Népújság, 1954. augusztus (60-68. szám)
1954-08-19 / 65-66. szám
8 1954 aufrosrtws 20- péntek. Kolacskovszky Lajos. NÉPÚJSÁG A Bükk a magyarok megtérése után még jó ideig egyfor- mán kedvenc búvóhelye nemcsak a bölénynek és a medvének, de az elzüllött tündéreknek, a kiebrudalt sámán kis- isteneknek és a földönfutó táltosoknak is. Nem véletlen dolga, hogy a Vatha-lázadás éppen a Bükk alól a borsodi Vatta községből indult ki (1046). A papok dombján Egerben Olaj- bafőtt szt János temploma immár erős vára az újhitnek, de az Imókőnél (Imakó). előtte a Tarkőnek, vagy például Áldozókőnél, a Bélkő alatt, illetve a Hamuhegyen még mindig pogány módra áldoztak. A pápák persze keserű szemrehányásokat tesznek Eger főpásztorának, amiért fel nem számolják a botrányt a keresztény népek köztársaságában, Európa szívében. A Vatikán haragja használt is! Püspökeink újra hozzáfogtak a lélek- mentéshez, annál is inkább, mert minél több hívó szorong a hívők közös akóljában, annál jobban kölykezik a Péter-fillér. Ezért uj szerzeteseket mozgósítottak a ciszterciek mellé: a pálosokat. A vakbuzgó barátok szinte naponként művelték a bűnbánat csodáit, szúrós vasövet (ci- licium) viseltek a meztelen derekuk körül, reggel és este irgalmatlanul korbácsolták magukat, s hogy levezekeljék az eredendő bűnt, megtagadják testüktől az eleséget, a vizet, a fürdést. Szurtosak, férgesek palának, akár az indiai fakírok, de erényeik illata jószagú tömjénfüst gyanánt emelkedett az ég felé. 4 szellemi fegyvereket a fel- sötárkányi karthauziak szállították a hadakozó szerzetesházak részére. A karthuziakat a nép néma barátoknak nevezte el, mert egész életükön át hallgattak, hogy annál inkább élvezhessék a mennyei intelmeket, s a szent angyalok hárfazenéjét. Csupán a „memento móri“ (emlékezz meg a halálról) szólás volt megengedve, ha két barát összetalálkozott a folyosón. Könyvnyomtatás akkor még nincs; a fohászokat, a misekönyveket, a legendákat lúdtol- lal, ecsettel írták, pingálták a hártyalapokra, illetve pergamenre. s mivel a papír is. a pergamen is méregdrága, a jó atyák a klasszikus latin szövegek százait vakarták ki, hogy a hét bűnbánó zsoltárt, illetve szt. Bernât könyörgését, vagy Aldnus Scotus szentenciáit hetvenszer lemásolhassák. Ezzel persze (a katolikus főtanodák szerint) óriási szolgálatot tettek a magyar középkori irodalomnak. A néma barátok Stibo- rici Stibor telepítette le Fel- sőtárkány határában, a Barátréten. Isten békéje lebeg vala az ottani selyemrét felett, írják az ódon oklevelek, a barátok azért is nevezték el a rétet a Segedeleum-, illetve Nyugodalom-völgyének (Vallis auxilü, sen refrigerü). Ily előzmények után végre megindulhatott a döntő roham a Bükk szíve, a gonoszság mentsvára birtokáért. Vexilla regia prodeunt! királyi zászlók lobognak! Szellemszemekkel nézve, a hegység egy időre óriási csatatérré változott át, hol főkép az árnyak uralkodása idején az ég és a pokol legjobb erői mérték össze képességeiket. Most 02 ördögök sem hagyták ám magukat! Utasok gyanánt nem átaltak bezórgetni a kolostorok kapuján, szállást, élelmet koldulva, a barátok szíves vendéglátását pedig azzal hálálták meg, hogy mérges hitvitákat rögtönöztek. Az ördögfiak olyasféle csik- landó kérdésekkel ostromolták a zárda angyali békéjét, mint például: mit csinált isten, mielőtt a világot megteremtette? Volt-e idő, amikor többet tudott, mint most? Megteheti-e, hogy a kéjnő megint szűzleány legyen? Kit szeressünk jobban, az Atyát-e. a Szentlelket-e? Jézus az oltáriszentségben felöltözve, vagy csupaszon van-e jelen? Keresztelhet-e az ördög érvényesen? Mária ismerte-e vájjon a görög rendhagyó igéket? Ha aztán a jámbor szerzetesek belezavarodtak a válaszadásba, a jövevények rögtön készek a gúnyolódással: — Tipushülyék vagytok! Túlteljesítettétek az abnormátokat. Az angyalok persze nem engedhették zöldágra vergődni az ördögi praktikát, felnyitották az atyák szemeit, azok pedig keresztet vetve az ördögi eszesség fiaira, csúfosan távozni kényszerítették őket. A növendék szerzeteseket az ördögök leginkább szemtelentekintetű nők képében kísértették meg. A holdsugáron ereszkedtek be hozzájuk, kibontották a hajukat, táncoltak, daloltak; nem egyszer produkálták oly jeleneit az érzékiségnek, hogy azok láttára a kéjencek szíve is megdobbant volna. Itt is a keresztvetés használt, s a csábitó nőszemélyek pillanatok alatt mocskos boszorkányokká csúnyultak. így hiúsult meg az ördögök ellenoffenzívája, s a szerzetesek türelme egyre nagyobb teret nyert a küzdelemben. A pogány lelkek mind nagyobb számban fordultak el ördögi pártfogóiktól, sietvén fejüket a szenteltvíz alá tartani. A barátok varázstudománya még a legkonokabb palócokat is megfélemlítette. Azt beszélték, hogy képesek társalogni a füvekkel, a fákkal, meg az erdő vadja ival. Ha keresztet vetnek a kehelyre, melyben a bort méreggel elegyítették, a méreg a kedélyből kígyó alakjában fog eltávozni. Akiket botjukkal illettek gonoszságukért, azok alatt megnyílik a föld és elevenen elnyeli. A püspök is, a pápa is örömmel értesültek az eredményekről. Hanem azért voltak nehézségeik is. A vadonban szanaszét kószáló bölényvadászok, rákászok, sólyommadarászok, favágók, szénégetők, zsindelyfaragók sehogy- sem akartak kötélnek állni. Ezekkel szemben a pálos remeték értek el nagyobb sikereket. Most a pálosrend nem egyszerű szerzetesek gyülekezete, de kimondott remete- szerzet. A rendtagoknak csupán egyrésze lakott a zárdában, a többi (az öregje persze) az erdőn élt, barlangokban, rőzsekunyhókban húzták meg magukat, megosztván fekhelyüket a vadmacskákkal és az erdei siklókkal. A felnémeti remeték felhúzódtak a Nagy-Egedre és mivel új szálláshelyükön sem hanyagolták el klastromuk mennyei védnökének tiszteletét, egyháztörténészeink szerint így ragadt rá az Egyed (—Eged) név a hegyre. Latin okleveleink szerint is: Mon St. Aegidü. A kolostor gondoskodott a remeték táplálásáról, bár, ha isten akarja vala, hollójával is etetheti őket, miként Illés próféta a Kármel vadonjában. A remeték tanításait a vadon fiai, a vadászok, a madarászok annál szívesebben hallgatták. mert a remetének nincs papzsákja, ingyen méri a malasztot. Apránként kialudtak az áldozóhelyek szent tüzei, a táltosok kihaltak. A tündérek, a kisistenek pedig végkép elvesztvén lábuk alól a talajt, vadhattyúk, vadludak képében rendre elhagyták a kereszt diadalának színhelyét, vissza- szálltak Nagy tündérországba, a rég elhagyott őshazába. Az bizony messze van! Oly nagy messzeségre, hogy ha valakinek táltoslova nincsen, míg odaér, három rendbeli hároméves csikaja vénül meg és dől ki alóla, ő maga is megőszül, utóvégre sem érhet el oda, csak a sánta harkály segítségével. A MÚLT SAJTÓJA — A MA TÉNYEI NEMZETI ÚJSÁG, 1923 március 25: , Naponta kilenc egy éven aluli gyermek hal meg Budapesten. * Csak ebben az évben Heves megyében közel kétmillió forintot irányoztak elő anya- és gyermekvédelemre. Ebből 67 ezer forintot fordítottak iskolaegészségügyre. NÉPSZAVA, 1924 március 2. A munka reménytelen só- várgói: 5300-nál több a munkanélküli szervezett vasas. Naponta 60-nal nő a számuk. * Megyénk iparának egyik legnagyobb problémája a munkaerőhiány. Jóformán nincs olyan üzem a megyében, ahol ne volna szükség jó szakmunkásokra, de még egyszerű segédmunkásokra is. Az ország minden részén kint vannak a plakátok: „Jelentkezzetek az építőiparba“. — jelentkezzetek bányásznak“. FRISS ÚJSÁG, 1938 május 19: Folyton sírtak, folyton éhesek voltak, mondta az anya a a budapesti rendőrségen, aki a Dunának akart menni hat apró gyermekével. A hetedik is jelen volt a szívettépő tragédiánál. Az édesanya szive alatt volt jelen. ★ Népi államunk különös megbecsülésben részesíti a több- gyermekes családanyákat. Csak a mi megyénkben ebben az esztendőben 63 többgyermekes anya kapott pénzjutalmat. Kereken 75 ezer forintot nyújtott át kormányunk a sokgyermekes anyáknak és 121-en kaptak magas kormánykitüntetést. ÜJ NEMZEDÉK, 1936 november 18: A Bessenyey-telepen egy rozzant istállóban lakik M. Jánosnc 47 éves asszony, öt apró gyermekével. Az egész család súlyosan fertőző, nyilt TBC-ben szenved... Kiskunhalason a hatósági orvosok tudomása szerint is, minden nyolcadik, tizedik ember tüdő- vészben hal meg. ★ Vándor tüdőszűrő-autó járja a megyét. Tüdőszúrővizs- gálatot végeznek az egri központi intézetben is. Heves megyében csak ebben az esztendőben 57 ezer embert vizsgáltak meg. Intézményes és szervezett harc következtében ma már nem magyar betegség a tüdőbaj. MAGYAR HÍRLAP, 1927 március 20: Villamoskalanznak, Írnoknak, szolgának jelentkeznek diplomás orvosok Csordás Elemér tiszti főorvosnál. ★ Sajnos ebben az esztendőben megyénk csak kevés új orvost kapott, mindössze 10 fiatal orvos kezdte meg munkáját, pedig ennél jóval többre volna szükség. Várják az üzemek, a községek, a rendelőintézetek a népi demokrácia fiatal orvosnemzedékét. NÉPSZAVA, 1930 március 20:A magyar válogatott csapatban. amely a kontinensen az elsők között van, csupán két olyan ökölvívó szerepel, akik rendes körülmények között élnek. Az olasz túra is mutatja, hogy a magyar fiúk éhesen mentek ki. Áz első vacsorán Anconában. az egyik többszörös bajnok válogatott annyit evett, hogy rosszul lett. ★ A magyar sport nagy sikereinek alapja, hogy népi államunk a mi meuyénkben is százezreket áldoz a sportolók életkörülményeinek biztosítására. Egyetlen példa: Kádas, Utassy, Gyergyák hosszú idő óta cd. zötáborban készül a torinói úszó- világbajnokságra. Körzeti pártszervezeteink feikészuitek a munkás-paraszt találkozóra Eger város körzeti pártszervezetei lelkesen készülődtek a munkás-paraszt találkozóra. A 460 dolgozó részére megrendezett közös ebéd után a vendégül látott dolgozókat körzeteink városlátogatásra, közös uzsonnára. megbeszélésekre viszik el. Különösen jól készült a IV-es pártkörzet, ahol augusztus 20-án délutánra pincelátogatást, közös uzsonnát, majd ajándékozást szerveznek. MÓRA FERENC: (Ez a történet csak akkor kedves, ha annak a szavaival mondom el, akitől hallottam. Adom, ahogy kaptam, se hozzá nem teszek, se el nem veszek belőle.) • — HA ÉN most azt kérdezném tőled — kezdte a barátom — hogy öt póknak hány lába van, te azt gondolnád, hogy valami figurásat kérdeztem. Olyasmit, mint a találós mese, hogy „ipádnak, napadnak, hároip papnak, hat kap- pannak hány körme van?“ Pedig az én kérdésem halálosan komoly kérdés. Hiszen mindjárt meglátod, hogy ezen fordul meg a tekintélyem. Aki ebben segítségemre nincs, az maga is részes a tekintélylejá- ratós bűnében, amely oly szomorú ismérve destruktív korunknak. Tegnap délben ugyanis az történt, hogy amint savanyú ábrázatorn odatartottam a kislányom elé, nem az élet megédesítő gyermeki csók talál- homlokomon, hanem ez az alattomos kérdés. — Apukám, hány lába van a póknak? i — Mi közöd hozzá? — bujtattam tudatlanságomat ösztönösen az apai tekintély hangjába. Dicséretemre legyen mondva, a gyerek nincs hozzászokva ehhez a hanghoz, azért virágszeme egyszerre könnybe borult. Pityeregve teszi elém a számtankönyvét. — Tessék apukám. Ebben van a kérdés. * MEGNÉZTEM a könyvet. Schulz Imre művelte az elemi második osztály számára és Kiinda Károly dolgozta át a szerző hátrahagyott jegyzetei szerint. Szép könyv nagyon, dominó-kockák is vannak belerajzolva. Es csakugyan benne van az a kérdés is: öt póknak hány lába van? — Ehhe, ehhe — vett erőt rajtam a köhögés — aztán ez leckére van? — Dehogv, apuka — mondta a gyerek fölényes mosollyal — ezt csak rúzsgai példának adta fő! a tanító néni, mert azt mondta ez nagyon könnyű. Most már mit mondjon ilyenkor a magamfajta enir bér, aki sohasem működött politikai pályán, ennélfogva nagyon ügyefogyottan hazudik? Normális apa azt mondaná: „ejnye, de nagy csacsi vagy te kislányom, hogy még ezt .se tudod“ — aztán mérgesen fölkapná az újságot és amögött törné az eszét, hogy hogy is áll a dolog a pókok lábával. De hát én nem lehetek normális aDa. mert én pedagógusnak készültem valaha s a pedagógia eltörölhetetlen jegyet nyom az ember leikébe, mint a vörös bor a fehér abroszba. — Olvassuk meg, az a legegyszerűbb — mondtam a gyereknek egy háborús államférfi határozottsággal és ezzel billentettem fel családi tekintélyünk európai egyensúlyát. MERT PERSZE, hogy legegyszerűbb volna megolvasni a pók lábát, de hát akkor pók is kellene, legalább egy darab. De hát hol vegyük a pókot? Istenem, hát adjon anyuka, hiszen azért gazdasszony. Nem bánjuk mink, ha akkorka lesz is mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen. Anyuka olyan nagy mester, hogy előbb-utóbb a fiastyúkot is lehozza az égről a mi kedvünkért — könnyebb is az, mint a piacon vásárolni — de pókot ő se tudott adni. — Honnan a pokolbul vegyek én pókot? — nézett körül kétségbeesetten. — Svábbogár nem jó lesz? Felvilágosítottuk, hogy minket a svábbogár végíagviszo- nyai nem érdekelnek. Nekünk pók kell, mert az van előírva. — Talán kérhetnénk a házmesteréktől — orientálódott a gyerek új lehetőségek felé. Vesztére tette, mert az anyja egyszerre olyan lett, mint a baziliszkus. Még csak az kellene, hogy pókot kérjünk kölcsön! Egyszerre tele lenne vele a ház, hogy nekünk még pókunk sincs. Hát hiszen nincs is no, akárhogy cifrázzuk a dolgot. A pincétől a padlásig mindent fölhánytunk, papírkosarat kifordítottunk, kalapskatulyás polcra felmásztunk, függöny- rudakat levertünk, még a frakkomat is megmotoztuk: egy fiapók se sehol. HANEM találtam a sifonér sarkában egy ici-pici kis skatulyát. Arany a teteje, bársony a bélése, az ördög találgassa milyen gyűrűt adtunk el belőle, mikor még volt mit eladni — az bizonyos, hogy ezt az isten is pókistállónak szánta. — Nézd-e — tartom oda a gyerek kisírt szeme elé — ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz. — Nem ér az semmit —« eredt el a könnye megint szegénykémnek. — Nem lesz már minekünk pókunk ebben az életben. Soha meg nem tudhassuk, öt póknak hány lába van. De már erre magamon is erőt vett a keserűség, s alighanem megkérem a jó istent, hogy változtasson pókká, ha vissza nem tart az a meggondolás, hogy ki győz meg engem akkor cipővel? — Megállj, gyermekem — vettem erőt magamon — majd mindjárt kerítek én okos embert. aki megmondja, hány iába van a póknak. Azt én is fölérem ésszel, hogy erre való a lexikon, meg is van nekem a Révai a Mon- Ottó kötetig, de már annyi pénzem nekem nem lesz éle tembe, amennyibe a pókos kötet kerülne. Ezért szorultam az okos könyv helyett okos emberre. NEKIVÁGTAM a világnak — s még azóta nem kerültem haza. Másfél nap óta nem találtam embert, aki biztosan meg tudta volna mondani, hány lába van a póknak, pedig kérdeztem a borbélyomtól, két egyetemi tanártól, egy akadémiai levelezőtagtól és a kerületi rendőrkapitánytól. Mind azt állította, hogy már látott pókot, de egyik se olvasta meg a lábait. Most még a tanfelügyelőt fogom megkérdezni, de attól félek, barátom, soha se fogom többé látni a famíliámat. Azt hiszem, szegény barátom saját tekintélye érdekében attól sem riadt volna vissza, hogy meginterpellálja a kultuszminisztert, van-e tudomása róla, öt pók hány lábbal rendelkezik, de most már nem kerül erre a sor. összeszedtem a tudományomat és megmentvén a kultuszminisztert, barátomat visszasegítettem a családi tüiíhelyhez. 0 már tudja, hány lába van öt póknak. Az olvasó is szeretné tudni, de neki nem árulom el. Járjon utána személyesen és nagy öröme lesz benne, ha érzi, hogy még a vizsgakérdésre is meg tudna felelni a második elemiben.
