Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-27 / 55. szám

1958. Március 27. csütörtök N0PÜJSÄO 5 A lakosság támogatásával Bokáig érő sarat dagasztott a járó-kelő ember Besenyő- telek utcáin. Az őszi és ta­vaszi esőzések átka a raga­csos, vendé^marasztaló sár, bizony senkinek sem kelle­mes. Esős időben nagy a sár, esténként pedig a közvi­lágítás sem a legtökéletesebb, — panaszolják a besenyőtelki emberek, akik már unják a régi időkre emlékeztető álla­potot, akik községük fejlesz­tésében is lépést akarnak tar­tani a haladással. Égető szük­ség van tehát a jó utakra, s járdákra, a közvilágításra, a jóízű artézikutakra a község lakosságának. Ezt az égető szükségletet, a sok jogos igényt akarja or­vosolni, kielégíteni a község­fejlesztés idei terve. Mit tartalmaz ez a terv, milyen elgondolások szerepelnek benne? A községi tanácsnál Bozsik István v. b. titkár egymásután szedi elő a köz- ségfejlesztési terv papírjait és rövid idő múlva már együtt tanulmányozzuk a főbb részleteket. Az idén a Vörös Hadsereg éti lakosok nagy örömére egy kilométer hosszú járdával látják el az utcákat. Nem keil már ezután a kellemet­len sarat taposniok. Ugyan­csak jól járnak az alsó-tele­piek is, ahol szintén egy ki­lométer hosszúságban bővítik a villamos hálózatot. A vi­lágosság, a fény és a kultú­ra igen sok házikóba eljut ezzel az intézkedéssel. A terv következő tétele a köz­ségi mezőgazdasági kiállítás díjazásáról szól. Besenyőtel­ken ugyanis már évek óta szinte hagyományosan min­dig megrendezik a kiállítást. Az elmúlt években azonban a díjnyertes gazdák és a ter­melőszövetkezetek csak erköl­csi elismerésben részesültek. A tanács vezetői szeretnék az idén már jutalmak formájá­ban is kifejezésre juttatni el­ismerésüket egy-egy szép ter­ményért, vagy jól gondozott jószágért. Nagyjából ezek az elgon­dolások alkotják az idei ter­vet, közel 80 ezer forint ér­tékben. Honnan teremtik elő a szükséges összeget? — tesz- szük fel a kérdést a VB-tit- kárnak. — A terv anyagi alapja a lakosság pontos adó­fizetése. Dolgozo parasztja­ink zöme megérti, hogy miért kell adót fizetni és rendszeresen eleget is tesz ennek a fontos állampolgári kötelességének. Adófizetési tervünk teljesítése néhány százalékkal mindig túlhalad­ja az előírt összeget. A köz­ségfejlesztési terv számadatai tehát részben az adófizeté­sekből, részben pedig a tár­sadalmi hozzájárulás, a kö­zösségi munka által válnak valósággá. A 80 ezer forintos beruhá­zásnak csaknem a felét tár­sadalmi tevékenység, az em­berek segítő közösségi mun­kája alkotja. Biztos támasz a közösség segítő ereje. Az eddigi tapasztalatok szerint lehet és kell is támaszkod­ni" erre az erőforrásra. Kar- kus János, Bozsik Gergely, Petrik István és a többi gaz­dák a múlt években is ön­zetlenül hordták fogataikkal a követ és a betonlapot az útépítésekhez. Rausz István, Szabó Pál és még több tár­suk pedig gyalogosan, ásó­val, lapáttal a kezükben se­gítették e fontos dolgok meg­valósítását. Nemcsak régeb­ben, hanem most az idén is készségesen segítenek majd ezek az emberek, segít a fa­lu népe, hisz a községfejlesz­tés mindannyiuk érdeke. A tervek most még csak papírokból, holt betűkből ál­Rövid, de szép múltra te­kint vissza a gyöngyösi Sza­bó KTSZ. Nyolc évvel ezelőtt alakult meg a férfiszabó szö­vetkezet 17 taggal, az 1953 évi nőiszabó Ktsz-szel való fúzionálásunk óta jelenleg 100 főnyi a tagság létszáma. A nemrég megtartott közgyű­lésük, az azon kiosztott 160 000 forint nyereségvisszatérítés is bizonyítja, hogy nemcsak a szövetkezeti tagság, de maga a vezetőség is jól dolgozik. Megtartotta a bizalmát és új­ra megválasztotta a közgyű­lés Krispán Józsefet elnök­nek, aki évek óta szaksze­rűen, fiatalos lendülettel vég­zi felelősségteljes munkáját. Az elnökkel és a 3. számú részleg vezetőjével, Kiss Ár­páddal beszélgettünk a mi­nap a Ktsz munkájáról és terveiről. Jóleső érzés volt hallgatni mindkettőjük be­számolójában, hogy milyen féltő gonddal vezetik a Ktsz életét. Ebből a beszélgetésből általános, de igen jó benyo* mást keltő képet kaptam a lanak, de reméljük, nem so-1 káig. Besenyőtelek szorgal­mas népe mielőbb hozzálát | azok megvalósításához. A tényeleges munka, a kivite­lezés előtt azonban érdemes megkockáztatni a kérdést, — helyes-e mindenben az el­gondolás? Mit is írhatunk hát a terv margójára? A ta­nács vezetői még a múlt év októberében hozzáláttak a községfejlesztés programjá­nak elkészítéséhez. Nemsoká­ra számtalan kisgyűlést hív­tak össze a faluban, ahol a tanácstagok ismertették a terv lényegét, feljegyezték az em­berek kéréseit, javaslatait. Mindenki helyeselte és támo­gatta a községfejlesztés ter­vét. Erről tanúskodik a ta­nácsülés is, amikor a jelen­levők azt örömmel megsza­vazták. A hiba aztán ott történt, hogy túl korán nyél­be is ütötték az egész dolgot. Akkor viszont még csak az adóbefizetés összegének öt százalékát használhatták fel községfejlesztésre. A terv te­hát elkészült. Jóval utána je­lent meg az az újabb rendel­kezés, amely szerint a jövede­lemadók 20 százalékáig lehet meríteni ilyen célokra. Előttük állottak tehát a tágabb lehe­tőségek, de a község vezetői szövetkezetről. Megtudtam, amely mindenkit érdekel, hogy jelenleg 20 darab bár­sony öltönyt, újjas mellény­nyel, alul csattos nadrággal, továbbá 1200 darab női ágy­kabátot, 6000 darab hálóinget és 2000 darab klott alsónad­rágot szállítanak le a vásár­ló közönség részére a megyei RÖVIKÖT-ön keresztül. De készül még műhelyeikben kordbársonyból csizmanadrág és pantalló is a helyi Kisker, részére. A női mérték szabóságuk­ban állandóan, minden igényt kielégítő kiskosztümök, nylon blúzok, estélyi ruhák sokasá­gát varrják a szorgalmas ke­zek. Abban a részlegben, ahol beszélgettünk, 7 szabó a hús- vétra rendelt 62 férfi öltöny elkészítésén fáradozik. No persze gond is akad bő­ven, nem kell a szomszéd szövetkezetbe menni érte. Szeretnének tanműhelyt léte­síteni, hiszen a szabó-után­pótlás, legalább is helyileg megszűnt. A tanácsot ostro­már nem dolgozták át a ter­vet az új adottságoknak, lehe­tőségeknek megfelelően. Meg­maradt a régi terv, összesen azzal a három ponttal, melye­ket már az előbb említettem. Ügy véljük, hogy kevés a tervbevett munka, amikor az új rendelkezések szerint még sok egyéb hasznos dolog és elgondolás is megvalósítható lenne. Vajon lehetne-e még módosítani, kibővíteni ezt a tervet? Mindenképpen érde­mes lenne, hisz mindenfelé elkelne a járda, lakóházak so­kasága várja még a villanyt. A község négy artézi kútja közül most csak kettő műkö­dik, a másik kettő eldugult. Éljenek tehát a lehetősé­gekkel a besenyőtelkiek, de természetesen addig nyújtóz­kodva, ameddig a takarójuk ér. A község lakossága fel­tétlenül híve a község fejlesz­tésének, képes anyagi áldo­zatot is hozni érte. Készség­gel segíti, támogatja az építő szép terveket. Alapozzanak és merjenek hát erre támaszkod­ni a község vezetői. Bizonyos, hogy a nép segítsége, a lakos­ság összefogása valóra váltja a haladás, a felemelkedés nagyszerű terveit. CSÁSZÁR ISTVÁN molják helyiségért. Aztán meg a szövetkezet tagsága sehogysem tud kibékülni a Ktsz besorolásával. A gyön­gyösiek B. kategóriába, az egriek pedig A-ba lettek so­rolva. Ez gyakorlatban azt je­lenti, hogy egy öltöny elké­szítése Gyöngyösön (a kisipa­rosnál is) 380—400 forint, ad­dig Egerben 480—490 forintba kerül. A másik sérelmük, amit szeretnének orvosoltatni, hogy több üdültetési beutalót kap­jon a szövetkezet tagsága. Maga a szövetkezet nagy ál­dozatvállalással ugyan a sze­zonban Balatonszéplakon két, Hajdúszoboszlón pedig egy szobát tart fenn, de ez kevés. Summa, summárum, igazán szép kivitelezésű öltönyöket, női ruhákat készít a szövet­kezet, megelégedett lehet az, aki a náluk készült ruhákat viselheti. Reméljük, a helyi tanács is talál megoldást, hogy helyiséget kapjanak, Murai János A szorgalmas kezek szövetkezetében m Meglepő rugalmasság IV yugat-német konszernek részt vesznek az atomra- kéta-gyártásában. mint „társszerzők' a francia rakétagyártó-közösség munkáját illetően. Az üzletben töb­bek között a Krupp, a Klöckner, a Telefunken és az AEG hadiipari konszern vesz részt, megkerülve ezzel a párizsi szerződésnek azt a záradékát, amely megtiltja Bonnak az ABC fegyverek gyártását. A nyugat-német hadiipar tehát máris bekapcsolódott — mindegy, hogy milyen nevet adva a gyereknek — egy esetleges atomháború előkészítésébe, a nyugat-német militaristák, az amerikai körök támogatását élvezve, ismét a „legtitkosabb" fegyverek ügyében is bete­kintést, sőt gyártási jogot nyertek, — a párizsi szerződés ellenére. Rendkívül meglepő az a rugalmasság és könnyedség, amellyel megkerülték e szerződés cikkelyeit, amelyeket — igaz! — már eleve úgy terveztek, hogy meg is lehessen ke­rülni. Hiába, a nyugati diplomácia nem ismer lehetetlent, sem alcadályt, ha a fegyverkezés fokozásáról van szó. Fél­annyi rugalmasság és negyedannyi akarat, — hatalmas lé­pést jelentene a tartós béke biztosításában. Már peregnek a* első cseppek IV isenhower beszédet mondott a republikánus nők országos kongresszusán. A beszéd célja az volt, hogy ellensúlyozza azt a nagyarányú részvényárfolyam zu­hanást, amelynek tanúi lehettek az elmúlt napokban az amerikai polgárok, s amely alaposan megrázta a newyorki tőzsdét. Az árfolyamzuhanás az amerikai ipar termelése jelentős arányú csökkenésének barométere, s egyben baro­métere annak az általános gazdasági hanyatlásnak, amely mind élesebb formában mutatkozik meg az Egyesült Álla­mok életében. Eisenhower biztosította a republikánus nő­ket, hogy kormánya „már tett és ezután is megtesz min­den inézkedést, hogy segítséget nyújtson a gazdaság egész­séges fellendüléséhez”. Nem tudjuk, hogy ezek a megnyugtató szavak vajon valóban megnyugtatták-e az országos értekezlet részt­vevőit, egyet azonban tudunk: a gazdasági válságot ideig- óráig el lehet odázni, kibontakozását fékezni, de a kapi­talizmus viszonyai között kikerülni, — lehetetlen! Mint- ahogy zivatar idején is csak egy ideig véd a fa lombja, hogy aztán esőstől szakadjon az áldás a fa alatt álló nyakába. S már peregni kezdenek az első cseppek a fa leve­léről! (látó) Záróvizsga a bodonyi Ezüstkalászos tanfolyamon A bodonyi Ezüstkalászos tan­folyam II. éves hallgatói igen szép sikerrel vizsgáztak a me­zőgazdasági alapismeretekből. A tanfolyamon tanultak nagy mértékben hozzájárulnak a pa­rasztfiatalok szakismeretének fejlesztéséhez, melynek hasz­nát veszik majd a gyakorlati mezőgazdálkodás terén. A tanfolyamot Fehér Ala­dár gazdasági felügyelő vezet­te, aki az előadások során sok hasznos gyakorlati tanácso' adott a hallgatóság részére. A vizsga után az új Ezüstkalá­szos gazdák a vizsgabizottság tagjait és a meghívott gazdag- társakat vacsorán látták ven­dégül. KOLACSKOVSZKY LAJOS: w „ A dicsőséges Magyar Tanácsköztársnág (VI. folytatás) '■ V. A cseh offenzíva ily előzmé­nyek után indult el. Cseh elő­ny omulási célpontok: Salgó­tarján, Pétervására, Putnok, Miskolc. Távolabbi cél a Bu­dapest—miskolci fővonal meg­szakítása. Salgótarján a küzdelemben megállta a helyét. Itt a védel­met részben Rákosi Mátyás irányította. Ami Pétervásárát illeti, el­felé a csehek, bár úttalan uta­kon jöttek, lassan mégis tért nyertek. A volt főszolgabíró, vitéz dr. Bobory György min­denben a kezükre járt. A Tár­nánál, Aldebrő táján táborozó székely különítménynek lett volna feladata az ellenség fel­tartóztatása, a székelyek azon­ban minden eshetőségre fel­készülve, harcoltak is, nem is. Putnokot a hadvezetőség az egri vörös dandárnak osztotta ki. A Leőchey-zászlóalj Bán­révétől északra (14 km-nyire) vissza is verte a csehek első támadását, kevéssel utóbb azonban arra való hivatkozás­sal, hogy túlerővel van dolga, Leőchey Putnokig, aztán meg Dédesig hátrált. Valójában pe­dig azért retirált, mert a tisz­tikar (élén Szita Mihály dan­dárparancsnokkal) akkor már egy követ fújt az egri ellen­forradalmárokkal. A tisztikar, hogy megkönnyítse az ellenség előnyomulását Eger felé, fá­radhatatlanul dolgozott a front szétzüllesztésén. Április legvégén a parancsnokság a közkatonákat mind szabadsá­golta, hogy május 1-ét ki-ki falujában, szerettei közt ünne­pelhesse meg. A fronton, illet­ve Egerben (a kaszárnyákban) csak a tisztek maradtak visz- sza, meg a továbbszolgáló, a tisztekkel egy húron pendülő altisztek. Az ellenség persze gyorsan tört előre: május 3-án Szil­vásváradig hatolt. Miskolc előtte való napon esett el. Ide a csehek nyolc ágyúval és egy sereg géppus­kával vonultak be. Borsodban az új front Miskolc alatt, a Miskolc—budapesti fővonal két oldalán alakult ki. Nyék a miénk, Mályi a cseheké. A vö­rös frontparancsnokság egyelő­re Ernődön ütötte fel székhe­lyét. Borsod is, Heves is való­ban „csehül állt”. A reakciós elemek most az­tán elérkezettnek látták az időt — kirobbantani az ellen- forradalmat! Gyöngyösön május 1-ét még megünnepelték; a népgyűlé­sen Nemecz József szónokolt. A népgyűlést népmulatság kö­vette a Csathó-kertben. Ez­alatt pedig az ellenforradal­márok Kenyeres János hu- szárszázados irányításával se­rényen fegyverkeztek a külső lovassági laktanyában. A papságot P. Péri Bonaven- tura guardián és P. Oswald cseribarát képviselték. A fehé­rek biztosra vették a dolgukat már csak azért is, mert beszél­ték-rebesgették, hogy a csehek már Párádon vannak. Hatvanban a még január­ban oda betelepedett iglói géppuskások május l*Én, tün­tetéskép nemzetisz‘ínű’. zászló­val vontiltlk végig ,a «váro­son, élted®# a „nefpzetet”, szidták a tanácskormányt. A polgárság persze zajosan he­lyesel. A helybeli vörösőrség hitványabbik része rögtön a géppuskások mellé állt, a többi vörösőr szétszéledt. A direktóriumok Gyöngyös­ről is, Hatvanból is ' mene­külni kénytelenek. A vörösőrségbe beszerve­zett kétes elemek (volt csend­őrök, tűzoltók) jobbrafordu- lása, kapcsolatban a dandár­parancsnokság ellenforradal­mi magatartásával, május 1- én Egerben felborítá a hely­zetet. A vörös városi és me­gyei hatóságok, nem ugyan az ellenség közel volta mi­att, inkább karhatalom hiá­nyában május 1-től 2-ára virradó éjjel innen is eltá­voztak. Irány: Budapest. Május 2-án délelőtt a volt alispán, meg a volt polgár- mester siettek ismét átvenni a megye, illetve Eger veze­tését. Röpcédulák jelentették be a változást. Alispánnak, polgármesternek első dolga beédesgetni a cseheket Eger­be. A csehek azonban éltek a gyanúperrel és nem álltak kötélnek. Az ellenforradalom kezdte magát kényelmetlenül érezni. A Tanácsköztársaság nem akart összeomlani, sőt általá­nos mozgósítást hirdet mind a csehek, mind a szolnoki fehérek ellen. „Fegyverre! Fegyverre! Hazánk veszély­ben van! Mi lesz, ha visz- szatérnek a vör A beijedt polgárság, bár kelletlenül, fegyverkezni kezd, annál is inkább, mert a rémhírek 1500 „vörös ten­gerész” közeledését dobolják, akik majd megtanítják a pa­pi várost keztyűbe dudálni! A hangadók, hogy biztosít­sák a bőrüket, igyekeztek persze megszervezni az V. hadosztály parancsnokságá­nak a jóindulatát is, ezért Szakáll Kálmánt Füzesabony­ból barátságos eszmecserére, tanácsadás végett Egerbe ké­rették. Szakáll készséggel tett eleget a meghívásnak, s május 3-án délben autón Egerbe érkezett. A megbeszélés a városhá­zán folyt le. Szakáll termé­szetesen elhiszi, hogy Eger­ben nincs, nem is volt el­lenforradalom, a direktórium, amikor elhagyta a várost egvszerűen falra festette az ördögöt: alispán, polgármes­ter csak azért tértek vissza hivatalukba, mert a város és a megye a mostani súlyos idő­ben fej nélkül nem maradhat­nak. Szakáll mindazonáltal aiánlotta, hogy a polgárság az ügyek továbbvitele végett ál­lítson inkább egy nyolcas bi­zottságot a város élére, s ebbe okvetlenül válassza be a me- gvei direktórium Budapestre eltávozott elnökét, Lájer De­zsőt is. Minden úgy történt, ahogy kívánta. Lájert bevá­lasztották a nyolcas bizottság­ba, bár az olyan kíváncsi erre a polgári alakulatra, akár Ró­zsaszentmárton a fancsali fe­születre. VI. Közben kitudódott, hogy nem 1500 tengerész, de a Tor- mássy-különítmény érdeklő­dik Eger iránt. Mezőkövesd felől jön és igen zord hangu­latban van. A parancsnok ke­ménykötésű katona (törzsőr­mester volt a világháborúban), nagy „vörös”, civilben villany- szerelő. A megrémült alispán, pol­gármester szeretnék, ha Sza­káll Tormássyt eltérítené va­lahogy az Egerbe való bejöve­teltől. A füzesabonyi telefon- központ meg is kísérli Tor­mássyt visszafordítani Mező­kövesdre, esetleg a Tiszához elvezényelni, Tormássyt azon­ban nem lehet lóvátenni, min­den áron ki akarja szedni az egri „viperafészket”. A polgárságnak egyszerre inába szállt a félsz. A fegy­vert elhányja, a padláslyukon újra kidugja a vörös zászlót. A város déli kijáratainál, Ti- hamértól Kanadáig, már csak a volt csendőrök alakítanak csatárláncot Tormássy fogadá­sára. Géppuskafészkeket léte­sítenek. Parancsnokuk, Mé­szöly Géza őrnagy Andornak- nál felszaggatni rendeli a vas­úti síneket. Egyidejűleg Jilek Károly állomásfőnök, Tamás- kovits Zoltán főmérnök és Szilágyi Jenő mozdonyvezető két vastartálykocsit siklattak ki a nyílt pályán. Tormássy azonban vénebb róka, semhogy fejjel menjen neki a falnak. Kerülő úton jön Eger alá, s amikor a csend­őrök láttávolába ér, ravaszul szétszedeti a trénkocsikat, az első kereket a megfordított rúddal ágyútalp gyanánt hasz­nálja, ezekre legallyazott fa­törzseket fektet, mintha csö­vek volnának: az „ágyúállá­sok” lombokkal való álcázásá­ról sem feledkezik meg. Mészöly Géza akart túljár­ni a Tormássy eszén és Tor­mássy csapta be a csendőrö­ket! Ezek ugyanis megrémül­ve, hogy „össztüzet” kapnak, igyekeztek mielőbb kiüríteni a frontot és a várba húzódtak fel. A fehér arcvonal egy pus­kalövés nélkül szétmállott. — Mészöly Géza menekülni pró­bált, de a dolog váratlan for­dulata úgy megzavarta az eszét, hogy irányt tévesztett, Noszvaj helyett Ostoros felé keresett kiutat. A tihaméri állomáson betévedt a vasúti őrházba, a vörösök közé. Visz- szahőköít, egérutat keresett, közben agyonlőtték. A városban az izgalom a te­tőpontra hágott. A nyolcas bi­zottság a lehető leggyorsabban a földbe ássa magát, akár a vakondok; alig ment le a Nap, újra a Munkástanács ve­szi át a város vezetését. A városházán az összes hi­vatalnokok talpon vannak. A kivilágított nagy Tanácsterem lángoló szemekkel bámul bele a viharos éjszakába. A szó­noklatok egyre tüzesebbek. — Végre Tormássy benvit a te­rembe. Fegyveres, kézigráná­tos katonák környezik. Tor­mássy a pad tetejére ugrik; a hangja erős, mintha egy zász­lóaljat kommandírozna. Beje­lenti, hogy a fehér uralom fel­számolása és az ellenforradal­márok megbüntetése végett jött Egerbe. A vörös zászló szent, a Tanácsköztársasággal nem enged tréfálni! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom