Népújság, 1954. március (17-24. szám)
1954-03-21 / 22. szám
1954 március NÉPÚJSÁG 3 Emlékezzék a dolgozó rád, nagy Kor, Anyánk: Magyar Tanácsköztársaság! tt (Kónya Lajos) Forradalmi törvényszéki bíró. Dancza János — Vörös tüzér. EMLEKEZES Cslrmaz Dezső Részletek egy 19-es vöröskatona feljegyzéseiből Hatvanegy éves: három világot ért meg. „A ferencjóskás“ idők nyomorát éppúgy érezte, mint a Horthy-rendszer minden keservét, s most, a felszabadulás óta, túl élete félévszázadán, végre emberi módon él az, aki megjárta Ausztriát és Olaszországot, megjárta a fél világot a nagyobb darab kenyérért: Csirmaz Dezső, az 1919-es megyei forradalmi törvényszék bírája. Itt fekszik előttem „emlékezése“, melyben számot ad, ha röviden is, ha tömören is, de egész életéről. „Hogyan lettem forradalmár, hogyan lettem kommunista?“ — erről szólnak a feljegyzések. Tizennégyéves, amikor résztvesz az 1907-ben meginduló ifjúsági munkás- mozgalomban, 16 éves, amikor belép a szakszervezetbe és a szociáldemokrata pártba, s nincs még 20 éves, amikor a budapesti „véres csütörtök“ után eltanácsolják Magyarországról. „A számtalan bérharc, sztrájk-kizárások, ha nem is nyújtottak nagy politikai tudást, hiszen erről a szociáldemokrata párt vezetői gondoskodtak, de megerősített és harcedzetté tett“ — írja feljegyzésében. „A katona- és munkástanács megalakulásakor tagja lettem a tanácsnak, mely megválasztott az egri, illetve a megyei forradalmi törvényszék bírájá- vá, ugyanakkor tagja lettem a pártvezetőségnek.“ Harmincöt év távlatából tisztán látja Csirmaz Dezső elvtárs is, milyen hibákat követtek el a Tanácsköztársaság idején. „A katona- és munkástanács megalakulásakor mindnyájan a romantikus forradalom felé hajlottunk. Nem ismertük az éberséget, s válogatás nélkül választottuk be a befurakodó- kat különböző funkciókba, akik az első perctől kezdve akadályozták a forradalom ki- szélesítését, különösen a parasztság körében.“ De arra is visszaemlékeznek ezek a feljegyzések, hogy a Tormási-zászlóalj hogyan késztette menekülésre az Eger határában harci készültségben álló ellenforradalmi parancsnokságot, hogyan támadta Szarvaskőnél hátba a cseheket ugyanez a zászlóalj. Sok győzelemről, dicső emlékről adnak számot az emlékezés sorai. A 35 esztendő távlata is csak megerősítette Csirmaz Dezsőben, de minden kommunistában, minden becsületes hazafiban, hogy a „magyar kommünt sem Egerben, sem az egész országban a belső ellenforradalom nem lett volna képes egyedül megdönteni, csakis a külső imperialista segítséggel volt képes gúzsbakötni a magyar munkásosztályt.“ 1945 után is próbálkozott az ellenforradalom, terveket kovácsoltak az imperialisták, de akkor már mellettünk állt a hatalmas szovjet állam, élt már, dolgozott a harcedzett kommunista párt — ezért ünnepelhetjük ma szabadon a Tanácsköztársaság kikiáltásának 35, évfordulóját. (gy—ó) 1919 március 21-én Egerben is megalakult a katona- és munkástanács, megszervezték az első munkásszázadot, melynek parancsnoka Ankli József elvtárs, helyettese pedig Vas Bertalan elvtárs volt. A fegyvereket az 1918 novemberében alakult rendőrgárdától, valamint a nemzetőrségi laktanyából szereztük, az volt a feladatunk, hogy megszálljuk a postát és vasútállomást, ellenőrizzük a vörösőrséget. Április 20-án önként jelentkezők 30 főnyi kis csapata indult Poroszlóra, polgári ruhában, élelem nélkül, a Tisza- part őrzésére, megvédésére. Ugyanakkor a nemzetőrség egy másik százada a putnoki vonal megvédésbe indult. Közben mi, az első vörös május 1 megszervezésével voltunk elfoglalva. Nagyszabásúnak ígérkezett ez az ünnepség, a város valamennyi üzeme, szakszervezete, a fiatalok lázasan készültek a nagy napra. Kora reggelre már vörös- és nemzetiszín zászlóba öltözött a város, a fiatalok díszítgették kerékpárjaikat, hogy ezzel is színesebbé tegyék a felvonulást. Több mint 3000 ember részvételére számítottunk a délelőtti nagygyűlésre is, ahol- a pesti kiküldött mellett Lájer Dezső beszélt volna. De az ünnepség, a felvonulás már nem sikerült, mert kora délelőtt megkezdődött a Bükk felől az ágyúzás és délre már három géppuskás személyautó cirkált a város utcáin. A tornyos kanonoki lakás, s az érseki rezidencia ablakából betöltött gépfegyverek nézegettek kifelé, a megyei és a városháza urai, valamint azok fiai vadászfegyverrel nyakukban futkároztak, s osztogatták i parancsokat. Az ellenforradalom tehát igyekezett kihasználni azt a lehetőséget, hogy meggyöngült a város védelmét biztosító munkásszázad. De támadásra nem került sor, mert Makiár felől Tormási elvtárs vezetésével megjött a fegyelmezett, önkéntes vöröszászlóalj, amely már a Felnémetig bemerészkedett cseheket visz- szaverte és felszámolta az ellenforradalom kezdeményezőit. Mi, egriek részben a Tormási-zászlóaljjal Rimaszombat felé, részben Miskolc felé indultunk el, Ernődön csatlakoztunk az ottlévő szakszervezeti zászlóaljakhoz, s május 20-án Czóbel Ernő elvtárs vezetésével megindítottuk a támadást Miskolcért. Félnapos kemény tűzharc után bevettük a várost,-ahol nem találtunk mást, csak az ottfelejtett mozgókonyhát a kész étellel, szétlőtt szekereket, elszórt fegyvereket. A miskolci elvtársak örömmel csatlakoztak hozzánk, s a zsákmányolt fegyverekkel Sajóbábonyig kergettük a cseh intervenciósokat... Herendovics István u AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM ÉS A (COMMUN HEVES MEGYÉBEN A Tanácsköztársaság kikiáltásának 35. évfordulója alkalmából részleteket közlünk Kotacskovszkv Lajos a tizenkilences Tanácsköztársaság Heves megye ötös direktóriuma egyik tagiának munkájából: A proletárdiktatúra i. A kikelet első napján Budapesten kikiáltották a ppoletár- diktatúrát. A hír a vidéket váratlanul érte. Hiszen a vidék, így Heves megye is, az esedékes nemzetgyűlési választásokhoz való előkészületekkel volt elfoglalva. Egerben a diktatúra kikiáltását Kolacskovszky Lajos jelentette be a Munkástanács március 22-i esti gyűlésén. A diktatúra alkalmazásának szükségességét ugyanő indokolta meg. Az emlékezetes gyűlés a városháza nagytermében folyt le, amely zsúfolásig megtelt munkásokkal, katonákkal, haladó értelmiségiekkel. Lájer Dezső elnökölt. Fergeteges taps fogadta Kolacskovszky bejelentését. Az emberek felállva éljeneztek. Többen összeölelkeztek. Mindenki egy új, jobb kor felvir- radását remélte. A gyűlés Lájer Dezsőt népbiztosként állította a megye élére. Kolacskovszky Lajos lett az új alisnán. A polgár- mestéri teendők ellátásával Fischer Manót, a rendőrkapitányság vezetésével Németi Lajost bízták meg. A törvényszék új vezetője, Káló Miklós, előbb a radikális polgári párt tagja; vörösdandárparancsnok Szita Mihály. A munkástanács elnöki szerepkörét Gnyifka Ferenc műasztalos látta el. Gnyifka bátor, soha meg nem alkuvó szószólója a munkásérdekeknek és a szocialista törekvéseknek. A megye és Eger vezetősége maga is direktóriummá alakult át. A megyei direktórium tagjai: Lájer Dezső (egyúttal a direktórium elnöke), Kolacskovszky Lajos, Fischér Manó, Németi Lajos. Fischer Manót április havában az addigi párttitkár, Vályi István váltotta fel. A város ügyeit intéző direktóriumba dr. Petrik Jenő, volt tb. főszolgabíró. Szepesi András földmunkás és Lóránt Gyula magántisztviselő kerültek be. Gyöngyösön dr. Waidner Fülöp ügyvéd ugyancsak március 22-én este jelentette be a diktatúra kikiáltását a Munkástanács ülésén. Közölte, hogy a megyei közigazgatás már át is alakult, egyúttal előterjesztést tett a főbb városi tisztségek betöltésére. Polgármesternek Junghancz Ferenc ácsot, ügyésznek dr. Waidner Fülöpöt, rendőrkapitánynak Nemécz József építőmestert, közélelmezési biztosnak Weinfeld Lipót iparost, ellenőrnek Endrész József vasmunkást választották meg. A közigazgatási szakosztály vezetését Dormány Kálmán díjnokra bízták. Az új tisztikar néhány nappal később itt is direktóriummá alakult át. A kereskedelmi csarnokot foglalták le. A kommunisták ugyanitt tartották összejöveteleiket, itt indult meg az agitátorképző iskola is. A földmunkások a kaszinóba költöztek. Elnök: Czakó Sándor. A polgári újságok Egerben, mint Gyöngyösön egy csapásra megváltoztatták címüket is, a politikai vonalvezetést is. Az Egri Újság Egri Vörös Újsággá vedlett át; egészen új lap a kommunista Egri Munkás. Gyöngyösön négy polgári lap állt le, ezek helyébe megszületett a Vörös Mátravidék. Heves vármegye hivatalos lapját: „A Hevesmegyei Direktórium Hivatalos Lapjá“- nak keresztelték el. Kolacskovszky ebben tette közzé első, a községi és járási direktóriumokhoz címzett körrendeletét. Az üzleteket és a bankokat még a diktatúra kikiáltása napján bezárták. A hatóságok szigorú szesztilalmat rendeltek el. a fegyvereket kezdték beszedni, a rémhírterjesztők ellen pedig igen komoly intézkedéseket léptettek életbe. A Tanácskormány VI. rendelete a címeket törölte el, a VII. a házaságon kívül született gyermekeket törvényesítette. Az átalakulás mindenhol simán, rendzavarás nélkül ment végbe. A rendőrgárda és a vörös katonaság példás rendet tartott. A forradalmi törvényszék is megtette kötelességét. Ennek Egerben Demmer Géza mé. zárosegéd az első elnöke, utóbb dr. Nagy Nándor ügyvédjelölt, Nagy János pincér látta el a vádbiztosi teendőket. A gyöngyösi forradalmi törvényszék első elnökei: dr. Waidner Fülöp, Nernecz József, illetve Borbák Gábor. Vádbiztos: dr. Kis Sándor. Egyik legfőbb gondja az új rendszernek az élelmezés biztosítása. Ez bizony kemény dió! A négyéves háború az öo'-zes készleteket elpusztította, rekvirálásra pedig gondolni sem lehetett. Eger élelmezésének biztosítására az új alispán a malmok vámkeresményét foglalta le, így ha szűkösen is, újig mindenkinek jutott kenyér! Gyöngyösön nehezebben ment az élelmezés. Ott a Nemzeti Tanács havonta és fejenként egy kilogramm gabonát, illetve 70 dekagramm lisztet kénytelen elvétetni a gabonával és liszttel ellátottaktól, a kukoricakészleteket pedig mind lefoglalta. A falvakat illetőleg bevezette a cserekereskedést, csak élelemért adott iparcikkeket. Az is előfordult, hogy az élelmet erőszakkal szedték össze a szomszéd községekben. Visznekre, Kará- csondra fegyveres polgárőrök szálltak ki a gabona beszerzése és elszállítása végett. Egyidejűleg kutató bizottságok járták végig az utcákat, s az előtalált fölösleget azonnal közraktárba szállították. A cseri barátok klastromában 300 kilogramm lisztet és sok zsírt foglaltak le. A XXXI. sz. rendelet (ápr. 2-án) a nagyban ’és olyan kicsinyben árusító üzletek nacio- nálizálását rendelte el, amelyek tíznél több alkalmazottat foglalkoztatnak. A leltározásokat a termelési népbiztosság által kinevezett úgynevezett üzleti biztosok hajtották végre. Április 4-én rákerült a sor a földbirtokokra is. A 100 holdon felüli birtokokat szocializálták. Ezeket szövetkezeti alapon való kezelésre nincstelen parasztoknak adták át. Tizenhat éven felüli, bármely nincstelen paraszt tagja lehetett a szövetkezetnek, ha évi 120 napi munka elvégzésére kötelezte magát. A jövedelembői való részesedésre nézve a végzett munka mennyisége az irányadó. A Hevesmegyei Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottság Egerben a rendelet után csak sokára, május 29-re alakult meg. Elnök: Mondok Sándor, gazdasági főtt. egbizott, helyettese: Szent- péteri Lajos. II. A kommün által mutatott erély eleinte a papságnak is imponál. Az egri érsek, oldal- kanonokja társaságában, önként kereste fel a megyei direktóriumot és közölte, hogy a változott viszonyokkal számolva, kész alávetni magát a tanácsköztársaság rendelkezéseinek, egyidejűleg azonban jó- akaratú figyelmébe ajánlotta a direktóriumnak azokat az intézményeket, amelyeknek a tenntartásáról eleddig az érsekség gondoskodott. Gyöngyösön a cseribarátok főnöke, P. Péri Bonaventura biztosítá a városi direktóriumot lojális magatartásáról mindaddig, amíg a diktatúra a rend fenntartására és „az igazán fölös vagyonnak a szegények közti szétosztására szolgál.“ Kutyából nem lesz szalonna: a barátság nem sokáig tartott, Egerben Gyürky Vidor hitoktató állandóan izgat az új rend ellen, emiatt forradalmi törvényszék elé kerül, amely 10.000 korona pénzbüntetésre ítéli, egyben kitiltja az összes iskolákból. Még nem múlt el március, s a munkástanács elnöke kénytelen megfenyegetni a katolikus papságot, hogy a megtévelyedette- ket a munkástanács, „mint a hazának ellenségeit, forradalmi bíróság elé állítja, s ellenük a legkérlelhetetlenebb szigorral jár el“. Ez hatott! Egerben egyideig nincs is baj a papokkal, bezzeg Gyöngyösön ! Ott székel dr. Bozsik Pál apátplébános, a Grősz-féle összeesküvésből jólismert ellenforradalmár. Már az őszirózsás forradalom győzelme után is minden megmozdulásával, cselekedetével a kommün győzelmét akadályozza, s mert jó politikus, kezében tartja az egész várost. így azután mi zavarhatná a klérus gyöngyösi cirkulusait? Legfeljebb valami idegenből idevezényelt (és persze baloldali beállítottságú) katonaság. Ezért el is Követ mindent a Nemzeti Tanács, hogy idegen karhatalom be ne tegye a lábát a városba. 1918 karácsony táján a polgárőrség parancsnoka (egyébként tartalékos százados), bosszúsan újságolta az apát- plébánosnak: — Főtisztelendő úr! KápoH nán napok óta vesztegel^égjfJ sereg felvidéki katona. Ezeít majdnem mind vörösek. Holnap a társaság hozzánk bejönni szándékozik. Dr. Bozsik Pál nyomban telefonkapcsolást kért és kapott Kápolnával. Közte és a katonaság vezetője közt ilyesféle páibeszéd folyt le: — Alezredes úr! A gyöngyösi Nemzeti Tanács nevében tudomására hozom, hogy a városban az élelem — és a lakáshiány oly nagy, hogy önök ide nem jöhetnek. — Minket a hadügyminisztérium Gyöngyösre irányított és ha fene fenét eszik is. holnap ott leszünk. — Alezredes úr, legyen szíves ismételten tudomásul venni., hogy Gyöngyösre nem jöhet. — Tessék tudomásul venni — kiabált vissza az alezredes — holnap azért is bemegyünk Gyöngyösre, ha kell fegyverrel a kézben! Dr. Bozsik, így alakulván a helyzet, pár percnyi türelmet kért, hogy megbeszélje a dolgot a gyöngyösi karhatalom nála lévő parancsnokával. Ekkor kérdezte meg a századostól, merné-e lefegyverezni a „vörösöket“, ha azok mégis bejönnének Gyöngyösre? Megbízhatók-e az emberei? A százados megnyugtatta a plébánost. Jelezte, hogy gépfegyverei is vannak. Mire aztán dr. Bozsik visszatelefonálta: — Alezredes úr, ha holnap beteszi ide a lábát, gépfegyverrel fogadjuk! A bevonulás elmaradt. Christus vivit, Christus régnât, Christus guberati • ★ A Tanácsköztársaság kikiáltása után persze, dr. Bozsik és híveinek jórésze kiebrudaltat- tak a hivatalos politikából. Annál nagyobb erővel végezték földalatti munkájukat. S minden igyekezetükkel azon voltak, hogy megbuktassák a fiatal Tanácsköztársaságot. Az új klerikális megmozdulást Fáber Oszkárnak, az egyházi vagyonok leltározására vonatkozó sürgönye robbantotta ki. A cseribarátoknál a tanács március 30-án akart leltároztatni. Vasárnap volt, a templom tele parasztokkal. Ezek a papok által felbíztatva, vérbeborult szemekkel rohanták meg a leltározó közegeket, szidalmazták, sőt bántalmazták őket. A hivatalnokokat vörösök szabadították ki szorult helyzetükből. A helyzet azonban az istenek térdén nyugszik másnap is. Végre április elsején külön karhatalmi osztag érkezett Salgótarjánból két géppuskával és azzal a szigorú utasítással, hogy kíméletlenül törjön le minden reakciós megmozdulást. A plébánost is elérte végzete. Dr. Bozsik Pált március 31-én letartóztatták és BudaJ pestre a kőbányai gyüj tőfogságba szállították. Onnan már csak a románok segítségével szabadul*. ...De nem tanult! 1945 után ismét a nép aktív .ellensége lett, résztvett a Grösz-féle állam- és népellenes összeesküvésben — leleplezték, s börtönbe került . . ; Húsz Latos — Munkásszázadbeli katona. Minárovics Pál — Vörösőrparancsnok Kolacskovszkv Laios — A megyei ötös direktórium alispán! jogkörrel felruházott tagja.
