Népújság, 1954. július (51-59. szám)
1954-07-15 / 55. szám
m* Julîu? Ï5. csütörtök. nIpOjsäg 5 Üzemeink a kongresszus határozatainak végrehajtásáért Jó eredményt ért el a Mátravidéki Erőmű, július első dekádjában Július első tíz napjában az üzemeink közötti verseny teljes értékeléséről nem tudunk beszámolni, mert több üzemből nem kaptunk jelentést. A beérkezett néhány üzem eredménye azt mutatja, hogy ipari dolgozóink az augusztus 20-ra tett felajánlásokat részben már eddig is teljesítették. Igen szép eredményt ért el a Mátravidéki Erőmű, az Egri La- katosárugyár és az Egri Dohánygyár, több üzemnek azonban 100 százalékon aluli a teljesítménye. Az üzemek beküldött eredményei szerint a sorrend a következő: 1. Mátravidéki Erőmű 107,6; 2. Egri Lakatosárugyár 105,2; 3. Egri Dohánygyár 102,6; 4. Téglagyári Egyesülés (globális) 98,5; 5. Petőfi altáró 95,6; 6. Selypi Cementgyár klinker- ből 91,7; cementből 86,3; 7. Bélapátfalvi Cementgyár klin- kerből 84,6; cementből 69,5; 8. Egercsehi bánya 76,5 százalékkal, Még többet, még jobbat, még olcsóbban A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt első féléves tervét 106.6 százalékra teljesítette, tehát határidő előtt 10 nappal fejezte be és június 30-ig 52 tonna szenet adott terven felül népgazdaságunknak. Üzemeink között csak a rozsai IX-es akna maradt el a féléves tervteljesítéssel. A széntermelés, a terv túlteljesítése mellett, béralapunkat egyes üzemeinknél túlléptük. A következő félévben ezen a téren is javulást akarunk elérni. Az önköltségcsökkentése is minden vállalat feladata, ezért mi to vábbi munkánkban a mennyiségi termelés mellett, a még jobb minőséget, az energiafelhasználás csökkentését, a munkabérek helyes és pontos f'~etését, béralap túllépések elkerülését és az önköltségcsökkentését tartjuk szem előtt. Anyamegtakarítás céljából a műszaki osztály új anyagnormát dolgozott ki. A faanyag megtakarítás érdekében pedig külön bizottság ellenőrzi a fel- használás gazdaságosságát. Azokat a munkahelyeket, ahol a beépített bányafát úgy tudjuk kibontani, hogy más helyre is felhasználhatok — megjelölték. Vállalatunk az elmúlt félévben minőségi tervét teljesítette, azonban a következő időkben még jobb minőségre törekszünk. A tervezett bővítési munkálatok befejezése, a pala tökéletes kiválogatása előfeltételeinek megteremtése à szén minőségének javulásához vezet. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt dolgozói azon igyekez nek, hogy a kongresszusi troun- kaverseny lendületét még tovább fokozzák, emeljék a termelékenységet és még több és jobb terven felüli szenet adjanak. Baják István igazgató Javul a minőség az Egri Dohánygyárban Az Egri Dohánygyár hosz- szabb ideje a mennyiség mellett minőségi versenyben van több üzemmel, s nem egyszer az értékelés győzelmet, vagy igen szép eredményt hozott, különösen a szivargyártásban. A cigaretta-előkészítő az első félév végére átlagosan 96.7 pontot ért el a minőségben. Ezen a téren valamennyi dolgozó között is élen jár Hegedűs Péter- né, aki július első dekádjában 143.8 százaléka mellett 97.7 és özvepv Bóta Ferencné sztahanovista, aki 149.4 százaléka mellett szintén 97.7 pontot ért el minőségben, A szivarelőkészítő munkájában is igen nagy javulás mutatkozik. Társai A III. negyedévben vy olcsóbban termel Az első félév lezárása üzemeink hathónapos munkájának mérlege volt, amelynek egyik serpenyője megmutatta, hogyan dolgoztak, milyen eredményeket értek el, de a másik oldalon a hibákat hozta felszínre. Legtöbb üzemünkben a minőség, az anyagtakarékosság és a selejt csökkentése követel dolgozóinktól lelkiismeretesebb munkát. Az Egri Bútorgyár már azok közé az üzemek közé tartozik, ahol igen alacsony a selejt. A kongresszus végén az üzem átlagos selejt százaléka 0.23 volt és az új negyedévi felajánlások nagyrésze, mégis a selejt csökkentésével foglalkozik. Az üzem dolgozói együttesen vállalták, hogy az önköltséget félelőtt példamutató Cseh Kálmánná 97.8 és Kelemen Jó- zsefné 97.7 pontos minőségi munkája. A szivargyártási osztályon nagyon fontos az anyagtakarékosság, mivel többnyire külföldi borítékkal dolgoznak. Azonban igen fontos á minőség is, amely ezen az osztályon is megfelelő. Bizonyítja ezt Majoros Sándorné 96.8, Sebestyén Andrásné 96.3 pontos, legutóbbi tíz napos minőségi átlaga. Az Egri Dohánygyár dolgozói az augusztus 20-i alkotmány ünnep tiszteletére is elsősorban a minőség további javítására tettek ígéretet, kevesebb selejttel, az Egri Bútorgyár százalékkal csökkentik, Sebestyén Sándor, enyvező, szakmunkás augusztus 20-ig a makulatúra papír 50 százalékos felhasználását 10 százalékra csökkenti, s enyvből, a kiutalt mennyiségnek csak a felét használja fel. Ezáltal megtakarítja 16 asztal enyvszükségletét, s kifogástalan minőséggel dolgozik. A fényezőbrigád félszázalékos anyagtakarékossági ígéretében annyi denaturált szesz és sellakk megtakarítása szerepel, amely 17 asztal fényezéséhez szükséges. Hasonlóan, minőségi munkára, anyagtakarékosságra tettek , ígéretet Mucsi Imre, Pethő Mátyás, Pócs Mária és Prokai Ferencné dolgozók is. Az erki tanács törődik az állattenyésztéssel Termelőszövetkezeteink és dolgozó parasztjaink jó állattenyésztő munkája nyomán igen sok, értékes állattal gazdagodott népgazdaságunk és emelkedett áz állattenyésztők jövedelme is. Nemcsak az állattenyésztési munkát végzőknek ke1! jól dolgozni, hogy több állati termék, értékes tenyészállatok legyenek, hanem a vezető szerveknek, párt, tanácsi, állattenyésztő állomások dolgozóinak is. Nemcsak a tenyésztés terén kell kijavítani a sok hibát, hanem a takarmányok betakarítál- sánál is éberen kell vigyázni. Sajnos, még mindig látható egy-két helyen, hogy az utak melletti árkok fütermése nincs lekaszálva és a réteken is sokhelyen megvénül az értékes takarmány. J<y tudjuk, a szeszélyes, esős időjárás akadályozta a betakarítást, de sok helyen a nemtörődömség okozta a nagy károkat Nem közömbös az állatainknak, hogy könnyen emészthető, ízletes, vitaminban gazdag szénát esznek, Vagy szakmával egyenértékű kóros, ázott szénát. Tudija jól ezt Erk község tá- nálcsa is. ugyanis idejében igyekszik biztosiiani az apaállatok egészévi takarmányát. Fehér József VB-e'nök, Toldi János mezőgazdasági előadóval személyesen ellenőrzi a kaszálást, behordást, kazalbarakást. Meg is látszik a köizség állat- tenyésztésén, hogy komolyan segítik a vezetők az állattenyésztést. A termelési bizottság tagjai az állattenyésztő állomás dolgozóival karöltve végzik a törzskönyvi ellenőrzés megszervezését. Igen szép és értékes apaállatokkal látta el kormáinyzatunk a községet. Megállapíthatjuk, hogy becsületesen, szeretedéi gondozza őket Nagy Sándor apaállatgondozó. Kocsibafogva jártatja rendszeresen a bikákat és szakszerű gondozással és takarmányozással biztosítja jó kondíciójukat. Nagy örömet okozott a község állattenyésztőinek, hogy a község igazolt származású, törzskönyvezett berkshirei kant kapott, amihez fajtiszta kocákat vásárolnak fel a dolgozó parasztok, s ezeket ' törzskönyvi ellenőrzés alá vették és tenyészállatokat nevelnek. Jól ismerik a törzskönyvi ellenőrzés előnyét, mert régebben is volt a községben ellenőrzés. Nagy segítséget nyújt ez a községnek, mert magas tejhozamú tehéntől származó, törzskönyvi e'lenőrzés alatt lévő. 15—18 hónapos növendék tenyészbikáiért 10—14 ezer forintot is fizet, minőségtől függően, államunk. Jó kezekben van az állat- tenyésztés irányítása, napról« napra több jövedelmet biztosít, de Erk község nem akar megnyugodni az elért eredményeKcn. Éppen ezért versenyre hívja ki az egész megyét, hogy minden talpalatnyi kaszálóról a takarmány kazalba várja a téli fel- használást. Erk község példája nyomán foglalkozzanak tanácsaink az állattenyésztéssel is, mely a dolgozóknak igen nagy jövedelmet jelent. Lakatos Ferenc főállattenyésztő. Kalászba szökkent a rizs Kiskörén Megyénk tiszamentí termelőszövetkezetei az idén mintegy kétszeresére növelte';; a nzsvetés területét. A gabona aratása mellett az 1600 holdas rizsíöldön is «erényen folyik a gyomirtás és a szellőztetés. A termelőszövetkezetek kétszer már gyom- talanftották a rizst és sok helyen harmadszor Is megkezdték a gyomok irtását. A kiskörei Dózsa tsz 150 holdas rizsföldjén háromszor szellőztettek. Csaknem 40 holdon az asszonyok és a DISZ-fiatalok már harmadszor is kitisztították a vetést. A jó munka eredményeképpen szépen fejlődik a rizs a Dóizsa tsz földjén. A vetés egyrészén már megjelentek az első kalászok. A terméskilátások is igen biztatóak. A tavalyi 20—22 mázsás átlagterméssel szemben az idén 27—28 mázsa holdanként! termésre számítanak. Megyénk termelőszövetkezete! az idén mintegy 10.000 mázsával több rizst aratnak le, mint az elmúlt esztendőben. Híradás Gyöngyö§orosziból ENNYI NYÁRI esőre kevés ember emlékszik a faluban. Nincs hét, hogy kisebb-nagyobb záporeső ne essen, sokszor még naponta is. Van közben-közben olyan felhőszakadás forma is, Mindez jót tesz a kapásoknak, nagyra nevelte a lóheréket, dús, sokhelyen megdőlt a gabona, de már elég lenne a „jóból”. Bár Orosziban ugyancsak igyekeztek a szénahordással, ment a munka vasárnap is, csakhogy kazalba kerüljön a jószágok téli élelme. A legtöbb gazdának sikerült is esőmentes takarmányt össze raknia. Mondta is Besze Pali bácsi a legközelebbi esős napon: — De jó! jártam, hogy igyekeztem a herehordással, nagy szerencse, hogy ezt a hetet ki fogtuk eső nélkül. a Lehet mondani: mindenki dolgozott és ma is dolgozik kétszeres erővel. A szőlőkben sárban is permeteznek, kötöznek, védik, mentik a termést. S nagyobb részük sikerrel. Egy-két hanyagabb termelő viszont, vakarja a fejét, hajtogatja, hogy az első permetezéssel ugrasztottá el a termést, „késtem és most felekörül elvitte a „fenerosszpo- ra”. AZ UTÓBBI HETEKBEN és napokban nagy hajsza indult meg az erősen szaporodó és növekvő gyomok ellen is. A község apraja-nagyja kint volt a határban, megfeszített erővel irtotta a felkapott dudvát. A nagy szorgalom meg is látszik a szőlőkön, kukoricákon: kevés az olyan föld, ahol a gyom lenne a gazda. Csodálatos a parasztember igyekezete, munkabírása, ha kedve van a földhöz, ha érdemes harcot vívni a nagyobb termésért. Mert most úgy látják érdemes. A hároméves begyűjtési könyvecske minden dolgozó parasztot meggyőzött arról és megnyugtatott afelől, hogy a párt állja a szavát és hogy a lecsök- kentett, három évre lerögzített beszolgáltatás és egyéb kedvezmények után valóban kisütött a nap a mezőgazdasági termelők fölött. Gál István középparaszt mondja: — Nem haragudtam én azelőtt se a rendszerre, — hisz a miénk volna, utóvégre, csak egy ' ••si; mérges , oltam a beszorzások jniátt. Most már a kedvem is megjött. Igen, megjött a kedve a dolgozó parasztoknak, amit nem csupán a lankadatlan munkaaka- rat mutat meg, hanem az is, hogy 87 dolgozó tett vállalást arra, hogy sertésbeszolgáltatását előre teljesíti, s eddig ennek már 64-en eleget is tettek emberül, becsületből. Ezért áll a község 312 százalékra ebben a fontos beadási cikkben és második a járásban. Versenyközségünk Gyöngyös- sólymos csupán 22 százalékkal előzött meg ezen a téren bennünket és bekerült az ország tíz legjobb községe közé. „NEM HARAGSZIK” a gyöngyösoroszi dolgozó paraszt erre a „rendszerre”, hiszen akkor nem vállalnák már vagy 60-an, hogy terménybeadásuknak határidő előtt eleget tesznek, mert tudják, hogy érdemes jó beadónak lenni. Ezt mondja többek között Tóth Aladárné is, akinek a veje termelőbizottsági tag. s aki sertésbeadásáért annyi kukoricakedvezményt kapott, hogy meghaladta beadási kötelezettségét, így 50 kg kukoricakiutalása van. Mondta is boldogan: — Sohse hittem volna, hogy még én kapjak a gyűjtőből visz- sza kukoricát. Igaza volt a ve- jemnek, amikor azt mondta, hogy jól járok, ha most adom be a disznót. A Február 24 tsz még jobban járt, mert ők nemcsak az összes húsbeadásukat teljesítették azel- ső negyedévben, hanem összes takarmánygabona és kukorica beszolgáltatásuk helyett is sertéseket adtak be, így minden termésük megmarad. Persze, vannak kellemetlenségek is, kicsik-nagyok epfaránt. Nagy, hogy akkor is esik, amikor nem kellene, hátráltatja a munkát. Az sem kicsi, hogy a permetezőgépekhez nem lehet szelepgumit kapni. Miért nem? — kérdezik a gyöngyösoroszi dolgozók, akik mezítláb, feltűrt nadrágszárral dolgoznak a péppé ázott szőlőben, valóban „állják a sarat” a munka, a termelés frontján. AZ IS KELLEMETLEN dolog, hogy szikvizgíyár van ugyan a községben, de szikvíz ritkán, akkor sem jut mindenkinek. Nincs elég üveg, nincs szénsav elegendő — panaszkodik a gyártó. A gyöngyösi földművesszö- vetkezet nem gondoskodik róla. Az sem kellemes dolog, amikor az emberfia, vagy lánya sietne Gyöngyösre dolgát-baját intézni, az autóbusz pedig, vagy inkább a kalauz lehagyja, pedig még befért volna a kocsiba. Mehet gyalog; ha tudta volna, hogy így jár, előbb elindult volna. Az .építkezéstől a munkásokat szállító buszok pedig üresen robognak el melletter semmi pénzért nem veszik fel a „polgárt” .mondván, hogy azok részére külön járat van, így az ellenőr, úgy az ellenőr stb. Ki ne bosszankodna, amikor minden perc drága, ami a mezei munkából kiesik? £ sok esőbe beletörődnek a dolgozok, de a többi kei’emetlen séget megszüntetni igenis lehetne: emberek csinálják, vagy inkább nem csinálják dolgozótársaik keserítésére. Pedig nem kellene hozzá más, mint egy kis jóakarat. Például idejében gondoskodni elegendő szelepgumiról, ellátni „üzemanyaggal” a szik- vízgyárat. Két-három személyt nem lehagyni a buszról, vagy ha többen lemaradtak, kiadni nekik a jegyet és felszállítani őket az ugyanakkor induló üres „üzemi” buszra, mint ahogy egyik-másik kalauz már megtette. CSAK HAT nem minden ember egyforma. Az egyik, a dolgozó gyöngyösoroszi paraszt állja a sarat, hősiesen küzd a többtermésért, viszont a bürokraták közönyösen, félvállról veszik a dolgozókat, Vájjon meddig? Molnár Lajos SZÉP MEGYÉNK SZÉP TAJAIN Tiszamenti emberek ii. A tiszai a tetthelyen lehet találkozni. A Tiszaparttói többszáz méte:re úgy naplemente után a h'.a'- mas nyárfák sűrű koronája éjjellé sötétíti az, alkonyatot Annyi a béka, a tücsök, a szúnyog, hogy talán hangorgiájuk Tezegteti a fák levelét. A levegőben érik a harmat illata, vhogy lépeget az ember a kis gya'ogúton Nagy János halásztanvája felé. A ho'd sarlója közben lecsúszött az égről egészen besötétedik. A la'u alszik már, de Nagy Jánosnak ez az ébrenlét-ideje. Lá!m, most sincs a tanyáján. Most, az éjszaka kezdetén rakja le a varsákat, hogy a hajnalon összeszedje. Nagyon meglepődik, amikor hazaér és meglátja éjjeli vendégét. Hozzászokott az éj idézéshez, amint látom. Falatozni kezd és beszél a régi és a mai faalászéletrök halásszal ■— hz apám is halászembcr voU én is az vagyok kisgyerek- korem óta. — Miért éppen halász lett? — kérdem. — Mi a szép a munkájában? — Hosszas gondolkozás után kérdéssel válaszol: — Hát lettem volna cseléd? Világéletemben szabad ember szeretieni volna lenni. Ez a mészetem. Mögöttem ne álljon az Ispán. A régi rosszról beszél és azt bizonygatja, hogy ez a foglalkozás való neki. Egyre- málsra kell cigarettára gyújtani mert másként megennék a szúnyogok. Ezelőtt úgy volt, hogy ® Tisza egy-egy szakaszának volt egy föbérlője, az aztán tovább osztogatta szakaszonként a folyót a halászoknak. — Bér'etet fizettünk — magyarázza. — A bérlő ’s halászott, méghozzá akkor, amikor legjobb volt a fogás és „lefölözte” a vizet. Ez pedüg nem volt a megállapodásiján, de hát mit tehettünk? A bérletet negyedévenként meg kellett fizetni. Egyszer nem tudtam fizetni, halasztást kértem, de nem kaptam. El kellett adni a tehenem, pedig nem tudtuk nélkülözni... Sáros, mocskos foglalkozás ez a miénk, de. én nem cserélném el mással! Halász leszek, amíg élek! — Rácsavarodik a beszéd a mai életre. — En is szövetkezeti tag vagyok álm — és ezt úgy mondja hogy érezzem, hogy nem maradi ember a tiszai halász. Az összefogásból ezármazó előnyöket ők is hamar meglátták. Nyolcvan- három tagja van a füredi Ha lászszövetkezetnek. Szabadon halásznak a szövetkezet tagj"i, így Nagy János is. Nem kell kínlódnia többet a főbérlő urakkal. Elmondja, hogy 12 mázsa ha! a „norma” — ennyit kell egy évben kifognia. Ennek 40 százaléka a szövetkezeté, a többivel maga rendelkezik. — Hát hol itt a szövetkezés előnye? —' szólok közbe. Azonnal megmagyarázza. — Régen a felszerelést csak nagy kínnal tudtuk megszerezni. Magunk csináljuk a szerszámainkat. A szövetkezet bőven ellát kenderáruval, amelyből a hálót kötjük. A gyengébben ál'ló halászokat felkarolja. Eddig, ebben az esztendőben 70 ezer forint az, ami összegyűlt A hajóvezető pici ablaka még világít. A sötétben szemlélve olyan ez a hajóra épített kis házikó, mint a mesék tündéreinek szálláshelye. Az ötventonnás „Jégmadár” egybeolvad a parttal. Nehéz megtalálni a rávezető pallót. Picike kis szobába kerülök. Itt él feleségével a hajó vezetője, ebben a picike kis szobában, l^eglepőáöm mert szőnyegét látok, .ágyat, könyvespolcot, rádiót. és kiosztásra vár. A szövetkezet segít minket és nekünk becsületesnek keli lenni, nem szabad „zúgban” halászni. — Még egy kedves halásztörténelre 'ettem volna kíváncsi. De Nagy János azt mondja: — Az én életemben nem voltak nagy dolgok. Éltem és dolgoztam, mint sok ember. Mázsás halat se fogtam, csak egyszer egy 28 kilósat... — Az idő bizony eljárt beszélgetés közben és nem zavarhattam tovább Nagy Jánost, ezt az egyszerűségében nagyszerű embert. Még megmutatta, hogy merre menjek a parton, hogy a hajóhoz érjek, araelv szerencsére a közelben kötött ki. kabinjának A hajó vezetője 1937 óta jár a Tisza hátán Záhonytól Szegedig. — Hogyan élnek? — teszem fel hamarosan a kérdést. — Utazunk és dolgozunk, ebből áll az életűnk — kapom meg a kurta választ. — Hát akkor nem egyéb tiszta unalomnál! Jó! számítottam, hogy ezzel kiugratom a nyulat a bokorból, mert a hajóvezető ezen „felháborodik" te beszélni kezd arról, hogy nincs szebb az ő foglalkozásánál, mert az a havonként megtett 25 ezer kilométeres út tele van élménnyel. Anyagilag sem lebecsülendő foglalkozás: 2200 forint havonta a vezető fizetése- Csirkecsipogás üti meg kintről a fülem. Előbb azt hittem, rosz- szul hallok. Pedig nem, szép nagy csirkék kuporognak itt egy kis ketrecben. Itt laknak a hajón és oly szelídek, mint a galambok. Mindegyiknek neve van és ért is róla. így szórakozik a tiszai hálós... — Ami a foglalkozást illeti — hozza elő megint ezt a kérdést a hajóvezető — nekem az a véleményem, hogy mindegyik szép, ha van az ember előtt lehetőség és kedvére kidolgozhatja magát. — Igazat adtam neki és elköszöntem. A mi beszélgetésünk véget ér, de a békáiké, tücskéké, szúnyogoké hajnalig tart... A költő, Ady Endre jutott eszembe. A tiszai táj ma nem félemberek számára készült szégyenkaloda, ahol lenvesfék a szárnyakat és az esték halottasak. Egész emberek élnek ma a Tisza körül, akik hatalmas szárnyakat kaptak és ezt a szárnvat nem nyesheti le semilyen hatalom többé. A’agy Sándor
