Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-28 / 56. szám

1958. március 28. péntek NßPÜJSAO 3 Takarékosságot és tervfegyelmet Miért nincs iskolafogászat Hatvanban ? A MAGYAR forradalmi munkás-paraszt kormány va­sárnap felhívást intézett az or­szág lakosságához. Munkások­hoz, műszaki értelmiségiek­hez, vállalati tisztviselőkhöz, szervezett dolgozókhoz, kom­munistákhoz, KlSZ-fiatalok- hoz, minden magyar dolgozó­hoz kérő szóval fordult, hogy „gazdálkodjunk takarékosan az élet minden területén... Legyen a takarékosság a szo­cializmus építésének általános módszere ... Takarékoskodjék ki-ki a maga posztján és sa­játjaként vigyázza, óvja a nép vagyonát!” A Népújság március 22-i számában beszámoltunk arról, hogy az idén Heves megyében 39 milliót fordítanak beruhá­zásokra. Ezenfelül tárcahite­lekből számos termelő üzem bővül, illetve újakat létesíte­nek. Mindannyián örömmel fogadtuk a hírt, hogy a három városban újabb 90 lakást kez­denek építeni és 7 milliót szánnak lakásfelújításokra. Egyelőre még nem lehet mindazt megvalósítani, amire szükség lenne. De könnyűipa­runk csupán egyetlen százalé­kos anyagmegtakarításával olyan nagy összeg szabadulna fel, hogy abból ezer lakás épí­tési költségeit fedezhetnénk. Azt az egyetlen százalékot meg lehetne takarítani minden üzemben! Megérné. Ezer új la­kás. ezer boldog otthon! Fel­vetődhet az a kérdés, hogy miért nem építhet több lakást az állam? Gondoljuk csak meg, hogy az ellenforradalom 22 milliárd forint kárt okozott. A TERMELÉS nem minde­nütt érte el az előző évi szin­tet, de a béreket emelték, a kötelező beszolgáltatás eltör­lésével növekedett a paraszt­ság jövedelme. Az elszenve­dett károk pótlására, a terme­lés megindítására, a körülbe­lül 20 százalékkal megnöveke­dett belső fogyasztás kiegyen­súlyozására, az infláció és a munkanélküliség elkerülésére a baráti országoktól 300 millió dollár értékű hitelt vett fel államunk. Külföldi kötelezett­ségeink rendezésére szükséges­sé vált, 1957-hez viszonyítva, a kivitel 22 százalékos növe­lése, a behozatal 12.5 százalé­kos csökkentése. Az eddig el­ért életszínvonal fenntartása, másrészt a fizetési mérleg ki­egyensúlyozása, a nemzeti jö­vedelem oly nagy hányadát veszik igénybe, hogy az 1958. évi beruházások csak igen sze­rény keretek között emelhe­tők. A jelenlegi körülmények között nem építtethet államunk több lakást, iskolát és járdát, mert akkor csökkenne a dolgo­zók életszínvonala. Lakásépít­kezések és más kommunális beruházások az előző éveknél nagyobb részét veszik igénybe az idei beruházási hitelkeret­nek. A szükségesnél kevesebb jut termelő beruházásokra. — Ezért minden beruházónak nem is kétszer, inkább három­szor kell megfontolnia, hogy az idei szerény eszközöket mi­re fordítja és a lehető leggaz­daságosabban használja azt fel. A kivitelezőnek pedig fo­kozott kötelessége, hogy a le­hető legrövidebb időn belül kifogástalan minőségben adja át a létesítményt. A BERUHÁZÁSOK terén sokat vétettünk az elmúlt évek alatt a tervszerűség, a gazda­ságosság ellen országos mére­tekben, de a megyén belül is. A nagygombosi tangazdaság­ban több mint 160 ezer forint értéket építettek be, aztán a Földművelésügyi Minisztérium meggondolta, hogy mégsem kell ott az a baromfitelep. A pétervásári gépállomást és a recski 54 lakást vizenyős, in­goványos talajon jelölték ki. A feltöltés