Heves megyei aprónyomtatványok 23/L
14 25. fiirfang Mi kezdődik így? Emlékezetes regények be vezető sorait olvashatja. Talán nem felejtette el ezeket az egész műre jellemző, jó kezdéseket, de ha töpreng is bizonyára van tippje, mely könyveket üsse fel. 1. “Tavasz vége felé komolyra fordult a háború. A város tengerparti sétányán már hallatszott az ágyúzás. Az emberek valahogy megkönnyebbültek. Legalább a Sitzkrieg-en már túl vagyunk - mondták. Sétáltak a ragyogó napfényben, várták a győzelmi híreket, és hallgatták az ágyúszót. Csendesen dörögtek az ágyúk, hisz messzire voltak, messze túl a Csatornán, valahol a kontinensen. De ha jókedvű, lágy szellők fújdogáltak a tenger felől, és elhozták az ágyúzás morajló hangját, az emberek azt mondogatták: Halljátok? Most aztán megkapja a magáét! Néha magányos hang rezdült meg a levegőben, mintha valaki egy ujjal megütne egy hatalmas dobot. Máskor meg hosszú morajba olvadt a hang, mintha kutya morogna. Az üdülők meg a tengerparti kirándulók azért mégis jókedvűen sétálgattak a szokatlanul jó időben. Őgyelegtek a kövekkel szegélyezett sétányon, nagyokat szívtak a szétmálló vízinövények és a tenger fanyarul sós illatából. Néha megálltak, s olyankor azt mondogatták:- Figyeljetek csak! Hallottátok? Az ágyúk!- Igen. Most aztán megkapja a magáét.” Szerző, cím:_______________________________________________________________________ 2. “Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy öt óra felé - a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.” Szerző, cím:_______________________________________________________________________ 3. “Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Yossarian meglátta a lelkészt, és tisztára belehabarodott. Yossarian májpanasszal ragadt a kórházban, de a panaszból sehogy sem akart sárgaság lenni. Az orvosok rejtélyesnek találták ezt a tényt, hogy sehogy sem akar belőle sárgaság lenni. Mert ha sárgaság lett volna belőle, azt kezelhették volna. Ha nem lett volna belőle sárgaság, hanem csak úgy elmúlik, akkor elbocsáthatták volna Yossariant. De hogy egész idő alatt sehogy sem akart belőle sárgaság lenni, ebbe belezavarodtak." Szerző, cím:_______________________________________________________________________ 4. “Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve, gyorsan besurrant a Győzelem-tömb üvegajtaján, hogy megszabaduljon a gonosz széltől. De nem tudott olyan gyorsan besurranni, hogy ne törjön be vele együtt egy kavicsos porörvény. Az előcsarnokhoz vezető folyosó főtt kelkáposzta és öreg rongy lábtörlők szagát árasztotta. Egyik végén egy - épületen belüli elhelyezés céljára túlságosan is nagyméretű - plakát volt a falra szegezve. Csak egy hatalmas arc volt látható rajta, méternél is szélesebb arc: egy negyvenöt év körüli, sűrű fekete bajuszos, durva vonású férfi arca. Winston egyenesen a lépcső felé sietett.
