Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-22 / 74. szám

NÉPÚJSÁG 1956. szeptember 22. szómba , 2­Házhoz szállítják a tejet és péksüteményt, Űrén javul és fokozédlk a hús- és zsireltátás, hévül a kereskedelmi hálózat — Sajtótájékoztatás a Megyei Tanácsnál — A megyei tanács sajtótájé­koztatót rendezett, ahol Ma­gyar József, Szitás Elek el­nökhelyettesek és Deák Já­nos, a kereskedelmi osztály vezetője tájékoztatták a sajtót több fontos kérdésről. Jelentősen bővül az áruellátás Deák János elvtárs elmon­dotta, hogy a Belkereskedel­mi Minisztériumban tájékoz­tatták az ellátás országos helyzetéről. Nyugodtan kije­lentheti, hogy a megyében is biztosítva van az őszi és téli •tíényre az ellátás. Élelmiszer területén a hentesárukban a «negye jelenlegi ellátása igen :ió és a begyűjtés teljesítése folytán tovább javul és bővül a hús- és zsírellátás is- Ja­vuló képet mutat a jelenlegi­hez viszonyítva a ruházati el­látás is. Ruházatban 30 száza­lékkal, vegyes ipari cikkekből pedig nyolc százalékkal több árut hoznak forgalomba. Je­lentős a kis- és nagykereske­delem törekvése, olyan cik­keknek a megyében történő legyártására, melyekből a nagyipar viszonylag kis meny- nyiséget bocsát rendelkezésre, Viszont a táji jelleg megkíván­ja azok gyártását így például Bzörmegallérral ellátott férfi félkabát, vagy az olcsó pup- finingek, s egyes gyermekru­hák. A megyei kereskedelem ezenkívül a hónap végén ké­nyelmesebbé és gyorsabbá te­szi a fogyasztók ellátását így városainkban október 1-től kí­vánságra házhoz szállítják a tejet, a péksüteményt és egyéb élelmiszerárukat, vala­mint az ipari cikkeket is. A tanuló ifjúság részére az isko­lákban óraközi szünetekben péksütemény tejtermék, va­lamint cukrászsütemény áru­sítását is megkezdik. Egyéb­ként még ebben a hónapban nagymennyiségű leértékelt cikk kerül forgalomba váro­sainkba és községeinkbe. Al­kalmi árusításokat is rendez­nek zárszámadások után, ezek az árusítások áruválasztékban igen bővek lesznek. A fo­gyasztók kényelmének foko­zott biztosítása érdekében pe­dig növelik a községekben és városokban a húsboltok szá­mát. így megszüntetik a sor- banállást. Például Egerben a Sztálin úton, a Vörösmarthy utcában, az Almagyar utcá­ban nyitnak húsboltokat  szállodai helyzet nem kielégítő A megye vendéglátóipara külsőségeiben tetszetős, ú| egységekkel bővített, mint pél­dául a Hatvani Park Szálló, az Egercsehi, parádi kis ven­déglő és számos községben cukrászdák és falatozók- Hiá­nyossága azonban az, hogy Egerben és Gyöngyösön, ahol pedig többszörösen megnöve­kedett az idegenforgalom — vontatottan halad a vendég­látó szolgálat és szállodák visszaállítása. Egerben közel Írét éve húzódik a volt Szé­chenyi szálló eredeti rendel­tetésébe való visszahelyezése és a volt egri öt szállodából mindössze csak egy van for- galomban. Ugyanez a helyzet Gyöngyösön is, ahol a Bor­forgalmi Vállalat több mint hat éve tartja »megszállva« a volt Hungária szálló első emeletét, annak ellenére, hogy megfelelő anyagi eszközöket biztosítottak részükre egy iro­daház létesítésére. Ezután Szitás Elek elnök- helyettes az egyszerű termelői társulások tervezetéről és támogatásáról beszélt. A Minisztertanács az egy­szerű termelési társulások ter­melésére és támogatására ho­zott határozatával lehetőséget kívánt biztosítani olyan egy­szerű termelési társulások szervezésére és támogatására, amelyek a mezőgazdasági ter­melés minden ágára, de külö­nösképpen az állattenyésztés­re, szőlő gyümölcs, zöldség­termesztésre valamint gép- használat céljára létesülnek. Ez a határozat kedvező visszhangot keltett az egyéni­leg dolgozó parasztok köré­ben. Megyénkben rövid idő alatt megduplázódott az egy­szerű termelési társulások száma, taglétszáma és föld­területe. Jelenleg 109 különböző szak­csoport, közel 4000 egyéni dol­gozó paraszt, 5808 kholddal lépett be ezekbe a csoportok­ba. Legszámottevőbbek ezek­ben a géphasználati társulá­sok. 46 ilyen társulás van a megyében, ezek együttesen kötöttek szerződést a gépállo­másokkal talajmunkára. Igen jelentős a szőlőtermelésen alapuló szakcsoportok száma, különösen az egri és a gyön­gyösi borvidéken. Ezeknek egy jórésze, mint például az abasári szőlő- és oltványter­melő szakcsoportok, többéves múltra tekintenek vissza Ko­moly anyagi előnyt biztosíta­nak a tagoknak. Tizenkét mé­hész szakcsoport is működik, ebből a legnagyobb Egerben létesült, ahol 82 méhész van, több mint 500 méhcsaláddal. Ezeknek anyagi előnyük is van, így műléphez, kaptárok­hoz jutnak. Figyelemreméltó az is, hogy kezdenek zöldség- termelő szakcsoportok is lét­re jönni Már 12 ilyen szak­csoport van Kálban Csány- ban és Tamabodon. Ezek eb­ben az évben közös szerződés I alapján termeltek és értéke- * sítettek. Rizs-szakcsoport is ' van, ebben az évben különö­sen eredményes volt a mun­kájuk, termésük 14—16 má­Példákból kiderült, hogy ezek az egyszerű társulási szövetkezeti formák is anyagi előnyöket biztosítanak az egyéni gazdálkodással szem­ben. Az egyszerű szövetkeze­tek útján könnyebb az át jutás az egyéni gazdálkodásról a termelőszövetkezeti gazdálko­dásra. A tanácsoknak, agronómu- soknak, földművesszövetke­zeteknek és gépállomások ve­zetőinek nagyobb figyelmet kell fordítaniok arra, hogy a dolgozó parasztok minél na­gyobb számban bekapcsolód­janak az ilyen egyszerű tár­sulás útján a termelőszövet­kezeti mozgalomba. Üdvözöljük a III. Megyei Ifjúsági Béketalálkozót Kedves Heves megyei ifjúság! Üdvözlünk benneteket a 111. ifjúsági találkozótok alkalmából. Üdvözletünket mesz- sziről, az osztrák határszélről küldjük. Szeretnénk ott lenni, de minket mo/st a dolgozó nép. ide állított, így mi csak gon­dolatban vagyunk veletek, s biztosan tudjuk, hogy ti is gon­doltok ránk, határőrökre, akik éjjel-nappal, télen-nyáron éb­ren őrzik hazánk határainak sérthetetlenségét. A béketalál­kozó alkalmából ígéretet teszünk, mindig becsületesen szol­gálunk. Ti pedig becsülettel álljatok helyt ezután is a mun­ka és a tanulás frontján. Salamon János, h. őrmester Farkas János, h. őrmester Megjelent a Pártáiét szeptemberi száma A Pártélet új, szeptemberi száma közli a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezető­ségének az értelmiségi politi­kánk néhány kérdéséről ho­zott határozatát. Fontos cik­ket közöl továbbá a termelés pártellenőrzésének problémái­ról, valamint Szabó András írását a szocialista törvényes­ség megszilárdításáról, Wlrth Adám cikkét az új Lenin rio- kumetumok megjelenéséről A "-Pártáiét napi kérdései" rovatban jelent meg Bassa Endre: Bürokratikus vonások a pártmunkában című írása. Nádas Gáspár: A termelőszö­vetkezeti mozgalom fejleszté­sének néhány tapasztalata cí­mű cikke A folyóirat új számába Si­mái Mihály a szocialista Ju­goszlávia államszervezetének sajátos formáiról, Korolov­szky Lajos a Német Kommu­nista Párt betiltása utáni hely­zetről írt cikket. A tapaszta­latcserét segíti a szeptemberi számban Király Mária: Ho­gyan segíti a Duna Cipőgyár pártszervezete a gazdasági ve­zetés új rendjét? és Kőszegi Frigyes: Megtört a jég a Duo- los Bányagépgyárban című írása segíti. A Pártélet legújabb számá­nak Beszélgetés az olvasókkal című rovata ismét számos ér­dekes és tanulságos hozzászó­lást, kérdést és választ, leve­let és vitaanyagot közöl. — Becsület címmel a Par­tizán-sorozat legújabb kiadvá­nyaként megjelent Barát End­re: Hajnalban indultak el cí­mű regényének második, rö­vidített és átdolgozott kiadása. A szerző e kisregényben a sárisápi bányászok hősi har­cainak történetét örökíti meg. Külpolitikai jegyietek BULGANY1N A SZUEZI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁRÓL nyilatkozott Kingsbury Smith-nek, az International News Service amerikai hírügynökség vezetőjének és hangoztatta, hogy a szovjet kormány a szuezi kérdés igazságos, békéé, tárgyalások útján történő megoldásának elősegítésére haj­landó részt venni Egyiptom, India, Franciaország, Nagy- Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormány» főinek értekezletén. Bizonyos, hogy a szovjet Miniszterta­nács elnökének nagy fontosságú nyilatkozata világszerte meg­felelő visszhangra talál majd és új lehetőségeket nyit a Szuezi-csatornával kapcsolatos problémák megoldásának irányába. Kairóban és Londonban egyaránt élénk diplomáciai te­vékenység folyik. Kairóban Nasszer elnök több ízben fogad­ta Krisna Menőn indiai küldöttet, akivel megbeszéléseket folytatott a szuezi helyzetről. Kairói diplomáciai körökben úgy tudják: Menőn azon fáradozik, hogy az érdekelt felek tárgyalóasztalhoz üljenek. Menőn állítólag utasításokat vár Nehru min szterelnöktől s ettől teszi függővé, hogy tovább utazik-e Londonba. Indiai diplomaták szerint a helyzet még mindig „robbanékony“. Krisna Menőn egyébként a Nasszer elnökkel folytatott kedd esti tanácskozás előtt megbeszélést tartott Trevelyan angol nagykövettel. Itt kell megemlíteni az Arab Liga politikai bizottságá­nak üléséről kiadott közleményt is, amely öt pontba foglalja össze az Arab Liga tagállamainak álláspontját a szuezi kérdésben. A határozat megállapítja: 1. az Arab Liga poli­tikai . bizottsága erélyesen elutasítja az újabb londoni érte­kezlet határozatait; 2. megbélyegzi azt a gazdasági és kato­nai nyomást, amelyhez az angolok és franciák folyamodtak; 3. helyesli Egyiptomnak azt a döntését, hogy tárgyalóbizott­ságot hív egybe a válság békés megoldása érdekében; 4. a bizottság felszólítja az országokat: tartsák tiszteletben az ENSZ-alapokmány elveit; 5. jóváhagyja azt az emlékeztetőt, amelyet Egyiptom szeptember 17 én küldött a Biztonsági Ta­nácshoz. Londonban megkezdődött a szuezi kérdéssel foglalkozó második értekezlet, amelyet Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormánya hívott össze és amelyen az a 18 ország képviselteti magát, amely az első londoni értekez­leten kidolgozott Dulles-tervet támogatta. Meglehetősen ko­moly ellentétek vannak az értekezlet résztvevői között nem csupán az új csatornatársaság elgondolását illetően, hanem a szuezi kérdésben elfoglalt egész nyugati magatartás meg­ítélésében Is A leglényegesebb ellentétek azonban abban a kérdésben vannak, hogy milyen eljárást kövessenek az új csatornatársaság égisze alatt. A legkomolyabb fenntartáso­kat változatlanul a három skandináv kormány képviselői hangoztatják és kijeleni k, hogy az új csatomatársaság csak mint a tárgyalások eszköze lenne elfogadható, de még így is kételkednek hatékonyságában. Határozottan elutasítják azonban az úgynevezett „próba" gondolatát, amely abban áll, hogy olvan hajók kísérelnék meg az áthaladást a csa­tornán. amelyeket az új társaság révkalauzai vezetnek Lon­doni skandináv körökben kiemelik ennek a kísér­letnek súlyos kockázatát. A három skandináv kormány fel­fogása szerint változatlanul a leghelyesebb megoldás lenne, ha a kérdést az ENSZ elé vinnék Megjegyzik, hogy legalább is korai azt állítani, hogy Egyiptommal nem lehet tárgyalni, mivel a nyugati hatalmak még nem tettek Nasszer elnöknek olyan javaslatot, amely összeegyeztethető Egyiptom méltóság gával. Walter L’ppmann, a nyugati sajtó egyik legtekintélye­sebb publicistája a New York Herald Tribune-ban igen pesz- szitnisla hangon ír azoknak az erőszakos módszereknek ki­látásairól, amelyeket Nagy-Britannia és Franciaország akar alkalmazni a szuezi kérdésben. Lippmann azt írja, hogy az ilyen eszközök alkalmazásával kiszámíthatatlan kockázato­kat idéznének fel a nyugati világ számára. „Nem h’sszük, — írja —, hogy Nasszer olyan agressziót követett volna el ed­dig, ami katonai megtorlást sürget. Nem hisszük, hogy a csatomaövezet újbóli megszállásával és Nasszer megbukta­tásával biztosítani lehetne a Nyugat létérdekeit. Azt hUz- szük ,hogy az újbóli megszállás egy véget nem érő és dön­tést nem hozó gnerillahábnrú kezdete lenne. Azt hisszük, hogy ezzel a guerillaháborúval sokkal nehezebb lenne meg­birkózni m’nt az algériai és ciprusi felkelésekkel." Llpp- mann lándzsát tör a szuezi viszálynak tárgyalások útján való rendezése mellett, még pedig annak a meggyőződésnek alapján hogy a „Nyugat helyzete ebben a viszályban gyen­ge és sebezhető". TELJES VOLT a' hangza­var. A csengetés ugyan már elmúlt, de az utolsó simítá­sok még hátra voltak ahhoz, hogy maradéktalanul kiélvez­zük a következő óra minden gyönyörét. Borcsa volt isko- ; lai életünk legkedvesebb sze- ! mélye. Becsületes nevén Bo- j rosnak hívták, a biológia ta- | nára volt és a hegedű szerel- mese. Alacsony, kövér és ál- j modozó szemű, minden ener­gia nélküli ember — gúny- : nevét stafétabotként vettük át mi magunk is — aki otthon négy gyerekkel, beteg [ feleségével és örökös nyomo- ‘ rával, itt meg vagy kétszáz 1 kamasszal birkózott hosszú ' évek óta. S ebben a birkózás- 1 ban rendre alul maradt otthon J is, itt is. Minden búját, keser- : vét a zenébe ölte bele, ha álla dá szoríthatta hegedűjét, el- ’ felejtett mindent és minden- ’ kit, szemét is behúnyta, s oly '' óvatosan futtatta a vonót a húrokon, mint ahogy a sze­relmes simogatja kedvesét. Borcsa játéka — ki szoktuk ; hallgatni az ablaka alatt — : külön élmény volt számunkra, s nagy-nagy lehetőség, hogy belebömböljünk az utcáról és aztán röhögve iszkoljunk odébb vagy két házat... Hát most őt vártuk, teljes felkészü­léssel. Három padot már egy­másra raktunk, hogy csak meg kellett billenteni, dől az majd éktelen zajjal, a nag.y térkép alatti meglazított szö­gön is rajta a spárga, csak rántani kell és zuhan az at­lasz, gondos kezek elhelyez­ték a krétaport is a széken, bezsírozva ott hevert a tollszár is. Már előre jókat röhög­tünk. Füsti — nevéhez illően füstös arcú, barna gyerek — papírgalacsinokat készített a két ujjra köthető csúzlihoz, Nagy Jóska a hazulról ello­pott birka-kolompot tette a keze ügyébe: jaj, de jó is lesz ez az óra! Kár, hogy egy héten csak kétszer van biológia, pe­dig milyen jókat lehet azon is vigyorogni, amikor például Borcsa az ivaros, meg ivarta­lan szaporodásról beszél... Jómagam csendben ültem... gondolkodtam. Nekem az volt a feladatom, hogy hülye kér­déseket tegyek fel fapofával, amelyet aztán kórusba ktsér majd az osztály nyerítő neve­tése. Mert tervszerű munka folyt ebben az osztályban, — ha Bcrcsa bosszantásáról volt szó: szinte kimerithetetlenek voltunk a komiszabbnál komi- szabb ötletekben. NYÍLT AZ ajtó, s agyonke­félt, fénylő ruhában, gyűrött könyvekkel a hóna alatt belé­pett a biológia tanára. Ebben a pillanatban hatalmas robaj­jal ledőltek a padok, s ml ijed­ten kezdtünk el sikoltozni... Borcsa — úgylátszott — már meg sem próbálkozott szólni, felháborodni, úgy tett, mintha észre sem vette volna, csak fellépegetett a dobogóra és le­ült a krétás székre. Belemár­totta a tollat a tintába, amely nem írt, csak megrebbentette a szemét, amikor a térkép le­zuhant, fel sem figyelt, ami­kor Nagy Jóska a fiúk viho­gása közepette éktelenül meg­rázta a birka-kolompot... Nagyon nem tetszett nekünk az egész. Valami új, Borosá­tól szokatlan fogást kezdtünk szimatolni. Eddig mindig til­takozott, hangoskodott, fenye­getőzött, fel-le szaladgált ki­csit csámpás lábaival a pa­dok között... s most ül, me­reven nézi az osztálykönyvet, mintha még soha nem látta volna, vagy mintha valami ér­dekes hegedűkotta kötötte volna le figyelmét. Felálltam, mint az utolsó adu... — Tanár úr kérem... volna egy rendkívül fontos kérdé­sem. .. —■ Felkapta a fejét, rámnézett és inkább a kéz­mozdulat, mint a hang jelez­te, hogy tessék... —■ ... Tanár úr kérem, tes­sék mondani, a tökvirágok csókolóznak-e? Argényi a hátam mögött el­nyerítette magát a gyönyörű­ségtől. Ezzel az abszolút hülye kérdésemmel egy hétre kivív­tam magamnak az elvitatha­tatlan tekintélyt. — Hogy tökvirág? Mit kér­dez, kérem —■ nézett rám ér­tetlenül. .. — Ismételje csak! — Azt kérdeztem, tanár úr, hogy a tökvirágok csókeléz- nak-e és még egyet, ha meg­engedi ... lehet-e az angolnát a kígyóval keresztezni? Előre is köszönöm a válaszát... — s ezzel karbafont karokkal le­ültem és tudálékos arccal bá­multam Borcsát, felháborodott válaszát várva. Ilyen arcért még szólni sem lehet, csak be­felé dühöngeni, — ez volt az én sérthetetlenségem egyik titka. — Te, ez a Borcsa megku- kult... — mondta elég hango­san a hátam mögött Argényi.- Tényleg. Borcsa maga előtt piszmogott valamivel, de úgy­látszik megfeledkezett az iménti kérdésről, hallgatott, hallgatott... a fene belé. S akkor felnézett az asztal­ról és mi meghökkenve vettük észre, hogy a szeme tele van könnyel és kövérkés arcán végig is gurult egy csepp, amely szinte hallható koppa- nással zuhant az íróasztalra. Borcsa sír. Mindent el tud­tunk volna képzelni erről az emberről, még azt is, hogy csókolózik, de hogy úgy fel­tudjuk bosszantani, hogy sír­jon?. .. hát ez minden reményt felülmúlt. Egy kicsit sajnál­tam, de mégis diadal ülte meg a szívem, mert ki vitat­hatná, hogy az én kérdésem volt mindennek a koronája, a könnycsatorna megnyitója. —■ Fiúk... a mostani óra el­marad, csak azért jöttem be, hogy ezt közöljem magukkal — törte meg az álmélkodó csendet... Tegnap este meg­halt a feleségem... — Szeeegény... — trillázott fel egy gúnyos, vigyori hang, a padsor végénél. Borcsa fel­kapta a fejét, mi is, szinte ve­zényszóra fordultunk meg: Ga- bonyi volt, ez a szeplős barom. S ekkor Füsti a néma csend­ben felállt, átmászott a kö­zépső padsoron, és egy ke­gyetlen hatalmas pofont kent le Gabonyi szeplős arcára. ÍTÉLT az osztály: egyetlen pillanat alatt. S amikor Borcsa kikacsá- zott a teremből, nem mertünk felnézni. Szégyeltük volna látni a ko­pott, krétásfenekű nadrágot, amelyet most már nem fog asszonyi kéz még fényesebbre kefélni. GYURKÖ GÉZA s Gyöngyös váró* dolgozói smég a tanácsválasztások ide­ijén kérték a jelenlegi autó­busz pályaudvar megszünteté- ssét és helyette* egy újabb, mo- sdem autóbusz pályaudvar fel- s építését. Í * A dolgozók javaslata után a tanács felajánlotta a Szabad­ság teret. A KPM illetékes szervei a felvetett igényt jo­gosnak tartották, majd meg- > indították a tervezés munká­latait és mivel Gyöngyös vá- > ros autóbuszforgalma nagy­Î mértékben idegenforgalmat is bonyolít le, így reprezentati- kus jelleggel 2 5 millió forint- > tál tervbe is vették az autó- ’busz pályaudvar felépítését. ! A tervbírálatokon a városi tanács képviseltette magát. Amikor a részlettervek végle­ges eldöntésére került sor a tárgyalás megakadt. A tanács és a város helyi szervei nem hajlandók a reprezentatikus jeLleget biztosító Szabadság térnek az átengedésére. mert szerintük újabb elgondolások merültek fel, egy másik he­lyet jelöltek ki, ahol már a szükséges igény nincs bizto­sítva. A tárgyalás nem a legparla­— UJ ISKOLA ünnepélyes avatására kerül sor holnap, vasárnap délután Szűcsi köz- őségben. Az avatás után az is- l kola tanulóifjúsága és a köz- i ségi énekkar ad kultúrműsort mentálisabb formában zajlott le. Ez különösen a megyei ta­nács képviseletében kiküldött Magyar József megyei tanács VB elnökhelyettese részéről látszott megnyilvánulni. A KPM részéről kiküldöttek a tárgyalás befejezésével azzal távoztak, hogy az állomásépí­tés további terveit, illetve an­nak elkészítését leállítják. j Mindkét fél részéről tanúsí­tott magatartás semmiesetre sem jelentheti a dolgozók vé­leményét , akaratát és érde­két Gyöngyös város dolgozói­nak, valamint a környező vi­déki dolgozóknak az az érde­ke, — amihez nem kismér- I fékben csatlakozik a 34 számú mú Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak is érdeke —, hogy az állomás megépüljön és az utazó közönség kényelmét szolgálja. I így vetődik fel a »lesz-e pályaudvar ,vagy sem« Gyön­gyös városában, ahol összeült egy miniszteri szerv, egy vég­rehajtó bizottság és a tárgya­lás menetének irányítása, a VB részéről egyáltalán nem a megértés szellemében történt, hanem a merev elzárkózott- ság és az akarat ráerőszakolá- sával kívánták a kérdést megoldani, ami természetesen nem vezetett eredményre. Most azt kérdezzük: lesz i pályaudvar, vagy nem lesz pá­lyaudvar Gyöngyösön? Cserháti Árpád, 134. sz. Autóközlekedési VálL igazgatója II gyöngyösi autóbusz pályaudvar építéséről ÍTÉLET 109 különböző szakcsoport a megyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom