Heves megyei aprónyomtatványok 29/5
Bemutatkozik a szerző 1932-ben születtem és egészen kicsi koromtól — alig lehettem 180 cm — már írónak készültem. Most 188 cm magas vagyok, de a szándékomról mindmáig nem tettem le. Először a Ludas Matyi vette komolyan humoros írásaimat, 1960 óta közlik rendszeresen humoros karcolataimat. 1961 óta vagyok e lapnak munkatársa. Azelőtt voltam gumigyári laboráns, segédmunkás, utókalkulátor, majd ping-pong edző, egyiptomi testőr és arkangyal. Ez utóbbi kettő statisztaként „Az ember tragédiája” előadásain. A nadrág az első darabom, amely színpadra került a Vígszínházban. Bízom abban, hogy az egri közönség is szívesen fogadja és végigneveti komédiámat — és aikkor sem dobálja meg a szerzőt tojásokkal, ha e baromífiterméik még a mostani árnál is olcsóbban lesz kapható. DUNAI FERENC Két kritika „A nadrágáról a budapesti bemutató után Hámos György, a Népszabadságban: „Tud mulattatni, ami nem kis dolog. S elsősorban nem is vicceivel nevettet, hanem leleményesen megszerkesztett, gondosan megtervezett jeleneteivel. Ez a könnyű darab rendkívül nehéz feladat elé állítja a szereplőket és a rendezést.” Demeter Imre írta a Film, Színház, Muzsiká-ban: „Dunai kitalált egy remek, klasszikus sémákon táplált burleszk szituációt, ez fontos, de nem minden. Ám az író nemcsak a gageket teremti meg — ami a polgári vígjáték sajátja — a harmadik felvonásban frappáns és merész megoldással nem büntet, hanem ítélkezik... az íróval együtt a néző is ítélkezik Így válik ez a vaskosan könnyed komédia leleplező társadalmi mondanivalóvá. Még annyit Dunai érdeméül: sem a szocialista mázzal leöntött kommersz vígjátékok, sem a moralizáló nagyképűség útját nem választotta ... „A nadrág” nemcsak siker, hanem ígéret is... nemcsak a ruhadarab, hanem — a darab is.” 7
