Heves megyei aprónyomtatványok 10

★ HEVES MEQYEI MŰVÉSZEK QYÜJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A tárlatot 1975. augusztus 20-án, szerdán délelőtt fél 12 órakor DR. SIPOS ISTVÁN a megyei pártbizottság titkára nyitja meg, Zongoraművekkel Papp Attila közreműködik. ★ A katalógus fotóit Kovács Ferenc készítette. A kiállítás anyagát Paksi Gyula és Török László rendezték. Nyitva: augusztus 20-tól, szeptember 7-ig. Megtekinthető naponta délelőtt 10 órától, este 7 óráig. KÉPEK, SZOBROK: SZFRÜSKERl Negyedik esztendeje működő galérián! .r- : r -» : -zi V--'i к: dik kiállítását, s annak nyitása egybeesik alkotmányunk az uj kenyér, a betakarítás ünnepével. Jószerint tárlatunk is a termés begyűjtése! A He­ves megyében élő, vagy innen elszármazott festők, grafikusok, szobrá­szok vonultatják fel legjobb alkotásaikat, amelyek mind a legutóbbi években születtek, s az itteni föld termőerejét tanúsítják. Száznál több az érdeklődő közönség elé kerülő művek száma. S minél kevesebbet uta­sít el belőlük a művészi szép iránt fogékony látogató, annál jobb mun­kát végzett a zsűri, amelynek tagjai — Kiss Nagy András, Batári László, Sós Katalin —- valóban igyekeztek a mércét megfelelő magasba rakni. Múltjuk van Heves megyében az ilyen gyűjteményes kiállításoknak, amikor minden alkotó igyekszik kirukkolni legértékesebbnek vélt mun­kájával. A Hatvani Galéria mostani seregszemléje mégis másabb, mé­gis több talán az eddigieknél. Merthogy a szereplők között találjuk azok szine-javát is, akik nem élnek már szűkebb pátriánkban, hanem az országba szétszóródva, távoli művésztelepeken szolgálják a terem­tés magasztos ügyét. így gazdagítja tárlatunkat a Debrecenben munkálkodó Tilless Béla erőteljes, összefogott stukkója, így derít fel bennünket mesés-naiv vásznával az immár fővárosi „illetőségű” Ga­lambos Tamás, így ragyogtatja fel a hajdan volt nagyrédei szüretek em­lékét a szintén Budapestre költözött Molnár József, így vall fában, kő­ben hevesi gyermekéveinek világáról a Munkácsy-díjjal ezidén kitün­tetett Kő Pál, így küld márványba faragott üdvözletét szülővárosának, Hatvannak, a mindig igényes munkákkal szereplő Nagy Mária, hogy az Egerből Szolnokra származott Szabó Lászlót ne is említsük, aki mögött valóságos életmű áll bronzba öntve, rézlemezből kalapálva. És az itthon maradottak munkásságát kik fémjelzik? Az iméntiek- kel hasonló szinten? Nem akarjuk valahányat felsorolni. Blaskó János geometrikus ele­mekből építkező új festői nyelve azonban hangot követel, hiszen Milá­nóban nemzetének hírét gyarapította nemrég. Nagy Ernő szürkéből, kékből építkező tájképei tavaly novemberben országos biennálénkon is felkeltették az érdeklődést alkotójuk iránt. Mint ahogyan Kishonthy Je­nő érzelemdús, a dolgos ember hétköznapjaival összcsengő művészete sikerre talált mostanában oly igényes közönség körében, mint a szol­noki. Vagy említsük Pataki Józsefet, akinek linói mindig a legjobbakéi között sorakoznak a miskolci grafikai seregszemléken? Netán Trojan Marian Józefet, a maga elbűvölő lényét hallatlan érzékenységgel fába, műanyagba metsző lengyelvért, kinek művészete szintén Hevesben lombosodott ki? Utóbbiakkal számolva, s fiatal tradíciójához híven vállalkozott a Hatvani Galéria e kiállításra. Küldetést teljesít. Szolgál. Ahogyan a mű­vek teszik. S amiként—mindenfajta szubjektumon felül emelkedve — valamennyiünknek szolgálnunk kötelesség. MOLDVAY GYŐZŐ HATVANI GALÉRIA Hatvan, Horváth Mihály utca 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom