Heves megyei aprónyomtatványok 19/K

A CSÁBÍTÁS LÉLEKTANA Nagy András író vallomása a Dobosban Kávéval, üdítővel, süteménnyel terített asztalokkal fogadta Nagy András írót, a saj­tó képviselőit, a színházlátogatókat, valamint a bemutatóra készülő színészeket az Az „elmúlt év legjobb drámája” címre jelölt mű szerzője amerikai és holland barátai­val jelent meg ezen az eseményen, hogy a kérdésekre válaszoljon. Vallomásértékű mondatai már egy színházi produkció leendő nézőihez szóltak.- 1956-ban születtem Budapesten, s talán még éppen rám húzható a „fiatal magyar drámaíró" jelző. Tanítottam a pesti és a pécsi bölcsészkaron, az irodalomtörténet el­sajátítására ösztökéltem tanítványaimat. Dolgoztam a Magvető Kiadóban évekig, s ma már úgy végzem munkámat, hogy nem irányítanak főnöki karok. Szabadúszó vagyok, szellemi szabadfoglalkozásúként továbbra is irodalommal foglalkozom, fő­ként írással töltöm az időt - ha tehetem. Eddig egy novellás-, két esszé- és egy drámakötetem jelent meg. valamint három regényem. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, nem feledkezhetem el az 1988-as Duna Antológia szerkesztéséről sem, amellyel a vízlépcső megépítése ellen tilta­koztunk. Persze, ez már történelem! Mert abban a kötetben még egymás mellett szerepeltek olyan írók. akikkel így együtt, egy asztalhoz már nehéz lenne leülni. Emlékszem, amikor a Jókai téren az antológia megjelenése alkalmából összegyűltünk, kivonult a rendőrség is - ellenünk! A '80-as évek végén indult az én színházi életem. Amikor elnyertem a Nemzeti Szín­ház ösztöndíját, Csiszár Imre megkérdezte: miről szeretnék írni? „Kierkegaardról” - válaszoltam. És ezzel kezdetét vette régi álmom, a felülmúlhatatlan dán filozófus és író szere­lem-hatalom dilemmájának mondatokba öntése. így telt meg lassan a Csábító nap­lója, melyet nagy örömömre a Budapesti Kamaraszínház 1992-ben nemcsak átla­pozott és műsorra tűzött, de színre is vitt. Azóta igen sokat utazom külföldre. Dániá­ban több előadást tartottunk, majd Berlinben és az USA-ban több helyen német és angol nyelven olvasták fel drámámat. És most Egerben, egy rendkívül szimpatikus társulat jóvoltából színt vallott dara­bom, a Csábító, amelyből aztán fény derül arra is. hogy a hatalom dobpergéseinek árnyékában elég erős-e a hangunk, mikor a szerelem örökkévalóságát hirdetjük, vagy csak marionett-figurák vagyunk, melyet az első szellő is megmozgat már, és a viharban egyensúlyát veszti? egri Dobos Kávéház Sziki Károly (Heves Megyei Hírlap) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom