Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-25 / 67. szám

4 NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 25. vasárnap. FAZEKAS ISTVÁN: Nyári déiután Felfújt hólyag az antik nap, megállt az égen Az ég kifordított kék, pompás üvegkehely. Szaggatt felhőfoszlányok sápadnak a kéken és testet enyhítőn még a szellő sem lehel. Parány szemeket libegtet a rezgő sarok A pára felnyúl a csatornákig játszani. Úgy tűnik az egész, mintha a köves utca szép derekára jött a heves szín álmodni. Indulok... poros cipőmbe megyek a gátig Hajamba lpmbosodik a fák némasága. Szívem tükrözi a tájat, homlokom forr Testemen meg villanyzik a fény tarkasága. A mozdulatlan levegő bőrömön perzsel barna köröket: örömök, álmok, boldogság. Belemerülve a nagy vízbe nyújtózkodik, Lábam felkapkodva már szaladok a vízbe és színig telik Élettel a bendős uszály. A Tiszaparton titkokat éget a homok. S mégis, küzköd, dacolva tomboló meleggel rázkódva egy-két sovány, de szívós fa topog. A lomha árnyék mint koldus ballag a parton Ringó ladikokba dől az álmos csobbanás, És ott, ahol zúgva vizet merít a hajlat hálót javít, nótát fütyül két vén halász. Homlokom patakján izzadságom gőzölög. Banrujva a, flejem fölött a, nyári nap megállt, de mint vigasz csobog, gyöngyöz hűsítve egy hang, mely megleng, kacagás cseng a langyos vizen át. ANTAjLFY ISTVÁN: H'()N¥lOT Azok neoében, akik kinn nem találtak hazára.... Mikes szívében élt ily fájdalom, ily vágyódás, mi bennem egyre nő... A világvásárban más nem vagyok: útszéli, toprongyos kéregető... Fülembe zúg a tengermormolás, én is látom a fényes csillagot, amely talán falum felé mutat, amely hazám felett épp így ragyog. Ha est magányán forrni kezd a vérem, s nem kell a drága kis darab kenyér sem, vágyom haza, a Duna-Tisza mellé... Úgy érzem, mintha lelkem útra kelne, bennem sír Mikes hazavágyó lelke, s mintha valaki szivem megölelné... LÖRINZY GÉZANÉ: VALLOMÁS Gézának Szép neved, füvecskékbe és fákba rejtve, Virágok nagyszerű illatában őrzöm. A gyümölcsökben, édes neved a zamat... Életemben, az íz... a szín... Te vagy, magad. MOLNÁR BÉLA: K UKORICATÁBLÁK Ott mennek a tanyák mellett, napról-napra menetelnek „vigyázz"’-ban, mint a katonák, síkon, völgyön a tájon át. Sorra nyeli el a tanyát, smaragd-tenger a ház falát, csak a kémény lóg a földre, tömjénezve, füstölögve. Szálfák tiszta, hideg csendje száll róluk a végtelenbe; tiszta udvarokra néznek, csillagokról legelésznek... Langy esőben, tűm napon kötnek, kötnek hallgatagon, virágoznak, s tűnő nyárra csövesednek a határba’. Hajnalonként harmatcseppek leveliikre permeteznek s ezerszínű napsugárka hajladozik a világba... SOMQGYI ESZTER : Önéletrajz Sokszor dicsértem már amit- nem akartam sokszor nyílt ámulva nemakaró ajkam. Sokszor adtam csókol, mit nem köszönt senki s én sokszor köszöntem, aki nem érdemli. Ahol nem volt dolgom, sok utat megjártam Hová vinni se akart a lábam. És ami jót tt item, mindig másért tettem kevéske örömöm mindig megköszöntem. A könnyem is hullott: nem törölte senki nem jöttek a búmat soha számonkérni Bűnöm is van már sol$. S hazudtam elégszer s e furcsa káoszban Te voltál az ékszer. Ma megsímogattál, elmúlt minden bánat s nem nyittam panaszra mosolytalan számat. Egyetlen csókodat! százszor megköszöntem s tudnék jó is lenni, ha Te kérnéd tőlem. CS. AD ÁM ÉVA: Régen és most Hogy elcsitulnak a „nagy” érzések! Helyet, adnak a múlhatatlannak. Nem a szerelem közepén, hanem most. jónak. Érezzük magunkat Igazzá, megértővé most válunk igazán, mikor túljutottunk a szerelem viharán. Ami ^dig volt — elmúlt. Ami most van — már örök. És hogy így történt annak én örülök. JUTALOM A pénzhamisító banda főnöke elégedetten nézegeti rajzolójának, legújabb munkáját: — Derék munka, Joe! Jutal­mul magadnak is rajzolhatsz egy ezrest. KÉNYELMETLENSÉG Remélem, ma nem esik az eső — mondja egyik kenguru hölgy a másik kenguru mamá­nak. — Ki nem állhatom, ha a1 gyerekek kénytelenek egész nap j bent játszani. BESZÉLGETÉS EGY NŐI KLUBBAN — En száz százalékig megbí­zom az uramban! — Miért? — Mert egy pillanatra sem | tévesztem szem elől! SZERENCSE Ádám—Evát játszottunk. Meg kellett volna kísértsen egy almá­val, de meg sem próbálta, egysze­rűen maga ette meg! A TÜRELEM IS VÉGES A rendőr utat tör magának egy telefonfülke előtt összecsődült tö­megben. A fülke előtt leütött fiatalember fekszik, egy másik a fülkében áll és fájó öklét simo­gatja. A rendőr megkérdi: — Mi történt itt tulajdonkép­pen? — Éppen a barátnőmmel be­szélgettem, válaszol a fiatalember a fülkéből — amikor ez az alak rámnyitotta az ajtót és kirántott a fülkéből. — Erre maga dühbe gurult... — Hát erre még nem. De amikor a barátnőmet is kirángat­ta, tényleg élesztettem a türelme­met. \&(W RÁDIÓ Az újonc az esti félhomályban tüzet kér egy egyenruhás járó­kelőtől. Az illető udvariasan gyu­fát gyújt és annak fényénél az újonc megdöbbenve látja, hogy egy tábornok áll előtte. Dadogva mentegetődzik: — Bocsánat nem láttam, iga­zán én nem akartam... — Nem tesz semmit. Örüljön, hogy nem egy hadnagyot szólí­tott meg. AHÁNY HÁZ... Egy utas Las Vegasba érkezve odaszól a csomagjait cipelő bog­nak: — Adjon nekem egy dollárért aprót. — De uram, nálunk a dollár az apró. MODERN ÉVA A mama éktelen gyereksírást I hall kertjükből. Kiszalad és látja, | hogy kisfia ököllel veri a szom-, szádok kislányát: — Nem szégyeled magad, \ kislányt megverni! kiált rá. — Megérdemli, mert csalt —1 védekezik a kisfiú. — Hogy-hogy csalt? Mielőtt riportom tárgyára Jrátérnék, először engedjék yneg, hogy egy régi viccet idézzek, mely ugyan nem túl- Izottan jó, de annyira a témá­dhoz tartozik, hogy feltétlenül ,el kell mesélni. Az anekdóta a következő: Egy úrvezető kocsijával el­akad az úton, és miután nem *ért a kocsihoz, legalább két tórát vesződik, de sikertelenül. motor nem indul. Egyszerre .feltűnik egy szerelő, aki az 'úrvezető kérésére elvállalja, ]hogy megjavítja az autót. ] Kétszer körüljárja a kocsit, :majd egy kalapáccsal nagyot lüt az egyik csavarra és íme ]csodák csodája, a motor elin- .dúl. 1 — Mivel tartozom? — kérdi \az úrvezető. ] — Kétszáz forint — felel ^szemrebbenés nélkül a másik. — Kétszáz forint? Egyetlen sütésért? — méltatlankodik. ] — Nem az ütést kell meg fi jZetni kérem, hanem azt, hogy 1 tudtam, hogy hová kell ütni... ] Most jöhet a riport. j Először is bemutatom a sze­replőket. A főszereplő egy lOrion 130/A rádiókészülék, 11 évvel ezelőtt 1946- kan ala­kult meg Prágában a Nemzet­közi Diákszövetség. 125 esztendővel ezelőtt halt meg Sadi Camot francia fi­zikus. : AUGUSZTUS 25. 120 éve született Jurányi Lajos magyar botanikus és citológus. 1825-ben 132 évvel ezelőtt ki­áltották ki Uruguay független­ségét, : AUGUSZTUS 26. 80, esztendővel ezelőtt született 0. F. Dubrovipszkij forradal­már, a kommunista mozgalom kiváló egyénisége. : AUGUSZTUS 27. 25 évvel ezelőtt nyitották meg Amsterdamban a háborúellenes kongresszust, Gorkij, Romain Roland és Dreiser kezdeménye­zésére, HEKTÁRONKÉNT SZÁZ­HÁROM MÁZSA BÚZA A jugoszláviai Pety város közelében a mezőgazdasági kutatóintézet egy mintagazda- ■ sága hektáronként 103 mázsás • búzatermést ért el. A rendkí­vül magas termést egy olapz búzafajta adta, az idén először bevetett szűzföldön. I'ILM: AIDA Az egri Vörös Csillag Filmszínház augusztus 29-től szeptember 4-ig játsza az olasz filmgyártás legújabb alkotá­sát, Verdi: Aida című világhírű operájának filmváltozatát. A címszerepben a népszerű olasz filmszínésznőt: Sop­hia Lorent látjuk. Kik mentek, kik jöttek Mi lesz az évi m űsorterv Solti Bertalannak, a Gárdonyi Színház igazgatójának nyilatkozata A Gárdonyi Géza színház augusztus 21-én délután 3 órai kezdettel tartotta meg évad­nyitó társulati ülését. Ez al­kalomból néhány kérdést tet­tünk fel Solti Bertalan Kos- suth-díjasnak, a színház igaz­gatójának: Elsősorban a személyi vál­tozások után érdeklődtünk. Kérdésünkre Solti Bertalan a következőkben válaszolt: Elment a színháztól Kalmár András és Gál István rendező. Bőd Teréz, Juhász János, Ba­lázs Andor, Soltész Mária, Fábián Klári, Mihályi Vilcsi színészek, Wegenaszt Róbert díszlettervező és Mágori Er­zsébet dramaturg. Újak a következők jöttek: Rendezőnek Vitéz Tibor, Csa­jági Jánps és Mezei Éva. Dísz­lettervezőnek Pásztor Péter. Áz évad folyamán a következő új színészeket ismerhetjük meg: Szabó Olga a Nemzeti Színháztól, Szegedi Erzsi a Faluszínháztól, Szabadi József a Rádiótól, Fekete Alajos a Miskolci Déryné színháztól, Hadházi Sándor a Játékszíntől, Győrvári János a Faluszínház­tól, Szendrei Ilona és Almási Gizella a kecskeméti Katona József színháztól, Lenkei Edit Békéscsabáról, Ágoston Edit a Zeneművészeti Főiskoláról, Árvái Elek a miskolci Déryné színháztól, Antal Erzsi a Já­tékszíntől, Galamb Zoltán a Néphadsereg színháztól jött az egri Gárdonyi Géza szín­házhoz. Az idei évi műsortervet il­letően feltett kérdésünkre Sol­ti Bertalan a következőket vá­laszolta: Az évadnyitó előadást szep­tember 20-án tartjuk, amikor is Shakespeare Szentiván éji álom című művét mutatjuk be. Az év folyamán a színház a következő bemutatókat ter­vezi : Gerhard Hauptmann : Naplemente előtt, Móricz Zsigmond: Uri-muri, Schiller: Stuart Mária, Madách: Em­ber tragédiája, ezenkívül egy új magyar és egy új szovjet dráma bemutatója. Az operett műsor is gazdagnak ígérkezik. Bemutatásra kerül Lehár: Víg özvegy, Kálmán: Marica gróf­nő, Vincze-Szilágyi: Arany- hattyú, Strauss: Kék Duna című operettje és Szigligeti: Liliomfi című zenés vígjátéka. Ebben az évben rendszere­sen működik majd a zeneisko­lában az Irodalmi Színpad, melynek öt bemutatóját a kö­vetkező darabokból válogat­ják ki: Ibsen: Hedda Gabler, Seines Építőmester, Priestley: Veszélyes forduló, Váratlan vendég, Shaw: Sohsem lehet tudni, Mona Brant: Hamilton család, Turgenyev: Egy hónap falun. Ezenkívül tervezik két haladó nyugati író Magyaror­szágon még nem játszott mű­vének bemutatását. Solti Bertalan a színház ter­véről nyilatkozva elmondotta még, hogy ebben az évben székhelyen 300, tájon 100 elő­adást tartanak. Az irodalmi színpad 35 estén át szórakoz­tatja Eger közönségét. amely teljesen hibátlan és tő­le telhetőleg remekül ellátta nemes feladatát, egészen ad­dig, míg a riport második sze­replője egy rádiószerelő el nem rontotta, hogy a harma­dik szereplő egy fiatal kislány elvigye a város valamennyi rádiószerelőjéhez abból a cél­ból, hogy megtudjuk, vájjon mit kérnek az egri rádiósok egy forrasztásért. (Egy drótot vágtunk ugyanis csak el.) A riportban fellépnek még az egri rádiószerelők. Színhely: Eger. Idő: 1957. augusztus 15, napfényes dél- elöttje. I. SZÍN: A RAVEL. (Remélem min­denki tudja, hogy itt nem a zeneszerzőről van szó, mert ez csak egy rövidítés és azt a ka­cifántos cégnevet takarja, hogy: A Posta Rádióvételtech­nikai és Elektroakusztikai Üze­me. Ugye milyen okos dolog?) A boltban a mennyezetig állnak a rádiók és ez minden belépőben olyan tiszteletteljes hangulatot ébreszt, hogy alig mer megszólalni. A kislány meghatottan kö­szön, majd előadja jövetelénei célját, és átadja a főszereplőt a derék Oriont az elszakított szállal. A rádiódoktgr természetesen szétszedi, szakszerűen vizsgál- gatja, majd közli, hogy a mun­ka elvégzése körülbelül ötven forintba kerül. Ami azt illeti, ez nem is sok egy forrasztásért és hogy mennyire igazam van, azt bi­zonyítja a II. SZÍN: A FINOMMECHANIKA rá­diójavító részlege, ahol már sokkal baljósabb a diagnózis, mert megtudjuk, hogy szegény Orionunknak valószínű rosz- szak a csövei, meg azt csak a jóisten tudja, hogy még mi minden nyavajája van, úgy, hogy a javítás 100, legfeljebb 120 forintba kerül, hacsak ja­vítás közben újabb rejtett be­tegségre nem jönnek rá. Menjünk tovább. Ez volt te­hát a két állami szektor, most jönnek a magán iparosok. Ha az államiak ennyit kértek, mit kér a „maszek”, aki ugye egyénileg sokkal érdekeltebb, hogy borsosabban számoljon. 111. SZÍN: BARTH A TIBOR rádiósze­dönti el, hogy mi baja van a rádiónak, hanem az, hogy a „kuncsaftból” mennyi pénz néz ki. Egyszerű ugye. A vi­dékieknek több pénzük van, a városi keveset keres. A vidé­ki tehát a dupláját fizeti. Ez­ért tehát, aki olcsón akar rá­diót javíttatni, az istenért se vallja be, hogy vidéki, sőt ajánlatos a városi lakásbeje­lentőn kívül szegénységi bizo­nyítványt is mellékelni. Mert ezek a rádiószerelők nagyon fejlett szociális érzékű embe­rek... V. SZÍN: LACZAI MIKLÓS, Szúnyog­köz. A hibamegállapítás itt is gyorsan megy és kiderül, hogy csak egy szál van elsza­kadva. És nincs mese, mire a kislány tiltakozni tudna, már meg is van forrasztva a rádió és a legcsodálatosabb dolog most következik, Laczai Mik­lós nem kér egy fillért sem... így hát főszereplőnk sorsa beteljesedett. Annak ellenére, hogy nem akartuk, egy rádió­szerelő túljárt az eszünkön, megforrasztotta és evvel nem tudni, milyen kellemetlenség­től óvta meg egyetlen e ri­portból kimaradt kollegáját. És most, hogy tulajdonkép­pen a riport végéhez értem, illenék levonni valamilyen ta­nulságot. De a szokás ellenére ezt nem teszem. A tanulság levonása ez esetben az érintettekre és a tisztelt olvasókra vár. HERBST FERENC relő, Marx Károly utca. Hosszas, alapos vizsgálat után rájött, hogy csak egy szál van elszakadva. Kijelen­tette, hogy a javítás költsége 15 forint és máris neki akart kezdeni a javításnak. Szegény kislány alig tudta kiszedni a kezéből, hisz ha megcsinálja, vontathatjuk el újra, hogy a riportot befejezhessük. Kife- lémenet nagyon kedvesen azt mondta, hogy ha nincs pénz, megcsinálta volna szívesség­ből is, hisz csak egy forrasz­tásról van szó. Bevallom, csa­lódtam egy kicsit. Hat milyen „maszek” ez? Nem baj, majd a következő... IV. SZÍN: ZBISKO ERNŐ, Bajcsy Zsilinszky utca. A főnök nincs itthon, de munkatársa kész­ségesen szétszedi a rádiót, a hiba megállapítás végett. Amíg végez vele, a kislányt elküldi, úgy, hogy ketten ma­radunk. Érdeklődve figyelem a munkát. Szinte percek alatt megtalálja a hibát. — Csak egy forrasztás — mondja. — Na és mit kérsz ezért a lánytól — kérdezem teljesen közömbösen. — Nézd ez egy vidéki lány(l) egy húszast! — És ha városi lenne? — Akkor olcsóbb — jelenti ki határozottan és egy újfajta szociális ármegállapítási mód­szerre jövök rá, melynek lé­nyege a következő. Végső fo­kon a vállalási árat nem az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom