Népújság, 1954. július (51-59. szám)
1954-07-11 / 54. szám
T954 július 11. vasárnap. NÉPÜlsXö 5 EGY ELŐADÁS, amely nagyobb közönséget érdemelt volna Lialadó hagyományainkkal ' 1 akarta megismertetni a város dolgozóit az egri színjátszó csoport, amikor bemutatta Kisfaludy Károly „Párt- ütők“ c. darabját és Jókai Mór „Nagyenyedi két fűzfa“ c. elbeszéléséből dramatizált két- felvonásos színdarabot. Mindkét író mestere, művésze volt a szónak, az alakok megformálásának, a meseszövésnek és az általuk elképzelt, megrajzolt alakokat jól megjátszani nem volt könnyű feladat ★ Kisfaludy „Pártátok“ c. darabjával nem kívánunk most itt bővebben foglalkozni, inkább részletesebben a Jókai- darabbal. A magyar szabadságharc ** után, 1853-ban írta Jókai a „Nagyenyedi két fűzfa“ c. elbeszélést. Az elnyomatás nehéz éveiben ezzel a kis elbeszéléssel egy 1704-ben történt hőstettet írt meg. Nagy- enyed a magyar nemzet zivataros éveiben a legtöbb csapást kiállott város Erdélyben. Története sokban hasonlít Eger város történetéhez, csakhogy ebben az időben a fő ellenség nem a török, hanem a labanc volt. Ezek ellen indult harcba a nagyenyedi diákság fűzfahusánggal a kezében. De ahogy az egri védők sem voltak egyedül, ugyanúgy sietett a város segítségére Nagyenyed lakossága, kézművesek és földművesek egyaránt. Nem hiányoztak a nők sem. Az egri •nők hősiességére hivatkozva kértek részt maguknak a város .védelmében. Az elbeszélés a Jókaitól már megszokott romantikus keretben, hazaszeretetre nevelő történetet mond el, tele hősiességgel és szerelemmel. Amikor megverik az ellenséget és a diákok fegyverüket, a fűzfahusángot el akarják dobni, az egyik diák megfogja a másik kezét és ezt mondja: „Ne dobd el Áron, hűséges társ volt, becsületet érdemel. Tűzzük le ide a patak medrébe, a friss fűz megfogan, fává terebélyesedik és emberöltők látják majd felnőni. Szájról szájra száll majd történetünk és az utánunk következők erőt merítenek belőle. S egy napon szabad lesz az ország, addigra ez a két bot öreg fává nő és elregéli majd a nép az erre járóknak, mire is emlékeztet a nagyenyedi két fűzfa“. Ezekkel a szavakkal végződik az elbeszélésből dramatizált színdarab is. Igen! Erőt meríteni, meg* mutatni hőseinket, ez volt a célja Jókainak az elbeszélés megírásával, ez volt a célja a dramatizálóknak és ezzel a céllal tanulta be az egri színjátszócsoport is, A darab rendezőjének, Fink Kálmánnak helyes volt az elgondolása, amikor a könnyebb érthetőség kedvéért még egy képből álló részt írt a Kulcsár István és Pál István által dramatizált egyfelvonásoshoz. Az előképben, amelyben tulajdonképpen kibontakozik a cselekmény, ismerkedünk meg a szereplőkkel: a diákokkal, azok szerelmeivel, a nagytiszteletű Szabó Gerzson profesz- szorral és Nikodémussal, az öreg kollégium aranyszívű, öreg pedellusával. Ennek a képnek megírása feltétlenül hasznára vált a darabnak. A dramatizálásnak persze megvannak a hibái is. Nem tudjuk eléggé figyelemmel kísérni a jellemek fejlődését. Egy elbeszélésnél természetesnek vesszük, hogy kész jellemeket kapunk, mert hisz a rövid terjedelem miatt nincs lehetőség arra, hogy végigkísérjük az alakok fejlődését. A dramatizálok előtt azonban nagy lehetőségek vannak. Az elbeszélésből drámát kell csinálni, lehet, sőt kell élezni az összeütközéseket és itt nemcsak a várost védő diákok és a labancok közti összeütközésre, hanem a professzor maradi felfogására is gondolok. A dramatizálóknak nem feltét- -aitahagyni az évtizedet pc ry elbeszélő- i sen, s anélkül, hogy beleesnének a túlzott modernizálás hibájába, joguk, sőt feladatuk megfelelően átdolgozni egy regényt, vagy elbeszélést. Ez a megfelelő átdolgozás hiányzik ennél az elbeszélésnél is. Amikor a második képben a nagy tiszteletű professzor a fegyvereket megtalálja a diákoknál, így nyilatkozik: „Nekünk a legszigorúbban meg kell őriznünk semlegességünket. Nem ismerem el egyik fél igazságát sem, számomra csak a tudomány igazsága létezik. A mi dolgunk a tudomány hűséges szolgálata“. — „Mit ér a tudomány, ha a császárt szolgálja“ — vágja szemébe az , egyik diák, majd Balassi Bálintra és Zrínyi Miklósra hivatkozik a másik, akik éppen olyan jól forgatták a tollat, mint a kardot a haza védelmében. A professzor álláspontja azonban változatlan, sőt a jelenet végén lefegyverzi a diákokat, sőt meg is fenyegeti, hogy aki fegyvert fog, azt kizáratja a kollégiumból. A következő képben nem találkozunk a professzorrral a színpadon, csak az utolsó jelenetben látjuk viszoht, amikor már leányával együtt a labancok fogságába került. Nem sokat változott, a labanc vezér előtt is semlegességét hangoztatja. S most jön a befejezés, amelyik a dramatizálok hibájából elég gyenge része a darabnak; a diákok megverik a labancokat és kiszabadítják a professzorukat leányával együtt. A professzor itt ugyan elmondja, hogy: „Megvédtétek a várost, fiaim. Örök dicsőségére válik ez a nagyenyedi diákoknak“. De nagyon gyengék és nem elég meggyőzőek ezek a szavak annak a professzornak a szájából, aki a darab elején kiveszi a fegyvert a diákok kezéből és ezzel komoly hibát követ el. Nem arról van szó, hogy a darab végén a profesz- szornak nagy bűnbánó jelenetet kell csinálni, de mégis úgy kellett volna átírni ezt az elbeszélést, hogy a közönség meg legyen győződve arról, hogy egy legközelebbi labanctámadás alkalmával ez a professzor teljesen másképp fog cselekedni. Ö lesz az, aki fegyvert fog adni a diákok kezébe és élére áll a diákok csapatának. Ez a meggyőződés hiányzott, itt kellett volna többet adni a dramatizálóknak. Ehhez jogú K van, s ezzel nem sértették volna Jókai szellemét. A dramatizálásnak másik hibája, hogy a tulajdonképpeni elég rövid cselekményt hozzá- irással együtt két felvonásban és négy képben játsszák. Egy- egy kép nagyon rövid, némelyik 20—25 perces és így alig hogy kibontakozik a cselekmény, máris legördül a függöny. Hosszabban és bővebben kellett volna megírni az egyes felvonásokat. Ez csak hasznára vált volna a darabnak. A rendezés és a szereplők M a legtöbbet tették az előadás sikeréért. Szívből játszottak, lelkesen és jól. Különösen kitűnt a diákok közül Zelelaky, Áron, és Forrai diák alakítója, jó volt a , Lu- Káts diákot alakító Tilles György, a professzort játszó Varga Dénes és leányát alakító Demeter Magda. Jó volt a két labancvezért alakító Pénz Sándor és Bozó István is, bár nekik sokkal gyűlöletesebbeknek kellett volna lenniök, ’óbban meg kellett volna mu- tatniok ezeknek az embereknek miauén aljasságát és embertelenségét. A többi szereplőknek is, Ferenci Évának, Sasváry Klárinak, Dege Mátyásnak, Vülk Józsefnek, Király Lajosnak és a többieknek is nagy részük volt abban, hogy a darabot ilyen előadásban tudták bemutatni. Szép teljesítményt nyújtott, mint rendező is és mint Ä- ' 'lus alakítója, b » ‘gértette és u szereplőkkel a darab mondanivalóját és elképzelését meg is tudták valósítani. Van a rendezésnek azonban egy hibája amelyen lehet javítani. A csa- tajelenetre gondolok itt, amely bizony elég szegényes és valószínűtlen. Az „Egri Csillagok“ jól sikerült nagy csatajelenete után bizony ez elég rosszul festett. A diákok a templom falánál egy lócára állva hadakoztak az elképzelt ellenséggel, s csak itt-ott bukkant fel egy-egy labancfej, a betörési jelenet pedig elég kidolgozatlan volt, s emellett kevesen is voltak. A díszletek is segítették az előadást, érzékeltették a kort, és a cselekmény színhelyét. De hadd szóljunk itt egy technikai hibáról, a hosszú-hosszú szünetekről. Erre vigyázni kell, mert nincs olyan jó előadás, amely kárpótolná a közönséget 25—30 perces felvonásközti szünetekért: Ennyit az írókról, a darab- ról, rendezőről és a szereplőkről. ök megtették a magukét, a függöny felgördülhetett és kezdődhetett az előadás. De most nézzünk szét a függönyön túl, a nézőtéren, a közönség saraiban, s itt bizony nagyon szomorú kép fogad bennünket. Három alkalommal játszották az egri színjátszók azt a két darabot és mindössze 250-en nézték meg. Vasárnap délutáni előadáson pl. 50-en voltak. Vájjon az egri dolgozókat nem érdekli Kisfaludy, vagy Jókai darabja? Vagy nem érdekli a nagysikerű Egri csillagok szereplőgárdájának újabb munkája? — Azt hiszem, hogy a hiba nem itt van, hanem ott, hogy a színjátszócsoport elég gyakran cserél gazdát, a sok bába között elveszik a gyerek. Ennek a hibának már mélyebb gyökerei vannak. Az Egri csillagok jólsikerült előadása után, amikor a csoport a „Karnyónét“ és a „Tűvétevőket“ játszotta, fél ház fogadta a színjátszók játékát és most ez odáig ment, hogy ezen az utóbbi előadáson már nagyon kevesen voltak a nézőtéren. A városi és járási kultúrház vezetői, a városi tanács népművelési dolgozói, akiknek feladatuk a város kulturális életének irányítása és szervezése, nem sokat törődtek a színjátszócsoport munkájával. Közömbös volt nekik, hogy hány ember előtt játszanak a színjátszók. így természetesen nem lehet kultúr- munkát irányítani és szervezni. Ide elsősorban szív kell és szeretni kell azt, amit csinálunk. Szeretni és megbecsülni a kultúrát, de megbecsülni azokat is, akik komoly áldozatot vállalva csinálják. Ezt egyáltalában nem tapasztaljuk a járási kultúrház vezetőjétől, de a városi népműveléstől sem. Az egri színjátszócsoport közel két hónapig tanulta ezt a két darabot. Esténként há rom-négy órahosszat próbáltak. Ez, durván számítva, 3000 munkaórát jelent, társadalmi munkában, a rendes munkaidő elvégzése után. Ez a harminc ember azért csinálja, mert a színpad szerelmese, szeretik a kultúrmunkát, tanulni akarnak és egyben tanítani. 1 oggal tesszük fel a kér dést a kultúrház négy funkcionáriusa és a városi ta nács kultúrmunkásai felé, hogy mit csináltak az előadást megelőző héten, mit tettek azért, hogy harminc ember munkája eredményes legyen? Mit tettek a szervezésért azonkívül, hogy az utolsó napokban 5 százalékra albérletbe kiadták a jegyeket. Lehet, hogy most azt fogják mondani, hogy a csoport patronálását az előadás előtt egy pár nappal a megyei tanács népművelési osztálya átvette. Lehet, de a város területén a kultúrmun- ka szervezése — és ebbe beletartozik a közönség szervezése is — elsősorban a városi tanács és a kultúrház feladata, amelyet azért hoztak létre, hogy kiindulópontja, bázisa legyen a város és járás kultúrmunkájá- nak. Nem egyszerű hanyagságról van itt szó, hanem huzamosabb idő óta elkövetett nemtörődömséggel állunk szemben, amelyen feltétlenül változtatni kell. Felelősségre kell vonni azokat, akik mulasztásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy nevetségessé tették harminc ember munkáját, két klasszikus írónk darabját és általában ezt az egész előadást, amelynek az lett volna a célja, hogy tanítsa és nevelje az embereket, mert a nagyenyedi két fűzfa Gerzson professzorához hasonló, a tudomány és művészet semlegességében bí?ó, politikától félrehúzódó emberrel még sokkal találkozunk a városunkban, A színjátszócsoport persze most nehéz helyzet előtt áll. Munkájuk ilyen lebecsülése után — amely azok részéről mutatkozik meg, akiknek segíteni kellett volna — nehéz ismét talpra állni. De a megkezdett munkát folytatni kell. A „Nagyenyedi két fűzfa" diákjainak a hősiessége lelkesítse alakítóikat _ és a haladó hagyományaink bemutatása mellett most már mutassák meg mai életünket. Tanuljanak az eddigieknél még nagyobb lelkesedéssel és ha egyes kulturfunkcionáriu- sok nem is, de a város dolgozói elismerik és megbecsülik munkájukat. Márkusz László MSZT megyei kultúr- propagandista A szél által ledöntött kukoricát állítja helyre Török Sándor három és fél holdas egri paraszt. Este Hor-iin. A’helyi ész tagja.! fá -adtán, de kodnak le a szekérről: az aratás mellett futotta az ii szoioKoiozesre, tókapazásra is. Semperger Ferenc, a kerecsendl tsz jőszággondozója féltő szeretettel vigyázza a rája bízott süldőket. Ebből lesz a beadás, a pénz, a szabadpiac, — nagy kincs ennyi jószág... A kereskedelem is felkészült a nyári idényre Élelmiszer vonalon komoly feladatok elé állította megyénk szövetkezeti kereskedelmi rendszerét a nyári időszakra történő felkészülés. A kereskedelmi osztály felhívására már az év elején megkezdte a földművesszövetkezeti felvásárló iroda az élelmiszerek és közszükségleti cikkek felvásárlását és annak részbeni tárolását. így az első negyedévről körülbelül 200 hektoliter pálinkát és 2000 kilogramm sonkát, valamint szalonnát sikerült tartalékolni, illetve felvásárolni. A központi készletből ezeket kiegészítve mód van arra. hogy június, július hónapokra — tehát az aratási idényre — megfelelő meny- nyiség állion a mezőgazdaságúm dolgozók szükségleteinek Kielégítésére. Például aratási szalonnából a nyári hónapokra 13 * százalékra biztosítottuk az ellátást, a rnultévit 100 százaléknak alapulvéve. Ennek kiadását a földművesszövetkezeteken keresztül az egri és gyöngyösi húsüzemek biztosítják. A kereskedelmi -Ty a mezőgazdasági oszt " öltve míi. elosztott* k között az aratási szalonnát, amellyel biztosítva lesz az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozók ellátása. Junius hónapban jelentősen fokozódott — a kenyérforg.1 lomnál — a bérsütés és cserekenyér me-nyisége is. Bár az utóbbira a sütőipari vállalatok minőségileg kifogásolható munkája gátlólag hat. Fontos feladata a megyei tanács kereskedelmi osztályának az üdítő italról való gondoskodás is. A falu sörrel való ellátását sikerült biztosítani, ha nem is korlátlan mennyiségben. Ezzel szemben a szódavíz — a szénsavhiány miatt — bizony kevés lesz. A dolgozók több, jobb ellátását szolgálja a megye területén a mozgóbolt. amely működését most kezdi minden faluban az aratás megkezdésével egyidőben. Az állami vendéglátóipar is bekapcsolódik ebbe az ellátási mozgalomba ott, ahol nagyobb szérüskerte- ket létesítenek. A dolgozók ellátására Mr-1 to>iottunk húskonzerv!élesé- j gehst is, küogranmonként 23 í forintos árban. Elegendő meny- nyiségű iparcikk és növényvédőszer is van az üzletekben. Gondoskodott a kereskedelmi osztály a kapa, kaszanyél, sodronyfonat. permetezőgép és az ehhez szükséges alkatrészek megrendeléséről is. Nem lesz hiány az olyan háztartási cikkekből sem, mint a só, paprika, gyufa, dohányáru. Az utóbbiból főleg Kossuth és Munkás cigarettakészlet van nagyobb mennyiségben. A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy az eredmények mellett az élelmiszer- ipari vonalon vannak hiányosságok és hibák is egyik-másik helyen, főleg a sütőipar vonalán. a kenyér minősége körül. Ezeket a hiányosságokat a v. b. határozata alapján rövid idő alatt meg lehet és meg is kell szüntetni. A kereskedelmi szervek munkájának megjavítására hozott határozatok biztosítani fogják a mezőgazda- ~J~' ' ‘k jobb ellátását, Tatai István megyei tanács Atkát augusztus 5-re végezni akar a csépléssel Községünkben, Atkáron az ősziárpa aratása már befejeződött. Elsőnek a Vörös Csillag termelőszövetkezet végezte el, amelynek dolgozói egy nap alatt 25 katasztrális holdat arattak le, tettek rendbe. Dolgozóink vállalták, hogy a kedvező időjárás esetén július 17-én estig befejezik a kalászosok aratását. A Vörös Csillag termelőszövetkezet három, a Kossuth, Alkotmány, Petőfi és a Micsurin tsz-ek pedig öt nap alatt ígérték az aratás elvégzését. Aratással egyidőben a tarlóhántást és a má- sodvet'ési munkákat is végzik. A termelőszövetkezetek, de a község dolgozó parasztjai is közös szérűre pakolnak. A hordás ideje alatt a község fo- gatos igaereje csak hordással foglalkozik. Sietnek a csépléssel, mert augusztus 5-re be akarják fejezni. A községben megbeszélték, hogy a beadást még a cséplőgép alól teljesítik, s július 31-re mindent beadnak. A Micsurin termelőszövetkezet máris megkezdte a termény- beadását, rozsból 20 mázsát, árpából 10 mázsát szállított be, Bodó Antal VB-elnök
