Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-11 / 67. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I 7tdpüitcí. Tatabányán AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 67. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1958. április 11. péntek Barátainktól búcsúzunk Nagy szeretettel és őszinte szívvel köszöntöttük néhány nappal ezelőtt a felszabadulás ünnepére hazánkba érkezett szovjet párt- és kormányküldöttséget, s most ugyanezekkel az érzésekkel, de barátságban és hitben megerősödve mondunk búcsút elutazó szovjet elvtársainknak és barátainknak, közöttük Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása — találkozásaik és beszélgetéseik magyar munkásokkal, parasztokkal és az értelmiség képviselőivel —■ valóban a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság feledhetetlen és ma- gáyalragado demonstrációja volt. Az elmúlt napok eseményei mindennél szebben és meggyőzőbben bizonyították a magyar nép őszinte és mély szeretetét a Szovjetunió iránt, de száz és ezer bizonyítékát adták annak a megbecsülésnek és szeretetnek is, amely a Szovjetunió népeiben él irántunk, a szocializmust építő magyar nép iránt. Amint a Pravda írta: a szovjet párt- és kormány- kü'döttség és a magyar dolgozók találkozása új tartalommal töltötte meg a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának tiszta forrását. Szovjet elvtársaink és barátaink. közöttük N. Sz. Hruscsov’ magyarországi látogatása a világpolitika eseményeinek középpontjába emelte hazánkat. Hruscsov elvtárs az április 4-i, több mint félmillió embert megmozgató budapesti nagygyűlésről szólította fel újra és konkréten a nyugati nagyhatalmakat. hogy kövessék a Szovjetunió bölcs elhatározását a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésével kapcsolatban. A mi népünk — s ezt a szovjet küldöttség ittartózko- dásáitak eseményei ugyancsak számtalan példával reprezentálták — szilárdan a Szovjetunió békejavaslatai mellett áll és tőle telhetőén minden eszközzel harcol azok megvalósulásáért. ..Békét a világnak!’* — hirdette a magyar milliók legforróbb óhaját és követelését megannyi transzparens, megannyi lelkes, szívbő’jövő kiáltás mindenütt, amerre Hruscsov elvtárs, s a szovjet küldöttség tagjai jártak az országban. Vendégeink látták a felszabadulást. a tizenhároméves szabadságot ünneplő országot, a lelkesen és boldogan ünneplő százezreket — de a fővárosban, iparvidékeinken és az Alföld városaiban, falvaiban tett látogatásaik során megtekintették a dolgos hétköznapokat is. Látták nagy alkotásunkat: Sztálin- várost, beszélgettek Tatabánya hős bányászaival. Cegléd, Szolnok, Karcag. Szeged dolgozóival, munkásokkal, az új. közös úton járó parasztokkal. Amit láttak és hallottak e találkozások alkalmával meggyőzhette és meg is győzte őket a magyar munkások és parasztok munkakedvéről, alkotóerejéről és munkájuk eredményeiről. Látták: a magyar munkások és parasztok — a varsói egyezmény alapián. a Szovjetuniótól kért és kapott segítséggel levert ellenforradalom után — hogyan éní- tik a szocialista hazát, s hogyan álinak őrt — ha kell fegyverrel is — a néphatalom fölött. Megköszönve látogatásukat nem veszünk végleges búcsút szovjet elvtársainktól, hanem úgy köszönünk el: viszontlátásra! Viszontlátásra Hruscsov elvtárs, és valamennyien drága barátaink! Elutazott a szovjet párt- és kormányküldöttség A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége nyolc napig tartó magyarországi látogatása után csütörtökön délelőtt a ferihegyi repülőtérről visz- szautazott a Szovjetunióba. Az ünnepi díszben pompázó repülőtér betonján sokezer fővárosi dolgozó gyűlt össze, hogy búcsút vegyen a szovjet vendégektől. Megjelent a küldöttség búcsúztatására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, póttagjai, a kormánynak, az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Megjelent a küldöttség búcsúztatására a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A repülőtéren felsorakozott díszőrség parancsnoka jelentést tett N. Sz. Hruscsovnak, majd felcsendültek a magyar és a szovjet himnusz hangjai, N. Sz. Hruscsov. Kádár János társaságában ellévett a felsorakozott diszőreég előtt és üdvözölte azt. N. Sz. Hruscsov és a küldöttség tagjai ezután köszöntötték az Elnöki Tanács elnökét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága, a forradalmi munkásparaszt kormány megjelent tagjait. Az úttörők piros rózsa és szegfűcsokrokkal kedveskedtek a szeretett vendégeknek, akik ezután a magyar államférfiak kíséretében elhaladtak a búcsúztatásukra megjelent dolgozók hosszú sorai előtt. A fővárosi dolgozók hosszasan éltették a magyar—szovjet barátságot, zászlókat, kalapjukat lengetve köszöntötték a szeretett vendégeket, akik mosolyogva viszonozták az üdvözlést. A küldöttség tagjai ezután Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc, Marosán György társaságában a repülőtér közepén levő, vörös drapériával díszített szónoki emelvényre léptek, ahol N. Sz. Hruscsov búcsúbeszédet mondott. Ezután Kádár János mondott beszédet. A beszéd végén N. Sz. Hruscsov melegen átölelte Kádár Jánost, dr. Münnich Ferencet és együttesen szívélyesen köszöntötték a dolgozókat. Az internacionálé elhangzása után a küldöttség tagjai fogadták a díszőrség díszmenetét, majd beszálltak a TU— 104-es külön-repülőgépbe. A gép ajtajából N. Sz. Hruscsov mosolyogva, kalapját lengetve, mégegyszer búcsúzott a megjelentektől, akik újból hosszasan ünnepelték a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait, a szovjet és a magyar nép barátságát. AAAAAAAAAAAAAAA/VVVVVVAAZVSAAA/VV'^ «.Hruscsov elvtárs felszólal a ^Tatabányán tartott ünnepi gyűlésen. I>A\VVVVVVVWWWWVW*VA\VVV\AANAó/vAAAAAAAAAAAAAWWVAAANAA/WWNAAAAÓA(WVWW\AAAAAAAA, Forró hangúiét«, nagygyűlés Csepelen Kádár János elvtárs beszéde Mint arról tegnapi számunkban beszámoltunk, a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatást tett a Csepel Vasműben. A küldöttséget elkísérte közéletünk számos vezetője, élükön Kádár János elvtárssal. Az üzemlátogatás után a Nagytömegcikk—Üzem szerelőcsarnokában nagygyűlésen találkozott ' a szovjet küldöttség a csepeli dolgozókkal. A több. mint tízezres tömeg előtt Kádár János és N. Sz. Hruscsov mondott beszédet. A magyar nép döntő többsége a népi hatalom, a szocializmus mellett van Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára nagy taps közben lépett a mikrofonhoz. — Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Munkástestvé- reim! A szovjet—magyar barátságnak erre a csepeli gyűlésére, erre a találkozásra közéletünk vezetőinek eay csoportja jött el. Itt van Dobi elvtárs, . Marosán, Kállai, Biszku, Csergő elvtárs, Benke Valéria elvtársnő és még közéletünk más vezetői. Engedjék meg, kedves elvtársak, hogy április 4-re, a mi nemzeti felszabadulásunk és nép- szabadságunk születésnapjára gondolva, pártunk Központi Bizottsága, Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormányunk nevében átadjam önöknek mindnyájunk forró, testvéri üdvözletét. — Kedves elvtársak! A Csepel Vasművek fogalom a magyar iparban. De a Csepel Vasművek hagyományai fogalmat jelentenek a magyar munkásmozgalomban is. A mi szocalista forradalmi, dalainkba sokszor bele Volt fűzve a vörös Csepel neve. Ezt a nevet ez a gyár az első világháború időszakában érdemelte ki, amikor foradalmi gócpontja volt annak a magyar munkásosztálynak, amely felkelt az imperialista háború ellen a békéért, a Habsburgok ellen a nemzeti függetlenségért és a burzsoázia eilen a szocialista forradalomért. — Mostanában megszoktuk, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk egymással. Ez a szép és nagyszerű fogalom: Vörös Csepel, a mi négy évtizedes történelmünkben nem eayfor- mán érvényesült. A két világháború közötti időszakban a Horthy-fasizmus kegyetlen terrorral nehezedett rá ennek a gyárnak a munkásságára, tűzzel-vassal irtotta itt a szocialista forradalom képviselőit, mert tudta: ha Csepelen, ebben a munkáskollektívában erős a kommunizmus, akkor erős az egész magyar munkásosztályban és akkor elveszett a burzsoázia ügye. — A második világháború időszakában is volt egy döntő időpont, amikor a fasiszták azt akarták demonstrálni, hogy a nép menekült a felszabadító szovjet hadsereg elől és felszólították Csepel dolgozóit, hogy ürítsék ki a gyárat és a szigetei. Akkor Csepel munkásosztálya — és meg kell említenem, a proletárasszonyokkal az élén — szembeszállt velük, s nem volt erejük, többé e felett a nép felett. (Nagy taps.) — Azután eljött a felszabadulás napja. .Megkezdődött a küzdelem, hogy új hatalmat teremtsünk, a nép hatalmát és hozzálássunk a szocializmus építéséhez. Annakidején, 1945. májusában az első munkaversenyt az országban — a kommunista párt országos értekezletének tiszteletére — ebben a gyárban kezdeményezték és ezt a gyárat vitte, ez a munkáskollektíva az első helyre: megnyerték a munkaversehy.t. Ez* is forradalmi tett volt elvtársak, bár ezt kalapáccsal hajtották végre a munkások. — Később más idők jöttek. A szocializmus alapjainak lerakásában ennek a gyárnak’ a kollektívája nagy szerepet iátszott és ezért minden embernek, aki itt dolgozik — a hajlottkoruaknak. és azoknak a fiataloknak is, akikkel mi itt beszéltünk, s akik még csak most lesznek munkások — szerintem szent kötelessége. hogy a szocialista építés 13 éves eredményeit, a nép vívmányait, védelmezze a rágalmazókkal szemben. (Nagy taps.) .4 13 évr eredményeit, vívmányait megvédelmezni széni kötelesség — Ha ellenségeink az építés közben elkövetett hibákról beszélnek, erre a mi válaszunk ez: a hibák is a mieink voltak és mi fogjuk kijavítani őket. Nektek ehhez semmi közötök, mert nektek nem az fáj, hogy mi itt, vagy ott hibáztunk és kicsit lassabban mentünk, mint ahogyan mehettünk volna, hanem az, hogy itt proletárdiktatúra, a népi hatalom van és szocializmust építünk. (Úgy van, úgy van! Nagy taps) Mi a hibákat a saját sorainkban tisztáztuk. Kinek mi járt, kiosztottuk, Akinek a fejét még kellett, mosni, megmostuk. Aki nem bizonyult jo vezetőnek, az nem vezető most már. Ez a mi ügyünk, a munkásosztály, a párt és a nép ügye. Ez nem az ellenség ügye. Az ellenséghez nekünk egy szavunk van: mi a szocializmus, a népi hatalom, a proletárdiktatúra emberei és népe vagyunk! (Úgy van, úgy van! Lelkes, ütemes taps és hurrá! felkiáltások.) — Kedves elvtársak! Mi, akik a párt központjában, a kormányban és az Elnöki Tanácsban dolgozunk 1956. november első napjaitól, abbán a szent meggyőződésben cselekszünk, hogy nem mint nagy tudósok, hanem mint minden becsületes magyar munkás, parasztember és értelmiségi dolgozó akaratának végrehajtói léptünk fel. (Nagy taps.) Mert nálunk, elvtársak, — beszélhetett bármit is az ellenség, — a munkásosztály döntő többsége, a parasztság óriási többsége, az értelmiség jobbik és nagyobbik fele igenis a népi hatalom a népi demokrácia és a szocializmus mellett van. (Úgy van, úgy van! Lelkes taps.) Persze azok az 1956. októberi — novemberi—decemberi napok, nehéz napok voltak. Emlékszem, amikor decemberben itt a Soprtcsarnok- ban összejöttünk a csepeli kommunista kollektívával, négy-ötszáz emberrel. Azt mondtuk: Elvtársak, varrnak még, akik butaságokat fecsegnek, sőt helyben még az ellenség támad, de,a központban már mi támadunk. S azt mondottuk: Bátrabban elvtársak, mert nekünk igazunk van. És az az aktíva, annak a kollektívának az elhatározása kisugárzott 29 ezer emberre. Mi nem szeretünk dicsérni, de fogadják az elvtársak elismerő szavunkat azért, ahogyan azóta itt Csepelen harcolnak és dolgoznak. (Lelkes taps.) — Mi a lényege harcunknak? A szocializmusért vagyunk és a népi hatalom erősítése mellett vagyunk. Ennek része, hogy tiszta elvet vallunk és azt teljes határozottsággal valljuk. A proféi ár nemzetköziség mellet! vagyunk Nekünk testvérünk a világ minden munkása, bármilyen nemzetiségű is, s ellenségünk, még ha magyarnak született is az, aki a reakció mellett és a népi hatalom ellen lép fel. (Úgy van, úgy van! Taps) Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy kifejezzem mindnyájuknak, akik ide eljöttünk, magyar vezetők, azt a bensőséges, jó éi-zést, hogy a gyár kollektívájával olyan alkalomból találkozhattunk, amikor legdrágább és legkedvesebb testvéreink, a szovjet elvtársak itt vannak velünk (Hosszantartó lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: Szovjet—magyar barátság!) Végig kitartunk a szovjet—magyar barátság mellett — Kedves elv társak! Párt- és kormányküldöttségünk járt a Szovjetunióban, Kínában, Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Pártunk és kormányunk képviselőit az országok népei olyan forró szeretettel és megbecsüléssel fogadták, ami egyszerűen leírhatatlan. Amikor most egy esztendeje a Szovjetunióban jártunk^ bennünket, magyar vezetőket olyan szeretettel vettek körül, hogy meg kell mondanom őszintén, néha restelltük magunkat. Mi vei érdemeltük ki ezt a sze- retetet? Minket, elvtársak, sok néppel a közös ügy köt össze és én a Szovjetunióban, azt hiszem, az önök nevében is mondhattam és az önök szivéből is szólhattam: nemzeti függetlenségünk, békénk, szocialista jövőnk egyik garanciája, hogy végig ki fogunk tartani a szovjet-magyar barátság mellett, akármiféle ellenség áskálódjék is. (Ütemes, nagy taps.) És azt is mondottuk ott, — ha a szovjet elvtársak jó tulajdonságainkkal és gyengeségeinkkel együtt becsülnek és barátjuknak neveznek minket —, és a szovjet nép minden fia: munkás, paraszt, értelmiségi, köztük olyan dolgozó szülők, akiknek gyermekei meghaltak a mi népünk szabadságáért és nemzeti függetlenségéért, azt mondotta, hogy becsüli a magyar népet és barátjának tekinti — akkor ez a mi népünkre olyan megtiszteltetés, amit csak a jövőben fogunk igazán kiérdemelni. (Ügy van, úgy van! Nagy taps.) — Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy a párt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — és ha Dobi elvtárs egy pillanatra rámru- házza hatalmat, az Elnöki Tanács nevében is szívből, jó erőt, egészséget, jövőbeni sikereket kívánjunk a csepeli proletariátusnak. Ügy dolgozzanak és harcoljanak rendszerünk ellenségeivel > szemben, hogy a Vörös Csepel név igazán érvényes legyen. (Hosszantartó, lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párti)
