Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-12 / 197. szám

4 NÉPOJSálj 1958. szeptember 12., péntek Jegyzetek az „Utolsó felvonásáról NÉGY LELKIISMERETES és vállalkozó szellemű újság­író: Horváth József, Nemes János. Pintér István és Szabó László vállalkoztak arra, hogy egykorú dokumentációk alap­ján összeállítják a hitleri biro­dalom, s a fasiszta rendszer összeomlásának hazánkat érin­tő történetét. A közel 500 ol­dalas mű 1944. márciusának első napjaival kezdi, a kétku- lacsos Kállay miniszterelnök tehetetlen és szűklátókörű po­litikájával, amely — mint ké­sőbb kiderült — a németek malmára hajtotta a vizet, ami a totális hatalomátvételt és hazánk leigázása terén táplált terveiket illette. Hogy a könyv mondanivalóit alaposabban megértsük, szük­séges néhány szóban magunk elé vetíteni az/ eseményeket: Hitlernek biztos értesülései vannak a Kállay-féle angol­szász orientációról, s a Führer árulást szimatol. Ez, s a meg­ingott keleti front helyzete, cselekvésre ösztönzi. Magához rendeli Horthvt, követeli Kál­lay lemondatását, s új német­bérenc kormány kinevezését, a gyengeelméjű Sztójayval az élén. Míg Horthy tárgyal, a német csapatok beözönlenek Magyarországra és március 19-én gyakorlatilag megszáll­ják hazánkat. Horthy, bár szavát adta Kállaynak, hogy menesztését nem tűri el, meg­törik, a miniszterelnököt le­mondásra készteti és az örök tanácsadó és meghatalmazott führeri bizalmas, Weesen- mayer jelenlétében Sztójayt bízza meg kormányalakítással. Horthy és az őt körülvevő talpnyalók, Hennyey és Szom­bathelyi tábornok, Tost szárny­segéd, Keresztes-Fischer stb. hangulata ekkor még derűs, mert bíznak abban, hogy az angolszászokkal folytatandó tárgyalások eredményeképpen angolszász ejtőernyősök szán­ják meg majd Magyarországot, megakadályozva a szovjet csa­patok előretörését. Fel is ve­szik az érintkezést az angol­szászokkal — részint a Pestre akkreditált megbízottakkal, másrészt if j. Horthy Miklós ré­vén a déli parancsnokság tá­bornokaival Olaszországban, de hatalmas csalódás éri őket: a nyugatiak kijelentik, hogy a négyhatalmi egyezmények ér­telmében minden államnak attól a nagyhatalomtól kell fegyverszünetet kérnie, amely nek csapataival harcban áll. Horthyék reményei szertefosz­lanák. HORTHY EKKOR — 1944 derekán — úgy dönt, hogy megkísérli a háborúból való kiugrást, vagy legalábbis pu­hatolódzik a szovjet hatalom szándékait illetően. Hogy sza­badabban cselekedhessek, Sztójayt mégis félreállítja és Lakatos Gézát bízza meg kor­mányalakítással. Ezzel csak­nem egyidejűleg elhatározza, hogy először nem hivatalos | formában, majd meghatalma-< zott parlamenterekkel felkere-< si Moszkvát a megkötendő < fegyverszünet érdekében. A 5 szovjet csapatok e közben > mindenütt átlépik a magyar 5 határokat és délről, észak- 5 keletről egyidejűleg megkez- í dik hazánk felszabadítását. A i követek mindkét ízben siker- < rel járnak. A Szovjetunió haj- < landó tárgyalni a béke ügyé- < bm. < De a belpolitikai helyzet $ rendkívül tisztázatlan, Szálasi 5 és a hungaristák mozgolódnak. > Bár az összeomlás biztos, a ce- > zaromániás nyilasvezér esze- < ben csnk az iár: hogyan vehet- < né át ő és pártja a hatalmat.« Fel Keresi több ízben Horthvt, S aki megijed az erőszakos Szá-< lasitól és tárgyalásokat kezd« vele. A nyilas „vezér” kezdet-« ben kész is a kormányzóval < egviittműködni. annál is in-< kább, mert a németek tartani« igyekeznek az alkotmánvosság« látszatát s eleinte a kótyagos-; nak tartott -hungaristákat nem; támogatják konkréten. ; Amikor azonban Szálasi; megnesze'li, hogy Horthy ki-; ugrásra készül, fordul a koc-; ka. Lóhalálában felkeresi; Weesenmayert s a német kö-; vet most már mindent meg­ígér, A fegyverszünetet Horthy utasítására de facto megkötik Moszkvában, de erről még a kormány tagjai sem tudnak. A németek viszont igen! Pán­99 célos erőket mozgósítanak a vár körül és elhatározzák, hogy Horthyt elteszik az útból. Horthy, hogy Hitlerhez való hűségét és „úri becsületét” fi­togtassa, elköveti államfői in­tézkedéseinek legostobábbikút: maga elé kéreti a német nagy­követet és hivatalosan is be­jelenti, hogy fegyverszünetet kért. Persze a szovjet erők ak­kor ^nég elég messze voltak _ fővárostól, s a magyar had­sereg sem készült fel arra, hogy a volt szövetségeseknek esetleg ellenálljon. Hogyan is? Hiszen a tábornokok nagy ré­sze nyilas, s maga Horthy sem gondolt komolyan az ellen­állásra. Épp ezért szinte bol­dog, amikor a németek — mű- felháborodást színlelve — kö­vetelik, hogy vonuljon visz- sza kormányzói tisztétől, he­lyezze magát a németek vé­delme alá s adja át helyét Szálasinak. A vénember bol­dog, hogy a történelem előtt „szárazon megúszta” a fejle­ményeket. Horthy -megy, s a nyilas testvérek megkezdik az elillanó levegővel együtt zsu­gorodó, a léggömbhöz hasonló hungarista „birodalom” meg­szervezését. A szovjet csapatok ellenállhatatlanul törnek előre, körülzárják Budapestet, Szála- siók Brennbergbányán ütik fel főhadiszállást. Míg néhány karrierista Hindy vezérőrnagy- gyal az élen Pesten marad, mert bíznak a német segítség­ben, addig a többiek a nyuga­ti határ közelében tivomyáz- nak. Pest elesik, már csak Győr-Sopron megye a nyila­soké, de Szálasi még mindig íróasztalánál ül és ír. Hét kö­tetes memoárját írja a „Mein Kampf” mintájára, s rendele­tet ad ki, hogy a hungarista birodalomban kötendő házas­ságok jegyesei nászajándékul megkapják ezt az „értékes’ írásművet. Pesten folyik a vér, a kommunisták és zsidók ezreit géppisztoly ózzák a Fertő tó vidékén, Beregffyék fegy­verrel rekvirálnak. MÉG NÉHÁNY NAP, egy tucat nyilas rendelet, az aranyvonat 105 láda arany­órával, ékszerrel, rablott zsi­dóholmival már Ausztria te­rületén poro-szkál, ott dézs­málják az SS-ek és nyilas pri­békek. Megjelennek a szovjet tankok és Szálasiék hanyatt- homlok menekülnek, ki az or­szágból. Ha valakinek netán kételyei lehettek Horthy szerepét és jellemét illetően; a háború végnapjáé során, akkor ez a könyv most mindent tisztáz. Az emlékiratok idézeteit sora­koztatja fel, hogy lássuk: Horthy egyetlen indítéka a személyes hiúság s a minden áron felszínen maradás vá­gya volt. Mindaddig, míg a német fél támogatta, hűsége­sen mellette maradt. Amikor úgy érezte, hogy a fegyverszü­net kérésével „jó pontokat” gyűjthet a jövőt illetően, azt sem késlekedett megtenni. Ha­tározatlan, konfuzus, és vajmi kevés valóságérzékkel rendel­kező öregember volt, akinek önzése olyan jellegzetességek­ben is megnyilvánult, mint a kenderesi birtokkomplexum hóldankénti összeharácsolása, vagy mint az a gesztus, aho­gyan szőnyegben ellopott fiá­ért egyszeriben odadobta fegy­verszüneti elképzeléseit és fen­nen hirdetett hősi gesztusait a németekkel szembeni „vég­ső ellenállásról.” És Szálasi, ez a piperkőc, száját rúzsozó, arcát púderral és festékkel kenő alak, akit a népbírósági tárgyalásokon ma ga Weesenmayer követ is esze­lősnek bélyegzett, s akit — cin­kosaival, Kovarccal, Vajnával, Keménnyel, Nidositfal, Csiá val, Budinszkyval egyetemben — még a r.émet tábornok urak is megvetettek. Féktelen hata­lomvágy, szadizmus, felelőtlen­ség és hisztéria, ezekből volt a „Duna-Tisza nagyhaza” nem­zetvezetője összegyúrva. Kár, hogy a könyv már nem em­líti meg ezt az esetet: Brenn bergbányán, az utolsó napok­ban, amikor a szovjet tankok már csak 70 kilométernyire voltak a nyilas főhadiszállás­tól, felkereste Szálasit von Lipke ezredes, a hitleri pa­rancsnokságról hozott utasítá­sokkal. A hivatalos tárgyalá­sokat követő magánbeszélge­téseken Lipke elszólta magát: ’’...aber meine nicht offizielle Meinung, dass wir den Krieg verloren haben, weil die Rus­sen nicht mehr aufhalten kön­nen...” (az a nem hivatalos vé­leményem, hogy a háborút el­vesztettük, mert az .4>rps?okat, többé nem tudjuk •feltartóztat­ni). SZÁLASI LILÁRA vált arc­cal ugrott fel s olyan dühro­hamot kapott, hogy kisebb szélütés érte, s a wienemeu- stadti kórházba kellett szállí­tani. Ekkor von Lipke felhúz­ta a vállát és így szólt a kö- rülállókhoz: „Na és? Egy őrülttel kevesebb...” -pagony— Érthetetlen tolakodás / .mm* 1958. szeptember 12, péntek: 1931. a Bia—Tói'bágy-1 vasúti híd provokációs felrobbantása, amely­nek ürügyén kihirdették a kom­munisták ellen a statáriumot. Névnap <2 Ne feledjük, szombaton: LUDOVIKA fifüslr — TARN ÁSZÉN T MÁRIÁN még a tanév megkezdése előtt 4000 forintot fordítottak iskola­újításra. A tanácsházát 3000 forintos költséggel hozták rendbe. — SZEPTEMBER 12—13-án a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál értekezlet lesz a népfront-bizottságok elnökei és titkárai részére. — VASÁRNAP — a Hazafias Népfront-bizottság és a tanács mezőgazdasági csoportja ren­dezésében — mezőgazdasági ki­állítás lesz Kerecsenden. — HUSZONÖTMILLIÓ fo­rint értékű árut adtak át a megye termelőszövetkezetei ez évben az állami szervek­nek. így a termelőszövetke­zetek nagymértékben járul­tak hozzá a lakosság jobb ellátásához,. — A PÉTER VÁSÁRI járási Nőtanács szeptember 20-án rendezi meg nagy szabi ú szű réti mulatságát a recski SZOT szanatórium kultúrtermében. — NAGY ISTVÁN és Le- hóczki András, a szűcsi 10- es akna F. 4-es vájárai Ki­váló Bányász kitüntetés kap­tak. EGRI VÖRÖS CSILLAG Huszárok EGRI BRÖDY A 12. órában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Tájfun Nagaszaki felett GYÖNGYÖSI PUSKIN örvényben HATVANI VÖRÖS CSILLAG Svejk, a derék katona (II. rész) HATVANI KOSSUTH Játék az ördöggel Ez a jelenet nap mint nap megfigyelhető az egri, gyön­gyösi és 'a megye valamennyi busz-megállójánál. Amikor e felvételt készítettük, az autóbusz belseje teljesen üres volt, tehát a látható tolongásnak semmi értelme nem volt. Ha a felszállni kívánók fegyelmezetten és nyugodtan foglalták volna el helyeiket, gyorsabban és kevesebb méreggel történt volna meg a felszállás. A kívülálló nézőnek érthetetlen e tolakodás. Nézzék meg tehát a tolakodók is! FILMFÓRUM ti A sóbálvány — A Karlovy Vary-ban dijat nyert magyar íilm — Hargittai Ferenc régi úri család csemetéje, akit hiva­tásos tisztnek nevelt anyja, megszökik a frontról, a hábo­rú reménytelenségéből. Anyja nem tudja, mert nem akarja megérteni, elzavarja a háztól. A fiú pusztulása megrázó: a német járőrök géppisztolyso­rozata halálra sebesíti. Mohay doktor segélyhelyére viszik be ... Sötét árnyak, nyilas, fasiszta, háborús pinceborzal­mak váltják egymást... Mohay doktor, rendes, be­csületes ember, de semleges, mindenbe beletörődő közönye halálba taszít egy kommunis­tát. Nem érdekli a dráma, amely körülötte örvénylik, az operációs asztal mellől nem akarja észrevenni az emberte­lenséggel, gyalázattal nyomo­rító világrend arcát. A felszabadulás új méltósá­got, meleg családi otthont, szabadságot hoz az emberek- I nek. De Mohay doktort gyötri az út legnehezebb szakasza. Pár méternyi utat ugyan még enyhe emelkedőjű úton te­szünk meg a szálerdőn át ve­zető szekérúton, azonban a keleti oldalon jóval merede- kebb a kapaszkodó és éppen jobb kéz felől irtásos terü­let fekszik, tehát a Nap aka­dálytalanul onthatja iánk „ál­dását”. Ömlik is a verejték, mire a Mátra-pihenőhöz érünk. Ezen a kis platón új­ra csak kifújjuk magunkat, s hallgatjuk az erdő susogását. RÉGI IDŐKRŐL mesél a lombok közt susogó szellő. Ősi pogány népekről, akik itt élteK a rengetegben és védel­mükre „kőgyepü”-t építettek Ennek maradványai a gerin­cen található „Muránykövek”. De szól Tiba Istvánról is, aki .huszárainak élén oly hősie­sen harcolt Eger vára vissza­foglalásakor. Az ő nevét őrzi a hegy és. lábánál a forrás, amelyiK mellett nemrégen ha­ladtunk el. A további út ismét enyhén emelkedik. Nem vágunk neki a völgyön és a Tiba-réten át vezető összekötő útnak, ami ugyan rövidebb lenne, de újabb kapaszkodást jelentene, hanem a Bükk gerincén ha­ladunk tovább. Itt már a gép­kocsi és motorkerékpár nyo­mok is bizonyítják, hogy ké­nyelmesebben mehetünk. Valóban, inkább egy őspark árnyas sétányán érzi magát az ember, mint a vadonban Csak akkor szédül meg egv kicsit, amikor ismét irtásos helyhez ér és messze-messze, lent a mélyben megpillantja Egert, mögötte pedig a kék- lőn integető Mátrát. Mint a gyermek játékházai, akkorára zsugorodtak össze a nagy épü­letek és távcső nélkül inkább csak következtetni lehet, me­lyik mi is akar lenni. Pedig a levegő ősziesen tiszta, más­ként a Mátrát sem lehetne látni. Egyébként most már kultúr- helyhez közeledünk. Erre nemcsak a sűrűsödő turista- jelzések, gépjárműnyomok en­gednek következtetni, hanem a sok eldobált papír, konzerv­doboz és egyéb jelei a „civi­lizációnak". Valóban, hamaro­san vidám emberek zaja száll felénk és előbukkan a rét szé­lén álló turistaház. Biztatóan integet felénk az öreg cserfa, így hát engedünk a szíves invitálásnak és alá­telepedünk. Közben megmer­tük a kulacsot a Várkút üde forrás-vizével és csomagbon­tás után új erőt gyűjtünk, hi­szen sok-sok megnézni való van a Várhegyen. SAJNOS, a legnagyobb él­ményben nem részesülhet­tünk. A régi fából ácsolt ki­látó, amely oly hősiesen állta az idő vasfogának ostromát, az emberi nemtörődömség ál­dozata lett. így ez alkalom­mal nem élvezhettem azt a csodálatos körképet, amiben kb. öt éve még gyönyörköd­hettem. Bizony ideje lenne, hogy erre a nagyszerű helyre, modem, vasvázas kilátó épül- ’ön, s így még nagvobb ide­genforgalmat biztosítson. A kövesdi-kilátó némileg ugyan kárpótol. Innen a Fennsík és a múlt vissza-visszatérő lázas látomása, s nem tud szaba­dulni tőle. Nem érti a meg­változott, őt körülvevő világot, bizonytalan a jelenben, bi­zonytalan a jövőben, céljai­ban. öngyilkos akar lenni. Menekülne önmaga elől, a saját lelkiismeretétől retteg. Eliz, a szerelme, kiüti kezé­ből a méregfiolát, megtisztít­ja, mint viharzás a fellegber- kes eget. Foszladoznak az ár­nyak, győz a bátorság, a fény. A film az aljas, szétzúzott nyilas-világ hű képe, jellemeK, embersorsok sikerült foglala­ta. Bátor, művészi eszközök­kel vág utat témájának mon­danivalóival — az értelmiség megérti és belátja semleges­sége, passzivitása bűnét, le­dönti és megtagadja múltjá­nak sóbálványát, a jövőért—, sokak problémáját sűrítő alakjainak hitelességével tör ösvényt a neorealista tétová­zások bozótján. — palaky — a Déli-Bükk felé nyílik igen szép kilátás. Lent a mélyben húzódik Nősz vaj, felette Bükk- zsérc és a távolban Cserép­falu. Persze van azért még itt egyéb látnivaló is. Látni a hajdani őspogány vár alapja­it, amiről a hegy nevét is kapta. Jól megerősített, fon­tos védelmi hely lehetett haj­dan a Várhegy, ami később már csak mint jelző őrhely játszott szerepet. Ezen keresz­tül repült füst jelzéssel a hír Eger és Diósgyőr között a tö­rök időkben. Védettségét biz­tosították azok a szikiaüre- gek is, amelyek itt feltalál­hatok. Érdekes az a kettős kőudvar is, — a „kuklya” — ami a forrás vizét gyűjti ösz- sze. És ezzel még mindig nincs kimerítve minden. Hiszen az a sok szépség, amit a termé­szet tár fel, nem leírás, ha­nem személyes élmény alap­ján élvezhető csak igazán. Különösen, ha módjában áll az embernek, hogy a minden kényelmet biztosító turista­házban lakva napokon ke­resztül járhassa az erdőket, hegyeket, völgyeket és megis­merhessen minden tenyérnyi helyet. DE NEKEM — sajnos —» ez még' nem adatott meg. Még csak délutánra jár az idő, mégis indulni kell Fá­radt ugyan a lábam, kedvem azonban nem hagyott el. Ma is sok szép élménnyel lettem gazdagabb, s bár már talál­koztam a közelítő ősz ezernyi ’elével. Csokonai biztatását magam is vallom, rte minis barátom jer, ha klsétá­lünk, *z őszben is elée örömet találunk. Ha nincs is oly pompás, mint a víi? kikelet. De mis: is sok ré.szben dicsekszik A ** HALASY LÁSZLÓ södtek. Távolról nézve az egész terület bíborvörös színű, de ha szobánk díszítésére csokrot szedünk, a sárgától a rózsaszín különböző árnyala­tain át gyűjthetünk belőle a lángvörösig. FELJEBB CSER- és egyéb tölgyfajok bokrosai húzódnak rózsa, kecskerágó. ostormén- fa és egyéb cserjékkel kever­ve. Ezeknél az ősz jele az érő, vagy érett termés. A piros csipkebogyó, a hamvas kék kökény, a pöspöksüvegre em­lékeztető kecskerágó az erdő­mező madarainak, vadjainak nyújt ízletes táplálékot a sa­nyarú télben. De nemcsak a vadontermő gyü­mölcsök kíiuilgatják magukat. „Á sárgálló almák, a piros kört- vélyek Legörbült anyjokaak emlőjén ke- vélyek. Fája alatt hever a főtt berkenye, A kövér noszpolya, a borzas gesz­tenye. Megterhelte az ősz a fáknak ágait, Vastagon rá fűzte gazdag áldá­sait". így dicséri Csokonai „Az ősz” című költeményében a természet örök törvényét: nyár után az ősznek, virág után a gyümölcsnek kell jönnie. A Kis-Bajúsz hegy alatt, az út mellett hűvös vizű gémes- kút álldogál. Bárki jön erre — turista, vagy szőlőmunkás — lepihen pár percre, s falatozik kicsit, hogy legyen mire Inni. De tanácsos is a pihenő an­nak. aki a Várhegyre indult, hiszen ez idáig _sík dűlő-úton haladtunk, s az ut java még csak most ion. Ide már nincs messze a Tiba-hegy. Most következik i HA VALAKIT nem győzött imeg erről az iskolásoktól han­gos reggeli utca, jöjjön ki a i szabadba. ; Nyárinak is beillő hevesség­gel ostromolta a Nap vasár­inap reggel az ablakomat, s : nem nyugodott, míg egyik su­garával nem sikerül szemhéja­imat felpattantani. A kertből ibehangzó víg madárdal már icsak éppen arra volt jó, hogy ia hátizsák telegyömöszölése ne [menjen zene nélkül. ; Szóval — pár perc múlva ;már a vár ódon falai alatt ko- ;pogott bakancsom, s néhány [szusszanás után a Dónát-teme- ;tőn kaptattam felfelé. Jobbról- í balról szüretre készülődő sző- Ilőskertek vigyázták az utat és ! mosolygó fürtök itták az Jarany napsugarakat. Néhány ! helyen még kapált a gazda, a »legtöbb kert azonban már ün- »nepre váró rendben díszlett. »Bezzeg a szántóföldek zöme »letarolva árulkodott a nyár vé- »géről. A tarlók merev seriéit £ eltakarta a nektárt kínáló tisz- >tesfű — amelyiket még nem > törte fel az eke. De már friss ^szántást is sok helyen lehet J látni — feketén csillognak a írögök a traktor munkája nyo- <mán. „Sárgul már a kukorica- cszár” is. messzire virít táblája <a zöldellő szőlőskertek közül. < A Cigléd-dűlő legmagasabb s pontjáról elénk tűnik a balol- \ dalt Felnémet, előttünk pedig Saz Eged—Tiba—Várhegy vo­> nulata. Innen — a nyugati ol­> dalról — nézve a legszembe- stűnőbb a Nagy-Eged „őszü- Mése”. Mint tarka szőnyegek ? futnak fel lábán a szántók. > gyümölcsösök, szőlők, majd fe- I lettük sűrű bozót terpeszkedik > körbe. Ezen a részen a bok- >rok zöme cserszömörce, amely­nek levelei már megvörö­„Szép megyénk szép tájain“ Közelít az ősz

Next

/
Oldalképek
Tartalom