sok többletköltsé­get okozott és az altalaj bizo­nyára nem növeli az épületek élettartamát. Sok új lakó éle­tét keserítette meg a kivitele­ző vállalat azzal, hogy az aj­tók, ablakok nem jói zárnak, a parkett felpúposodott, ellop­ták a festékből az enyvet, így aztán ahol a falhoz érnek, ott minta nem marad. Az egri szervestrágya szemcséző üzem egyik részlegének befejezésé­hez tavaly mindössze 50 ezer forint kellett volna, hogy meg­induljon p termelés. Ennek hiányában sok ezer hold föld trágyázatlan maradt az idén. A múlt év végén országos vi­szonylatban 13 milliárd forint értékű volt a befejezetlen be­ruházások állománya. Ezek­ben a befejezetlen létesítmé­nyekben rengeteg anyag és munka fekszik. A ráfordítások egyelőre nem térülnek vissza. Állagmegóvás jellegű karban­tartásuk pedig rengetegbe ke­rül. (Budapesti földalatti.) Fontos szempont az, hogy beruházásaink nagy része a lehető leghamarabb termelés­emelkedést és termelékenység­növekedést eredményezzen. — Közérdek, hogy mind a beru­házó, mind a kivitelező tartsa be azt az újabb rendelkezést, hogy másfélmilliót meghaladó beruházás csak akkor kezdhe­tő, ha az év folyamán másfél- milliót be tudnak építeni, a másfélmillió alatti pedig a kezdés évében befejezendő. Az építkezések átlagos ideje nálunk eddig kétszerese volt a műszakilag szükséges idő­nek. Ez pedig káros jelenség, mert az eszközök hosszú ideig vannak lekötve, az elhúzódás­sal növekszenek a rezsikölt­ségek, tágabb lehetőség nyílik az anyaggal, az energiával va­ló pazarlásra és a lopásra. A gyakorlat azt bizonyítja, ha célprémiumot tűznek ki, a ki­vitelező vállalat határidőre be­fejezi az építkezést. (Gyöngyö­si és a petőfibányai munkás­lakások.) Indokolt esetben nem ártana ez az anyagi ösztönzés. Máskor pedig kötelezzék a ki­vitelezőket a határidők pontos betartására. ÖRVENDETES, hogy me­gyénkben aránylag nem sok a befejezetlen beruházás. A ta­valy kezdett létesítményeket szinte kivétel nélkül befejez­ték. A megyei tanács tervosz­tálya, a Beruházási Bank és a kivitelező vállalatok együttes jó munkáját dicséri ez a tény. Valószínű, ez is közrejátszott abban, hogy az előző évihez képest több mint kétszeres ösz- szegű beruházási hitelkeretet kapott megyénk. Teljes tervdokumentáció nél­kül nem szabad beruházást elkezdeni, mert az lazítja a tervfegyelmet, nyújtja a kivi­telezési időt, végeredményé­ben a költségeket növeli. Szo­morú példa erre megyénkben a gyöngyösi vágóhíd, ötmilliós hitelkerettel indult, jelenleg 10 millió felett tartanak, az idén két és fél milliót fordítanak rá, de még mindig nem termel. Szép és korszerű üzem lesz. De mikor és főleg hány millió­ba fog kerülni?! Az építőipari vállalatok eredményes működésüket ne csak a többletköltségek és a külön felszámítható költségek mindenáron való — sokszor jogtalan — felszámításával iparkodjanak elérni, hanem az anyagtakarékosságban, a jobb munkaszervezésben, a leghala­dóbb technológia alkalmazá­sában keressék az önköltség- csökkentést. Ezzel saját dolgo­zóik részére nyereségrészese­dést, a népgazdaság számára pedig komoly megtakarítást biztosítanak. Fontos követel­mény a minőség, a jó munka. Törekedjenek művészi, szép alkotásokra is, de minden luxust mellőzni kell. Az előző évi gyakorlattól eltérően a be ruházási keretek az év végén nem vesznek el. Átvihetők a következő évre is. Nem kell tehát az év utolsó napjain nyakló nélkül költekezni A FELSOROLT példák azt bizonyítják, hogy a takarékos­ság, az állami és a tervfegye­lem megszilárdítása terén akad tennivaló bőven a beruházá­sok megvalósulása során. Mil­liókról, országos viszonylat­ban milliárdokról van szó! A kitűzött célok a dolgozó nép érdekeit szolgálják. Ezt kell megmagyarázni, megértetni mind szélesebb rétegekben. Olyan közhangulatot kell te­remteni, amely nem tűri a közönyt, a pazarlást, a közva­gyon herdálását és lopását, akkor országunk gazdagabb, népünk élete szebb és boldo­gabb lesz. Dr. FAZEKAS LÄSZLÖ — A HATVANI MÁV Liszt Ferenc kultúrotthon 22 tagú szimfonikus zene­kara április 3-án este nagy­szabású hangversenyt ad a kultúrterem helyiségében. Műsoron szerepel többek kö­zött Schubert H-moll szim­fóniája, a Bagdadi kalifa című nyitány és a Költő és paraszt című zenemű. Iskolafogászalról akartunk tudósítást írni Hatvanban, s ahogy utána érdeklődtünk, kiderült: nincs ilyen, nem­csak a városban, hanem se­hol a járásban. Oka: nincs iskolafogorvos. Akárki mondhatná erre: megfelelő díjazásért — amíg a hiányt pótolni lehet — végezhetné más fogorvos is ezt a mun­kát ... Erre a jóakaratú fel­tevésre is van válasz. Az egész — több tízezer lakosú — járásban csupán egyetlen SzTK-fogorvos van. Ez az orvos — várva a beígért isko­laorvosra — hat hónapon át napi két órában megpróbálta ellátni az iskolákat, de sok munkája mellett nem tud vállalni külön feladatot. Csu­pán az elmúlt hónap 24 mun­kanapja alatt 1070 betege volt. Szinte hihetetlen ez a szám, de valódiságát az or­vosi napló bizonyítja. Pedig iskolafogorvosra sürgősen szükség lenne mind a város­ban, mind a járás községei­ben. Dr. Markovits Károly orvos kimutatása szerint csupán Hatvan város 4800 iskolás gyermeke közül 4200- nak rosszak a fogai, legalább iS egy-két foguk kezelésre szorulna. Az igaz: a tanács már régebben meghirdette a pályázatot az iskolaorvosi ál­lás betöltésére, de ha voltak is jelentkezők — miután meg­tudták, hogy lakást nem tud­nak biztosítani számukra —, elmentek. Érthető dolog ez, Az egy tanteremre eső gyermeklétszám Hatvanban 74, a legmagasabb a megyében, de talán még az országban is. A magas tanulósűrűség ed­dig is igen nagy gondot oko­zott, és egyáltalán nem szol­gált előnyére az oktatási mun­káknak. Hatvanban — a probléma megoldása érdekében — mint­egy négymillió forintos beru­hiszen egyetlen pályázó sem akar — jobb esetben — na­ponként utazni munkahelyé­re, egy sem akar családostól albérletbe költözni, s magas bért fizetni, egy sem akar — legrosszabb esetben — a 'vá­rosi park egyik padján szál­lást verni, amíg lakást biz­tosítanak számára. A városban — ahol ugyan­csak igen komoly problémá­kat okoz a lakáshiány — igen nagy örömmel fogadták az OTP öröklakás építési akció­ját Voltak is szépen jelent­kezők. Az épületben öt or­voslakást, — köztük az isko­lafogorvos lakását — tervez­tek, de az illetékes szervek a végén egyetlen hatvani örök­lakás felépítéséhez sem já­rultak hozzá. Nincs lakás ... nincs iskolafogorvos... nincs iskolafogászat Hatvanban és a járás községeiben. Pedig égetően szükség lenne rá. Mit lehelne tenni? Az or­szág más részén — hasonló probléma megoldására — igen jó kezdeményezés szüle­tett: a város társadalmi szer­vezetei összefogtak és egy nagyobb hivatali helyiség le­választásával lakáshoz jut­tatták orvosukat. A példát lehetne követni Hatvanban is. Nem könnyű, az tény, de mindenesetre egy súlyos problémát lehetne megoldani addig is, amíg a tervezett 30 lakásos ház a posta melletti régi, lebontott épületek he­lyén majd felépül. házással most egy nyolc tan­termes, napköziotthonos isko­lát építenek. Az építkezés pénzhiány miatt rövid időre megszakadt ugyan, de most már — úiabb 2.5 millió fo­rint kiutalásával — tovább folytatódik. Az új iskolában •— amely egyike lesz a járás leg­korszerűbben felszerelt isko­láinak —, a jövő évben kez­dik meg a tanítást. AAAAAAAVWVWSAAAVWW MAAVtA Nyolc tantermes, napközi otthonos iskola épül Hatvanban KOLACSKOVSZKY LAJOS: II dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság Fergeteges taps követé a be­jelentést, a szívek hálával, örömmel teltek meg, a szemek kigyulladtak. Az alispánt, a polgármestert még azon éjjel elfogták, mind­kettőjüket előbb a mezőköves­di, majd a budapesti vádbiz­tosnak adták át. Szita Mihály dandámoknak azonban sike­rült egérutat vennie a esetiek­hez. A csehekhez igyekezett Mi- lassin Kornél százados és R eisz Frigyes hadnagy is. Autón menekültek. Milassin- nak sikerült a dolog. Reiszt Dédesen a vörösök agyon­lőtték. Következő napon, május 4-én Tormássy néhányadma- gával megjelent a várban és leszerelteté mind a csendőrö­ket. A polgárságnál még kint­iévé fegyvereket már előbb beszedette. Végezetül letartóz­tatni rendelé a volt rendőrka­pitányt, és az egyik „okos­kodó” városi tanácsost. Senki sem merészelt ellen­szegülni Tormássynak. Május 6-án a különítmény felkerekedett és tovább vonult a Tárná felé. Közben ugyanis a csehek egészen Sírokig le­csúsztak már. Ha innen Kálig előredolgozhatják magukat, le­hetetlenné teszik a nagyszabá­sú katonai felvonulást, ami­nek Miskolc felszabadítása a célja. A siroki cseh haderő elég jelentékeny: egy egész dandár 60 géppuskával, 12 ágyúval! Ekkora erővel bajos Tor­mássynak kikezdeni. Ágyúja nincs. Egyelőre Recskre húzó­dik tehát, ott igyekszik magát biztosítani. Jön-megy; hol itt, hol ott puskázik; sürög-forog a tengelye körül, akár a szél­kakas, a csehek persze idege­tek és igazán nem tudják, (VII folytatás) hogy — mint vélekedjenek a Tormássy-vállalkozás felől. VII. Tormássy helyébe május 6-án egy kispesti vörösalaku­lat érkezett Egerbe, Jakab Rudolf parancsnoksága alatt. A Budapestre menekült egri vörös hatóságok ezzel a kü­lönítménnyel tértek vissza. Megjött a bosszús Molnár Dá­niel is, a V. vöröskerület balkezes teljhatalmú politikai megbízottja. Bizonyos Russzó János sofőr, előbb nemzetőr, majd vörös­őr, legutóbb fehérdárdista, aki nem átallotta május 1-én éjjel menekülő kollégáit ki­fosztani, és aki Szita Mihályt átszöktette a csehekhez, elég szemtelen Molnár Dánielnél állománybavétel végett újra jelentkezni. A rablót az ér­seki palota kertfalához állí­tották és agyonlőtték. Jellem­ző a polgárság gondolkozására, hogy ezt a szélhámos egyént Horthy idejében mint „nem­zeti mártírt” ünnepelte és kö­vetendő példa gyanánt állí­totta az utókor elé. A hatvani ellenforradalom leverésére Ohlepko Hantos Ede népbiztos, a Cserny-külö- nítmény 30 katonáját rendelte ki. Ezek két teherautóval Bar­tók József parancsnoksága alatt érkeztek Hatvanba. Az iglói géppuskások a Grassal- kovich-kastélyban torlaszolták el magukat. Május 4-én kez­dődött a harc. Minthogy Bar­tók sehogyan sem tudott fe­lülkerekedni, Jakab Rudolf si­etett a segítségére, aki éppen útban volt Eger felé. A gép­puskások harci kedve egyszer­re lelohadt és jobbnak látták letenni a fegyvert. A hatvani harcoknak Bt polgári személy esett áldoza­tául. A fehér Gyöngyösre Nemecz József, a város elüldözött kar­hatalmi parancsnoka, Gödöl­lőről 60 főnyi büntetőexpedí­cióval tért vissza. A fehér gárda szétszaladt. A forra­dalmi törvényszék az ellen- forradalom vezetői közül ha­tot ítélt halálra. Négy közü­lök elmenekült, kettőt: Csip- kay Albert volt huszárszáza­dost és Welt Ignác kereske­dőt felakasztották. A vörös Mátravidék május 8-i számá­ban a következőket olvassuk: „A forradalmi törvényszék rögtönítélő bírósága Welt Ig­nácot és Csipkay Albert volt huszárszázadost azonnal vég­rehajtandó kötél általi ha­lálra ítélte, minekutána az el­lenforradalmi mozgalomban részt vettek. Az ítélet ma délután végrehajtatott. Ez szolgáljon például mindenki részére, mert aki csak a leg­kisebb ellenforradalmi moz­galomra kapható, mindegyi­kükre ez a sors vár. Gyön­gyös, 1919. május hó 7-én. — Forradalmi Törvényszék.” VIII. A Forradalmi Kormányzó- tanács az ötszázak Tanácsá­nak május 2-án éjjel hozott határozatához képest erélyes kézzel fogott hozzá a súlyos hadihelyzet megváltoztatásá­hoz. Mivel a toborzás nem járt a kívánt eredménnyel, el­rendelte a gyári ezredek moz­gósítását. Egyet dobbantott a lábával, s a zászlóaljak gom­bamódra bújtak elő a föld­ből. Rövid idő alatt, május 15-re már három hadtestre és nyolc hadosztályra tagozódott had­sereg áll készenlétben, mint­egy 113 zászlóaljjal, 84 gép­puskás — nyolc lovasszázad­dal, 39 üteggel, 30 és feles mozsarakkal, 12 páncélvonat- tal, nyolc műszaki és nyolc repülőszázaddal (23 repülő­gép.) A főhadiszállás május eleje óta Gödöllőn a volt királyi lak. A fővezér (vezérkari főnök) Stromfeld Aurél volt. Ben­nünket hevesieket közelebbről érdekel: édes testvéröccse a szocialista újságíró Somfai Já­nosnak, az Egri Vörös Újság felelős szerkesztőjének! Az őszirózsás forradalom idején a Ludovika Akadémia pa­rancsnoka. Egész csoport ala­kult ki ott körülötte, volt bajtársaiból, tisztelőiből, azok­ból a fiatalabb és vele egyko­rú tisztekből, akik Stromfeldet tekintették szellemi vezető­jüknek. Nagy katonai tudását, hasznavehetőségét már a Habsburg-generálisok (egy Hadfy, egy Horsetzky) elis­merték. Hadfy 1916-ban a kö­vetkező véleményt írta minő­sítési lapjára. „Mint vezérkari főnök mind operatív, mind taktikai szempontból kiváló, munkássága kiterjed az egész jólétéért, mind a legkisebb részletre is anélkül, hogy a nagy célt szem elől téveszte­né. . Ez bizonyítéka szokatla­nul nagy teljesítőképességének és energiájának”. Horsetzky tábornok pedig (1917): „Egye­nes, élénk kezdeményező jel­lem. Nagyon tehetséges, vilá­goslátású, biztos elhatározású”. A forradalmi kormányzóta­nács április 21-én, oly idő­ben állította Stromfeldet a hadsereg élére, amikor már nem volt módjában a meg­történteket meg nem történ­tekké változtatni. A széke­lyek kétszeri árulása miatt bekövetkezett hátrálást meg­állítani, pláne visszafordítani sehogysem lehetett. Nagy ér­deme Stromfeldnek, hogy leg­alább a pánikot meg tudta akadályozni és a tiszántúli hadsereg maradványait képes volt zárt kötelékekben átve­zetni a Tiszán. Május elseje után azonban már 6 kezde­ményezhet, nem az ellenség. Rendkívüli egyénisége, kiváló szervezőképessége, jeles ha­dászati talentuma most végre szabadon kibontakozhat. A vörös hadvezetőség erede­tileg dél felől várta az im­perialista fegyveres erők tá­madását, ezért ,a katonaság nagyobb részét Kecskemét kö­rül összpontosította. Azonban május 15-ig nem történt sem­mi. így a főparancsnokság a Kecskemét körül összegyűj­tött fegyveres erőt merész el­határozással Kelet, közelebb­ről Miskolc ellen fordította. Miért éppen Miskolc ellen? Egyrészt mert Miskolc a Sajó- melléki iparvidék kapuja, — másrészt mert a cseh front látszott a leggyengébbnek. A Miskolc elleni hadművele­ti terv kivitelezésével a Land- ler- féle III. hadtest bízatott meg. Az óvatosság azonban nem árt. Hátha mégis támad az Entente? Salgótarján is szol­gálhat meglepetéssel! Strom­feld tehát 12 régi és 16 új munkászászlóaljból erős tar­talékot alakított ki Hatvan tájékán, hogy akárhonnan fenyegetne is a veszély, min­dig készen álljon egy ököl. A III. hadtest parancsnok­sága Hatvanban, a báró Hat­vani—Deutsch-család kastélyá­ba burcolkodott be. A had­test mellé szervezett törzs­század parancsnokságát Víg. Vilmos, tartalékos főhadnagy (civilben palagyári üzemve­zető) vállalta el, különben hatvani pénzügyi és katona' megbízott. A század a csehek és a románok elleni vállal­kozásokban végig részt vett, a kommün bukásáig. Stromfeld a hatvani vasút­állomáson, órával és térkép­pel a kezében, személyesen dirigálta a hadtest Miskolc elleni felvonulását. ' Bármily jó legyen is a vo­natközlekedés, egy hadtest el­szállítása bizony napokba ke­rül, ezalatt azonban a cse­hek a Tárná vonalán köny- nyen lejöhetnek a fővona­lig. Láttuk, hogy a Sírokon ál­lomásozó cseh dandárnak legfeljebb a Tormássy-féle különítmény kellemetlenkedik. Ami pedig az Eger völgyét illeti — Szilvásvárad és Füzes­abony közt jóformán nincs is katonaság. így történhetett meg, hogy a csehek május 6-án Bélapátfalva és Mónos- bél között elfogták egy te- hervonatunkat. Stromfeld ren­delkezése értelmében a Tisza mentén őrködő V. hadosztály egyes osztagaira várt a fel­adat, a cseheket a Tárnánál is, az Eger-öelyónál is fel­tartóztatni, legalább addig, amíg megtörténik a döntés Miskolcnál. A vörösök az Eger völgyén Bélapátfalva körül vették fel az érintkezést a csehekkel. Má­jus 9-én kezdődtek a csatá­rozások. A május 11-én kelt főparancsnoksági híradás sze­rint csapatainknak ügyes át­karoló mozdulattal sikerült kinyomni a cseheket a Mó- nosbél — Mikófalva— Apátfalva háromszögből; az ellenség, túl a szentmártoni magányos ká­polnán, a Balaton, Csernely körüli erdőségekbe húzódott vissze. E harcokkal kapcso­latban a hadügyi néobiztos különös dicséretben részesítő a 11/19. és a III'29. zászló­aljakat, meg az Egerben hir­telen összeszedett fegyveres alakulatot. A csehek azonban nagy gyorsan erősítéseket vontak magukhoz, rögtön támadtak is, a vörösök a túlerő elől egé­szen Egerig hátráltak. Az el­lenség. mindenütt a hátrálok nyomában egészen Felnéme­tig jött előre. Felnémet alig 4 kilométernyire van Egertől. Másnap, május 12-én magá­ért Egerért folyt már a harc. A csehek Felnémeten, a falu déli kijáratánál sáncolták el magukat. A templomtoronyba gépfegyvert szereltek. Ágyúik a Berva rétjein lettek felállít­va. (FolutatJ^k i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom