Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-18 / 5. szám

NÉPÚJSÁG IM6. Mimi« 18. «corda SZERELMI TÖRTÉNET, — még hozzá regényes... Min­denki mást szeret: Orsino her­cege a gőgps Oliyiát, Olivia az apródnak öltözött Violát és hogy teljes legyen a lánc. Viola a herceget. Hogy aztán minden jóra forduljon, minden bog kioldozódjon s a boldog­talan ^szerelmesek egy negye­dik s*aereplő (Viola holtnak hitt bátyja) beiktatásával an­nak rendje-módja szerint két párrá rendeződjenek. Meg egy korhely társaság csalafinta há­borúja az álszent udvarmester, Malvolia ellen. Ez a „Vízke­reszt“ története. Vagy helyesebben: ez az a történet, amelyből Shakes­peare megírta a ..Vízkeresz­tet“. Mert készen vette a mesét, csak úgy, mint majdnem min­den színdarabjához. Megtette azt, amit csak lángész meré­szelhet: a legkopottabb, leg­valószínűtlenebb történeteket is felhasználta És csodák-cso- dája — tüneményes szőttessé vált kezében a feslett rongy­szőnyeg. A bábualakok életre keltek és jellemük, helyzetük parancsa szerint szőtték to­vább sorsukat, a valószínűtlen fordulatok nem voltak többé valószínűtlenek, hanem meg­okoltak, szükségszerüek; vagy meseien varázsosak. Shakes­peare úgy vezette a történe­tet, ahogy kapta készen —, csak épp hozzáadott „vala­mit“ — a valóságot, a művé­szetet. Gazdag és kimeríthetetlen, mint a tenger. Mindenkinek tud adni. Légies, zsongó tün- dérvilágot.' szárnyaló. szép verssorokat, a csapszékek vas­kos humorát, kalandot és ve­rekedést. epés gúnyt, százszí­nű korrajzot, magvas bölcse- . letet, megkapó jellemrajzokat Vagy amit akartok. Ki többet, ki kevesebbéiért meg Shakespeare-ből, esze, műveltsége, egyénisége szerint. De aligha van ember, aki üres kézzel hagyná el a színházat. A „VIZKERESZT“ nem Angliában játszódik le, hanem egy képzeletbeli tartomány­ban,' Illyriában, de a valóság­anyagot, amelyből szőttesét szőtte, kora Angliájából vette Shakespeare, 'A szenvelgő, sze­szélyes Orsino herceg, akinek óhajait szolgahad lesi, akkori feudális nagyurat idéz; Böffen Tóbiás, Keszeg András a nagy­szájú, korhely angol nemesem- ber karrikatúrája; Malvolioaz álszent puritán és a későbbi angol nyárspolgár képe. Azok a társadalmi ellent­mondások, amelyek emberek­ben, törekvésekben, szenvedé­lyekben kifejeződve Shakes­peare tragédiáinak magvai vol­tak, a „Vízkeresztben” nem torkolnak tragédiába. A befe­jezés: hegyen-völgyön lako­dalom és a képmutató meg- csúfoltatása. De ez a.jóra for­dulás nem az egyenlőtlenségre épült társadalom megszente­lése, mint a polgári limoná­dék happy-and-jében, hanem egy nagy művész hite a szebb, emberibb életben, amelyet ak­kor még csak színpadon s ott is csak mesébeillő fordulattal, a mese ízével és színéve) le­hetett elővarázsolni. Ebben a felfogásban adta elő a Gárdonyi Színház a „Vízke­resztet” és hogy ez valóban helyes, Shakespeare-hez hű felfogás volt, azt nemcsak el­mélkedés és érvek bizonyítják, hanem a közönség viharos tet­szése is. Eger város népe ta­lálkozott Shakespeare-rel és ezt a találkozást ‘áhítatos fi­gyelmével, szívből jövő kaca­gásával és újra, meg újra fel­harsanó tapsaival ünnepelte Latzkó Tóth Péter rende­zése. Shakespeare-színjátszá- sunk legjobb hagyományait folytatva, a lehető legtelje­sebb „Vízkeresztet” vitte szín­re, féltő gonddal, művészi kö­rültekintéssel ügyelvén arra, hogy semmi lényeges el ne sikkadjon a darabból. Nem csak arra vigyázott, hogy a' dráma — dráma maradjon és ne váljék deklamálássá, ha­nem arra is, hogy a vidám je­lenetek ne nyeljék el a többit és ne fajuljanak bohóckodás­sá A rendezőt és a darabban szereplő minden színészt a leg­nagyobb elismerés illeti azért a tiszta, szép szövegmondás­ért, amely még a nagy fővá­rosi színházak Shakespeare- előadásain sem mindig sikerült tökéletesen. A RENDEZÉS megtalálta, pontosan nmeghatározta a da­rab minden alakjának jelle­mét, egyéniségét, cselekedetei­VIZKERESZT, VAGY AMIT AKARTOK Uj bemutató az egri Gárdonyi Géza színházban nek rúgóit s ezen túlmenően érzékeltetni is tudta mindezt a színpad mértéktartó eszkö­zeivel: mozdulatokkal, arckife­jezéssel, hangsúlyozással. Nem sok „Vízkereszt“ 'előadás di­csekedhet ilyen hajszálnyira eltalált Orsino-beállítással, vagy az emberek egymáshoz való viszonyának ilyen ár­nyalatokba menő, finom érzé­keltetésével (Keszeg András és Tóbiás, Tóbiás és Olivia. Má­ria és Olivia stb.j. Mindez együtt adja azt a reális fel­fogást, amely Shakespeare gazdagságát a lehető legna­gyobb teljességében ábrázolja. Ugyanakkor megteremti a je­lenetek szakadatlan pergését — ez nemcsak a vontatottságtól óvja meg az előadást (21 je­lenetről van szó!), hanem aránylag elég rövid időre is szorítja az előadást, megőrizve a nézőket és a színészeket, az elfáradástól. Ezért helyeselhe­tő az is, hogy az eredetileg öt- felvonásos színdarabot három felvonásra tagolva játszák. Vi­szont bízvást elmaradhatott volna Szabó Lőrinc prológusa — semmi jelentősége sem volt. Említést érdemel a rendezés frissessége, ötletessége, amely Shakespeare-hez méltó humor­ral és változatossággal tette pezsgővé az előadást. Malvolio a nézőtéren keresztül mene­kül, mint ahogy átfut a pad­sorok előtt Böffen Tóbiás is — a nézőtérrel való közvetlen kapcsolatnak ez a formája nem idegen S'nakespeare-től Vagy megemlíthetjük azt a részt, amikor Böffen Tóbiás és Keszeg András „hálni térvén” végignyúlik a földön, vagy Malvoíio monológjának egy- egy kísérő mozdulatát és a ha­sonló Iris mozzanatok egész seregét. Néhány kisebb következet­lenségre' azért felhívnánk a rendezés figyelmét. Például a szöveg szerint Olivia „töre­dezve s tétován beszélt“ Vio­lával való első találkozásakor —, de az említett jelenetben Olivia (Dobi írisz) hangja nem tétova s különösen nem töre­dezett. A második jelenetben Viola azt mondja a kapitány­nak': „Vezess!” — aztán ő ma­ga ront előre. EZEKNEK a kis következet­lenségeknek nincs számottevő jelentősége, de ha lecsiszolód­nának, még közelebb kerülne az előadás a tökéletes shakes- peare-i színjátszáshoz. A shakespeare-i mondani­való kibontásának egyik leg­fontosabb része Viola ábrázo­lása volt. Ö a „Vízkereszt“ leg­vonzóbb alakja, Shakespeare optimizmusának megtestesí­tője. Egyszerű és természetes, talpraesett, vidám, bizakodó és melegszívű — emberszere- tetéből még arra is futja, hogy vetélytársriőjén, Olivián saj­nálkozzék, amikor az férfinek véli s belészeret Lóránd Han­na ezzel az alakítással ismét új oldaláról mutatkozott be az egri közönségnek. Hangjának és egész lényének bája igazi Shakespeare-alkotta Violává teszi. Lágy és odaadó szerel­meséhez, nyájas az „alaesony- sorúakhoz”, néha mélázóan bölcs, de mihelyt megharagít­ják, csak úgy pattognak belőle a csípős válaszok. Fiút mímelő s mégis asszonyos durcássága, ijedt kislány szepegése (ami­kor Böffenék nekitámadnak) a tüskétlen humor vidám, együttérző mosolyát fakasztja a nézők arcán. A darab sze­rencsés kibontakozása első­sorban Viola győzelmét jelen­ti — megnyeri szerelmét, visszakapja bátyját, bántalma­zol megbűnhődnek — sa kö­zönség azért is fogadja olyan elégedetten ezt a fordulatot, mert szívébe fogadta a Ló­ránd Hanna alakította Violát. Töretlen alakítás Forgács Tibor Orsinoja. ö az egyetlen a darabban, aki deklamál, de nála éppen helyénvaló — nem a színész szaval, hanem maga Orsino, a méla, önimádó her­ceg, aki önmagát jellemzi az­zal, amit az asszonyokról mond: „... szerelmük csak ínyenckedés, ínyük háborog, nem zsigerük...“ Szeret pó­tolni, az utolsó jelenetben, Olivia visszautasítását hallva színpadiasán kardot ránt, hol­ott nyilvánvaló, hogy eszében sincs megölni Oliviát. Forgács Tibor alakításában a közönség mindvégig ezt az Orsinot látja maga előtt. 'Olivia (Dobi írisz) ugyan­csak szenveleg, de másképp. Hétéves gyászt fogad bátyja halálakor, de örökös vidámsá­ga, kacérsága világosan mu­tatja hogy a gyász csak játék neki, mint Orsinonak az epe­kedés. Dobi írisz a gyakorlott, kitűnő színésznő biztonságával eleveníti meg a szellemes, ka­cér, egy kissé léha lányt, az ő alakításából sem hiányzik az asszonyi báj. Jól érzékelteti Olivia hirtelen támadt szerel­mét, a már említett követke­zetlenségtől eltekintve AZ ELÖADÄS egyik legki­emelkedőbb alakítása Kende­rest Tibor Malvolioja. Méltó­ságteljes járása, száraz, epés hangja, az egész alakból áradó önimádat, undorító és nevet­séges képzelgése a vélt sze­rencse kapujában döbbenetes erővel tárja elénk — nem csak a puritánnak álcázott udvar­mestert, hanem a ma kar­rieristáját is, aki előbbre,ruk­kolván „lemossa magáról ala­csony ismerőseit”. Kenderesi Tibor a jellemábrázolás sha­kespeare-i mélységével, min­den külsőleges póz, bohócko­dás nélkül formálta meg Mal- voliot s mégis — vagy talán éppen ezért — újra, meg újra ellenállhatatlan kacagásra in- gerli a nézőket. ízig-vérig shakespeare-i a két mulató cimbora: Böffen Tóbiás (Ruttkai Ottó) és Ne­mes Keszeg András (Forgács Kálmán) is. Külön tanulmányt lehetne írni róluk. Ruttkai Böffen Tóbiása nagy bumfordi mackó, mesterien és eredetien játsza a részeges, nagyhangú, tréfakedvelő embert. Éppoly eredeti, hiteles figura Keszeg András, a kóevitéz. Buta és önhitt áldozata Tóbi úrnak, fontoskodóan együgyű és bam­bán utánozza az eszesebb, vér- mesebb Tóbiást. Ritkán látni egymás mellett két ilyen re­mekbe sikerült vígjáték figu­rát. összetettebb szerep Festé-é. Olivia házibolondja, kenyere a bolondozás, de „koponyáján belül nem hord csörgősipkát“ — ő a „bölcs bolond”, aki ész­reveszi és kimondja az élet fonákságait. Károlyi István, a kiváló drámai színész játsza ezt a szerepet, helyes, felfo­gásban, bölcs bolondnak és nem ugra-bugra komédiásnak. Az ő alakítása mégis híány­érætnt kelt a nézőben. Túlon­túl méltóságteljes és megfon­tolt — nem elég gyors, ötletes, sziporkázó. „Tudni, hogy akit megtréfál, milyen, a szemé­lyek s -a perc hangulatát, só­lyomként csapni minden kis pihére”, — ez az utóbbi hiány­zik Károlyi István játékából. Nem az a baj, hogy nem elég mulatságos, — hanem, hogy nem elég mulattató. Bőd Teréz komorna alakítá­sa méltóképpen illeszkedik az előadásba Egy-egy legyintése, ajkbiggyesztése kitűnően ér­zékelteti az alárendelt ember helyzetét, aki gyakran nem mondhatja ki szóval, amit gon­dol. Tóbiással való kötődése, közös csínyeik sok vidám, em­beri részlettel gazdagítják az előadást. Egy helyen azonban, ahol Malvolio lépremenését újságolja, túlerőlteti a neve­tést (abban a részben egyéb­ként is többet nevetnek a szí­nen a kelleténél.) EGY ALAKÍTÁS, a Balázs Andoré egészében félresiklik a túlhajtottsága miatt. Balázs Andor kitűnően játszott az „Álarc nélkül”-ben és erre most is képes volna Fábián szerepében, ha játéka mérték­tartóbb volna, mozdulatai nem oly túlzottak, ördögfiókásak. ' Rövid szerepében is kiemel­kedő alakítás Szabó Imréé. Antoniojáról sugárzik a fér­fiasság — nyíltszívű, egyenes, kemény embert állít elénk, a hűséges barát shakespeare-i képét. Jól játszott Latzkó Tóth Péter is, a darab rende­zője. Sebestyéné egyaránt ké­pes könnyes ellágyúlásra és szilaj helytállásra. Violához igen hasonló jellem és ezt Latzkó Tóth a rövid szerepben is szépen érzékelteti. A néhányszavas epizódszere­pek alakítói is elismerést ér­demelnek. Olyan remek sha­kespeare-i figurák vannak köztük, mint Újlaki Béla po­roszlója, Almássi Albert, mint tengerészkapitány, vagy Percei József pap szerepében, A zene mindvégig hangula­tos és szép volt — meghitt va­rázsba vonta a lírai részeket és vérpezsdítőén illett a mu­latós jelenetekhez, A díszleteket és a jelmeze­ket a Petőfi Színháztól kapták kölcsön. A jelmezek általában szépek és illenek a darab han­gulatához —, a díszletek már kevésbé. Mindenesetre megvan az az előnyük, hogy lehetővé teszik a gyors színváltoztatá­sokat. Befejezésül még csak any- nyit: a Gárdonyi Géza Színház együttese nem egy műfajban remekelt mór, de ennél na­gyobbat még nem alkotott. Shakespeare-t játszotta úgy. ahogy Shakespeare-t játszani i-ell. Gáes András HÍREK — A GÁRDONYI Színház ja­nuár 24-én, 3 -kor külön elő­adás keretében mutatja be Shakespeare: Vízkereszt című vígjátékát. Az előadás teljes bevételét a földrengés sújtotta községek megsegítésére ajánl­ják fel. — A PEDAGÓGIAI FŐIS<■ KÓLÁN húsz pedagógus vett részt a fizikai szemléltető esz­közkészítő tanfolyamon. A pe­dagógusok szorgalmas munká­jukkal 106 szemléltető eszköz­zel gyarapították a n\egye is­koláinak szertárait. — HEVES KÖZSÉG élenjá­ró és új dohánytermelői ja­nuár 10-én este tapasztalat- csere értekezleten vettek részt Az értekezleten jelen volt az élelmiszeripari minisztérium kiküldötte is. (Riskó Péter.) — HATVANBAN január 20- án 11-kor adják át a MÁV hatvani új felvételi épületét. A felvételi épület átadásakor Bebrics Lajos elvtárs. Közle­kedés és Postaügyi Miniszter tart ünnepi beszédet. — AZ ÓZDI pedagógusok színjátszó csoportja 21-én dél­után fél 3-kor és este fél 8-kor az egri szakszervezeti kultúr- otthonban bemutatja Seribe: „Egy pohár víz“ című három- felvonásos vígjátékát. — FÜZESABONY és KÁL- KÁPOLNA között nemsokára megkezdik a vasúti felépít­mény kicserélését. Az átépí­tett pályákon a vonatok na­gyobb terheléssel és sebesség­gel közlekedhetnek. NAPTAR Január 18: Harminc éve halt meg maliit Lujza, színművészetünk; nagy út­törője, a „nemzet csalogánya“. Január 20, 120 esztendeje halt meg Falka Sámuel, a magyar rézmetszés út­törője. — A HATVANI MÁV MÖHSZ január 21-én hat óra­kor műsorral egybekötött csa­patzászlóavatóünnepélyt ren­dez. Az ünnepély után reggel 2-ig tánc lesz. A MOZIK MŰSORA: V. ;;i Vörös Csillag: Január 18: Díszmagyar (magyar). Január 19—25: Tiltott szerelem (francia). Január 19—22-én délután 4 órakor Rejtelmes sziget (szovjet). Egri Bródy Sándor: Január 18: Különös házasság (magyar). Január 20—21: Gyötrelmes éj­szaka (jugoszáv) Egri Béke: Január 21—23: Kitűnt kapitány (szovjet). Egri Szabadság: Január 21—22: Senki nem tud semmit (csehszlovák). Gyöngyösi Puskin: Január 18: Tigrisszelídítők (szovjet). Január 20—25: A kapu bezárul (jugoszláv). Gyöngyösi Szabadság: Január 18: Szitakötő (szovjet). Január 19—25: Zsongó melódiák (osztrák). Hatvan: Január 18: Jelzőtűz (cseh). Január 19—23: Légből kapott zenekar (cseh). Füzesabony : Január 18—19: Isten hozta mister Marshall! FILM: AZ ÉLET HÍDJA 'TTv: V '7 A füzesabonyi filmszínházban, Egert megelőzve, január 21-től január 23-ig új magyar filmet mutatnak be „Az Élet hídja“ — címmel. A filmet Háy Gyula Kossuth-díjas író színpadi drámájából írták át. A történet 1945-ben játszódik, amikor eszmélkedni kezd­tünk, amikor járni tanultunk. Budapest egyetlen romhal­maz. Leomlott gyárak, Dunába roslcadt hidak, lebombázott házak. A háború sújtotta utcákon kiégett járművek, de már éledni kezd a város. A föld alól, a pincék mély sötétjéből előjönnek az emberek. Egy kirakatban valaki kukoricamáiét árul, indul az élet, s ki-ki keresi helyét ebben a most ala­kuló kavargásban. A film tehát erről szól, új történelmünk, új társadalmi valóságunk születéséről. Főhőse: Bódog Mihály, akinek iz­maiban, erejében, vágyában a munkásosztály mozdul, hogy akaratából, lendületéből elkészüljön a Kossuth-híd, „az Élet hídja“. A film ezért a hídért, az élet hídjáért való harcot ábrázolja tökéletesen, közben tiszta és sokszínű jellemzését adva az akkori idők sokfajta alakjainak Filmhírek — Március végén francia film­hetet rendeznek Ausztriában. Ápri­lisban TókiÓban rendezik meg a filmhetet, ahol Danielle Darrieux és J.. Marals résztvesz majd egy frangia—japán közös filmben. — A Szovjetunióban 1958-ban 30 új filmet készítenek majd. Már I dolgoznak a Hatodik oszlop című filmen, amely a francia matrózok harcáról szól. — Franciaországban még ebben az évben forgatni kezdik az Uta­zás a Holdba című játékfilmet, mely Verne Gyula ismert könyve alapján készült. íz egri Idegenforgalmi Hivatal terveiből Harminc éve működik Eger­ben az Idegenforgalmi Hivatal. Ez az évforduló ünnep szá­munkra. Most, amikor vissza­tekintünk az elmúlt év mun­kájára, köszönetét kell monda­nunk az MDP városi bizott­ságának és Eger városi ta­nácsnak, hogy megértve és ér­tékelve munkánkat, egri hiva­talunk méltó és reprezentatív helyet kapott a város szívé­ben. A jövőben még fokozottabb mértékben szeretnénk dolgoz­ni, hogy a dolgozóknak pihe­nési, kulturális és szórakozási lehetőségeit még jobban bizto­síthassuk. Szeretnék egy rövid ismer­tetőt adni munkánkról. Az 1956-os évben a tavalyihoz ha­sonlóan társasutazásokat szer­vezünk a Szovjetunióba, a Ma­gas Tátrába, a Fekete-tenger mellé és más baráti államok­ba. Tájékoztatásul közlök egy néhány utazási tervet: Tizenháromnapos társasuta­zás a Szovjetunióba, Moszkvá­ba és Kievbe, melynek rész­vételi díja 2850 forint. Tízna­pos társasutazás az NDK-ba (Prága, Lipcse, Drezda), mely­nek részvételi díja 2655 forint. Tizenegynapos üdülés a Ma­gas Tátrába 2134 forintos rész­vételi díjjal. De indítunk még több turista csoportot is. Azok a dolgozók, akik érdeklődnek a külföldi utazások iránt, ve­gyék fel á kapcsolatot hiva­talunkkal. Munkánkhoz nemcsak a kül­földi társasutazások megszer­vezése, hanem a hazánkba, megyénkbe érkező külföldiek fogadása, s az azokról • való megfelelő gondoskodás is hoz­zátartozik. Emlékezhetünk rá, hányszor láthattuk Egerben, a Mátrában, a Skoda-gyár pazar luxus autóbuszait, vagy az osztrákok gördülő hálókocsi buszait, a franciák színes Chausson kocsijait. 1955-ben városunkat 1272 külföldi ven­dég látogatta meg a Szovjet­unióból, Franciaországból. Angliából, Svájcból, Kínából. — jóformán a világ összes ál­lamaiból. Az állandóan visz- szatérő külföldi levelek azt bi­zonyítják. hogy az itt járt cso­portok szívesen néztek szét az egri ünnepi vásár sokadalmá­ban, az egri várban, a svéd vendégek örömmel fogyasztot­ták el a kicsorduló édes mus­tot az egri szüreten. Mély és őszinte baráti szeretettel jár­tak szovjet vendégeink Éger történelmi falai között és visz- szatérve, a szovjet Äpok ha­sábjain színes megemlékezése­ket írtak Egerről. Francia ven­dégeink csodálattal nézték a Mátra pazar szállóit és üdü­lőit, melyekben legnagyobb ámulatukra egyszerű dolgozó embereket láttak üdülni. De nemcsak külföldiek, ha­nem hazánk más városainak lakói is szeretettel keresték fel a természeti kincsekben, történelmi emlékekben bővel­kedő szép megyénket. Több mint ötszázezerre becsüli hi­vatalunk a nálunk járt hazai dolgozók számát. Az érkező különvonatokat fogadtuk képzett idegenveze­tőkkel, vagy túravezetőkkel mutattuk be megyénk neveze­tességeit, építkezéseinket, mű­emlékeinket. Az egri vár ide­genforgalma 1955-ös évben hozzávetőlegesen 100 ezer fő volt. A Dobó és Gárdonyi mú­zeumokat mintegy 50 ezer lá­togató tekintette meg., Ennél még érdekesebb képet ad az Egert felkereső ifjúsági cso­portok száma. Amíg 1954-ben körülbelül 14 ezer ifjú látoga­tónk volt, addig 1955-ben pél­dául csak május hónapban 5766 fő volt azoknak az ifjak­nak a száma, akik eljöttek az öreg vár falai közé. A megyei béketalálkozó napján 11 kü­lönvonat érkezett egy napon Egerbe 13 ezer DISZ ifjúval. A Heves megyei Idegenforgal­mi Hivatal ebben az évben két túrista-szállót üzemeltetett a megye területén. Sikerült na­gyobb költséggel az átvonuló diákgverekek részére Egerben égy 50 ágyas szállót is létre­hozni, Mátrafüreden pedig egy 34 ágyas diákszállót kezelésbe venni. Ezek a szálláshelyek nagyrészben megoldották a ta­nulmányi kirándulások szál­lásproblémáit. Egerben 1955 április 25-től 6368 diáktúri stát szállásoltunk el, Mátrafüreden egész éven 7738 diák üdült. Célunk, hogy az egyre nö­vekvő külföldi idegenforga­lomban a belföldi és külföldre irányuló utazásokban minél jobban megálljuk a helyünket. Csépány Ferenc, az egri Idegenforgalmi Hivatal vezetője. A SZÍNHÁZ MŰSORA: EGERBEN: Jan. 18-án este 7-kor: Vlzkereszt Jan. 19-én este 7-kor: Vízkereszt. Jan. 20-án este 7-kor: Vízkereszt. Jan. 21-én este 7-kor; Vlzkereszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom