Heves megyei aprónyomtatványok 15/B
ZENEI VILÁGNAP A zenei világnapról orgonahangversennyel megemlékezni igen hálás feladat. Ez a hangszer, amelynek irodalmát a zene történetének legjobbjai gazdagították, valóban méltó arra, hogy hirdesse a zene művészetének szépségét és gazdagságát. Ezen a hangversenyen a műsor az orgona egyik legjelentősebb régi mesterétől Dietrich Buxtehude-től (1637—1707) századunk egyik neves szerzőjéig Max Regerig (1873—1916) terjed. JOHANN SEBASTIAN BACH (1685—1750) kora egyik legnagyobb orgonaművésze volt. Bár sajnálatos módon nem volt alkalma kora legjobb hangszereivel megismerkedni — emiatt igen gyakran panaszkodott is leveleiben —, olyan játéktechnikát fejlesztett ki, amely szinte példátlan abban az időben. Híressé vált gyakran alkalmazott pedáltechnikájáról, hat orgonaszonátája ezt a játékmódot is a legmagasabb színvonalra emeli. Természetesen Bach alkotó tevékenységének középpontjában áll az orgonára komponált művek sora, melynek száma több mint 250. Műveinek legjavát weimari és lipcsei tartózkodásának éveiben komponálta, műfajteremtő alkotásain kívül az addig ismert valamennyi orgonára írott műfajban írt. D-dúr prelúdium és fúga (BWV 532.) weimari tartózkodásának termése. Mind a prelúdium, mind a fúga igényes virtuóz feladatokat ró az előadóra. A prelúdium hármas tagolású szerkezet, a kezdő, illetve befejező rész fantáziaelemekkel telt rögtönzés. A fúga két egymással ellentétes dallamrajzú témára épül, érdekessége, hogy csupán ennek a két dallamnak a hangjaiból építkezik szigorúan a szerző, g-moll fantázia és fúga, BWV 542. A g-moll fantázia és fúga Bach egyik legnagyszerűbb orgonaműve. A fantázia hatalmas íve, a recitativo motívumai, akkordikus tömbjei, a rögtönzésszerű virtuóz skálamenetek a szerző kimeríthetetlen zenei találékonyságának hű képét adják. A hatalmas arányú háromrészes fúgaszerkezet méreteiben azonos a fantáziával, de szigorúan építkező belső fegyelme fenséges hangulati ellentétet képez. 30
