Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-30 / 34. szám

1956. április 30. héttő NÉPÚJSÁG 7 4. A második ötéves terv időszakában lényegesen ki kell terjeszteni a csővezetéken tör­ténő szállítást. Mintegy 400 ki­lométer hosszú új csővezetéket kell létesíteni olaj és földgáz szállítására. így meg kell épí­teni a Nagylengyel—Szőny, iiovászi—Pét, valamint a ro­mán országhatár—Tiszapalko- nya közötti csővezetékeket 5. A hírközlés második öt­éves tervének fontos feladata •a távbeszélőhálózat további fejlesztése A lakosság távbe­szélővel való ellátottsága mint­egy 30 százalékkal növeked­jék. Ennek során a távbeszélő- központok állomás-befogadó­képességét Budapesten 36 szá­zalékkal, a vidéki városokban és községekben 27 százalékkal kell emelni. Folytatni kell a termelőszövetkezeteknek, az állami és az erdőgazdaságok­nak, a gépállomásoknak a táv- beszélőhálózatba való bekap­j csolásá-t. A távolsági távbe­szélőszolgálat megjavítása ér­dekében meg kell kezdeni a helyközi kapcsolás gépesítését. Fontos feladat a legkorsze­rűbb hírközlési módok beveze­tése. Budapest és mintegy 60 kilométeres körzete részére 1957-ben 30 kW-os, Miskolc és kb. 25 kilométeres körzete részére 1958-ban 5 kW-os tel­jesítményű televíziós adót kell üzembe helyezni. Biztosítani kell a nemzetközi televíziós­hálózathoz való csatlakozást. Elő kell készíteni a színes te­levízió bevezetését. Létre kell hozni az ultrarövidhullámú rá- dióműsoradó-hálózatot. Az or­szágos mikrohullámú, vezeték nélküli távbeszélőhálózat meg­teremtésének első lépéseként, a második ötéves terv éveiben az ország mintegy harmadré­szén ki kell építeni az átviteli berendezéseket. Y. Beruházás, felújítás A második ötéves terv idő­szakában a beruházásokat az ipar hazai nyersanyag- és e- nergia forrásainak feltárására és bővítésére, a műszaki szín­vonal emelésére, a mezőgaz­daság termelésének növelésére és szocialista átalakításának anyagi megalapozására, vala­mint a lakásépítésre kell összpontosítani. A beruházások jelentős részét nem új létesít­ményekre, hanem a meglevők újjáalakítására és bővítésére, és elsősorban a gépállomány korszerűsítésére és növelésére kell fordítani. A beruházások felhasználásánál figyelembe kall venni a szocialista tábor országai közötti együttműkö­dés eredményeit, és ezek alap­ján a beruházásokat főként azokba a termelési ágakba irányítani, amelyek a hazai adottságoknál fogva a legked­vezőbb fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek. 1. Az 1956—60. években, a népgazdaságba, állami erőfor­rásokból, hozzávetőlegesen 78 milliárd forintot, egyéb forrá­sokból további 2 milliárd fo­rintot, összesen tehát mintegy 80 millió forintot kell beruház­ni, 20 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszaká­ban. A beruházásokat úgy kelll «losztani, hogy az ipar 33—34 milliárd forint beruházásából a nehézipar fejlesztésére mint­egy 28—29 milliárd forint jus­son, és így a nehézipar rész­aránya az öszes beruházásokon belül az első ötéves terv ide­jén elért 41.3 százalékkal szem­ben 37—38 százalékra csök­kenjen. Ugyanakkor az átla­gosnál lényegesen nagyobb mértékben több mint 30 százalékkal — emelkedjék az ipari nyers- és alapanyag-, va­lamint az energiatermelésre fordítandó beruházások ősz- szege. Míg a második ötéves terv időszakában a vegyiparra fordított beruházások az első ötéves tervhez képest mintegy kétszeresükre, a villamosener­giaipari beruházások mintegy másfélszeresükre,. a bányá­szati beruházások mintegy 30 százalékkal növekednek a ko­hászat és a gépipar beruházá­sait az első ötéves tervhez ké­pest csökkenteni kell. A köny- nyű- és élelmiszeriparban öt év alatt több mint 4.6 milli­árd- forintot kell beruházni, közel 130 százalékkal többet mint az első ötéves terv ide­jén. A mezőgazdaság előtt álló feladatok megalapozására a második ötéves terv során je­lentősen növelni kell a mező­gazdasági beruházásokat az első ötéves terv idején meg- valösítcttakhcz képest és ez­által a mezőgazdaság része­sedését az összes beruházások­ból az első ötéves terv ide­jén elért 13.6 százalékkal szemben mintegy 17 száza­lékra kell emci ni. A második ötéves terv időszakában a mezőgazdaságba befektetendő 14 milliárd forintból a terme­lőszövetkezetek gazdaságába közel háromszor annyit kel beruházni, mint az első ötéves terv időszakában. A termelő- szövetkezetek beruházásaival elsősorban a közös állatte­nyésztést kell fejleszteni. A második ötéves terv so­rán a közlekedés korszerűsí­tésére és teljesítőképességének növelésére fordítandó több mint 10 milliárd forint­nyi beruházásból a vasút fej­lesztésére keld felhasználni 5.3 milliára forintot, több mint másfélszer annyit, mint az el­ső ötéves terv idején. A kereskedelem fejlesztésé­re öt év alatt 1.4 milliárd fo­rint beruházást kell fordíta­ni. Ebből legalább fél milliárd forintot raktárak építésére kell felhasználni. Ezenkívül az elégtelen tárolási lehetőség to­vábbi kibővítésére a mezőgaz­daságban és más területeken legalább egymilliárt forintot kell fordítani. Lakásépítésre, a víz- és gáz­ellátás javítására, szociális, egészségügyi és kulturális lé­tesítményekre a második öt­éves terv időszakában több mint 13 milliárd forintot kell beruházni, mintegy 30 száza­lékkal többet, mint az első ötéves terv éveiben. Jelentősen növelni kell a tu­dományos kutatásra fordított beruházásokat. Az ipari, me­zőgazdasági és egyetemi kuta­tásokra előirányzott összeget nem számítva, a Magyar Tu­dományos Akadémia intézmé­nyeinek fejlesztésére — bele­értve az atomkutatást is, — közel 350 millió forintot kell fordítani, három és félszer annyit mint az első ötéves terv időszakában. 2. A bővített újratermelést a második ötéves terv időszaká- | ban a lehető leggazdaságosabb módon kell megvalósítani. Ezért a termelés növelésének jelentős részét nem új beruhá­zásokkal, hanem a meglevő termelőberendezések jobb ki­használásával, a géppark kor­szerűsítésével, a munka jobb megszervezésével kell elérni. Ily módon a meglevő termelő­berendezések előnyösebb ki­aknázásával, nagyobb beruhá­zások nélkül kelll biztosítani — hozzávetőlegesen — az öt évre előirányzott termelésnö­vekedésnek: acélnyersvasból 50, martinacélból 30. timföld­ből 40, alumíniumból 50, tég­lából 75, kombájnokból 70, szerszámgépekből 80, gyapjú- szövetből 90, kötöttáruból 40, cukorból 70 százalékát. 3. A beruházások hatékony­ságának fokozása, a műszaki színvonal emelése céljából az 1956—1960. években a beru­házásokból a gépek részará­nyát jelentősen, 30—32 száza­lékra kell emelni, szemben az első ötéves t.erv idején elért 21 százalékkal. A második öt­éves terv időszakában 24—25 milliárd forintot kell gépi be­ruházásokra fordítani, 75 szá­zalékkal többet, mint az első ötéves terv során. 4. Fordulatot kell elérni a beruházásokra •* rendelkezésre álló eszközök takarékos fel­használásában. A beruházások ükségességének és gazdasá­gosságának gondos mérlegelé­sével biztosítani kell, hogy a beruházási összegeket minden területen a legfontosabb célok­ra használják fel és elkerüljék a nem feltétlenül szükséges letesitmérvek megvalósítását. A beruházásokat úgy kell meg­valósítani hogy a (legkisebb költségráfordítással a legna­gyobb gazdasági eredményt le­hessen elérni. Ezért a beruhá­zások jóváhagyását alapos gaz­daságossági számítások alap­ján kell végezni, és nagymér­tékben meg kell javítani a be­ruházások előkészítését. Lényeges megtakarítást kell elérni a beruházások és ezen ! belül mindenekelőtt az épít­kezések költségeinél. A lakás­építés átlagos költségét öt év alatt 15—20 százalékkal kell csökkenteni. Széles körben kell felhasználni típusterveket. Szabványelemeket, olcsóbb i építőanyagokat, és gazdaságos I szerkezeti megoldásokat kel alkalmazni, meg kell szüntetni a tervezésben minden túlmére­tezést és pazarlást. A tervezé­si költségeket jelentősen csök­kenteni kell, elsősorban a tí­pustervek kiterjedt alkal­mazásával és a műszaki tervezés lényeges egysze­rűsítésével. Biztosítani kell az építkezések terveinek idő­ben való elkészítését. Nagy­mértékben rövidíteni kell az építkezések időtartamát, és ezzel is el kéül érni a befeje­zetlen beruházások állományá­nak csökkentését. Ki kell dol­gozni egyes épületfajtákra az építkezés időtartamát és költ­ségét meghatározó normákat és biztosítani kell ezek betar­tását. A beruházások tervszerű, gazdaságos és határidőre való megvalósításában a beruházó­kat. műszaki tervezőket és a kivitelezőket anyagilag is ér­dekeltté kell tenni. Lehetősé­get kell biztosítani arra, hogy a vállalatok nyereségük na­gyobb részét fordíthassák be­ruházásokra. 5. A második ötéves terv be­ruházásaival meg kell terem­teni a feltételeket a népgazda­ságnak a harmadik ötéves tervben való továbbfejleszté­séhez. A geológiai kutatások céltudatos kiszélesítésével elő kell készíteni a szén, olaj, és földgáz termelésének 1960 után való további jelentős nö­velését, új erőművek építésé­nek megkezdésével lehetővé .A második ötéves terv idő­szakában az ipari és mezőgaz­dasági termelés növelése, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése alapján biztosítani kell a munkások és alkalmazottak, valamint a pa­rasztság jövedelmének rend­szeres növekedését, egészség- ügyi ellátásának és kulturális színvonalának jelentős fejlődé­sét. 1. A második ötéves terv éveiben a munkások és alkal­mazottak egy keresőre jutó reálbérének átlagosan legalább 25 százalékos növelését a mun­kabérek emelésével és a kis­kereskedelmi árak leszállítá­sával kell megvalósítani. A bérrendszer fejlesztésével jelentős előrehaladást kell el­érni a bérek között még meg­levő aránytalanságok meg­szüntetésében. Az átlagosnál nagyobb mértékben kell emel­ni a magasabb szakképzett- get kívánó és nagyobb felelős­séggel járó munkát végző dol­gozók bérét. Ezzel biztosítani kell a magasabb szakképzett­séggel rendelkező munkások és értelmiségi dolgozók fokozott anyagi megbecsülését. Növel­ni kell a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkát végzők bérét. Javítani kell a bér- és pré­miumrendszert, hogy az eddi- ginőil jobban ösztönözzön a technika fejlesztésére, a minő­ség emelésére, a termelés gaz­daságosságának fokozására. 2 Az állami vállalatokban és intézményekben dolgozó munkások és alkalmazottak számát az 1955. évi 2,250.000- ről 1960-ra mintegy 2 450.000 főre kell növelni. Eli kell érni, hegy a termelőmunkában rész­vevők száma nagyobb mérték­ben emelkedjék, mint a nem termelő munkát végzőké. 3. A második ötéves terv fo­lyamán fokozatosan meg kell kezdeni és a harmadik ötéves terv során be kell fejezni az áttérést a 7 órás munkanapra, iilleve a 42 órás munkahétre. A munkaidő csökentését a nehéz, a földalatti és az egész­ségre ártalmas munkáknál kell kezdeni és a második öt­éves terv során be kell vezet­ni a 46 órás munkahetet. 4. A sokgyermekes családok részére a családi pótlékot fel kell emelni. 5. Biztosítani kell a paraszt­ság mezőgazdaságból származó pénzbeni és természetbeni jö­vedelmének mintegy 25 száza­lékos növekedését. A szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek érvényre juttatásá­val el keik érni, hogy a szövet­kezeti parasztok jövedelme gyorsabban emelkedjék, mint az egyénileg gazdálkodóké. 6. Jelentős mértékben javí­tani kell a nők, elsősorban a dolgozó anyák életkörülménye­it és munkafeltételeit. Az anyák és kisgyermekek egész­ségének fokozottabb védelme céljából a jelenlegi 12 hétről I 14 hétre kell növelni a szülé­ken tenni a későbbi években is a villamosenergia-termelő berendezések folyamatos üzembehelyezését, meg kell indítani a Duna és Tisza ener­giájának nagymértékű haszno­sítására irányulú előkészítő munkálatokat, fel kel készülni arra, hogy a harmadik ötéves terv folyamán az energia új forrását, az atomenergiát állít­suk a fejlődés szolgálatába, meg kell teremteni a feltétele­ket a vegyiparnak a harma­dik ötéves tervben való nagy­arányú további fejlődéséhez s mindezzel meg kell vetni az életszínvonal további emelésé­nek alapját. 6. Lényegesen nagyobb gon­dot kell fordítani a népgazda­ság állóalapjainak megóvásá­ra és fenntartására. Ezért a második Ötéves terv éveiben felújításokra 30 milliárd forin­tot kell előirányozni, három­szor többet, mint amennyi az első ötéves terv éveiben erre a célra jutott. A nehéziparban mintegy 10 milliárd forintot, a könnyű- és élelmiszeripar­ban kb. 3 milliárd forintot, a mezőgazdaságban közel 2 milliárd forintot, a közle­kedésben mintegy 6.5 mil­liárd forintot kell felújítás­ra felhasználni. A lakások fel­újítására és tatarozására for­dított összegeken kívül a szo­ciális és kulturális intézmé­nyek, a víz-, gáz- és csatorna- hálózat felújítására, a helyi utak fenntartására mintegy 4 milliárd forintot kell fordítani. si szabadság időtartamát. A bölcsődei férőhelyek számát öt év alatt 27 százalékkal kell emelni. Szélesíteni kell áz óvodák és iskolai napközi ott­honok hálózatát. Széleskörű intézkedéseket kell tenni á nők háztartási munkájának megkönnyítésére. Nagymértékben fokozni keill a konzervek, mélyhűtött és hi­degkonyhai készítmények áru­sítását. Ki kell terjeszteni az előrendelés rendszerét és aE áruk házhoz szállítását. Szé­lesíteni kell a mosodai és vegytisztító-hálózatot, s javíta­ni kell a szolgáltatások minő­ségét. Többszörösére ^kell e- melni a korszerű háztartási gépek eladását; öt év alatt 410.000 mosógépet, 130.000 por­szívót, 63 000 padlókefélőt, 87.000 villamos hűtőszekrényt, kell forgalomba hozni. 7. Az állami kiskereskede­lem és a földművesszövetkeze­tek áruforgalmát öt év alatt több mint 35 százalékkal kell emelni. Az élelmiszereladást mintegy 29 százalékkal, a vendéglátó- ipar és üzemélelmezés együt­tes forgalmát mintegy 35 szá­zalékkal kell növelni. Az élel­miszerfogyasztásban jelentősen emelni kel a fehérjetartalmú élelmezési cikkek arányát. A legfontosabb élelmiszerek kö­zül 1960-ban hozzávetőlegesen 50 százalékkal több húst és húskészítményt, 35 százalék­kal több zsírt és zsírszalon­nát, 55 százalékkal több étola­jat és margarint, legalább 19 százalékkal több cukrot, 30 százalékkal több tejet és vajat, 40 százalékkal több tojást kell a fogyasztók rendelkezésére bocsátani, mint 1955-ben. Mintegy 25 százalékkal kell növelni a forgalomba hozott sör és mintegy 75 százalékkal a bor mennyiségét. Növelni kell az üzemélelmezésben rész­vevők számát. Nagy gondot kell fordítani az üzemélelme­zés minőségének és kulturált­ságának emelésére. Lehetővé kell tenni, hogy a vendéglői rendszerhez hasonlóan a dolgo­zók többfajta, jó minőségű étel közt választhassanak. Az áruforgalom átlagos nö­vekedését meghaladó ütemben ben — több mint 40 százalék­kal — kell emelni az iparcik­kek forgalmát 1960-ban 1955- höz képest. 1960-ban több mint 40 százalékkal több kon­fekcionált árut, közel 50 szá­zalékkal több pamutszövetet, 35 százalékkal több gyapjú- szövetet, mintegy hússzor any- nyi szintetikus szálból készült szövetet, kétszer annyi gyap- júszerű műszálszövetet, 50 százalékkal több kötöttárut, 35 százalékkal több bőrlábbe­lit kell a lakosság rendelkezé­sére bocsátani, mint 1955-ben. A konfekcionált áruk forgal­mának növelésével egyidejűleg jelentősen ki kell szélesíteni a méret- és modellválasztékot. Lényegesen több, szintetikus szálból készült, kiváló minő­ségű harisnyát, fehérneműt és egyéb ruházati cikket, vala­mint mikroporózus- és krepp­gumitalpú cipőt kell forgalom­ba hozni. Növelni kell a lakosság kul­turális igényeinek kielégítésé­re szolgáló, korszerű, műszaki és villamossági cikkek forgal­mát. öt év alatt 1,400.000 rá­dióvevőt, 91.000 televíziós ké­szüléket kell eladni. 1960-ban, 1955-höz képest hatszor több 125 köbcentiméteres motorke­rékpárt, két és félszer több 250 köbcentiméteres motorke­rékpárt, 75 százalékkal több kerékpárt kell forgalomba hozni. Többszörösére kell növelni a szintetikus mosószerek forgal­mát 1960-ra mintegy 10.000 tonna mosószappannak megfe­lelő, a szappannál hatékonyabb mosószert kel eladni. 1955-höz , képest 1960-ban mintegy 65 százalékkal több építőanyagot | kell a lakosság rendelkezésére | bocsátani, többek között 70 százalékkal több téglát, 65 százalékkal több tetőcserepet, 80 százalékai több meszet 140 százalékkal több cementet. Többszörösére kell növelni a faáruk pótlására szolgáló elő­regyártóit elemek eladását. A bútor kiskereskedelmi forgal­mát 35 százalékkal kell öt év alatt emelni. Növelni kell a kereskedelem kulturáltságát, meg kell javí­tani a kiszolgálást, ki kell ter­jeszteni az önkiszolgálás rend­szerét, csökkenteni kell a for­galmi költségeket. Ehhez a kereskdelmet az eddiginél több korszerű műszaki berendezés­sel kell ellátni. A növekvő kereskedelmi for­galom lebonyolítására öt év alatt az állami és szövetkezeti kereskedelemben 2000—2500 boltot és 900 új vendéglátó­üzemi egységet kell létesíteni. A szállodai szobák számát öt év alatt mintegy 25 százalék­kal kell növelni. Ezzel is elő kell segíteni az idegenforgalom és a kölcsönös, turisztikai célú utazások növekedését. 8. A második ötéves terv éveiben összesen mintegy 200.000, állami erőforrásokból több mint 100.000 lakást kell építeni, kétszer annyit, mint az első ötéves terv során. Az éillami lakásépítési program megvalósításába — szövetke­zeti lakásakció útján — be kell kapcsolni a dolgozók e célra szánt megtakarításait is. Az egyéni lakásépítés elősegítésé­re — elsősorban a munkások, alkalmazottak és értelmiségi­ek, valamint a termelőszövet­kezeti parasztok részére — több mint 2 milliárd forint kedvezménles, hosszúlejáratú hitelt kell nyújtani. Támo­gatni kelíl a lakosság és a helyi szervek kezdeményezését a helyi építőanyagok kitermelé­sére. Az állami eszközökből történő lakásépítést mindenek­előtt Budapesten, a bányász- településeken, az ipari közpon­tokban és a vidéki nagyváro­sokban kell összpontosítani. Afllami erőforrásokból, szövet­kezeti alapon és az egyéni építkezések állami támogatá­sával a szénbányászat dolgozói számára mintegy 30 000 lakás építését kell biztosítani. Javítani kell a megépülő (la­kások minőségét. Az eddigi­nél nagyobb mértékben kell gondoskodni a meglevő lakóé­pületek megfelelő karbantartá­sáról és felújításáról. Az állami tulajdonban levő lakások fel­újítására és karbantartására öt év alatt mintegy 3 milliárd forintot, vagyis az első ötéves terv éveiben folyósított összeg közel négyszeresét kall fordí­tani. A lakosság tulajdonában levő házak javításához is je­lentős mennyiségű építőanya­got kell biztosítani. A városi lakosság ivóvíz- ellátásának további javítását elsősorban a meglevő vízmű­vek bővítésével és részleges újjáalakításával, egyes terüle­teken új vízművek létesítésé­vel kell elérni. Új közkutak és kis' vízművek létesítésével megfelelő ivóvízzel eddig nem rendelkező községekben más- félmillió falusi lakost kell jó ivóvízzel ellátni. Támogatni kell a lakosság kezdeménye­zéseit a vízellátásnak helyi erőből való megjavítására. A háztartási gázfogyasztók számát mintegy 40 százalékkal, a villanyfogyasztásba bekap­csolt háztartások számát mintegy 300.000-rel kell növel­ni. Meg kell javítaná a köz­úti és városi közlekedést, első­sorban új autóbuszjáratok lé­tesítésével A városi köztieken dést 140 db új, korszerű vüi lamoskocsi, 165 db trolibusz és 600 darab autóbusz üzembeál­lításával kell fejleszteni. Min­denekelőtt Budapest közleke­dését kell érezhetően megja­vítani. 9. Különös gondot kell for­dítani a betegségek megelőzé­sére, az anya- és csecsemővé­delemre, a lakosság körében leginkább elterjedt betegségek leküzdésére. Az orvosi körze­tek számát mintegy 15 száza­lékkal kell növelni. Budapes­ten és a nagyobb vidéki váro­sokban az orvosi körzetekben fokozatosan szakorvosi ellátást kell megvalósítani. Hét új kórházat, új rendelő- és gon­dozóintézetet kell létesíteni. A gyógyintézeti és szüflőotthoni ágyak számát mintegy 7500-zal kell növelni, ezen belül a szü­lészeti és nőgyógyászati ágyak számát mintegy 800-zal. Fej­leszteni kell a szanatóriumo­kat. Az orvosok számát öt év alatt 2300 fő veil kell emelni; 1960-ban 10.000 lakosra közel 15 orvos jusson. Különösen a vidéki ipari települések és a falvak orvosokkal való ellátá­sát kelti megjavítani. Ki kell szélesíteni a szakorvosképzést és továbbképzést. Fejleszteni kell a közegész­ségügyi és járványügyi háló­zatot. A kórházakban, kbniká- kon és szanatóriumokban meg kell javítani a betegek élelmi­szer- és gyógyszerellátását A gyógyításban hasznosítani kell az orvostudomány leg­újabb eredményeit, tovább kell folytatni a nagy hagyományok­ra visszatekintő magyar or­vostudomány kutatásait fa­ként az ipari ártalmak és a fertőző betegségek megelőzésé­re, valamint a vérkeringési zavarok gyógyítása terén. Tovább kell javítani az ipa­ritelepülések és üzemek egész­ségügyi helyzetét. Munka- és balesetvédelemre, valamint üzemi egészségügyi — szociá­lis létesítményekre öt év alatt több mint 1 milliárd forintot kell beruházni, másfélszer any- nyit, mint az első ötéves terv idején. Biztosítani kell az üze­mekben, üzletekben, közintéz­ményekben a tisztaság és hi­giénia követelményeinek kö­vetkezetes érvényrejuttatását. Fokozottan gondoskodni kell az idős és munkaképtelen dol­gozókról. További szociális otthonokat kell létesíteni szá­mukra, javítani és kulturál­tabbá kell tenni ellátottságu­kat. Csökkenteni kell a régi és új rendszerű nyugdíjak közt fennálló aránytalanságot a ré­gi nyugdíjak emelésével. Emel­ni kell a hadigondozottak já­randóságát. Több munkalehe­tőséget kell nyújtani a csök­kent munkaképességűek szá­mára. Az üdülők férőhelyeinek számát új üdülők építésével, és a meglevők bővítésével mintegy 10 százalékkal kell növelni, ezenkívül a gyermek- üdülők férőhelyeinek számát több mint 40 százalékkal kell emelni. Fontos feladatnak kell te­kinteni a sport széleskörű fej­lesztését. A második ötéves terv Időszakában új fedett­uszodát kell építeni Budapes­ten, bővíteni kell a verseny- sport fejlesztését szolgáló tatai edzőtábort. Vidéken — a tö­megsport támogatására — be kell fejezni öt sportstadion építését. Jelentős számú ki­sebb, falusi sportpályát kell létesíteni, részben állami, rész­ben társadalmi erőből. 10. Fejleszteni kell az ifjú­ság oktatását és szocialista szellemben való nevelését. Az első ötéves terv éveiben meg- valósítotthoz képest, mintegy kétszer annyi, összesen mint­egy 4100 általános iskolai osz­tálytermet kell építeni, túl­nyomórészt állami és kisebb mértékben társadalmi erőből. Öt év alatt az elsőéves tanulók számát az ált. gimnáziumok­ban mintegy 11 százalékkal az ipari technikumokban mint­egy 35 százalékkal kell emelni. A középiskolát — nappali ta­gozaton — a tervidőszakban több mint 130.000-en végezzék el. Az általános és középisko­lákban gyakorlatiasabb okta­tást kell megvalósítani, és fo­kozatosan meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a ta­nulók megismerjék és elsajá­títsák egyes alapvető termelési folyamatok elemeit. Maradéktalanul biztosítani kell az általános és középis­kolát végző fiatalok továbbta­nulását, illetve munkábaállítá-* r VI. Életszínvonal, kultúra, tudomány

Next

/
Oldalképek
Tartalom