Népújság, 1957. október (12. évfolyam, 78-86. szám)

1957-10-19 / 83. szám

1957. október 19. szombat. NÉPÚJSÁG 5 TUDOMÁNY Ázsiai nátha — Európában Már több ízben foglalkoz­tunk lapunk hasábjain az ázsiai náthával, figyelemmel kísértük útját a kontinensen át, s legutóbb hírt adtunk ar­ról is, hogy Európába beha­tolva hazánkat is elérte a jár­vány. Ma már arról számolha­tunk be — hogy a hűvösebbre fordult idő segítségével — a nátha hazánkban afféle tős? gyökeres európai nátha gya­nánt garázdálkodik s mivel az efajta náthát okozó Singapor —A jelű virustörzzsel szem­ben az európai embernek ez- időszerint semmiféle ellenál­lása nincsen a védettség hiá­nya miatt, tömegesen beteg­szenek meg s van iskola, ahol osztályonként 5—6 gyermek jár tanításra. A széleskörű megbetegedé­sek nagy tömege alapján máris kialakult az általános orvosi vélemény a betegség lefolyá­sát, indulatát és kórjóslatát tekintve. A betegség lefolyása általában nem különbözik az eddig ismert nátháktól, néha magasabb, 39-40 fokos lázzal jár, végtagfájdalmakkal és ál­talános levertséggel, mely az 1—2 napos lázas-szak után is megmarad néhány napig. Szö­vődmény: tüdőgyulladás, stb. ritkán fejlődik ki s ezeket kü­lönben is meg lehet antibioti­kumokkal fékezni. A nátha ■ellen — oltóanyag vagy gyógy­szer hiányában — védekezni nem lehet, legfeljebb a szer­vezet ellenállását lehet fo­kozni s így bizonyos esetek­ben meg lehet előzni a náthát. A szervezet ellenállását el­sősorban a vitamindús, főleg *C vitaminban gazdag táplálko­zás fokozza, a meleg, ésszerű ruházkodás s kiegyensúlyozott •életmód. Nincs bizonyíték ar­ra, hogy az alkohol megakadá­lyozza a nátha kialakulását. Az orvosok nagyrésze ellene van az alkohol fogyasztásnak, mert az csökkenti a szervezet általános kondícióját és gyak- Tan a szív teherbíróképessé­gét is, ami pedig magas lázzal járó betegségeknél nem kö­zömbös. Moziban VÁGYAKOZÁS Ez a mexikói—francia kö­zös filmvállalkozás nem csu­pán a táj és környezet szem­I MŰVÉSZET «KÖNYVEK Jó estét felnőttek... pontjából exotikus, de különc és elgondolkodtató a témája s megoldása is. Nagyon sokat vitatkoztak s vitatkoznak ma is az emberek a művészetek célját és eszközeit illetően s e vitában — főleg nyugaton, s elsősorban Franciaországban — a naturalizmusnak számta­lan híve van. Ezek az embe­rek úgy vélik, hogy a művé­szet eszközei mindenkor a természeteshez legközelebb állók legyenek s a művészet maga mutassa be az élet mélységeit, ha kell alját és szennyét is, ne köntörfalazzon. Én azt hiszem, nem mara­dok egyedül, ha azt mondom: magam részéről a művészetek­ben való elmélyülés a felüdü­lést és szórakozást jelenti,, ol­vasás, mozilátogatás és szín­ház közben olyasminek befo­gadására törekszem, ami szép és jó, optimista és nemesebb eszmék megvalósulása felé mutat. — Ezt azért bocsájtot- tam előre, mert semmiképpen sem egyeztethetők össze ezzel a felfogással azok a rondán naturalista és a szenny öncé- lúságában turkáló eszközök, amelyekkel a Vágyakozás ké­szült. Hogy a film készítői mennyire túllőttek a célon, arra jellemző, hogy a nagy mocsokhajhászásban sikerült a Gerard Philipe által alakított orvos figuráját oly túlzottan züllötté „varázsolni”, hogy senki sem hitte el a nézők kö­zül a magáramaradt tiszta és ápolt asszony szerelmét, ha­csak nem egy őrült kiszámít­hatatlanságáról van szó. A victor hugói nyomorúságban való kéjes lubickolás közben aztán megfeledkeztek magáról a cselekményről is, így a film vontatottá, helyenként unal­Felhívás Heves megye vala­mennyi pártszervezetéhez és párttagjához Közöljük, hogy a Nép­újság terjesztésének a ha­táridejét több pártszervezet és párttag kérésére meg­hosszabbítottuk, november 30-ig. Értékelés december 5-én lesz, melynek eredmé­nyét közölni fogjuk. Népújság szerkesztősége Népújság kiadóhivatala mássá vált. A nevetségesen borzalmat kelteni szándékozó injekciós jelenethez pedig csak annyit, hogy senkinek sincs 10 centiméter átmérőjű gerincoszlopa, a ménkű nagy tűnek legalább az asszonyka gyomráig kellett volna a há- \tán át hatolni, dehát a hatás így ugyebár nagyobb. Gerard Philipe egyébként ebben a filmben elhibázott szerepe dacára kitűnő alakí­tást nyújtott s eddig néhány gyengébb filmje után most ismét igazolta készségét a drá­mai szerepekben. Kiemelkedő jelenete volt a kocsmai tánc, melyet nagy alakító készség­gel tett emlékezetessé. Part­nere Michele Simon hitelesen és erőteljes játékkal igyeke­zett bebizonyítani a film írói­nak alig hihető módon ki­agyalt konfliktusát. Könyvespolc Valery Larbaud: SÖTÉT VÁROS Ha egy „nagy” regényíró kalandregény írására vállal­kozik, akkor azt rendszerint azért teszi, hogy mások, de főleg önmaga előtt is bebizo­nyítsa: képes a detektív regé­nyek fejtörőit összepárosítani az irodalmi rutin és technika fejlett eszközeivel. Az így megírt könyvek valóban érde­kes olvasmányok, szórakozta­tók is és az ember nem érzi az irodalmiság hiányának fű­szertelen ízét. A „Sötét város” kémtörténet s mint ilyen Ed­gar Wallace tollára kívánko­zik. De Pristley annyi társa­dalmi regény kitűnő írója meg­mutatta, hogy vénájából ilyes­mire is telik. A könyvet fel­venni könnyű, letenni annál nehezebb. — pala — — HÁROMNAPOS tanfo­lyamon vitatják meg a megye termelőszövetkezeti könyvelői a zárszámadással kapcsolatos feladatokat. \ tűz: nem Kedden délután Mónosbélen, Zimányi Józsefék távollétében a gyermekek a szalmakazlak tövében játszottak. Egyikük gyufát szerzett és az ártatla­nul indult tűzijátékból csak­hamar mgegyulladt az egyik szalmakazal. A gyerekek elfu­tottak, a falu lakói csakhamar Miután tudom, hogy meséim hatására minden felnőttecske hozzászokott a korai elalvás- hoz, minden külön előszó nél­kül hozzákezdek a mai napra írott mese, mese, mesketém tiszteletteljes előterjesztéséhez. Figyeljetek hát szépen! Egyszer volt, hol nem volt, túl még az Eger patakon is, volt egy nagy vállalat, úgy hívták, hogy Mézeskalácskuny­hó Építő Tröszt. A vállalatnál mesénk kezdetének idején minden a lehető legnagyobb rendben volt, a dolgozók na­gyon szerették egymást és arra nem is volt példa, hogy valaki a másikról valami rosszat mondott volna. Szóval mese­beli békességben éltek itt az emberkék, ami nem is csuda, hisz’ régi ismerőseink dolgoz­tak itt, a gyermekmeséből is ismert hét törpe, névszerint az örökké ázsiai náthás Hapci, az oktatáshoz rosszul viszonyló Kuka, az örök elégedetlen Morgó, aki csak a hibákat lát­ja, a sokat okoskodó Tudor, a jövő perspektívájától állandó­an optimista Vidor, Szundi, aki hacsak nem látják, rögvest el­alszik és Szendi, akiről az em­ber azt hinné, hogy kettőig se tud számolni, pedig hát... de ezt majd később. Egy szép napon aztán mese- délutánt rendeztek a vállalat­nál, amit itt úgy hívtak, hogy termelési értekezlet. Hófehér kartárs, az igazgató meg is tartotta szép kerekded mesé- ját, amit csak időnként zavart meg Hapci kartárs prüszkölése és Szundi hortyogása. Egyéb­ként rendben, közmegelége­désre zajlott le az értekezlet, mert Hófehér kartárs elmond­ta, hogy mindennel nagyon meg van elégedve, a termelési százalék jó, úgy hogy várható a prémiumocska, aminek ter­mészetesen a kartárskák na­gyon örültek. Befejezésül Hó­fehér kartárs még csak annyit mondott, hogy globálisan a törpékkel sincs semmi baj, — gyerekjáték észrevették a tüzet és azonnal értesítették az egri tűzoltókat. Gyors közbelépésük meggá­tolta a hosszú sorban egymás mellett álló szalmakazlakon a tűz tovaterjedését. Mindössze egy kazal — Zimányi József szalmája — égett porrá. V. csak egy személyi változást kell majd a jövőben eszközöl­ni. Aztán hazamentek szépen. Másnap viszont a máskor oly csendes vállalat olyan volt, mint a hangyaboly, amelybe csintalan gyerekek forró vizet öntöttek. Mindenki azon törte a fejét, hogy vajon ki lesz az, akit el­bocsátanak, és mint ahogy ez lenni szokás, az összes törpe magára vette a baljós Ígéretet, és mint ahogy ez szintén ma­gától értetődő, mint a hét meg volt győződve, hogy a másik hatot kellene kidobni. És persze mindent elkövet­tek, hogy magukat minél ro­konszenvesebb színben tüntes­sék fel Hófehér kartárs előtt. Ezt a legbiztosabb módszerrel próbálták elérni... Látom, felcsillant a szeme­tek, édes felnőttecskék, hisz’ ez ma az egyik legközérdekűbb probléma: hogyan látszhat va­laki sokkal jobbnak, — mint amilyen. Sok felnőttecske már rájött erre, úgy hogy csak a tapasztalatlanok kedvéért mondom el a bevált módszert. Tisztának, és ártatlannak akarsz látszani? Úgy hát igyekezz minél job­ban bemocskolni mást. Ezt tette a hét törpe is. Elsőnek Kuka jelentkezett kihallgatásra Hófehér kartárs­nál és bizalmasan bejelentette, hogy Hapci egy közönséges táppénz-csaló és az egész nát­hát azért találta ki, hogy ne keljen kiszállásra mennie. Szundi, aki egyébként éjjeli őr volt a vállalatnál, elmond­ta, hogy Kuka éjszakánként bödönszámra lopja a mézet és ezért a legutóbbi mézeskalács­kunyhót szaharinnál kellett édesíteni, pedig az exportra ment. Hófehér kartárs persze az egyik ámulatból a másikba esett, de különösen akkor, mi­kor az ártatlan kis Szendi is megjelent és szinte sírva mondta el, hogy Vidor kartárs, akit ő egyébként rettenetesen szeret, állandóan viccet csinál Hófehér kartársról, akit a vál­lalatnál mindenki, de különös­képpen ő annyira tisztel. És hogy Szendi se maradjon tiszta, arról Vidor gondosko­dott, mikor felháborodva ad­ta az igazgató tudomására, — hogy Szendi munkaidő alatt az Óperenciás tengeren túlról jött kávéval és nylon-harisnyával üzérkedik. Morgóról, Hapci révén kide­rült, hogy elhajló, akinek nem tetszik a jelenlegi vezetés, nem beszélve arról, hogy bűnös vi­szonyt tart fent a mézosztály gépírónőjével. Morgó pedig Tudorra pa­naszkodott nagy hévvel és azt nehezményezte, hogy ez az ér­telmiségi Tudar elzárkózik a tömegektől, és, hogy azoknak, akik egy kicsit megkenik, elné­zi, hogy egy kéménnyel keve­sebbet rakjanak a kunyhókra és az így előállott mézeskalács­felesleget feketén értékesítsék. És így folytatódott tovább a hadjárat az áldott jó Hófehér kartárs legnagyobb csodálko­zására. ö ugyanis eddig azt hitte, hogy csupa szeretetre­méltó emberrel van körülvéve, és a vállalatnál minden a leg­nagyobb rendben megy. így nem csodálatos tehát, — hogy a beígért személyi vál­tozást, mely ezt az egész lavi­nát elindította, nem tudta vég­rehajtani. Arról volt ugyanis szó, hogy az egyik felettes szerv egy fejlett kádert kért, akit ki akartak emelni. De rö­vid egy hét leforgása alatt ki­derült, hogy ilyen a vállalatnál egy sincsen. Itt csupa tolvaj, lógós és ellenséges ember dol­gozik, akiktől minél előbb meg kell tisztítani a vállalatot. Las­san leállt a termelés is, mert az igazgató csak az ügyek ki­vizsgálásával foglalkozott, míg a törpék megrendelések he­lyett egymás ellen gyűjtötték a kompromittáló adatokat. — Az emberek nem köszöntek egymásnak és nap mint nap véget nem érő veszekedések robbantak ki a különböző osz­tályokon. Az egykor békességben élő kicsi törpécskék fúrtak és egy­re fúrtak és még máig is fúr­nak, ha azóta végleg meg nem fúrták egymást. És most itt a vége, persze csak a mesének, mert a fúrás egyelőre még szakadatlanul tart. Ti, kicsi felnőttecskék, most aludjatok szépen, mert addig legalább nem intrikálhattok és titeket sem fúrhatnak meg. — Bár ez nem biztos, mert az ördög és az intrikus nem al­szik. Bár ne is tudna aludni so­hasem! HERBST FERENC ■VWVVW' s (FAZEKAS LÁSZLÓ: (Pannóniával a PMagastátrában — Csehszlovákiai úti jegyzetek — 1. Hidasnémetinél pár perc alatt elintézték a hivatalos formaságokat. A csehszlovák határőr felhúzta a sorompót ■és motorunk vidáman futott Kassa felé. Különös érzés fogja el az embert, amikor először lépi át az országhatárt. Csodálko­zással látja, hogy ennyi az ■egész határ? Az országúton vékony sorompó, két kis szür­ke épület, az egyik a magyar, a másik a csehszlovák határ- -őrség és vámőrség épülete. — Jobbra, pár méter hosszúság­ban, keskeny kis árok. Nem is tudom, hogy a határt jelzi-e, vagy vizesárok. Odább, mind­két oldalon, egyformán zöldéi a kukorica. Kövér csövek ül­nek a zizegő levelek alatt. Va­sárnap délelőtt van. Csend és nyugalom honol a határban. Ma pihennek az emberek. A magasban gólyák keringenek. Hopp, az egyik most kiválik, két szárnycsapás és máris ma­gyar terület fölött köröz. A tqbbi is követi. Milyen furcsa és érthetetlen, hogy azelőtt, éveken keresztül nem húzták fel azt a kis sorompót! Volt idő, amikor fegyveres, zord kato­nák járták a határt, és bizal­matlanul pislogtak egymásra. Milyen jó lenne, ha béke és nyugalom lenne mindenütt a világon, megnyílnának a so­rompók és utazhatnánk mesz- szibb országokba is, hogy meg­ismerjük más országok, más népét és földjét is Közben megérkeztünk Kassa főterére. Szép és érdekes város ez. Megcsodáltuk régi épüle­teit. A székesegyház a XVI. században épült és a csúcsíves építészet becses maradványa. A templom kriptájában alusz- sza örök álmát II. Rákóczi Fe­renc. Minden magyar kedves kötelességének érzi, hogy el­zarándokoljon a nagy fejede­lem sírjához. De jönnek ide csehszlovákok, lengyelek, né­metek, franciák, sőt távolabbi nemzetek fiai is. A Fő-utca modern épületei között sok régi csúcsíves és renaissance házat láthatunk. Barokk stí­lusban épült a régi városháza, a megyeháza, és a püspöki pa­lota, a volt pénzügyi palota, a múzeum, és az „Andrássy- udvar”. A múlt díszes alkotá­saira büszkék a kassaiak és gondosan tatarozzák ezeket az épületeket. Kassa körül sok szép kirán­dulóhely van. Egy-két pohár kassai sör után a fiatalok to­vább sétálnak a szép erdei utakon, az idősebbek pedig jó­kedvűen beszélgetnek a hegy­tetőn épült söröző tágas te­raszán. A sűrűjáratú autóbu­szok, a motorkerékpárok, és autók állandóan hozzák a ven­dégeket. Késő este csendben nézeget­tük a keskeny völgyben elhú­zódó, és ezer villanyfény­nyel szikrázó várost. A mel­lettünk lévő pádon idős bá­csi ül. Beszédünkből megtud­ta, hogy idegenek Vagyunk. Diskurálni kezdtünk. Elmond­ta, hogy 40 évig tanított Kas­sán. Nemcsak szereti, de isme­ri is ezt a várost. Tőle tudtuk meg, hogy Kassa helyén már a népvándorlás korában embe­ri település volt. A XIII. szá­zadból már írásos feljegyzé­sek maradtak. Az Árpádok ko­rában német telepesek jöttek a városba. Nagy Lajos és Má­tyás király korában gyors fej­lődésnek indult a fiatal város. Kassán vert először gyökeret a magyarországi reformáció. Az ellenreformáció harcai alatt sokat szenvedett a város, különösen a császáriak idegen katonai parancsnokai miatt. Kassa büszke népe csak a szatmári béke után engedett az osztrák csapatoknak. — Milyen most Budapest? — érdeklődött ismerősünk. — Ki­heverte-e a háború és október rombolásait? Hosszan, elgon­dolkodva nézett egy fiatal pár után, aztán egy kis hallgatás és halk sóhaj után lassan el­mesélte, hogy valamikor, egye­temi hallgató korában, ő is így sétálgatott Pesten, a Mar­gitszigeten és a Tabánban. — Hogy mi lett azzal a szép sző­ke kislánnyal, akinek olyan kék volt a szeme, mint a bú­zavirág — ki tudja? Egyszer még szeretne eljönni Pestre. Jó lenne a Gellért-hegyről le­nézni a vén Dunára, szeretne ■ csöndesen üldögélni a Margit­szigeti nagy platánfák alatt — mondta Kicsit hitetlenkedve ingatta fejét, amikor elmeséltük, hogy nálunk, Egerben is működik egy IBUSZ-iroda, amelyik ki­zárólag útlevél-ügyekkel fog­lalkozik. Kitölt az ember egy ívet, mindössze 104 forintot fi­zet az útlevélért és vizűmért és hamarosan utazhat is. — Menjenek fiaim, utazza­nak minél többet, addig, míg fiatalok. Ismerjenek meg mi­nél több országot. Ha a né­pek majd jobban megismerik egymást, ha majd több baráti szál fűződik az országhatáro­kon túlra, meglátják, jobban fogják egymást becsülni a kü­lönféle nyelvet beszélő embe­rek, nem tudnak majd ellen­téteket szítani a népek között. Én már csak idejárok vasár­naponként a Bankóra — mond­ta csendesen. Mint régi, jó ismerősök, — meleg kézfogással búcsúztunk egymástól. Késő este értünk szállásunkra. Útirány; Kassa—Eperjes—Lőcse - Poprád. Kassa után előbb dombolda- akon, majd lomblevelű erdők :özött kanyarog az út. Bur- :olata mindenütt kifogástalan ieton. Vidáman száguld rajta notorunk. Első nagyobb vá- •os: Eperjes. Élénkforgalmú, cereskedő város. Az átutazók :özül kevesen tudják meg, íogy már a XIV. században :lénk kereskedelmet folyta- ot Sziléziával és Krakkóval, Danziggal és Hamburggal, Ri- 'ával és Pétervárral. Lakosai cözött számos görög kereske- lő is akadt. Ezek összekötte- ésben álltak Kelettel is. Azok i szerencsés magyar utasok, ikiknek manapság Kassa után nég marad pénzük, itt vásá- olhatnak nyloninget, szilon- :ombinét és nadrágot, motor- áncot, és gyöngyházgombot, zilonzoknit és tediber kabát- .nyagot. Kassán magyar szó- ral még könnyen boldogul az mber, mert majdnem minden izeiben két nyelven beszél­lek, az üzletek felett csehszlo- ák és magyar nyelvű felira- ok olvashatók. Eperjesen már evesebben értenek magyarul. Komoly zavar azért az üzle­tekben sincs, mert kézzel-láb- bal magyarázzák az idegenek, hogy mit akarnak vásárolni. Aztán ha kész a vásár, pergő nyelven elhadarják, hogy mennyit fizet a boldog vevő. Persze nem értik. Ezen segít a papír és ceruza. Leírják a fizetendő összeget, aztán volt, s nincs korona. Miután apró kis csomagok­kal teleraktuk minden zsebün­ket, megnéztük a Rákóczi- házat, a vele szemben! levő Szent Miklós templomot és a Fő-utca többi, régi és érdekes épületeit. A házak oromzata itt-ott német stílusú, de gyak­ran eltér ettől és lengyel mo­tívumokkal váltakozó, jelleg­zetes, úgynevezett felsőma­gyarországi renaissance építé­szeti remekeket csodálhatunk. Ázt mondják, minden vidék­nek megvan a maga jellegze­tessége, egyéni varázsa. Van, akit megkap a Hortobágy ko­moly végtelensége, a szabolcsi homok sárga fövenye, a Du­nántúl szelid lombjainak já­tékos változatossága. De tes­sék rekkenő nyári melegben Tiszapolgár, Nyíregyháza—Zá­hony között, vagy Cegléd, Kecskemét, Szeged között mo­torozni! Egy órán belül elvi­selhetetlenül kemény lesz a legdédelgetettebb Pannónia ülése is, az ember ujjai elzsib­badnak és úgy érzi, hogy a döcögős országút valamennyi hangyája tenyerén, és ujjain mászik, derekában sajog öreg­anyja összes ki nem kúrált köszvénye. Ilyen egyhangú vi­déken unatkozva nézi az em­ber a motor kilométermérőjét. Zötyög, zakkan a motor, köz­ben foga alatt kínosan recseg a kárörvendő országút szem­csés pora. De nem hiszem, hogy akadt volna még olyan utas, aki elragadtatás nélkül nézte volna az Eperjes, Lőcse, Poprád közötti útszakasz ezer változatossággal pompázó tá­jait. Itt gyorsfolyású patak mellett kanyarog utunk, ott gyönyörű tölgy-erdő hátára kapaszkodik gépünk, amott két éles kanyar után a kék fel­hőket ostromló komoly hegy­tömeget varázsol elénk a játé­kos természet. Sok-sok kanyar, messzefutó völgy, és hosszú emelkedő után a Branyiszkó- szorosban állunk. Megilletődve — nem merünk hangosan be­szélni, hogy ne zavarjuk azok örök álmát, akik a legendás csata után itthagyták ifjú éle­tüket. Komor és mégis fenn- séges ez a hely. Ott lenn, — messze, mintha boldog gyer­mekkorunk mesevilágának csodás emléke tűnne elő, — Szepes-vára búkkal fel előt­tünk (Folytatjuk:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom