Heves megyei aprónyomtatványok 9/I
Hatvan, Horváth Mihály utca 10. ★ HEVES MEQYEI MŰVÉSZEK QYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A tárlatot 1975. augusztus 20-án, szerdán délelőtt fél 12 órakor DR. SIPOS ISTVÁN a megyei pártbizottság titkára nyitja meg, Zongoraművekkel Papp Attila közreműködik. ★ A katalógus fotóit Kovács Ferenc készítette. A kiállítás anyagát Paksi Gyula és Török László rendezték. Nyitva: augusztus 20-tól, szeptember 7-ig. Megtekinthető naponta délelőtt 10 órától, este 7 óráig. KÉPEK, SZOBROK: SZÉRÜSKERT Negyedik esztendeje működő galériánk most rendezi harmincegyedik kiállítását, s annak nyitása egybeesik alkotmányunk és az új kenyér, a betakarítás ünnepével. Jószerint tárlatunk is a termés begyűjtése! A Heves megyében élő, vagy innen elszármazott festők, grafikusok, szobrászok vonultatják fel legjobb alkotásaikat, amelyek mind a legutóbbi években születtek, s az itteni föld termőerejét tanúsítják. Száznál több az érdeklődő közönség elé kerülő művek száma. S minél kevesebbet utasít el belőlük a művészi szép iránt fogékony látogató, annál jobb munkát végzett a zsűri, amelynek tagjai — Kiss Nagy András, Batári László, Sós Katalin — valóban igyekeztek a mércét megfelelő magasba rakni. Múltjuk van Heves megyében az ilyen gyűjteményes kiállításoknak, amikor minden alkotó igyekszik kirukkolni legértékesebbnek vélt munkájával. A Hatvani Galéria mostani seregszemléje mégis másabb, mégis több talán az eddigieknél. Merthogy a szereplők között találjuk azok szine-javát is, akik nem élnek már szűkebb pátriánkban, hanem az országba szétszóródva, távoli művésztelepeken szolgálják a teremtés magasztos ügyét. így gazdagítja tárlatunkat a Debrecenben munkálkodó Tilless Béla erőteljes, összefogott stukkója, így derít fel bennünket mesés-naiv vásznával az immár fővárosi ,,illetőségű” Galambos Tamás, így ragyogtatja fel a hajdan volt nagyrédei szüretek emlékét a szintén Budapestre költözött Molnár József, így vall fában, kőben hevesi gyermekéveinek világáról a Munkácsy-díjjal ezidén kitüntetett Kő Pál, így küld márványba faragott üdvözletét szülővárosának, Hatvannak, a mindig igényes munkákkal szereplő Nagy Mária, hogy az Egerből Szolnokra származott Szabó Lászlót ne is említsük, aki mögött valóságos életmű áll bronzba öntve, rézlemezből kalapálva. És az itthon maradottak munkásságát kik fémjelzik? Az iméntiek- kel hasonló szinten? Nem akarjuk valahányat felsorolni. Blaskó János geometrikus elemekből építkező új festői nyelve azonban hangot követel, hiszen Milánóban nemzetének hírét gyarapította nemrég. Nagy Ernő szürkéből, kékből építkező tájképei tavaly novemberben országos biennálénkon is felkeltették az érdeklődést alkotójuk iránt. Mint ahogyan Kishonthy Jenő érzelemdús, a dolgos ember hétköznapjaival összcsengő művészete sikerre talált mostanában oly igényes közönség körében, mint a szolnoki. Vagy említsük Pataki Józsefet, akinek linói mindig a legjobbakéi között sorakoznak a miskolci grafikai seregszemléken? Netán Trojan Marian Józefet, a maga elbűvölő lényét hallatlan érzékenységgel fába, műanyagba metsző lengyelvért, kinek művészete szintén Hevesben lombosodott ki? Utóbbiakkal számolva, s fiatal tradíciójához híven vállalkozott a Hatvani Galéria e kiállításra. Küldetést teljesít. Szolgál. Ahogyan a művek teszik. S amiként — mindenfajta szubjektumon felül emelkedve — valamennyiünknek szolgálnunk kötelesség. MOLDVAY GYŐZŐ
