Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)
1954-08-29 / 68. szám
1954 augusztus 29. vasárnap NÉPÚJSÁG 3 A falu javasolta, a tanács megvalósította... „A helyi tanács végre- hajtóbizottsáqának egyik legfontosabb feladata ... hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a helyi tervezésnek." (Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszédéből.) KÉREM, tessék kimenni — mondta indulatosan az íróasztal mögött ülő férfi. Micsoda népség, lehetetlen őket rendre szoktatni! — állapította meg mérgesen. — Milliószor megmondtam, hogy itt benn ne dohányozzanak, de hiába! A belépő parasztember ujja között szétmorzsolta az égő cigarettát és kiment az ajtón. Újból kopogtatott és belépett, így már igen — mondta elégedetten az íróasztal ura — mondja meg, mit akar? Anyakönyvi kivonatot, a fiamét — kezdte bátortalanul — mert elment a vállalathoz... Ez engem nem érdekel. Mikor született, hol? — pattogott a hivatalos kérdés. Előkerült a vaskos könyv, suhogtak a lapok és a keresett név előbukkant. Tartsa meg így! — és döntve a parasztember kezébe nyomta az anyakönyvet. A kérges kéz reszketni kezdett és a belepislogó hivatalnok észrevette. Még egy könyvet sem tud megtartani! — mondta durván — és kikapta a hatalmas könyvet a paraszt- ember kezéből és úgy az asztalra csapta, hogy a levegőbe ugrottak az asztalon heverő tárgyak. Így készült el egy anyakönyvi kivonat — no nem a felszabadulás előtt tíz évvel, hanem utána öttel, a helyi tanácsok megszületésének másnapján — Maklártályán. Az íróasztal „ideges gazdája”, a tanács akkori titkára volt, aki azt hitte, hogy tovább játsz- hatja a goromba jegyző szerepét. így indult útjára a falu népe körében a tanáccsal kapcsolatban az a felfogás, hogy a „cégtáblát” kicserélték, de ami mögötte van, az a régi. BIZONY innen indultunk «— szakítja meg elbeszélését Maklártálya „elnökasszonya” (így hívja az egész falu). Azt tartottam a legfontosabbnak, hogy kiirtsam az emberekből a tanácstól való idegenkedést, ami nem volt könnyű. Tudtam, hogy tettek kellene!; ehhez Mindennapi apró dolgoknak is nagy jelentőséget tulajdonítottam. Sok tanácsülést tartottunk, míg végre megérkezett az első „alulról jövő kezdeményezés”, amelyre olyan régen vártam. Ez az igazi út 1— gondoltam — és most ha törik, ha szakad, nem szabad csalódniuk az embereknek. A teremtésit ennek a sárnak — mondta Hágen István tanácstag, miközben a kapa- rón letisztította bakancsáról a „telepről” hozott sarat. De miért nem csinálunk mi járdát a telepre? — toldotta meg a gondolatát. Ez motoszkált a fejében a gyűlés ideje alatt is. Járdát kell csinálni — erősítette meg végérvényesen, hiszen úgy kell, mint a falat kenyér. A tanácsülés alatt végiggondolta nem egyszer a javaslatot, szépen akarta előadni, de csak annyi lett belőle, hogy a teleRre járda kéne. A tanácstagok helyeselték az indítványt, de azt is tudták, hogy a helyeslésből még nem lesz .járda. Várták a végrehajtóbizottság döntését. — A járdát, elvtársak, megcsináljuk még az őszön! — szólt az elnökasszony. Utána napokig töprengett a sovány kis számadat fölött, amely megjelölte, hogy mekkora összeg fordítható a járda- karbantartásra. Kőjárdára nem futja sehogysem... A következő tanácsülés meghozta a megoldást: a szegély kő, a közepe ledöngölt salak .. Egy hét múlva 32 vagonból lapátolták ki a salakot, kocsik hordták a tetthelyre — költségvetés nélkül. A salakot a tanács szerezte megszervezte a munkát, a többit a falu egésze adta. A járdacsinálási kedv annyira megnőtt, hogy a „telep” járdái mellett a faluét is kijavították. ÍGY FOLYTATÓDOTT — áll meg néhány pillanatra az elnökasszony. A tanács és a falu viszonya kezdett olyanná válni, amilyennek lennie kell. Attól kezdve, hogy a járda elkészült, folyton jönnek a javaslatok. Kétszáz köbméter kő hever gazdátlanul a maklártályai állomáson. A sáros kerecsendi út lakói azon törik a fejüket, hogy vájjon kié lehet, hogy egy esztendő óta nem történik vele semmi? Meg kell szerezni azt a követ és bekövezni az utcát! Megindult a levelezés. Miskolci Mélyépítő Vállalat- Egri Útfenntartó ... Megyei Tanács... és a kő ma a falué. Semmi kétség, még ez esztendőben köves lesz a kerecsendi út.. . EZ VOLT a közelmúlt. Jelenleg melyek a legfontosabb javaslatok? A legfrissebb az, hogy szervezze meg a tanács a falu dolgozó parasztságának egri kirándulását. Ezzel kapcsolatban .. ; Valaki kopogtat az ajtón és belép. Egy pillanatra megáll, észreveszi, hogy az elnöknél „vendég” van. Tessék csak beljebb jönni, nem zavar — emelkedik fel íróasztala mellől Tóth elvtársnő. A belépő parasztember ügye biztosan halaszthatatlanul sürgős — gondoltam — mert délután öt óra az idő. Azt jöttem megmondani — kezdi — hogy betartottam a szavam. Bevittem azt a pár kilót, amivel még adós voltam ... Res- teltem, hogy délelőtt az elnökasszony ott volt nálam... Szívesen segítenék magának, ha megmondaná, kik azok a párkilós hátralékosok. Egyhez- kettőhöz elmennék, ha jónak látja ... Hát ez kétszeresen derék dolog — mondja örömmel az elnökasszony és kezet nyújt a parasztembernek. Tessék! Ez a legújabb „javaslat”. El kell fogadnia a tanácsnak ezt a segítséget! Azonnal hozom a kimuta.ást! — és átsiet a szomszéd szobába a begyűjtési megbizotthoz. Tóth Jánosné maklártalyai tanácselnök minden túlzás nélkül megállapíthatta augusztus 20-án, alkotmányunk megszületésének ötödik évfordulóján, hogy falujában egymásra talált a tanács és a falu dolgozó népe. Ez pedig semmi kétség: újabb sikerek záloga. Nagy Sándor Nyár vége a kerekharaszti termelőszövetkezetekben A kerekharaszti Béke tsz tagjai nem félnek a munkától. Cukorrépájukat ötször-hatszor megkapálták, s így 220—250, mázsás holdankénti átlagtermést tudnak elérni. Kukoricájukat is szépen megművelték, ezidáig négyszer kapálták. Megkönnyítette a növényápolást az is, hogy négyzetesen ültették a kukoricát. Most a cséplés után még egy kapálást adnak a kukoricájuknak, s a becslés szerint 40—50 mázsa csöves kukoricát takaríthatni!k be egy-egy holdról, A cséplés eredményei is biztatóak. Habár 25—30 százalékos jégkár érte a községet, {gy a termelőszövetkezet tábláit is, mégis búzából holdanként 12 és fél. rozsból 13, ősziárpából 10, tavasziárpából 15 mázsás termést takarítottak be. A tsz tagjai a cséplés megkezdésekor elsőnek az állammal szemben: kötelezettségüket teljesítették, utána a gépállomással szemben fennálló tartozásukat egyenlítették ki. Egy-egy munkaegységre körülbelül 8 kg gabonát tudnak osztani. A tarlóhántást az aratással és a csépléssel egyidőben végezték. Másodvetésű nyári burgonyájuk szépen fejlődik, kukoricájukat már egyszer meg is kapálták. Szép termést takarítanak be a dinnyéből is. melyből holdam Ként Körülbelül egy vagonnal termett. Három hold paro- dicsomjuk is 100 mázsa körül ad holdanként. A helybeli két termelőszövetkezet tagjai a Béke isz eredményei láttán, igyekeznek úgy dolgozni, hogy tagjaiknak olyan jó megélhetést biztosítsanak, mint a Béke tsz-ben. A szövetkezetei a gépállomás dolgozói is szeretik. Szeretnek itt dolgozni, mert jó ellátást kapnak. Matula József vonta- tós. ha naonal más tsz-nek is dolgozik, éjszaka okvetlenül a Béke tsz-nek segít. A szövetkezet tagjai elismeréssel beszélnek Kasziba János cséplőgépkezelőről, aki legjobb munkát végez, ő az első a falubeli cséplőgépkezelők közül. Dicséretet érdemel még Juhász körzeti szerelő, aki mindig a legrövidebb időn belül végzi el a javításokat, s {gy legtöbbet tesz a cséplés zavartalan lebonyolításáért. A községbeli termelőszövetkezetek még nem végeztek a csépléssel, de máris a jövő évi bő termés megalapozására készülnek, hogy az 1955-ös évben az idén elért eredményeiket :s túlszárnyalják. Erdélyi János agronómus Cementgyárainkban Kép a Bélapátfalvi Cementgyárból, ahol az építkezésekhez készül a nélkülözhetetlen cement. Vagonbuktató könnyíti meg a rakodók Cementgyárban. munkáját a Selypi A bányásznap előtt: Decsi Sándor frontbrigádja 146 százalékot ért el A Mátravidéki Szénbánya-1 szati Tröszt dolgozói csatlakozva a tatabányaiak felhívásához augusztus 20-a után a bánván/.napi ,ünnepi-műszak” kezdetén még nagyobb lendületit í. még nagyobb versenykedvvel fogtak munkához. A múlt havi adósság letörleszté- se után az „ünnepi-műszak” második napján kedd reggelre a Tröszt 111.9 százalékra teljesítette napi előirányzatát. Ezzel 2220 tonna szenet küldtek felszínre esedékes havi tervükön felül. Most azért harcolnak, hogy a bányásznap tiszteletére ígért 200Ó tonna terven felüli szenet is maradéktalanul kitermeljék. Hétfőn. röggel 6 órától, kedd reggelig már ebből is 597 tonnát teljestlcLíek. A jó eredmény eléréséből valamennyi frontbrigád kivette részét, melyek közt ismét magasra csapott a verseny lángja. Az első helyet jelenleg a Petőfi-altárón dolgozó Decsi Sándor DISZ-brigádja tartja, melynek tagjai 146 százalékos átlagteljesítménnyel dolgoznak. Utánuk Renicsek István brigádja következik 122 százalékkal, majd Keze Zoltán brigádja 116 százalékkal. ■DÓBAI MARGIT: A KÉT JŐ SZOMSZÉD VERSENYE MINTHA MELEG, baráti kézfogásra nyújtanának kezet egymásnak, úgy nyúlnak ki a faluból a két szomszédos község sűrűlombú eperfával szegélyezett utcáinak karjai. Alig hagyjuk el Boconád tiszta, virágos ágyakkal díszített házaít>-amTkor máris előttünk sorakoznak Taniaméra takaros, kerttel övezeti családi otthonai. ~~K két község lakói — szomszédokhoz illően — jól megértik egymást. Olyanok, mint két gyermekkori pajtás, akik növekedésük, fejlődésük éveitől kezdve ió- ban-rosszban mindig együtt voltak. Az első zsenge fűszálak akkor bújtak ki a földből, a fák még ruhátlanok voltak, amikor a tarnamérai tanácselnök, s néhány dolgozó paraszt elhatározták, hogy a régi. szinte már hagyományossá vált versenyt ez évben is felújítják szomszédjukkal. Megígérték egymásnak, hogy kora tavasztól az esős, sáros, őszi napokba nyúlva, szívből dolgoznak. Év végén azután majd elválik, kinek telik tovább az erejéből — mondották. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK már a tavaszi szántásnál, vetésnél mesemutatkoztak, a nyári növényápolásnál az aratás, cséplés idején pedig mégjobban fokozódtak. Azt. hogy melyik munkában ki a vezető, nehéz feladat voit megállapítani, mert mindig csak egy-két nap különbséggel végezték. Mégis Boconád, már az első napokban élre tört. s elsőképpen ott is a legjobban dolgozó termelési bizottság tagjai. Molnár Ferenc szépen gondozott, jól munkált búza, meg kukorica- földje mellett senki nem ment el szó nélkül, olyan erős. fejlett növényeket nevelt a péti- sóval javított talaj. Egy-két szóra Babus gazdánál is gyakran megálltak az arramenők. mert amig más az első, esetleg második kapálásnál tartott, addig ő mái harmadszor fényesítette kapáját a nagy levelű pocakosodó cukorrépák között.— Nem mai gverek vagyok ám én. tapasztalatból tudom, hogy bő termésre nem számíthatunk, ha a talajt nem készítjük jól elő. meg ha csak néha nézünk ki a határba — mondogatta ilyenkor a falubelieknek. S mivel a többtermés mindannyiüknak érdeke volt, no, meg azt sem akarták, hogy a versenyben elmaradjanak, a falu népe is háromszor kapálta a növényeket. Ha a munkájuk engedte, ellátogattak a tan-icsházához. mert itt tudták meg, hogy állnak a munkával a versenytársnál, meg azt is, hogy a jövőben mi a legfontosabb feladat. Az is előfordult, hogy valamit kérni kellett a tanácstól, ezért munka után is betértek egy pár szóra, beszélgettek egymással a nap eseményeiről. Aratás előtt az utak javítása, meg a hidak rendbehozása volt a legszükségesebb. Mire a gabonatáblák termése mindenütt engedelmesen hajtotta fejét a földre, akkorra az utakat is rendbehozta a falu. készen álltak a behord ásra. A KÖZSÉGBE ELSŐNEK Lövei István és Molnár Ferenc búzával jól megpakolt fogata fordult be. A termelési bizottság tagjai saját munkájuklcal serkentették a többieket. Nem volt szükség további buzdításra, a következő napokon a rakott szekerek egész sora, kora reggeltől sötétedésig, szinte megállás nélkül verte az út porát. Amikor egy-két utcában már minden ház udvaráp ott állt a cséplésre váró kazal, rövid gyűlést tartottak, ahol Deák Sándor, tanácselnök a szemveszteség csökkentéséről — mint a cséplés legfontosabb feladatáról beszélt. Kezébe vett néhánv kalászt, két tenyerével összedörzsölte, s miután elfújta a toklászokat, társai felé mutatta a lapos gabonaszemeket. — Csak úgy tudurik boldogulni, ha összébb vesszük a dobot, akkor nem lesz szemveszteség — mondta a ki nem mondott szavakra szinte feleletül Babus Janos. A csépléssel együtt haladt a beadás is. Amikor befejezték a cséplést — 19-én. — már csak három hátralékos volt a faluban, s azóta meg már bizonyára egy sincs. S most újból a határba járnak, újból növényeket ápolnak: a másodvetést. A község gépállomása nemcsak a tavaszi szántással, meg az egyénieknek kölcsönzött vetőgéppel segített, hanem a lehető legjobban elvégezte a tarlóhántást, meg a másodnövények ültetését is. Abban, hogy a Petőfi tsz ugyancsak büszke lehet másodvetésére, nagy része van a traktoristáknak is. AMÍG BOCONÁD NÉPE nagy szorgalommal dolgozott, bizony nem pihentek ölhetett kézzel a tarnaméraiak sem. — De nem ám — erősíti meg Csintalan József, az elnök. aká gyakran kijnent a határba, hogy körülnézzen a földeken. Néha a szomszédba is átlépett egy-két percre „föld-nézőbe”. Ezért sikerült a nyári munkákban jobb eredményt elérni, mint a tavasszal. Az első versenyértékelés számot adott kétnapos elmaradásukról. Akkor még nem gondoltak arra, hogy ez idő alatt ők is mennyi munkát elvégezhettek volna. Úgy határoztak, hogy a cséplésben, meg a beadásban, bizony elsők lesznek. Boros János és Molnár István termelési bizottsági tagok egymással versenyben hordtak a közös szérűre, mindkettő az első cséplő-beadó akart lenni. De a cséplőgép vezetője „nem rendült velük egy húron“. Kelemen István traktorista gépe sokszor állt hiba miatt. Ha meg ment, gyakran nagyon szórta a szemet, előfordult, hogy le kellett állítani. Ez azután sok bosszúságot okozott a termelőknek, meg az egész községnek, mert gépállás miatt több. mint négy nap kiesésük lett. Boconád ebben a munkában is elhagyta őket. Kelemen István munkakiesését a többi traktorista becsületes, lelkiismeretes munkával igyekezett pótolni. A falu másodvetési tervét határidő előtt teljesíthette. Ahogyan szekérre pakolták a gabonakereszteket, máris ott dübörgött, pöfögött a szántásra kész traktor. Pári Lajos most már nemcsak a 13 mázsás holdankénti búzatermés átlagával, hanem szépen fejlett másodnövényeivel is dicsekedhet. Meg Besenyei Józsefné is. akinek egész nyáron minden veteménye olyan volt. mint a „zöld Duna“. Tarnamérán is befejezéshez közeledik a cséplés. 100 százalékhoz a beadás teljesítése. Itt is előfordult, hogy néhányan csak a beadás esy részét akarták bevinni, nem törődve a törvényességgel. Ezekkel az emberekkel beszélgetni, elképzeléseik helytelenségéről meggyőzni őket nem egy ember feladata volt, hanem a versenyben álló egész falu ügye. Közösen beszélgettek Blahó Mátyással és nem egyszer megemlítették neki a község jövőévi úi ajándékait: a járdát, meg a villanyhálózat bővítését is. Eredményes munkát végeztek, Blahó Mátyás végre belátta, hogv nem is volna közéjük való, ha akarata nem egyezne a „nagy család“ akaratával. SOKAT. NAGYON SOK SZÉPET lehetne még mesélni arról a nemes versengésről, amely a két szomszéd között folyik, s amelynek talán sohasem lesz vége. Minden évben új tervekkel, tapasztalatokkal gazdagodva, újrakezdik, s az évek múlásával, az őszi hónapok egyre magasabb terméseredményekkel zárulnak. Az új kenyér bő termését már most megalapozzák, ami égjük legfontosabb: jól előkészítik a talajt. A boconádi Babus János istállótrágyával megrakott szekere tálán ugyanazon a korahajnali órában indul el a határba, amikor Pári Lajosé. Lehet, hogv azon nap délutánján készíti vetésforgó tervét, földjén Molnár Ferenc, amikor egy községgel odább Ozsvári Kálmán. Hiszen mindkét község lakói egyformán készülnek a verseny utolsó szakaszára, az őszi munkákra. Mindkét helyen vetőmagokat készítenek — több háznál a vetőmag csíráztatására is gondolnak — meghallgatják az agronómus tanácsait: a nyárvégi talajműveléssel együtt szórt szuperfoszfát. nitrogénműtrágya növeli a terméshozamot. Egyformán beszélgetnek a gyors kukoricatörésről, hogy a szár letakarítása után. nyomban előkészíthessék a talajt az új terménynek és a termelés szakszerűségéről is, s úgy határoztak, hogy nem minden növény alá adnak mélyszántást, hiszen az őszi búzának a sekély vagy a középszántás is mee'elelő. NÉHÁNY HÉT MÚLVA közös asztalhoz ülve, a két község dolgozói kezet szorítanak egymással, szeletelnek az új búzából sütött kalácsból és mint a verseny végén szokás, a győztes községnek átadják a jutalmat, a zászlót. De valójában mindketten győztesek lettek, ci ánok, akik újból egy egész évig becsületesen, igyekezettel dolgoztak, akiknél ez esztendőben is oly sok győzelem született; Ezért vívták ki jutalmul népünk megbecsülését, szeretetét.
