Heves megyei aprónyomtatványok 17/A
Erdélyi Kárpát Egyesület XVI. Vándortábora / Élménybeszámoló Vármezőn, 2007. augusztus elején. Az EKE táborok azok a rendezvények Romániában, ahol a bakancsos turizmus párosul a honismerettel, ahol találkozunk jelentős történelmi és kulturális emlékeinkkel és tiszteleghetünk a helyi hagyományokat féltőn őrző idősek és fiatatok előtt. Mindezek mellett barátságokat köthetünk a rendezőkkel és a többi táborlakóval, élvezhetjük a helyi kulináris ízeket, és gyönyörködve melegedhetünk a záróbuli tábortüzénél. Az egyre fejlődő falusi turizmusnak köszönhetően kényelmes apartmanházakban is lakhatunk, ha már nem annyira vonzó a nomádabb sátorozás. 2007-ben a Keleti-Kárpátokban a Nyárád-folyó mentén fekvő Vármezőn csodálatos környezetben, a korábban hőlégballon-találkozónak is helyt adó táborhelyen eltöltött egy hét alatt maradéktalanul élvezhettük a fentieket, de meglátogattuk a közeli Parajd sóbányáját és egy „vagány" helyi kissrác kalauzolásában a sósziklákat. Páratlan szerencsének köszönhetően a déli órákban a híres heliotermikus Medve-tóban csak, mi a Kékes Turista Egyesület tagjai fürödtünk, a többi vendég csak később eszmélt a lehetőségre. Megismerkedtünk Marosvásárhely nevezetességeivel, a színes majolikatetős Kultúrpalotával, benne a Tükörterem pompás, népi motívumokkal festett 12 üvegablakával, képzőművészeti gyűjteményével, ahol a falakon többek között Barabás Miklós, Paál László, Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Ferenczy Károly képei függnek. Gyönyörködtünk a Rózsák terén az évente megújuló virágórában, a Vártemplomban megilletődtünk, hiszen 37 országgyűlést tartottak a falai között. Megismertük a művészetpártoló és az Erdélyi Helikont megalapító Kemény család Marosvécs-i kastélyát, sétáltunk abban a parkban, ahol író és művész nagyjaink: Tamási Áron, Füst Milán, Áprily és a többiek minden évben körülülték a Kuna Aladár tiszteletére Kós Károly tervezte nagy kőasztalt. A Nyárád- és Küküllő-menti falvak templomai és plébánosai tiszteletet ébresztettek bennünk, követhettük az életének utolsó napjait itt töltő Petőfi nyomát, gyönyörködtünk a világörökség részét képező Segesvár középkori tornyaiban, az egyedülálló XVI. századi toronyórában. Az 1200 m-en fekvő tisztáson nyaranta hat hetet eltöltő mintegy 200 roma család bámulattal vegyes elismerést váltott ki. A családok pár négyzetméteres kunyhót építenek, amit fenyőgallyakkal fednek be, a szalmával töltött zsákokat az asszonyok maradéktalanul tiszta ágyneművel ágyazzák meg, és míves vaskályhákon főtt ebéddel várják a hegyről hazaérkező családtagokat, akik mázsányi áfonyát és málnát gyűjtenek nap, mint nap. Az ötéves gyerekek a forrásról vizet hordanak, itatják a lovakat, játszanak a kutyákkal. Nagyon tanulságos volt és felért egy szociológiai tanulmánnyal az a kétórányi várakozás, amit ezen a nyári telepen eltöltöttünk várva a kisbuszra, ami a hepehupás dózerúton nagy nevetgélés közben levitt bennünket Vármezőre. Az egyhetes EKE táborozást közrefogta a tábori harang kondulása, a tábornyitón a hat fiatal táncospár lelkes népviseletes táncműsora, és a táborzárón Nyárádmagyarós hagyományőrzőinek tánc, ének és verses előadása. Jó látni és egyben megnyugtató, hogy milyen féltőn őrzik a gyökereket a helyiek, az idősebbek mellett a fiatalok is. Az I. világháborúból hazatérő Lokodi magával hozta az olasz sebes vizű folyók menti pisztrángos tenyészetek titkát és Vármezőn a Nyárád folyón hat tavat létesített a pisztrángtenyésztésre, ami a helyi idegenforgalom alapja is lett. Ennek köszönhetően a vendéglőkben kukoricás lisztbe forgatott finom pisztrángokkal kényeztettük magunkat a bakancsos túráink után, de megkóstoltuk a pacallevest és a többféle csorbát is. A záróbulihoz az EKE tábori szokásokhoz híven tíz hatalmas üstben rotyogott a vármezői pityókával (krumplival) készített gulyás, ami sajnos kevésnek bizonyult annyira ízlett a zuhogó esőben a tábortól búcsúzóknak. A sors azért kegyes volt, mert a hatalmas tábortűz rövid próbálkozás után lángra lobbant és méltó háttere volt a dalolgatásnak. A táborban a pár hónapos csecsemőktől a nyolcvanon felüli túratársainkig olyan élményeket szereztünk, amit semmi más utazási forma nem nyújt, csak az EKE Vándortábor. Nap mint nap 14-féle időtöltésről gondoskodtak a rendezők, a rövidebb, kevésbé megerőltető túráktól a nehezebb vulkántúrákig tettük próbára erőnket, útközben nemcsak gyönyörködhettünk a növényzetben, hanem degeszre ettük magunkat áfonyával, erdei málnával és szamócával. Akiknek volt még ereje és mersze azok éjszaki túrán is részt vehettek. További, de lelki táplálékot Firtos és Rabsonné legendás várromai nyújtottak, amik a határvédő várrendszerből, a székely gyepűsorból maradtak, igaz csak némely fallal, árokkal jelezve, de Áprily által megénekelve. A zárónapot a szervezők a küzdelemnek és játékosságnak ajánlották, ügyességi játékokra, vetélkedőkre, de mi inkább meghódítottuk a kultikus 1381 m-es Istenszéke-hegyet, ami Wass Albert több regényének is helyszíne. A tábor szervezői kedves figyelmességgel gazdag ismertetőket is összeállítottak a hely nevezetességeiről, ezeket lapozva élményeinkre később is emlékezhetünk. Reméljük, hogy az Erdélyi Kárpát Egyesület valamelyik tagszervezetének 2008-ban is lesz annyi ereje, kitartása és lehetősége, hogy megrendezi a következő vándortábort, ahova mi is eljuthatunk, mert visszavágyunk. Gyöngyös, 2007. november 03. napján Dr. Katona Klára
