Heves megyei aprónyomtatványok 19/K
Szép Ernő vígjátékét kedvezőtlenül fogadta a napi sajtó. A kritikusok valószínűleg mást vártak Szép Ernőtől. A Vőlegényben nyomát sem találták azoknak a meleg, bensőséges hangon csilingelő csengőknek, amelyek Szép Ernő költészetének jellegzetes, finom mívű díszei. Szép Ernő félrebillent fejjel, ártatlan mosolygással fogadta a kedvezőtlen kritikák sújtását és fogászhősónek hideg józanságával jelentette ki, hogy bizony nagyon szomorú, ha mélyen el kell rejtenie a költészet káprázatát úgy, amint annak idején a gazdagok ásták el arany és ezüst tárgyaikat. A líra elásása ellenére is a csengőkkel díszített, babráló keze gyakran ott mozog a színpad alakjai közt. A hétköznapi fecsegésekből néha kicsendül Szép Ernő méla hangja. Hogy a darab elejétől végig nem méla, ez nem azt bizonyítja, hogy Szép Ernő elfelejtett mélán beszólni. Szép Ernő elásta a mélaságát, az érzelmességét és ezzel eláshatta alakjainak szívót is, de mindezt olyan öntudatosan tette, hogy Szép Ernőt a tévedés gyanújával illetni nem lehet... A darabban mindenki a pénz után kapkod. A pénz az a főszereplő, aki a vőlegényt nősülósre csábítja s aztán elszakítja menyasszonyától. A leány apja pénzért hazudik, a leánytestvér pénzért írógépei és a leánya erkölcstelen életén felháborodott anya a pénz látására szelídül meg, a testvéreket is a pénz bókíti ki és a vőlegény a darab végén azért veszi feleségül volt szeretőjét, mert a leány egyik barátjától tízezer koronát kapott. Kicsit bántó minden megcsontosodott érzelemnek, erkölcsnek és kiszélesedő perspektívának a letiprása, amit a pénz, a főszereplő művel és az alakok, akik tűrik ezt a letiprást, nagyon gyakran messzire távoznak a közönség rokonszenvétől. Szép Ernő a darab írása közben maga volt a számító, józan, pénzre áhítozó fogászlegény és Szép Ernő a fogász alakjában önmagát adta a legőszintébb fotográfiában. Szép Ernő nem maradt ki a darabból, a Vőlegényben nem tagadta meg érzéseit, önmagát cinikus kézlegyintéssel, hisz annyira őszinte, leplezetlen hangon szólal meg alakjaiban, annyira ott ól a színpadon, hogy talán a Vőlegény számít a legőszintébb írásának. (Nyugat 1922 Rab Gusztáv) ra RnF ÍPK a a PUL JliLl S3 SCHATZ JENŐ FOGMŰTERME ÍBSltófTi-fiíCI6M.NLI ZZ ftrista kitutöYt íkJertM MOÍogak kancánkba* tiájpadlá* nélkül, melyek f4**ar* ff alkalmasak é* b*uMunrok«t nem Ideinek éld 8 Arany takarónak, hídmunka £« mind e atakmáb* váefó munkákat kéBtítOnk 10 évi jdfAlláaaai. a Vidékiek 12 4r* hr* «lau klelé«!ttcfnek. a Kérem * címre icyetol
