Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-15 / 174. szám

1938. augusztus 15. péntek UBPÜJSÄ6 s Hol az utánpótlás? Sátorgondok, — nem a sátorról A HÉTVÉGI vikendtábortól kezdve a balatoni és dunai sá­tortáborokig az egész ország most sátorban lakik. Mindenki egyszerre szeretne megszaba­dulni a fullasztó hőségtől, és talán soha ilyen keletje nem volt az „összegöngyölhető ház­nak”, mint éppen most. Ezek mellett azonban ott a komoly feladattal rendelkező táborok özöne. Úttörők, ifjúsági veze­tők kiképzése olyan komoly és szép feladat, hogy szinte kí­vánja a természet jelenlétét. A Bükk vadregényes tájain ütötte fel a sátrát a Mező Im­réről elnevezett csapatva*^*», képző tábor is, ahol 36 Hemm megyei csapatvezető kapja meg az elméleti és gyakorlati felkészültséget a 10 napos tan­folyam alatt. Sokak számára új és ismeretlen a tábori élet, s talán olyan is van, akit nem ragad magával a sátorban való alvás gyönyöre, mégis, a hall­gatók zöme a legnagyobb el­ismeréssel nyilatkozik az itt töltött időről. A fák között alig mozdul a levegő. Rekkenő hőség van, és bizony eléggé fáradt a társa­ság, mert tegnap voltak gya­logtúrán a Lambot-háznál. A túra célja az volt, hogy a csa­patvezetők maguk is megta­nuljanak térkép után túrátve­zetni. A cél elérésében nagy segítséget nyújtott a Termé­szetjárók Egyesülete, amely Tarcsányi Róbert személyében képzett túravezetőt küldött az elvtársak segítségére. Az ál- mosító csendben előadás fo­lyik. Noszticius Ferenc, aki nemrég jött haza bulgáriai ju­talomüdüléséről, a táborozás gyakorlati lefolytatásáról ad ízelítőt. Nemsokára felváltja őt Koloszár Anna — a felső- tárkányi védőnő — egészség- ügyi előadása. Nagyon sokat hallottam már erről a lelkiis­meretes. komoly, hivatása ma­gaslatán álló védőnőről, de a sok jót megerősítették a tá­borlakók is, akiknek már-már álomra hajló kedvét sikerült alaposan felcsigáznia az érde­kes és rendkívül érthető elő­adással. Berva becsületére legyen mondva, igen jól ebédelnek a hallgatók. És a beszélgetés so­rán sok minden előkerül. Elő­kerül olyan dolog is, ami bi­zony régen nyomja a szíveket, de valahogy eddig nem talált utat. És eléggé elgondolkod­tató dolgok ám ezek! Minde­nekelőtt nézzük, kik vannak a tábor élén? Veterán csapatve­zetők, akik lassan szakállas harcosai lesznek az úttörőmoz­galomnak. Nem is ez a baj, hanem... — Né csak körül! — mondás 7 rfalvy Aladár, a f&úae. tó? óborok élelmezési vezetője -v- hiszen nincs után­pótlás! Évről-évre ugyanazok vagyunk együtt! Én már meg­ugatom az ágyat, ha hazake­rülök, hiszen hatodik hete vagyok sátortáborban! Előbb Csillebérc, aztán őrsvezetőkép­ző, most meg csapatvezető­képző tábor! — Hát... — veszi át a szót Béres Vince, aki szintén évröl- évre megtalálható a táborve­zetők között — van ebben va­lami igazság, mert az ember lassan megunja, hogy állan­dóan talpon álljon, és bizony az elismerést legtöbb esetben mások kapják! Én is ötödik hete, június 23 óta lakom a sátrakat. Musinszky Pál, a tábor ve­zetője, aki maga is régi em­ber ezen a vonalon, csendesen mosolyog, mert a szavak mö­gött is ismeri az embereit, és tudja, hogy ezekre mindig számíthat. Néha kicsit elked­vetlenednek, van is benne va­lami, de azért ha szól a tábo­rozásra hívó jel, mindig a he­lyükön vannak. DE AZÉRT azt hiszem, az ő fejében is megfordul a gondo­lat: Valóban. Hát hol van az utánpótlás? Tamásfalvi, Nosz- tieius, Béres Vince, Kiss Kál­mán, Musinszky Pál és? És... bizony és! Ezek a nevek fém­jelzik az úttörőmunkát, de hol vannak a kitüntetett kartár­sak? Akik az úttörőmunkában állítólag kiváló munkát vé­geztek! Azoknak bizony itt lenne a helye mindenfélekép­pen! Hiszen ezek az emberek is mondhatták volna azt a nyár elején, hogy programjuk van! És nem mondták! Pedig nem csak Noszticius Ferenc volt Bulgáriában és nemcsak Tamásfalvy Aladár volt Né­metországban! Az is nehéz do­log, hogy vezetőképző táborba elég nehéz elvinni az embere­ket. Mindenki hivatkozik va­lamire, aminek aztán az a vé­ge, hogy újra kevesen része­sülnek kiképzésben, és újra kevesen lesznek azok. akik szakszerűen, érdekesen, és a követelményeknek megfele­lően fogják vezetni a csapatu­kat. Pedig ha utána gondolunk a dolgoknak, ez lelkiismeret­lenség, hiszen a gyerek nem tehet arról, hogy ki a csapat- vezetője, és arról sem tehet, hogy egyik helyen sokat, na­gyon sokat kapnak az úttörő- mozgalomtól, másik helyen csak esetleg egy avatást és egy tagsági könyvet. És bizony ez a csapatvezető hibája, mert nem tartják lelkiismeretbeli kötelességnek az önképzést, ami minden munkának előfel­tétele. DE AZÉRT nem tart so­káig a komoly hangulat, vic­cek röpködnek, egyik kolléga bizonyítani akarja testi-lelki frisseségét és futballozni kezd, Követője azért nincs ebben a pokoli hőségben! Néhányan borotválkozni kezdenek, majd megérkezik az ebéd, és ez a délután a szentheverdel ideje lesz. Ki könyvvel, ki kézi­munkával, ki tollal, papírral vonul a hűs sűrűbe, mások a patakhoz mennek hűsülni, de egyetemesen amellett tesznek bizonyságot, hogy kell ez a to­vábbképzés, és jó itt lenni, még ha néha ki is lóg az em­ber lába a sátorból, és éjszaka két pokróc alatt is fázik, ak­kor is! (Á. É.) Ünnepi közgyűlés A napokban tartotta ünne­pi közgyűlését az atkári Pe­tőfi Termelőszövetkezet. A közgyűlés délelőtt 10 órakor kezdődött és este vidám tánc- mulatsággal folytatódott. A termelőszövetkezet meghívta a falu vezetőit is, akik szin­tén részt vettek a rendezvé­nyen. Vacsorára borjút vág­tak és utána a nagyrédei ze­nészek húzták a talp alá va­lót. Kétszázötven méter hosszú iárda társadalmi munkával Nagyréde községben a Hor- váth-kert utca lakói saját I erejükből csupán társadalmi munkával 250 méter hosszúsá­gú járda építését kezdik meg A járdaépítéshez szükséges sóder termelését már meg­kezdték és folynak a földmun­kák is. A járdaépítést Mészá­ros Sándor VB-tag kezdemé­nyezte. Augusztusban már 1000 MOPEDET gyárt a Berva Júliusban még úgy számí­tották az Egri Finomszerel- vénygyárban, hogy 900 MOPE­DET tudnak gyártani. A hí­rek szerint az elmúlt hónap­ban 50 MOPED-del gyártottak többet, mint ahogyan azt ter­vezték, mert 950 MOPEDET adtak át júliusban a kereske­delemnek. Augusztusban már úgy számítják, sikerül 1000 MOPED gyártását is elérni, Közlemény A színház megkezdte az 1958/59. évad bérletezését. Ré­gi bérleteseinknek szeretnénk biztosítani a múlt évben vál­tott bérleti helyeiket. Ezért kérjük, hogy f. hó 22-ig Szer­vező Irodánkban személyesen, vagy írásban közöljék, igényt tartanak-e rá. Igazgatóság. Jói sikerüli a gyöngyösi Szegfu-bál Kellemes pihenést • I Az elmúlt vasárnap — mint erről már hírt adtunk — nyitották meg Mátrafüred legújabb üdülőjét, az IBUSZ- üdülőt. A megnyitás után a pihenni vágyó dolgozók azon­nal birtokukba vették a pihenés új otthonát. így is lehel... Alkotmányunk ünnepére, augusztus 20-ra, a gyöngyösi járási tanács mezőgazdasági osztályán versenyt indítottak a dolgozók. „Tegyük szebbé, barátságosabbá az . irodákat, szobákat” — adták ki a jel­szót. És azóta csatlakozott a versenyhez az egész járási „ ■■ ■uvflr. tanács. A dolgozók csinosít­ják az irodákat, képeket, vi­rágokat hoznak, ízléses térí­tőkkel díszítik szobáikat, —* hogy a dolgozók is otthono­sabban érezzék magukat, ha belépnek a hivatalos helyi­ségbe. II siroki lakótelep A siroki lakótelepen egyre .több panaszt hallani a mun­kásoktól a telepet és a gyárat összekötő útra. Nem nagy forgalmú útszakasz, alig négy éve építették és most már szinte lehetetlen a köz­lekedés rajta, annyira göd­rös, kátyus. Az egri közúti igazgatóság­tól nyert értesülésünk sze­dolgozóinak üzenjük rint ezt az utat megjavítják. A hozzávetőleges határidő szeptember—október hónap. Betömik a gödröket és újra jó úton közlekedhetnek az autóbuszok. Ezzel csökkenni fog a gépkocsik javítására költött összeg és kényelme­sen utaznak munkahelyükre a Mátravidéki Fémművek munkásai. ÜOSZA'COS MHflCAŰM<CI\ UKímWÍiOWV l SZOMBAT délután van a táborban. A komoly felkészü­léssel eltöltött hét után most egy kis szabadidő következik. A közelben lakók egy kicsit hazaruccannak, a mesßzebb- lakók pedig elmerülnek a csend és nyugalom örvényé­ben. s nem kevés örömmel várják a jó ebédet. Mert a TAVASSZAL CIKKET kö­zölt a Népújság, amely beszá­molt arról, hogy huszonkét árvagyerek teljesjogú tagja lett az ecsédi Űj Barázda Termelőszövetkezetnek. Kez­detben minden jel arra mu­tatott: otthonra leltek. Szí­vesen jöttek, szeretettel fo­gadták őket. A szövetekzet- nek is kellett, a munkaerő, a fiatalos lelkesedés, a gye­rekek pedig ragaszkodtak a szabadabb élethez, a jó kere­seti lehetőséghez. Tervek születtek, amelyeknek volt alapjuk. Már kezdetben is tisztában volt a tsz vezetősé­ge, hogy nem minden gyer­mek akar náluk maradni: ki vájár, ki sofőr, ki szakmun­kás szeretne lenni, egy kettő pedig tovább tanul. Eleinte mégis úgy látszott: lesz köz­tük jónéhány, aki gyökeret ver a szövetkezetnél, s itt akar önálló életet kezdeni, miután kikerül a nevelőinté­zetből. Egy ideig nem is volt sem­mi baj, a fiatalok jól dolgoz­tak, mindenütt ott voltak, ahol kellett. Az elnököt szin­te apjukként szerették, a helybeli idősebb tsz-tagok pe­dig egyike t-m ás i k a t el-elhív- ták vendégségbe magukhoz, két hónapig csend volt, a ki­sebb „kilengéseket” vagy a jó szó, vagy az apai szigor oldotta meg. Erre az időszak­ra ma már úgy emlékszik vissza a szövetkezet elnöke: „ha most is úgy volna, mint akkor, a fejünk sem fájna”. Mert a „régi jó idők” óta eltelt három hónap és ez alatt sok minden megválto­zott az ecsédi Üj Barázda házatáján. Két egymással szembenálló csoport alakult ki. Egyik a A gyöngyösi városi KISZ- bizottság az elmúlt hét vé­gén nagyszabású szegfű-bált rendezett a szabadtéri színpa­don. Este 9 órakor kezdődött a bál, ahol a fiúk egy szál szegfűvel kérhették fel tánc­ra a lányokat. A bálnak igen nagy sikere volt, s nem egy gyerekek, másik a nevelő, a tsz vezetői és régi tagjai. Persze nem kell ezt ennyire szigorúan szétválasztani, hisz a külsőségek is mást mutat­nak: az agronómus most is dologra szólít, az elnök sza­vára ma is hallgatnak. CsaK a zárt ajtók mögött fakad ki a sok felgyülemlő panasz, méreg, elkeseredés. Egymás között beszélik meg a gye­rekek: mit kellene tenni, mi­vel nincsenek megelégedve. Sokszor kirobban a veszeke­dés is, s gyakran hangzik el nem egy durva kifejezés a nevelővel, vagy a tsz vezetői­vel kapcsolatban. A fiatalok biztatják, féltik egymást. Lassan zárt tömbbé alakul­tak, kiállnak a maguk igaza mellett, legtöbbször betyár­becsületből is. Szidják az ag- ronómust, hogy olyan mint egy intéző, csak parancsolni tud. A nevelőről azt mond­ják: „Nem bánik velünk emberhez méltóan”. Az el­nököt sem szeretik már any- nyira, mint amikor eleinte fél éjszakákat elbeszélgetett velük. Hírek terjengnek, a gyerekeket egy-két rosszaka­ratú falusi is biztatja, s romlik, egyre romlik a két fél viszonya. A SZÖVETKEZET IRO­DÁJÁBAN ezt mondják: Ag­ronómus: — Én is hadd pa­naszkodjam. Hát kérem, ne­kem a szövetkezet érdeke a döntő: élek, halok érte. Le­het, hogy más ember ki sem bírná az én helyemben. Már lassan szétfől a fejem, mert borzalmas nehéz dolgozni ve­lük. Birkóznak a paradicsom­lány egész öl szegfűvel tért haza az emlékezetes táncmu­latság után. 2500 szál szegfű fogyott el a bálban, amelynek befejezésekor megszámolták, hogy kinek lett a legtöbb szegfűje, amivel elnyerte a bálkirálynő címet. A verseny­ben Mező Marika lett az első földön, téglával verik le az almát, amikor ehetnének amúgy is. A szélső sorról már zölden leszedik a sző­lőt, aztán eldobálják. Több kárt tesznek, mint hasznot. Amikor szedtük az uborkát, s valami miatt, veszekedtem rájuk, néhányan körülállták, s kihívóan faricskálták zseb­kései az uborkát az orrom előtt. Majd szét vetett a méreg. Bólint a fejével, megsimo­gatja gyér haját, előredől az asztalnál, s a többiekre néz, hogy helyes-e amit mondott. A többiek pedig dolgoznak. A könyvelő iratokat böngész, a mellette ülő idősebb ember semmit sem szól, csak néha néz fel egy pillanatra, aztán újra az iratok fölé hajol. A nevelő apró, színes papír­cédulákat helyez el egyked­vűen egy kimutatásra. Ö gyakran közbeszól. Ezeket mondja: — Erősen kell fogni őket. Itt jól járnának a szövetke­zetben, kereshetnének szé­pen. Én mindig mondom ne­kik, összehasonlítom a se­gédmunkások keresetével. Még statisztikailag is meg­magyarázom nekik. De egyik­másik olyan szemtelen, hogy szólni sem kívánok hozzá. Inkább hallgatok, hogy ne kompromitáljon a többiek előtt. A szövetkezet elnökének ez a véleménye: — Szerintem sok szép ered­ményről is beszámolhatunk. Van köztük 8—10, akit tűzbe lehetne vinni. & már annyi munkaegysége van néhány­190 szál szegfűvel. Virágvá­zát és a „legaktívabb” part­nerei számára egy üveg bort kapott, amit szét is osztott a fiúk között. A városi KISZ-bizottság el­határozta, hogy jövőre ’S megrendezi a nagysikerű szegfű-bált. nak közülük, hogy az idő­sebb tagoknak is kapaszkod­nia kell hozzájuk. Persze többel nem lehet beszélni magyarul. Ettől függetlenül van igazság a panaszaikban. A TELJES KÉPHEZ AZ IS hozzátartozik: a fiatalolt közül egy sem akar a tsz-be maradni, miután nagykorú lesz. Vannak, akik, vissza­mennek nevelőszüleikhez, ahol örökbe fogadják őket. A többiek meg az ipar valame­lyik területén akarnak elhe­lyezkedni. Erről beszéltek ott a domb­oldalban, egy fa hűvöse alá húzódva. Tervek, vágyak születnek bennük, bizonyta­lan fontolgatások: hogyan és hol kezdjék el az önálló éle­tet. Némelyik szinte Közöm­bösen legyint, mondván, majd csak lesz valahogy. De bennük él, jól, vagy rosszul, titkolva az otthon utáni váry. Eddigi kusza, szétszórt éle­tüket akarták nyugodt biz­tonsággal felváltani. Az egyik így fogalmazta meg: — Valahogy úgy járni az emberek között, hogy ne nézzék le rólam: lelenc va­gyok. — Azt csak mi tudhatjuk igazán, mennyire hiányzik az anya, az otthon, a szülői szó. Lassan 18 évesek le­szünk, de még egy lány sem állt velünk komolyabban szóba, éreztetik velünk, hogy idegenek vagyunk. Itt a tsz- ben sem a legrózsásabb az életünk. Otthonra leltek-e hát ezek a fiatalok Ecséden? A jelen­ÜJ GYUFA A FAIPARTÓL Az erdészeti bemutató ke­retében az idén is — mint légi helyzetkép azt mutatja, nem. Hogy mindez így tör­tént, abban mindkét fél hi­bás. A tsz-nek tudnia kellett volna azt, hogy nem kész embereket kap, hanem fiata­lokat. Olyanokat, akik hol itt, hol ott voltak rövid ideig az országban. És mondjuk ki bátran, nem is foglalkoztak velük alaposan eddig. Apát­ián, anyátlan emberek, tele kétségekkel, elkeseredéssel, élniakarással. Nyers ösztönök igazgatják őket, s valami meghatározhatatlan melegsé­get keresnek maguknak, ami eddig nagyon hiányzott ne­kik. Látják a többi fiatalt, akik jól öltözködnek, gondta­lanul szórakoznak, otthonuk van és vidámak. Mindez vonzza őket, mert érzik: ne­kik is joguk volna minderre. De csak az életet tudják vá­dolni. EMBERILEG KELL KÖ­ZEL kerülni hozzájuk, nevel­ni, formálni gondolataikat. A normális emberi élet alapel­veit kell megtaníttatni, s megszerettetni velük. Persze az is igaz, nem mindegyik jóindulatú. De meg kell ta­lálni azt a formát, azt a módszert, amely őket is tisz- teséges emberekké neveli. Gondolkozzanak ezen el az ecsédi Üj Barázdában. Nem arról van szó, hogy vala­mennyi fiatalt megnyerjék, s a végén ott maradjanak a szövetkezetnél, ez úgysem si­kerülne, De ha csak néhánv határoz úgy: továbbra is tag­ja marad a szövetkezetnek, akkor már van eredmény Mert az a néhány árva biz­tos, nyugodt otthonra lel, s a tsz is jól jár. De akkor több emberi szó és sok-sok megértés kell... Hankóczi Sándor minden esztendőben — megren­dezik a faipar kiállítását. Töb­bek között bemutatják a gyu­fa gyártásának módját is, — minden látogató megismerheti hogyan lesz a nagy farönkből vékony kis gyufaszál. Újdonság lesz az idén a címkegyűjte­mény és a régi és új gyufák bemutatója. A vásár idejére adják ki az űj gyufafajta első darabjait is. GÉPÜJDONSÁGOK Az idei kiállításon az új gé­pek egész sora bemutatásra kerül, sőt egyes gépek meg is vásárolhatók. Az újdonságok között szerepel a csehszlová­kok Zetorra szerelhető rakodó gépe. A Német Demokratikus Köztársaság az állattenyész­tés teljes gépesítését mutatja be. Az idén először Lengyel- ország is részt vesz gépújdon­ságaival a kiállításon, s igen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a különböző fajtájú szovjet mezőgazdasági gépek is. A gépkiállításon sok nyu­gati ország is képviselteti ma­gát. Többek között egy angol cég traktorokat, a francia „Si- mea” autó- és traktorgyár a mezőgazdasági gépek egész so­rát mutatja be. A nyugatné­met Hamba cég a tejipari fel­szereléseken kívül kiállít egy automatagépet, amely higié­nikusan poharakba tölti és le­zárja a tejet. A gépet műkö­dés közben is bemutatják. Az osztrákok borászati gépeket hoznak el. ÖNKISZOLGÄLÖ BOLT Erősen készül a kereskede­lem is a mezőgazdasági kiál­lításra. A különböző árukat árusító pavilonok mellett bi­zonyára sok látogatója lesz az önkiszolgáló boltnak. Nem messze az élelmiszeripari ki­állítás pavilonjától állítják fel az önkiszolgáló boltot, ahol a látogatók megvásárolhatják az élelmiszeripari kiállításon lev4 dolgokat. Otthonra leltek?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom