Népújság, 1954. november (87-94. szám)
1954-11-25 / 93. szám
1954 november 25. csütörtök. NÉPÚJSÁG 5 Tíz esztersdege zúzták szét a német fasisztákat Hatvan térségében Az állatbegyüjlésben való lemaradás fékezi megyénk zsírellátásának tovább javítását A 2 Ukrán Front csapatai 1944 október 28-án a Duna— Tisza közén kezdték el a Magyarország területén vívott csata második szakaszát. A hadműveleteknek az volt a célja, hogy hatalmas csapással a Duna—Tisza között Budapest általános iránnyal a magyarországi ellenséges erőket kettéválasszák, Budapestet megközelítsék és lehetőleg mozgóharcban felszabadítsák. A főcsapást Budapestre a 2. Ukrán Front balszárnyának erői hajtották végre. Ezzel egyidőben a front jobbszárnya egy északnyugat felé irányuló csapással a fő támadócsoport hadműveletét jobbról biztosította és Magyar- ország északi iparvidékének veszélyeztetése által ellenséges erőket lekötött, így a Budapest irányában vezetendő támadást megkönnyítette. Hatvan felszabadítása tehát szoros összefüggésben volt a Budapest környékén folyó harcokkal. A németek, a Tiszán átkelt szovjet csapatok Hatvan felé történő előrenyomulását nagy sietve megindított: ellenlökésekkel próbálták megállítani, de azok kudarcot vallottak. Így jutottak el a szovjet csapatok 1944 november közepéig több helyen a Budapest—Miskolc vasúti fővonal közeiéig. Ezzel megakadályozták, hogy a miskolci iparvidék hadianyaggal lássa el a Budapesten lévő ellenséges erőket. A Budapest irányában folyó harcok nagy elkeseredettséggel folytatódtak minden szakaszon. Az egyes községekhez kétség- beesetten ragaszkodó németek újból és újból megkísérelték a szovjet csapatok előretörését megállítani. Abban reménykedtek, hogy az esős ősz és az alföldi sártenger, a járhatatlan utak leállítják a szovjet erők hadműveleteit, vagy erősen a műutakhoz kötik őket. Azonban sem a rossz időjárás, sem a járhatatlan utak nem akadályozhatták meg a szovjet csapatok támadó lendületét és nem kisebbítette a harcosok erejét. Ilyen körülmények között jutottak el a felszabadító szovjet csapatok Hatvan alá és 1944 november 26-án felszabadították a várost. A város térségében és magáért a városért igen heves és elkeseredett harcok folytak, A nácik erős ellenállási gócponttá, körvédöképes- sé alakították át az egész várost. Semmi áron nem akarták kezükből ezt a hadműveletileg fontos várost kiengedni. Éppen ezért a német parancsnokság Hatvan helyőrségének a következő parancsot adta: „Minden áron a kezünkben kell tartani a várost.“ A város védelmére friss megerősítéseket küldtek. Magáért a városért folyó harc elkeseredett jelleget öltött. A németek a város közelében lévő községeket megerősítették és azokra támaszkodva, nagyerejű ellenállást fejtettek ki. Különösen heves harcok folytak Hort községért. Ide az ellenség tartalékokat csoportosított és az volt a szándéka, hogy a szovjet csapatokat ezen a szakaszon megállítja és nem engedi be őket Hatvanba. mértékben megkönnyítették a városért folyó harc sikeres kimenetelét. Ugyanebben az időben, amikor a szovjet lovasság bekerítő hadműveletét végrehajtotta, a gyalogság délről és délnyugatról, Boldog község irányából támadta meg a várost. Ekkorra már egyes kötelékek a város belterületén harcoltak. Ezután pedig elkeseredett utcai harcok lángoltak fel és a fasiszták zömét ott verték szét. A német katonák a mindent A város felszabadításának iránya Az ellenségnek azonban minden számítása csődöt mondott. A szovjet csapatok * kemény harcok árán szétverték az ellenség erős hátvédjét Hortnál és a falu felszabadítása után Hatvanhoz értek. A városért folyó harc ezután hevességében még csak fokozódott. Erős tűzharc alakult ki közvetlen a város szélén, amiben a szovjet gyalogság példásan helytállt. Ezidő alatt a szovjet lovas csoportok megkerülve a várost, elfoglalták a Zagyva-hidat és így elvágták a hatvani német helyőrség visszavonulási útját. Ez a megkerülési harcmód igen nehéz körülmények között, feneketlen sárban és zuhogó esőben folyt le. A szovjet lovasok legyőztek minden nehézséget és teljesítették azt a feladatot, amit a parancsnokságtól kaptak. Ezzel jelentős elsöprő szovjet támadás következtében nagy sietséggel dobálták el fegyvereiket és felszereléseiket. hogy könnyen elmeneküljenek. A menekülők útját a szovjet Ibvasság már jóelőre elzárta és így mindannyian fogságba estek. A Hatvan felszabadításáért folyó harcokban több mint ezer hitleristát semmisítettek meg a szovjet katonák. A harcok során 8 tankot is elpusztítottak. Fogságba került 750 magyar 'katona és tiszt. így szabadult fel Hatvan, az ellenség egyik nagyon megerősített ellenállási támpontja, út és vasúti csomópontja Budapest bejáratánál. A szovjet csapatok ezután északkeletről is közvetlenül ostromolni kezdték a németek által oly erősen védett magyar fővárost. Bogár László főhadnagy A dohánygyáriak versenyeredményeiből Az Egri Dohánygyár dolgozói az átszervezési nehézségek ellenére is mindent megtettek, hogy, a választási verseny tartama alatt tervüket teljesítsék és állandóan javítsák a minőséget. A szivargyártási üzemben 135 mázsa dohányt takarítottak meg, melynek értéke 145 ezer forint. Az anyagok kíméletes kezelésével, a melléktermék mennyiségét 0.02 százalékkal csökkentették. A szivarelőikészí- tési osztály a technológiai utasítások pontos betartáséval 94.2-re növelte minőségi pontját. Az osztály legjobb dolgó- zója Simon Emilné, ki 134 százalékot ért el és minőségi pontja 04.8. A szivargyátrtáisi osztályon Tóth Antalné csongor- fonónö 7600 szivarhoz való borító anyagot takarított meg. teljesítménye 135 százalék, minőségi pontja pedig 95. A szi- varkagyártási osztály teljesítette tervét. Vállalásuk folyamán megtakarítottak szivarkapapir- ból 2.71 kilót, piros festékből 45, kék festékből 44 dekát. Jelentős a megtakarítás lenszalagból is. Sok ember nagy problémája most, hogy üzemek, városok zsírellátása nem kielégítő, s vájjon mikor oldódik meg ez a probléma. A Szabad Nép, s a Népújság is közleményt adott ezzel kapcsolatban, hogy e probléma megoldása körülbelül december második hetére várható, hisz a megyében hízó, mintegy 80 ezer sertés, jelentős része akkorra éri el a vágási súlyt. Kétségkívül a zsírellátás mostani nehézségeiben tehát közrejátszik a „hizlalás“ problémája is, de nem ez az egyedüli oka a zsírellátás nehézségeinek, s annak, hogy államunknak drága valutáért külföldről kell behoznia zsírt. Nagy sébrepe van az ellátás nehézségeiben annak az egyszerű ténynek, hogy igen megnövekedett a mi megyénkben is azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik nem teljesítik idejében állampolgári kötelezettségüket. Bármerre járunk a megyében, mindenütt csak helyeslő hangokkal találkozhatunk, ha a kormányprogramm célkitűzéseiről van szó. Mégis, nem is kevesen, azt hiszik, hogy a helyeslés az már egymagában elegendő, hogy a kormány^^j- grarnm majd valahogy magatói megvalósul, s mintha ahhoz semmi köze nem volna például az állampolgári kötelezettségek teljesítésének. Igen érdekes, hogy például a füzesabonyi járásban nem egyszer hallani, hogy az, állam biztosítson számukra zsírt. De hogyan biztosítson az állam, ha a járás dolgozó parasztjai mindössze 43,8 százalékban teljesítették hizott- sertésbeadási kötelezettségüket, tehát még a felét sem adták be annak, amit egész népünk elvár a járástól? Nem is beszélve arról, hogy egész sor községünk maradt messze el a terv teljesítésétől Domoszló község például csak 43, Felső- tárkány 42, Poroszló pedig mindössze csak 20 százalékban teljesítette hizottsertésbeadási kötelezettségét. Már ezek a számadatok is beszédesen bizonyítják, hogy igen nagy mértékben dolgozó parasztságunkon múlik közellátásunk számos problémájának megoldása. A munkásosztály eddig is és ezután is minden segítséget megad a falunak, s cserébe csak azt kívánja, hogy az zavartalanul biztosítsa számára a fontos élelmiszercikkeket. Kölcsönös támogatás ez, s összefogás nélkül nem is lehet elképzelni a mezőgazdaság terméshozamának fokozását, az életszínvonal emelését. A hátralékosok éppen ezt akadályozzák — akarva, vagy ak/iratlanul — és bizony megrövidítik azokat a becsületes dolgozó parasztokat is, akik teljesítik állampolgári kötelezettségüket. mert a halogatásból keletkező hiányok őket is érintik. A falu dolgozói ne hallgassanak az osztályellenségre, amely mint mindig, most is igyekszik ártani népünknek. Nem mondja azt, hogy nem kell traktor, műtrágya, több ruha és cipő, azt sem, hogy nem jó a mező- gazdasági határozat. Ha ezt mondaná, gyorsan leleplezné magát. Azzal, hogy az osztályellenség igyekszik félrevezetni a falu dolgozóit, lebeszélni a beadás ‘teljesítéséről, azt akarja elérni, hogy megnehezítse, késleltesse a kormányprogramul. az életszínvonal emelésére tett intézkedések megvalósítását. Egész népünk érdeke, közellátásunk tovább javítása megköveteli, hogy a falu dolgozói teljesítsék becsülettel állampolgári kötelezettségüket a sertésbeadásban is, sőt ha van rá mód, még előbb is, mint ahogy a tanáccsal megegyeztek. Teljesítsék, s leplezzék le a népünk életszínvonala ellen törő osztályellenséget. Miért nem tudják még bevezetni a villanyt több mint ezer igénylő ottbonába ? — Molnár József, az AVESZ főmérnöke válaszol — Felszabadulásunk óta eltelt 10 esztendő alatt megyénk nagy utat tett meg a villamosításban. A hároméves tervben 12, az ötéves terv során pedig 13 községbe vezették be a villanyáramot. Legutóbb Hevesaranyos és Egerbocs községekben gyűlt ki a fény. E községeken kívül m'ég villamosították gépállomásainkat. állami gazdaságaink és termelőszövetkeze- teinik nagy részét. Az újonnan bakapesolt községekben a lakosság nagy számban vezetteti be lakásába a villanyt és a villannyal már rendelkező községekben és városokban is sok az új fogyasztói Aki járja a megyét, sok helyen láthatja a háztetőn vezeték nélküli csatlakozó rudat, az árammérő helyén a falból kilógó vezetékvégeket. Megyénk dolgozói sokszor panaszkodnak a villany bekötés; idejének elhúzódása miatt. A legilletéke- sebbíői, az Északmagyarorszá- gi Áramszolgáltató Vállalat főmérnökétől, Molnár József elvtárstól. kérdezzék tehát, mi a helyzet a villamos berendezések bekötésénél? — Négy üzemvezetőségünk területén több mint ezer fogyasztó várja a villamos berendezések bekapcsolását, melyek a jelentkezések sorrendjében ké-zülnek el. A szerelési anyagok rendelkezésre állnak, azonban árammérőben hiányunk van, s ez befolyásolja munkánkat. A villamos árammérőket előállító gyárunk kapacitása nem bírja el azt a hatalmas megnövekedett munkát, melyet a fogyasztók létszámának emelkedése ad. Az 1940-es években például évente 800—900 volt csali a növekedés. 1954-ben már 6200- zal emelkedett a fogyasztók száma. Egerben például megháromszorozódott ez a szám. El kell mondani, hogy vállalatunk ezen a munkaterületen már rég teljesítette tervét, s dolgozóink megyeszerte azt akarják, hogy minél több helyre bekapcsolják a villanyt. Azokon a helyeken pedig, ahol eddig átalányban fizették az áramot, önálló árammérő felszerelésével igyekszünk minél előbb felszámolni ezt az áldatlan állapotot. Elmondhatok még annyit, hogy 1955 januárjában, amikor vállalatunk megkapja az új árammérőket, eleget teszünk minden dolgozó kérésének, s bekapcsoljuk az áramot — mondotta Molnár elvtárs. Ez tehát a helyzet a villamosításban. A vállalat dolgozói hetenként több mint 100 fogyasztót kapcsolnak be a hálózatba, s reméljük, nem sokáig kell már azoknak sem sötétben vagy petróleumlámpa mellett élni. akik érdeklődve várják. mikor gyúl már ki az ő lakásukban is a fény. Fvlhíríí's Felhívom a Járási TSB-k figyelmét a 8800—14/1952. OTSB. sz. elnöki rendeletben foglaltak maradéktalan végrehajtására Ez a rendelet előírja, hogy 1954 december 31-ig, a TSB elnökök kötelesek az érdemes és I. osztályú minősítésű sportolók, az edzők és játékvezetők ellenőrző sportorvosi vizsgálatát a területükön működő sportorvosi rendelők közreműködésével terv szerint végrehajtani. Miklósi István, MTSB-elnök Az elmúlt szombaton este, úgy hat óra tájban, zsúfolásig megtelt az abasári mozi helyisége. Nemcsak megtelt, de még az udvarra is jutott kíváncsi, aki részt akart venni a választási nagygyűlésen, amelyen Kispál elvtárs. a Hazafias Népfront járási bizottsága részéről mondott választói beszédet Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták az előadó szavait, aki párhuzamot vont a régi és a mostani választások között, s rámutatott arra a fejlődésre, amely jellemzője nemcsak a gyöngyösi járásnak, de Abasár községnek is. Abasáron is sokan beszéltek már arról, hogy nem értik, miért van szükség állami begyűjtésre, szó esett erről a nagygyűlés előtt is. Éppen ezért fogadták nagy örömmel az abasáriak, hogy Kispál elvtárs igen részletesen magyarázta meg az állami begyűjtés szükségszerűségét népünk életében. Elmondotta, hogy állandóan növekszik dolgozó népünk szükséglete, iparcikkekből éppen úgy, mint mezőgazdasági termelvényekből. A növekvő szükséglet kielégítéséhez a termelés növelésére van szükség. A városi és falusi ellátatlan lakosság élelmiszer szükséglete kielégítésének gondja az államra hárul, amelynek gondoskodni kell az ipar és mezőgazdaság nyersanyagszükMegnyiigíato választ kaptak a begyűjtésre ** az abasári választás gyűlés részvevői ségletének biztosításáról, valamint arról, hogy termelt cikkeink egyrészének exportálásával nélkülözhetetlen árucikkeket hozhassunk be külföldről. Az ehhez szükséges mező- gazdasági terménymennyiséget az állami gazdaságok nem képesek fedezni, döntő részben mindezt az egyéni gazdaságok és szövetkezetek árutermeléséből kell biztosítani. Mindehhez tehát az szükséges, hogy az állam jelentős terménymennyiséget összpontosítson a saját kezében. A központi készlet biztosítását szolgáló termékek egyré- szét a szerződéses termeltetés és az állami szabadfelvásárlás útján biztosítja államunk, de túlnyomórészben a kötelező terület utáni beadás az alapja a központi készlet megteremtésének. Mit jelent ez a központi készlet az állam kezében? A mezőgazdasági termelést nagyon befolyásolja nálunk még az időjárás. A kapitalizmus viszonyai között egy olyan év, mint a két esztendővel ezelőtti, magával hozza az élelmiszerárak hatalmas emelkedését, drágulását. Ennek természetesen a dolgozó nép látja kárát, mert drágább és kevesebb élelem jut számára. Szocializmust építő népi demokráciánkban a szilárd árak kialakítását az állami kereskedelem szabott árai teszik lehetővé. De hogy a kereskedelem megfelelő mennyiségű terménnyel rendelkezzen. hogy ezzel gátat vethessen az árak emelkedésének, az szükséges, hogy az állam meghatározott áron vásárolja fel a terményeket. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem vásárolhatja fel az állam a készletek nagy részét szabadpiacon? Egyszerű a válasz: az ilyen nagymennyiségű felvásárlásra irányuló keresletet a spekuláció egész biztosan kihasználná, visszatartaná a terményeket, felverné az árakat. Ez pedig semmiképpen sem az életszínvonal emelését, hanem annak csökkenését eredményezné. Éppen ezért kellett megteremteni a kötelező beadás rendszerét azokra a legfontosabb terményekre, amelyeket a termelők nem feltétlenül hoznak forgalomba, amelyek esetleg spekulációs célból vissza is tarthatók — mint például a kenyér- és takarmánygabona, burgonya, napraforgó, élőállat és állati termék. Elsősorban és döntően a kötelező beadási rendszernek köszönhető, hogy a rendkívül aszályos 1952-es év után is biztosítani tudtuk az ellátatlanok számára a kenyeret, húst, zsírt — sőt államilag megállapított áron kenyér, zsír jutott még a dolgozó parasztság kevésbbé tehetős rétegének is. Többen feltették már azt a kérdést is, hogy miért alacsonyabbak a beadási árak, mint a szabadpiaci ár. A magyarázat itt az. hogy a beadási és a szabad árak közötti különbözeiét az állam dolgozó népünk közös szükségleteinek kielégítésére, iskolák, kórházak, utak, szülőotthonok és kultúr otthonok építésére, ezen túlmenően a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokra fordítja. Végeredményben a két ár közötti különbözet népünk érdekét szolgálja. Rámutatott arra is Kispál elvtárs. hogy a beadással, a kötelezettségek teljesítésével a munkás-paraszt szövetséget erősítjük, s ebből következik, hogy a beadás teljesítése a dolgozó parasztság személyes érdeke,, Ahogy szüksége van a falunak ekére, boronára, szövetre. csizmára, vagy éppen kerékpárra, ugyanolyan szüksége van a munkásnak, aki ezeket a cikkeket előállítja, húsra, zsírra, kenyérre, tojásra, vagy tejre, Világos, egyszerű kapcsolat ez: alapja egész gazdasági, politikai életünknek. Hogy a város, a munkásosztály, különösen a júniusi határozat óta mennyire segíti a falut. arra álljon néhány példa: ez év első felében 16 ezer darab fogatos ekét küldött a mező- gazdaságnak, több mint négyszer annyit, mint 1953-ban. Morzsolóból csaknem háromszor annyit, répavágóból ötször annyit — s lehetne folytatni tovább a felsorolást, mely mind a munkásosztály segítségét bizonyítja. Igaz. még több kell. A falu dolgozó népe már eddig is tapasztalhatta. hogy csak a munkásosztály segítségével fejlesztheti gazdaságát, emelheti jólétét. Ezért is érdeke, hogy a beadási kötelezettség teljesítésével biztosítsa a munkásosztály élelmi cikkekkel való ellátását. De az is érdeke a falu dolgozó népének, hogy ő maga leplezze le azokat a kulákokat, akik a párt és a kormány intézkedéseivel szembeszegülve, a beadási törvény megszegésével igyekeznek alcadályozni ezeknek az intézkedéseknek sikerét, életszínvonalunk emelését. S a notórius rossz beadó dolgozókat pedig meg kell győznünk, hogy teljesítsék becsülettel állampolgári kötelezettségüket, A párt és az állam minden egyes intézkedése, határozata az egész nép életét teszi szebbé, tehát nemcsak azokét, akik becsülettel teljesítik beadási kötelezettségüket. Éppen ezért a közteher viseléséből is mindenkinek teherbírása szerint kell kivennie részét. Az. aki nem teljesíti beadását, adófizetését, nemcsak az államot károsítja. hanem a becsületes dolgozókat is. mert így államunk a jól beadó dolgozó parasztoknak teherviselésük után kevesebbet tud különböző módon visszajuttatni, mivel az államunknak is kevesebb futott be. Az idei beadási terv jó. Az új begyűjtési rendszerünk beilleszkedik pártunk és kormányunk új gazdaságpolitikájába, elősegíti a mezőgazdaság fejlesztését és biztosítja, hogy dolgozó parasztjaink jó munkájuk eredményeként, beadásuk teljesítése után bőven vihessenek szabadpiacra is terményt — mondotta végezetül Kispál elvtárs. Mindvégig nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták az abasári dolgozó parasztok a beszámolóban elhangzottakat. Még a gyűlés után is sokáig beszédtéma volt az az érthető és sok mindent megvilágosító magyarázat, amelyet az előadó adott arra. hogy miért van szükség az állami begyűjtési rendszerre,
