Népújság, 1954. május (34-42. szám)

1954-05-16 / 38. szám

1934 május 16. vasárnap

NÉPÚJSÁG

5

BESZÉLGETÉS KRIZSAJWÍK BÁLLAL*

a 219 mnnkaegTsrg Inlajtlonosával

tés- és vágómarhabeadásun- kat. Tejből majdnem kétszer- annyit adtunk be, mint kellett volna. Ez is erőnket bizonyítja s azt. hogy még ezek- után is nyugodtan gondolhatunk az előlegosztásra.

— Elegendő-e az előleg? Mire szokták felhasználni?

— Nincs panasz rá annah, aki becsületesen dolgozik. Hűi András, Drahos Miklós, Varga Istvánné és a többi szorgalmas tag sem panaszkodhat. Jó magam se- Feleségemmel együtt 1617 forintot kaptam, a hónap végén még ugyanennyit kapunk. Ha a következő előleget megkapjuk, megvásárolhatjuk a családiházat. az előlegből és az őszi jövedelem egyrészéből. Ha előleg nem lett volna, várhatnánk őszig, míg pénzt kapunk. Persze, nem mindenki erre költi pénzét, van, aki ruhát, kerékpárt, vagy rádiót vesz, vagy a házkörüli kiadásokra szánja az előleget. Az asszonyok nem is panaszkodnak azóta. Ha valaki megszorul pénz dolgában, a közösség kisegíti. Szép dolog ez. mikor már közösségünk ilyen barátian segíti bajbajutott tagjait.

BESZÉLGETNÉNK még tovább, de nem engedi az idő. Elvonultak a felhők. egyre kevesebb ember marad az irodában. Krizsanyik is indul az épülő kukoricagóré felé, hogy az építkezésben segédkezzen Az időt ki kell használni — mondja — dologra hát!

Kovács Endre

Kiskörén...

Vízvezető csatornákat építenek a dolgozó parasztok. ★ ★ ★

Már víz öntözi a rizsföideket

Éneklő ifjúság hangversenye Egerben

— KATJKAM. délben nem

megyek haza, hátha eláll az eső és dolgozhatunk valamit •— szóit feleségéhez a viharkabátos. pirospozsgás fiatalember, miközben az időt kémlelve nézett ki a verpeléti Dózsa tsz irodájának ablakán. Nem sok jót láthatott. A komor esőfelhők egymásbaka- paszkodva takarták el a nap elől a melegre éhes búzatáblákat, a bomladozó rügyeket. A nézelődés eredménye nem bíztatta, így’ hát nagy mérgesen visszafordult, s csak úgy magának mondta.

— Ilyen májust sem láttam még. mintha dézsából öntenék, úgy esik mindennap, a meleg meg sehol. Itt volna a szőlő- kapálás. a cukorrépasarabolás ideje, s itt kell ülni naphosz- szat munka nélkül.

Ez bizpny nagy bosszúság Krizsanyik Pálnak, mert ő méltatlankodik most a rossz idő miatt. Szép terveit veszélyezteti ez a pocsék idő. Még a tavasz elején elhatározta, hogy ezévben legalább 630— 700 munkaegységet teljesít feleségével, nehogy szégyent valljon a többiek előtt kommunista létére.

No, azért nem kell félni. Az alap megvan hozzá. Már eddig 219 munkaegység van bejegyezve a nyilvántartási könyvébe, felesége is szépen dolgozott, ezt bizonyítja 112 munkaegysége is. Tehát a fele már megvan, s még ezután jön a munka java. A növény- ápolás, aratás, betakarítás. A Krizsanyik-házaspár igyekezete nem lesz hiábavaló. Ösz- szel duzzadó zsákok, teli hordók dicsérik majd szorgalmukat.

NEM KÖNNYEN szaporodnak ezek a munkaegységek. Sokszor kell érte felkelni, sokat kell érte lehajolni, cipe- kedni. Krizsanyikék is megdolgoztak érte. Ősszel, a betakarításnál, télen, mikor nem volt fogatos, a lovaknál. Mindenütt, ahol csak szükség volt a munkáskézre, ahol példát kellett, mutatni. Merj erre, is szükség volt. A tavasszal senki se akart műtrágyát szórni, azt mondták, magas a hét hold norma, nem lehet keresni. Krizsanyik Pál, az újsütetű munkacsapatvezető elsőnek kezdte meg a szórást. Naponta 10—17 holdat is beszórt műtrágyával, s mikor a többiek előtt bebizonyította, hogy ezzel lehet a legtöbb munkaegységet teljesíteni,

csapatostól jöttek az emberek.

Volt olyan nap, hogy három munkaegységgel is közelebb ért ígérete teljesítéséhez Ez volt a kezdet. Most már nem kell nógatni az embereket. Mindenki igyekszik elvégezni a munkáját, sőt igen helyesen, az egyéniekkel összefogva végzik a növényápolást, hogy idejében kész legyenek. Szólnak a rokonoknak és együtt munkálják meg a szövetkezeti földet. Utána a szövetkezeti tagok mennek segíteni. Ez a kölcsönös segítés igen helyes, mert így gyorsabban megy a munka és közelebb kerül egymáshoz a szövetkezeti tag és az egyénileg dolgozó paraszt.

— A munkacsapat tagjai megértik epvmást. a legjobban dolgozó Kiss Miklós, Búrom István. Cipó Gizella és Pál kovács Mihályné példája nyomán a munkacsapat tagjai felszólítás nélkül járnak dolgozni, nem adnak okot a falubelieknek. hogy pletvkázza- nak rólunk, hogy lusták, hogy hanyagul végzik munkájukat — mondja örömmel Krizsanyik Pál. s még jobban felderül az arca, mikor arra a kérdésre felel: lát.ia-e már ezévi munkájának gyümölcsét?

— HOGY LATOM-E? Innét az ablakból is meg lehet különböztetni a szőlőnket a többiekétől. Nézzék, milyen katonás sorok milyen rendbeszedett táblák. Vagy a búzát inkább? Lehet a cukorrépát is, melyet már felerészben meg- saraboltunk. Valamennyi jó termést Ígér.

De máskép is hasznát látom a munkámnak. Kicsit élőbbről kell kezdenem, talán onnan, mikor néhány társammal megalakítottuk a csoportot. Legtöbbje napszámos volt azelőtt. Én cseléd is, napszámos is voltam, tudtam, hogy a szövetkezetben csak jobbra fordulhat életem. Nem is tévedtem.

Már az első évben 28 forint értékű terményt kaptunk munkaegységenként. Az ősz- szel már 58 forintot ért az egy munkaegységre ésö termés. De mégis sántított valami. Az asszonyok mindig azt hajtogatták, miért egyszerre kapjuk a fizetést, miért nem kapunk évközben is előleget. Mi tagadás, igazuk volt. De a csoport nem volt elég erős ahhoz. hogy évközben is pénzt adjon tagjainak. Tavaly is egész évben dolgoztunk a feleségemmel együtt, sokszor még az anyós is segített, de csak év végén láttuk gyümölcsét. De akkor aztán igazán. Közel 10.000 forint, öt és fél hektó bor, búza, árpa és még egy csomó más termény került haza zárszámadáskor.

— Az idén hogy segítettek az asszonyok jogos panaszán?

— Úgy. hogy az ősszel félretettünk 100 hektó elsőrendű bort. fehér muskotályt és riz- linget. Most adtuk el — a falubeliek el se hiszik. 33 forintért átlagban. Volt, amelyikért 40 forinton felül fizetett a borforgalmi. Nemsokára külföldre is eljut a verpeléti Dózsa tsz bora, ott is megismerik a híres szövetkezet szorgalmas szőlőtermelőit. Ebből aztán jutott előlegre. Több mint 64.000 forint. Ez volt az első előlegosztás. Az új tagok nyolc forintot kaptak egy- egy munkaegységre. Még e hónap végén újból osztunk előleget, szintén a bor árából, így megy ez nálunk ezután. Aratás után a gyapjú árát osztjuk szét, egész évben lesz pénzük a szövetkezeti tagoknak.

— ÉS A NÉPPEL, az állammal szemben hogyan teljesítette kötelességét a tsz?

— Elég jól. Amint az előbb is említettem, nem az állam pénzéből osztottuk az előleget. Addig, míg nem rendeztük beadásunkat, szó sem esett az előlegosztásról. Beadásunkat idejekorán teljesítettük, majdnem egészévi tojás-, serA hevesmegyei békebizottság ‘a városi oktatási osztállyal együtt ma délelőtt ..Éneklő ifjúság’ címmel hangversenyt rendez az egri járási kultúr- házban.

Ez alkalommal a megyéből öszegyűlnek az általános- és középiskolai kórusok, zenekarok. hogy bemutassák iskolájuk zenei tudását. „Minden nemzet a maga nvelvén lett tudós, de idegenen sohasem..

— írta Bessenyei György a magyar nemzeti műveltség úttörője. Az éneklő ifjúsági hangverseny ennek a mondásnak a jegyében állította össze műsorát. A mi zenei anyanyelvűnk, a magyar népdal képezi énekoktatásunk gerincét. Bartók és Kodály ösz- szegyüjtölt népdalkincseiből a legjavát nyújtjuk növendékeinknek. Az optimizmus, a haza, a nép iránti szeretet, a szabadság iránti ragaszkodás él ezekben a dalokban. Saját népzenénk mellett értékes szemelvényeket adunk a szomszéd népek dalkincseiből is. A népi demokráciák legújabb dalaiban a szocialista erkölcs eszméi, a béke megvédésének gondolata, a baráti együttműködés nyer mély kifejezést.

Iskolái énekoktatásunk célja az. hogy’ tanulóink megismerjék nagy klasszikusainkat is. Ahhoz, hogy a ma zenéjét

megértessük növendékeinkkel, vissza kell térnünk a régi korok haladó szellemű mestereinek zenéjéhez. Ezek jelentősen

formálják zenei ízlésüket s utat nyitnak a jó hangszeres muzsikához.

Az iskolai énektanítás nagymértékben hozzájárult a növendékek képességeinek -fejlesztéséhez, gazdagításához. Tanulóink a szöveges énekek révén dallamban és versben bőséges érték birtokába jutnak. A közös éneklésnek, zenélésnek a szociális érzés mélyítő hatása felmérhetetlen. Az éneklés az iskola társadalmában tudatos fegyelemre nevel. Az egymáshoz való alkalmazkodás, az önfegyelmező erőn kívül a felelősségérzést is hatékony módom neveli. Az esztétikai nevelés arra törekszik, hogy a gyermekek képességeit kifejlessze a természet szépségeinek megismerésével, s azt közelhozza a gyermek játékához, munkájához, mindennap^ életéhez,

Ezek a felsorolt célkitűzések az „Éneklő ifjúság“ hangver- senyén bizonyosodnak be, ez a hangverseny a békehónap megnyitásának első ünnepe, az ifjúság nagy találkozója a béke, a vidámság, a zene jegyében zajlik le.

Korsós Nándor

énekszak-felügyelő.

vxxjocxxx»coooocooooooocxx)oooocicKXK»o<X)ocxx»ooooooooocxxx)ooooooooooooooc>oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

MILKÓ ISTVÁN TANÍTÓ

K

ét ESZTENDŐVEL ezelőtt, egy őszelejei délelőtt, magas, göndör, szőkehajú legényember bandukolt az Eger- szóiáíra. vezető országúton.

Időnként meg-rnegállt. megtörölve izzadó homlokát, kedv telve nézte a vidéket, melyet lágy sárga színbe öltöztetett a közelgő ősz. Mélyen magába szívta az érett szőlő illatától terhes levegőt, aztán fütyürészve. panyó- kára vetett kabáttal tovább ballagott a felfelé kanyargó országúton. Az út hirtelen leeresz-. kedett a völgybe, majd élesen felszökött a magasba, mint a hullámvasút. Miikő István tanító szétvetett lábakkal megállt a. dombtetőn, úgy nézte az elébe táruló képet.

— Szép kis falu ... és mennyi fa... — mormogta maga elé. Egerszólát, mint valami kis. liliputi játékfalu, úgy feküdt lába előtt a kerek völgyben. Úgy érezte, lia megmozdul, egyszerűen rálép és eltapossa a piros- cseréptetős házakat, akaratlanul is kidönti a fákat, eltapossa a kicsiny, nagyon kicsiny hófehér

kacsákat, libákat lenn a falu utcáin. Megbabonázva nézte a festői képet: körös-körül mindé nütt sárgás-barna, meredek, hegynek beillő dombok, s középen. félösen megbújva a maroknyi falu.

— Adjisfen jónapof. Hozzánk

igyekszik? — zavarta meg nézelődésében egy öreges férfihang. Hátranézett: barátságos

szemek vizsgálgatták, s a köszönő megbillentette kalapját is.

— Igen. ide 'Szólátra. Maga idevalósi bácsikám?

— Én-e? Én aztán igen.

— Azt hiszem, most már én is idevalósi leszek. Idehelyezlek tanítónak magukhoz . ..

— No, akkor meg éppen Isten hozta — örvendezett az öreg, s megindultak egymás mellett beszélgetve, lefelé a faluba vezető úton.

ÏGY ÉRKEZFTT meg 1932 szeptemberében Mi!kó István 24 éves tanító Egerszó- látra. Mi történt két év alatt? — nehéz volna azt mind elmon- rian’. A falusi faní'ó é'eíe nelmz és küzdelmes és tán épp ezért nagyon szép is. Minden falusi pedagógus küldetésben van. s ahogy küldetését teljesíti, úgy segíti a falu fejlődését, az értelem virágnvilásáf, az igazság megismerését.

Milkt) István jó munkát végzett. Nem kell ide semmiféle jelző, hogy milyet: jó munkát. Most kap,ta meg a „Szocialista Munkáért” érdemérmet, most írta még csak meg levelét szüleinek. Szombathelyre, hogv értesítse őket a nagy örömről, — tegnap történt mindez, de máris új terveken töri a fejét. A régi iskola igazgatói szobájában beszélgettünk az elszaladt két esztendőről, meg az új tervekről. Sokáig gondolkodtam, hogyan is írjam meg ezt a beszélgetést, hogy visszaadjam mindazt, ami a két év alatt történt. Aztán rájöttem: beszéljen ö, mondja csak e! a legilletékesebb — Milkó István — a két esztendő történetét. Milkó elmondta, én leírtam, mostmár csak az olvasókon a sor.

J^EM HOSSZ17 IDŐ két esztendő, mégis úgy érzem, mintha évek, évtizedek óta laknék ebben a falucskában. Megszoktam, megszerettem az embereket, s úgy érzem, ők is megszerettek engem. Különösen a fiatalok azok, akikkel együtt élem életem, akiknek minden baját, örömét ismerem.

Nagyon szeretem a gyerekeket, értek is a nyelvükön, hisz ezért is lettem tanító. Éppen azért érthető, hogy amikor idekerültem a községbe — a tanítás már megkezdődött —- igyekeztem rögtön megbarátkozni az ifjúsággal. Nem nehéz ez, csak meg kel! találni a szívükhöz vezető utat. S ez itt, mint azt hiszem sok más helyen is, — a sport volt. A községben volt valamiféle labdarúgócsapat, de az akkori DlSZ-vezetö- ség nem sokat törődött vele, így inkább a „rugdosok baráti köre” lett belőle. Néhány nap után. mikor már egy kicsit körülnéztem a községben, e!men- tem a DISZ-be is. Beszélgettünk ott is, másutt is a fiatalokkal, míg végül megkockáztathattam a kérést: vegyenek fel a labdarúgócsapatba. Soha nem szeret tem focizni, inkább kosaraztam, vagy kézilabdázíam. debá>‘ más út nem volt a közeledéshez.

örömmel fogadtak, s néhány nap múlva már „vizsgáznom” is kellett. Verpelétre mentünk mérkőzésre. Esős. hűvös idő volt. — emlékszem. Fáradtak is voltunk, mire odaértünk, ki is kaptunk vagy 3:2-re. Igyekeztem szívvel-lélekkel játszani, s a vereség ellenére új barátaim meg voltak velem elégedve. Befogadtak.

Délelőtt, délután tanítottam, este megjártam a falut, beszélgettem a fiatalokkal, igyekeztem még közelebb kerülni hozzájuk.. Abban az időben elég gyenge volt a DISZ, nem sokat tudott foglalkozni még a fiatalokkal. Azok. hát lófráltak a .sáros utcán, ténferegtek a kocsmában, civódtak. nem egyszer verekedésre került a sor. Ékkor történt a DISZ vezetőségek új- jáválasztása. beválasztottak engem is sportfelelősnek.

MUNKÁHOZ LÁTTÁM, ösz- szehívtam a fiatalokat, megbeszéltük, hogy rendbeíesz- szük a labdarúgópályát. Megtörtént. Utána elkezdtünk porivá zni a környező községekben, először rendre kikaptunk, később már mi győztünk. Különösen az volt nagy fordulat, amikor Lgerbaktát vertük meg 6:1 -re.

Szív már volt, a kedvvel sem '"oh bai. de a felszereléssel annál több. A pártszervezet segítségünkre sietett, s javaslatára a községi tanács az adóprémiumból labdarúgófelszerelést vett. — cipő kivételével. Ekkor azonban én már nagy terveket forgattam fejemben. Sok itt a vállalkozó szellemű fiatal, ki kellene ezt használni. Addig-ad dig, hogy Montvai Kálmánt

meg Vercbély Rudolfot elküldtük az egri atlétikai edzőtáborba. Mikor visszajöttek, már hárman voltunk. Hármunk megfeszített munkája eredménye képpen augusztusban megnyertük a megyei MHK fejlesztési versenyt.

Ez volt a fordulat éve. A járás is segíteni kezdett. Súlygolyót. magasugrólécet, röplabdát, röplabdahálót kaptunk. És a község 70 fiatalja kezdett megismerkedni a sport minden oldalával. Télen se tétlenkedtünk, megtanultunk sakkozni....

Természetesen ezek csak a felszíni események. Azelőtt úgy beszéltek a DISZ-rő! az öregek, hogy ott nem lehet jót tanulni, ma a szülők küldik a gyerekeiket. Összeszoktunk, harcos kis együttessé vált a mi DISZ-szervezetünk. Mi tűrés, tagadás, azért nem ment ilyen könnyen, meg kellett küzdeni a maradisággal is, meg kellett küzdeni a kiskirályokkal is.

A MIKOR IDE kerültem. Ko^ vács Julianna volt a DISZ-titkár, de Nagy h. Béla volt az ifjúság „feje”. Dolgozott ő, de valahogy inkább sa- iátmaga híréért, mint a fiatalokért. Bármit tett. jó volt, mert hát jóval idősebb is volt a többinél. De bármit akartunk mi csinálni. ami újszerű volt. mindig ellenkezett. „Itt nem lehet azt megcsinálni, nem olyan község ez” volt a szavajárása. Sőt egyszer megtette azt is. hogy nem akarta kinyitni a DISZ-he- lyiséget. mikor bált rendeztünk, egyszerűen azért, mert nem kértük ki ..az engedélyét.” A szóláfi fiatalok az új vezetőség mellé álltak. Nagy h. Béla egyedül maradt. Ekkor meg klikket próbált szervezni, ellenem úszított.

mintha én lettem volna „min den bajnak” az oka. Végül majdnem kizártak a DISZ-ből.

Sok ilyen esetet tudnék elmondani. dehát nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen új küzdelem nélkül. Ugv tekintek vissza az elmúlt két esztendőre, mint valami gyorsan elrohanó álomra. Kultúrcsoportunk. labdarúgócsapatunk. úttörőink asztali- tenisz-csaData, — ez mind-mind a mi erőnket, az egerszóláti fiatalok erejét bizönvítia. Olyan „srácok” nőttek ki két év alatt, akik bárhol megállnák he’vüket. Prókai g. Ferenc, Verebélv Jó zsef, Kovács Julianna. Prókai cs. Anna, két esztendővel ezelőtt még távol álltak a DISZ- tőt. rr,a, va'ósággal motorjai a falu életének.

Most is nagv tervünk van.

Fn-vbo!da& c™'őtáb!át akcunk

bérelni, a DISZ-szervezet társadalmi munkában műveli maid. s a termésből Pestre megyünk kirándulni. Hadd ismerjék meg hazánk gyönyörű fővárosát az egerszóláti fiatalok is. öröm itt dolgozni és öröm itt élni. mert hiszen nanról napra lemérhető, mint nőnek egvre igazabb emberré a szóláti fiatalok ...

17GYSZFRÜ TÖRTÉNET ez. egv egyszerű falusi tanító élete két évének története, dióhéjban. Regényt is lehetne belőle írni. De ezeknekvaz egyszerű embereknek ezrei formálják. gyúrják alkotókezeikkel jelenünket. jövőnket. Ezek az „egyszerű” emberek. milliónyi hétköznapi tetteikkel, hangyaszorgalommal énítik a lelkekben a tudás bec’ehetetlen várát. Tisz- tisztelet és megbecsü'és érte — ti'zVet a üidnmánv frontharcosainak: a tanítóknak.

Gyurkó Géza