déses 1901-es választási idő­szakából származó — Heves megyei lapvélemény így nyi­latkozott meg: „Aki komolyan gondolkodik e kérdésről, meg­döbbenéssel kell annak észre- vennie, hogy ebben az ország­ban 1894. óta mintegy 50 000— 60 000 intelligens család él a legnagyobb elégületlenségben, kényszerviszonyok között. En­nek az 50 000—60 000 családnak a fogyasztási szükséglete csak a legminimálisabb mennyisé­gekre van redukálva.” Lukács László pénzügyminiszter, Eger város képviselőié, egy, a kér­déssel kapcsolatos megnyilat­kozása miatt meg is kapta a magáét az egriektől... „A nagy pénzügyminisztert lega­lább egynéhány hónapig arra kellene szorítani, hogy próbál­jon meg családostól 41 forint 66 krajcár havi fizetésből meg­élni, akkor alaposan elmenne a kedve az olyan műszónokla­toktól ...” „A mi adórendszerünk — pa­naszolják a Heves megyeiek — egyszerűen nyomorult, hitvány és erkölcsileg teljesen züllött. Hányszor ígérték reformálását. Több kortesbeszédet mondtak már ilyen ígérettel elárasztva, mint amennyi víz elfolyt azóta a Tiszán, a Dunán. De azért az adóbehajtás folyik a régi er­kölcstelen módon. A mi adó­rendszerünk irgalmatlan er­kölcstelensége abban nyilvá­nul meg, hogy a szegény em­bertől elviszik az utolsó ron­gyot, az utolsó betevő falatot, a legirgalmatlanabb módon, mert szegény, mert nincs mi­ből fizetnie. A koldusból az adóvégrehajtó földönfutót csi­nál — a magyar jogérzék na­gyobb dicsőségére! ■.. Égbe­kiáltó igazságtalanság, hogy nem a nagy vagyon, hanem a kicsi és az élethez se elégsé­ges állapot van sújtva?” Mindennél plasztikusabban fejezi ki a helyzet tragikumát a Statisztikai Hivatalnak a kérdéses választás évében köz­zétett ama közleménye, amely szerint „hazánk népesedése az 1901-es évben jelentékenyen csökkent... Az 1900-as év 11 első hónapjában együttvéve a szaporodás 4623-mal több volt, mint az 1901. év ugyanezen időszakában ... 1901. novem­berében a magyar anyaország­ban 101 oly község volt. ame­lyekben a halálozásokat, a születéseket több mint öttel múlták felül.” AZ ÁLTALÁNOS erkölcsi körkép is — a fentieknek meg­felelően — mélyen szomorú ál­lapotokat tükrözött. A me­gyénkben megjelenő egyik lap leplezetlen őszinteséggel tárta elő a helyzetet: „Aki a napi­lapok hírrovatát figyelemmel kíséri, az bizony igen szomorú képei alkot a magyar nemzet erkölcsi világáról. A hírek ma­napság valóságos bűnlajstro­mok. Minden előfordul azok­ban, ami rossz, vétek, halálos bűn. Alig van nap, amelyiken 2—3 hajmeresztő gyilkosságról ne olvasnánk. A rablás és sik­kasztás szintén napirenden vannak. Itt a hitvesi hűséget tapossák sárba, amott a szülő gyilkolja meg kegyetlenül kis gyermekét. Még olyan is van, aki gyermeke húsából eszik. Valóságos kannibál, aki... egész nyugodtan mondja el az esküdtszék előtt, hogy hogyan vacsorázott a gyermeke comb­jából. A gyermek fegyvert fog szülője ellen, barát kegyetle­nül kínozza barátját. A férfi késsel, pisztollyal, bottal öl, a nő méreggel... Ezek bizony szomorú képpé domborodnak ki.. Szomorú és hűséges képpé, amelyet sehogyan sem lehet rózsaszínű szemüvegen nézni, kedvezőbbnek találni.” És ilyen viszonyok között in­dult meg a választási küzde­lem a különböző, pártok részé­ről a szavazók voksaiért. A nyomasztó helyzet éreztette természetesen negatív hatását a választás iránti érdeklődés mértékében is. „A választáson is meglátszik a nemzet fásult közömbössége... Az embere­ket nem rázza fel tompa egy­kedvűségükből már semmi sem. Anyagi gondok, a nagy szegénység, erős csalódás a politikában ...” MAGA A VÁLASZTÓJOG sem nem volt egyenlő, sem, titkos, de annál inkább erköl­csi alapjaiban romlott és igaz­ságtalan, mert „a választási jogosultságot... teljesen a ki­rótt adóhoz köti” a magyar nép széles tömege egyszerűen azért nem élhetett alapvető ál­lampolgári jogával, a szavazati joggal, mert nem rendelkezett egy bizonyos tőkével, vagy meghatározott és állandó ke­resettel. A szabadelvű kormánypán hatalma teljes erejével lendült a küzdelembe. Az egyik leg­főbb jelszava volt, hogy az 1901-es választás abszolút tisz­ta lesz, más, mint a múlt századbeliek voltak, mert, mint hangsúlyozták — az 1899. évi XV. törvénycikk életbeléptet­te —, az észlelhető visszaélések megtorlására és orvoslására — az ún. kúriai bíráskodást. A kúriai bíráskodásról szóló tör­vény 167. paragrafusa álszen- teskedően oly módon szabta meg a köztisztviselőknek a vá­lasztás lebonyolításával kap­csolatos magatartását, hogy a „vezető szereptől szigorúan tá­vol maradjanak”. A hivatalos lap pedig hazug nagyképűség­gel azt az utasítást adta. hogy „ ... a választások szigorú tör­vényszerűsége biztosíttassák és hogy azok a legszebb jog gya­korlásához méltó rendben folyjanak le”. Nézzünk most utána, hogy miként is peregtek az esemé­nyek, különös tekintettel azok­nak törvényben megerősített tisztaságára. HUMOROS IRÓNIÁVAL így harangozta be a megyei ellen­zéki lap a „tiszta” választás előkészületeit: ..Rossz az esz­tendő. még rosszabb a termés, ennek következtében kegyet • len napok virradnak úgy a kereskedőre, mint az iparosra. De azért ne búsultatok, vé­reim' Az é\- utolsó negyede annál vígabb lészen. meahir- tetem az örömhírt: megjön a kortesek ayönayvirágos élete. ,asz a választóknak is egy pár víg napja! . Teiles ereiével ki- virft a kortesek virága ami­kor a lomb lehull s a? első V'oelybek szitáira'-* a levegő­ben . . .” (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom