Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-11 / 144. szám

4 NÉPUJSAU 1958. július 11., péntek Néhány megjegyzés a műemlék ismertetésekről 11. rész. MŰEMLÉKEINK JELEN­TŐS részét a templomok, szé­kesegyházak alkotják. Ez a körülmény — ha nem jól vé­gezzük dolgunkat — elkerül­hetetlenné teszi azt, hogy akarva, vagy nem akarva, tu­datosan, vagy tudatlanul mi is az egyház kezére ne járjunk, annak az egyháznak a kezére, amellyel — és ezt őszintén meg kell mondanunk — harc­ban állunk. Természetesen esz­mei harcról van szó, ennek azonban egy pillanatra sem szabad szünetelni. Ehhez bá­torság, kiállás kell. Nagyon jól tudjuk, hogy a családi ház jelentékeny hányadában ma még a vallásra nevel, ezért a nevelő idegenkedik — néha talán jobb meggyőződése elle­nére is — attól, hogy ilyen ké­nyes témákat érintsen egy ki­rándulás alkalmával. Nem akarja megbántani a gyere­keket, talán arra is gondol, hogy tekintélye, népszerűsége forog kockán, ha a legérzéke­nyebb területen indul táma­dásba — a vallás területén, amelyen, különösen a fiatalab­baknál, még sok kérdés nem tisztázódott eléggé. De az ilyen elgondolások helytelenek. Elő­ször is már Makarenko is hangsúlyozza, hogy aki sem­mit nem kockáztat, az aligha viszi valamire, ezenkívül ne­künk, nevelőknek, mindig csak az igazságot, mégpedig — amint ezt már az eddigiek során is kiemeltük — a teljes igazságot szabad csak szem előtt tartanunk. Ha nem így járunk el, magunk fogjuk nö­velni neveltjeinkben a konf­liktusokat, a lelki válságokat. Tekintélyünket, , népszerűsé­günket éppen arra kell kihasz­nálnunk, hogy segítsünk ifjú­ságunknak a helyes út fel­ismerésében. Hiba volna el­hallgatni, hogy az egyház hí­res kiváló művészei (Ebner Lajos, Székely Bertalan, Lotz Károly stb.) munkáit vette igényije hívőinek az elkápráz- tatására és így a művészeteket mindig a saját céljainak a szolgálatába állította. Mutas- ! ■ sunk rá bátran arra, hogy a •V ragyogó templomok mögött néha viskók húzódnak meg. Lehet, hogy ezeknek a lakóit elkábítja az oltár fénye, mert nem veszik észre azt a kü­lönbséget, amely az ő helyze­tük és a jómódban élő papok helyzete között fennáll. A pa­raszt kunyhójából a fényes templomba vágyik, mert ott közelebb érzi magát ahhoz a „túlvilághoz”, amelyről — hogy eltereljék figyelmét a való­ságról — papjai oly sokat pré­dikálnak neki és amellyel őt kárpótolni akarják a földi nyomorúságokért. LÄTTAM, hogy közép­A IV. DALOSÜNNEP ho­zott Egerbe. Boldogan jöttem, mert szeretem ezt a várost, mindig jól éreztem itt ma­gam és mindjárt elöljáróban elárulom, hogy ez alkalom­mal a legjobban. Miért? Az egriek nagyon jó házi­gazdának bizonyultak. Kedves volt a fogadtatás. Még ki se szálltunk a vonatból, de a megafonból már felénk szállt vendéglátóink üdvözlete, a peronon pedig patronálóink- nak, a pedagógus szakszerve­zetnek a megbízottjai vártak. (Bocsássanak meg, hogy a ne­vüket nem tudom!), és ettől kezdve mindig velünk voltak, útbaigazítottak, segítettek és tetejébe még egy borkóstolóra is vendégül láttak. Először azt gondoltam, hogy a kollégáknak kijáró figyel­mességről van szó, de három­napos egri tartózkodásom erre rácáfolt. Bárhová mentem: üzletbe, piacra, borossátorhoz, strandra, mindenütt ezt ta­pasztaltam. Ügy látszik hogy ez az egriek tulajdonsága — és tiszteletreméltó tulajdon­ság. A dalosünnepről nem írok, kórusunk, a salgótarjáni pe­dagógusok vegyeskara, sze­replője volt az ünnepségek­nek. Valamit azonban mégis. Vasárnap délelőtt a hangver­seny alatt el kellett hagynom a közgazdasági technikumot. Az utcán csak gyalogjárók voltak, legfeljebb néhány ke­rékpáros. Meglepett, mert a Heves megyei napokon az ISKOLÁS ifjak és leányok mohón lesték tanáruk szavát, amikor az a pécsi székesegy­ház kincseiről beszélt nekik: „Pécs világhírű nevezetessé­ge az ókeresztény festett sír­kamra ... A székesegyház már többször elpusztult, de a pécsi nép szorgalma mindannyiszor újjáépítette... A déli fal felett nyitott, félköríves záródású ár­kádsoron a 12 apostol szobrát látjuk... A déli homlokzat közepén levő bejáratot félkör­alakú mezőben dombormű dí­szíti, mely a magyar szentek hódolatát ábrázolja Szűz Má­ria előtt... Lenyűgözőek a székesegyház méretei... belül a templom aranyozott fageren­dákkal kazettákra osztott... arrébb a márvány püspöki szé­ket láthatjátok...” Lehetne vitatkozni azon, hogy vajon tényleg a pécsi nép szorgalma, tehát önkéntes munkája folytán épült több­ször is újjá a pécsi dóm. De az ismertetés során sem erről, sem a rabszolgatársadalomról nem esett szó, pedig az óke­resztény sírkamra erre nagy­szerű alkalmat szolgáltatott volna. Ehelyett a félhomály, a pompás festmények és fres­kók kiváltotta hangulat csak arra volt jó, hogy áhítatot és riszteletet keltsen az iránt az agyház iránt, amely talán ép­pen akkor, amikor legszebb templomait emeltette a világ minden részén, tűzzel-vassal irtotta a tudományt és a mű­vészetet, amely Galileo Gali­leit, a híres olasz természet­tudóst, ezt a 70 éves aggas­tyánt, 1633-ban perbe fogta és kilenc éven át gyötörtette, kí- noztatta, Giordano Brúnót, a nagy olasz filozófust pedig 1600-ban máglyán égettette el, csak azért, mert művei tele voltak az egyházra és vallásra veszélyeseknek, „istentelenek­nek” és „szentségtörőnek” mondott tanokkal. ESETLEG AZT HIHETNÉ valaki, hogy mi eltúlozzuk a dolgokat. A műemlék-ismerte­tések semmi esetre sem álla­nak a klerikális propaganda szolgálatában, legfeljebb egy­oldalúsággal, öncélúsággal vá­dolhatnánk meg kirándulás­vezetőinket. Feltéve, de meg nem engedve, hogy elfogad­juk: a műemlék-ismertetések öncélúak, meg kell monda­nunk, hogy véleményünk sze­rint, ez is helytelen lenne. Ha megmondjuk a gacsalybaju- szádi présházról, hogy milyen célokat szolgál, meg kell em­lítenünk azt is, hogy milyen célokat szolgáltak és szolgál­nak ma is templomaink. De szó sincs öncélú ismertetések­ről! A legöbb esetben az ta­pasztalható, hogy nagyon is tudatos, jól átgondolt ismerte­tésekről van szó, sőt azt is meg mernénk kockáztatni, hogy — állásfoglalásokról van szó. És mindegy, hogy élő szó, vagy szerénynek látszó' felirat hirdeti^ezt az állásfoglalást. A tihanyi templom főhajójában pl. egy kis tábla arra hívja fel a figyelmet, hogy adakoz­zunk az orgona újjáépítésére, amelyet híres mesterek készí­tettek ekkor és-ekkor és ame­lyet a második világháború folyamán egy odacélzott ágyú­golyó rongált meg erősen. A felirat elhallgatja ugyan, hogy melyik hadsereg „vette célba” a templom orgonáját, de köny- nyen kitalálható, kik ellen kí­ván hangulatot kelteni ez a balga állítás, mintha a bala­toni harcok folyamán, amikor hős szovjet katonák a mi sza­badságunkért véreztek, a szov­jet hadsereg nem talált volna fontosabb feladatot annál, minthogy elpusztítsa a tihanyi templom orgonáját. És véletlen-e, hogy az egri várban nemigen szoktak szót vesztegetni arra, hogyan vi­selkedett a birtokos főnemes­ség és a káptalan az ostrom idején? VÉLETLEN-E, HOGY AMI­KOR egykori főuraink pazar berendezésű kastélyaival is­mertetjük meg ifjúságunkat, nem szólunk arról, hogyan vi­selkedett pl, a nemesség, mondjuk 1473-ban, az erdélyi parasztfelkelés idején? És vajon meg szoktunk-e emlékezni arról, amikor 16-ik századbeli műemlékeket is­mertetünk, hogyan számolt le a nemesség Dózsa Györggyel 1514-ben? Pedig nem ártana ilyenkor az élesedő osztály­harcról ejteni néhány szót és akármennyire is ismeretes, felsorolni, mit is csináltak ezek a művészkedvelő, a fényt és pompát szerető főuraink Dózsával? Papp Ernőné, gyakorló isko­lánk igazgatónője, nemrég járt a Német Demokratikus Köztársaságban, ö mondotta el egy összejövetelen, hogy az NDK-bán szintén bemutatják az értékesebb templomokat az érdeklődőknek. A német elv­társak azonban ilyenkor min­dig rámutatnak arra is, hogy a templom főhelyei — amelyet az előkelőségek foglaltak el — mennyire elütnek a nép szá­mára fenntartott egyszerű fa­padoktól, mintegy ezzel is éreztetni akarva azt a mély szakadékot, mely a nép és ki- zsákmányolói között minden­kor és mindenhol — még a templomban is — tátongott. Mi is tanulhatnánk a német elvtársaktól. És akkor talán nem fordulna elő, hogy Deb­recenben, Sárospatakon, Kecs­keméten, vagy Egerben meg­A vendég szemével autóforgalom megnövekedett. Az utca sarkán magyarázatot kaptam erre is. A szolgálatot teljesítő rendőr az autókat más utcába irányította. Ilyen intézkedés csak azoktól jöhet, akik szeretik a dalt, megbe­csülik a művészetet. Azt is el kell mondanom, hogy — amennyire én isme­rem — kevés olyan városa van az országnak, amely annyira alkalmas lenne da­lostalálkozók, dalosünnepek tartására, mint Eger. A szé­kesegyház előtti tér zártságá­val, a székesegyház lépcsői­vel a legszebb és legjobb sza­badtéri színpad a kórusok számára. Nagyobb tömeg is könnyen és gyorsan mozog­hat. Több szép hangverseny- terem is van, így aztán ért­hető, hogy az egri dalosün­nepeknek az utóbbi időben országos jelentőségük van. EGY MÄSIK EGRI neveze­tesség a strand. Minden sza­bad időmet ott töltöttem. Nemcsak én, hanem nagyon sok vendég. Mindenki elra­gadtatással beszélt róla. — Bárcsak Pécsett lenne egy ilyen medence! — hallat­szott az egyik csoportból. — Csak ennek a medencé­nek a felét magunkkal vihet­nénk Salgótarjánba! — mon­dogattuk mi, tarjániak. De így beszéltek a veszpré­miek, a fehérváriak, a többi­ek is. Még valami tetszett a strandon: a fegyelem. Nagyon rongált, elárvult zsinagógák mellett elhaladva, nem hívjuk fel ifjúságunk figyelmét az „erőltetett menetek"-re, a de­portálásokra, a gázkamrák­hoz vezető utakra, a fasizmus tébolyára, egy kegyetlen, em­bertelen korra.. . x NEM VOLT MÉG MA­GYARORSZÁGON olyan kor­mány, amely annyit költött volna műemlékeink helyreál­lítására, mint éppen Népköz- társaságunk kormánya. Mi nem vagyunk a művészetek ellenségei, ml átvesszük a múltból is azt, ami értékes, ami haladó, ami előre mutat. Meg kell ismerni, ápolni, óv­ni kell műemlékeinket. De ha ismertetjük őket, a teljes valóságot kell bemutatni, mert a valóság tagadása csak az elnyomó, reakciós osztá­lyoknak áll érdekében. Nem szabad abba a hibába esnünk, amelybe a felszabadulás előtti történetírásunk esett, amikor is az a fejlődéssé}, szembehe­lyezkedő uralkodóosztálynak : az egyháznak, a nagybirtok­nak és nagytőkének kiszolgá­lója volt. A mi feladatunk — leleplezni a kizsákmányoló uralkodóosztályok nemzetron­tó tevékenységét. E Célból meg kell ragadnunk minden alkalmat. Akár templomokat, akár főúri kastélyokat, vagy várakat látogatunk meg. Ne adjunk még lehetőséget sem arra. hogy klerikális propa­gandával vádolhassák meg azokat a nevelőtársainkat, akiknek gondjára van bízva népünk legnagyobb kincse, az ifjúság és akiknek zömétől távol is áll minden olyan szándék, amely szembe akar­ná állítani tanulóifjúságunkat állami és társadalmi ren­dünkkel. Dr. BIHARI JÓZSEF, tanszékvezető főisk. tanár sok gyerek lubickolt a vízben. Mind jókedvű volt, de nem rendetlen. Vízicsatával és más hasonlóval nem kellemetlen­kedtek a többieknek, mint sok strandon. Ha valaki meg­feledkezett magáról, felhang­zott a fürdőmester sípja, egy intés és helyreállt a rend. Ez is szükséges, hogy maradék­talanul jól éreze magát az embér a strandon. A borról is kell szólnom. Meglepő, hogy az egriek mennyire józanok. Jókedvű egrivel beszélgettem, de spic­cessel nem. Ügy látszik, hogy nem magukon akarják bemu­tatni a boruk hatását. Tiszte­letreméltó tulajdonság ez, kü­lönösen ott, ahol olyan borok teremnek, mint a medoc, a bikavér és az egri leányka. Az egriekre kötelező a józan­ság? Milyen jó, hogy ez nem vonatkozik a vendégekre is! Ezek után olyan dolgokról, amelyeket furcsának találtam A strandbállal kezdem, meri ezt nagyon hirdették, erre hívták fel a figyelmet egri ismerőseim is. Nos, ez a strandbál nem valami fénye­sen sikerült! Rosszul rendez­ték. A rendezőségnek számol­nia kellett volna azzal, hogy tömeg lesz és sok ember asz­talhoz is szeretne ülni, hogy egy-egy tánc után beszélges­sen, megihásson egy-két pohár bort, vagy sört, esetleg feke­tét. Erre nem volt lehetőség. Az a pár asztal, amely ren­100 ezer forint villamosításra Termelőszövetkezeteinkben az állattenyésztés fejlesztésé­nek útja a gépesítés. így tud­nak ott is kevesebb emberi munkaerővel nagyobb ered­ményeket elérni. A c/etki Sza­badság Termelőszövetkezetben ebben az évben jelentős lé­pést tesznek előre az állatte­nyésztés, elsősorban a takar­mányozás gépesítésében. A terv szerint villanymeghajtá- sú szecskavágót, répavágót, darálót, a silóhoz öntözőmo­tort és fejőgépet vásárolnak. Mindehhez. természetesen áramra is szükség van, ezért a szövetkezet 100 ezer forint beruházással külön villanyhá­lózatot kap. des körülmények között is a teraszon van, ilyen szempont­ból számba se jöhetett, a boros- és sörössátrak tájékán pedig olyan nagy volt a tüle­kedés, hogy nem egy ember visszafordult, amikor meglát­ta. Talán ez volt az oka, hogy nagyon sokan korán otthagy­ták a strandbált... Ha már a szórakozásnál tartok, akkor azt is megemlí­tem, hogy ilyen ünnepi alka­lommal, mint a Heves megyei napok, kár 12 órakor zárórát csinálni a Park teraszán. Legalábbis szombat és vasár­nap este. Olyan vendégek jöttek a városba, akiknek másnap nem kellett, munká­ba menni, éppen ezért szíve­sen szórakoztak volna még egy-két óráig. Ügy hallottam, hogy túlóra kérdése az egész. Nem a'legjobb takárékosság. Azt hiszem, hogy búsásan megtérülne az a néhány túl­óra ... És még valamit: Egerben nem kaptunk hűsítő italt. Tudjuk, hogy a boruk tüzes. Ezért még lehetne hideg is... Ez vonatkozik a sörre, a mál­nára is. Ez meg „jég-kérdés” állítólag. Ügy tudom, hogy működik a jéggyár és Eger idegenforgalma megérdemelné a jeget. No és az egriek is. így láttam én, a vendég. Mivel jöttem haza? MINÉL ELŐBB ŰJRA Egerbe szeretnék utazni, leg­alább egy pár napra... Molnár Jenő FILM: Ég és föld között Szovjet film Kiváló légi felvételek egész sorában gyönyörködhe­tünk, amelyek mértéktartóan, a mesterséges feszültség­fokozás olcsó eszközei nélkül, mégis izgalmasan, helyen­ként lélegzetelállítóan ismertetnek meg a próbarepülés veszélyeivel. A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház július 16-ig játssza. 1958. július 11., péntek: 1848. Kossuth Lajos híres meg- ajánlási beszéde, amelyben 200 000 újoncot és 42 millió forintot kér. 1921. Népi forradalom Mongóliá­ban. Megalakult az első népi kor­mány, NÉVNAP Ne feledjük szombaton: IZABELLA <5 ...hogy a napokban cserélt gazdát Napóleon egyik levele, amit 1796. októberében írt milánói főhadiszállásáról. A levélért 1 065 000 frankot fizet­tek ki. ... hogy a kisázsiai népek már 2000 évvel ezelőtt is kö- pültek vajat, úgy, hegy egy fahordót felfüggesztettek a fára, felül beleöntötték a te­jet, s úgy ringatták, mint a bölcsőt. ...hogy dr. Hecht, a bécsi egyetem professzora érdekes felfedezést tett nemrég, a Du­na vizében uránt talált. Az analízisek azt bizonyítják, hogy egy liter Duna vízben 1,7 mikroeramm tiszta urán van ... hogy Ceylon szigetén él egy nagyon furcsa halfajta, mely tíz napig is elél víz nélkül. A tudósok szerint ez az egyetlen fajta, mely el­hagyja a tavakat és folyókat, s hosszú utakat tesz meg szá­razon, míg kedvére való vizet talál. ... hogy az idei strandszezon egyik érdekessége külföldön a vízhatlan könyv, amit a me­dencében lubickolva is olvasni lehet. ... hogy távrepülőként tart­ja nyilván a tudomány a monarch-vándorlepke fajtát, mely képes egyhuzamban 800 —1500 kilométert is repülni.- MEGTARTOTTAK az el­ső szakmai előadást a Gép­ipari Tudományos Egyesület egri csoportjánál. „A mellék- idő csökkentő eljárások” cím­mel Lajtai István, Bánki Do- náth díjjal kitüntetett mérnök a Csepeli Vas- és Fémművek konstruktora tartott előadást. — BEFEJEZTÉK az őszi árpa cséplését a mezőszeme- rei Üj Világ Termelőszövet­kezetben. A napokban az egyénileg dolgozó parasztok­nál is megkezdik ezt a mun­kát.- „KIVÁLÓ DOLGOZÓ és újító"-ankétot tartanak a szak- szervezeti és ipari szervek szombaton délelőtt a Park szállóban, Egerben. — MÉHÉSZETET LÉTESÍ­TETT a parádi Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet. Egyelőre tizennégy családdal kezdték a munkát. — KALAPÁCSOS darA- LÖ vásárlását tervezik őszre a recski Kékesi Gyopár Ter­melőszövetkezetben.- EGERBEN a' körzeti nőta­nácsok titkárai értekezleten beszélik meg „A gyermek- városért” akció eredményeit. Ezenkívül a körzeti nőtaná­csok munkájáról is tárgyalnak.- ANDORN AKTALYAN július 14-én, a végrehajtó­bizottsági ülésen tárgyalják meg a községi malom munká­ját, valamint a következő ta­nácsülés napirendjét. — ÚJJÁSZERVEZIK a horti KISZ-szervezet sport­életét. A most megválasztott sportvezetőség nagy tervek­kel látott munkához.- OKTÓBER ELSEJÉIG be­fejezik a kultúrház építését Egerszóláton.- A BÉLAPÁTFALVI köz­ségi tanács júliusi tanácsülését 16-án tartja meg. Az ülésen megbeszélik a tanács és a vég­rehajtó bizottság első félévés munkáját. EGRI VÖRÖS CSILLAG Ég és föld között EGRI BRODY Értük éltem. EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Királyasszony lovagja EGRI BEKE Nincs előadás EGRI LAJOSVÄROSI KERTMOZI Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Bum, a katona GYÖNGYÖSI PUSKIN Legenda a szerelemről HATVANI VÖRÖS CSILLAG Négy lépés a fellegekben HATVANI KOSSUTH Akinek meg kell halnia FÜZESABONY Nincs előadás PETERVASARA Nincs előadás mvEs Nincs előadás Társadalmi munkával Évtizedes probléma volt Pá­rádon a Szög-utcában a víz le­vezetése. A közelmúltban köz­ségié jlesztési alapból és az ott lakók társadalmi munkával vízcsatornázással oldották meg, így vezették le a vizet. Ebben a munkában nagy érdeme volt Csortos Bálint 449. sz. alatti lakosnak, aki hozzájárult ah­hoz, hogy a kertjén keresztül alácsatornázással, minden té­rítés nélkül levezessék a vizet. Hatvan város anyahőoyvéből Születtek: Juhász Mária. Weind- hardt Ferenc, Nagy István, Dénes Györgyi, Szalatnai József, Nagy Ibolya, Torda Mária, Benke Imre. Házasságot kötöttek: Czakó Ti­bor Ferenc—Bodó Piroska, Pa­lásti Tibor—Talabér Veronika. Meghaltak: Fehér István, özvj Borbély Lajosné: Czikó Borbákij

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom