Heti Szemle, 1910. (19. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-09 / 10. szám
Szatmár, 1910. márczius 9. 3 készek a szegény hívek alamizsnájára vannak utalva, s ezenfölül templom és plébániaiakról is kell gondoskodniok. Még 80 évvel ezelőtt nem volt a katho- likusoknak egyetlen egy iskolájok sem. Ma van nekik 32 katholikus iskolájok, mig a szer- beknek 69, a törököknek pedig 1033 iskolájok van. A kormány épített 417 felekezetnélküli iskolát. Ennek daczára még több mint 80 százaléka a lakosoknak analfabéta. Csak kevés gyermek látogathatja az iskolát; ennek következménye, hogy nem részesíthetők a vallás- oktatásban. A bosnyák gyermeket az anyja tanítja nemcsak az imádságra, hanem a legszükségesebb vallásigazságokra is. Alapos oktatásról a vallásban eddigelé szó sem lehetett. Ily körülmények között kétszeresen veszélyes a modern „kultúra“ és a modern hitetlenség behatolása Boszniába. A városokban, a tanuló ifjúságnál, — a katholikusoknál is — már nagyban mutatkoznak a szomorú következmények. Azért, ha a boszniai katholikuso- kat meg akarjuk menteni, katholikus intelli- gencziát kell teremtenünk. Erre nézve pedig okvetlenül szükséges, hogy a tanuló és iparos ifjúság vallás-erkölcsi neveléséről gondoskod junk. Különben a katholikusoknak Boszniában jövőjük nincs. Boszniának legújabb veszedelmes ellensége a protestantizmus. Igen élénk propagandát fejt ki. Organizálja hitközségeit; sok helyen tart „családi estélyeket,“ imaházakat és templomokat építenek. A „Gustáv Adolf-egyelál Vágyó emlékezés, zokogó visszasirása a napfénynek, a színnek, mindennek, ami szép, ami az — élet. Enyhe szellő lebbentette meg kezemben a hervadt levelet. És lelkemben hallottam, mint suttogja tovább a meséjét Most a kezedben vagyok összezúzva, elhervadva — és te várod a tavaszt. Pedig lábaid most isjlá tavaszt tiporja, azt a másikat, amely volt de soha többé vissza nem tér, amelyben ón és társaim, kik a lábaid alatt vannak ósszetiporva, éltünk, örültünk a létnek és epekedtünk. bár ez mindig igy maradna, bár tavasz lenne örökké. Elmúltunk . . . Emlékezz rá, hogy te is elmúlsz és minden, ami körülvesz, a napfény, az élet, amit te is úgy szeretsz, mint én szerettem egykor dőre fejjel. Emlékezz, jön az elmúlás! Egyik tavasz a másik után ... Ki tudja . . . Egy verőfényes álom után, egy szomorú, csendes alkonyon — emlékezz! — jön az elmúlás. És én úgy várom, úgy lesem a bűbájos, dalos tavaszt. Lelkemben uj harmóniák, szivemben ábrándos álmok s köröttem színes világ, erő, illat, költészet és emlékezés. És jól esik ilyenkor a fény ragyogásában az a csodás mélabus emlékezés, hogy elmúlunk és nem lesz több tavaszunk. Várom a tavaszt. S majd ha megjön, nézem és hallgatom titokzatos meséjét. Zayyva Mariska. sülét,“mely a Los von Rom áramlat számára 10 millió márkán felül küldött Ausztriába, pénzes zacskójával már Boszniába is bevonult. Éppen most építi az első templomot Schutz- bergben Prnyávornál. „Nekünk nem kell osztrák pénz,“ mondá múltkor egy protestáns azon a vidéken, „mi kapunk Németországból.“ A kath. egyháznak, ép úgy, mint az osztrák-magyar kormánynak legerősebb és legveszedelmesebb ellenségei Boszniában a kétségkívül a „szerbek.“ Számra nézve van 800 000 szerb, 600.000 török, mig katholikusok legfeljebb 450.000. A szerbek többnyire gazdagok, organizálva vannak és igen szívósak terveik kivitelében. Főterveik a következők: minél több ingatlan vagyont vásárolni a kivándorló törököktől; a socziáldemokraták segítségével a munkásosztályt hatalmukba keríteni és számos tanuló ifjúk kiképzése által a befolyásosabb helyeket a nyilvános életben saját ke- zökbe keríteni. Ha ez nekik sikerül, akkor Bosznia háború nélkül is szerb tartománnyá lesz. Ezen nem fog változtathatni semmi diplomatikus okosság sem. Az uj parlamentben van a szerbeknek 34 képviselőjük, a törököknek 24, a katholikusoknak 16. Ehhez járulnak’a virilisták hasonló arányban. A katholikusok tehát nagy kisebbségben vannak, jóllehet ők a monarchiának az annektált tartományukban az egyedüli megbízható eleme. Ha ezen elem megsemmisül, akkor kevés vagy semmi reménye sem lehet a monarchiának, hogy megvalósítsa szándékát Boszniában és a Balkánon. — Azért ezen támaszt minden áron nemcsak fenn kell tartani, hanem erősíteni is kell. Ezt a boszniai katholikusok maguk nem tehetik. Ok nem építhetik fel a szükséges tempiomokat, iskolákat és a karitativ egyesületeket, melyek Boszniában majdnem egészen hiányzanak. Mivel a kormány az absolut paritás elvén áll minden felekezettel szemben, a katholikusok csakis külső vallástestvéreikre vannak utalva Boszniát missió-terünknek kell tekintenünk. Austria-Magyarországnak legközelebbi rnissió- tere: Bosznia! A meggyőződés, hogy ezen missió-tér az egyházra és az államra nézve a legfontosabb; a nyomor és szükség szemlélése egy emberöltőn át, valamint a boszniai franeziskánusok és a világi lelkészkedő papság számtalan könyörgése alulírottat Boszniának főkoldusává tették. De egyes gyermekek, lelkészek és templomok segélyezése által még nem érjük el a nagy czélt, mely után a katholikusoknak Boszniában okvetlenül törekedniük kell. Intézetet kell létesítenünk, melyben a kath erőket egyesítsük, organizáljuk és harczképessó tegyük, hogy a magasabb javak elérése után czélszerüen törekedjenek. Ilyen intézet mindenekelőtt a tanuló és az iparos ifjúság számára szükséges. Elhatároztuk azért, hogy Sarajevoban, Bosznia és Herczegovina fővárosában, ifjúsági- otthont fogunk építeni templommal és a vezetők számára lakással. Ezen ifjúsági-otthon a kath. ifjúság men- helye és nevelő iskolája; a kath. intelligen„HETI SZEMLE“ cziának gyülekező-helye, a Mária-kongregá- czióknak és a kath. egyesületeknek, valamint a kath. élet és tevékenységnek czentruma és gyujtóyontja leend. — Sarajevo sok erődítménnyel van környezve és még mindig újakat építenek. Epen oly szükséges és hasznos volna az államra nézve is, várat építeni a katholi- czizmus. különösen Bosznia reménye, a kath. ifjúság számára. Egy ilyen erődítményt akarnánk mi építeni. A templom Isten fönséges Anyjának lesz szentelve, és egyúttal az anneksió emléke leend. Szentséges Atyánk X. Pius pápa az 1909. évi május hó 29-én 100 napi búcsúval látta el ezen két röpimát a hányszor csak elimádkoz- zuk : Jézus szentséges Szive, uralkodj Boszniában,“ és: „Ó Mária, a mi Anyánk és a mi reményünk oltalmazd gyermekeidet Boszniában.“ Kedves olvasó! Nemde, ha Jézus szentséges Szive és Isten szent Anya örömére ily intézetet létesíthetnél Boszniában egymagad rendkívüli áldozat nélkül, pl. egy koronáért, úgy hiszem, hogy ezt szívesen megtennéd azon esetben is, ha ezen koronát koldulnod kellene, mint ime nekem? Ez kétségkívül a legszebb emlék lenne, melyet életedben emelnél. Örülj, mert ezen emléket felállíthatod, ha te — s ez áll miuden olvasóra nézve — egy koronát adsz. Részesülni fogsz mindazon érdemekben és jócselekedetekben, melyeket ezen intézet évtizedeken, talán századokon át teremni fog. Azon koronából, mint egy nemes magból valódi életfa fog kifejlődni, mely a boszniai ifjúságnak örömet, oltalmat és üdvös gyümölcsöt fog teremni akkor is, mikor már régen a sírban fogsz pihenni. Vájjon fordíthatnád- e jobbra pénzedet? A kegyes adakozásokat a boszniai ifjúsági otthon felépítésére Sarajevoban, kegyeskedjenek a kath. érseki szeminárium igazgatóságához küldeni Sarajevoba, Boszniába. Dr. Stadler József, Sarajevo katholikus érsek ur, a következő ajánlattal kegyeskedett ellátni kérésünket: Mi a legmelegebben ajánljuk ifjúságunk és a katholikus ügy támogatását Boszniában mint igen fontosat és szükségest, Boszniának van ugyan hierarkiája, de épp oly szegény, mint akármely más missió, miért is a katholikusok segélyezésére van utalva. Segítsenek !“ Puntigam Antal. S. J. Színház. Szerdán, folyó hó 2-án harmadszor került színre „A kis czukros“. A Wirth Sári bájos művészetének ezúttal is zajos ovácziók- bau volt része. Csütörtökön Shaw Bernhard, a nagy angol iró legrosszabb darabjának, „Az ördög czimborájá“-nak túlzott nemzeti szinházbeli stílusban megjátszott előadását ültük végig. Tekintettel a székek kissé kényelmetlen voltára, szundikálni nem igen lehetett és igy kénytelenek voltunk teljesen megrögziteni azt a darab elején támadt benyomásunkat, hogy a íőszereplők borzalmasra törekvő játéka erőPártoljuk a hazai ipart I Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPES SÁNDOR \ legki fogást alanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú Pyraraiso- kat, Obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. Első Magyar Andesit Sirkigjárábi SZINÉRYÁRALJÁN “““CÉP™ “ís RS™E' csakis hazai termékeket dolgoznak fel. FllMzlßtSzatmár, Attila - U. 4.
